Megalakult a Szent Imre Kör Segítő Bizottsága, amely a Pro Juventute Catholica akció szerveként működött. Ez volt a kör legjelentősebb...Tovább
Hegyi tanár úr motorja és a tatai piarista rendház 1950. évi felszámolása
1950 nyarán számos magyarországi kolostort szálltak meg az Államvédelmi Hatóság emberei, köztük június 18-ának éjszakáján a piaristák tatai rendházát is. Az elhurcolt szerzetesek ingóságainak jó része eltűnt, így Hegyi Ferenc piarista tanár NSU motorja is. A források azt a harcot mutatják be, amit Hegyi Ferenc motorja visszaszerzéséért, illetve a kártérítésért folytatott. A történet különlegességét az adja, hogy egy deportált és megvert szerzetes kártérítést kapjon az állami hatóságok által elherdált vagyonából, ami aligha esett mással az 1950-es években.
18.
A Tatabányai Városi Bíróság ítélete Z. X. ügyében
Tatabánya, 1956. január 18.
A tatabányai városi bíróság.
B. 178/1955/10. szám
A Népköztársaság nevében.
A tatabányai városi bíróság Tatabányán 1956. évi január hó 18. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
ítéletét.
A szabadlábon levő Z. X. , aki 1924. évi [hónap] hó [nap] napján Tatabányán született, és Tata [lakcím] alatti lakos, anyagelőadó, a Tatabányai Széntröszt Szénszállító és Értékesítő Vállalatnál, magyar állampolgár, nős [felesége neve], 1300 Ft. keresettel rendelkezik, vagyontalan, atyja: [apja neve], anyja: [anyja neve], büntetlen, vádlott bűnös: hivatali sikkasztás bűntettében.
A városi bíróság ezért őt: 6 azaz hat hónapi börtönbüntetésre ítéli.
A vádlott köteles az eddig felmerült 20 Ft, valamint az ezután esetleg felmerülő bűnügyi költséget az államnak megtéríteni.
A bíróság megállapítja, hogy az időközben életbelépett és a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényerejű rendelet értelmében a vádlott mentesül a büntetés és a büntetett előélethez fűződő hátrányos következményei[!] alól.
Indokolás:
A bíróság a vádlottnak a tárgyaláson tett nyilatkozata, a tárgyaláson kihallgatott Simonyi Ferenc, Csákvári Lajos, Horváth József, Pásztor József, Kovács Lajos, Jablonka[!] Ferenc tanúk vallomása, a tárgyaláson ismertetett iratok és a tárgyalás egyéb adatai alapján a következő tényeket állapította meg.
Z. X. vádlott 31 éves, atyja bányász volt, a vádlott 4 középiskolát végzett, a felszabadulás előtt a bányában segédmunkás volt, a felszabadulás után a Komárommegyei Tanács munkaerőgazdálkodási osztályánál helyezkedett el, majd hozzájárulással a Széntrösztnél levő jelenlegi munkahelyét foglalta el, büntetlen.
Z. X. vádlott 1949. évtől 1952. év február hó végén[!] a Komárommegyei Tanács XII. számú munkaerőgazdálkodási osztály vezetője volt és ott egy éven keresztül használták az államosított tárgyak közül az osztály részére átadott 1 drb. N.S.U. 100 m3[!] 747. számú [!] motorkerékpárt. Z. X. a meglehetős használati állapotban levő motorkerékpárt anélkül, hogy az elidegenítéshez a V. B.-határozatot megszerezte volna, eladta. Az eladás célszerűségét ugyan említette Horváth József megyei tanács v. b. elnökhelyettesnek és javítását említette Pásztor József Megyei Tanács titkárának[!] és erről megbeszélések folytak, azonban az eladáshoz szabályszerű hozzájárulást fellettes[!] szervei nem adtak. A motor eladásával Simonyi Ferenc beosztottját bízta meg, aki megszövegezte a jelentkező Jablonka[!] Ferenc tatabányai lakossal kötött szerződést és eszerint a vételár 1200 Ft. Eladóként Z. X. szerepelt a szerződésen. A vevő a vételárat részletekben fizette meg Simonyi Ferenc kezéhez, aki azt továbbította Z. X.-nek. A befolyt vételárat Z. X. egy páncélszekrénybe helyezte be, ellenben a szükséges adminisztrációt nem végezte el, a befolyt vételárat szabályszerűen nem könyvelték. A pénz további sorsáról felvilágosítást adni az 1954. évben megindult nyomozás során már nem tudott. Adat merült fel arra, hogy kb. 900 Ft. összeget egy más megrongálódott motor javítására használtak fel. Különben Jablonkai[!] a motor[t] kifizetése után eladta és az azóta több gazdát cserélt. A motorkerékpár volt tulajdonosa dr. Hegyi Ferenc gimnáziumi tanár, akinél - mint utóbb megállapítást nyert - a motorkerékpárra vonatkozó államosítás tévesen történt és ezért 1955. december hó 28. napján a Komárommegyei Tanács V. B. őt 3000 Ft. összeggel kártalanította és Z. X. kötelezte magát arra, hogy a Megyei Tanácsnak ebből az összegből 1200 Ft-ot megtérít.
A városi ügyész a vádlott ellen a BHÖ [Hatályos Anyagi Büntetőjogi Szabályok Hivatalos Összeállítása] 141. pontban foglalt hivatali sikkasztás bűntette miatt emelt vádat a tárgyaláson fenntartotta.
A vádlott bűnösségét annyiban ismerte el, hogy a pénzkezelésre vonatkozó szabályokat nem tartotta be, ellenben tagadta, hogy a motorkerékpár vételárát saját céljaira megtartotta. Beismerte azt, hogy szabályszerű végrehajtóbizottsági határozatot nem eszközölt ki a motorkerékpár elidegenítésére nézve, de előadta, hogy ezt felletteseivel[!] megbeszélte.
A bíróság a vádlott védekezésében felhozottakat büntethetőséget kizáró okként nem fogadta el, mert a vádlott, mint közhivatalnok a kezelésére bízott pénzértékkel bíró motorkerékpárt jogtalanul elidegenítette, a felvett vételárat pedig nem számolta el, így az elidegenítés tényével a terhére rótt bűncselekményt elkövette, ezért a bíróság bűnösségét a vádszerinti bűntettben megállapította.
A büntetés kiszabásánál a bíróság a vádlott javára enyhítő körülményként vette büntetlen előéletét, megbánást tanúsító magatartását és azt, hogy a vádlott fellettes[!] szervei közvetve tudomással bírtak a vádlott cselekményeiről és ezért őt hivatali úton abban sem meg nem akadályozták, sem felelősségre nem vonták, sem pedig nem gyakorolták vele szemben a szükséges ellenőrzést. A bűnösségi és veszélyességi körülményekre tekintettel a bíróság a vádlott javára az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott szabadságvesztésbüntetést találta arra alkalmasnak, hogy őt megfelelően javítsa és nevelje arra, hogy a hivatalánál fogva teljesítendő cselekményeket a fennálló rendelkezések szorgos figyelembevételével teljesítse és másokat is hasonló bűnös magatartástól visszatartson.
A büntetés kiszabása a BHÖ [Hatályos Anyagi Büntetőjogi Szabályok Hivatalos Összeállítása] 141. pontján, a Btá. [Büntetőtörvénykönyv általános részéről szóló 1950. évi II. törvény] 51. § 2. bek. d. pont alapján történt.
Egyben a bíróság megállapította, hogy az időközben életbelépett, a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1953. évi 11. tvr. [törvényerejű rendelet] alapján a vádlott mentesül a büntetés és büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól.
Tatabánya, 1956. évi január hó 18. napján
| Vörös Istvánné sk. ülnök | Dr. Sepsey László sk a tanács elnöke | Széplaki József sk. ülnök |
Záradék!
Az ítélet jogerős.
Tatabánya, 1956. évi január hó 20. napján.
| Dr. Sepsey László sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül. [olvashatalan aláírás] irodavezető |
KEMÖL, Komárom Megyei Tanács VB Titkárság iratai, T. 17-1/1956. Egykorú hitelesített másolat, a Tatabányai Városi Bíróság körbélyegzőjével és az irodavezető aláírásával ellátva.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt szeptember 25.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet új számmal jelenik meg a szeptember beköszöntével. Ezúttal leginkább a hétköznapi küzdelmek világába kalauzolják el az olvasót a megjelent forrásismertetések. Legyen szó akár a saját megélhetésükön javítani kívánó fiumei tisztviselőkről, egy államfordulatot éppen átélt kárpátaljai lakosokról, vagy éppen az államhatalom restriktív intézkedései ellenére is működő római katolikus egyházról és annak tagjairól. S arra nézve is láthatunk egy esetet, hogy a hétköznapok újságolvasóinak és maguknak az újságíróknak köszönhetően hogyan válhatott valaki „sikertelen bűnözővé” száz évvel ezelőtt.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az Osztrák-Magyar Monarchia fiumei tisztviselőinek és alkalmazottainak meglehetősen komplex világát mutatja be. Forrásismertetésében nagyrészt a mai Rijekában őrzött iratokra támaszkodva tárja az olvasók elé, hogy az említett állami tisztviselők és alkalmazottak milyen módon kívánták orvosolni – többek között kérvények megfogalmazásával – egzisztenciális nehézségeiket.
A dualizmus bő ötven événél sokkal rövidebb időszak, mindössze hét hónap változásainak eredményét ismerteti írásában Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet). Publikációjában két, 1939 októberében papírra vetett hangulatjelentést mutat be, amelyek az 1939 márciusának közepén ismét magyar uralom alá került Kárpátalja gazdasági, szociális és politikai viszonyairól, illetve a helyben tapasztalt helyzet változásáról adnak számot.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) friss forrásismertetésében a Zágon József és Kada Lajos közötti levelezésből mutat be újabb részleteket. Ezúttal Zágon Lajosnak a magyarországi katolikus egyház 1961-1971 közötti helyzetéről szerzett információit adta közre. A korabeli budapesti vezetés folytatta az 1940-es évek végén megkezdett egyházellenes politikáját, azonban tárgyalt tíz év mégsem tekinthető monoton időszaknak a magyarországi katolikus egyház szempontjából, mivel a Vatikán és a Magyar Népköztársaság 1964-ben megállapodást kötött egymással, valamint lezajlott a II. Vatikáni Zsinat magyar püspökök részvételével.
Halász János (levéltári referens, Kulturális és Innovációs Minisztérium) forrásismertetésének második részében a már megismert „Kloroformos Bandi” ékszerrablási ügyének magyarországi tárgyalása kerül a reflektorfénybe, valamint az, hogy éppen a „kloroformos” jelző miként bélyegezte meg Faragó Andrást, és hogy ebben mekkora szerepe volt a korabeli sajtófogyasztásnak.
Idei negyedik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Továbbra is él ugyanakkor felhívásunk korábbi és leendő szerzőink felé: az ArchívNet szerkesztősége várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. szeptember 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő