Egy izgatási per története 1951-ből [1]
„A Pártszervezet vezetősége igazolja, hogy Ú. J. kisoroszi lakos, bércséplő, volt bérdaráló, famegmunkáló a kulák listán szerepel. Nevezett magatartása a felszabadulás óta számtalan esetbe megnyilvánult, aminek a következtében a népidemokráciához való viszonya a legrosz-szabb, szinte nyíltan a demokratikus rendszer ellen van, amit magatartásával állandóan bizo-nyít. A legutóbbi időben a béke, majd a begyűjtési rendelet ismertetésével kapcsolatban meg-tartott kisgyűléseken hangulatot rontóan közbeszólt, s nevetségessé igyekezett tenni az előadót, sőt még támadta is őket.”
Bevezetés
A Rákosi rendszer az igazságszolgáltatásban is gyökeres változtatásokat hozott, egy új korszak kezdetét jelentették az 1949-ben szovjet mintára bevezetett intézkedések. Az 1949. évi XI. törvénnyel az ülnökbíráskodást vezették be a büntetőügyekben, „hogy a büntető igazságszolgáltatásban a jogi szakképzettség mellett a dolgozó nép meggyőződése és felfogása teljes erővel
Az 1949. évi XX. törvény, a Magyar Népköztársaság alkotmánya, az ún. sztálini alkotmány a bírói szervezetet is átalakította: a Kúria helyett a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága került a szervezet élére, az igazságszolgáltatást mellette pedig a bíróságok és járásbíróságok gyakorolták az igazságszolgáltatást. A szervezeti változásokat egészítette ki az ún. Btá., a büntetőtörvénykönyv általános részéről szóló 1950. évi II. törvény, amely feladatának tekintette, hogy „védelmet biztosítsanak a társadalomra veszélyes cselekményekkel A büntetőtörvénykönyv általános része adott jogalapot továbbá az osztályszempontú bíráskodáshoz is.Az 1950-es évek büntető pereinek figyelemre méltó részét képezik az izgatás bűntettében elkövetett bűncselekmények peranyagai. „Izgatási" bűntettet követett el az, aki a demokratikus államrend vagy annak alapintézményei ellen, egyes személyek vagy csoportok ellen, azok demokratikus vagy köztársasági meggyőződése miatt gyűlöletre izgat, ill. az, aki az állampolgári szabadság vagy jogegyenlőség érvényesülése ellen vagy nemzetiségi, faji, felekezeti gyűlölködésre izgat, illetőleg annak felkeltésére alkalmas más cselekményt követ el.
A per csupán egyike annak a 650 000 személy elleni eljárásnak, melyeket a bíróságok 1950 és 1953 első negyede között
de ezek bemutatása egy-egy újabb „ablak" megnyitását jelenthetik a Rákosi rendszer mindennapjainak megismeréséhez, valamint mintaként szolgál arra, hogy e nagyszámú bírósági eljárás mögött valójában milyen jellegű ügyek is fordulnak elő tömegesen.A bemutatott büntetőperben azt követhetjük nyomon, hogy egy kisoroszi lakos milyen véleményt alkotott a rendszerről, és ez önmagára és családjára vonatkozóan milyen következményekkel
MDP elnökkel és feleségével szembekerülni egyenes út volt a börtönbe. Feltűnő az eljárás gyorsasága is, amely az egyes iratok keltezését követve kitűnően nyomon követhető.Az 55 éves Ú. J. az 1946. évi VII., a demokratikus államrend és köztársaság büntetőjogi védelméről szóló hírhedt törvénycikk, 2. §-ának b. pontjába ütköző izgatás bűntettében került először a Pest Megyei Bíróság, majd a Legfelsőbb Bíróság elé. A Pest Megyei Bíróság 1951. június 22-én, a Legfelsőbb Bíróság 1951. december 10-én hozott ítéletet az ügyben. A Pest Megyei Bíróságon tettéért egy év börtönbüntetést kapott főbüntetésként, továbbá - mellékbüntetésként - négy évre eltiltották a közügyektől. A Legfelsőbb Bíróság a kiszabott börtönbüntetést nyolc hónapra csökkentette, azzal az indoklással, hogy: „ez kellően szolgálja a vádlott nevelése érdekét, és kielégíti a társadalmi védekezés szempontjait is". A főbüntetés idejét lerövidítette ugyan, a közügyektől ugyanakkor már öt évre tiltotta el, és mindezek mellett lakóházán felüli vagyona egyötöd részének az elkobzására is
Míg a Pest Megyei Bíróság ítéletében a vádlottat az ingadozók osztályához tartozónak tartotta, akit meg kell és meg lehet nyerni a szocializmus számára, addig a Legfelsőbb Bíróság a falusi spekuláns elemek közé sorolta a vádlottat, akit így a társadalom szempontjából jelentős veszélyt jelentőnek minősítettek, a nyolc hónapi börtönbüntetésnyi ítéletet pedig már a vádlott nevelése érdekében hozták meg (lásd 4. és a. 6. számú forrást)Ú. J. 1951 áprilisában, ill. májusában követte el a vád alapjául szolgáló bűncselekményeket: először 1951. április 10-én, amikor a helyi pártelnök felesége, Sz. J.-né népnevelőként békeívhez gyűjtött
Ú. J. ezt oly módon tette meg, hogy neve mellett feltüntette, hogy kulák, amikor pedig ezért felelősségre vonta őt az asszony, azzal védekezett, hogy azért tette, hogy „hadd tudja meg hogy ő, a kulák, szintén békét akar". A népnevelő megszidta, és megkérdezte, hogy miért tesz ilyet, erre pedig azt válaszolta: „azért, hogy felfigyeljenek rá, mert akárhová megy, sehol sem hallgatják meg". Ezt a tettét a Pest Megyei Bírósággal ellentétben a Legfelsőbb Bíróság nem ítélte olyan súlyosnak, mint az utána következő vitát, mely során előbb a vádlott kérdezte meg a népnevelőt, hogy övé-e még az a ház, amelyben lakik, majd hozzátette, hogy a népnevelő fog még hozzá jönni kenyérért. Ez utóbbi kijelentése ugyanis a rendszerváltozás, valamint a népi demokratikus államrend megdöntésének reményét fejezte ki mind az első- mind a másodfokú bíróság ítélete szerint.A másik eset ezt követően, május 7-én történt a Kisoroszi Földműves-szövetkezet béke kisgyűlése alkalmával, ahol a terménybegyűjtési- és a nemzetközi (koreai) helyzet ismertetése volt napirenden. Amikor az egyik résztvevő arról panaszkodott, hogy a szövetkezeti árudában nem kapni szövetet a későbbi vádlott közbekiáltott, hogy „a kulákoknak most nem adnak, s még sincs szövet."
Két nappal a kisgyűlésen történt incidens után az MDP kisoroszi szervezetének vezetősége kádervéleményében kifejtette, hogy a kisgyűlésen véleményét elmondó kuláknak „a népi demokráciához való viszonya a legrosszabb, szinte nyíltan a demokratikus rendszer ellen van, amit magatartásával állandóan
sőt a környezetét is reakcióssá teszi. A pártelnök, Sz. J és a [popup title="párttitkár," format="Default click" activate="click" close text="A helyütt kívánom jelezni, hogy ekkor még az alsóbb fokú pártszervezetek kettős vezetéssel működtek, ahol természetesen a titkári funkció volt a meghatározó. Az MDP 1948-ban elfogadott Szervezeti Szabályzatának 33. pontja értelmében: „A városi, kerületi és járási Pártbizottságok és az alapszervezetek vezetőségei tagjaik közül elnököt és titkárt választanak. […] Az elnök elnököl […] segíti a titkárt.” Az 1951-es módosítás alkalmával az alapszervezetek már kimaradtak e kettős vezetési körből, az 1954-es módosítás után pedig a pártelnöki tisztség, a pártegyesülés csökevénye semmilyen szinten nem szerepelt a „pártalkotmányban”."] A. J. ezért a gyanúsított és hasonló beállítottságú lánya J. I.-né internálásátAz 1951. május 10-én kelt, szentendrei járási rendőrkapitányságon készült környezettanulmány (lásd a 2. számú
a fennálló rendszerrel szemben létező szinte összes bűnt felsorolja: vagyis, hogy a gyanúsított kulák, kizsákmányoló, osztályidegen, hangoskodó, jobboldali, továbbá, hogy a társadalmi munkákban nem vesz részt, nyíltan és burkoltan izgat a népi demokrácia ellen, a társas gazdálkodás ellen izgatja a falu dolgozóit, valamint klerikális befolyás alatt áll, megbízhatatlan, baráti köre a múlt rezsim kiszolgálói és hívei, a község kulákjai. Mindemellett erősítve rendszeridegenségét, a múltjáról a következőket közli a környezettanulmány: tekintélyes szerepet töltött be a községben, több állandó alkalmazottat tartott, lakása németek és nyilasok találkozóhelye volt. A jelenben elkövetett tettei közül, pedig egy május 1-jére meghirdetett körmenetet említett meg a környezettanulmány írója, amit a párt hiúsított meg. Mivel a vádlott megakadályozóként nyíltan a pártot és a tanácsot nevezte meg, így ismét a rendszer ellen izgatott. A rendőrtörzsőrmester mindezek figyelembevételével a nevezett személy megfigyelését, és sűrű ellenőrzését kezdeményezte. A környezettanulmány egy pozitívumot említ meg a későbbi vádlottal kapcsolatban, hogy nincsenek káros szenvedélyei. A környezettanulmány által említett nyilas kapcsolatainak ellenérveként megtalálhatjuk azt az igazolást, miszerint a község lakói közül többen is, szám szerint 26-an aláírásukkal és lakcímük megadásával bizonyították, hogy Ú. J. 1939 és 1945 között nemcsak passzív ellenállást tanúsított, és elítélte a zsidókkal szembeni cselekményeket, hanem aktívan segítette is őket, helyzetükön javítani próbált.Szintén ezen a napon, május 10-én kelt a kisgyűlés megzavarásáról tett jelentés, amelyben további terhelő kijelentések kerültek elő. A gyanúsított ugyanis a textilhiányra tett megjegyzésén túl a párt helyi vezetőjét és klientúráját is szidalmazta, előbbit, hogy a múltban zöld, most pedig vörös ingben jár, a többi vezetőt pedig azért, hogy mindent ők élveznek a községben.
A megidézett tanúk többsége a párt, ill. a tanács kötelékéből kikerült emberek: a helyi MDP elnök és felesége, a népnevelő, továbbá a helyi MDP titkár és a tanács VB titkára. Meghallgatásukra május 11-én került sor a Magyar Államrendőrség szentendrei kerületi-járási kapitányságán. A kihallgatásokon a gyanúsított további kifogásolható tettei kerültek napvilágra: a népnevelő szomszéd - aki egyébként a gyanúsított állítása szerint haragosa -Amerika hangját hallotta nála többször is az éteren, miközben tejért ment át hozzá. Emellett azt is megemlítette, hogy a gyanúsított beszélgetéseik során gyakran kifogásolta a községi tanács munkáját, mivel kevésnek találta a kapott fejadagot. A helyi MDP elnök és a VB titkár a gyanúsított lányának a tanácstagokkal és a rendszer kiszolgálóival szembeni erőszakos viselkedését is kifogásolták.
A gyanúsított kihallgatására másnap, 1951. május 12-én került sor, ahol a Földműves-szövetkezeti kisgyűlésen tett kijelentése kapcsán hallgatták meg. A gyanúsított részben bűnösnek vallotta magát, elismerte hozzászólását a gyűlésen, és hogy ezt azért tette, mert sem ?, sem J. I.-né, a lánya - akinek pedig különösen szüksége lenne születendő gyermeke miatt - nem jutott
. Ugyanakkor kijelentette, hogy az nem felel meg a valóságnak, hogy megzavarta volna a gyűlést.Az 1951. május 19-én kelt vádirat egyrészt az osztályhelyzet hangsúlyozásaként értékelte a kulák kifejezés feltüntetését a békeíven. Továbbá az államrend megváltozása és a fasiszták visszatérése iránti reménynek minősítette a vádlott népnevelőhöz intézett szavait. A „társadalmilag rendkívül veszélyes gyanúsított" szövetkezeti gyűlésen tett kijelentését pedig gyűlölet felkeltésére alkalmasnak minősítette, mellyel a kulákság elleni küzdelmet tette nevetségessé. Ezen cselekedetei miatt, továbbá osztályhelyzete (nagy vagyonnal rendelkező falusi kapitalista), a személyében és a cselekményeiben rejlő nagyfokú társadalmi veszélyesség alapján az államügyész a társadalomtól való távoltartását tartotta indokoltnak. 1951. május 13-án az államügyész el is rendelte előzetes letartóztatását, és ezt a vádlott kérelme ellenére fent is tartotta. Azt, hogy cselekményét idegességből követte el nem mentségként, hanem indokként használta fel a további előzetesben tartásához az ügyészség.
Az összetört vádlott két esetben nyújtott be írásos anyagot: először még a büntető-eljárás folyamatában észrevételeit, és bizonyítási indítványát, majd az ítélet meghozatala után pedig fellebbezését a Pest Megyei Bíróságnak, amelyek összeállításában a védője volt segítségére(lásd a 3. és az 5. számú forrást). Az első esetben a vádakat igyekszik tisztázni az indítvány, és inkább érezhető rajta a vádlott hangja. Az elbeszélés jellegű indítvány fontos kitétele annak bizonyítása, hogy őt tévesen nevezték ipari kuláknak, hiszen a cséplő-és darálógép, amellyel rendelkezik saját keze munkájának terméke, nem tanult mestersége, továbbá háza is csupán két egyszobás lakásból áll, amin negyedmagával osztozik. A második esetben, az ítélet utáni fellebbezésben viszont már a szovjet bűnvádi eljárásjogra hivatkozik, és öntudatos szocialistának vallja magát, aki tettével csupán a figyelmet akarta arra irányítani, hogy őt korábban tévesen a kulákok közé
. Amikor a Trumannal kapcsolatos mondatát újra megemlíti az irat, ebben az esetben az amerikai elnök egy bitang jelzőt is kap, holott az eddig csupán egy helyen, a Pest Megyei Bíróság ítéletében fordult elő, vagyis vélhetően ez a szimpátiakeltés eszköze lehetett a védő részéről. A védekezés alapvetése a következő: „A büntetés célja szempontjából a döntő különbség a kizsákmányoló és a szocialista állam által kiszabott büntetés között éppen abban van, hogy a szocialista állam által kiszabott büntetés célja nem a megtorlás, vagy elrettentés, hanem a bűntettes megjavítása és a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartására való nevelés". Különösen érdekessé teszi az indítványt és a fellebbezést, hogy a bizonyítási indítvány - mint a fellebbezésből kiderül - nem is került az ítélő bíróság elé, így az elsőfokú ítéletben a védelemnek igen kevés esélye volt.A Legfelsőbb Bíróság ítéletének kihirdetése után Ú. J. további sorsa csupán közvetve követhető nyomon: az ügy 1952. február 25-én került irattárba, az ügyiratra külön is rávezették, hogy Ú. J. fogoly, ugyanakkor az ítéletben meghatározott börtönbüntetés elvileg már
A per tehát példaként szolgál egyrészt az osztályhelyzet jogban történő érvényre jutására, másrészt arra, hogy milyen apró-cseprő ügyek kerülhettek - nem elhanyagolható számban - a Legfelsőbb Bíróság elé.
A forrásszövegek elírásból adódó hibáinak javításával, de a dokumentumok eredeti fogalmazásmódjának és helyesírásának változatlanul hagyásával közlöm az alábbi forrásokat.
A kisoroszi MDP szervezet kádervéleménye Ú. J.-ról
M.D.P.kisoroszi szervezetének vezetőségétől.
Káder vélemény.
A Pártszervezet vezetősége igazolja, hogy Ú. J. kisoroszi lakos, bércséplő, volt bérdaráló, famegmunkáló a kulák listán szerepel. Nevezett magatartása a felszabadulás óta számtalan esetbe megnyilvánult, aminek a következtében a népidemokráciához való viszonya a legrosszabb, szinte nyíltan a demokratikus rendszer ellen van, amit magatartásával állandóan
A legutóbbi időben a béke, a begyűjtési rendelet ismertetésével kapcsolatban megtartott kisgyűléseken hangulatot rontóan közbeszólt, s nevetségessé igyekezett tenni az előadót, sőt még támadta is őket. Továbbiakban megállapítható, hogy nevezett közelében lakók legnagyobb részének reakciós beállítottsága neki köszönhető (A. M.né, M. M.né) Feltételezhető, hogy Amerika hangját rendszeresen hallgatja.Leányának J. I.nénak, a beállítottsága hasonló, állandóan a rendszer ellen van, miért is nevezetteknek az internálását javasoljuk.
Kisoroszi, 1951. május hó 9.
[Aláírások]
pártelnök Sz. J. | párttitkár A. J. |
Jelzet: PML XXV. 2 b. (Pest Megyei Levéltár, Pest Megyei Bíróság iratai, Büntető perek) 2530/1951. Eredeti, géppel írt, tisztázat.
A szentendrei rendörkapitányság környezettanulmánya Ú. J.-ról
Államrendőrség szentendrei v[árosi] járási kapitányság | Tahitótfalusi r[endőr] örs |
271/1951 | Tárgy: Ú. J. Kisoroszi lakos kulákról környezettanulmány. |
Járási Kapitányságnak
Szentendre.
Jelentem, hogy a nevezettről a környezettanulmányt lefolytattam:
Ú.J.:,aki 1896 ápr.30-án, Kisoroszi, nös Sz. A-val, apja: + J., anyja: + A. I.. foglalkozás bércséplő, daráló, favágó-földmüves ipari kulák, katona vólt, büntetve 1948-ban közellátás érdekét veszéjeztető bűntett miatt 2 hónap és 600 frt, 1950 tavaszán jogtalan iparűzés miat 2.000 frt. és 1950 őszén ugyancsak jogtalan iparűzés miatt 200 frt. és több kisebb büntetések kihágás miatt.
A nevezett jobboldali középparaszt családból származik, születése óta nagyobb részt Kisoroszi községben vólt.
Szociális helyzete: Kulák, kizsákmányoló, osztályidegen személy, mely megmutatkozik a nevezett magatartásán. Az örsre való behívásakor is azt a kijelentést tette, hogy „Kisoroszi községben a mostani vezetők mind kanaszokból[!] tevődnek össze és azért nem tudnak semit ellintézni". Az 1951 évi béke aláíráskor ráírta a véletlenül hozája betévedt népnevelő aláírásgyűjtő lapjára, Ú. J. kulák vagyok. Több kijelentései vóltak. Teljesen hangoskodó, jobboldali beálítotságu, semiféle társadalmi munkában nem vesz részt. (Alaposan lehet gyanúsitani a magatartásán, valamint a kijelentésein keresztül, dekorációk, Szovjet sírok megrongálásával). Anevezet [!] a múltban a község területén tekintéjes szerep töltött be, több időszakos és több állandó alkalmazotatt tartott, a lakás 1943-44-ben Németek és a nyilasok találkozó helye vólt, illetöleg szálása. Népidemokráciánk ellen nemcsak nyiltan
burkoltan, hanem nyiltan is izgat. (béke aláirás kulák szó) Felesége és családja a községben a legnagyobb krelikális [!] befolyás alatt álnak, állandóan a szomszédjánál lakó rk. plébánosnál tartózkodnak úgy ö mint családja-különösen az esti órákban. Politikailag teljesen megbízhatatlan személynek látszik, burkoltan a társas gazdálkodás ellen izgatja a falu dolgozóit. A nevezett béálitotságára [!] való tekintettel megfigyelést igényel és sűrű ellenőrzést.Káros szenvedéjei nincsennek [!]. Baráti köre: amult [!] rezsim kiszolgálói és hívei a község kulákjai:Sz. ki kb. 1 hete zárva van. ref[ormátus] r[ómai] k[atolikus] [!] pap. Varga kulák.
A nevezett személynek a múltban tekintéjes [!] vagyona vólt., melyet mások kizsákmányolásán keresztül szerzet, jelenlegi vagyona: 2 ½ kt. hold föld 1 drb. cséplőgép garnitura traktorral, 1 drb. daráló fűrész telep, 1 ház, mely 3 szoba, 2 konyha és számos mellékhelyiségből áll, 1 drb komplet esztergapad, gazdasági felszerelések. Felszabadulás előtt kupeckodással /állat adás-vételel foglakozott-bércséplés és mezögazdasági munkája mellett. Tavaji cséplés 5 ízben elromlott a cséplö gépje - és 2-3 napig csinálta-csak azért, hogy a cséplés ne haladjon. A községben, mint állandó nagyhangu nak [!] ismerik.
A Pártal -Tanácsal [!] szemben burkoltan állandóan a r[ómai]k[atolikus]-papal együtt megpróbálják a tömegeket szemben [!] állítani: / pl. május 1-re körmenetett [!] akartak rendezni és a tanács közben járt, és ezzel kapcsolatban a pappal karöltve azt híresztelték, a faluban, hogy a Párt és a Tanács okai annak, hogy nem volt a körmenet megtartva-és ennek Ú. volt az egyik hangadója a községben.
Intézte: M. L. r[endőr] t[örzs]örm[ester]
Tahitótfalu, 1951 évi május hó 10-én
[Aláírás]
M.L. r[endőr] t[örzs]örm[ester]
örs.p[arancsno]k.
Jelzet: PML XXV. 2 b. (Pest Megyei Levéltár, Pest Megyei Bíróság iratai, Büntető perek) 2530/1951. Eredeti, géppel írt, tisztázat.
Ú. J. bizonyítási indítványa
- Tisztelt Megyei Bíróság!
- Ellenem folyamatban lévő büntetőügyben előterjesztett vádiratra
észrevételeimet és bizonyítási indítványomat
védőm útján tisztelettel az alantiakban terjesztem elő:
Mindenekelőtt előadom, hogy a vád megalapozva nincsen. Miként az alantiakból kitűnik az 1946. évi VII. t.c. 2.§. b./ pontjára alapított vád tényálladéki elemi hiányoznak. Ezt a bűncselekményt az követi el, aki
„A demokratikus államrend vagy annak alapintézményei ellen gyűlöletre izgat."
sem a demokratikus államrend, sem annak alapintézményei ellen sem gyűlöletre nem izgattam, se e törvénybe ütköző cselekményt sem követtem el.
Anélkül, hogy az iratoknál elfekvő nyomozati iratok tekintetében bárminemű nyilatkozatot tennék, csak tényekre szorítkozom, amikor előadom, hogy mi az ami az egész vagyonomat képezi. Előadom ezt avégből, hogy a tisztelt Megyei Bíróság tegyen igazságot és állapítsa meg valóban „földműves ipari kulák"-nak vagyok-e tekinthető.
Előadom, hogy a házam két 1 szobás lakásból áll, az egyik 1 szobás lakásban lakom feleségemmel és legényfiammal, a másikban pedig leányom lakik a férjével.
Mióta csak az eszemet bírom állandóan ipari munkát végeztem, nem tanult mesterségem ez, hanem velem született kézügyességem hajtott, állandóan tettem-vettem, mesterkedtem, el-el lestem egy-egy mozdulatot, egy-egy gyártási módszert, összevásároltam ócskás telepeken alkatrészeket s ezekből az alkatrészekből saját magam, mindenki segítsége nélkül állítottam össze egy igen kis értéket képviselő cséplőgépet. Hangsúlyozom, hogy annak minden darab alkatrészét magam készítettem régi anyagokból. Ezt az egész falu tudja, mint ahogy tudja az egész falu azt is, hogy hasonlóként állítottam össze egy gatter fürészt, olyat, amelynél azokat az alkatrészeket is, amelyek más hasonló gépnél fémből vannak, én fából készítettem. Igen kevés földem van, hosszú a tél és én a telet mindenkor arra használtam fel, amiről fentebb egyízben már szólottam, hogy a hosszú téli estéken, kis világítás mellett bár, addig-addig babrálgattam, míg egy gépet összeállítottam. Így állítottam össze a fentebb említett gépeket is és hasonlóként egy darálógépet. Ennek a három gépnek az értéke, no meg a kis házacska képezi az egész vagyonomat és éppen ezért igen rosszul esett nekem az, végeredményben mégis a röghöz kötött földművesnek, hogy engem ipari kuláknak csúfolnak. Én szívesen viselem egy helyszínszemle költségeit is, mert arra helyezek súlyt, hogy az igazság felderíttessék. Ám állapítsa meg a t. Megyei Bíróság, hogy ezen gépek mellett - persze a gépeknek nemcsak felsorolása, de megtekintsége [!] is szükséges - valóban nem gúnyt űznek belőlem és nem csúfondáros magatartást tanúsítanak velem szemben, amikor engem ipari kuláknak neveznek és amikor velem viseltetik az ipari kulákság minden hátrányát. Az sem helytálló, mintha én jobboldali földműves családból származnék. Nekem a megélhetésemet ezekkel a gépekkel piszmogás, munkálkodás képezi, soha családomban jobboldali gondolkozású nem volt és én sem vagyok az.
Fentebb idéztem a törvényt, azt a törvényt, amelyre a vádirat velem szemben a vádat alapítja és meg is maradok a vádirati tényállás mellett. A vádirat terhemre két kijelentést inkriminál. Azt mondja a vádirat, hogy az a kijelentésem, hogy Sz-né eljöhet hozzám kenyérért, olyan reményemet fejezte volna ki, hogy az államrend megváltozik, stb. Hát ha a t. Megyei Bíróság megnézi majd a leányomat, akinek a tárgyaláson jelenlétéről gondoskodom, feltéve, hogy időközben nem hoz gyereket a világra, akkor megállapítást fog nyerni az, hogy ennek a kijelentésemnek ilykénti magyarázata nyilvánvaló félreértésen alapszik.
Leányom erősen előrehaladott áldott állapotban lévő asszony, Miként az iratokból megállapítható Sz. J.né, akivel egyébként is haragos viszonyban vagyok, a községben bába tevékenységet folytat. Amikor tehát azt állítottam, hogy eljöhet hozzám kenyérért, akkor én arra gondoltam éspedig más is csak arra gondolhatott, hogy majd ha az én leányomnak a szüléskor bábára lesz szüksége, akkor majd eljön hozzám, mert el is kell jönnie, ill. el is jöhet hozzám kenyérért. Ennek a tényállitásomnak a valóságát előállítandó leányomon a bíróság azonnal észlelni fogja. Messzemenő következtetésekből vádiratot adni, ill. vádiratban olyan célzatot imputálni, amely célzatnak ténybeli alapja nincsen, alig ha lehet, de különösként furcsa volna ily fontos és súlyos következményekkel járó bűncselekményeknek a tényálladéki elemeit állítani összeg igen-igen messzemenő következtetésekből.
Ugyancsak téves az „ Ú. J. kulák vagyok" olykénti magyarázata, amely magyarázat arra engedne következtetni, amiről a vádirat szól. Fentebb ismertettem vagyoni állapotomat és mondottam azt, hogy a végsőkig keserített, hogy a vagyoni állapotom túlértékelésével és hogy úgy mondjam valóban gúnnyal ipari kuláknak neveznek, aminek ténybeli alapja nincsen. Egyébként sincs szószerint idézve az aláírás, ténybeli alapja nincsen. Egyébként sincs szószerint idézve az aláírás, mert én nem azt írtam, hogy Ú. J. kulák vagyok. És főként az bántott, hogy olyanok neveznek kuláknak, akik maguktól minden kényszerű ok nélkül nyugatra távoztak, majd szimpatizáltak a nyilaskeresztes párttal. Azt kifogásoltam én mindig, miért azok a leghangosabbak, akiknek vaj van a fejükön. Kihangsúlyoztam én a békeív aláírása során azt, amit reám fogtak, ezzel azonban nem követtem el izgatást, mert ha igaz az, amiről a nyomozati eljárás jelentés formájában szól, hogy én kulák vagyok, akkor ez a megjelölés nem jelent izgatást, sőt azt jelenti, hogy nincs ember az országban és történetesen Kisoroszi községben, aki ne vágyva-vágyná a békét, lett légyen az nincstelen, kisgazda, középparaszt, vagy kulák. De mi alapja sincsen annak sem, mintha engem
„A Földművesszövetkezetben azért nincsen szövet, sem más, mert a kulákok felvásárolták"
célzatosság vezetett volna e kijelentésben. Ehelyütt is csak a való tényállást rögzítem le:
Említett leányom szülési segélyként 300.-Ft-t kapott. Ezt a 300.-Ft-t azért kapta, hogy vásároljon gyerekholmit, több ízben megkísérelte eredménytelenül. Én kritikát gyakoroltam, arról aztán nem tehetek, hogy akinek a hibája lehetett az, hogy a határozott rendeltetéssel kapott 300.-Ft-ért, elsősorban az anyáknak juttatandó árukból leányom nem tudta megkapni a gyerekholmit, nem gyakoroltak önkritikát és nem látták be azt, hogy elsősorban a leendő anyát illetik meg gyerekholmik. Itt sem találok a felhívott törvényhely alkalmazására kellő ténybeli és jogbeli alapot.
A nyomozati iratok engem semmikelő [!], haszontalan embernek állítanak be. Becsatolok egy nyilatkozatot, amelyen az aláíróknak nemcsak a neve, hanem a lakcíme is ott van és bár jól tudom, hogy alig ha teljesíti a t. Megyei Bíróság ezt a szokatlan bizonyítási indítványomat, amit ezennel megteszek, mégis előterjesztem. Válasszon ki a t. Megyei Bíróság a csatolt nyilatkozat aláírói közül bárkit, idézze meg a tárgyalásra, meg fogja állapítani hogy lehet, hogy kifagadásom [!] ingerült hangon történt, de hogy a célzata nem volt izgató, azt e nyilatkozatot sajátkezűleg aláírók külön-külön igazolni tudják. Miként igazolni fogják nevezettek azt is, hogy megjegyzéseim a zöldinggel kapcsolatosan a valóságnak megfeleltek.
A fenti bizonyítási indítványon túlmenően kérem szükségképpen K. J.né [pontos cím], és R. P.né [pontos cím] tanúk megídézését.
Nyilván összetévesztenek engem valakivel, mert én fogházbüntetésre soha nem voltam büntettve és ilyet ki nem állottam. Ami pedig azt az állítást illeti, mintha én a leányomat óhajtanám Sz.-né helyébe hozni be szülésznőként, előadom, hogy ez is légből kapott állítás csupán, mert leányomnak ilyen előképzettsége nincsen és szándékában sem áll az előképzettség megszerzése.
Tisztelettel
Ú. J.
Jelzet: PML XXV. 2 b. (Pest Megyei Levéltár, Pest Megyei Bíróság iratai, Büntető perek) 2530/1951. Eredeti, géppel írt, tisztázat.
A Pest Megyei Bíróság ítélete
A pestmegyei
B. 2530/1951/5. szám
A
nevében!A pestmegyei bíróság az izgatás bűntette miatt Ú. J. ellen indított büntetőügyben nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet:
Ú. J. vádlott, 55 éves Kisoroszi
ottani [pontos cím] lakos, magyar állampolgár, nős, 3 gyermeke van, katona nem volt, vagyona 1 hold szántó, 435 négyszögöl szőlő, 1300 négyszögöl kert, és egy lakóház, földműves foglalkozású, aki az 1951. évi május hó 13 napjától előzetes letartóztatásban van, bűnös 2 rendbeli az 1946: VII. tc. 2 §. b.) pontjába ütköző izgatás bűntettében. A bíróság ezértÚ. J. vádlottat az 1946. VII. tc. 10.§. 3. bekezdése és a Btá. 39., 41. §-ai alapján a Btá. 51. § d.) pontjának alkalmazásával 1 (egy) évi börtönre, mint főbüntetésre, továbbá a közügyektől 4 (négy) évi időtartamú eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítéli;
A szabadságvesztésből a vádlott előzetes letartóztatásával a Btá. 54. §-a alapján 1 (egy) hónapot és 9 (kilenc) napot kitöltöttnek vesz.
A vádlott köteles az eddig felmerült bűnügyi költség fejében 50 Ft-ot és az ezután felmerülő bűnügyi költséget az államkincstárnak megtéríteni.
Indokolás:
I.
Az államügyész az 1951.áü.274/1. számú vádirattal egyezően 2 rb. az 1946:VII. tc.2.§ b./ pontjába ütköző izgatás büntette miatt emelt vádat Ú. J. ellen.
II.
A bíróság a tárgyalás adatai alapján
állapította meg a következőket:A vádlott atyja hajómunkás, napszámos, élete végén községi mezőőr volt, akitől 1 hold szántót, 1300 n.öl kertet és 435 n. öl szőlőt örökölt. A vádlott ingatlan vagyona ma is ennyiből és egy lakóházból áll.
A vádlott 1924-ben ócska anyagokból- túlnyomórészt fából- összeállított egy cséplőgépet, amellyel az idők folyamán bércséplést végzett. Később ugyancsak összeszedett anyagokból sajátkezűleg felszerelt házánál egy famegmunkáló gépet, majd felállított egy darálógépet. A felszabadulás óta egyízben már felajánlotta cséplőgépét a kisoroszi földmívesszövetkezetnek, de nem vették át, mert a gép úgyszólván teljesen fából van, kis teljesítményű.
Ilyen előzmények után a vádlottat 1950-ben felvették a kulákok listájára, amit ő nagyon nehezményezett. Később kérelmet nyújtott be, hogy töröljék a listáról. Kérelmét már a pártbizottság elutasította - úgyhogy a községi tanács nem is vette tárgyalás alá- azzal az indokolással, hogy a tanács nem foglalkozhatik [!] kulák-mentéssel. Ezzel szemben két másik kisoroszi lakost, akiknek ugyancsak cséplőgépük volt és amellett kb. 5 hold földdel rendelkeznek, a tanács a kulákok listájáról törölt.
A vádlott 3 felnőtt gyermekei közül az egyik szövetkezeti ipari munkás, a másik kettő pedig gyári munkás felesége. A vádlott a földjeit maga és családtagjai művelik, gépeit maga kezeli. Darálója és famegmunkáló gépe már hosszabb ideje nincs üzemben, cséplőgépe az idei cséplési munkálatokra is be van osztva.
1951. április 10-én a vádlott kisoroszi lakásán megjelent Sz. J.né községi szülésznő (a pártelnök felesége) és C. L.né, hogy a ház lakói a békeívet aláírhassák. A vádlott feleségét és leányát találták otthon, akik kérték, hogy a békeívet aláírhassák, ami azután meg is történt. Hazajött azonban közben a vádlott is, aki ugyancsak alá akarta írni a békeívet, de azzal a kikötéssel, hogy neve mellé odaírhassa: kulák vagyok és vályogvető. Sz.né természetesen ezt nem engedte meg. Egy óvatlan pillanatban azonban Ú. J. mégis oda írta a nevét az ívre ilyképen: „Ú. J. kulák vagyok". Amikor Sz.né ezért rátámadt és felelősségre vonta, azt felelte, azért tette, hadd tudja meg az a bitang Truman, hogy ő, a kulák, szintén békét akar. Ezután Sz.né és a vádlott között vita kerekedett, amelynek során a vádlott ezt a kijelentést tette nevezettre: „Eljöhet még maga hozzám kenyérért!"
A fenti eset után 1951. május 7-én Kisorosziban szövetkezeti kisgyűlés volt, melyen a vádlott is megjelent, s amikor az egyik résztvevő arról panaszkodott, hogy a szövetkezeti árudában nem kapni szövetet, a vádlott gúnyos hanglejtéssel így kiáltott közbe: „A kulákoknak most nem adnak, s mégsincs szövet!" A vádlott közbeszólása folytán zavar keletkezett a gyűlésen, ami siettette annak befejését.
III.
A vádlott elismerte részbeni bűnösségét, éspedig abban, hogy kulákká minősítése kérdésében nem fordult kellő időben az illetékes hatóságokhoz, hanem a fentebb leirt eljáráshoz folyamodott. Védekezése az volt, hogy így akarta felhívni a figyelmet arra a vélt sérelmére, ami őt kulákká minősítésével érte. A második vádpont tekintetében pedig az volt a védekezése, hogy 2 nappal megelőzőleg leányának nem adtak textilárut a szövetkezetnek azzal az indoklással, hogy akinek a férje iszik, az ne vásároljon, s ezért a kérdés felvetésekor indulatba jött.
Egyébként a vádlott ténybeli beismerésben volt.
A bíróság a vádlott védekezését nem fogadta el, s bűnösségét 2 rendbeli izgatás büntettében megállapította.
Vádlottnak az a cselekménye, hogy a békeíven neve mellé odaírta: „kulák vagyok", annak következtében, hogy a békeív aláírás céljából sok más személykezébe is került, alkalmas arra, hogy a kulákok iránt szánalmat keltsen a népi demokráciának kulák-politikája ellen izgasson; abban a kijelentésében pedig, hogy „eljöhet még maga hozzám kenyérért", egyenesen az a remény jut kifejezésre, hogy a népi demokratikus államrend majd megdől s a jelenlegi pártelnök felesége ismét a kulák kegyére lesz majd ráutalva.
A vádlott fenti cselekményei tehát alkalmasak arra, hogy a demokratikus államrend ellen gyűlöletre izgassanak.
De ugyanilyen hatású és jellegű volt a kisgyűlésen elhangzott közbekiáltása is, mert egyrészt burkoltan arra utal, hogy a kulákokat alaptalanul vádolják meg a készletek felvásárlásával, másrészt azt az állítást tartalmazza, hogy ipari termelésünk, 5 éves tervünk nem tudja kielégíteni az indokolt szükségleteket sem.
Ezek az állítások pedig ugyancsak alkalmasak arra, hogy a demokratikus államrendünk ellen gyűlöletet keltsenek. A vádlott bűnösségét tehát a rendelkező rész értelmében meg kell állapítani.
IV.
A büntetés kiszabásánál a bíróság vizsgálta a vádlott személyében rejlő társadalmi veszélyesség fokát. Úgy látta, hogy a vádlott kuláknak nem minősülő személy, hanem az ingadozók osztályához tartozik, akit meg kell és meg lehet nyernünk a szocializmus számára.
Cselekményeinek társadalmi veszélyessége tagadhatatlanul nagyfokú, mert a mezőgazdaság szocialista átépítésének jelenlegi szakaszában minden olyan cselekedet, amely falun a békés fejlődés útját zavarja, fokozott mértékben veszélyezteti szocialista államrendünk kiépítését is.
Súlyosító körülményként jelentkezett még a vádlott büntetett előélete, viszont enyhítő körülményként bűnösségének elismerése.
Mindezekre figyelemmel úgy találta a bíróság, hogy vádlottal szemben indokolt a Btá.51.§-ának alkalmazása, s a törvényben előirt legkisebb büntetés mértékénél
de mindenesetre jelentős tartalmú börtönbüntetés kiszabása célszerű, amely egyrészt szem előtt tart bizonyos nevelő célzatot, másrészt viszont módot ad a vádlott világszemléletének a szocializmus irányában való átalakítására..Budapest, 1951. évi június hó 22. napján.
dr. K. Gy. tanácsvezető | dr. E. L. m. bíró, ítéletszerkesztő |
K. Gy. ülnök | J. J. ülnök | Sz. K.né ülnök |
Írásbafoglalva: VI/30. |
Jelzet: PML XXV. 2 b. (Pest Megyei Levéltár, Pest Megyei Bíróság iratai, Büntető perek) 2530/1951. Eredeti, géppel és kézzel írt, fogalmazvány
Ú. J. fellebbezése
Tisztelt Megyei Bíróság!
B 2530/1951. számu ítélet ellen a tárgyaláson szóvel [!] bejelentett fellebbezésemet tisztelettel a következőkben
- indokolom:
Mindenekelőtt tisztelettel előadom, hogy szóvel [!] előterjesztett fellebbezésemben nem tudtam panasz tárgyává tenni azt, hogy a f. év junius hó 9.-én kelt előterjesztett észrevételeim és bizonyítási indítványom nem volt az ítélő bíróság előtt [popup title="[...] [2] " format="Default click" activate="click" close text="Fél oldalon át taglalja, hogy miképpen próbálta felkutatni a büntetőtanácshoz beadott kérvényét, és érvényt szerezni ennek."]az abban előterjesztett bizonyítási indítvánnyal és az ahhoz mellékelt nyilatkozattal a büntetőtanács nem foglalkozott, aminek egyenes folyománya a tényállás helytelen megállapítása.
[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="„Csak az a büntetés jogos, ami igazságos” elvnek közel két oldalas általános érvényű kifejtése, hivatkozva a szovjet bűnvádi eljárásjogra is."]
Ismételjük meg mi is történt!
Az ítélet maga is tényként állapítja meg, hogy nem vagyok kuláknak tekinthető-, megállapítja tényként, hogy ezzel szemben két másik kisoroszi lakost, akiknek ugyancsak cséplőgépük volt és kb. 5 hold földdel is rendelkeznek, a tanács a kulákok listájáról törölt-, megállapítja a bíróság igen helyesen tényként, hogy kuláknak nem minősülök-, hogy 1924-ben ócska anyagokból - tulnyomórészt fából - összeállítottam egy cséplőgépet-, hogy ugyancsak összeszedett anyagokból saját kezűleg háznál felszereltem egy famegmunkáló gépet-, hogy a cséplőgépet a Kisoroszi Földművesszövetkezetnek már régebben felajánlottam, de nem vették át, mert a gép úgyszólván teljesen fából van, kis teljesítményű.
Tévedett tehát mindezen megállapítások után a Megyei Bíróság akkor, amikor engem kétrendbeli, az 1946. VII. t. c. 2.§. b./ pontjába ütköző izgatás bűntettével mondott a vád szerint ki bűnösnek, s mellőzte annak a megállapítását, hogy végső elkeseredésemben, jogos felindulásomban és méltán érzett szégyenérzettel idegeim felkorbácsolódván, vesztettem el a türelmemet, józanságomat és fakadtam ki méltánytalan elbánás ellen. Ám de ez a kifakadás, az a tényállás, amely a kifakadással kapcsolatos, nem alkalmas a vádbeli cselekmény tényálladéki elemeinek fedésére, mert megállapítja ám a tényállás azt is, amikor én a békeívet „kulák vagyok" megjelöléssel írtam alá, akkor azt is mondtam: „Hadd tudja meg az a bitang Truman, hogy én kulák vagyok és szintén békét akarok".
Ilyként kellett volna a büntetőtanácsnak mérlegelnie e kijelentésemet, nem kiragadni magát a kijelentést, de a tényállásnál megállapítani a célzatot.
Nem vagyok én osztályidegen, mégcsak ingadozó sem vagyok, hiszen gyermekeimet is munkára neveltem, miként megállapítást nyert, hogy gyermekem ipari munkás, két leány pedig gyári munkás felesége. Hogy azt a csekély földet, amellyel rendelkezem, magam és családtagjaim műveljük, gépeimet magam kezelem. Ilyen előzmények után nem lehet engem az ingadozók osztályához tartozónak tekinteni, hanem öntudatos szocialistának, aki mindenként fel akarta hívni a rajtam esett sérelemre a figyelmet, hogy e sérelem törvényes keretek között reparáltassék. Miért izgatnék én a saját osztályom ellen.
Tévedett a Megyei Bíróság, amikor a békeíven nevem mellék „kulák vagyok" odabiggyesztésének olyan jelentőséget tulajdonít, amely alkalmas a kulákok iránti szánalom keltésére és a kulák politika elleni izgatására. Ellenkezőleg! Megítélésem szerint - amire fentebb már reámutattam - ha az egész mondatot ismertetik, azt is tehát, amit az aláírás céljaként megjelöléssel, mint tényállást a sérelmes ítélet is magáévá tesz, akkor abból a helyes okfejtéssel csak az a következtetés vonható le, hogy én is, ha ilyen minőségben is a békét kívánom. Nem igaz tehát az a feltevés, mintha akár kulák is háborút kívánnék és csatlakoznék bármely imperialista célkitűzéshez.
Ami már most a textiláruk vásárlásával kapcsolatos kijelentésemet illeti, ennek sem lehet azt a jelentőséget, sem azt a célt tulajdonítani, aminőt a sérelmes ítélet annak tulajdonit, Jogos kritikát gyakoroltam a beszerzés fogyatékosságáról és arról, hogy nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy a határozott rendelkezéssel, tehát csecsemők részére küldött anyagot azok, akik arra érdemesek, azt meg ne kapják. A leányom másállapotban volt és van, miként azt az ezennel ide eredetiben csatolt hatósági orvosi bizonyítvány tanúsítja. ?t tehát függetlenül attól iszákos-e az ura, vagy sem, joggal megillették azok a holmik, amelyek a csecsemő kezeléssel kapcsolatosan ily rendeltetéssel az árudába elküldtek. Tehát amikor én azt a kijelentést tettem ugyancsak kritikát gyakoroltam és nem szánalmat kívántam a kulákok javára kelteni, hogy igen is valahol valami hiba van a vásárlás, vagy elosztás tekintetében Kisorosziban, mert első a gyermek, függetlenül azttól [!], hogy kié, s nem lehet semmiféle kifogást használni fel, mert mindaddig, amíg ily rendeltetéssel küldött árut csecsemők javára igényelnek, másnak adni nem lehet.
E helyüvé kapcsolódik harmadik kijelentésként terhemre rótt:
- „Eljöhet még maga hozzám kenyérért"
A tárgyaláson kérdést intézett hozzám a védelem. Megérdeklődte megfelel-e a valóságnak az, amitt e helyütt hitelt érdemlően, hatósági orvosi bizonyítvánnyal igazoltam, az nevezetesen, hogy a leányom kisbabát vár. Beigazolást nyert a tárgyaláson az, hogy Sz. J.né, pártelnök felesége szülésznő. Ez a kijelentésem azt jelentette, hogy ne legyen olyan gőgös, mert hiszen eljöhet még hozzám kenyérért, hiszen rövidesen lebabázik a kisleányom és akkor - érthetőleg - szükségünk lehet reá, ő viszont ellenértékként fizetséget kap. Így értelmeztem és nem másként. A helytelenül megállapított tényállás következményeként terhemre rótt bűncselekménynek tényálladéki elemei fenn nem forogván, felmentésemet kérem.
Ezeket az elveket tette magáévá a magyar törvényhozás, amikor a Btá-t és az új bűnvádi perrendtartást megalkotta és e magasztos elvekre tekintettel kérem a t. Fellebbezési Bíróságot, hogy a jogszabálysértéssel, helytelen ténybeli következtetéssel és iratellenesen megállapított tényállásra alapított ítélet megsemmisítésével a II. Bpn. 67.§-ának /2/ bekezdése alapján állapítson meg új tényállást, amelynél a fentebb előadottakat figyelembe venni és ilyként megállapított új tényálláshoz képest oly büntetést állapítani meg szükségképpen, amely gyökeresen különbözik a büntetésnek attól a természetétől, amellyel a kizsákmányoló államban találkozunk.
Az enyhítő körülményeket sem mérlegelte ki javamra a t. Elsőbíróság. Nem mérlegelte azt, hogy nem vagyok osztályidegen, hogy dolgozó vagyok, hogy jogos felháborodásomban ragadtattam el magam kétértelműként magyarázható, de semmiként sem az ítéletben megállapított magyarázatban róható kijelentéseket, hogy nem állok szemben a dolgozó néppel.
Tisztelettel
Ú. J.
Jelzet: PML XXV. 2 b. (Pest Megyei Levéltár, Pest Megyei Bíróság iratai, Büntető perek) 2530/1951. Eredeti, géppel írt, tisztázat.
A Legfelsőbb Bíróság ítélete
B.IV.9756/11. szám 1951 |
A NÉPKÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA
az izgatás bűntette miatt Ú. J. kisoroszi lakos ellen indított bűnügyet, melyben a pestmegyei bíróság B 2530/1951-5 szám alatt ítéletet hozott, bejelentett fellebbezés folytán tartott nyilvános tárgyaláson vizsgálat alá vette és meghozta a következő
ítéletet:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatja meg, hogy a vádlott cselekményét egységesen egy rendbeli folytatólagosan elkövetett demokratikus államrend ellen gyűlöletre izgatás bűntettének minősíti és ezért a vádlottat 8 /:nyolc:/ hónapi börtönre, 5 /:öt:/ évi közügyektől való eltiltásra és lakóházán felüli vagyona egyötöd részének elkobzására ítéli.
Egyebekben a fellebbezést elutasítja.
A vádlott a szabadságvesztés büntetésébe az elsőbírói ítélet kelte óta kiállott előzetes letartóztatással beszámít további 5 /:öt:/ hónapot és 18 /: tizennyolc:/ napot.
Ezt az ítéletet közölni kell az illetékes tanács pénzügyi osztályával is.
Indokolás:
Az elsőbírói ítélet ellen fellebbezéssel élt:
A közvádló súlyosításért, a védelem: a bűnösség megállapítása miatt, enyhítésért és a felajánlott bizonyítási indítvány mellőzése miatt.
Az elsőbíróság az ítélet indokolásában nem is foglalkozik a védelem által felajánlott bizonyítás mellőzésével. Ennek a hiányos indoklásnak a pótlásául megállapítja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a vádlott általános magatartására vonatkozóan felajánlott bizonyítási indítvány az ügy eldöntése szempontjából nem lényeges,- törvénysértés nélkül történt tehát ennek mellőzése.
A Legfelsőbb Bíróság az 1949: XI. tc. 67. § 2. bekezdése alapján az elsőbíróság által részben hiányosan megállapított tényállást Sz. J.né tanú vallomása alapján akként egészíti ki, hogy a vádlott a béke íveknek a tényállásban megállapított módon történt aláírása után megkérdezte a tanút, hogy az övé /: a tanúé:/ -e az a ház, amelyben lakik és csak ezt követően mondotta a tanúnak, majd jön még maga hozzám kenyérért.
Ettől eltekintve a Legfelsőbb Bíróság az elsőbíróság által megállapított tényállában az 1949: XI. tc. 67. § 2. bekezdésében írt hibát nem észlelt, így határozatát a fenti kiegészítéseken felül azokra a tényekre kellett alapítsa, amelyeket az elsőfokú bíróság valóknak fogadott el. /:1949. XI. tc. 67. § 1 bek.:/
A bizonyítékok mérlegelése alapján megállapított és a fentiekkel kiegészített tényálláshoz képest az elsőbíróság helyesen állapította meg a vádlott bűnösségét.
A Legfelsőbb Bíróság a bűnösség szempontjából nem tulajdonított lényegesebb súlyt a béke ív aláírásával kapcsolatban megállapítottaknak.
Ellenben: lényeges a vádlottnak az aláírás után kifejlődött vita során az egyik népnevelő: a
felé tett az a kijelentése: „majd jön még maga hozzám kenyérért". Ebből a kijelentésből - összevetve azt a vádlottnak a kijelentést közvetlenül megelőzően a tanúhoz intézett - a vádlott beállítottságát felfedő ezzel a kérdéssel: „magáé még az a ház, amelyben lakik?"- valóban egyedül csak az a jogi következetés vonható le, hogy a vádlott kijelentésével rendszerváltozásra célzott és hogy tudatában is volt annak, miszerint kijelentése erre irányult.A szövetkezeti kisgyűlésen tett az a kijelentése pedig, hogy „a kulákoknak most nem adnak és még sincs szövet", függetlenül attól, hogy mennyiben felel meg a tényeknek, helyre és körülményekre tekintettel és figyelemmel a kijelentés agitatív erejére, alkalmas volt antidemokratikus hangulat szitására.
Törvényszerűen minősítette tehát az elsőfokú bíróság a vádlottnak ezeket a cselekményeit az 1946:VII.tc.2.§ b./ pontjában meghatározott izgatás bűntettének.
Annyiban azonban téves a minősítés, hogy nem két rendbeli bűncselekmény valósult meg a fenti kijelentésekkel,- hanem az egymáshoz közeli időben, egységes jogi tárgyat támadó, ugyanazon antidemokratikus beállítottságból eredő cselekmények egységesen egy rendbeli folytatólagosan elkövetett cselekménynek minősülnek.
Ehhez képest a Legfelsőbb Bíróság az elsőbírói ítéletnek minősítő részét a fentiek szerint megváltoztatta.
E változtatás folytán új büntetés kiszabása vált szükségessé.
Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság mellőzte annak megállapítását, hogy a vádlott „nem kulák",- mert a közigazgatási hatóságnak törvényes hatáskörében hozott az a döntése, hogy valamely - ezideig kuláknak nem tekintett személyt felvett a kuláklistára, a rendes bíróság által felül nem bírálható.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló összes adatokat mérlegelésével értékelte a vádlott osztályhelyzetét. Figyelembe vette, hogy a vádlott-bércsépléssel foglalkozott és gépi termelőeszközökkel (daráló és famegmunkáló gép) rendelkezik, különösen pedig azt, hogy több ízben volt már büntetve közellátási, illetve gazdasági jellegű cselekményekért. Ezek összevetésével egy találta, hogy vádlott a falusi spekuláns elemek közé tartozik. Személyéből a társadalomra háruló veszély tehát jelentősebb.
A büntetés kiszabásánál a Legfelsőbb Bíróság figyelemmel volt arra, hogy közvetlenül a békeív aláírásával kapcsolatos cselekménye nem bír különösebb jelentőséggel, - hogy a rendszerváltozásra utaló kijelentés vita közben, felindult lelkiállapotban hangzott el, - hogy a vádlottat a szövetkezeti kisgyűlésen tett kijelentésével kapcsolatban is részben kulákká nyilvánítása felett érzett elkeseredése motiválta.
Mindezekre figyelemmel tehát a Legfelsőbb Bíróság vádlottat a Btá. 51.§ d./ pontjának alkalmazásával 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte, mert ez kellően szolgálja a vádlott nevelése érdekét és kielégíti a társadalmi védekezés szempontjait is.
A mellékbüntetésül alkalmazott közügyektől eltiltás a Btá. 39. §-ának a részleges vagyonelkobzás alkalmazása pedig az 1946: VII. tc. 10. § 5. bekezdésének kötelező rendelkezésén alapul.
Egyebekben a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezéseket elutasította.
Budapest, 1951. december 10.
Dr. L. M. sk. tanácsvezető, dr. I. L. sk. előadó, dr. S. P. sk. bíró, K. J. sk. ülnök, az aláírásban akadályozott Sz. I. ülnök helyett is dr. L. M. sk. tanácsvezető.
Jelzet: PML XXV. 2 b. (Pest Megyei Levéltár, Pest Megyei Bíróság iratai, Büntető perek) 2530/1951. Eredeti, géppel írt, tisztázat.