Népbunda és úti csomag [1]
„Az ösztöndíjasok ideérkezésükkor sajnálatos módon sem megfelelő téli öltözettel, sem készpénzzel nem voltak ellátva. A követségnek erre semmi utasítása nem volt, távollétemben Horváth ügyvivő és a követség minden tagja mindent megtett segítségükre: az ügyvivő úr a repülőtéri poggyász stb. kiadásoktól és beszállítástól és az első metrójegyektől kezdve a kisebb költségeket kifizette, hasonlóképpen meleg ruha dolgában is minden lehetőt megtett.”
Bevezetés
A második világháború után Magyarországon szovjet csapatok állomásoztak, a magyar politikai élet alakulását ez határozta meg a következő években. A magyar állam érdekében állt, hogy a kultúra és oktatás területén is közeledjék a Szovjetunióhoz, ilyen formán magyar ösztöndíjasok képzése is elkezdődött a Szovjetunió különböző egyetemein. Ezt a helyzetet tükrözte Szekfű Gyula követnek, a Moszkvai Magyar Követség vezetőjének 1946 december 20-ai keltezésű ötoldalas levele a „A Szovjetunióba küldött magyar ösztöndíjasok" tárgyában, amelyben Külügyminisztériumtól kért segítséget a hallgatók számára. Az első magyar ösztöndíjas-csoport 1946 őszén érkezett meg Moszkvába, majd továbbutaztak a Szovjetunió más városaiba.
Az új egyetemisták a tanévkezdéshez képest igencsak elkésve érkeztek, így megérkezésükkor azonnal alkalmuk nyílt megismerkedni az orosz tél zordságával. Mint Szekfű Gyula követ írta: „Az ösztöndíjasok ideérkezésükkor sajnálatos módon sem megfelelő téli öltözettel, sem készpénzzel nem voltak ellátva. A követségnek erre semmi utasítása nem volt, távollétemben
ügyvivő és a követség minden tagja mindent megtett segítségükre: az ügyvivő úr a repülőtéri poggyász stb. kiadásoktól és beszállítástól és az első metrójegyektől kezdve a kisebb költségeket kifizette, hasonlóképpen meleg ruha dolgában is minden lehetőt megtett. A kiérkezése után megbetegedett Tiszai Magda ösztöndíjast betegsége tartamára bevette a követségi