Bevezetés 

Különös dolgok zajlottak a Győr-Moson-Sopron megyei Ivánon 1951 májusának derekán. Az akkor közigazgatásilag kapuvári járáshoz tartozó település állami gazdaságának gépállomásán a „demokratikus rend felforgatására alkalmas" események történtek. A pártnak a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért folytatott küzdelmében az előretolt bástya szerepét betöltő 

 egyikén raktáros közel sem e „küzdelemhez" illő komolyságról tett tanúbizonyságot munkavégzése közepette: légpuskájával az udvaron található hársfák lombjain megülő verebekre lövöldözött. Tette mindezt, mielőtt a gépállomás üzemi konyhájára belépett. Mert miután a konyhára betért, a helyzet folyamatosan súlyosbodott. Azt ugyan az események kiderítésére elrendelt büntetőeljárásnak sem sikerült megnyugtatóan kiderítenie, hogy pontosan mi és hogyan történt, de kétségtelen tény, hogy Veszeless Ottó légpuskájából egy golyó Rákosi Mátyás jobb szemgolyójába fúródott. Pontosítunk: az üzemi konyha falán függő Rákosi-arckép jobb szemébe.

Hogy miként történt Rákosi elvtárs jobb szemének kilövése, arra két verzióval rendelkezünk. Tulajdonképp a büntetőeljárás is e két változat mérlegelésének a jegyében zajlott. A konyhában tartózkodó két tanú vallomása szerint, Veszeless Ottó, miután már légpuskájával az udvaron a verebekkel bemelegített, „olyan célzó kedvem van" kijelentéssel lépett a konyhába. Majd ott előbb Rákosi Mátyást szidalmazta - Horgany Teréz szerint Rákosi zsidó származására is utalást téve: „Megállj te vén zsidó, kilövöm a szemedet" -, majd célba vette annak falon függő képét. E verziónál is meghökkentőbb a vádlott Veszeless állítása, miszerint ő nem akart Rákosi elvtársra lőni, és ennek megfelelően nem is célzott rá, a puska véletlenül sült el. Az már a sors szerencsétlen összjátéka, hogy az ily módon elszabadult golyó épp Rákosi Mátyás jobb szemét találta telibe. Veszeless vallomásának első változata szerint e balfogásra akkor került sor, amikor a konyhában puskájával játszva, annak ravaszát addig csettegtette, míg az elsült. Későbbi vallomásai szerint minderre úgy került sor, hogy a verebekre lövöldözve egy golyó bennszorult a puska csövében. A konyhában már ezt próbálta kipiszkálni, mikor a fegyver véletlenül elsült. Veszeless a járásbírósági tárgyaláson a következőt vallotta: „Meghúzva a ravaszt, a puska elsült, s egészen véletlenül, s mindenféle célzás nélkül, a falon függő Rákos Mátyás arcképébe lőttem, pontosan a szemébe."

A cseh új hullám filmjeiben, mindenekelőtt Jirí Menzel alkotásainak fura, kissé abszurd, de ugyanakkor felettébb bájos és kedélyes világában történnek hasonlók. De mivel az előbb leírtak nem Ottik, ill. Pepin sógor békebeli „kispolgári" világában estek meg, hanem hazánkban, a Rákosi korszak legkeményebb éveiben, nem csodálkozhatunk azon, hogy Veszeless Ottó ellen izgatás bűntette miatt büntetőeljárást 

 Bár igazából drákói szigorúságú büntetés eshetősége nem állott fenn, az iváni gépállomás konyhájában történtek az ott jelenlévő mindhárom személy, Veszeless Ottó, Horgany Teréz és Bábi Mária életét megváltoztatták.

Maga, a büntetőeljárás két szakaszra bontható, méghozzá nemcsak eljárásjogi megfontolásokból - ti. elsőfokú eljárásra, ill. fellebbviteli, azaz másodfokú eljárásra -, hanem az első, ill. másodfokon született ellentétes ítélet miatt is. Az utóbbi határozatot az időközben felmerült újabb adatok is magyarázzák, amelyek egész más megvilágításba helyezték a tényállást. Ugyanis, míg az első fokon eljáró járásbíróság Horgany Teréz és Bábi Mária tanúvallomásaira alapozva - azok nyilvánvaló (ön)ellentmondásai ellenére - hozta meg Veszeless bűnösségét kimondó ítéletét, a másodfokon eljáró Megyei Bíróság előtt Horgany és Bábi tanúk megbízhatósága, hitelessége teljesen megkérdőjeleződött. De hogy a két bíróság nem csak a tényállást ítélte meg ellentétesen, hanem homlokegyenest más jelentést tulajdonított az ítélethozatalkor a vádlott társadalmi hátterének, előéletének, arra utal, hogy magával az esettel, ill. a perbeli vádlottal kapcsolatos hozzáállás is gyökeresen megváltozott. A hat hónapi börtönbüntetést kiszabó elsőfokú ítélet indoklásában súlyosbító körülményként vették figyelembe, hogy „tettét a vádlott mint olyan egyén követte el, aki úgy saját maga, mint szülei helyzetének jobbrafordulását éppen annak a pártnak köszönheti, amelynek vezetője Rákosi Mátyás és aki a társadalomban elfoglalt állásából és helyzetéből kifolyóan éppen ellenkezőleg, a legnagyobb elismeréssel lett volna köteles viselkedni". A másodfokú eljárásban viszont ugyanez a társadalmi háttér éppen arra szolgált bizonyítékul, hogy Veszeless lövése valóban csak a fatális véletlen játékaként fúródhatott a falon függő Rákosi-kép 

 Ennek megfelelően a másodfokú eljárás során Veszeless politikai képzettsége, társadalmi háttere, családi kötelékei kitüntetett mértékben kerültek terítékre, olyannyira, hogy újonnan megidézett tanúként a vádlott mellett szólt az üzemi párttitkár is: „hibátlanul dolgozott s politikailag is fejlődőképesnek mutatkozott!". Mindez azzal is magyarázható, hogy Veszeless fellebbezése kiemelten hivatkozik mindezekre: „A büntetés kiszabása tekintetében utalok arra, hogy szüleim uradalmi cselédsorban sínylődő emberek voltak, a felszabadulás után lettek emberekké. Magam a felszabadulás után napszámos, majd traktorvezető és gépállomási raktárkezelő voltam, mindent a demokráciának köszönhetek. A bűncselekmény nem volna összeegyeztethető egész életemmel és egyéniségemmel." A bírósági tárgyaláson pedig pontosítólag a következőket mondta: „Apám uradalmi cseléd volt az Eszterházy uradalomban, Kistölgyfa majorban, hol most is él s 5 hold juttatott földön gazdálkodik. 5 testvérem van, ebből ketten vagyunk otthon. Egyik testvérem a Kaposvári Hitelintézet h. igazgatója. Ő is én is párttagok vagyunk. Bár én csak tagjelölt vagyok. E bátyám azelőtt munkás volt."

Csak megjegyezésként említjük meg, hogy a rendőrségi nyomozati szakaszban, még 1951. június 2-án kiállított erkölcsi bizonyítvány jellemzése szerint, a 22 éves Veszeless „gyerekes, meggondolatlan, könnyelmű". A másodfokú tárgyalás kimenetele szempontjából azonban fontosabb volt a terhelő tanúk vallomásának, azok valóságértékének megkérdőjeleződése. Ez annak fényében, hogy még a vádlott bűnösségét kimondó elsőfokú ítélet is kitért e vallomásokban tetten érhető önellentmondásokra, nem meglepő. Veszeless Ottó fellebbezésében magyarázattal is szolgál arra, hogy véleménye szerint mi állhatott a terhelő vallomások megváltozásának hátterében:

„A kihallgatott két terhelő tanú az utolsó tárgyaláson visszavonta korábban tett vallomását és egybehangzóan vallotta, hogy a légpuska babrálás közben véletlenül sült el anélkül, hogy a képre céloztam volna.
Ennek a magyarázatát abban látom, hogy ezek a tanúk az első tárgyalás után - amikor terhelően vallottak rám - tudomást szereztek arról, hogy a bíróság a közvádló indítványára elrendelte annak tisztázását, igaz-e, hogy e két tanú összebeszélt ellenem, hogy a gépállomásról történő eltávolításom végett reám terhelő vallomást fognak tenni, amiért a gépállomás vezetője ellen felszólaltam. Egyrészt attól való félelműkben, hogy ezen összebeszélésük és hamis vallomásuk kiderül,-- másrészt pedig, mert időközben a gépállomás vezetőjét tényleg eltávolították, jónak látták vallomásukat visszavonni és az igazat megvallani."

E szál a másodfokú tárgyaláson kiteljesedett, s Bábi Mária és Horgany Teréz védekezésre kényszerült, majd részben egymásra vallottak. Bábi - elmondása szerint - Horgany Teréz biztatására másította meg rendőrségen tett vallomását a járásbíróságon, Veszeless kárára. De nem csak az összebeszélésre derült fény, hanem az üggyel kapcsolatban olyan, személyi vonatkozású részletek is szóba kerültek, amelyek bizonyos szempontból „természetes" jelenségei az emberi mindennapoknak, azonban éles ellentmondásban álltak a proletárdiktatúra által hirdetett elveknek, értékeknek, s főként propagandának. Így, például az, hogy a megszilárduló rendszer olyan emblematikus elemei, mint a traktorista leányok, ill. egy gépállomás vezetője, közel sem olyan makulátlan részei a munkásállam építésének. A munkájukban hanyag traktorista lányok, a feketevágással gyanúsítható gépállomás-vezető egyaránt távol állt a „kommunista embertípus" alakjától, jelezve, hogy az iváni gépállomáson tapasztalható viszonyok is messze álltak attól, hogy a „szocialista erkölcs" megszilárdulásáról beszélhetnénk. Nem beszélve arról, hogy a büntetőeljárást kiváltó cselekmény, mégiscsak a vezér, Rákosi Mátyás arcképének megcsúfolása volt. Golyó pontosan Rákosi Mátyás jobb szemébe! Egyben fricska a megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel, ill. a személyi kultusszal szemben. Hogy ezt Veszeless Ottó szándékosan követte-e el, vagy valóban a fatális véletlen műve, a sors különös játéka volt, nem tudhatjuk. A rendelkezésünkre álló iratokból - természetesen - ez nem állapítható meg. Mindenesetre, ha Veszeless valóban vétlen volt, akkor tényleg fatális, szinte mesébe - vagy éppen egy cseh filmbe - illő véletlenről beszélhetünk.

Mindezek fényében is valamelyest meglepő - legalábbis napjaink emberének szemszögéből -, hogy a Rákosi-féle kemény diktatúra időszakában, egyáltalán esély nyílt arra, hogy Veszelesst felmentsék, ártatlansága bizonyítást nyerjen. Ugyan az elsőfokú ítélet bűnösnek találta őt, és egyben igazolva látta részéről a szándékos célzást Rákosi képére, ill. a Rákosira vonatkozó, kifejezetten negatív konnotációjú kijelentéséket, de az így kiszabott hat hónap börtönbüntetés sem tűnik olyan súlyosnak. Nem tűnik kirívóan súlyosnak abban a tekintetben, hogy egy totalitárius rendszerről beszélünk, amelynek elsőszámú vezetőjének sérelmére elkövetett cselekményről van 

 Arról az elsőszámú vezetőről, aki elsöprő hatalmat összpontosított a kezében, s melynek mértékét már „csak" a személyi kultusz mindennapi megnyilvánulásai is kellőképp demonstrálták a hétköznapi ember számára. Veszelesst nem internálták, nem került előzetesbe sem, s az elsőfokú tárgyalás során is szabadlábon védekezhetett. A gazdaságtól ugyan elbocsátották, majd katonának vonult be - 1951. július 3. és szeptember 30. között sorkatonai kötelezettségeit teljesítette -, azt követően pedig a Vízgazdálkodásnál dolgozott, mint kubikos. Ahogy a másodfokú tárgyalás idején is. De amint a másodfokú tárgyaláson megjegyezte, ha felmentik, visszaveszik a gépállomásra: „Ha ügyem kedvezően végződik reám, a Gépállomás visszavesz!"

