Siess! Adj! Segíts! mozgalom a hadifoglyok, kórházak és tüdőbetegek megsegítésére

Egy "fedett" kommunista segélyszervezet az 1940-es évek második felében

A második világháború után Az ország közegészségügyi intézményeit rendkívül nagy mértékű károsodás érte. A főként kommunista hátterű Nemzeti Segély és a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége aktív, kezdeményező szerepet vállalt a segélyfeladatok megoldásában, s több alkalommal országos gyűjtési akciót hirdetett Az MNDSZ 1945. augusztus 25-én megtartott értekezletén elfogadták Tildy Zoltánné, javaslatát, hogy az MNDSZ az egyes hivatalos szervek támogatásával hozzon létre egy olyan szervezetet, amelynek feladata a hadifoglyok hazahozatala és megsegítése.

Bevezetés

A második világháború után a megoldásra váró közegészségügyi és szociálpolitikai feladatok az új rendszer súlyos kérdései voltak. Az ország közegészségügyi intézményeit rendkívül nagy mértékű károsodás érte. Az épületben, felszerelésben elszenvedett kár egyes becslések szerint 600 millió forintot tett ki. A politikai pártok és társadalmi szervezetek - lehetőségeik keretein belül - hozzáláttak a háborús károk eltüntetéséhez, az újjáépítéshez, az élet normalizálásához. Mivel a háború befejeződése után százezrek maradtak - főként szovjet - hadifogságban, a hadifogolykérdés megoldása elsőrendű politikai kérdéssé vált.

A társadalmi szervezetek, köztük a főként kommunista hátterű Nemzeti Segély és a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ) aktív, kezdeményező szerepet vállalt e feladatok megoldásában, s több alkalommal országos gyűjtési akciót hirdetett ("Karácsonyi Akció" a szegény gyermekek, sokgyermekes anyák megsegítésére, "Gyermekmentési Akció" az éhező, fázó, menhelyi és elhagyott gyermekek segélyezésére, "Iskolaakció" az oktatás megindításáért).

Az MNDSZ 1945. augusztus 25-én megtartott értekezletének meghirdetett célja az volt, hogy módot és lehetőséget találjon arra, hogy a társadalmi szervezetek hogyan kapcsolódhatnának be a hadifogolykérdés megoldásába. Az értekezleten elfogadták Tildy Zoltánné, a MNDSZ vezetőségi tagjának, a későbbi köztársasági elnök feleségének javaslatát, amely szerint az MNDSZ az egyes hivatalos szervek ellenőrzésével, jóváhagyásával és támogatásával hozzon létre egy olyan szervezetet, amelynek feladata a hadifoglyok hazahozatala és megsegítése. Az MNDSZ értekezletén jóváhagyták azt is, hogy a hadifogolykérdés megoldásánál az egyes szerveket válasszák külön a politikai pártoktól és szakminisztériumoktól. Kihangsúlyozták, hogy az akciónak politikai, faji és felekezeti hovatartozástól mentesnek kell lennie.

Az ülésen létrehoztak egy bizottságot a nőszervezetek képviselőiből, amelyben a három legnagyobb szervezet, az MNDSZ, a Magyar Vöröskereszt és a Nemzeti Segély képviseltette magát a legnagyobb számban. Az értekezlet leszögezte: a bizottság nem akarja átvenni a minisztériumok vagy a politikai pártok munkáját, de adott esetben rendelkezésre áll, hogy e kérdések megoldását segítse.

Az 1946 folyamán a társadalmi szervek képviselőiből létrehozott bizottság többször ülésezett, egyeztette álláspontját. A konkrét munka elkezdése csak 1946 őszén kezdődött.

A társadalmi szervezeteken kívül a kommunista irányítású Népjóléti Minisztérium is elsőrendű feladatának tartotta az ország szociális és közegészségügyi feladatainak megoldását, a hadifogolykérdés felkarolását, de elismerte, hogy a stabilizációs költségvetés egyensúlyban tartása nem teszi lehetővé, hogy az állam a legégetőbb közegészségügyi és szociális problémákat teljes egészében, saját erejéből megoldja, ezért az összes működő társadalmi szerv összefogására van szükség pártállásra való tekintet nélkül.

