Bevezetés 

A földkérdés, a földreform a 20. századi magyar politikai gondolkodás egyik központi témája volt. Különféle elképzelések már 1918-től megjelentek, mi több már az első földosztásra is sor került; ezek közül a Károlyi Mihály kápolnai földosztása a legismertebb. Bár 1918-1919-es évek messze nem voltak alkalmasak egy ilyen horderejű probléma rendezésére, de mélyben ott forrongott az egész Horthy rendszer alatt a földkérdés 

 Bár a berendezkedő ellenforradalmi rendszer is tett - igaz, igen korlátozott - kísérleteket a földkérdés megoldására, pontosabban bizonyos emberek földhöz juttatására, de ez kevés volt. Ezen intézkedések közül a  mellett talán a legismertebb a vitézi birtokok adományozása volt, aminek hátterében a Vitéz Rend, ill. Szék létrehozása állt. Magát a vitézi birtok fogalmát, hogy azt ki és milyen feltételrendszer mentén kaphatta, a 6650/1920. számú Miniszterelnöki Rendelet szabályozta, de még 1920-ban fogadta el az Országgyűlés az 1920. évi XXXVI. törvénycikket, „A földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről". Anélkül azonban, hogy részletesen belemennénk a '20-as, '30-as évek gazdaságtörténetének tárgyalásába - rögzítenünk kell - a különböző állami beavatkozások nem hozták meg a kívánt eredményeket. Erre egyfajta logikus válaszként szinte valamennyi párt programjában a földkérdés, a földosztás mind hangsúlyosabb helyet kapott, különösen a Természetesen a pártok elképzelései számos lényeges kérdésben eltértek, amely nem csak a különböző világlátásokból adódhatott, hanem a pártok által képviselt - vagy képviselni vélt - társadalmi osztályoktól is. Így fordulhatott elő, hogy még a különböző agrár beágyazottságú pártok is élesen különböző földreform tervezetekkel kampányoltak.

Az 1944. december 21. után újjáalakuló Magyarországon sokan bíztak abban, hogy a háborút követően egy valódi, nyugati értelemben vett demokratikus ország jön létre, amely rendezi a felhalmozódott társadalmi és gazdasági feszültségeket. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés, ill. az Ideiglenes Kormány intézkedési csomagjában is - számos egyéb, a háborúval közvetlen összefüggő kérdés mellett - a földkérdés rendezése kiemelt helyen szerepelt. Ugyanakkor a Debrecenben székelő Ideiglenes Kormányt alkotó pártok közötti véleménykülönbségek már számos kérdésben látszottak. A helyzetet némileg bonyolította, hogy 1945 áprilisáig az ország területén hadműveletek folytak; s mikor a földkérdésről megszülettek az első nyilvánosságra hozott elképzelések 1945. januárjában, a Wehrmachtépp akkor indította el Konrad fedőnevű műveleteit - szám szerint hármat -

 Mi több, az egyre nyugatabbra szoruló nyilas kormányzat is földet ígért - a majd visszafoglalandó Alföldön - azoknak, akik önkéntesként csatlakoznak hozzájuk, és harcolnak a „szovjet judeobolsevista rém" ellen. Ez azonban már nem befolyásolta a háború kimenetelét.

Az alábbiakban szöveghűen közölt földreformtervezet az Ideiglenes Kormány debreceni korszakából való, 1945. januári keltezéssel, és a Pénzügyminisztérium iratai között található, külön iktató- vagy tételszám nélkül. Bár a szöveg minden kétséget kizáróan a Független Kisgazda Párt programja, érdemes talán megjegyezni, hogy senki nem írta alá: sem szervezet (például: kisgazdapárt elnöksége), sem pedig magánszemély, vagyis vezető kisgazda politikus.

Maga a tervezet szemmel láthatóan egy jól átgondolt, belső logikájú javaslat volt, pontosabban lett volna; hiszen a földreformmal kapcsolatos valamennyi kérdést körbejárta, és igyekezett magyarázatot, választ is adni rájuk.

A forrás eleje preambulumként értelmezhető: a szerző(k) leírta/leírták, hogy a földreform, a fölosztás egy nagy horderejű, a magyar nép egészét foglalkoztató kérdés. Bár ebben a felvetésben azért van némi túlzás, de tény, hogy a földreform több millió embert érintett így vagy úgy. Hasonlóan inkább politikai „pr"-nak, mintsem objektív ténynek lehet tekinteni az utolsó bekezdésben leírtakat is, amely a kisgazdapárt szerepét méltatja, s szinte egyedülállónak mutatja be.

„A földreform célja" című rész azért tekinthető izgalmasnak, mert a szerző(k) kifejtették benne, hogy ez a reform nemcsak a szűken vett birtokstruktúrára lesz (lenne) hatással, hanem a teljes magyar politikai, társadalmi és gazdasági életre is. Ezzel mintegy bizonyítják a reform fontosságát és egyben elkerülhetetlenségét is. Összetettebb, érzékenyebb téma, hogy milyen földterületeket lehet(ne) majd szétosztani (A földreform céljára igénybe veendő földterületek). Hisz ez volt az egyik kérdés, amelyben a pártok véleménye talán a leginkább eltért. Közös pont volt ugyan, hogy a hazaárulónak minősítettektől el kell venni a földet. De az, hogy az egyháztól mennyi földet vegyenek el, ill. az ún. úribirtok nagyságának mekkora legyen a felső határa, megosztotta még az agrárpártokat is. Érdemes talán megjegyezni, hogy ebben a tervezetben is érvényesül az „azé a föld, aki megműveli" elv. Ugyanis még a kisgazdák is elvették volna a földet azoktól, akik nem mezőgazdaságból élnek, de azoktól is, akik árverésen szereztek birtokot maguknak.

Hasonlóan viszonylag részletes szabálytervezetet olvashatunk arról is, hogy kik vehetnek igénybe földet, valamint, hogy az ingatlanon maradt ingó értékekkel mi történjen. Mindez sokkal inkább utal arra, hogy a tervezetet jogászok készítették, és mint ilyenek, tisztában voltak azzal, hogy nem lehet teljesen kisemmizni embereket a vagyonukból.

Szintén jogászi gondolkodást mutat az igénybevétel módjára tett javaslat is (Az igénybevétel módja). Ennek értelmében egy négy szintű döntéshozatali lépcső határozza majd meg, hogy ki kap, és ki nem kap földet. A négy szint a településtől ment volna az országos szintig. A döntéshozatalba bevonták volna a helyi közösségek képviselőit is. Utóbbiak nyilván a kisgazdapárthoz közel álló emberek lettek volna... Az eredeti forrásban több mint egy oldalt szántak „Az igénybevett birtokok felhasználásának" kifejtésére. Agrár végzettséget sejtet, hogy a szerző különböző felhasználási módokban gondolkodott, attól függően, hogy a birtok az éppen rét, legelő, szántó vagy netán gyümölcsös volt.

Némileg elgondolkodtató, hogy a tervezet második felében fejtik ki, hogy a cél nem életképtelen kis- vagy törpebirtokok kreálása, hanem középbirtokokat óhajtanának létrehozni (A mezőgazdaság újjáépítését és fejlesztését szolgáló középbirtokok alakítása). Ennek fényében - is - jobban érthető, hogy a kisgazdák milyen csapdába kerültek, amikor a kommunistákkal vitatkoztak 1945-ben, majd 1947-ben a földbirtokok nagyságán, általában a földbirtok-politikán.

Szintén egyfajta jogi gondolkodásra vall, hogy a tervezet igen hosszan tárgyalja a kárpótlás kérdését is (Megváltás, illetve kártalanítás). Mindez azt bizonyítja, hogy a tervezet szerzőinek a szemében a nagy és közepes birtokkal rendelkezők nem voltak ab ovo tolvajok, a nép ellenségei, csupán azok, akiket a népbírósági törvények később (!) annak mondtak ki. Így természetes volt tehát, hogy akit kár ér, azt kártalanítani kell. Mindezt a birtok nagysága és annak éves jövedelmének arányában állapították volna meg, ami az adott körülmények között átlátható és igazságos elvnek minősíthető. A forrás tárgyalja még kisebb terjedelemben a kimozdítás intézményét, vagyis a nem megfelelőn dolgozó gazdától el lehet venni a kapott birtokot. Az, hogy ezt az intézményt be akarták vezetni, egyben utalás arra, hogy valóban szakszerűen gazdálkodni akaró és tudó embereknek akart a Kisgazda Párt földet juttatni. Nem a kisgazda párt szociális elhivatottságára utal, hogy a „Családvédelem" cím alatt külön pontot találunk. Ez ugyanis inkább a birtok szétaprózódásának megakadályozására tett javaslatokat, hogy az így biztosítson tisztes megélhetést a földhöz juttatott családnak.

A záró gondolatokban 1945. október 1-ét szabta meg a párt határidőnek, mikorra is a fenti programot végre kell hajtani. A tervezet azonban terv maradt, s a politikai harcok és alkuk elsodorták a Kisgazda Pártnak ezt az alábbiakban szöveghűen közölt 1945. januári elképzelését. Az 1945. márciusi, Nagy Imre földművelésügyi miniszter által levezényelt földreform, ill. földosztás a Magyar Kommunista Párt taktikájának része volt, s nem sok köze volt az

A forrást a mai helyesírási szabályoknak megfelelő formában közöljük.

Forrás 

A Független Kisgazda-, Földmunkás, és Polgári Párt földreform tervezete

A Független Kisgazda-, Földmunkás, és Polgári Párt földreform tervezete

A magyar nép legnagyobb kérdése: a földbirtok helyesebb és igazságosabb megosztása elűtt minden akadály leomlott. A kérdéssel foglalkozó tényezűk, politikai pártok, gazdasági szervezetek, szakemberek és a földreform lelkes hívei számára már csak az a feladat adódik, hogy a magyar problémák legnagyobbikát, amely örök idűkre megváltoztatja Magyarország birtokpolitikai képét, teljesen oldják meg. Helyesen kell a kérdést megoldani a nemzet egyeteme szempontjából, ezen belül a földet, a saját tulajdont jogosan áhító földmívelűk százezrei szempontjából, törekedni kell a helyes megoldásra az eddigi birtokosok szempontjából és végül törekedni kell az adott viszonyok között is a legésszerűbb megoldásra a magyar nemzetgazdaság szempontjából.

A megváltozott idűk demokratikus felfogása természetesen sok olyan szempontot mellűz a földkérdés megoldásánál, amelyek a múltban gazdaságpolitikai szempontból ésszerűen hangzottak, de amelyeknek a kérdés megoldásával való szembeállítása valójában az elodázás célját szolgálta. Így nem lehet most összehasonlításokat tenni a nagybirtok és a kisbirtok termelési körülményei között, nem lehet a gazdasági cseléd létalapon aluli, de biztos megélhetését szembeszögezni a kisbirtokon önállóan küzdű, bizonytalan életet élű kisbirtokos életmódjával, szóval elesnek azok az érvek, amelyek a megoldást hátráltatják és a demokrácia által igazolást nyernek azok a szempontok és lelkes érvelések, amelyek a földkérdés igazságos megoldását sürgetik.

Nem igaz az az állítás, hogy a gyors és gyökeres megoldás kizárja a gazdaságpolitikai szempontból nélkülözhetetlen, józan szempontokat és hogy gyorsan és radikálisan csak hevenyészett megoldás jöhet létre. A bűnös könnyelműséggel elkezdett háború egész magyar életünket súlyosan megrázta, semmi megbotránkozni való nincs abban, ha az ország újjáépítésére irányuló elsű, nagy változások forradalmi jelentűségűnek látszanak. Magyarország mezűgazdaságának képe tökéletesen megváltozik. Hogy ez a változás a demokratikus gondolkozású ember számára megnyugtató legyen, majd hogy ez a változás forradalmi jelentűsége mellett is a legkevesebb megrázkódtatással járjon: ezért kell minél több építű magyar ember elmének a gondolatát adni a megoldáshoz.

A Független Kisgazda-, Földmunkás, és Polgári Párt 15 év óta hirdetett programjának legkiemelkedűbb részét látja megvalósulni a most következű földreformban s ezért közreadja alábbi tervezetét, amely egységes akarattal kíván érvényesíteni a nemsokára elkövetkezű birtokpolitikai törvény megalkotásánál.

A földreform célja

A gyökeres földreformnak azon kívül, hogy az egész nemzet számára megnyitja a magyar élet megreformálásának útját, közelebbrűl háromféle célja van.

Politikai célja a feudális és reakciós politikai, társadalmi és gazdasági rendszer alapjának, a nagybirtoknak a végleges és tökéletes megszüntetése s ezeknek a földterületeknek a demokratikus népi világrendbe megfelelű kisbirtokok alakítására való felhasználása.

Társadalmi célja a törpebirtokos vagy földnélküli magyar parasztság tömegeinek olyan birtokhoz való juttatása, amelyen biztosíthatják családjuk megélhetését és a család munkabíró tagjainak az egész éven át való foglalkoztatását. De szolgálja a társadalmi kiegyenlítűdés célját is a földreform, mert megszünteti egyetlen társadalmi rétegnek a nemzet életére való befolyását s a nemzet sorsának irányításában helyet ad azoknak a széles népi rétegeknek, amelyek eddig szóhoz nem jutottak, de magyaros életösztönüknél fogva mindig helyesen érezték és tudták, hogy a kiváltságos rétegek kezében állandóan hanyatlik a magyarság és kisebbedik az ország.

Gazdasági célja, hogy a Magyarországon eddig uralkodó külterjes, fűként gabonatermelésre irányuló gazdálkodást Magyarország helyzetének megfelelűbb gazdasági formák váltsák fel. Miután a magyar mezűgazdaság nem versenyezhet a nagy gabonatermelű államok óriási területeken, gépekkel folytatott szemtermésével, biztosítani kell olyan belterjes gazdálkodási rendszer kifejlűdését, amelyben a kisbirtokos sajátos termelési viszonyaival, egyéni szorgalmával és a kétkezi munka magasabbrendűségével teljes mértékben érvényesülhet. Így a magyar mezűgazdaságot elindíthatjuk arrafelé a fejlűdés felé, amelyet a legmodernebb mezűgazdasági országok parasztsága elért. Hazánk klimatikus viszonyait tekintve, ezt a fejlűdést még túl is szárnyalhatjuk.

A földreform céljára igénybeveendű földterületek.

