A két világháború közötti magyar szociálpolitika és szociológia meghatározó alakja, Kovrig Béla (Budapest, 1900. április 8. – Milwaukee, 1962. december 22.) a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen szerzett államtudományi majd jogi diplomát 1920-ban, illetve 1921-ben. 1922. augusztus 16-án a Miniszterelnökség állományába került, ahonnan egyéves külföldi tanulmányútra [popup title="engedték" format="Default click" activate="click" close text="Kovrig Béla magániratai a Mikes Kelemen program eredményeként kerültek a Torontói Magyar Ház iratanyagának (MNL OL P 2343) részeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrizetébe."]. Ez idő alatt a berlini Hochschule für Politik, valamint a párizsi Sorbonne és az École des Sciences Politiques előadásait [popup title="hallgatta" format="Default click" activate="click" close text="BORBÉLY ISTVÁN: Kovrig Béla társadalompolitikája. Katolikus Szemle 15. (1963, Róma) 4. sz. 301–308. Borbély szerint rögtön a Miniszterelnökségre került, ahonnan egyéves tanulmányútra engedték, mindenesetre az esküt csak 1922-ben tette le. Az 1946-os minisztertanácsi előterjesztés szerint 1922–1923-ban folytatta külföldi tanulmányait. Életrajzának összefoglalását lásd PETRÁS ÉVA: Menekülés az emigrációba. A nagy testvér szatócsboltja. Bp., 2012, 245–277."].
 

[2]
Kovrig Béla

 

1. Kovrig Béla esküje, melyet a Miniszterelnökség helyettes államtitkári rangban lévő Elnöki Osztályának vezetője, Bárczy István előtt tett le

[3]

Budapest, 1922. augusztus 16.
Jelzet: MNL OL P 2343. – Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Családok, személyek, testületek és egyesületek iratai, Kovrig Béla iratai (rendezés alatt) – Eredeti, gépelt, név és dátum kézírással betoldva, aláírásokkal.

 

Hivatali karrierjének gyorsaságát jól tükrözi az a tény, hogy 1923-tól [popup title="Bethlen István" format="Default click" activate="click" close text="Bethlen István (1874–1946) jogász, politikus, 1921 és 1931 közt Magyarország miniszterelnöke, nevéhez fűződik az I. világháború utáni konszolidáció időszaka. A német megszállás, 1944. március 19. után illegalitásba vonult. 1944 decemberében orosz fogságba esett, a Szovjetunióba hurcolták, 1946-ban egy moszkvai börtön kórházában halt meg."]miniszterelnök személyi titkára, majd a Miniszterelnökség Nemzetiségi és Kisebbségi Osztálya után a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium munkatársa, végül 1927-től az Országos Társadalombiztosítási Intézet aligazgatója lett. 1938-ban [popup title="Imrédy Béla" format="Default click" activate="click" close text="Imrédy Béla (1891–1946) gazdasági-pénzügyi szakember, politikus, 1926-ban a Magyar Nemzeti Bank igazgatóhelyettese, 1928-ban igazgatója. 1932–1935 közt Gömbös Gyula kormányában pénzügyminiszter, majd 1935-től a Magyar Nemzeti Bank elnöke. 1938 májusa és 1939 februárja közt Magyarország miniszterelnöke. Kulcsszerepet játszott az első és második zsidótörvény (az 1938. évi XV. tc. és az 1939. évi IV. tc.) előkészítésében. Lemondását követően a szélsőjobboldali parlamenti ellenzéki Magyar Megújulás Pártja vezetője. 1944 májusa és augusztusa közt közgazdasági miniszter. 1945-ben amerikai fogságba esett, 1946. február 28-án a népbíróság ítélete alapján kivégezték."] a Miniszterelnökségen belül megalakította a Társadalompolitikai Osztályt, ennek vezetésére Kovrig Bélát [popup title="kérte fel" format="Default click" activate="click" close text="HÁMORI PÉTER: Kísérlet egy „propagandaminisztérium” létrehozására Magyarországon. A Miniszterelnökség V. Társadalompolitikai Osztályának története 1938–1941. Századok, 1997/2. 353–380."]. Az osztály működésére azonban – megfelelő pénzügyi eszközök hiányában – inkább a politikai propaganda szervezése és irányítása, semmint a szociálpolitikai programok kidolgozása és keresztülvitele volt jellemző. Mindenképpen meg kell említeni a mezőgazdasági dolgozók öregségi biztosításáról szóló 1938. évi XII. törvénycikket. Ennek javaslatát nagyrészt Kovrig állította össze, de az elfogadott törvényt ő maga is bírálta, mivel a végleges törvényszöveg jelentősen felhígult. [popup title="Teleki Pál" format="Default click" activate="click" close text="Teleki Pál (1879–1941) geográfus, politikus, 1920-ban Simonyi-Semadam Sándor kormányának külügyminisztere. 1920 júliusától 1921 áprilisáig, majd 1939 februárjától 1941 áprilisáig Magyarország miniszterelnöke. Nevéhez fűződik a zsidóellenes numerus clausus törvény (1920. évi XXV. tc.) valamint a második és harmadik zsidótörvény. 1941. április 3-án öngyilkos lett, miután a német hadsereg Magyarországon keresztül felvonulva támadást indított Jugoszlávia ellen."] miniszterelnök 1940-ben a Társadalompolitikai Osztályt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba olvasztotta, Kovrig pedig [popup title="Keresztes-Fischer Ferenc" format="Default click" activate="click" close text="Keresztes-Fischer Ferenc (1881–1948) jogász, politikus, 1931–1935, majd 1938–1944 közt belügyminiszter. Horthy Miklós kormányzó szűkebb környezetébe tartozott, az angol orientáció híve volt. A német megszállás idején hivatalban lévő miniszterként (náciellenes nézetei és intézkedései miatt) a Gestapo letartóztatta és a mauthauseni koncentrációs táborba deportálta. Ausztriában halt meg 1948-ban."] belügyminiszter kívánságára egy új szervezet, a belügyminisztérium alá tartozó Nemzetpolitikai Szolgálat kijelölt vezetője lett. 1940. július 11-én a belügyminiszter előtt tette le hivatali esküjét, vezetői megbízatását pedig az 1940. november 18-án kelt 8300/1940. M. E. I. számú rendelettel kapta meg.

Ekkori és a második világháború alatti működésének részleteit jól dokumentálja [popup title="Varga Béla" format="Default click" activate="click" close text="Varga Béla (1903–1995) katolikus pap, politikus. 1926-ban pappá szentelték, 1929-től Balatonbogláron plébános, 1937-től a Független Kisgazdapárt országos alelnöke, 1939–1944 közt országgyűlési képviselő. A II. világháború alatt a Magyarországra menekült lengyel és megszökött francia hadifoglyok nyugatra szökésének egyik fő szervezője. A plébániájához tartozó egyházközség telkén épült meg a lengyel gimnázium és internátus, ahol a menekülteket lengyel tanárok tanították. A német megszállás után bujkálnia kellett, de tevékenyen részt vett az ellenállásban. 1945-ben a Független Kisgazdapárt képviselője az Ideiglenes Nemzetgyűlésben, majd a választások után a Nemzetgyűlésben, amelynek 1946 februárjától 1947 júniusáig elnöke. Várható letartóztatása elől az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. 1990. május 2-án a szabadon választott Országgyűlés alakuló ülésén mondott beszédet. 1991-ben végleg hazatért Magyarországra és Balatonbogláron telepedett le."]1945-ben adott írásos nyilatkozata, melyet vélhetőleg Kovrig Béla igazolóbizottsági eljárásával kapcsolatban tett. A hatoldalas, gépelt, csak évszámmal ellátott, minden oldalán lepecsételt és aláírt nyilatkozatból megtudhatjuk, hogy kifejezetten Keresztes-Fischer kívánsága volt a hivatal megszervezése és Kovrig vezetővé történő kijelölése, mivel „...egyetemi magántanári minőségében, hivatalos megbízás nélkül, önszántából, éveken át – még [popup title="Gömbös Gyula" format="Default click" activate="click" close text="Gömbös Gyula (1886–1936) katona, politikus, 1929–1932 közt honvédelmi miniszter 1932–1936 közt Magyarország miniszterelnöke. Miniszterelnöksége alatt erősítette a német és olasz kapcsolatokat, a vezető európai politikusok közül elsőként tárgyalt személyesen Hitlerrel."]delelése idején is – tudományos alapossággal, írásban és szóval állhatatosan küzdött a nácizmussal [popup title="szemben" format="Default click" activate="click" close text="Varga Béla nyilatkozata, 2. oldal."]...”. Varga Béla vallomása szerint ugyanis a Nemzetpolitikai Szolgálat célja a [popup title="Volksbund" format="Default click" activate="click" close text="Volksbund: a Német Népművelési Egyesület utódaként alakult 1938-ban Volksbund der Deutschen in Ungarn (Magyarországi Németek Népi Szövetsége) néven. A szervezet a Harmadik Birodalom magyarországi képviselője volt, 1944-ben jelentős szerepet játszott a Waffen SS magyarországi toborzásában."] és a nyilas agitáció ellensúlyozása volt. E célból kereste fel Kovrig a Független Kisgazdapárt alelnökét, Varga Bélát és Teleki Pálra, valamint Keresztes-Fischer Ferencre hivatkozva a segítségét kérte a Somogy megyei Volksbund és a helyi nyilas szervezetek, személyek megfigyelése ügyében.