Ilyen előzmények után a Népjóléti Minisztérium 1946. október 2-án - a társadalmi szervek bevonásával - megtartott értekezletén széles körű társadalmi mozgalmat hirdetett, elsősorban a kórházak és a hazatérő hadifoglyok megsegítése érdekében. A gyűjtési akciót 1946. október 2-án indították útjára, és a belügyminiszter 273.139/1946. BM IV. 2. sz. alatt engedélyezte. A mozgalom elnevezése a Siess! Adj! Segíts! - A magyar nép összefogása a hadifoglyok, kórházak és tüdőbetegek megsegítésére, azaz röviden S.A.S.-nak nevezett mozgalom.

A munka összehangolása céljából a népjóléti miniszter felkérte a társadalmi szervezetek képviselőit, hogy készítsenek munkaprogramot a gyűjtés megszervezésére.

A mozgalom védnökéül dr. Molnár Erik népjóléti minisztert, fővédnökéül a köztársasági elnök feleségét, Tildy Zoltánnét kérték fel. "Rohamsegély" Bizottságot alakítottak, majd megválasztották az Elnöki Tanácsot, amelynek tagjai dr. Cseh-Szombathy László, dr. Székely Miklós, dr. Vikol János, dr. Zsebők Zoltán népjóléti államtitkárok, továbbá dr. Újhelyi Szilárd csoportfőnök, dr. Ember László és dr. Simonovits István csoportfőnök-helyettesek voltak.

Aktív propagandamunkát fejtettek ki. Plakátokon, röpcédulákon népszerűsítették a mozgalmat, rendszeres sajtó- és rádió felhívásokat tettek közzé.

Az akció ismertetése és a gyűjtés állandó napirenden tartása céljából a mozgalom vezetősége időszaki lapot adott ki a mozgalom nevével azonos címmel, vagyis Siess! Adj! Segíts! - a magyar nép összefogása a hadifoglyok, kórházak, tüdőbetegek megsegítésére. A lapban tájékoztatták az ország lakosságát a gyűjtési akció sikeréről, a gyűjtés eredményéről, azonban lap 1946. december és 1947 májusa között mindössze három ízben jelent meg Budapesten.

Létrehozták az Országos Gyűjtési Bizottságot a társadalmi szervek, pártszervezetek, egyházak és érdekképviseleti szervek képviselőiből, továbbá a Népjóléti Minisztérium hadifogolygondozási, általános, szociális, igazgatási, felügyeleti, kórházi és külföldi segélyosztályainak kiküldötteiből.

A S.A.S. központi társadalmi szerve az Egyeztető Bizottság volt, amely lényegében a minisztériumnak alárendelten működött, és annak javaslatait minden esetben elfogadta. Ülésein megtárgyalta a folyó ügyeket, állást foglalt elvi kérdésekben, döntött a pénzkiutalások felett, ellenőrizte és jóváhagyta az adminisztrációval kapcsolatban felmerült kiadásokat. Az Egyeztető Bizottság elé kerülő javaslatokat a szervezet adminisztrációját irányító főtitkár (dr. Dessauer Pál miniszteri osztálytanácsos - mint Simonovits államtitkár utalt rá - szintén MKP tag volt.) a Népjóléti Minisztérium illetékes osztályaival előzőleg véleményeztette, így a mozgalomhoz intézett segélykérések mint véleményes javaslatok kerültek a bizottság elé. Az ülések ügyrendjét a S.A.S. revíziójával megbízott Simonovits István - akkor még - minisztériumi osztályfőnök előzőleg jóváhagyta. Vagyis a S.A.S-t az MKP meglehetősen direkt módon irányította.

A S.A.S. vidéki szervezete a Népjóléti Minisztérium hatóságainak (szociális szakszolgálat, tiszti főorvosok) és a Népjóléti Minisztérium által életre hívott szervek (szociálpolitikai tanácsok és bizottságok, közegészségügyi bizottságok) együttműködésén alapult.

