Bevezetés 

Az elmúlt rendszerben Pécsett is több szakaszban zajlott le az előző évszázadokból átöröklött cigánysors: a nincstelenség, a vályog-putrik, sátrak és barlanglakások felszámolása, azaz a cigánykérdés megoldása. A problémakört összetett módon kellett volna megoldani, azaz a cigányság létkörülményeit; a foglalkoztatottságot, szociális, egészségügyi, oktatási és kulturális állapotaikat, azonban a korszak első felében a telepfelszámolások váltak központi kérdéssé. Az 1950-es évek első felében elodázták, agyonhallgatták a kérdést, csak évtized második felében került sor bizonyos - főleg egészségügyi és szociális jellegű -

mígnem a '60-as évektől kezdődik a „cigány- és kóbortelepek", mint „antiszociális jelenségek" felszámolása. Az 1961 júniusában az MSZMP KB Politikai Bizottsága által kiadott határozat indította el országosan ezt a folyamatot, az akkori politikai szlogent idézve a

A cigánykolóniák kialakulását a 20. század elejétől kísérhetjük nyomon markánsabban. A cigányság letelepedése elsősorban a foglalkoztatás, a munkahely biztosításának függvényében vizsgálható. A telepfelszámolások megkezdéséig az erdőgazdálkodás, a mezőgazdaság, a szénbányaüzemek, s más iparágak adtak munkalehetőséget a települések környékén, olykor azoktól távol, az erdőkben és legelőkön „lakó" cigányoknak. A mintegy nyolc telep több típusával is találkozhatunk. Több száz fős kolóniák, mint a pécsi Majális téri putri-telepek, 50-80 fős kisebb „közösségek" és alkalomszerűen változó kisebb csoportok, sátortáborok, barlanglakások,

A két világháború közötti korszakban - állandó, sajátságos vándorlásaik ellenére is - kialakult cigánykolóniákat, és a cigányság nyomorúságos létkörülményeit szinte változatlanul örökölte meg szocialista korszak, amelynek első éveiben, az '50-es években tovább súlyosbodott megélhetésük Pécsett is. A kérdés megoldására és - ennek részeként - a nyomorúságos cigánykolóniák felszámolására tett konkrét lépésekre a következő három évtizedben került sor három, egymástól elkülöníthető fázisban. Az összetett és rendkívül ellentmondásos folyamathoz a már említett 1961-es párthatározat szolgáltatott alapot. Olyan politikai döntés született ekkor, amely számos körülményt nem vett figyelembe, és saját ideológiai kereteihez ragaszkodva nem is volt hajlandó észrevenni a legsúlyosabb, időközben felmerült problémákat sem.
A Baranya Megyei Tanács a párthatározatra reagálva, - amely tanácsi hatáskörbe rendelte a cigánykérdés megoldását - 1961 októberében létrehozta a Cigányügyi Társadalmi Bizottságot,

Ezzel társadalmi méretűé igyekezték tenni a cigánykérdést, de csak megoldási javaslataik voltak. A tanácsi apparátusnak elvileg több jogi, végrehajtói „hatalma" volt, de valójában felkészületlenül érte őket e faladat megoldása. A cigányságról is csak annyit tudtak a kezdetekben, hogy pártfogásra szoruló szegény népréteg, de kultúrájukat, esetleges nyelvi identitásukat, tradícióikat nem ismerték, vagy nem voltak hajlandók tudomásul venni, csak a szocialista korszak utolsó éveiben. Úgyis fogalmazhatunk, hogy a cigánykérdést szegény- és szociálpolitikai problémává fokozták le. Más szóval - s ez több tanácsülésen is elhangzott a '60-as évek elején - a cigánykérdés, vagyis a cigány életmód nem feltétlenül a cigányok sajátja, hanem olyan életforma, ami nem csak a

A cigánykérdés megoldására tett kísérletet egy átfogó méretű statisztikai-szociológiai felméréssel indították el az 1960-as évek elején, amely összetett módon érintette a cigányság létkörülményeit: Pécsett ekkor mintegy 700 cigánytelepen lakó személyt tartottak nyilván. Nemsokára azonban drámai módon megváltozott a cigányság lélekszáma, ami a megye-székhelyt és Baranya megyét egyaránt érintette. A kolónia-felszámolások hírére a szomszéd megyékből és az Alföldről is megindult a cigányok bevándorlása. Ezzel a széttelepítési akciók éppen az ellenkező eredményt érték el, megnövelve Baranya cigányságának lélekszámát, akiknek zöme még így is egy tömbben maradt. Ez a jelenség arra a késztette a fáziskésésben városi vezetést, hogy Pécsett is elindítsa a felszámolásokat 1969-ben A feladatok gyakorlatilag már a második szakaszra, azaz

ekkorra azonban már több mint tíz telepen közel 2000 cigány élt a megyeszékhelyen.

Az asszimilációs törekvéseknek is (a tanácsi szervek hivatali terminológiájában gyakran szerepelt a cigányság asszimilálása, amit kétségkívül úgy értelmeztek, hogy ez a cigányok érdekeit szolgálja) felfogható széttelepítési akciók következtében Baranyában 1969-ig

A legtöbb kolóniát a szigetvári és a siklósi járásban számolták fel, míg sásdi járás és a megyeszékhelyen élő cigányság és telepeinek száma növekedett. A széttelepítések ugyanis nem várt folyamatokat indítottak el. A mintegy 6 000 cigánylakost érintő szanálások után az érintettek ingyen építési telket kaptak, de a lakóházak hitelnyújtással támogatott építési költségeit csak nagyon kevés család vállalhatta. Ezért új lakóhelyükön újabb viskók épültek, s hátrahagyott régi nyomornegyedeiket, vagy környékét pedig a megyébe beköltöző új cigánycsaládok foglalták el.

A telepfelszámolások második szakasza a '70-es években

A már említett válságkezelés, elodázás és távlati terv, - amit a pécsi tanácsvezetés '60-as években tett -, korántsem kielégítő lépései után a közben észlelt betelepedések komolyabb intézkedésekre késztette a tanácsi apparátust. 1967 szeptemberében ezért felvették a kapcsolatot a salgótarjáni városvezetéssel, ahol ezt megelőzően számolták fel a mintegy

A nógrádiak felhívták a pécsiek figyelmét arra, hogy a telepek felszámolása és az azt követő építkezések során számtalan egészségügyi, kommunális, kereskedelmi és közművelődési probléma jelentkezett, ezért alapos előkészítést és részletes szociológiai felméréseket javasoltak. Ezt a pécsiek el is készítették, amely alapján ekkor még mintegy 100 fős növekedést regisztráltak a 8 cigánytelepen. Összesen 89 putrit számláltak meg, de ezek a számadatok már a felmérések alatt is változtak. Végül is 1969 tavaszán kezdődtek el a város kerületeiben a cigánytelep szanálások: a Majális téren, a Zsigmond telepen, a Füzes dűlőben és a Pipacs utcában. Mivel a Majális téri kolónia közvetlenül a Komlóra vezető út mellett feküdt, esztétikai és városszépészeti szempontból is ezt a telepet bontották le először. Kevéssé ismert, hogy a kiköltöztetett cigányok többsége nem kapott új házat, vagy lakóterületet, hanem a közeli, alig kétszáz méterre, az erdőtől nem látszó cigánytelepekre, az amúgy is túlzsúfolt Zsigmond- és György-telepre kerültek. Ezek az átgondolatlan kezdeti lépések komoly problémákat okoztak, mert a putri-lakók egy része, főleg az idősebbek nem voltak hajlandók elhagyni a kolóniát. Ezért a tanácsi apparátus szinte folyamatosan kérte a Azonban ők is tehetetlenek voltak, mert kényszer-kitelepítésekre nem volt felhatalmazásuk. Mégis tapasztalható a rendőri jelenlét olyan telepeken, mint pl. az Üszög pusztai kolónia, amit a korabeli meghatározással élve, a „cigánybűnözés" [popup title="melegágyának tartottak." format="Default click" activate="click" close text="BML. PMJVT VB ülések jegyzőkönyve. „Pécs város közrend- és közbiztonsági helyzete, figyelemmel az MSZMP Pécs Városi Párt Végrehajtó Bizottság 1971. szeptember 14-ei határozatára” A városi rendőrkapitányság jelentése szerint: „A bűncselekményt elkövetők számának emelkedése és értékelése tekintetében meg kell állapítani, hogy az utóbbi években emelkedést mutat a cigány lakosság kriminalitása, illetve részvételi aránya. Pécs városát érintően a legfertőzöttebb terület a Pécs-Üszög pusztai cigánytelep lakóinak összetétele és bűnözésben való részvétele, tevékenysége. Még rosszabb a helyzet, ha az itt lakó fiatal és gyermekkorúak magatartását, életkörülményeit vizsgáljuk. Zaklatólag hat, hogy a cigány gyermekek és fiatalkorúak a város utcáin erőszakos módon kéregetnek, ha nem kapják meg a kért pénzösszeget, vagy egyéb anyagiakat, akkor durva, nyomdafestéket nem tűrő visszaszólások történnek, vagy- és nem is kis számban – alkalmi lopást követnek el. Ezen magatartásuk főleg piacokon, vasútállomásokon, üzletekben, vagy nyílt utcán történnek. […] Pécs-Üszög puszta cigánytelep közrend- közbiztonsági veszélyességét mutatja az is, hogy razziák és egyéb ellenőrzések során a legtöbb rendőri intézkedést az itt lakó és ideiglenes jelleggel más területről érkező bűnöző cigányszemélyek tevékenysége adja. Menedéket kapnak nemcsak a pécsi járás, de a megye egyéb járásaiból érkező bűnöző cigányszemélyek egyenként és csoportosan is menedéket kapnak az itt tartózkodó személyeknél.” "] Maradt tehát a meggyőzés és a személyes példa hatása, de a legtöbben azért hagyták ott a telepeket mégis, mert nem tudták elviselni az eddig mindig zajos és élettel teli kolóniák lassú elnéptelenedését.

A szanálásokkal egy időben épülő új otthonok körül számos más probléma is adódott. Az építésekről 1969 júliusában megjelent kormányhatározat Pécs számára 1970-re csak 35 új lakás felépítéséhez nyújtott kedvezményes hitelkeretet. Ez a szám harmincra olvadt, de a legnagyobb gond az volt, hogy az ún. „C" típusú építési és vásárlási kölcsön kiutalására csak azok a cigánycsaládok tarthattak igényt, akik legalább két éves munkaviszonnyal rendelkeztek. Igaz, a keresőképes cigányság 70 %-a megfelelt ezeknek a feltételeknek de a lakásonként juttatott 30 000 Ft. ellenére sem tudták az építkezést többen vállalni. Ezen kívül a '70-es évektől számos visszaélés volt tapasztalható az építkezések körül. Gyakori volt, hogy a kapott összeget eldorbézolták, s mikor már nem kaptak sem újabb hitelt, vagy segélyt, a juttatott

A többség tisztességesen elvállalta, és felépítette az új házat, azonban nekik is sok problémával kellett szembenézniük. Az anyagi nehézségeken kívül az ekkor egyre jobban felerősödő, magyar és cigány oldalról egyaránt megfogalmazott előítéletekkel is meg kellett birkózni. A cigányság jobb anyagi helyzetbe kerülő részét a nem cigány lakosság nem fogadta be, a többi cigány pedig azért utasította el, mert „kivetkőzött", azaz elhagyta a „hagyományos" cigány-életformát. A korabeli tanácsi iratok alapján megállapítható, hogy a negatív jelenségekért általában a cigányokat tették felelőssé. Azaz nem nőttek fel a feladathoz, nem értették meg, hogy mindezek a változások értük történtek, nem eléggé aktívak a társadalmi élet különböző területein, nem hagynak fel antiszociális viselkedésükkel, stb. Teljesen egyértelmű, hogy ez a hivatalos álláspont, a korszak ideológiai megközelítéséből is fakadt: a létező legoptimálisabb, megdönthetetlen és hibátlan döntésekhez a társadalom egy része - jelen esetben a cigányság - képtelen felnőni és alkalmazkodni. Árnyalt, a valós problémákat objektívan elemző helyzetelemzés - legalábbis az államigazgatásnak ezen a szintjén - nem készült. A '70-es évek második felére, mivel a lakóházépítés-akció sok problémát jelentett, lakáskiutalásokkal próbáltak enyhíteni az elhelyezkedési gondokon. Ez szintén felemás módon valósult meg, mert a cigányszármazásúak nagyon alacsony számban részesedtek az új lakónegyedek, Újmecsekalja (Uránváros) és Ugyanis a nagyobb bányaüzemek és gyárak, amelyek elvállalták a náluk dolgozó cigányok lakásproblémáinak megoldását, zömében régi munkáslakásokat biztosítottak, és ezt gyakorlatot később a tanácsok is átvették. Ezért főként az I. kerületi egykori bányászkolóniák sor, vagy emeletes házaiban kaptak lakásokat. A '70-es évek második felétől erősödött fel ez a folyamat is, s kezdett cigánylakosokkal benépesülni többek között

A folyamatos bevándorlások következtében megemelkedett lélekszám miatt az újabb telepek problémáival, ill. ezek felszámolásával is foglalkozni kellett. A megyeszékhelyen a '70-es évek végétől erősödött fel a megye községeiből a cigányság betelepülése, ugrásszerűen megemelve a lélekszámot. A megye más területeire és Pécsre a szomszédos megyékből és az Alföldről ide érkező cigányok sok esetben az őket ért diszkrimináció elől menekültek Baranyába, de Pécs kétségkívül fontos gyülekező és találkozó-hellyé vált a különböző cigánytörzsek (beás, lovári, ungro /romungro/, sinti stb.)

. Az elszakadt, vagy távoli családtagok a híres pécsi vásárok alkalmával találkozhattak egymással, de

A telepfelszámolások utolsó szakasza

A '80-as években hatványozottan és összetetten jelentkeztek a cigánysággal kapcsolatos problémák. Ekkorra a megyei cigányság lélekszáma túllépte a 23 000 főt, Pécsett pedig közel 4000-en éltek. Területi megoszlásuk szerint Pécsett 13%-ra, a többi városban 14 %-ra, míg a megye községeiben 73 %-ra becsülték a letelepedési arányokat. Változott a cigánytelepek száma, mert szinte teljesen felszámolták a régi nyomornegyedeket. Igaz újak is alakultak, pl. a mohácsi ún. mexikói telepen, ha nem is a régi nyomortelepi szinten. A cigányság zöme azonban minden kísérletezés ellenére - főleg vidéken - egy tömbben maradt. 1980-ban még 12 kolónia volt Baranyában 1759 fős lélekszámmal, ami a

A 30 évvel korábbi állapotokhoz képest majdnem megduplázódott azon községek száma, ahol cigányközösségek éltek, mivel Baranya 297 településéből 253-ban alkottak kisebb-nagyobb, E lakások, házak elhelyezkedése és színvonala összetett és ellentmondásos képet mutatott, főleg a városokban, de némelyik községben is. A '80-as évek derekáig még volt anyagi lehetőség a megyében új lakások építésére, illetve a régi, értékcsökkent házak felvásárlására, de ezzel a lehetőséggel csak a cigányság 25-30%-a tudott élni. A tanácsi kiutalású lakóházak pedig, mint említettük lelakott, renoválásra szoruló épületek voltak. A megye több községében úgynevezett cigány utcák, s Újtelepek jöttek létre, melyek a régi épületekkel együtt különálló településrészt alkottak. A városokban és főleg a megyeszékhelyen, ahol 1989-ben közel 8 000 cigánylakos élt, gettószerű, elkülönült negyedek jöttek létre a külvárosokban. Ide elsősorban a pécsszabolcsi, meszestelepi, István aknai és a budai külvárosi „cigány-negyedek" sorolhatók. S kissé a jelen helyzetet is érzékeltetve jegyezzük meg, hogy ezek a „cigány-negyedek" tovább növekedtek. Baranya közel 40 000 cigány lakosából ugyanis A jobbára a peremkerületekben, külvárosokban megtelepedett cigányságnak elsősorban a megélhetési és szociális gondjai a legsúlyosabbak. Baranya egy-két községében, így Gilvánfán, Alsószentmártonban, s Ormánság néhány falvában pedig ezek a súlyos gondok odáig fajultak, hogy néhányan ismét az előző korokban jól ismert vályog-putrik építésével tudták csak lakásgondjaikat megoldani. Ezeket a szerencsére szórványos eseteket ismerve, úgy tűnik, mintha visszaléptünk volna az időben....

Ez a közel három évtized sorsdöntő változásokat hozott a cigányság életvitelében, sorsában is. Képletesen szólva a sár-putriktól a szükséglakásokig, az emeletes és családi házakig, komfortos lakhelyekig vezetett ez a nagyon ellentmondásos út, de milyen áron? Röviden összefoglalva, a telepek felszámolása, azaz a cigánykérdés megoldására tett kísérlet egy olyan politikai diktátumból fakadt, amely során sem a végrehajtó tanácsi apparátus, sem a befogadó társadalmi rétegek, még kevésbé a cigányság nem voltak felkészítve. A fejük fölött döntöttek a megkérdezésük nélkül. A cigányok beilleszkedése, vagy felemelkedése címmel hangoztatott aktuál-politikai jelszavak nem határozták meg konkrétan, hogy mit is értenek alatta. Pontosabban a gyakorlatban megvalósuló asszimilációs folyamatokat voltak hivatva elkendőzni. A rendszer, annak ellenére, hogy a jobbítás szándékát sem vitathatjuk el, a saját maga kereteibe próbálta meg beolvasztani a cigányságot kultúrájukkal, mentalitásukkal, tradicionális értékrendjükkel mit sem törődve. Igaz, nyomorúságos életkörülményeiket felszámolták, de új lakóhelyeiken az esetek többségében nem tudtak munkalehetőséget biztosítani, annak a cigányságnak, amely az új viszonyok miatt kénytelen volt feladni hagyományos cigánymesterségeit.

Az együttélésből fakadó konfliktusok, a kölcsönös előítéletek, érdekképviseleti testületeik hiánya, kultúrájuk fel és el nem ismerése, életszínvonaluk alacsony szintje továbbra is a társadalom perifériáin tartotta a cigányságot. Ezek a súlyos problémák, a közelmúlt hibás döntéseiből is fakadva napjainkban is aktuálisak, napirenden tartva az úgynevezett cigánykérdést.

A közzé tett források Pécs megyei Jogú Város Tanácsa valamilyen színtű testületeinél keletkezett dokumentumok, amelyek fontos képet adnak a baranyai megyeszékhely cigány problémáiról, így a putri-telepek felszámolásáról. Az iratokból azonban csak az egyik oldal intézkedéseit ismerhetjük meg, s a hatalom szemszögéből „láttatják" a cigány problémát. A cigányság véleményét nem ismerjük, hiszen a végrehajtó tanácsi apparátus nem is volt kíváncsi rá. A városi tanács határozatai, és az ülések elé került jelentések, beszámolók a szocialista korszak ideológiai behatároltságát, s ebből fakadóan a döntésmechanizmus egyoldalú (bár néha kétségkívül jó szándékú) folyamatát tükrözik, s az olvasó végig követheti a cigánytelepek felszámolásának, s a cigányprobléma, sokszor vitatott megoldásainak különböző állomásait is.

Melléklet

A mutató Dokumentumok a pécsi cigányság történetéből 1959-1990 kötetben előforduló helyneveket ismerteti. Ezért nem tartalmazza a szocialista korszakot megelőző időszak cigányközösségeit. A nagyobb régió és telep neveket is feltünteti, amelyeknek különböző területein éltek, élnek cigányok, mint pl. Pécsszabolcs, Pécsbányatelep, Vasas II Telep stb.

Basamalom út
Béke akna (Vasas II telep)
Bokor u.
Buzaberki dűlő, telep (Vasas II telep)
Fejlődés u.
Felszabadulás u.
Fő u. (Patacs)
Füzes dűlő, telep
Fűzfa u.
Gyárváros
György akna, György telep, (a helyiek nyelvén "Rigli")
György u.
Hősök tere (Pécsszabolcs)
Istenáldás völgy (Pécsbányatelep)
István akna (Vasas II telep)
Kapedli féle vendéglő mögötti terület
Kisgyőr Iskolatelep (Pécsszabolcs)
Kismélyvölgy (Mecsekszentkút)
Kossuth Lajos u.
Kozármisleny
Majális tér (Pécsszabolcs, Komlói út mentén)
Megyeri Kertvárosi telep (Észak-megyer dűlő)
Meszes telep
Nagybányaréti völgy (Stadtwald, Erdőalja)
Nagykozári út (Üszögi telep)
Patacs
Pécsbányatelep
Pécsszabolcs
Pipacs u.
Szabolcsfalu (Mecsekszabolcs)
Szabó István u.
Szentkúti erdő (Mecsekszentkút)
Tüskés dűlő
Üszög-pusztai telep
Vasas I. bányatelep
Vasas II. bányatelep
Zsigmond telep (Pécsszabolcs és Vasas II telep között)

Források

A Cigány Albizottság elnökének jelentése a pécsi cigánykolóniákról

1961. szeptember

Tárgy: A cigány albizottság jelentése 1961. szeptemberében

Tisztelt Tanácsülés!

Pécs m[egyei]j[ogú] város tanácsa az 1961. február 20-án tartott ülésének 5/1961. sz. határozatával a szociálpolitikai bizottság mellett működő cigány albizottságot hozta létre. Elhatározásában konkrét feladatként a cigány származású lakosság életmódjának tanulmányozását és ezt követően az albizottság részéről teendő javaslattételt tűzte ki. A bizottság személyi összeállításának visszatükröződéséből, amely szerint egészségügyi, jogi, szociológiai szakemberek képezik az albizottság tagjait, arra következtettünk, hogy feladatunknak tudományos jellegű feltárásával is közelednünk kell a közismerten nehéz probléma megoldásához. A bizottság az említett számú határozat nyomán f[olyó] év március 14-én megtartotta alakuló ülését a kis tanácsteremben. Ettől kezdve csaknem hónaponként tartott üléseken, megbeszéléseken foglalkozott a bizottság a rábízott kérdéssel, nemcsak a tanácsi határozat, hanem a saját emberi lelkiismerete és szociális öntudata ösztönzésében is. Csak az első alakuló ülés zajlott le a városházán, a többi megbeszélést mind a cigánylakta központi helyeken a helyszínen tartottuk, és így a bizottság hatalmasul kibővült a küzdelmeink célját jelentő cigányok százaival. Meg kell mondanom, hogy a végrehajtó bizottság utólagos jóváhagyásának reményében elnöki tisztemből kifolyólag esetenként olyan aktívák, illetve szakemberek meghívását is érvényesítettünk, akik a helyzethez alkalmazkodó ismereteikkel segítségünkre voltak.
A bizottság az első pillanattól kezdve számolt azzal, hogy munkaköre legnehezebb a tanács összes bizottságainak feladatai között, és ez is ösztönzőleg hatott abban az irányban, hogy működésünket lehetőleg mégis csalódás nélkül végezzük. Munkánk elején számításba vettük az egyformán súlyos kettős nehézséget, amellyel mint a chimerai oroszlán kettős fejével, egyszerre kellett megküzdenünk. Az egyik nehézség magában a cigányságban rejlik, ősi ösztönökkel konzervált, sok tekintetben még ma is társadalomellenes adottságaival, a természeti népekre emlékeztető disszociális hajlandóságaikkal.
A másik nehézség pedig az, amelynek politikai vonatkozását nem hallgathatjuk el, hogy társadalmunk egy részében a tömegek bizonyos hányadában eluralgó antiszociális magatartása rejlik. A cigányságot negatíve élesen megkülönböztető megítélésével, amely természetes velejárója volt a lezajlott társadalmi rendszernek, de nem lehet birtoka egy olyan társadalmi rendszernek, amely minden elválasztó falat lebont ember és ember között, és amely egyetlen valutát ismer: az alkotó munka értékét.
Cigány kérdésünk alapproblémáját az képezi, hogy átvettünk örökségként olyan apró társadalmi közösségeket, amelyek ma, az űrrakéták korában is - legalábbis települési formációjában - megmaradtak középkori mivoltukban, vagy akár joggal elmondhatjuk: a nagyárpádi négyezeréves zóki kultúra állapotában. Nem téveszthet meg bennünket az, hogy némelyik cigány telepen üvegezett tejet isznak kiflivel, vagy a fiatalok nylon inget hordanak. Ezek az örvendetes jelenségek még élesebb kontrasztként kiemelik azt a tényt, hogy pl. a Majális téren zárt erdei településen közel 120 cigány lakik sárkalyibában. 3x4 méteres térségben 8-10 személy tengődik egyetlen WC nélkül, és hogy 12 éves leánnyal az apja szexuális közösségben él. Vagy pl. a másik helyen bacilusgazda él, veszélyeztetve a környezetet. Az új, modern István-aknától kőhajításnyira az egyik cigány házban a gyerekek még a nagyszükségletüket is benn a szobában és a konyhában végzik el. A helyszíni szemlénél akrobatikus egyensúllyal tudtunk a lakásba behatolni, hogy a cipőnkben kárt ne tegyünk. Ezek a nehézségek joggal felkorbácsolták bennünk az emberi undor és részvét kettősségét és az intézkedés gyors szükségességének izzó tudatát abban a városban, ahol Európa legmodernebb 9 emeletes klinikáin a XX. század higiéniájának álomszép valósága hirdeti a magyar tudomány géniuszát és a szociális felelősség haladását. A kérdés veszélyességére rámutattam nem régen abban a megvilágításban is, hogy pl. Mecsekszabolcson több emeletes, újonnan emelt modern üzemi épületek közvetlen szomszédságában, csaknem az épülete tövében terül el a Majális téri cigánytelep. A fényképezőgép az üzemi házaktól 90 fokos svenkolással megörökítheti a cigánytelepet és merőben hazug eljárással, ellenséges szándékkal a két kép alá írhatja: „A gyár és a munkások házai".
Ha valaki azt hinné, hogy ez eltúlzott pesszimista szemlélet, kérem, győződjön meg a helyszínen a kontrasztot kedvelő rágalmazó törekvések kedvező helyzetéről. Nem szólva arról, hogy ez a zsúfolt telep a műúttól, tehát a nemzetközi forgalomtól néhány méterre fekszik bent az erdő szélén.
Pécsett, az 1961. év I. félév állapotának megfelelően 120 család élt kb. 800 taggal. Az időt azért rögzítem így, mert a fluktuáció, az állandó települési mozgás igen jelentős, mint az országban mindenütt ennél a több ezer éve vándorúton lévő fajnál. A folytonos mozgás szüli a dologtalanság, a törvényellenes hajlam állandósítását és nem csoda, ha velük igen gyakran a rendőrségi krónikákban találkozunk. Talán csak az érdekesség kedvéért említem meg, mert ez is a kérdés megismeréséhez tartozik, hogy a régebben egyiptomi származásukat valló nézetekkel szemben éppen magyar etnográfusok derítették ki, hogy a cigányok indiai származásúak. Egy holland tudós ennek alapján az összehasonlító nyelvtudomány segítségével végleg tisztázta az indiai származás tényét. Ezt csak azért említem meg, mert joggal késztet elmélkedésre éppen napjainkban az a körülmény, hogy az indiai Nehru népének ősi kirajzásai milyen társadalomellenes körülmények között éltek és évezredeken át az embert lenéző előítélet állandó korbáccsal verte őket tovább, hogy bent ragadtak a pestis, a lepra sötét századainak állapotában. Szépülő életünk mai komor jelenségei maradtak, amelyet mindenképpen fel kell számolni. Ennek felszámolására készült elő a cigány bizottság szerény lehetőségeivel, alig félévi működéséről a jelentésemet az alábbiakban előterjesztem.
Az albizottság csaknem havonként tartott ülést, mindig más és más cigánytelepeken. Így a helyszínhez alkalmazkodó kívánalmak vezethettek terveinkben. Ezenkívül szinte hetenként egyéni találkozón folytattunk megbeszélést a pillanatonként felmerülő problémák megközelítésére. Vagyis állandóan a cigánykérdés pulzusán tartottuk a kezünket. Legelső nehézségünket onnan vártuk, hogy a szép jövő minden ígérete sem fogja a cigányközösségeket az erdő lombjai közül az ősi környezetből, a takartságnak, a rejtettségnek ebből a meghitt, madárdalos helyéből kicsalogatni a kulturáltabb, de nekik még idegen körülmények közé. Ennél a meggyőzést célzó nevelő munkánál ért bennünket a legkellemesebb csalódás. A családokkal egyenként végzett foglalkozás meglepő fordulatot mutatott. Ebben a munkában a cigány bizottság minden tagja olyan lelkesedéssel és mély humánummal vett részt kivétel nélkül, hogy az az egész akciót egy szép küzdelem nemességére emelte. Ha név szerint kellene őket említenem, egyszerűen fel kellene olvasnom a cigánybizottság névsorát. Mégis megemlítem, hogy Gavallér Györgyné, Kőhegyi Imre dr., Bernáth János őrnagy és Gál Vilmosné tanítónő küzdelme és akaratereje a cigányságért végzett munkától elszakíthatatlanná tette őket. Az első jelentős eredményeket Tátrai Béla elvtársnak, az István-akna vezetőjének köszönhetjük. Állandó tárgyalókészsége és megvalósító tervei a legmelegebb baráti emlékekkel fűzik őt is a munkához.
A bizottság meggyőzte magát a pécsi cigányságot a körülmények megváltoztatásának szükségességéről. Olyan helyeken, ahol egy kunyhóban 6 gyerek fekszik a döngölt, puszta földön rongyokkal takartan, mégis könnyebb volt megértetnünk a tiszta ágy vonzerejét, az emberganéjjal teleszórt putriban a muskátlis szoba magasabbrendűségét. Az erős és állandó akciónk eredménye az lett, hogy most már mi magunk tettük őket türelmetlenné a változás felé. A kérdés, melyet meg kell oldanunk a következő szempontok szerint tagolódik.
1. Pécs szociális kialakulása a nemzetközi idegenforgalomra már igényt tartó óriási fejlődése, a magyar nehézipar egyik fellegvára, nem viselheti el sokáig a cigány települések mai formáit.
Jelenlegi helyzetünkben dezolált közösségek állandó egészségügyi rendellenességeikkel zavarják népegészségügyünk egyenletes fejlődését. Elriasztó példa erre a Zsigmond-telepi vérhas bacilusgazda és emlékeztető erre az az állandó készenlét, amelyet Kőhegyi Imre, Meláth Ferenc és Nikolov László orvosok a nagyobb veszély elhárítására állandóan kifejtenek.
A cigánytelepülések jelenlegi állapotukban az ellenőrizhetőség nehéz körülményei, valamint nem kielégítő munkaviszonyaik között a közbiztonság, a rend folyamatának állandó sérelmeit okozzák.

Tisztelt Tanácsülés!
A cigány albizottság a családokkal folytatott sorozatos megbeszélés alapján arra a megállapodásra jutott, megnyerve erre a cigányok készségét is, hogy a probléma gyökeres megoldását csak a jelenlegi környezetből eltávolítás eredményezheti. Minden további javaslatunk még részleteiben is erre az útra terel bennünket, mert ennek megoldásától függ a további munkaviszony, erkölcsi magatartás, egészségügyi helyzet kialakulása, kulturális képzésüknek a nemzet közösségébe végleg felemelő lehetősége.
A bizottság az elvi megbeszéléseknél két felfogást vallott: a cigányság új, higiénikus, emberi méltósághoz illő lakóhelyén továbbra is tartsa meg népi zártságát a lassú beolvadás reményében. Ennek egyetlen előnye, sok hátránya mellett abban mutatkoznék, hogy a cigányság a maga kis rezervátumában elkerülné egyes emberek részéről ma is mutatkozó inzultáló és antiszociális magatartását. A bizottság tagjainak nagyobb része azonban arra a másik álláspontra helyezkedett, hogy a további mesterséges elszigetelés csak konzerválná a cigányság egyes tagjainak társadalomellenes hajlamát és állandósítsák az eléggé el nem ítélhető faji ellenszenvet. Ennél az álláspontnál is maradtunk, mert tudtuk, hogy a cigányság gazdasági és kulturális felemelkedését nem a cigány bizottság fogja elvégezni, hanem az a mélyszántás, amelyet a szocialista társadalom végez el, amely a soraiba emelkedett cigányt nem a bőre színe sem sajátos magyar beszéde, hanem elvégzett munkája és emberi tisztessége alapján fogja értékelni és a környék lakóinak nagyobb családjába megértéssel és szeretettel befogadni. A cigányság további elkülönítése és tragikus emlékű gettózása, még ha ez gyógyító célokat is rejt ez alkalommal, a cigány néptestvéreinket továbbra is a faji elszigeteltségben tartaná. Az Élet és Irodalom egy nem régi száma, amelyet ezúttal hivatalos állásfoglalásnak is tekinthetünk, egy cigánykérdéssel foglalkozó cikkében élesen szembefordult az amerikai néger-városrészekre emlékeztető megkülönböztetéssel.
A cigánybizottság a zárt települések felbontását rövid félévi működése alatt megkezdte. Ezek azonban a gyermek lépéseire emlékeztető bizonytalanságok és a döntő lépés megtételére az albizottság a tanács megértésére számít. Nyilvánvaló, hogy a cigányságnak alkotó munkába állítására a megindulás az új kis otthon megépítése. Ez a kérdésünk alfája és ómegája. Enélkül csak a csodavárás és a legenda gyártás műveletébe merülnénk. Itt elsődlegesen irányadó a kultúrát, felépítményt teremtő gazdasági alap kérdése. A bizottság első pillanattól számolt a nehézségekkel és azzal a ténnyel, hogy egyelőre elszigetelve, külső segítség nélkül küzd. Ezt olyan jelenségre értem pl. mikor a Porcelángyár jelentős tavaszi épületbontásánál potom áron hordták az építési anyagot, de a cigányoknak a kis hajlékra valót sem tudtuk biztosítani.
A cigány családoknál az egyénenkénti tárgyalások után ismerkedtünk meg a jövedelmi lehetőségeikkel. Találtunk több 3 ezer Ft-os havi jövedelmű bányászt is, amely igazolja, hogy a munkában ugyanúgy megállja a helyét, mint a többi dolgozó. Az első kimozdulást Tátrai Béla elvtárs biztosította, amikor az év végéig 3 becsületesen dolgozó cigány bányász családját juttatta rendes lakáshoz. Ez erkölcsi hatásában is jelentős, mert a cigányok előtt bizonyítékot nyújt a munka megbecsüléséről. Tekintettel arra, hogy a cigány családok 80 %-a dolgozik, ezt a tényt biztató folytatásnak tekinthetjük a jövő felé. Ugyanakkor Vasason két nagy létszámú család részére sikerült a ház építőanyagát biztosítani. A felsorolt tények ellenére a bizottság érzi, hogy ez a szórványos lakásépítési küzdelem nem tarthat lépést a cigányság jelentős szaporodásával, főként pedig Pécs szocialista fejlődésével. Gyorsabb kibontakozásra a tanács gyors segítségét a következőkben kérjük.
Pécs város távlati fejlesztésének, ennek a szinte forradalmi település-morfológiai vállalkozásnak van olyan egészen közeli megvalósulása, amely a mi esetünkben gyors segítséget nyújt. Csak egyetlen példát kiemelve, az egész cigány-kérdés alapvető részét, a lakáskérdést megoldhatjuk. A lebontandó Majláth utca kőanyagának csak egy része is biztosítani tudja, hogy megszabaduljunk a városképletünk gyászos foltjaitól. A bontott építési anyag leszállított árának, akár részletfizetésre is történő átadása megteremti azt a helyzetet, hogy az országban elsőnek oldjuk meg a cigánykérdést. Kb. 80 cigány család részére kis lakóház építése, amely a közművekbe lenne bekapcsolva, megoldaná a városra állandó veszedelmet jelentő fertőző - különösen disentéria - jelenlétét. Megoldaná az iskoláztatás problémáját, mert a többszáz főnyi cigánygyerek számára még egy négyzetméternyi asztal sem áll rendelkezésre, hogy leckéjét elvégezze, és a sok szerencsétlen gyerek a térdén tudja megírni dolgozatát. Ismert előttünk egy-két pedagógusnak a cigány gyermekek iránti súlyos előítélete és ellenszenve az esetleges munkatöbblet miatt, amit az elmaradottabb cigánygyermek okoz. Úgy látszik ezek nem ismerik annak a Makarenkónak a nevét, akinek nevelői hírneve arról a Kurjáza-telepről indult el, ahol az ismeretközlésnél jelentősebb volt a nevelés kérdése. Számolnak ezek a pedagógusok azzal, hogy a cigány gyerekek egymás hegyén-hátán, petróleum vagy éppenséggel gyertyafény mellett állandó zsivajban, a minimális koncentrálás lehetősége nélkül állanak iskolai feladataik előtt. A vasasi általános iskola cigány-tagozatának nevelői ezért érdemlik meg megbecsülésünket, mert a felnőtt cigányok oktatásában ők az emberi türelem és belátás végső határáig elmentek.
Visszatérve az építkezési terveinkre, jelentem, hogy Gyenis József I. ker. elnökhelyettes elvtárs, egyik fáradhatatlan munkatársunk, szakemberekkel elkészíttette az optimálisan elkészíthető típusház tervét. Ez is kb. 26 000 Ft költséget jelent. Azonban az említett utcasor bontásából származó kő és faanyag olcsó biztosítása, hozzáadva, amint Vasason is láttuk, magának a cigányságnak a testvéri összeállását, a nőtanács, a KISZ társadalmi bekapcsolódását, az említett összeg családi házanként alig érné el a 10 000 Ft-ot.

Ez az alap, ahonnan elindulhatunk.
Elkészülve a legsürgősebb teendőkre, anélkül, hogy cigány-gettót létesítenénk, Pataki Mihály elvtárstól, a tröszt igazgatójától a Majális tér közelében egy jelentős, közel két hold terület átengedését nyertük el. Itt egy különleges kérésünk lenne a Széntröszt nagyra becsült vezetőségéhez. A kérdéses terület elegendő mintegy 60 kis családi ház felépítésére 80 négyszögöles veteményes kertecskével. Ide települne a Majális téri szörnyű lakótelep. Még mindig megmarad a telep fele telepíthetőnek. Mivel a Tröszt ezt a területet, megértve a kérdésnek magasabb rendű szociális érdekeit, díjmentesen bocsátotta a cigánybizottság rendelkezésére, kérjük engedje meg, hogy azok a fiatal bányászok, akik kisebb házikót terveznek építeni, szintén díjmentesen kaphassák meg a kis telket. Ezzel óriási segítséget nyújtanának nekünk, mert megszüntetné a megalázó gettó jelleget és a környezet nevelő hatásával a fiatal bányászok a nevelésben szövetségeseinkké válnának. Az albizottság a fiatal bányászok törekvéseit patronálná, együtt dolgozná ki a kis telep egészségügyi és kulturális boldogulását. Azt hiszem, hogy a fiatal Kőhegyi Imre orvos, aki szenvedélyes harcosa ennek a kérdésnek, élete szép harcterét találná meg az emberi nemesítésnek ezen a két holdján az új emberek között.
A másik kérdés, mint munkánk akadályozója, a közvélemény egy részében mutatkozó ellenállás és ellenszenv volt. Ez több síkban máris megnehezítette a munkánkat. Ennél a kérdésnél városi tanácstag társaimra, kedves barátaink a ti támogatásotokra számítunk. A közvélemény egy részében még ma is a cigányság iránt olyan állásfoglalás tapasztalható, amelyet politikai hibának kell minősítenünk. A cigányság elmaradottsága miatt olyan faji előítélet terheli a jó hírnevünket, amelyért nem ez a népcsoport, hanem azok a társadalmi körülmények a hibásak, amelyek elmaradottsága miatt olyan faji előítélet terheli a jó hírnevünket, amelyért nem ez a népcsoport, hanem azok a társadalmi körülmények a hibásak, amelyek részvétlenül, a hontalanság országútján hagyta őket. Magyarország annyi cigányt exportált, hogy pl. Hollandiában a cigányokat rólunk magyarokról ungern-nek nevezik. Emlékszem arra, hogy pl. fiatalabb koromban Sto[c]kholmban hivatalos svéd szerveknél eljártam egyes svéd iskolai tankönyveknek Magyarországról szóló olyan ismertetése miatt, amely szerint hazánkban magyarok és cigányok élnek. A világhírre vergődött, de kétes értékű magyar operettek örökös cigány alakjait a magyar néppel azonosították Európa-szerte, ebből származó előítélet virágzik ma is hazánkban is. Üzemek és vállalatok vonakodnak cigányt alkalmazni. Volt, aki megmondta, hogy őt kizárólag a termelés kérdése érdekli, és cigány az ő statisztikáját nem szolgálja. Az Erdőgazdaságnál a cigányokat gyakran olyan kitermelési helyre vezénylik, ahol még nagyobb munkateljesítmény mellett is csak csekélyebb bérre szorulnak.
Ez ellen az érdekeltnél el is jártunk. Hiába neveljük mi a cigánytelepeket a munka becsületére, ha a másik oldalon elriasztó magatartással találkoznak. Név szerint megemlítek egy sajnálatos esetet.
A Széchenyi akna a pécsbányatelepi kirendeltség levelére, hogy cigányokat is alkalmazzanak, az 1960. február 26-án kelt levélben nyíltan megírta, hogy cigány dolgozót sehol sem alkalmaznak. Szabad legyen erre a határozatra szerényen innen válaszolnom. A szocialista állam építése bent az emberben kezdődik, mert a gazdasági alapot mégis csak az ember teremti meg. A gyáraknak, a tárnáknak, a gépeknek, a mikroszkópoknak, a végtelen barázdáknak mégis csak az ember a hőse. Az Alkotmány mindenki számára elidegeníthetetlen jogává teszi a munka lehetőségét, és nem találhatunk évek óta sem egyetlen kimondott szóban, egyetlen leírt betűben olyan gondolatot, ami ezt a jogot bármely nemzetiségünktől elvitatná. Én hallottam egyszer egy szép előadást a Széchenyi aknán arról, hogy a magasabb rendű társadalmat hogyan építik. Ebből az építésből a cigányt sem lehet kihagyni, mert minden négyzetméternyi hely, ahol nemzetiségeink iránt faji előítélettel gondolkozunk és alkotunk, már sem tarthat igényt a magasabbrendűség jogára. A cigánybizottság tisztelettel kéri a Széchenyi aknát, hogy ugyanúgy, ahogy Tátrai Béla elvtárs tett István aknánál, iktassák be a cigányság munkakedvét. A Majális téri 3000 Ft-os havi keresetű cigányok nem hagynak kételyt aziránt, hogy egyenrangú emberek álltak be alkotó sorainkba.
Jelentem, hogy munkánk adminisztratív eljárásainál a rendőrség teljes mértékű baráti támogatását élveztük. A disszociális elemek emberséges kordában tartásával segítségünkre voltak. Az őrsök szinte már családtagonként ismerik a cigányság problémáját, és a helyszínen meggyőződtünk arról, hogy baráti humánummal foglalkoznak a kérdéseikben.
Az Országos Cigány Szövetség küldöttei a közeli hetekben meglátogattak bennünket. Az albizottság munkája elismerésének tekintettük azt a kijelentésüket, hogy a tavalyi viszonyokhoz képest szemmel látható változást tapasztaltak. Nemcsak a szegényes környezetek rendesebb, tisztább jelenségei, de a cigányokkal beszélgetés konstruktív tartalma is kellemes meglepetés volt számukra. Ki kell emelnem azt a pillanatképet, amikor a Majális-téri település cigányai azt kérték, hogy részeges és munkakerülő cigányt ne engedjenek közéjük települni.
Köszönjük a helyi sajtó megértését és támogatását, amellyel segítette a munkánkat. Kérésünkre Pécsett megszűnt egy olyan jelenség, amely ma is még országos jelenség maradt. Napirenden van törvénykihágásoknál, hogy név mellé elmaradhatatlanul, szinte fajt megbélyegző hangsúllyal ott szerepel a cigány megjelölés. Előttünk elképzelhetetlen pl. ilyeneket olvasni az újságban: Kovács János nagypeterdi magyar feltört egy présházat, vagy Istókovics Márk kátolyi délszláv sikkasztott, vagy Müller János majsi német verekedett. Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy minden esetben a nemzetiségi hovatartozást kiírják. Ezzel szemben a cigányoknál, szinte szuggesztív hatással, mintha a törvénytelenségre csak a cigányság volna képes, a nemzetiségi hovatartozást mindig kiteszik.

Tisztelt Tanácsülés!
Beszámolóm csak kiragadott, de jellemzésre törekvő részeket nyújtott annak igazolására, hogy az albizottság feladatának mindenben megfelelni igyekezett. Ősszegezve, döntőnek tartjuk a kérdést a bontási anyagok átengedésével a családi házak felépítésében. Amit eddig tettünk, az csak a cigányokat szolgálta. Amit a továbbiakban tenni szeretnénk, az már a szocialista társadalmunkat szolgálja, mert nemcsak a cigányokat, de önmagunkat emeljük magasabbra, ha a különös, színes életű, művészi adottságú nemzetiségünket magunkhoz felemeljük, alkotó közösségünkbe beépítjük.
Pécs, 1961. szeptember 9.

a cigány albizottság elnöke.

Jelzet: Baranya Megyei Levéltár Pécs Megyei Jogú Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága (BML. PMJVT VB) üléseinek jegyzőkönyve. 1961./2.

Összefoglaló jelentése a pécsi cigánytelepekről

1963. augusztus 23.

  

24 664/1963. szám.
Ea.: Kabar Ferenc
Tárgy: Cigánytelepek felszámolásának lehetősége céljából adatgyűjtés
Von. szám: 35 094/1963. IV.

Művelődésügyi Minisztérium Nemzetiségi Osztály
Budapest. Szalay u. 10-14.

Fenti számra hivatkozással jelentem:

1.) Pécs városban a telepeken lakó cigánycsaládok száma:
Majális tér:                   27 család
Zsigmond telep          22        "
Stadtwald                    10         "
Istenáldás völgy           5         "
Szétszórtan                 13         " (putriban lakók)
Összesen:                   77 család.

2.) A cigánytelepek felszámolása érdekében 64 családi ház felépítésére lenne szükség.

3.) A telepen élők közül minden családban dolgoznak megszakítás nélkül legalább egy esztendeje.

4.) Arra a kérdésre, hogy az elkövetkezendő öt év alatt hány cigánycsaládot tud a Tanács állami lakáshoz juttatni, illetékesek még kb. adatokat sem igen tudnak mondani. Előreláthatóan 8-10 család elhelyezése lehetséges.

Pécs, 1963. augusztus 24-én.
Gábriel József s. k. oszt. vez.

Jelzet: BML PMJVT VB. Művelődési Osztálya 24 664/1963.

Jelentése a pécsi cigánytelepek szociális helyzetéről
1965. szeptember 6.

Pécs mj. város Tanácsa VB. VII. Építési és Közlekedési osztálya
Szám: 19.576/1965. VII.
Tárgy: Pécs város területén a cigány kérdés felmérése, a 161/1965. sz. VB. határozat végrehajtása.

Jelentés a Végrehajtó Bizottság 1965. szeptember 10.-i ülésére.

(Közreműködtek: dr. Breila István oszt. vezető városi főorvos
                                               dr. Bernáth János rendőr alezredes
                                               dr. Szabó Lajos áll. közegészségügyi felügyelő
                                               Kabar Ferenc iskolai csoportvezető
                                               Kováts József II. ker. ép. csop. vezető
                                               Várady Géza III. ker. ép. csop. vezető
                                               Arató Ferenc I. ker. ép. csop. vezető
                                               dr. Rivészy János jogi főelőadó
                                               Szőke Gyuláné ép. előadó )

Pécs város területén különböző hatóságok és szervek több ízben felmérték a cigánytelepeket. A felmérések eredményei azonban igen ellentmondóak, mivel a cigány települések között, de kívülről történő beköltözés miatt is igen nagy a mozgás, illetve bevándorlás. Ezt a nagyarányú bevándorlást dokumentálja az az adat is, hogy míg az egészségügyi osztály mostani felmérése alapján pl. az I. kerületi Zsigmond telepen 300 fő él, addig az I. kerületi építési csoport 1964. júliusi felmérésekor ugyanitt 140 fő élt.

A mostani felmérések alapján az egészségügyi csoportoknál Pécsett 173 cigány családot tartanak nyilván. Ezek többségükben sokgyermekes családok és a következőképpen oszlanak meg a város területén:
I. kerület:
Itt él a város területén található cigány lakosság kb. 80 %-a és a többszörös felmérés alapján hozzávetőleges létszámuk 480-500 főre tehető. Az itt lakó 125 család 6 helyen települt le.

 

1.) Zsigmond telep (István és Béke akna között)
37 kunyhóban mintegy 300 fő él. A felnőtt férfiak 4 fő kivételével a bánya dolgozói. A többi 4 fő különböző vállalatoknál dolgozik. A telep egy régi meddőhányóra épült. Egy árnyékszék van a 300 főre és egy db. Saját ásású kútból köteles vödörrel mérik a vizet. A kút további kiépítésre szorulna és legalább 2-3 WC-t kellene feltétlenül építeni. A telep lakói különböző anyagokból épített kunyhó és barakk építményeiben laknak. A talajmozgás miatt a kunyhók süllyednek, repedeznek. A meglévő 1 db. árnyékszéket nem használják. A telep rendezetlen, piszkos és az elmúlt hónapokban 2 dysentéria fordult elő a telep lakói között.
A szociális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolásáról szóló 2014/1964. Korm. sz. határozat értelmében a Zsigmond telep is felszámolásra van kijelölve.

2.) Majális tér (Pécs komlói út mentén) külterületi település.
A telepen 18 család él kb. 135 fővel, zömmel földkunyhóban és deszkabarakkban. WC szemétgyűjtő a telepen nincs. Vizet a György aknai gépházi csapról hordják. A terület egyébként nagyjából tisztán tartott, sőt egy-két épületbe a villany is be van kötve. A telepen lakó férfiak nagy része a bányában dolgozik. Ezen telep felszámolására az I. kerületi tanács építési csoportja előzetes intézkedéseket tett. Pécs-Szabolcs felső telepen az iskolától keletre fekvő területen 6 iker lakóház felépítésére alkalmas 12 db. egyenként 80 n-öl nagyságú házhelyet alakított ki a kialakulóban lévő családi házas övezetben. A telkeket az OTP-n keresztül értékesítették, 10 Ft-os n-öl áron, elidegenítési tilalommal és beépítési kötelezettséggel terhelten. Az akció során 12 család jutott telekhez, amelyek közül 4 házhelyen a lakóházat vevő építési engedély alapján felépítette és részükre a lakhatási engedélyt kiadták. 3 házhelyen a lakóházépítés a kiadott engedély ellenére meghiúsult, 2 házhelyen az építkezés folyamatban van, 1 házhelyre az építési engedélyt kiadták, de az építkezés még nem kezdődött meg és végül 2 házhelyre ez ideig nem kértek építési engedélyt. A 12 házhelyből álló lakótelep villamos árammal van ellátva, azonban a szilárd burkolatú út, valamint a vízvezeték kiépítésére ezideig nem volt lehetőség.

3.) Nagybányaréti völgy Erdőalja kerületi település.
A telepen 13 család kb. 53 fővel lakik, részben kunyhókban, részben épített kis házacskákban, amelyek egy részébe a villanyt is bevezették. A bányánál vannak alkalmazásban. A telepen vízvezeték van és 3 árnyékszék.
A telep a 2014/1964. Korm. sz. rendelet alapján felszámolásra ütemezve.
Az I. kerületben a fentieken kívül még kisebb cigány települések vannak a Kisgyőr iskolánál, Vasason és Szabolcson.
Az I. kerület területén lévő cigánytelepek felszámolására egyébként a Nehézipari Minisztérium kezdeményezett intézkedéseket, ezek az intézkedések azonban a NIM részéről még csak előkészítő stádiumban vannak. A telepek felszámolására a NIM részéről eddig megtett intézkedésekről tájékozódásunk nincs.

II. kerület:
A kerület területén két település van kb. 33-35 családdal.

1.) Pipacs-Fűzfa-György utcai település.
A legnagyobb részben építési engedély alapján megépített lakóházakban laknak. Egy részük azonban a lakóházak udvarában, vagy a lakóházakhoz épített kunyhóban lakik. A terület részben közművesített, vízvezeték, villany van, csatornázás azonban nincs. Több háznál árnyékszék sincs. A házhelyeket részben magánosoktól, részben az OTP-n keresztül vásárolták. Kb. 15 esetben juttatásként kapták.
A telepen kb. 20-25 család él, nagyrészt fuvarozással foglalkoznak. 3-4 lovat tartanak, de bejelentve csak egy ló van. Havi jövedelmük magasan az átlagkereseti szint fölött van. Meglehetősen nagy számban építkeznek engedély nélkül, főleg istállónak használt melléképületeket.
A terület sorvasztásra van ítélve, az építési tilalmat az építési és közlekedési osztály az 1965. augusztus 16-án kelt 19.498/1965. VII. sz. határozatával rendelte el.

2.) Megyeri, Kertvárosi telep.
A terület nem képez összefüggő egységet kb. 7-8 cigánycsalád él itt. Részben építési engedély alapján felépített lakóházakban, részben engedély nélkül létesített épületekben laknak. Nagyrészben fuvarozással foglalkoznak.
A II. kerületi tanács kb. 15 cigány családnak juttatott a földreform során a kertvárosban házhelyet, amelyek egy része beépült, másik részét azonban eladták anélkül, hogy a beépítési kötelezettségnek eleget tettek volna. Több esetben előfordult, hogy az OTP által más részére értékesített ingatlanra költöztek rá és kunyhókat építettek. Ezeket a II. kerületi építési csoport karhatalom segítségével telepítette ki.

III. kerület
A kerület területén kb. 15-20 cigány család él.

1.) Füzes dűlő
Részben kunyhókban, részben épített épületekben mintegy 18 család él itt, ebből kb. 6 család cigány. Általában magánfuvarozással foglalkoznak. A telepen vízvezeték és csatorna nincs. Az ivóvizet ásott kutakból nyerik, melynek minősége a szennyvíztelep közelsége miatt nem megfelelő. Árnyékszékek vannak. Szemétbegyűjtés és megfelelő bekötőút nincs.
A telep az úgynevezett D-i telep kiépítésével kapcsolatban szanálásra van ítélve.
A III. kerület belterületén elszórtan 5-6, Kismélyvölgyben 2, a Szentkúti erdőben 1, Patacson egy cigány család él.
A cigánytelepek felmérése után a bizottság vizsgálatot folytatott azzal kapcsolatban is, hogy jelenleg az egyes lakótelepek felszámolása és a meglévő telepek helyzetének javítása érdekében a különböző hatóságok részéről milyen intézkedések történtek, vagy vannak folyamatban.
A cigánykérdés részleges megoldására az építésügyi hatóságok a korábbi évek során lakóházak építésének elősegítésével kívántak eredményeket elérni. Ezen a téren az I. ker. Tanács Építési és Közlekedési Csoportja tud is némi eredményt felmutatni, a fentiekben már ismertetett 12 házhely kialakításával, és az ezekre történő építkezések elősegítésével. A II. ker. Tanács Építési és Közlekedési Csoportja építések kezdeményezésében és kb. 10 esetben építési anyagoknak bontott anyaggal történő biztosításával nyújtott támogatást. Az építési hatóságok kezdeményezésének tudható be főként az I-II. kerületben meglévő és építészetileg is elfogadható, az utóbbi évek során létesült kertes családi házak.
Az építési hatóságok által megtett intézkedések azonban inkább helyi kezdeményezések és nem egységes átfogó elv alapján történtek. Ezen intézkedésekre az a jellemző, hogy a cigánykérdéssel a legkülönbözőbb szervek és hatóságok foglalkoztak, adtak útmutatást, de ezen problémák megoldására tájékoztató rendelkezéseken kívül a legutóbbi időkig egyéb intézkedés nem történt. Tudomásunk szerint a cigánykérdés rendezésével kapcsolatban még ma sincs összefogó szerv.
A szociális körülményeknek meg nem felelő telepek, elsősorban cigánytelepek felszámolására vonatkozik a 2014/1964. Korm. sz. határozat, amelynek végrehajtására a 2/1965 ÉM-PM. sz. együttes rendelet intézkedik. Az ÉM. külön utasítása alapján még 1964 évi július hóban felmérték az építésügyi hatóságok a felszámolandó telepeket, és javaslatot tettek ezek felszámolási ütemére az Építésügyi Minisztériumnak. A javaslat szerint a III. ötéves tervben 45, a IV. ötéves tervben 44, összesen 89 lakás felépítésére volna szükség melyből 51 lakást javasoltunk a telepi lakók anyagi helyzetének figyelembe vételével állami bérlakások juttatásával megoldani, míg 38 lakást a cigányok által megépítendő családi ház építés formájában kívánjuk megvalósítani. A felterjesztett javaslatokra az ÉM érdemleges választ nem adott, csupán azt közölte, hogy 1966 évre Pécs város területére családi ház építést nem irányoztak elő. Közölte továbbá, hogy a III. ötéves terv teljes időszakára a családi ház építési akció keretén belül megvalósítható lakások számát később fogja meghatározni.
A Kormányhatározat alapján az Építésügyi Minisztérium által kiadott körrendeletek Debrecen-Miskolc-Szeged és Pécs városok kivételével leginkább az egy-egy cigánycsaládok által megépíthető családi házak létesítését és az építkezés lebonyolítását szorgalmazzák. Pécsett, amelyre a 10125/1963. VB. határozat a családi házak építésére csak korlátozott lehetőségeket enged, új, vagy megüresedő bérlakásokat, szövetkezeti lakásokat kell biztosítani - esetleg minőségi lakáscserék közbeiktatásával - az egyes telepek felszámolása érdekében, a miniszteri körrendelet értelmében. Ezért az építési hatóságok még 1964 évben megtett javaslatukban aránylag kisebb számban jelölték meg a felépítendő családi házakat. Így is a javaslatot tevő hatóságoknak komoly aggodalmaik vannak azzal kapcsolatban, hogy a javaslatba tett 38 lakóépület megépítéséhez a megfelelő és arra alkalmas családokat fel tudják kutatni.
A szociálpolitikai csoportok Pécs város területén lévő cigánytelepeket rendszeresen ellenőrzik. Megállapításuk szerint a cigány lakosság fentiek szerinti megoszlása és az a tény, hogy a cigányság 80 %-a az I. kerületben él, azzal magyarázható, hogy a legtöbb cigány dolgozót a Mecseki Szénbányászati Tröszt és az Állami Erdőgazdaság foglalkoztatja. Így az ott dolgozó cigányok munkahelyükhöz közel települtek. Az a tapasztalat, hogy sem a Mecseki Szénbányászati Tröszt, sem az Erdőgazdaság a jól és huzamosabb ideig dolgozó cigány munkavállalókkal szemben megkülönböztetést a bérezés, vagy egyéb elbánás tekintetében nem tett. Lakást azonban igen kevés család részére biztosítottak. A II. és III. kerületi cigány lakosság nagy részének állandó munkaviszonya nincs, általában magánfuvarozással foglalkoznak.
Igen kevés család él rendezett lakáskörülmények között. A saját maguk által összetákolt kunyhókban a legszükségesebb bútorzat sem található. A nők nagy többségének ruházata még ma is a hagyományos cigány népviselet, a gyermekek ruházata csaknem kivétel nélkül hiányos.
A kerületi szociálpolitikai szakigazgatási szervek igazgatási jogkörükben számos intézkedést tettek a települések lakói szociális helyzetének javítására. Ennek során indokolt esetben, orvosilag igazolt teljes munkaképtelenség alapján rendszeres segélyt folyósítanak idős, vagy súlyos beteg cigány személyek számára. 1964 évben és jelenleg is a város területén 24 fő részesül rendszeres segélyben, havi 200-300 Ft összegben, évi 70 000 Ft. ráfordítással. Az elmúlt évben rendkívüli segélyt 48 személy kapott 12 900 Ft összegben. Ingyenes csecsemőkelengye utalványt 11, a sokgyermekes anyáknak megjáró anyasági pénzjutalmat 7 cigány anya kapott 11 600 Ft összegben.

A fenti jelentés szíves tudomásul vételét kérjük

Pécs, 1965. szeptember 6.

 Márki László s.k.
oszt. vez. főmérnök

Egyetértek:
Gócz Béla s.k.
vb. elnökhelyettes.

Jelzet: BML PMJVT VB. ülések jegyzőkönyve 1965./3.

              

Előterjesztés a város cigány lakosságának helyzetéről és a cigánytelepek felszámolásának aktuális helyzetéről

1979. július

Pécs megyei Város Tanácselnökhelyettese
Pécs, Széchenyi tér 1.
Szám: 13.036-10/1979. VII.
Tárgy: A cigány lakosság helyzete, a tanácsi feladatok.

                                                                       Előterjesztés

Pécs megyei Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága 1979. augusztus10-i ülésére.

Tartalomjegyzék:
•III.               A korábbi testületei határozatok, javaslatok áttekintése
II. A cigány lakosság helyzete:                     
•III.               Népesség, életkörülmények
            B. Foglalkoztatottság
            C. Egészségügyi helyzet
            D. Kulturális helyzet
            F. Állampolgári kötelezettségek teljesítése.
III. Határozattervezet

I.

A korábbi testületi határozatok, megyei javaslatok helyzete

Pécs megyei Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága 140/1976. /XII.30./ sz. határozata az MSZMP Politikai Bizottságának határozata szellemében foglalkozott a cigány lakosság helyzetével.

Megállapította, hogy életkörülményeiben folyamatos, de még mindig nem kielégítő a változás, javulás. A további fejlődés érdekében a szakigazgatási szerve: a munkaügyi osztály, a művelődésügyi osztály, az egészségügyi osztály, az ifjúságpolitikai bizottság és a hivatal számára konkrét feladatokat jelölt meg. E feladatok megfelelnek a cigány lakosság társadalmunkba való beilleszkedését szolgáló 2/1965. /I. 18./ ÉM. - PM. sz. kiegészített együttes rendelet és a Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 194/1977. számú határozatában előírtaknak.

A felsorolt határozatok végrehajtása érdekében végzett tevékenységről az alábbiakat jelentjük a Végrehajtó Bizottságnak.

II.
A cigány lakosság helyzete

•III.               Népesség életkörülmények

A magyarországi cigányok létszámát 1971-ben 320 000-re becsülték, 1976-ban számukat már 350 000-re tették. Így hazánk Európa legnépesebb cigány lakosságú országai közé tartozik. A cigányságon belül anyanyelvük alapján három nagyobb csoport különíthető el:

A magyar (a cigányság 71 %), a cigány (21 %) és a román (8 %). 1970-ben az 1000 főre jutó élve születések száma 32 volt, ez több mint kétszerese az országos átlagnak (15.) 1990-ben minimális, maximális becslés szerint 400- és 500 000 közötti cigány lakossággal kell hazánkban számolni. Pécs megyei városban és városkörnyéki községekben élő cigány lakosság számát, összetételét az 1. számú melléklet tartalmazza.
A kb. 5000 fős cigány lakosság fejlődésének alapvető problémája több területen jelentkező elmaradottságuk. Ez azonban - mint ahogy ezt az 1961-es párthatározat is megállapítja - nem valami faji sajátosság, hanem az évszázados elnyomás következménye.
A cigány lakosság nem nemzetiség, sem közös területe, sem egységes kultúrája nincs, a felaprózódott népcsoport tagjai magyar, a román nyelvet, s a legkülönbözőbb cigány nyelvjárásokat beszélik.
A cigányság lényeges része él a szociális körülményeknek nem, vagy csak minimálisan megfelelő körülmények között. Életszínvonaluk javítását alapvetően lakáskörülményeik megváltoztatásával lehet elérni.
Pécs város és a városkörnyéki községek gondjai a településstruktúra miatt különböznek, de több hasonló probléma is jelentkezik.
Igen nagy hátrányt jelent, hogy a telepeket és a nagyobb csoportok lakóhelyeit a városi infrastrukturális hálózat nem érinti, s a kereskedelmi, egészségügyi ellátásnak is a perifériáján terülnek el. A kunyhókban vagy attól színvonalában alig különböző építményekben nem biztosíthatóak a normális emberi élethez, a pihenéshez, a személyiség kibontakozásához, a művelődéshez elengedhetetlen feltételek.

A cigányság lakóhelyei a városszerkezetben elfoglalt helyük alapján három kategóriába sorolhatók;

1.) Pécs - külterületén kialakult telepek       - 
                                                                                              családok száma                        fő
            -Vasas II. Buzaberki telep                                                      6                                 30
            -Kisgyőr iskolatelep                                                              35                               200
            -Nagykozári út melletti t[ele]p. (üszögi tp.)                                                              50

2.) Belterületen belül kialakult kolóniák

                                                                                              családok száma            fő
            -Vasas I. bányatelep                                                              35                  130
            -Felszabadulás u. mögötti terület                                       10                    50
            -Szabó István utca környéke (Pécsszabolcs)                     8                    40
            -Fejlődés utca                                                                           5                    20
            -Pipacs, Fűzfa utca                                                                17                    60
            -Megyeri út mögötti terület                                                      5                    20 
            -Füzes dűlő                                                                               8                     40
            -Kismélyvölgyi út vége                                                            4                     40

3.) Városkörnyéken:

                                                                                   családok száma                       fő
Kővágószőlős Tóvári telep                                                                 -                      -
A telep felszámolása megtörtént.

A külterületi telepek felszámolása a rendelkezésre álló eszközökkel - lakóházvásárlás, építés OTP kölcsönnel, lakásjuttatás - lassú ütemben folyik.
A legjobb eredményt a Vasas II. Buzaberki telepen sikerült elérni. A telep lélekszáma az utóbbi öt évben 60 %-kal csökkent. Ez a lakóterülettől legtávolabb eső telep, ahonnan a távozást legtöbben önként kezdeményezik. Nehezebb, nagyobb gond felszámolni a másik két telepi egységet. A Kisgyőr telep közel van a városhoz (A Hősök terétől északkeletre 1 km), egy része konszolidálódott, téglaházakkal bővült, az elektromos hálózatba bekapcsolt, vízzel részben ellátott, így a minimális igényű életfeltételek itt adottak. Hasonló a helyzet a nagykozári út melletti telepen is. Ezt kis létszámú cigányság lakja, de nagy részük nem rendelkezik állandó munkaviszonnyal, ezért segítésük még több akadályba ütközik.

A cigányság által lakott belterületi részek is hiányos kommunális ellátásúak. A nagyobb igényű népesség által elhagyott településrészeken jöttek létre (térkép 2. sz. melléklet). Legjellemzőbb a Vasas - bányatelepi példa, ahol évek alatt kb. 25-35 támogatott és sajáterős házvásárlás történt, így a települést nagyrészt cigányok alkotják meghatározva ezzel jellegét is.

A belterületi egységek bővülését nagyrészt a természetes szaporulat elhelyezési igénye, másrészt az ellenőrizhetetlen népmozgás (költözések) okozzák.