Adataink nincsenek arra vonatkozólag, hogy ez megtörtént-e? Mint amint arra vonatkozóan sincsenek, hogy a fellebbviteli tárgyalás után volt-e folytatása az ügynek, akár olyképpen is, hogy Bábi Mária és Horgany Teréz ellen eljárást kezdeményeztek volna hamis tanúzás miatt. Mindenesetre a büntetőeljárás irataiból is kiderül, hogy nem csak Veszelessnek kellett távoznia a gépállomásról, hanem Horgany Teréznek, Varga Annának, s talán Bábi Máriának is. Veszelesst végül felmentették, így az első fokon kirótt börtönbüntetés letöltése elmaradt. Megállapíthatjuk, hogy a fennálló viszonyok, a létező - diktatórikus - berendezkedés közepette egy kifejezetten baljóslatúnak tűnő esetet, cselekményt sikerült végül komolyabb szankciók nélkül megúsznia. Persze a munkahelyi meghurcoltatást, ill. a büntetőeljárással együtt járó tortúrát így sem sikerült elkerülnie.

Az iratok jelzete: Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára, Kapuvári Járásbíróság iratai, Büntető ügyek 20473/1951.

Források 

Rendőrségi tanúkihallgatási jegyzőkönyvek

a.
Részlet Horgany Teréznek az iváni rendőrőrsön 1951. május 24-én felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből

[...]

210. §-ában foglalt figyelmeztetés után, a tanú vallomását a következőkben adja elő:

Előadni kívánom, hogy folyó hó 10-e táján a gépállomás konyhájában a délelőtti órákban bejött a konyhára Veszeless Ottó gépállomási alkalmazott (raktáros), akinél egy légpuska volt, és azt mondta olyan célzó kedvem van, és a puskát a konyha falán elhelyezett Rákosi képre fogta, és azt mondta, hogy kilövöm ennek a vén zsidónak a szemét, és erre a puskáját elsütötte, ami a képen Rákosi elvtárs szemét ki is szakította. Amikor ez megtörtént, a gépállomás konyha-vezetőnője szólt Veszelessnek, hogy mit csináltál, ha ezt valaki megtudja, elvisznek. Mire Veszeless a konyha-vezetőnőnek könyörgött, hogy el nem mondja senkinek sem.
Az ügyre vonatkozólag egyebet elmondani nem kíván.

A jegyzőkönyv helyesen vétetett fel, melyet elolvasás után helybenhagyólag aláírok.

b.
Részlet Bábi Máriának az iváni rendőrőrsön 1951. május 28-án felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből

[...]

A Bp. 210. §-ában foglalt figyelmeztetés után, a tanú vallomását a következőkben adja elő:

Előadom, hogy május első felében, a napot pontosan megmondani nem tudom, bejött a gépállomás konyhájára Veszeless Ottó gép.áll.alk. (raktáros), akinél egy légpuska volt, és azt a kijelentést tette, hogy milyen célzó kedvem van.

Azt nem láttam, hogy a puskával hova célzott, csak arra lettem figyelmes, amikor a falról a puska lövedéke elibém, a gyúródeszkára esett, amikor Veszeless Ottó azt mondta, a hétszentségét, de rosszul csináltam. Határozottan állítom azt, hogy azt nem hallottam, hogy Veszeless azt a kijelentést tette volna, hogy ennek a vén zsidónak kilövöm a szemét.

Arról is csak későbbi időben szereztem tudomást, hogy a falon fekvő Rákosi képen a Rákosi egyik szemét érte a lövedék.

Egyebet az ügyre vonatkozólag előadni nem kívánok, a jegyzőkönyv helyesen van felvéve, melyet elolvasás után h. h. aláírok.

c.
Részlet Veszeless Ottónak az iváni rendőrőrsön 1951. június 2-án felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből

[...]

Személyazonosságának megállapítása után terhelttel közöltem, hogy demokráciaellenes magatartással van gyanúsítva.

[...]

Arra a kérdésre, hogy kíván-e valamit védelmére előadni, terhelt következőképp nyilatkozik:

Az ellenem tett gyanúsítást megértettem, bűnösnek nem érzem magamat.
Előadni kívánom, hogy május 10. táján, a napra pontosan nem emlékszem, a gépállomás konyhájába igyekeztem, amikor is kezemben volt egy légpuska, ami a gépállomás tulajdonát képezi. Amikor a konyhaajtóhoz közeledtem, az ajtó előtt lévő hársfán egy verebet láttam, és a puskával rálőttem.

Én azzal a tudattal, hogy a puskában lövedék nincsen, bementem a konyhába és a puskát a kezemben tartva, nem a Rákosi képére fogtam, és puskával játszva a puskát csettethettem, amikor az elsült és a konyha falán elhelyezett Rákosi képen Rákosi elvtárs szemét kivitte.

Tagadom azt, hogy azt a kijelentést tettem volna, hogy milyen célzó kedvem van, és hogy ennek a vén zsidónak kilövöm a szemét.

Elismerem azt, hogy mikor a lövés megtörtént, megijedtem, azonban azt, hogy a szakácsné el ne mondja senkinek, nem mondtam.

Az ügyre vonatkozólag egyebet elmondani nem kívánok.

A jegyzőkönyv helyesen van felvéve, melyet felolvasás után helybenhagyólag aláírok.

Kapuvári Járásbíróság tárgyalási jegyzőkönyvei

a.
Részletek a Kapuvári Járásbíróság 1951. augusztus 14-ei tárgyalási jegyzőkönyvéből

[...]

Veszeless Ottó, [...]-én született Kapuvárott, [...] és [...] szülőktől, volt iváni lakos, magyar állampolgár és anyanyelvű, nőtlen, 6 elemit végzett, 

 raktáros, jelenleg katona, vagyontalan, büntetve nem volt.

[...]

Vádlott nyilatkozatának lényege a következő:
Megértettem a vádat, nem érzem magam bűnösnek, mivel Rákosi Mátyás elvtárs személyével kapcsolatban sértő kifejezést nem használtam, s nem is vettem célba légpuskámmal Rákosi elvtárs arcképét. Csupán annyi történt, hogy az iváni állami gazdaság üzemi konyhája előtt lévő hársfán megláttam egy verebet, és arra akartam lőni. Ez azonban nem sikerült, mert a légpuskám csöve egy kissé szűk volt, és a golyó bennszorult. Bementem erre a konyhába, ahol jelen volt Bábi Mária és Horgany Teréz is, és próbálgattam a puskából a bennszorult golyót eltávolítani. Meghúzva a ravaszt, a puska elsült, s egészen véletlenül, minden célzás nélkül, a falon függő Rákosi Mátyás arcképébe lőttem, pontosan a szemébe.

Egyebet előadni nem kívánok. Kérdés, észrevétel nem tétetett.

[...]

Horgany Teréz [...] éves, [...] születésű, iváni lakos, Á.M.G traktoros, hajadon, érdektelen.

A vádbeli alkalom napján, a délelőtti órákban vádlott az iváni gépállomás konyhája előtt lövöldözött légpuskájával, majd bejött a konyhába, ahol én és Bábi Mária tartózkodtunk. Vádlott, amint bejött az ajtón, a szemben lévő falon függő Rákosi elvtárs képére célzott puskájával és a következőket mondotta: „Megállj te vén zsidó, kilövöm a szemedet". Majd a lövés után, mely éppen a Rákosi elvtárs szemét érte, a lövés helyét beceruzázta, hogy senki ne vegyen észre semmit. Ezt követően a jelen lévő Bábi Mária figyelmeztette vádlottat, hogy ebből baj lesz, mire vádlott megkérte Bábi Máriát, hogy ne szóljon senkinek. Megjegyezni kívánom, hogy akkor, amikor vádlott bejött a konyhába, még nem kellett főzni, s hogy nem vagyok haragosa vádlottnak. Vádlott eleinte, mint traktoros működött a gépállomáson, később raktáros lett. Munkáját, magtartását illetően nincs ellene semmi kifogásom.

Elnök ezután szembesíti a tanút a vádlottal. A szembesítés eredményre nem vezetett. Vádlott továbbra is állítja, hogy véletlenül lőtt Rákosi Mátyás falon függő képére, úgyszintén a tanú is megmarad azon álláspontja mellett, hogy vádlott szándékosan és meggondoltan célba vette Rákosi elvtársnak a falon függő képét és a szembe lövött.

Bábi Mária, [...] éves, [...] születésű, iváni lakos, hajadon, Á.M.G. főszakácsnő, érdektelen.

Emlékezetem szerint f. évi május hóban de. 9-10 órakor, éppen gyúrtam a gépállomás konyháján, mikor bejött a konyhába vádlott és elcsettentette a puskáját, a falon függő Rákosi elvtárs arcképének a szemét kilőtte. A lövés előtt közvetlenül Rákosi elvtárs szüzmáriáját szidta, és azt mondotta, hogy „kilövöm a szemedet és meg kellesz dögleni". Azt nem tudom, hogy vádlott véletlenül lőtt-e a képre, vagy célzott-e rá, mivel a gyúrással voltam elfoglalva. Rákosi Mátyás képe nem azzal az ajtóval szemben, amelyen vádlott bejött, hanem oldalt esik. Vádlott a lövés pillanatában egészen bent volt a konyhában. A gyúródeszka, ahol én dolgoztam, az ajtóval szemben van az ablak előtt. Arról nincs tudásom, hogy vádlott lövés után beceruzázta Rákosi elvtárs szemét. Ezt aznap nem is vettem észre, bár azt láttam, hogy vádlott felállt a padra, valószínű azért, hogy beceruzázza a lövés helyét. Vádlott a lövés után nagyon megijedhetett, mivel csak annyit mondott, hogy már késő. Attól félt vádlott, hogy el fogom árulni, és fel fogom jelenteni. Vádlott a lövés után nekem nem szólt afelől, hogy ne szóljak senkinek. Horgany Teréznek mondotta, hogy ne árulja el.

Tanú, miután a büntetőtanács elnöke ismételten figyelmeztette az igazmondás kötelességére, folytatólagosan előadja, hogy haragszik a vádlottra, mivel vádlott egy régebbi ügyből kifolyólag árulkodott az iváni gépállomás Szederkényi nevezetű volt vezetőjére és a tárgyaláson is rávallott. Ezért akar most ő is rávallani vádlottra.

Elnök ezután szembesíti tanút a vádlottal és Horgany Teréz már kihallgatott tanúval. A szembesítés eredményére nem vezetett. Tanú és vádlott megmaradnak eredeti vallomásaik mellett. A szembesítés során Horgany Teréz tanú előadja, hogy a kérdéses Rákosi kép, Bábi Mária vallomásával ellentétben nem az ajtóval szemben van, hanem oldalt, továbbá hogy nem őt, hanem Bábi Máriát kérte meg a vádlott, hogy ne szóljon senkinek. Ő az eset megtörténtét, többek között, elmondta Varga Bellának is. Bábi Mária tanúhoz egyéb kérdés, észrevétel nem tétetett. Tanú egyebet előadni nem kíván.

b.
Részletek a Kapuvári Járásbíróság 1951. október 9-ei tárgyalási jegyzőkönyvéből

[...]

Behívatik Horgany Teréz tanú, aki személyi viszonyaira vonatkozóan a 2. sorszámú jegyzőkönyvben foglaltak szerint válaszol.

Eljáró bíró figyelmeztette tanút a Bp. 210. §-ban foglaltakra, aki ezt követően a következő vallomást terjeszti elő:

A vádbeli alkalom napján, a délelőtti órákban vádlott az iváni gépállomás üzemi konyhája előtt lövöldözött légpuskájával, majd bejött a konyhába, ahol én és Bábi Mária szakácsnő tartózkodtunk. A konyhában álldogálva lövésre lettem figyelmes, arra azonban már nem emlékszem, hogy mondott e Rákosi elvtárs személyével kapcsolatban sértő kifejezéseket, és arra sem figyeltem, hogy vádlott célzott-e, vagy pedig véletlenül lőtte-e ki Rákosi Mátyás szemét. A lövés után vádlott Bábi Máriával beszélgetett, majd eltávozott. Arra nem emlékszem és nem tudom, hogy vádlott szólt-e Bábi Máriának, hogy ne szóljon senkinek amiatt, hogy kilőtte Rákosi elvtárs szemét. Nekem, határozottan emlékszem, nem említette, hogy tartsam titokba[n] a dolgot, és ne szóljak senkinek. Vádlott még aznap beceruzázta Rákosi elvtárs képén a szem helyét, hogy ne vegye senki sem észre a lövést. A beceruzázás nem közvetlenül a lövés után történt meg, hanem jóval később, de még aznap.

A büntetőtanács elnöke ezután a tanú elé tárja a 2. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt vallomását, mellyel kapcsolatban tanú előadja, hogy az abban foglaltak nem fedik a valóságot, s a most elhangzott vallomása a helyes és az igazságnak megfelelő, s úgy történt minden, ahogyan most elmondotta, mert most már jobban emlékszik mindenre.

Ügyész kérdésére tanú előadja, hogy a kihallgatása során, a rendőrség előtt igazat mondott, s nem fenyegette meg senki sem.

Tanú egyebet előadni nem kíván. Egyéb kérdés, észrevétel nem tétetett.

[...]

Bábi Mária tanú, akinek személyi adatait a 2. sorszámú jegyzőkönyv tartalmazza, a Bp. 210. §-ában foglalt figyelmeztetés után a következőképen vall:

A vádbeli alkalom napján éppen gyúrtam a gépállomás üzemi konyháján, amikor bejött a konyhába a vádlott és elcsettentve légpuskáját, a falon függő Rákosi elvtárs arcképének a szemét kilőtte. A lövés után a vádlott azt mondotta, hogy véletlenül sült el a puskája. Azt nem tudom, hogy vádlott célzott-e, ezt én nem is láthattam, mivel háttal állva a vádlottnak, éppen gyúrtam. Arra azonban emlékszem, hogy Rákosi Mátyás személyével kapcsolatban nem mondott semmiféle sértő kifejezést. Ha mondott volna, ezt nekem hallanom kellett volna. Azt nem tudom én, hogy vádlott mikor ceruzázta be a képet. A lövés után, de később se, nem mondotta nekem azt, hogy ne szóljak ám a dolog felől senkinek. Arra már nem emlékszem, hogy Horgany Terézt megkérte-e, hogy tartsa titokban a dolgot. A kép az ajtóval szemben lévő falon volt, de nem teljesen szemben az ajtóval, hanem egy kissé oldalt.
A büntetőtanács elnöke ezután tanú elé tárja a múlt tárgyaláson elhangzott, és a rendőrség előtt tett vallomását.

Tanú ezzel kapcsolatban előadja, hogy a múltkori tárgyaláson nagyon ideges volt és idegességében nem tudta, hogy mit mond. Előadja továbbá, hogy a rendőrség előtt tett és most elhangzott vallomása a helyes és a valóságnak megfelelő, s úgy történt minden, ahogy a rendőrség előtt vallott.
Tanú eztán felmutatja általa a mai tárgyalásra elhozott kérdéses Rákosi arcképet. A bíróság megállapítja, hogy a jobb szemen kerek sérülés nyomai és folytonossági hiány látható. A beceruzázás nyomai ugyancsak jól kivehetők.

Tanú egyebet előadni nem kíván. Egyéb kérdés, észrevétel nem tétetett.

[...]

Varga Anna, [...] éves iváni születésű és lakosú, hajadon, háztartásbeli, érdektelen tanú a 210. §-ban foglalt figyelmeztetés után a következőképpen vall:

Vádlottat ismerem. A vádbeli eset után, amikor mentem az egyik nap ebédelni, Horgany Teréztől és Varga Bellától hallottam, hogy a vádlott kilőtte Rákosi elvtárs szemét. Bábi Mária is mondotta ezt, azt azonban nem mondotta nekem, hogy a vádlott sértegette volna Rákosi Mátyás személyét. Megjegyezni kívánom, hogy már az eset előtt hallottam arról, hogy Horgany Teréz és Bábi Mária ki akarták fúrni vádlottat az állami gazdaságból, Horgany Teréz nem nagyon volt beszédes viszonyban vádlottal. Az eset után pedig azt hallottam Bábi Máriától, hogy most legalább ezzel ki lehet tetetni vádlottat.

Egyebet előadni nem kívánok. Kérdés, észrevétel nem tétetett.

[...]

Varga Bella [...] éves, iváni születésű és lakosú, elvált, traktorvezető, érdektelen. Előadom, hogy nekem Horgany Teréz mondotta, hogy vádlott kilőtte Rákosi elvtárs szemét. Horgany Teréz mást nem mondott, csupán ennyit. Azt nekem nem mondotta, hogy vádlott a vádbeli alkalom napján sértegette volna Rákosi Mátyás személyét. Vádlott úgy is, mint traktoros, és úgy is, mint raktáros jó volt hozzánk, rendes, demokratikus embernek ismertük, s nem akartuk a gépállomásról kitetetni. Horgany Teréztől sem hallottam én azt, hogy mondotta volna, hogy no ez az eset egy jó alkalom arra, hogy a vádlottat kitétessék a gazdaságból.

Egyebet előadni nem kívánok. Kérdés, észrevétel nem tétetett.

Részletek a kapuvári járásbíróság 1951. október 9-én hozott ítéletéből

[...]

Ítélet:
A szabadlábon lévő Veszeless Ottó vádlott, aki 22 éves, kapuvári születésű és lakos, magyar állampolgár, ÁMG. raktáros foglalkozású, nőtlen, vagyontalan, jövedelme havi 600-700 forint, katona volt, bűnös az 1946:VII. t.c. 2. § c. pontba ütköző és aszerint minősülő izgatás büntettében.

[...]

Indoklás:
A járásbíróság Veszeless Ottó vádlott nyilatkozata, Horgany Teréz, Bábi Mária, Varga Anna és Varga Bella tanúk vallomása, az iratokhoz a tárgyalás során becsatolt arcképlenyomat, mint tárgyi bizonyíték és a tárgyalás egyéb adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Veszeless Ottó vádlott, aki az iváni állami gépállomáson raktárkezelőként működött 1951. évi május hó első felében, közelebbről meg nem határozható napon légpuskával a gépállomás udvarán verebekre lövöldözött, majd a megtöltött légpuskával belépett a gépállomás konyhájába, ahol Bábi Mária a gépállomás szakácsnője és Horgany Teréz tartózkodtak. Veszeless Ottó a konyhába való belépése után azzal a hangos kijelentéssel, hogy „de jó célzó kedvem van", a kezében tartott légpuskát célzásra emelve, a konyha egyik falán elhelyezett „Rákosi" arcképre célozva, még ezt a kijelentést téve, „vén zsidó, most kilövöm a szemedet" a puskát elsütötte s annak lövedéke a falon elhelyezett arcképet a szem helyén érte, majd a falról lepattanva az asztalnál foglalatoskodó Bábi Mária elé, a gyúróasztalra esett. A lövés után Veszeless Ottó vádlott, maga is megijedvén tettétől és tartva annak következményeitől, mentegette magát a konyhában tartózkodó Bábi Mária és Horgany Teréz előtt, kérdvén őket, „most mit tegyek", majd fellépve az egyik lócára, a falon elhelyezett arcképen a lövés helyét beceruzázta, hogy így tüntesse el azon a lövés helyét.

Veszeless Ottó vádlottnak a tényállásban leírt ezen cselekménye, figyelemmel arra, hogy sértő kijelentése az ország 

 a személyére vonatkozott, aki egyben az ország építését végző párt főtitkára is, továbbá azon cselekménye, amellyel a sértő kijelentések megtételével egyidejűleg a falon elhelyezett arcképre lőtt, megvalósítja az 1946:VII. tc 2. c. pontjában meghatározott és aszerint minősülő izgatás bűntettét.

[...]

A vádlott tagadásával szemben a járásbíróság a kihallgatott Bábi Mária és Horgany Teréz tanúk vallomása alapján állapította meg a tényállást, és állapította meg a vádlottnak a bűnösségét. Bábi Mária és Horgany Teréz tanúk ugyan másodízben történt kihallgatásuk során már megváltoztották vallomásaikat, és úgy adták elő a történteteket, mintha a vádlott valóban véletlenül sütötte el a konyhában a légpuskát és az valóban csak véletlenül érte a falon elhelyezett Rákosi arcképet, ellentétben első ízbeni kihallgatásukkor tett vallomásaiktól, amikor is mindkét tanú határozottan vallotta és állította azt, hogy vádlott szándékosan célozva lőtt az arcképre s tette meg ugyanakkor kijelentéseit. Minthogy pedig a tanúnak vallomásai közül a rendőri nyomozati eljárás során tett vallomásaik is az előző ízben tett vallomásaikkal egyezőek és azokat erősítik meg, s mert tanúk különösebb okát nem tudták adni annak, hogy miért változtatták meg az első ízben tett vallomásaikat, a járásbíróság a tanúk vallomásai közül az első ízben tett vallomásaikkal egyezőek és azokat erősítik meg, s mert tanúk különösebb okát nem tudták adni annak, hogy miért változtatták meg az első ízben tett vallomásokat, fogadva el hitelt érdemlőknek, állapította meg az ítéleti tényállást és vádlottnak a terhére rótt bűncselekményekben való bűnösségét.

Büntethetőségét megszüntető ok nem forog fenn.
A büntetés kiszabásánál a járásbíróság a vádlott büntetlen előéletét, mint enyhítő körülményt vette figyelembe, amivel szemben súlyosító körülményként vette figyelembe azt, hogy tettét a vádlott, mint olyan egyén követte el, aki úgy saját maga, mint szülei helyzetének jobbrafordulását éppen annak a pártnak köszönheti, amelynek vezetője Rákosi Mátyás, és aki a társadalomban elfoglalt állásából és helyzetéből kifolyóan éppen ellenkezőleg, a legnagyobb elismeréssel lett volna köteles viselkedni. Az enyhítő és súlyosító körülmények eme viszonylatában is, a cselekmény nagyfokú társadalmi veszélyessége mellett is, figyelemmel a vádlott személyében rejlő kisebb fokú társadalmi veszélyességre, a bíróság alkalmazhatónak találta vádlottal szemben az enyhítő szakasz alkalmazását, s ennek megfelelően állapította meg a rendelkező részben meghatározott szabadságvesztés-büntetést, amit mindezekkel arányosnak talált.

Veszeless Ottó fellebbezése az első fokú ítélet ellen

Tisztelt Járásbíróság!

Izgatás bűntette miatt ellenem B.20743/1951. [helyesen: 20473/1951 - Cs. E.] sz. alatt indított bűnügyben bejelentett fellebbezésemet a következőkben

indoklom:

Fellebbezek bűnösségem megállapítása és a büntetés kiszabása miatt - felmentésem, illetve és büntetés enyhítése végett.

A kihallgatott két terhelő tanú az utolsó tárgyaláson visszavonta korábban tett vallomását és egybehangzóan vallotta, hogy a légpuska babrálás közben véletlenül sült el anélkül, hogy a képre céloztam volna.

Ennek a magyarázatát abban látom, hogy ezek a tanúk az első tárgyalás után - amikor terhelően vallottak rám - tudomást szereztek arról, hogy a bíróság a közvádló indítványára elrendelte annak tisztázását, igaz-e, hogy e két tanú összebeszélt ellenem, hogy a gépállomásról való eltávolításom végett reám terhelő vallomást fognak tenni, amiért a gépállomás vezetője ellen felszólaltam. Egyrészt attól való félelmükben, hogy ezen összebeszélésük és hamis vallomásuk kiderül, - másrészt pedig, mert időközben a gépállomás vezetőjét tényleg eltávolították, jónak látták vallomásukat visszavonni és az igazat megvallani.

Bármi is volt azonban ennek oka, e két tanúnak ingadozó, és terhelő vallomásukban is egymásnak ellentmondó vallomására megnyugtató ítéletet alapítani nem lehet.

A büntetés kiszabása tekintetében utalok arra, hogy szüleim uradalmi cselédsorban sínylődő emberek voltak, a felszabadulás után lettek emberekké. Magam a felszabadulás után napszámos, majd traktorvezető és gépállomási raktárkezelő voltam, mindent a demokráciának köszönhetek. A bűncselekmény nem volna összeegyeztethető egész életemmel és egyéniségemmel.

Abban az esetben, ha várakozásom ellenére a Megyei Bíróság is bűnösnek találna, kérem a Btk. 51 §-ának alkalmazásával a legenyhébb büntetés kiszabását.

Tisztelettel:

Veszeless Ottó vádlott

Részletek a Győr-Sopron Megyei Bíróság tárgyalási jegyzőkönyveiből

a.
Részlet a Győr-Sopron Megyei bíróság 1951. december 4-ei ülésének tárgyalási jegyzőkönyvéből

[...]

Kirendelt védő perorvoslatát fenntartja.

Vádlott a tanácsvezető kérdésére előadja:
Apám uradalmi cseléd volt az Eszterházy uradalomban Kistölgyfa majorban, hol most is él, s 5 hold juttatott földön gazdálkodik. 5 testvérem van, ebből ketten vagyunk otthon. Egyik testvérem a Kaposvári Hitelintézet h[elyettes] igazgatója. Ő is, én is párttagok vagyunk. Bár én csak tagjelölt vagyok. E bátyám azelőtt munkás volt.

Én mint traktorista kerültem az Állami Gépállomásra Kapuvárott, honnan jó munkám miatt kerültem az Iváni Állami Gazdasághoz, mint raktárvezető. E minőségben többször figyelmeztettem Varga Anna és Horgany Teréz traktoristákat hanyag munkájuk miatt, s mert az anyaggal lelkiismeretlenül bántak, ezért mindketten megharagudtak reám, s mikor a Gazdaságvezető feketevágása miatt a vádlottra, Szederkényire terhelőleg vallottam az igazságnak megfelelően, ellenszenvük csak nőtt e két tanúnak ellenem. S mikor a szerencsétlen véletlen folytán a légpuska kezemben a vádbeli alkalommal elsült, Varga Bella ki is jelentette Kárpáti Iván főgépész előtt, hogy most bosszút fognak állni rajtam!

A puskával a vádbeli alkalommal az udvaron verébre lőttem, de nem sült el, s a lövedék bent maradt a csőben. Ezután beléptem a konyhába, s amint a két tanúval beszélgettem, az ujjam még az elsütő billentyűn feküdt, s úgy húzogattam meg a billentyűt egymás után többször. Egyszer csak a lövedék kiszabadult, s a falba fúródott, az ott függő Rákosi képen keresztül. Véletlen volt mindez, kijelentést, izgatót, pedig egyáltalán nem tettem! Az eset után a Gazdaságtól elbocsátottak, s a nyáron katona voltam, most pedig a Vízgazdálkodásnál dolgozom, mint kubikos!

A raktárosi teendőim közé tartozott az üzemi konyha ellenőrzése is!! A puska az Állami Gazdaság sportkörének tulajdona volt!!

b.
Részletek a Győr-Sopron Megyei bíróság 1951. december 18-ai ülésének tárgyalási jegyzőkönyvéből

[...]

Horgany Teréz:
Előre kell bocsátanom, hogy én nem voltam s nem is vagyok haragban a vádlottal:

A vádlott a kérdéses alkalomkor légpuskával a kezében lépett be a konyhába, miután kint az udvaron e puskával verebekre lőtt. Belépve az ajtón, a kezében lévő puska ravaszát csettegtette, mely elsült anélkül, hogy célzott volna. A kis lövedék Rákosi falon függő arcképébe vágódott, mire a vádlott ijedten megjegyezte: „Ezt nem jól tettem!" Majd eltávozott a konyhából.

Ezen alkalomkor a konyhában levő Bábi Mária a konyha szakácsa volt, ki 48 éves, én 19 éves vagyok s 6 elemit végeztem, majd traktorista lettem, ma is az vagyok. Jelenleg Máriakálnokon dolgozom a traktorállomáson!

Tanácsvezető a tanú elé tárja nyomozati vallomását, mire a tanú: Tény, hogy a rendőrségen így vallottam, de nagyon meg voltam ijedve, s azt sem tudtam, mit is mondok! Egyik leány, a rendőrségre történt indulásom előtt azt mondotta, ha nem úgy vallok, mint azt tettem, be fognak zárni! S ez ijedtségemet még fokozta. Hogy ki volt e személy, azt már megjelölni nem tudom. A rendőrségen a feltett kérdésekre feleltem s válaszomat írták, majd aláírás előtt az egész jegyzőkönyvet elém tárták.

Első bíróság előtt tett vallomásainak elébe tárása után: A bíróságon az eljáró bíró több esetben reám kiáltott, s én, aki soha ilyen helyen nem jártam, bizony megijedtem s azt sem tudtam, mit beszélek. A mostani vallomásomat tartom fenn. Én határozottan állítom, hogy a vádlott a konyhába történt belépésekor nem mondotta „De célzó kedvem van ma!" Én nem akartam, ismétlem, a vádlottat kifúrni helyéről. Varga Anna már nincs a gépállomáson, alighanem Cirákon lakik.

Veszeless Ottó vádlottal e tárgyalás előtt, sem máskor nem beszéltem!

Sem ő, sem más nekem nem mondotta, hogy akár itt, akár a rendőrségen, vagy első bíróságon hogyan valljak! 

 tag vagyok, öntudatos dolgozó, s így ha igaz lenne a vádlottnak tulajdonított kijelentés, azt most nyíltan megmondanám!

[...]

Kárpáti Iván [...] éves, [...] szül. [...] lakos, nős, gépállomás főgépésze, érdektelen.

Én a vádbeli időben az iváni gépállomáson együtt dolgoztam a vádlottal. Ő raktáros volt, én főgépész s egyúttal párttitkár, s jelenleg is tisztséget töltök be a pártnál, az új választás után. Pénztárosnak lettem megválasztva.

A vádlott hibátlanul dolgozott s politikailag is fejlődőképesnek mutatkozott!

A vádbeli esetnél nem voltam jelen, erről csak a történtek után szereztem tudomást, mert élénk vita s tárgyalás alapját képezték a történtek. Beszélték, hogy kik, bizony már nem tudom, miszerint a vádlott kijelentéseket is tett volna. Viszont a vádlott ezt előttem tagadta, s azt mondotta, hogy a kérdéses délelőttön verebekre lövöldözött a gépállomás légpuskájával, s a lövedék mindig beszorult a závárzatba. Majd egy beszorult lövedékes célzás után puskával a kezében betért a konyhába. Belépve ide, a kezében lévő puskán, a billentyűt állandóan csattogtatta, s egy óvatlan pillanatban az elsült, a lövedék kiszabadult s a falon lévő Rákosi képbe fúródott. Ismételte előttem, hogy mindez véletlenül történt, nem is célzott, s lehetett látni, hogy meggondolatlan tettét nagyon bánja. Meg kell jegyeznem, hogy a vádlott ezen állítását támogatni látszik azon kétségtelen tény, hogy a puska célzóműje rossz volt, ezt a vádlott is mutatta nekem, ugyanis az irányzékcsavar erről elveszett! Satuba beszorítva sem lehetett a 4 m-re elhelyezett céltárgyat eltalálni! Mind ezt ezért tudom, mert ehhez értek, ugyanis katonakoromban fegyvermester mellett dolgoztam!

Varga Anna, ki Horgany Terézzel együtt dolgozott a gépállomáson, az eset után nekem azt a kijelentést tette, hogy Veszeless a vádbeli esetnél semmi kijelentést sem tett, ezt csak reá akarják fogni, hogy kinyírják. Még azt is mondotta, hogy ezt hajlandó bárhol tanúsítani. Neveket ugyan nem említett s én nem is kérdeztem. Arról nem tudok, hogy valami ellenszenv nyilvánult volna meg a vádlott ellen. Tény hogy a Szederkényi eset kapcsán a vádlott nyíltan helytelenítette az előbbi által eszközölt feketevágást, de sokan melléje is álltak, bár Szederkényi oldalán is megnyilatkoztak a dolgozók, de elenyésző kisebbségben a vádlottal szemben, illetve ennek táborával!

Horgany Teréz jó munkásnak bizonyult, hallgatag, s így nem tudtam megismerni. Bábi Mária is jól dolgozik, de nagy szája van, s össze-vissza beszél. Az eset után vele is beszéltem a történtek felöl érdeklődve. Azt mondotta, hogy konyhai elfoglaltsága következtében, nem látott s nem hallott semmit! Hogy az eljárás során ő mégis terhelőleg vallott, csak abban látom magyarázatát, hogy a vádlott szókimondó egyénisége folytán reá megharagudhatott, s e harag vezethette vallomásában is!

Varga Anna már nincs Ivánban, nem tudom a tartózkodási helyét.

[...]
Tanácsvezető kérdésére a vádlott még előadja: Mint már az előző tárgyalás során előadtam, katona nem voltam sohasem egész az idei nyárig. 1951. július 3-án vonultam be, s szeptember 30-án szereltem le az idén. Levente 1943. évben voltam, de puskával sohasem bántam itt, ilyen kiképzést nem kaptunk.

c.
Részlet a Győr-Sopron Megyei bíróság 1952. január 8-ai ülésének tárgyalási jegyzőkönyvéből

[...]

Bábi Mária:
A vádbeli alkalomkor a vádlott puskával a kezében bejött a konyhába, hol én és Horgany Teréz főztünk. A puskát kezében lóbálva ezt mondotta: „Márinéni! Célzó kedvem van, rálövök a fazékra!" E fazék nem messze tőlem a tűzhelyen volt, én meg a gyúródeszkán tésztát gyúrtam. A következő pillanatokban pedig egy csettenést halottam, s a kis lövedék a Rákosi képről lehullott az előttem levő gyúródeszkára! Erre így szóltam a vádlotthoz: „Ottó nem jól csináltad, de már késő!" A vádlott pedig szótlanul kiment a konyhából.

Tanácsvezető a tanú elé tárja a 2. sorsz.jkv-be foglalt vallomását, mire a tanú: Horgany Teréz vett reá a tárgyalás előtt akkor, hogy is valljak, mint felolvasva lett most előttem, meg akkor magam is haragudtam a Szederkényi eset miatt a vádlottra!

A második tárgyaláson azonban a járásbíróságnál már úgy vallottam, mint a rendőrségen, s mint amint a valójában is történt. Magam is megbántam már helytelen tettemet! A vádlott demokráciaellenes kijelentését sem az eset alkalmával, sem máskor nem tett! Vádlottal júliusi eltávozása óta sohasem beszéltem.

Közvádló kérdésére: Most második tárgyaláson, és a rendőrségen vallottam igazat. Ezt tartom fenn. Az eset előtt a konyhán Horgany Teréz és Varga Anna beszélte, hogy addig nem nyugszik egyik sem, míg a vádlottat ki nem fúrják. Haragudtak a vádlottra azért, mert őket hanyag munkájuk miatt több ízben a vádlott megpirongatta!

Tanácsvezető kérdésére a vádlott: A fazékra célzó kijelentést én nem tettem, eddig sem mondottam. Tanúval történt szembesítés erre eredménytelen. Tanú részére a bíróság 40,40 Ft vasúti költséget állapít meg és utalványoz.

Közvádló kérdésére a vádlott: Azelőtt másfél évig traktoros voltam, jó munkámat még a brigád többi tagjaival egyetemben a helyi újság is hozta.

Ha ügyem kedvezően végződik reám, a Gépállomás visszavesz!

Részlet a Győr-Sopron Megyei bíróság 1952. január 8-án hozott ítéletéből

[...]

Ítélet:
A megyei bíróság az elsőbíróság ítéletét megváltoztatja; a vádlottat az ellene emelt vád alól bizonyítékok hiányában felmenti. A felmerült bűnügyi költség az államkincstárt terheli.

Indoklás:
Az elsőbíróság ítélet ellen a vádlott és védő felmentés és enyhítés végett fellebbezett.

A fellebbezési bíróság nem fogadta el az elsőbíróság által megállapított tényállást, mert iratellenes az elsőbíróságnak az a megállapítása, hogy a vádlott beismerte azt, miszerint rálőtt Rákosi Mátyás arcképére, hasonlóan iratellenes az a megállapítás, hogy Bábi Mária vádlott a rendőrség előtt terhelően vallott volna a vádlottra. Éppen azért a tanúkat újból kihallgatta. Figyelemmel arra, hogy Horgany Teréz és Bábi Mária tanúk 3 ízben történt kihallgatásuk során állandóan megváltoztatták vallomásukat, míg a fellebbviteli eljárás során határozottan kijelentették, hogy terhelő vallomásuk nem felel meg a valóságnak, és azt Bábi Mária előadása szerint Horgany Teréz rábeszélése folytán tette meg egy ízben, továbbá, mert adatok merültek fel arra, hogy a tanúkat vádlottal, mint a konyha vezetőjével szemben táplált haragjuk is vezette vallomásuk megtételénél, továbbá, mert Kárpáti Iván tanúvallomása szerint a puska teljesen alkalmatlan célzásra és végül, mert a vádlott atyja gazdasági cseléd sorban volt a felszabadulást megelőzően és a népi demokrácia jóvoltából jutott földhöz, míg a vádlott éppen jó munkája folytán került magasabb állásba, mely körülmények egymagukban is valószínűtlenné teszik azt, hogy a vádlott a vád tárgyává tett magatartást tanúsított volna, ezért a fellebbezési bíróság nem látta megnyugtatóan bizonyítva azt, hogy a vádlott a vád tárgyává tett bűncselekményt elkövette, s mert maga az államügyész indítványozta a vádlott felmentését, ezért a fellebbezési bíróság az ítéletet megváltoztatva, a vádlottat az ellene emelt vád alól bizonyítékok hiányában felmentette.