Elvileg minden községben működött S.A.S. bizottság, gyakorlatilag azonban csak ott volt életképes, ahol a helyi közigazgatás már ténylegesen kiépült. A községi S.A.S. bizottságok a gyűjtéssel foglalkoztak és a hadifoglyok egyéni megsegítésére tettek javaslatot a vármegyei S.A.S. bizottságoknak.

A vármegyei S.A.S. bizottságok a S.A.S.-nak bizonyos mértékig autonóm szervei voltak, amelyek a központ egyes akcióit a vármegyékben bonyolították le és a vármegye területén befolyt pénz 60 %-a felett rendelkeztek. A vármegyei S.A.S. bizottságok előadója a szociális felügyelő volt. A szociális felügyelővel a S.A.S. központ rendeletileg érintkezett, a kimenő rendeletek S.A.S. jelzésű népjóléti minisztériumi számot kaptak.

A szociális felügyelő titkáraival a vidéki szervezést végezte. A vármegyei bizottságnak javaslatot tettek a hadifoglyokat megillető pénz és segély felhasználására. A vármegyei bizottság a kórházak és egészségügyi intézmények részére a tiszti főorvos javaslata alapján folyósította a segélyt.

Kétféle gyűjtési mozgalom indult: a pénzbeli és a természetbeni gyűjtés. A gyűjtés gyűjtőívek felhasználásával történt. A pénzbeli gyűjtés céljaira 186 000 db, a természetbeni adományok gyűjtésére pedig 50 000 db gyűjtőívet állítottak elő.

A gyűjtés központi pénzkezelésének lebonyolítására a postatakarékpénztáraknál csekkszámlát nyitottak, a készkiadások kezelése pedig a központi bizottság kézipénztárán keresztül történt. A vármegyei gyűjtési bizottságok pénzkezelésére minden vármegye részére külön csekkszámlát nyitottak.

A vidéki gyűjtést a vármegyei, városi és községi gyűjtési bizottságok végezték. A gyűjtéssel kapcsolatos adminisztratív teendők ellátásával a szociális felügyelőket bízták meg. A budapesti gyűjtés legnagyobb részét a Központi Gyűjtési Bizottság, illetve a minisztérium kebelében erre a célra életre hívott szerv végezte.

A vármegyei gyűjtési bizottság folyamatosan elbírálta a vármegye területéről befutott igényléseket és az igénylőket a rászorultság sorrendjében elégítette ki a vármegye területén. Indokolt esetben, ha a vármegyei gyűjtésből nem volt kielégíthető a vármegyei igénylés, a vármegyei bizottság az Országos Gyűjtési Bizottsághoz fordulhatott.

A 200/1946. S.A.S. N. M. rendelet a gyűjtőíves gyűjtésen kívül egyéb gyűjtéseket is lehetővé tett, s a társadalomszervezés minden lehetőségére kiterjedt. A mozgalom az év folyamán három ízben bocsátott ki pénzbeli és természetbeni gyűjtőíveket.

A mozgalom egyeztető bizottsága 1946 karácsonyán borgyűjtési akciót szervezett, melynek keretében felszólította a szőlősgazdákat az akció javára történő boradakozásra, majd a helyi bizottságokat "bor-bálok" rendezésére.

A S.A.S. javára művészheteket is szerveztek, melynek keretében az Ernst Múzeumban képkiállítást rendeztek, a Magyar Állami Operaházban a "Láthatatlan vacsorá"-val megindították a vidéki társadalmi események szervezését. Vidéken a szegedi és a debreceni színházakban jótékony célú előadásokat tartottak.

A Közellátásügyi Minisztérium 1947. július 12-én kelt 512.282/1947. sz. engedélye alapján felszólította a földművelő lakosságot, hogy évi terméséből - lehetőségei szerint - adakozzék a mozgalom javára. Az akció jelszava "Egy marék búzát a hadifoglyokért!".