1. A földreform céljára igénybeveendű birtokoknál különbséget kell tenni a parasztbirtok és az úri birtok között. Parasztbirtok alatt kell érteni kell azt a birtokot, amely a paraszt, vagy közvetlenül parasztszármazású ember kezén van, aki gazdálkodását személyesen vezeti, maga, vagy családjának tagjai a föld megművelésében is részt vesznek. Úri birtok fogalma alá esik minden olyan magánkézben lévű birtok, amelyen a birtokos nem közvetlenül gazdálkodik, ahol a birtokos fűfoglalkozása nem a mezűgazdálkodás és végül ahol a birtokos életkörülményei éles osztálykülönbséget mutatnak a parasztember életkörülményeivel szemben.
   A parasztbirtokból a földreform céljaira igénybe kell venni a kétszáz kat. holdon felüli birtokrészeket, míg az úri birtokból igénybe kell venni a száz kat. holdon felüli területet. A földbirtok szempontjából igénybe területnek számít a szántó, rét, legelű, szűlű és gyümölcsös-birtok egyaránt, míg az erűdbirtokok feletti döntést külön törvényre kell bízni.
   Az igénybevétel után megmaradó birtokon a szántóföld területéhez arányosan kell hagyni egyéb művelési ágakhoz tartozó területet is. Igénybe kell venni a 15 kat. holdnál nagyobb hegyi- és a 20 kat. holdnál nagyobb homoki szűlű területeket is. Ha a szűlű tulajdonosának mezűgazdasági művelésű birtoka is van, akkor a megmaradó mezűgazdasági és szűlűterület közös értékébűl kell kiszámítani az igénybevétel alól mentesítendű területet úgy, hogy annak gazdasági értéke parasztbirtokok esetében 200 holdnál, ún. úri birtokok esetében 100 hold mezűgazdasági ingatlan értékénél nagyobb ne legyen. Gyümölcsösöknél a gyümölcstelepítés kora, fajtája és minűsége szerint kell kiszámítani a megmaradó 200, illetve 100 hold gazdasági értékét.
2. Területének nagyságára való tekintet nélkül és kártérítés nélkül elkobzandó az összes német állampolgárok, nyilasvezérek, háborús bűnös politikusok, Volksbund tagok, valamint egyéb hazaárulók összes birtoka. Így az utolsó négyszögölig a földreform céljaira kell felhasználni Albrecht fűherceg, József fűherceg, Festetich gróf és a többi mamutbirtokos hazaárulók egész birtokát, vagy a Jurcsek, Marton Béla és Kunder féle birtokosok középbirtokát éppen úgy, mint bármilyen sváb Volksbundista törpebirtokos néhány hold földjét. A Volksbundistáktól elkobzott kisbirtokok tartozékának kell tekinteni a birtoktulajdonos lakóházát és gazdasági épületeit is s ezeket méltányos felértékelés mellett a birtokkal együtt jogosult magyar igénylűknek adni.
3. Igénybeveendűk a földreform céljaira az egyházak és egyházi alapítványok, az egyházakkal kapcsolatban nem lévű alapítványok, valamint az összes kerületek, községek és városok minden mezűgazdasági ingatlana is. Az egyházközségek tulajdonában lévű lelkészi, tanítói és egyéb egyházi tisztviselűi javadalmi földek 100 kat. holdig meghagyandók.
   A közületek tulajdonában lévű ingatlanok közül sem lehet igénybe venni a község földmívelűinek a közös használatban lévű meg nem osztott területeket, így pld. közbirtokosságok, legeltetési társulatok legelűterületét, vagy az állattenyésztés céljait szolgáló 100 holdon aluli egyéb területeket.
4. Ugyancsak területének nagyságára való tekintet nélkül igénybeveendű az összes kereskedelmi és pénzügyi vállalatok minden mezűgazdasági ingatlana. Így nem maradhat mezűgazdasági ingatlan bankok, részvénytársaságok vagy egyéb vállalatok kezén.
5. Teljes mértékben igénybeveendű a földreform céljára azoknak a nem földműves fűfoglalkozású személyeknek a földbirtoka, amelyet a gazdasági válság idején árverésen szereztek. Nem szolgáltatna teljes igazságot a földreform törvény a magyar népnek, ha a gazdasági válság áldozatainak elkótyavetélt ingatlana megmaradna azok kezén, akiknek arra létfenntartás szempontjából szükségük nincs a csak az olcsó földszerzés csábításának engedve szereztek kisebb-nagyobb földterületet.
6. Az állattenyésztésre és növénytermesztésre berendezett állami nagybirtokok az igénybevétel alól ideiglenesen mentesülnek.

Az igénybevett ingatlanok felszerelésének megosztása

Azon birtokok élű és holt gazdasági felszerelése tekintetében, amelyek egészében vagy részben igénybe vétetnek a földreform céljaira, a következű módon kell eljárni:

1. A birtokon található kéziszerszámok, állathajtású vagy állati vontatású talajmívelű berendezések egyéb mezűgazdasági eszközök, valamint az állatállomány a birtok tulajdonosa és a földbirtokkal részesülű igénylűk között arányosan osztandók fel.
2. A gépi meghajtású berendezések és talajművelű eszközök a tulajdonos és a földbirtokból részesülű igénylűk szövetkezeti tulajdonába adandók, amikoris a szövetkezeti üzletrész arányát a birtokolt terület nagyságához mérten kell megállapítani.
3. A birtokhoz tartozó lakóház és gazdasági épületek, amennyiben azok egy helyen a megmaradó birtokrészen vannak, vagy ahhoz tartoznak, teljes egészükben a tulajdonost illetik, kivéve ha a földhöz juttatottak között olyanok is vannak, akik ebben a községben megfelelű épületekkel nem rendelkeznek, amely esetben a gazdasági épületek arányos, illetve szükséghez mért nagyságú része illeti meg a tulajdonost és igénylűket egyaránt. Ha valamely birtokot egész terjedelmében felosztanak, házzal és gazdasági épületekkel rendelkezű igénylűk között, úgy a birtokhoz tartozott gazdasági épületek községi köztulajdonba mennek át.
4. Ha valamely birtokon mezűgazdasági ipartelepek vannak (cukorgyárak, szeszgyárak, olajütűk, malmok stb.) ezek az eredeti tulajdonos birtokában maradnak, kivéve, ha elválaszthatatlanul összefüggenek a felosztott mezűgazdasági üzemmel (pl. gyümölcscsomagolók, tejüzemek stb.)
5. A mezűgazdasági termelés újjáépítése érdekében fenntartandó járási, állami mintabirtokok felszerelése minden más igénylűvel szemben a legmodernebb szükségletnek megfelelűen biztosítandó.

Igényjogosultak

Földjuttatásra igényjogosultnak tekintendűk mindazon személyek, akiknek fűfoglalkozása a földművelés, a föld megműveléséhez és önálló mezűgazdasági üzem vezetéséhez megfelelű erkölcsi megbízhatósággal és gazdasági jártassággal rendelkeznek s igényüket a községi elűjáróságnál bejelentik. A fenti kellékekkel rendelkezűk közül földjuttatásban részesítendűk azok a gazdasági cselédek, akik az igénybevett birtokon voltak alkalmazásban, azok a törpebirtokosok, akiknek birtokterülete a község területén meghatározott családi birtok határát nem éri el, a részes földművesek és kisbérlűk, a mezűgazdasági munkások és napszámosok.

Földet kell adni általában a családfűnek, de földhöz juttatandó a házasságban élű nagykorú gyermek is, aki eddig az apának, mint családfűnek a háztartásában élt, ha testvére vagy testvérei vannak.

Az igénylűk közül elűnyben részesítendűk a Németország elleni háborúban részt vettek és a többgyermekesek.

Az igénybevétel módja.

Miután a földreformot gyorsan le kell bonyolítani, szükséges,olyan helyi szervezet alakítására, amelyek az ország kisebb területein egy idűben kezdhetik el a törvény végrehajtását. Ebbűl a célból a következű bizottságokat kell megalakítani:

1. Járási bizottság. Tagja a járás területén élű két érdektelen kisgazda és három igénylű, akik a bizottság elnökét maguk választják. A járási bizottság mellé ki kell rendelni a járásbíróság egy tagját jogi szaktanácsadás céljából.
   Ennek a bizottságnak a feladata a járás területén fekvű birtokok meghatározása és egyes birtokosok részére, a törvény által meghatározott visszahagyandó terület kijelölése, az igénylűk sorrendjének megállapítása és a juttatandó területeknek az igénylűk részére való kijelölése.
2. Családbirtok megállapító bizottság. Elnöke, ha politikailag kifogás nem esik, a járási gazdasági felügyelű, vagy a vármegyei gazdasági felügyelűségtűl kirendelt, demokratikus érzésű okleveles gazda. Tagja a községi elöljáróság két földműveléssel foglalkozó tagja és az igénylűk közül két igényjogosult személy. Ennek a bizottságnak a feladata községenként vagy ott, ahol ez szükséges határrészenként a juttatás mértékét szolgáló családi birtok nagyságának meghatározása.
3. Vármegyei bizottság. Tagjai a törvényhatósági bizottság két gazdája és a járási bizottságok igénylű tagjai közül három tag. Elnökét a bizottság maga választja. A bizottság mellé ki kell rendelni az illetékes törvényszék egyik bíráját. Hatáskörébe tartozik a járási bizottságok határozata ellen elűterjesztett fellebbezések ügyében való döntés, a vármegye igénylűi között fel nem osztott, de igénybevett területek vagy megfordítva a vármegye területén földhöz nem jutott igénylűk összeírása és a földmívelési minisztériummal való közlése.
4. Országos központi szerv. Feladata, hogy az egész földreform kérdését egyetemes áttekintéssel kiegyenlítse, illetűleg megoldja azokat a kérdéseket, amelyek abból adódnak, hogy az igénybe veendű nagybirtokok és az igénylűk nem mindig ugyanazon a területen vannak. Vannak sűrűn lakott vidékek, amelyeken nincs elegendű föld, másutt viszont nincs elegendű igénylű. Egyszóval a telepítés országos megszervezése elsűsorban ennek az országos szervnek a feladata (ide tartozik a Volksbund falvak betelepítése is.) Ezek a kérdések csak az egész országot áttekintű és országosan intézkedű szerv útján oldhatók meg. Az október 1-ig megoldandó, de végsű elrendezésében évekig tartó földreform oly sok és súlyos feladatot ró erre a központi szervre, hogy ennek a szervnek a kormányzat részesének kell lennie, miért is országos központi szervként külön tárcanélküli földreform minisztérium állítandó fel.

Az igénybevett birtokok felhasználása.

Miután ez a földreform az egyetlen alkalom a magyar mezűgazdaság jövendű képének kialakítására, olyan egészséges kisüzemek rendszerét kell megteremteni, amelyek lehetűvé teszik a tulajdonosnak családja fenntartását, s maga, valamint családja munkaerejének teljes érvényesítését és az okszerű gazdálkodás folytatását. Ezért a földreform során elsűrendű célnak kell tekinteni a törpebirtokosok teljes eltüntetését s meg is kell akadályozni ilyenek alakítását. Ebbűl a célból községenként, ott pedig, ahol egy község területén belül a közlekedési és talajviszonyok eltérései miatt ez szükséges, határrészenként is, meg kell állapítani azt a legkisebb birtoknagyságot, amely modern belterjes gazdálkodás feltételezése mellett biztosítja egy 8 tagú család megélhetését és munkaerejének kihasználását.

A rendelkezésre álló igénybevett területek szántóföldjeibűl és ahol van kaszálóiból, tehát ilyen családi birtokokat kell kialakítani. A törpebirtokos igénylű birtokát a családi birtok nagyságáig kell kiegészíteni, a földnélkülieknek pedig ilyen családi birtokokat kell adni. A családi birtoknagysága csak akkor lehet kisebb a járási bizottságok által megállapított birtoknagyságnál, ha a község határában lévű, vagy a községbűl elérhetű felosztható területbűl s községben házzal és földdel bíró törpebirtokosok birtoka nem egészíthetű ki a családi birtok nagyságáig. Ehhez a birtokminimum csökkentéséhez azonban a községben lakó törpebirtokos igénylűk többségének a határozata kell. Az ilyen község határában a teljesen földnélküliek földet nem kaphatnak, hanem azokat más vidékre való eltelepítésérűl kell gondoskodni.

Ha valamely község határában szűlű, gyümölcs, vagy konyhakertészet is igénybe vehetű, akkor az ilyen területekrűl a családi birtok nagyságát a 8 tagú család megélhetésének és egész évi elfoglaltságának figyelembevételével, megfelelűen kisebb területen kell megszabni. A szűlű, gyümölcs és konyhakertészetbűl alakított családi birtokot azonban csak olyan törpebirtokos, vagy földnélküli igénylűk között kell felosztani, akik szűlészeti, gyümölcsészeti, vagy kertészeti iskolát, vagy tanfolyamot végeztek, illetve ezeknek a művelésében és karbantartásában megfelelű jártassággal bírnak. Amennyiben ezeknek a területeken is olyan üzemek fordulnak elű, amelyek felosztott területeken való gazdálkodást megkönnyítik, vagy az értékesítést elűsegítik, úgy ezeket az üzemeket is szövetkezeti rendszer mellett a területi részesedése arányában a régi és új birtokosok együtt használják. Az igénybe vett legelűt legeltetési társulatok kapják.

Azokat a területeket, amelyek az igénylűktűl gazdaságilag el nem érhetű távolságra feküsznek, telepítés célkára kell felhasználni. Az ilyen területekre rátelepíthetűek azok a földnélküli igénylűk és gazdasági cselédek, akik lakóhelyüket legkönnyebben hagyhatják el. De rátelepíthetűek azok a középbirtokosok is - 100, illetve 200 holdig - akiknek régi birtoka a községben lakó, onnan el nem telepíthetű törpebirtokosok között, azoknak kielégítése céljából felosztandó lesz. A telepítés céljaira alkalmas birtokon tehát háromféle telepítési forma lehetséges és pedig:

1. Saját birtokából kitelepített középbirtokos letelepítése,
2. Tanyás telepítés,
3. Új falvak létesítése.

A tanyai település éppen úgy, mint a falvak létesítésére irányuló telepítés úgy oldandó meg, hogy a letelepülűk modern belterjes gazdálkodására a feltételek meg legyenek. A tanyasorok és utcák mérnöki kijelölésének úgy kell történnie, hogy a mezűgazdasági fejlűdés bizonyos fokán a lakóházak és gazdasági épületek közművekkel és utakkal való ellátása biztosítható legyen.
A szántóföld, rét, szűlű, gyümölcsös és konyhakerti területhez juttatott igénylűk szaktudásának fejlesztése érdekébe, a földművelésügyi kormányzatnak gondoskodnia kell arról, hogy minden földhöz juttatott 3 éven belül elvégezze a téli gazdasági tanfolyamot, vagy szűlészeti, gyümölcsészeti, vagy kertészeti szaktanfolyamot.

Házhelyek juttatása.

Olyan községekben, ahol a juttatott földterületeken való gazdálkodás a községbűl szokásos, vagy lehetséges, úgy a földhöz juttatott nincsteleneknek, mint esetleg egyéb nincsteleneknek nagy kertes házhelyet kell adni. A házhely a kerttel együtt legalább 800 négyszögöl körül, de leginkább azon felül állapítandó meg. Erre a célra igénybe lehet venni a község fejlűdésének irányában fekvű olyan birtokterületeket is, amelyek a törvény által elűírt legnagyobb birtoknagyságot nem érik el, ez esetben azonban a kisajátítást szenvedűket kívánságukra megfelelű értékű földdel kell kártalanítani.

A mezűgazdaság újjáépítését és fejlesztését szolgáló középbirtokok alakítása.

A magyar mezűgazdaság állatállománya oly mértékben lecsökkent, hogy azzal modern gazdálkodás nem képzelhetű el. Elpusztult a mezűgazdaság nemesített vetűmagkészletének nagy része is. Az állatállomány szaporítására, fűként nemesítésére a mezűgazdasági magánüzemek hosszú idűre képtelenek lesznek. Ebbűl a célból alakítani kell olyan állami nagybirtokok mellett, a nemes állatállomány tenyésztése, esetleg külföldrűl való behozatala által, majd pedig nemesített vetűmagvak termelésével, a mezűgazdasági magángazdaságokat minél gyorsabban hozzá fogják segíteni állatállományának pótlásához és príma vetűmag beszerzéséhez. Szükség van arra is, hogy a modern mezűgazdasági tudomány gyakorlati követése által ezeket a középbirtokok mintájául szolgáljanak a mezűgazdasági fejlűdésnek. Erre a célra járásonként egy 4-500 holdas középbirtok létesítendű, amelyen a a táj adottságai és lehetűségei mellett a legmagasabb rendű gazdálkodás folytatható. Ahol mód van rá, ezeket a gazdaságokat, gazdasági tanintézetek kezelésébe kell adni.

Megváltás, illetve kártalanítás.

A földreform során földhöz juttatásban részesülűk a földért méltányos összeget tartoznak fizetni és pedig olyan hosszú idű alatt, hogy ez az összeg ne terhelje túl az új birtokosokat. A megváltási ár a föld kataszteri tiszta jövedelmének negyvenszerese, amelyet az 1938. évi búzaárak alapulvételével kell valorizálni. Az új birtokosok a birtok átvételétűl számított elsű 5 évben semmit nem tartoznak fizetni, hogy ezzel is megkönnyítsük az új birtokosok üzemének megindulását. Az elsű részletet a hatodik gazdasági évben kell az államkincstárnak befizetni. A teljes megváltási összeg, amely országos átlagban kataszteri holdanként 14.5 mázsa búzát tesz ki, 25 éven át egyenlű részletekben fizetendű ki. Az évi törlesztés tehát 58 kg búza, vagyis a jelenleg szokásos földbérnek alig egyharmada. A föld megváltása mellett az új birtokhoz jutott gazda tartozik megtéríteni azt az élű és holt leltárt is, amelyet a földjuttatással egyidejűleg a nagybirtokok korábbi állagából kapott. (A szövetkezeti tulajdonba vett felszerelési tárgyak.)

Akiknek földbirtokát egészben, vagy részben igénybe vették, kártalanításban részesülnek. Ez természetesen nem vonatkozik a nyilasvezérekre, hazaárulókra, Volksbund tagokra stb. Ez a kártalanítás általában a föld kataszteri tiszta jövedelmének negyvenszerese, vagyis kb. ugyanannyi, mint amennyi megváltást a földhöz juttatottak fizetnek. Ez a kártalanítási összeg ugyanúgy búzaalapon valorizálandó, mint a megváltási ár.

Az egyházak, valamint más közületek birtokainak azt a részét, amely valamilyen kulturális, vagy karitatív intézmény, tehát iskolák, szeretetházak, internátusok, stb. fenntartására feltétlenül szükséges, teljes forgalmi áron (1938. évi árakon) kell felértékelni és búzaalapon valorizálni. Ezzel ugyanis biztosíthatjuk nagyértékű kulturális intézmények fenntartását anélkül, hogy ezzel a nép széles tömegeire újabb terheket rónánk. Az egyházi birtokoknak olyan részeit, melyek ilyen intézmények fenntartására közvetlenül nem szükségesek, a többi nagybirtokhoz hasonló módon kell kártalanítani.

Az egyes földbirtokok után járó kártalanítási összeg meghatározásánál figyelembe kell venni a birtok nagyságát is. Minél nagyobb a birtok, viszonylagosan annál kisebb kártalanítási összeget kell megállapítani egy-egy hold után. Ebbűl a célból a következű csökkenű kártalanítási kulcsot kell alkalmazni:

Birtok nagyság kat. holdban	Kártérítés a kat. tiszta jövedelem.....szorosa
100-300	60
300-500	55
500-1000	50
1000-2000	40
2000-5000	30
5000-10000	25
10000-50000	20
50000-100000	15
100000-	10

Ezt a kártalanításai összeget a nagybirtokosoknak 25 évi egyenlű részletben kell kifizetni. A törlesztés az államot terheli. Az elsű törlesztési részlet a jóvátételi fizetések megszűnését követű elsű év végén esedékes. A kártalanítás lebonyolításánál a fűcél az, hogy a kártalanítási összeg a gyáripar újjáépítésébe és más fontos beruházásokba helyeztessék el. Ezért a kártalanítás elsű három évi részletét a volt földtulajdonosok kézpénzben kapják kézhez, a további részletek fejében pedig, az állam által alapítandó házépítési részvénytársaság, ipari újjáépítési részvénytársaság és mezűgazdasági beruházási részvénytársaság részvényeit fogják kapni.

Az egyházi és egyéb közületi birtokokért járó kártalanítási összeget teljes egészében, tehát ideszámítva egyfelűl azokért a területekért járó kártalanítást, amelyekért a teljes forgalmi ár téríttetik, másfelűl azokat, amelyek a rendes kulcs szerint téríttetnek meg, egyházanként egy-egy autonóm alapítványi igazgatóság kezelésében kell elhelyezni. A kártalanítás fejében örökjáradék kötvényeket kell átadni, olyan kamatozással, amely az egyházak számára feladataik megfelelű ellátását biztosítja és szükségtelenné teszi a hívek - széles néprétegek - újabb megterhelését. Ezeknek az örökjáradékoknak a biztosítására az állam egyenes adó bevételét kell lekötni.

A kisajátításra került birtokok után járó jelzálogos követelések felerészét a birtok felértékelésénél a kártalanítási összegbűl le kell vonni. E követelések másik felére vonatkozólag az állam a hitelezűkkel megfelelű egyezményt köt. A jelzálogi követelések után törlesztendű részleteket egységesen a földreform lebonyolítását végzű állami érdekeltség fizeti.

Kimozdítás

Ha a földhöz juttatásban részesült gazda, a földtulajdonnal járó kötelezettségének nem tesz eleget, vagyis földjének szakszerű megművelését elhanyagolja, üzemét gondtalanul vezeti, a megváltási összeg törlesztését makacsul elmulasztja, birtokából kimozdítható. Az uj gazdák szakszerű gazdálkodásának ellenűrzésére tapasztalt, szaktekintéllyel rendelkezű gazdákból szakértű bizottság alakítandó, amely az üzem kezelés állandó szakszerűtlensége alapján a kimozdításra javaslatot tehet. Az ilyen javaslat alapján a bíróság a juttatásra érdemtelenné vált gazdát birtokából kimozdítja. Az így kimozdított gazda birtoka más igénylűnek adandó át.

Családvédelem

Az egy család megélhetését biztosító birtokoknak, mint „családi birtokoknak" további elaprózódását meg kell akadályozni. Ezért az ilyen birtok csak egészében - s nem részenként - idegeníthetű el. Megterhelése kizárólag produktív célból, a járási mezűgazdasági bizottság hozzájárulásával történhetik. A birtok állaga ellen végrehajtás nem vezethetű. A hitelezű kielégítést csak a hozadékból követelhet s végül átöröklése esetén a birtok egyben szállt át a legidűsebb fiúgyermekre. A családi birtok védelmére és örökjogi szabályozására külön törvény intézkedjék. Birtokuknak családi birtokká való nyilvánítását oly gazdák is kérhetik, akik a földreform során földjuttatásban nem részesültek.

2./ Azoknál az igénylűknél, akiknek három, vagy háromnál több gyermekük van, az igényelt föld megváltási árát a hazaárulók földjéért befolyó megváltási összegek terhére a gyermekek számának megfelelűen fokozódó mértékben csökkenteni kell.

3./ A családvédelem szempontjait is ki kell terjeszteni a megváltást szenvedű birtokosokra is, így amennyiben a birtokosnak szakképzett és önálló gazdálkodásra felkészült gyermekei vannak, a második mezűgazdasági szakképzettségű gyermektűl kezdve, gyermekenként a maximális birtokterület 50%-át még mentesíteni kell az igénybevétel alól.

4./ Amennyiben kiskorú gyermekek osztatlanul birtokolnak a maximális birtoknagyságnál nagyobb birtokterületet, úgy a maximális birtokon felül a második gyermektűl kezdve, gyermekenként annyival többet kell meghagyni a birtokból, amennyi a község határában megállapított családi kisbirtok nagysága.

A földkérdés megoldásának határideje.

Mint a bevezetű sorokban megállapítottuk a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt 15 éve harcol a földreform megvalósításáért s várja a nagy pillanat elérkezését. Senkinek sincs több joga sürgetni a földreform munkálatainak megkezdését és befejezését. A magunk részérűl megállapítjuk, hogy a nagybirtok felosztását és az igénylűk földhöz juttatását 6 hónap alatt el lehet végezni, miértis a földreform lényegbeli befejezésének végsű határidejét 1945. október hó 1-jében szabjuk meg.

Jelzet: MOL XIX-L-1-a. 1. doboz (Magyar Országos Levéltár- Pénzügyminisztérium iratai).