Teleki Pál halálát követően Kovrig benyújtotta lemondását. Ezt követően [popup title="Bárdossy László" format="Default click" activate="click" close text="Bárdossy László (1890–1946) jogász, diplomata, politikus. Diplomáciai karrier után 1941. február és április közt külügyminiszter Teleki Pál kormányában, majd Teleki öngyilkossága után 1941. április és 1942. március közt Magyarország miniszterelnöke. 1945-ben amerikai fogságba esett, 1946. január 10-én a népbíróság ítélete alapján kivégezték. "]miniszterelnök utasította valamennyi nyilas- és Volksbundellenes irat megsemmisítésére, és 1941. május 21-én felmentette a Nemzetpolitikai Szolgálat vezetése alól. Szociológiai katedrát kapott a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen és az újonnan alapított Közgazdaságtudományi Kar dékánja, majd 1942–1943-ban rektora lett. 1943. augusztus 23-ára [popup title="Apor Vilmos" format="Default click" activate="click" close text="Apor Vilmos (1892–1945) katolikus pap, győri püspök. 1915-ben pappá szentelték, 1915–1917 közt gyulai káplán, 1918–1941 közt gyulai plébános, 1941-től győri püspök. 1944-ben szót emelt a zsidóüldözések ellen. 1945-ben a püspöki palotába menekült asszonyok kiadását megtagadta, az ennek nyomán kialakult dulakodás közben egy szovjet katona lőtte le. II. János Pál pápa 1997-ben boldoggá avatta."] győri püspök elnöklete alatt Kovrig egy tanácskozást hívott össze, melyen az ország legismertebb katolikus vezetői – köztük Varga Béla is – a Katolikus Szociális Népmozgalom nevű szervezet megalakításáról döntöttek. Az értekezleten tartott nyitóbeszédében Kovrig kijelentette, hogy Németország a háborút elvesztette, így az ország „teljes politikai és társadalmi rendszerváltás előtt” áll. Felhívta a figyelmet arra, hogy az „emberi méltóság, a természeti jogok, és a polgári szabadságjogok teljes tiszteletben tartásával kell a katolikus erőknek részt venniük az ország [popup title="újjáépítésében" format="Default click" activate="click" close text="Varga Béla nyilatkozata, 3. oldal."]" Az értekezlet – Apor Vilmos püspök javaslatára – Kovrigot bízta meg a világháborút követő rendszer új szociális programjának kidolgozásával. Ennek eredménye lett a Magyar társadalompolitika című kötet, mely nemcsak egy új programot tartalmazott, hanem összefoglalta és elemezte a két világháború közti magyar szociálpolitikát és jogalkotást. A mű nyomdai szedésének elkészülte 1944 februárjában már a végére járt, azonban a német megszállás után már nem tudták hivatalosan megjelentetni, így Kovrig háromkötetes egyetemi segédlet formájában sokszorosíttatta és a németellenes katolikus vezetők körében terjesztette. 1944. július elején Esztergomba ment és egyházi jóváhagyással – a prímási adminisztrációval együttműködve – elkezdte kiépíteni az ellenállási mozgalom katolikus szárnyát. Július végén a társadalmi vezetőknek az ő elnökletével tartott értekezletén döntés született arról, hogy felhívják a főpapságot, gyakoroljanak nyomást [popup title="Horthy Miklósra" format="Default click" activate="click" close text="Horthy Miklós (1868–1957) katonatiszt, politikus, az Osztrák–Magyar Haditengerészet utolsó parancsnoka, Ferenc József szárnysegéde. Az I. világháborús vereség, majd a Tanácsköztársaság bukása után 1919. november 16-án bevonul Budapestre. 1920. március 1-jén a Nemzetgyűlés kormányzóként államfővé választotta, tisztségét 1944. október 16-ig látta el. Ekkor lemondott államfői tisztségéről, és Szálasi Ferencet bízta meg új kormány alakításával."] [popup title="Sztójay Döme" format="Default click" activate="click" close text="Sztójay Döme (1883–1946) katona, diplomata, politikus. Az I. világháborúban és a Tanácsköztársaság alatt katonai hírszerző és elhárító. 1925-től berlini katonai attasé. 1936–1944 közt Magyarország berlini nagykövete. 1944. március 22-től augusztus 29-ig Magyarország miniszterelnöke. Miniszterelnöki tevékenysége alatt deportálták a vidéki zsidóságot. 1945-ben amerikai fogságba esett, 1946. augusztus 22-én a népbíróság ítélete alapján kivégezték."] leváltása és egy fegyverszüneti tárgyalásokra alkalmas kormány kinevezése ügyében. 1944 őszén Kovrig egy röpiratot bocsátott ki, „melyben többek között hevesen tiltakozott a modern rabszolgaság, embereknek kényszermunkára elhajtása, gyakran idegenbe hurcolása, a családi kötelékek széjjelszakítása ellen. Ez volt 1944. március 19. óta, tehát a németek és a hatalmat bitorló cinkosaik uralma alatt megjelent és terjesztett egyetlen magyar kiadvány, melynek szerzője saját neve alatt tiltakozott a deportálások [popup title="ellen" format="Default click" activate="click" close text="Varga Béla nyilatkozata, 4. oldal."].

1944. október 12-én [popup title="Serédi Jusztinián" format="Default click" activate="click" close text="Serédi Jusztinián (1884–1945) katolikus pap, esztergomi érsek. 1901-ben belépett a bencés rendbe, 1908-ban pappá szentelték. Ezt követően júliusban Rómába utazott és egyházjogászként részt vett az új kánonjogi kódex kidolgozásában, mely munka 1916-ig tartott. Kánonjogászi tevékenységének köszönhetően XI. Pius pápa 1927-ben esztergomi érsekké nevezte ki, majd bíborosi rangra emelte, végül csak ezt követően, személyesen szentelte püspökké 1928-ban. Felsőházi tagként támogatta az első és a második zsidótörvényt, de felszólalt a náci típusú fajvédelmi törvény (harmadik zsidótörvény) ellen. A II. világháború alatt tudtával bújtattak lengyel zsidókat a szerzetesrendek kolostoraiban. A nyilas hatalomátvétel után az államtanácsban felszólalva törvénytelennek minősítette Szálasi hatalmát. 1945-ben az óvóhelyen betegen fogadta az Esztergomot elfoglaló szovjet parancsnokot és kíséretét."] döntése alapján a [popup title="Magyar Front" format="Default click" activate="click" close text="Magyar Front: a német megszállás (1944. március 19.) után illegalitásba szorult náciellenes pártok szövetsége."] katolikus szárnyának neve Kereszténydemokrata Néppárt lett. A Magyar Front vezetőségébe (Intéző Bizottság) a párt [popup title="Pálffy Józsefet" format="Default click" activate="click" close text="Pálffy József (1904–1988) jogász, politikus. Földbirtokosként megalapította a Felsődunántúli Termelők Szövetkezetét, mely a legnagyobb kisgazda termelő és értékesítő szövetkezet volt. 1939–1944 közt országgyűlési képviselő. A II. világháborúba lépést helytelenítette. 1945 után kiszorult a Kereszténydemokrata Néppártból, 1947-ben Ausztriában telepedett le."] delegálta, s bár Varga Béla szerint a katolikus szárny vezetője egyértelműen Kovrig volt, ő többször kijelentette, hogy a háború után nem akar politikai pályára lépni – kizárólag a szaktudománynak akarta szentelni életét –, ezért taktikailag jobb, ha egy olyan személy képviseli a Magyar Frontban a Kereszténydemokrata Néppártot, akinek a háború után is aktív politikai szerepet szántak. [popup title="Szakasits Árpáddal" format="Default click" activate="click" close text="Szakasits Árpád (1888–1965) újságíró, politikus, 1908-tól a Népszava munkatársa, a Tanácsköztársaság idején a Belügyi Népbiztosság osztályvezetője. 1927–28-ban a Szociáldemokrata Párt titkára, 1939-től 1944. március 19-ig a Népszava főszerkesztője. 1944-ben a Magyar Front vezető szerve, az Intézőbizottság elnöke. A II. világháború után nemzetgyűlési képviselő, miniszter, 1948-ban ő írta alá a Szociáldemokrata Pártot képviselve a kommunista párttal való egyesülést, az ezt követően létrejött Magyar Dolgozók Pártjának elnöke. 1948-tól 1949. augusztus 23-ig köztársasági elnök, majd az államfői jogokat gyakorló testület, az Elnöki Tanács elnöke. 1950-ben bebörtönözték, 1956 márciusában szabadult. A forradalom után részt vett a rendszer stabilizálásában. 1958-ban a Magyar Országos Újságírók Szövetségének elnöke, 1959–1963 közt a Magyarok Világszövetségének elnöke."], a Magyar Front Intéző Bizottságának elnökével való előzetes egyeztetés alapján Kovrig szervezte meg a Magyar Front „Nemzeti Felszabadító Bizottság” aláírású röplapjának 200 000 példányban történő kinyomtatását és terjesztését. Érdekes Varga Béla azon mondata, mely szerint Budapest felszabadítása után „...Kovrig Béla a Néppárt szervezői előtt jelenlétemben is helytelenítette ilyen pártnak a felszabadulás utáni tovább szervezését. Amikor pedig a Néppárt további fenntartásához és kiépítéséhez gróf Pálffy József mégis ragaszkodott, Kovrig nem lépett be Pálffy pártjába, sőt biztos információim szerint ennek vezető köreitől teljesen [popup title="visszavonult" format="Default click" activate="click" close text="Varga Béla nyilatkozata, 5. oldal."]." A világháború után Kovrig Bélának is igazolóbizottság előtt kellett igazolnia háború alatti tevékenységét. Személyi hagyatékában – Varga Béla ismertetett nyilatkozatán kívül – több hasonló tartalmú nyilatkozat van, ezek közül a legismertebb személy a két világháború közötti vezető történészek egyikének, [popup title="Szekfű Gyulának" format="Default click" activate="click" close text="Szekfű Gyula (1883–1955) történész, publicista, politikus, a magyar történettudományon belül az úgynevezett szellemtörténeti iskola képviselője. 1920-ban jelent meg Három nemzedék című műve. Hóman Bálinttal közösen írta meg a Magyar Történet című ötkötetes szintézisét. 1927-től 1938-ig a Magyar Szemle című kulturális folyóirat szerkesztője. A II. világháború alatt több cikke jelenik meg a Népszavában. 1945-ben meghatalmazott miniszteri rangban moszkvai követ, majd 1948-tól nagykövet, de még ebben az évben felmentették, majd 1949-ben nyugállományba helyezték. 1954-től haláláig az Elnöki Tanács tagja."] 1945. június 5-én kelt nyilatkozata.
 

2. Szekfű Gyula nyilatkozata Kovrig Béláról

[4]

Átirat:
Alulírott, Kovrig Béla egyetemi tanár úrral több mint 15 éven keresztült állandó, közeli ismeretségben voltam és vagyok, s ezen ismeretség alapján biztos tudomásom van az ő, minden tekintetben kitűnő szociális érzékéről, emberies gondolkodásáról és folytonos törekvéséről, hogy a munkásosztály anyagi helyzetén segítő reformok jöjjenek létre. Ugyanő a vezetésem alatt álló esztergomi Nyári Egyetemen 1937-ben öt órás előadást tartott a modern nacionalizmusról, melyben a nemzetiszocialista és olasz fasiszta nacionalizmusokat éberen elítélte, alaptételeiket megcáfolta és olyan nacionalizmust hirdetett, mely a mai felfogással megegyezett.

1945. VI. 5.
Szekfű Gyula
egyet. tanár

1945. június 5.
Jelzet: MNL OL P 2343. Kovrig Béla iratai (rendezés alatt) – Eredeti, kézzel írt, aláírással.

 

A fenti életpálya alapján azt gondolhatnánk, hogy ezek után viszonylag egyszerű úton – a világháború alatti terveinek megfelelően – Kovrig Béla visszakerült a katedrára. Hogy ez mégsem így történt, abban nagy szerepet játszott a kialakult politikai helyzet, és leginkább a Magyar Kommunista Párt, illetve az irányítása alá tartozó, 1946 szeptemberében a Magyar Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályából átalakult Államvédelmi Osztály. Az 1945-ös választásokon a Magyar Kommunista Párt befolyásához képest igen szerény eredményt ért el, így az országban megindult a választást megnyerő Független Kisgazdapárt, valamint a „klerikális reakció” elleni támadás. Ezzel összefüggésben az egyik legfontosabb célszemély a háború alatti ellenállás katolikus szárnyának vezetője, Kovrig Béla lett, akit 1946-ban [popup title="szerveztek be" format="Default click" activate="click" close text="Kovrig Béla dossziéjára lásd TABAJDI GÁBOR–UNGVÁRY KRISZTIÁN: Elhallgatott múlt – A pártállam és a belügy. A politikai rendőrség működése Magyarországon 1956–1990. Bp., 2008, 193–203. Beszervezésének körülményeit és az ÁVO-nak írt jelentéseit a titkosszolgálati iratokból feldolgozta PETRÁS: i. m. 252–259."]. Az alábbi, dátum nélküli, hat oldalas dokumentum pontosan ismerteti a beszervezése körülményeit, és egy angol nyelvű esküformula mellett Kovrig magyar nyelvű vallomását is tartalmazza. Az irat keltezésének megállapításában segítségünkre lehet, hogy megemlítik: [popup title="Kerkai Jenő" format="Default click" activate="click" close text="Kerkai Jenő (1904–1970) katolikus pap, jezsuita szerzetes. 1924-ben belép a jezsuita rendbe, 1934-ben pappá szentelték. 1935-ben megalakította a Katolikus Agrárifjúsági Egyesületek Országos Testületét (KALOT), melynek – kisebb megszakítással – a megszűnéséig, 1946-ig vezetője volt. 1948-ban a kaposvári rendház házfőnöke lett, majd 1949 februárjában letartóztatták és több tárgyaláson először 2 évre, majd négy évre ítélték. 1956 októberében kiszabadult, azonban 1957 áprilisában felszólították, hogy töltse le börtönbüntetését. 1959 szeptemberében végleg szabadult, 1964-ben Pannonhalmára költözött."] jezsuita atya letartóztatásban van 1949. február óta, tehát ez a terminus post quem. A terminus ante quem meghatározásában pedig az édesanyja korára való utalás segíthet, ugyanis a vallomás felvételekor 72 éves volt, ez alapján 1952. augusztus 27-e előtt készülhetett az irat, mivel édesanyja, [popup title="Potótzky Janka" format="Default click" activate="click" close text="Potótzky Janka (1879 körül–?) 1898. augusztus 27-én, 19 évesen kötött házasságot Kovrig Tivadarral, majd annak halála után Dréhr Imre (1889–1936) felesége. Az irat terminus ante quem meghatározásában segít, hogy első házasságkötésekor 19 éves, vagyis 1952. augusztus 27-én már 73 éves volt."] fia szülése idején 20 éves volt. A legvalószínűbb, hogy 1952. március környékére datálható a vallomás, mivel édesanyja ekkor kórházba került és egykori tartótisztje, [popup title="Tihanyi" format="Default click" activate="click" close text="Tihanyi János (1921–?). 1940-ben, a felsőkereskedelmi iskola elvégzése után egy textil-nagykereskedésben dolgozott, ebben az időben csatlakozott a Szociáldemokrata Párthoz. 1943-ban munkaszolgálatos behívót kapott, 1944-ben megszökött a munkaszolgálatból és hamis papírokkal bujkált. 1945 február 11-én Fehér Lajos vette fel a budapesti politikai rendőrséghez, ahol egyházi vonalon kezdett dolgozni. Az önálló Államvédelmi Hatóságnál a katonai kémelhárítást, az operatív technikát irányította, végül a hírszerzés helyettes vezetője lett. 1954. július 29-én kelt paranccsal 1953. január 15-i hatállyal visszamenőleg bocsátották el az ÁVH-tól. Ezt követően a Magyar-Szovjet Olaj Rt.-nél dolgozott, majd 1957 júliusától az IBUSZ vezérigazgató-helyettese lett. 1961 novembere után a Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalatnál töltött be vezető pozíciókat."] „orvosprofesszorként” a milwaukee-i egyetemre küldött Kovrignak levelet, melyben beszámol anyja állapotáról, egyúttal egy washingtoni találkozóra invitálta – a levelet „Mirkó” fedőnevén írta alá ([popup title="a vallomásban MILKO szerepel" format="Default click" activate="click" close text="PETRÁS: i. m. 260."]). A vallomás három részre osztható. Az első, féloldalas rész vázlatosan ismerteti Kovrig Béla életútját az emigrációig. Ezt követi beszervezésének részletes leírása. E szerint 1946. szeptember 9-én a [popup title="Petőfi pontonhídon" format="Default click" activate="click" close text="A híd az Erzsébet hídtól északra a Tabánt kötötte össze a Petőfi térrel."] átkelve ½ 10-kor a Petőfi téren egy ismeretlen igazoltatta, és felszólította, hogy kövesse őt a [popup title="szerb templom" format="Default click" activate="click" close text="A templom görög ortodox templom volt, 1949-ben került a Moszkvai Patriarchátus tulajdonába."] melletti kapualjba. Ezután az Andrássy út 60-ba vitték, majd a „szokásos” módon igyekeztek hatni rá: hosszú ideig egy fallal szemben kellett mozdulatlanul ülnie, ezt követően oroszul beszélő személyek mutogatással próbálták értésére adni, hogy fel fogják akasztani, majd jöttek a magyar „detektívek”, akik láthatólag felkészültek voltak tudományos tevékenységéből. Az 1926-ban kiadott Az új Oroszország, az 1940-es Korfordulón, továbbá az 1942-ben megjelent Embersors a szovjetéletben című műveiből idéztek, és az ott leírtak szovjetellenes élét igyekeztek áldozatuk ellen fordítani. Kovrig Béla – vallomása szerint – hamar rájött, hogy ez csak színjáték: „Ekkor már láttam miről van szó. Hiszen ha az oroszok feltétlenül ragaszkodnának kiadatásomhoz, akkor nem folynék ez a teketória órákon át, egyszerűen levittek volna.” Számára viszont a menekülő út csak az együttműködés, vagy annak látszata lehetett, tehát mindent aláírt. A vallomásból megtudjuk, hogy ekkor vélhetőleg kompromittálási célzattal több jelentést írattak vele, melyeket antedatáltak, tehát az állambiztonsági iratokban lévő beszervezési időpontjának fent idézett, 1946. szeptember 9-i dátuma erősen megkérdőjelezhető.
 

Dátum nélkül
Jelzet: MNL OL P 2343. Kovrig Béla iratai (rendezés alatt) – Eredeti, gépelt, aláírás nélkül.

 

A vallomásból megtudjuk azt is, hogy beszervezése másnapján több, hozzá közel álló személy előtt dekonspirálta magát, vagyis elmondta, mi történt vele és mit várnak tőle a „szervek.” Ezzel hatalmas kockázatot vállalt, hiszen nem tudhatta, hogy valaki közülük nem jelent-e, de úgy látszik, bízott emberismeretében és bátran kijelenthető, hogy az adott körülmények között a lehető legtisztességesebb módon járt el, még ha ezzel sokat is [popup title="kockáztatott" format="Default click" activate="click" close text="Kovrig Béla megítélésével kapcsolatban lásd SZABÓ CSABA: Gondolatok Kovrig Béla „hazatalált” kézirata kapcsán. Levéltári Közlemények, 2016 (87. évf.), 359–364., különösen 361. Természetesen a szerző nem ismerhette ezt a vallomást, mivel az iratanyag csak 2016 végén került a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrizetébe, és még jelenleg is rendezés alatt áll."]. A legjelentősebb személyek, akiknek elmondta beszervezését, [popup title="Borbély István" format="Default click" activate="click" close text="Borbély István (1903–1987) katolikus pap, jezsuita szerzetes. 1921-ben belép a jezsuita rendbe, 1931-ben pappá szentelték, bölcseletet, hittudományt és dogmatikát tanított. 1944–1948 közt tartományfőnök (provinciális). 1948-ban elkezdte szervezni a fiatal rendtagok külföldre szökését, majd 1949 januárjában, miután kinevezte utódát, Tüll Alajost, maga is elhagyta az országot. 1949–1952 közt Olaszországban tanított, majd Kanadába költözött."] jezsuita provinciális, [popup title="Marczell Mihály" format="Default click" activate="click" close text="Marczell Mihály (1883–1962) pap, egyetemi tanár. 1906-ban szentelték pappá, ezután hitoktató, az I. világháborúban tábori lelkész volt. 1921-ben a kezdeményezésére alapították az Országos Magyar Katolikus Főiskolai Diákszövetséget. 1930-tól 1950-ig az Angolkisasszonyok Tanítóképzőjének igazgatója, 1938-tól 1952-ig a Központi Papnevelő Intézet rektora, 1939–1940-ben és 1944–1945-ben a PPTE Hittudományi Kar dékánja."], a Központi Szeminárium rektora, Kerkai Jenő jezsuita szerzetes és [popup title="Haynal Imre" format="Default click" activate="click" close text="Haynal Imre (1892–1979) orvos, egyetemi tanár. Orvosi diplomáját a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen szerezte, majd I. világháborús frontszolgálat után a Korányi Sándor vezette Belgyógyászati Klinikán szerzett gyakorlatot. Közben bécsi és londoni tanulmányokat folytatott, végül 1940-ben a kolozsvári egyetemen egyetemi tanár. 1944 őszén az orvosi kar dékánjaként megtagadta az egyetem kiürítésére kapott parancsot. Klinikáján több száz embert bújtatott a deportálások elől. 1946-tól a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, ekkortól Budapesten folytatta orvosi működését 1963-ig."] belgyógyászprofesszor. Természetesen ezek a nevek a vallomásban azért is szerepeltek, hogy története más forrásból is igazolható legyen az amerikai hatóságok számára, ugyanis nincs kétség afelől, hogy ez az eskü alatt tett vallomás az FBI vagy a CIA számára készülhetett – erre utal a vallomás első oldalának bal felső sarkában lévő angol nyelvű kezelési [popup title="utasítás" format="Default click" activate="click" close text="Not to be used until further notice (ang.) = további értesítésig nem használható."]. A vallomás legérdekesebb része azonban az, ahogy Kovrig a megfigyeltekkel, különösen a jezsuita Kerkai Jenővel megbeszélte a jelentéseket, sőt, azokra éppen a megfigyeltek dolgozták ki a részletes választ, egyúttal gyorstalpaló tanfolyamot tartva az ÁVO munkatársainak az egyház szervezetével és az egyháztörténettel kapcsolatos kérdésekről. Szintén érdekes mozzanat a vallomásból, hogy Kerkai Jenő előtt öten dekonspirálták magukat – úgy tűnik, a „klerikális reakció” elleni harc ekkor még nem kecsegtetett sok sikerrel. A vallomás harmadik részében a tanítás szabadságának hiányát nehezményezte Kovrig, mivel a műegyetem igazolóbizottsága 1945. augusztus 13-án, a kolozsvári egyetem igazolóbizottsága pedig 1945. szeptember 8-án igazolta, ennek ellenére nem folytathatta tanári működését. A Minisztertanács 1946. augusztus 16-án (131/32. napirendi pont), majd augusztus 30-án (134/57. napirendi pont) vette napirendre a kinevezését az Agrártudományi Egyetem Általános Jogi Ismeretek Tanszékére, azonban az igazságügyi miniszter, a szociáldemokrata [popup title="Ries István" format="Default click" activate="click" close text="Ries István (1885–1950) jogász, politikus. 1912-ben ügyvédi irodát nyitott Budapesten, majd az I. világháború alatt orosz fogságba esett. A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadsereg katonájaként részt vett az északi hadjáratban, a bukás után Bécsbe emigrált. 1921-ben visszatért Budapestre és ismét ügyvédi irodát nyitott. 1924-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba és 1933-ban vezetőségi, 1943-ban elnökségi tag lett. A német megszállás után illegalitásba vonult. 1945-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja lett, majd 1945-től letartóztatásáig, 1950-ig igazságügyi miniszter. A Szakasits Árpád elleni perben akarták elítéltetni, de a kínzások következtében a börtönben meghalt."], valamint a kisgazda tájékoztatásügyi miniszter, [popup title="Balla Antal" format="Default click" activate="click" close text="Balla Antal (1886–1953) újságíró, politikus. A bölcsészdoktori oklevél megszerzése után újságíróként dolgozott a Pesti Hírlap szerkesztőségében. 1931-ben belépett a Független Kisgazdapártba. 1945-ben nemzetgyűlési képviselő lett, majd a Tildy Zoltán, illetve a Nagy Ferenc vezette kormányok tájékoztatásügyi minisztere."] javaslatára a kinevezést levették a napirendről.
 

 

1946. szeptember 15-től [popup title="Mindszenty József" format="Default click" activate="click" close text="Mindszenty József (1892–1975) katolikus pap, esztergomi érsek. 1915-ben szentelték pappá, majd 1917-től a zalaegerszegi gimnázium hittanára. 1919-től 1944-ig zalaegerszegi plébános, 1944. március 4-től veszprémi püspök. 1945. szeptember 8-án XII. Pius kinevezte esztergomi érseknek, október 7-én iktatták új hivatalába. 1948 decemberében koholt vádakkal őrizetbe vették, majd 1949 februárjában életfogytiglani fegyházra ítélték. 1955-ben rossz egészségi állapotára tekintettel Püspökszentlászlón, majd Felsőpetényben volt házi őrizetben. A forradalom kitörése után 1956. október 30-án kiszabadult, de november 4-én, a szovjet csapatok inváziója után az amerikai követségen kért menedéket. A Vatikán és Magyarország közti megállapodás alapján a pápa utasítására 1971. szeptember 28-án elhagyta Magyarországot és Rómába ment, ezt követően a bécsi Pazmaneumban lakott. 1973-ban VI. Pál pápa kérte, hogy nyújtsa be lemondását, de Mindszenty ezt nem volt hajlandó megtenni, ezért 1974. február 5-én a pápa az esztergomi érseki széket megüresedettnek nyilvánította, azonban a széket Mindszenty haláláig nem töltötte be."]prímás kinevezte az Egerben működő Magyar Katolikus Akadémia Jog- és Államtudományi Karának Közgazdaságtani Tanszékére, ahol emigrálásáig tanított. 1948. július 1-jén az összes egyházi iskolát államosították, köztük az egri jogakadémiát is. Az új szervezetű Jog- és Közigazgatástudományi Karon kötelezővé vált a szociológia oktatása, azonban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium képviselője 1948. szeptember végén közölte, hogy nem hagynák jóvá a kar tanrendjét, ha Kovrig oktatná a szociológiát. A diákság részéről is nyomás alá helyezték Kovrigot, ugyanis október elején az egri diákszervezet két vezetőjét Budapestre hívták a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetségének (MEFESZ) központjába, és előttük abszurdumnak nevezték, hogy olyan antidemokratikus tanár, mint Kovrig taníthat, és ha ez nem változik, akkor a „...pesti vezetőség a helyszínen rendet [popup title="teremt" format="Default click" activate="click" close text="Kovrig Béla eskü alatt tett vallomása, 6. oldal."].” Erről rögtön visszaérkezése után az egyik egri diák tájékoztatta tanárát. Ez a fejlemény lehetett az utolsó csepp a pohárban, mely végül meggyőzte Kovrigot és feleségét, hogy el kell hagyniuk az országot. 1948. október 15-én [popup title="Stephen Koczak" format="Default click" activate="click" close text="Stephen Andrew Koczak (?–?) az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének másodtitkára, több személy kicsempészésében tevékenyen közreműködött, ennek következtében 1949 elején kiutasították az országból."], az Amerikai Egyesült Államok követségi tanácsosának segítségével egy követségi autó csomagtartójában csempészték ki őket az országból. 1948. november 5. után Salzburgból Innsbruckba utaztak, végül Rómában töltöttek egy évet és 1949. december 11-én indultak az Amerikai Egyesült Államokba, ahol végül Kovrig – a milwaukee-i Marquette Egyetemen – katedrát kapott.