A posta vezérigazgatósága S.A.S. emlékbélyeg-sorozatot adott ki, amelynek 60 filléres tagozata (hadifogolybélyeg) 50 filléres felárral került postai forgalomba. Később, a már adakozó gyűjtőíves gyűjtés helyett, jótékonysági bélyegsorozatot adott ki ötmillió forintos névértékben (10 fillértől 50 forintig). A belügyminiszter elrendelte, hogy a közigazgatásban okmányok, jogosítványok, igazolványok felülbélyegzésére kell felhasználni a bélyegeket, ezen kívül társadalmi úton is forgalomba kell hozni ezeket.

Az Anyag- és Árhivatal értesítette a S.A.S. mozgalom vezetőségét, hogy a 60 filléres anyagigénylő lapokra a S.A.S. javára 40 filléres bélyeget kíván ragasztani, és kérte a bizottságot megfelelő számú jótékonysági bélyeg megküldésére. A bizottság e célra 1946. december 19-én 100 000, 1947. március 8-án 200 000 és 1947. július 23-án 200 000 darabot rendelt. Ebből 400 000 darabot az Anyag- és Árhivatalnak átadtak értékesítésre, amelyből 38 ezer darabot, mint felhasználatlant, visszaszállítottak.

Ugyanezen jótékonysági bélyegakció kiszélesítéseként a belügyminiszter 1947. július 25-én kelt 161228/1947. sz. engedélye alapján a mozgalom vezetősége 10, 20, 50 filléres, 1, 2, 5, 10 és 50 forintos bélyegeket készíttetett. Ezeket megküldték a közhatóságoknak azzal a céllal, hogy a bélyegeket minden kényszer nélkül terjesszék.

A mozgalom vezetősége 20 forintos bronzérme kiadását határozta el. A plakettek forgalomba hozását a belügyminiszter 1948. március 10-én kelt 459.75/1948. BM sz. rendeletével engedélyezte. Az érmékből 10 010 darabot rendeltek, amelyből tíz darab ezüstözött volt. Több ezer darabot emlékplakettként, több száz darabot pedig díjmentesen szétosztottak. A plakettek terjesztését Budapesten a Házfelügyelők Szabad Szakszervezete vállalta, míg vidéken a szociális felügyelőket bízták meg a lebonyolítással.

Dr. Molnár Erikné, a népjóléti miniszter felesége 1947 tavaszán összehívta a S.A.S. mozgalom vezető háziasszonyait, hogy vállalják el az ipari vállalatoknál a mozgalom céljaira való gyűjtést.

Tildy Zoltánné, a köztársasági elnök felesége levélben fordult Bán Antal iparügyi miniszterhez, hogy az államosított nehézipar és bányászat termelésének egy ki részét engedje át az akció rendelkezésére. Az iparügyi miniszter a felkérést elutasította, mivel - véleménye szerint - egy ilyen természetű akció az ipari árszínvonal emelkedését idézte volna elő.

A Gazdasági Főtanács 1946-ban a pénzügyminiszter előterjesztésére 53 röntgen készüléket bocsátott a S.A.S. mozgalom rendelkezésére az amerikai árukölcsönből. Útjára indították az első mozgó állami egészségvédelmi szolgálatot hordozható röntgennel és áramfejlesztő generátorral, mely hosszú ideig vándorambulanciaként működött.

Segítették az egyházi intézményeket, röntgenkészülékekkel látták el az irgalmas és diakonissza kórházakat, felkarolták a gyógyíthatatlan betegeket.

Pénzbeli és természetbeni adományokkal segítették a kórházakban folyó munka újraindítását. Élelmiszert, takarókat, vaságyakat, gyógyszereket juttattak a legjobban rászorulóknak.

A hadifogságból hazatért hadifoglyok részére Debrecenben pavilon-laktanyát építettek és jelentős adománnyal hozzájárultak a hadigondozó gyógyintézetek felszereléséhez, a hadirokkantak gyógyellátásához.

A debreceni 4. honvéd kerületi parancsnokság is bekapcsolódott a hazatérő hadifoglyok részére indított gyűjtési akcióba. Zenekara hangversenykörútjának teljes jövedelmét a S.A.S. javára ajánlotta fel.

Az American Joint Distribution Committee zsidó segélyszervezet 1946-1947 folyamán összesen 130 000 forint értékű adományt bocsátott a mozgalom rendelkezésére, elsősorban használt ruhákat és cipőket.

Az ENSZ segélyszervezete, a United Nations Relief and Rehabilitation Administration (UNRRA) raktárának felszámolásakor a közellátásügyi miniszter 110 000 darab amerikai cigarettát biztosított az akció javára, majd a pénzügyminiszter felhatalmazta a Magyar Dohányjövedék Központi Igazgatóságát amerikai cigaretta behozatalára és forgalomba hozására, és az eladási árból 10 %-ot a S.A.S. javára átengedett.

A Szikra Könyvkiadó Vállalat felajánlotta, hogy a S.A.S. akció ideje alatt a kiadásában megjelent könyvekből 10 forintot ad a S.A.S. javára, ha a mozgalom hozzájárul ahhoz, hogy eladás esetén a megrendelőlevélben utalnak arra, hogy a vételárból a S.A.S. mozgalom is részesül.

Lakásújjáépítési sorsjáték keretében a háborús események következtében megsérült budapesti romházak helyreállítását akarták megoldani. A sorsjáték lényege, hogy a mozgalom 800-1000 lakást helyreállíttatna, majd a háztulajdonosok a helyreállított lakásokból a fenti mennyiség felét (kb. 400 lakást) öröklakásként átengednének. Az így átengedett öröklakások képeznék a lakássorsjáték tárgyát.

A gyűjtés alapelve volt, hogy egyharmad részét hadifogolygondozási célokra, kétharmad részét pedig közegészségügyi célokra fordítsák. A vármegyék területén befolyt pénzbeli és természetbeni gyűjtés eredményének 60 %-a a vármegye területén maradt és a vármegyei gyűjtési bizottság rendelkezett vele és osztotta fel a vármegye területén. A fennmaradó 40 %-ot a központnak kellett beszolgáltatni és annak felosztásáról a központi bizottság gondoskodott, így az Országos Gyűjtési Bizottság kb. tizenkétszer annyi pénz felett diszponált, mint a vármegyék egyenként. Ehhez jött még a központ saját bevételeiből származó jövedelem. Felosztási joga csak a vármegyei és az Országos Gyűjtési Bizottságnak volt.

Az 1947. évi nemzetgyűlési választások után Dr. Molnár Erik népjóléti miniszter új megbízatást kapott, így megvált népjóléti miniszteri tárcájától. Munkakörét 1947. szeptember 24-én Olt Károly vette át, aki 1948. szeptember 23-án kelt 8.713/1948. Eln. 1. sz. rendeletével a "Siess! Adj! Segíts! segélyakciót 1948. október 31-i határidővel befejezettnek nyilvánította. Addig a tevékenységét a Magyar Vöröskereszt vette át. A két munkáspárt egyesülése, illetve a hatalmi szerkezet átalakulása után a S. A. S-ra mint látszólag politikamentes szervezetre nem volt szükség.

A bemutatott dokumentumok a Népjóléti Minisztériumnak a Magyar Országos Levéltárban őrzött iratai között találhatók. A közel kétéves mozgalomnak mindössze egyetlen doboznyi iratanyaga került levéltári megőrzésre, amely az Országos Gyűjtési Csoport központi adminisztrációját tartalmazza. Így, a közölt források csak ízelítőt adhatnak az 1946-ban útjára indult "Siess! Adj! Segíts!" mozgalom lebonyolításáról és visszhangjáról, amely egykor megmozgatta az egész magyar társadalmat, s némileg enyhített a fennálló helyzeten.

Ezen a napon történt március 29.

1973

Az utolsó amerikai katona is elhagyja Vietnamot.Tovább

1974

Először közelíti meg és küld fényképeket űrszonda (Mariner–10) a MerkúrrólTovább

1976

Dálnoki Veress Lajos honvéd vezérezredes, II. világháborús hadseregparancsnok (*1889)Tovább

1989

A rákoskeresztúri Új köztemetőben Kralovánszky Alán régész és a Budapesti Igazságügyi Orvosszakértői Intézet szakcsoportja megkezdik a...Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő