„A látszat a fontos." A Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Rt. feldarabolása és elsorvasztása

A második világháborút követő államosítások és a vállalati formák átalakítása nem minden esetben ment végbe olyan egyszerűen, mint az kormányzati körökben remélték. A vállalatokban lévő akár 1-2%-os külföldi érdekeltség is nehezebben kezelhető helyzetet teremtett az állami apparátus számára. Egy ilyen esethez válogattam össze néhány dokumentumot.

Feljegyzés a nemzeti vállalatokká alakítás ügyében

1948. október 28.

 

 

Nehézipari Központ                                                                          1948. október 28.

Jogügyi osztálya                                                                               Másolat.

Dr. Ba/I.

 

Feljegyzés

Dr. Világhy Miklós min[isztériumi] tan[ácsos] úr részére

A Nehézipari Igazgatóság felügyelete és irányítása alá tartozó vállalatok nemzeti vállalatokká való átalakítása kérdésével kapcsolatosan megállapítást nyert, hogy a vállalatok egy részének részvényei egész kis hányadban külföldi állampolgárok, illetve jogi személyek tulajdonában vannak.

A Ganz és Társa villamossági, gép, waggon- és hajógyár r.t. átalakításával kapcsolatban a Gazdasági Főtanács korábban olyan értelmű határozatot hozott, mely szerint alapíttassék három korlátlan felelősségű nemzeti vállalat éspedig a Ganz és Társa Villamossági N.V., Ganz és Társa Waggongyár N.V. és Ganz és Társa Hajógyár N.V. cégszöveggel s a Ganz és Társa Villamossági, Gép, Waggon és Hajógyár rt. adja bérbe vagyontárgyait megfelelőképpen megosztva a létesítendő 3 nemzeti vállalatnak.

Természetszerűleg ez a megoldási mód volna alkalmazandó mindazon többi vállalatoknál is, ahol külföldi érdekeltség van, így a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű r.t.-nél, a Magyar Waggon és Gépgyár r.t.-nél és más több kis vállalatnál is.

E megoldással kapcsolatban azonban többféle aggály merült fel, amelyeket röviden a következőkben foglalunk össze

1./ A vállalat s az alakítandó nemzeti vállalat között létesítendő bérleti szerződés megkötése természetesen csak olyan formában lehetséges, ha a vállalat igazgatósága által összehívott közgyűlés erre az igazgatóságnak felhatalmazást ad; továbbá a közgyűlésnek a részvénytársaság alapszabályait is módosítani kellene, mert „a társaság céljai" közé az eddigieken kívül fel kellene venni: az üzemek bérbeadását is.

Ezen közgyűlési határozattal, valamint alapszabály módosítás azonban a kereskedelmi törvény 74 §.-a értelmében a részvényesek által megtámadható, ami esetleg komplikációra vezethet. A bérleti szerződés létesítése folytán a megmaradó részvénytársaságnál feltétlenül bizonyos adminisztráció tartandó fenn, ami megfelelő munkaerőt igényel. Ezen kívül a bérleti szerződésben szabályozandó a nemzeti vállalat illetve vállalatok által a részvénytársaságnak fizetendő bér összege is. Az eredeti elgondolás szerint a Nemzeti Vállalatok a részvénytársaságoknak mérlegszerű tiszta nyereség mintegy 50%-át fizetnék. E kötelezettség vállalása a kereskedelmi törvény rendelkezései szerint részvényeseknek bizonyos betekintési jogot jelent a részvénytársaság könyveibe s azon keresztül, esetleg magának a nemzeti vállalat ügyvitelébe is. Annakidején az az elgondolás vezetett bennünket, hogy a korlátlan felelősségű nemzeti vállalatok alapítása esetén kizárjuk annak lehetőségét, hogy a vállalat ügyvitelébe a Magyar Államon kívül bárki más részére is a könyvekbe és ügyvitelbe való betekintés lehetőségét.

A Nemzeti Vállalat Részvénytársasággal az általa készített mérleg alapján számol el. A részvénytársaságnak az esetleges nyereség felosztása céljából közgyűlést kell összehívnia, s a hozandó közgyűlési határozat a részvényesek által bírói úton megtámadható, ami esetleges betekintést jelenthet a részvénytársaság és ezen keresztül a Nemzeti Vállalat könyveibe is.

Ugyanezen a lehetőség korlátolt felelősségű Nemzeti Vállalat alapítása esetén sokkal kisebb mértékben áll fenn, mert a Nemzeti Vállalatokról szóló törvény 30-ad §.-nak /2/ bekezdése kifejezetten kimondja, hogy a nem állami vagyoni betét tulajdonosa a vállalat, üzem vezetésébe nem folyhat bele, követelheti azonban, hogy vele az évi mérleget másolatban közöljék, s jogában áll egyúttal a vezérigazgatótól a vállalat működésére nézve felvilágosítást kérni és e vonatkozásban az illetékes Miniszterhez panasszal fordulni. Tehát végeredményben ugyanazok a lehetőségek állnak fenn a bérleti szerződés létesítése esetén, mivel ez esetben is meg van a lehetőség arra, hogy a részvénytársaság közbenjötte mellett a vállalat ügyviteléről a külföldi részvényes felvilágosítást kapjon. Előnye viszont a korlátolt felelősségű Nemzeti Vállalat alapításánál a Magyar Államnak az, hogy a külföldi részvényes részéről a nyereségrészesedéssel vagy más kérdéssel kapcsolatban bírói út igénybe nem vehető, míg a bérleti szerződés konstrukciója esetén a mérleg és az ezzel kapcsolatos közgyűlési határozat bírói úton megtámadható.

3./ Számtalan esetben előfordul, hogy külföldi államokkal, cégekkel létesítendő megállapodások alkalmával a vállalatoknak garanciát kell vállalniok, amennyiben korlátlan felelősségű Nemzeti Vállalat vállalt garanciát, a Nemzeti Vállalatról szóló törvény 2.§-nak /2/ bekezdése szerint az állam saját vagyonával teljes mértékben egyetemlegesen felel a Nemzeti Vállalatért, és így a külföldi hitelezők követelésének behajtásai során nemcsak a Nemzeti Vállalattal szemben léphet fel, hanem saját tetszése szerint akár a Nemzeti Vállalat, akár a Magyar Állam bármely vagyontárgyából elégítheti ki magát. Ami ugyancsak bizonyos komplikációkra vezethet. Felmerülhet az a gondolat is, hogy a garanciát a megmaradó részvénytársaság vállalja, ez esetben azonban külföldi cég részéről aggályok merülhetnek fel, mert hisz nem vitásan a bérleti szerződéssel a részvénytársaság vagyontárgyai a nemzeti vállalat birtokába kerülnek s a részvénytársaság lényegileg egy üres keret marad.

-.-

A részvénytársaság és az újonnan létesítendő nemzeti vállalat közötti bérleti szerződés létesítését indokolttá teszi az a körülmény, hogy egyes vállalatoknak vannak külföldi jogosítványaik (szabadalmak, követelések stb.), s előad[ód]hatik az az eset, hogy ezek átruházásához a külföldi állampolgár vagy jogi személy nem járul hozzá, bár a törvény rendelkezése értelmében a rt. jogaiba és kötelezettségeibe a nemzeti vállalat lép.

1./ Az Állam felelőssége csupán a vállalati tőke megfelelő részének szolgáltatására terjed. Tehát nyilvánvaló, hogy az abban az esetben, ha egy korlátolt felelősségű nemzeti vállalat külföldi hitelezővel szemben kötelezettséget vállal, az állam felelőssége csak az általa a vállalatnak szolgáltatandó vagyoni betétre terjed ki.

2./ Korlátolt felelősségű nemzeti vállalatnál a nem állami vagyoni betét tulajdonosával a mérleget ugyan közölni kell, és az a vállalat működésére vonatkozólag felvilágosítást kérhet, azonban követelését bírói úton nem érvényesítheti.

3./ A korlátolt felelősségű nemzeti vállalatoknál az állami és nem állami vagyoni betét mértékét évről-évre kell megállapítani, s ezzel kapcsolatban a törvény rendelkezései értelmében megfelelő igazolójegyet kibocsátani. Ez bizonyos adminisztrációs többletet jelent, azonban a részvénytársaság fenntartása a bérleti szerződéses konstrukció esetén szintén adminisztráció-többlet áll elő, még pedig nagyobb mérvű, mint a korlátolt felelősségű forma esetén.

De továbbmenően a kérdésben rá kell mutatnunk arra is, hogy a nemzeti vállalatokról szóló törvény rendelkezései szerint a tervbe vett beruházások folytán az állami vagyoni betét évről-évre nő, s ezen kívül lehetőség mutatkozik arra, hogy a nem állami vagyoni betétek a Magyar Állam esetleg kisebb befektetéssel megvásárolhasson.

-.-

Abból a célból, hogy a Nehézipari Igazgatóság felügyelete és igazgatósága alatt a részben külföldi érdekeltségű vállalatok Nemzeti Vállalatokká való átalakítása is megtörténhessék, és ezzel kapcsolatban jelen feljegyzés tárgyát képező kérdéskomplekcum véglegesen elbíráltassék, értekezlet összehívása mutatkozik szükségesnek, melyre a magunk részéről Sebestyén János vezérigazgató, Spiró Miklós, az Üzemgazdasági Főosztály vezetője, valamint dr. Bakoss István és dr. Herczeg István osztályvezető főügyészek meghívását javasoljuk.

Rá kell mutatnunk arra, hogy a korlátolt felelősségű Nemzeti Vállalatok alapítása bizonyos késedelmet szenvedett azon adatok hiánya folytán, melyek világosan kimutatják, hogy az egyes vállalatok részvényei milyen mennyiségben vannak külföldi állampolgárok, illetőleg jogi személyek tulajdonában. A Pénzintézeti Központ információja szerint ezen adatok beérkezte 1949. január hó végére várható. A Nemzeti Vállalatok alapításának elhúzódása azonban egyáltalán nem befolyásolja az ipari központok felállítását és működésének megkezdését. S végül lehetséges olyan megoldás is, hogy a ma birtokunkban lévő adatok alapján állapítjuk meg az állami és nem állami vagyoni betét összegét, melyeket később, vagy akár legközelebbi üzleti év végén az eddig beérkezendő pontos adatoknak megfelelően helyesbítendők.

 

Láttam:

 

Sebestyén                                                                                          dr. Bakoss       dr. Herczeg

 

 

Jelzet: MNL OL XIX-F-32. 66. doboz 13. tétel. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. Nehézipari Központ iratai.

Ezen a napon történt november 29.

1903

Megnyítják a Nyomorék Gyermekek Otthonát Budapesten.Tovább

1923

Franciaország és a Szovjetunió megnemtámadási és semlegességi szerződést köt.Tovább

1945

Kikiáltják a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot.Tovább

1947

Az ENSZ közgyűlésén döntenek arról, hogy az angol mandátumterületet, Palesztinát egy arab és egy zsidó államra osztják ketté.Tovább

1970

Befejeződik az MSZMP X. kongresszusa.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Lapunk idei negyedik száma ismét négy forrásismertetést publikál. Az írások ezúttal nemcsak konkrét személyek sorsának alakulását, hanem egy konkrét intézmény számára mérföldkőnek nevezhető eseménysort mutatnak be. A publikációk időrendjét tekintve egy kapcsolódik az Osztrák-Magyar Monarchiához, egy a Horthy-korszakhoz, egy a kommunista hatalomátvétel éveihez, egy pedig a kiépült Kádár-rendszerhez. Mind a négy írásnak van ugyanakkor kihatása a későbbi időszakokra nézve.

A kronologikus rendet tartva Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) forrásismertetése az első, aki az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületének történetéhez szolgáltat eddig kevésbé ismert adalékokat. Szerzőnk írásában bemutatja, hogy milyen módon zajlott az akkor még csak papíron létező levéltári palota építéséhez a kivitelezők pályáztatása – a bő száz évvel ezelőtt történt kiválasztásnak pedig máig ható következménye az épület külső-belső kinézete. Mint kiderül: a pályáztatás lineáris folyamatnak tűnik, azonban a gyakorlat mást mutatott több esetben is.

Kunné Tornóczky Andrea (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára) Sárdy János operaénekes életének azon szakaszát helyezi reflektorfénybe, amikor még kántortanítóként dolgozott Dunaföldváron. Írásából kiderül, hogy miként került pályázat útján a tolnai városba, és hogy mivel foglalkozott a tanítás mellett (amelynek későbbi énekesi karrierjéhez is köze volt).

Az 1945 utáni magyarországi keresztényellene politikai lépéseket átélő Mihalovics Zsigmond beszámolóit ismerteti Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság), aki a Vatikáni Államtitkárság Levéltárában végzett kutatásai során bukkant rá Katolikus Akció korabeli vezetőjének a feljegyzéseire, amelyeknek XII. Piusz pápa volt a címzettje. A bőséges, nemcsak a magyarországi egyház-, hanem politikatörténet számára is értékes forrást jelentő írásokat két részletben közöljük terjedelmi okok miatt.

Szabó Imréné Simon Teréz brutális bűncselekményét, bírósági ügyét, majd kivégzését mutatja be részletesen levéltári dokumentumok alapján Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola). A két kisgyermek meggyilkolását tervező takarítónő esete abból a szempontból kuriózum, hogy hazánkban ő volt az utolsó előtti kivégzett nő, valamint, hogy a kegyelmi kérvényének elutasításához nagyban hozzájárult a közvélemény haragja.

Negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei ötödik és hatodik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest 2022. október 20.

Miklós Dániel
főszerkesztő