 

A Minisztertanács 1949. augusztus 19-i ülésén megfosztotta Kovrig Bélát magyar állampolgárságától és teljes vagyonelkobzásra ítélte (302/10. napirendi pont). Ezt követően az Államvédelmi Hatóság többször igyekezett kapcsolatba lépni vele. 1950. november 14-től dokumentálhatóan igyekeztek megszerezni címét, de itthon maradt édesanyja nem tudott – valószínűleg nem is akart – ebben segíteni, mivel a fia leveleit Münchenben élő sógorán keresztül kapta meg. Mivel Kovrig az emigráció tekintélyes tagjának számított – szoros kapcsolatban állt [popup title="Peyer Károllyal" format="Default click" activate="click" close text="Peyer Károly (1881–1956) politikus, miniszter. Polgári iskolát végzett, majd géplakatosnak tanult. 1917-től a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) vezetőségének tagja. A Károlyi-, majd a Berinkey-kormányban bányaügyi kormánybiztos. A Tanácsköztársaság alatt a Népgazdasági Tanács Bányászati Főosztályának vezetője, ezt követően a Peidl-kormányban belügyminiszter, majd a Huszár-kormányban népjóléti és munkaügyi miniszter. 1920-ban Ausztriába emigrált, 1921 májusában hazatért és decemberben megkötötte Bethlen István miniszterelnökkel a Bethlen–Peyer paktumot. 1922–1944 közt az MSZDP vezetője, országgyűlési képviselő. 1944. március 19-én a Gestapo az elsők között tartóztatta le és Mauthausenbe deportálták. 1945 után tevékenyen részt vesz az SZDP újjászervezésében, az Ideiglenes Nemzetgyűlés és a Nemzetgyűlés képviselője volt, de fokozatosan háttérbe szorították, várható letartóztatása elől az Amerikai Egyesült Államokba emigrált."] [popup title="Nagy Ferenccel" format="Default click" activate="click" close text="Nagy Ferenc (1903–1979) politikus. Hat elemit végzett, majd paraszti földjén gazdálkodva autodidakta módon képezte magát. Az 1930-ban megalakított Független Kisgazdapárt főtitkára, 1939-től országgyűlési képviselő. 1945-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, Dálnoki Miklós Béla kormányában újjáépítési miniszter. Az 1945-ös választások után a Nemzetgyűlés elnöke, 1946. február 4-től 1947. június 1-ig Magyarország miniszterelnöke. Lemondásra kényszerítették, ezt követően az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le."] Varga Bélával és [popup title="Barankovics Istvánnal" format="Default click" activate="click" close text="Barankovics István (1906–1974) újságíró, politikus. Érettségi után jogásznak tanult, de tanulmányait abbahagyva újságírói és politikai pályára lépett. 1943-ban a Magyar Nemzet főszerkesztője, 1945-től a Demokrata Néppárt vezetője. A párt mind az 1945-ös, mind az 1947-es választásokon bejutott a Nemzetgyűlésbe. Parlamenti felszólalásban tiltakozott az iskolák államosítása ellen és titkos szavazást kért, ezt azonban a kormánytöbbség elutasította. 1949 januárjában Rákosi Mátyás felszólította, hogy tanúskodjon Mindszenty ellen, amit Barankovics megtagadott és 1949 februárjában emigrált. 1950-ben az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. "] –, ezért több akciót is terveztek, de címét nem tudták felkutatni. A gordiuszi csomót aztán egy huszárvágással oldották meg, ugyanis jött az „isteni szikra”, és a washingtoni rezidentúra beszerzett egy milwaukee-i telefonkönyvet, ezt fellapozva kikeresték a „célszemély” címét és telefonszámát. A kapcsolatfelvételre 1955 júniusában tettek kísérletet, de a fentiek alapján ez érthetően sikertelen volt, mivel a korábbi „hálózati személyt” nem lehetett zsarolni, hiszen – mint a fenti dokumentumból kiderült – semmit sem takargatott múltjából az amerikai hatóságok és a „célszemélyek” előtt sem. Nyilván felmerülhetett volna a CIA részéről, hogy kettős ügynökként alkalmazzák, de Kovrignak egy életre elege lehetett a második világháború alatti és utáni konspirációból – vélhetőleg csak a tanításnak és kutatásnak kívánt élni. Kovrig Béla végül 1962. december 22-én halt meg [popup title="Milwaukee-ban" format="Default click" activate="click" close text="Halála dátumaként 1962. december 19. szerepel több helyen a szakirodalomban, de az iratanyagban található halotti anyakönyvi kivonat szerint a halál napja december 22-e volt."]. Haláláról a politikai harcostárs, Barankovics István csak késve értesült, ezért nem tudott elmenni a temetésre; özvegyének, [popup title="Neviczky Gabriellának" format="Default click" activate="click" close text="Neviczky Gabriella (1895. augusztus 13. Zágráb – 1979. október 8. Milwaukee) 1910-ben a polgári leányiskolát, majd 1911-ben a Herger-féle kereskedelmi tanfolyamot végezte el Újvidéken. Sajnos házasságkötésük időpontját eddig nem sikerült kideríteni."] 1962. december 28-án írt levelében így emlékezett meg róla: „A munka, melyet a magyarságért és a magyar kereszténységért végzett, nevét elválaszthatatlanul összekapcsolta a két háború közti Magyarország legjobb szociálpolitikai kezdeményezéseivel, melyek széles rétegeknek áldást jelentettek, és a modern magyar katholikus szociális mozgalmakkal. Nem egyedül lépett át a sötét kapun: sok jótette [popup title="kísérte" format="Default click" activate="click" close text="Barankovics István levele, 2. oldal."].”

 

 

Fotók: Czikkelyné Nagy Erika