A telepek gyorsabb ütemű felszámolását az alábbi tényezők igen nagy mértékben nehezítik, akadályozzák:

•III.       Pécs városi Tanács nem rendelkezik a felszámoláshoz szükséges pontos nyilvántartással, adatbázissal.
•III.        A telepfelszámoláshoz biztosított kedvezmények a belterületi (nem telepszerű viszonyok között élő)
népességre csak egyedi megyei elnöki határozattal érvényesíthetők.
•III.        A telepfelszámolásról szóló rendelet szerint a folyamatos munkaviszonnyal nem rendelkezők - ebből következően a legszélsőségesebb réteg - a támogatásban hitelképesség hiányában nem vonhatók be.
•III.       A lakásigénylések elbírálásánál a szociális szempontok mérvadók ugyan, de a lakásügyi hatóságok nem vezetnek külön nyilvántartást arról, hogy az igénylők közül kik a cigány származásúak és a lakásigényük elbírálásánál nem tesznek különbséget.
•III.      Kifejezetten a telepfelszámolásra használható lakáskerettel a tanács nem rendelkezik.
•III.      Az ingyenes házhelyjuttatás elengedhetetlen, de a rendelkezésre álló telkek száma kevés. A telekjuttatáson túl támogatás, bontott építési anyag, szanált ház adásával is történik.
•III.      A házvásárlási kölcsön 120. 000 Ft, e vételárért jelentős önerő nélkül megfelelő lakóépület nem vásárolható. 1978-ban Pécsett csak 2 db házvásárlás történt közreműködésünkkel.
•III.       A lakóházépítés szerény alapterület és felszereltség mellett kb. 300 000 Ft költséggel jár. A 140. 000 Ft-os építési kölcsön után fennmaradó különbözet pótlására képes telepi jelentkező alig van. Az elmúlt 5 évben 3 db házépítés történt, igen jelentős munkáltatói hozzájárulással.
A házilagos kivitelezés levezetése bonyolult, felelős vállalkozót, kivitelezőt nehéz találni.

Mindebből megállapítható, hogy a telepfelszámolás a jelenlegi körülmények, lehetőségek között az eddig alkalmazott módszerekkel csak igen lassú ütemben, a cigány lakosságnak szűk rétegét érintve folytatódhatna. Végleges megoldásra belátható időn belül nem kerülhetne sor.

Jelzet: BML. PMJVT VB üléseinek jegyzőkönyve 1979./1.

Kiegészítő jelentés a cigánykérdésről és a letelepített cigány lakosság szociális problémáiról

1984. június 18-i tanácsülésen Szabó Nándor kiegészítője:

Tisztelt Tanács!

Pécsett és a városkörnyéken a cigány lakosság helyzete az elmúlt években iskolázottsági, foglalkoztatási szintű és lakáskörülményeik alapján differenciálódott. A telepekről kikerülők lakáshelyzete kedvezőbbé vált. A már nem telepeken élők lakáskörülményei a lakosság többi részével azonos feltételek alapján változott. Arányuknál többen szociális körülményeik miatt részesültek lakásjuttatásban.

Általános műveltségük szintje, foglalkoztatottságuk struktúrája kis mértékben javult.
Emelkedett a cigány lakosság körében a felsőfokú és középfokú képzettségűek, valamint a szakmunkások száma, akik szinte teljes körűen integrálódtak. A cigány lakosság nagyobb része élet- és lakáskörülményeik javulása folytán elindult a társadalmi beilleszkedés útján. E pozitív tendencia mellett ugyanakkor a cigány lakosság nem kis részének életkörülményei és életvitele továbbra is kedvezőtlen. Ezek aránya Pécsett nem csökken, sőt az utóbbi időben, mintha emelkedne. Utánpótlásukat elsősorban a Pécsre áramló, valamint a telepeken élők képezik. E réteg életmódját, magatartását előterjesztésünkben rögzítettük. A lakosság nagy részét irritálja a cigányság e rétegének viselkedése, és határozott intézkedéseket sürgetnek, a jelenlegi állapotok megváltoztatása érdekében. Részben ezen körülmények miatt került a téma testületünk napirendjére.

A téma időszerűségét megerősítették a társadalmi viták, amelyekre öt tanácskozási központban és más fórumokon került sor. A felszólalók közül többen javasolták:

-       csak a telepeken élők részesüljenek soron kívül lakásjuttatásban.
-       lakáshelyzetük javításában érvényesüljön a fokozatosság
-       az első lakáshoz jutás után a lakosság többi rétegével azonos elvek alapján részesüljenek lakásjuttatásban
-       hangsúlyt a fiatalok nevelésére, általános műveltségük emelésére, a munkaképes korúak szakmásítására kell helyezni
-       következetes szigort kell alkalmazni a törvényeket megsértőkkel, környezetüket zavarókkal szemben, bőrszínre való tekintet nélkül.

Többen szóltak arról, hogy megítélésük szerint az elmúlt években felerősödött a cigányság Pécsre áramlása, létszámuk több mint az előterjesztésben rögzített 4000 fő.

-       Pécsett túl „humánus" a hatóság velük
-       Helytelen volt a putriból összkomfortos lakásba költöztetésük
-       helytelenítik, hogy a telepek helyett „kolóniák" alakultak ki a város különböző pontjain, ahol a lakosság többsége cigány származású. Pl. Pipacs u. a Kossuth L. u. néhány épülete.
-       Miért tűrik a hatóságok a cigányság egy részének deviáns magatartását, követelőzését, pl. szociális segélyezésnél, miért nem lépnek fel határozottabban az együttélési szabályokat megsértőkkel szemben.

Ezek a vélemények többségükben megalapozottak, részben azonban információhiányra vezethetők vissza. Így pl. a cigánylakó népesség Pécsett 4000 főre becsülhető. Ennél azonban jóval többen tartózkodnak Pécsett. Így pl. a Pécsett dolgozó, ingázó cigányokkal (kb.1500 fő), a vásárokra, piacokra és egyéb ügyekben Pécsre utazókkal, az ország más részéből ideáramlókkal együtt létszámuk 6-8. 000 főre tehető.

Hasonló a helyzet a bűnelkövetők arányának a megítélésében, ugyanis nemcsak a Pécsett lakók követnek itt el bűncselekményeket.

A lakásgazdálkodást illetően részben jogos a kritika.
Egy részük összkomfortos, ill. komfortos lakásának cseréjével jutott a belvárosban lévő jelenlegi alacsony komfortfokozatú lakásához. Másik részük közvetlenül ide történt lakáskiutalás folytán, amely esetenként átgondoltabb is lehetett volna.
Jogosak az észrevételek abba a kérdésben is, hogy erőteljesebben kell fellépni a Pécsre történő illegális bevándorlásuk megakadályozása érdekében. Egyre többen vannak ugyanis olyanok, akik önkényesen költöznek be az évek óta üres, átmeneti lakásokba és lebontásra ítélt romos épületekbe. Kilakoltatásuk és lakóhelyükre való visszaköltöztetésük egyre nagyobb gondot jelent. Ennél kevesebb erővel lehet és kell az illegális beköltözésüket megakadályozni, a rendőrség, a közterület-felügyelőség és az érdekelt vállalatok együttes tevékenységével.

Teljes egészében azonosulunk azokkal az észrevételekkel, amelyek a cigány lakosság hatékonyabb integrálódásának útját a fiatalok nevelésében, a munkaképes korúak szakmásításában látják. Vannak ennek jó példái az iskolák többségében pl. a Pécsbányatelepi Ált. Isk.-ban a tehetséges gyerekek felkarolásában, a hátrányos helyzetűek segítésében. A pedagógusok jó hozzáállása mellett azonban érezzük, hogy ennél több kellene, anyagiakban és tenni akarásban egyaránt.
Nemcsak a pedagógusoknak kell vállalniuk és végezniük a ráhatást, hogy a cigány szülők egy része fizesse be a gyermek étkezési díját, törődjön gyermeke nevelésével, de társadalmibbá kell tenni a felnőtt cigány lakosság szakmásítását is. Szükség van előbbre lépésre, hogy a cigány fiatalok közül többen végezzék el a 8. általánost, évente a jelenlegi 4-6 fő helyett többen tanuljanak tovább középiskolákban, többen szerezzenek szakmai képesítést, amely alapja annak, hogy a társadalmi munkamegosztásban helyük, szerepük kedvezőbben alakuljon.

A lefolytatott társadalmi viták során nem érződött cigányellenesség. Nem a cigány származásúakat marasztalták el, hanem egy részük életmódját, életvitelét. A cigányság érdekében sürgették a cigánytelepek, kolóniák mielőbbi felszámolását, életkörülményeik megváltoztatását. Általánosításokban persze volt példa, velük szembeni előítéletre utaló megjegyzések is elhangzottak, melyek mögött konkrét eseteket soroltak fel helytelen életvitelükre, mások nyugalmát zavaró magatartásukra utalva.

A társadalmi vitákon résztvevő cigány lakosok is azonosultak az előterjesztésben foglaltakkal. Ők is elítélően szóltak azokról, akik magatartásukkal, életvitelükkel zavarják környezetüket és szigorúbb fellépést kértek velük szemben.
A viták során a jelenlévők egy része szóvá tette azt is, hogy az előterjesztés nem foglalkozik eléggé az eredményekkel, amelyeket a cigány lakosság társadalmi beilleszkedése és életkörülményeik javításában elértünk.
A vitákban résztvevők többsége viszont az előterjesztést őszinte hangvételűnek, a problémákat reálisan feltárónak, a továbblépést meghatározónak minősítette.
Többen kifejezték azt, hogy széleskörű összefogás szükséges a célkitűzések megvalósításához.

Tisztelt Tanács!

A javasolt feladatok végrehajtásának feltételei részben adottak, részben folyamatosan megteremthetők.
Az első pontban foglalt telepfelszámolás a város különböző pontján lévő, hosszabb ideje üresen álló, komfort nélküli lakásokkal a vidékről beköltözöttek visszaköltöztetésével és a lakáscserék útján felszabaduló lakásokkal a rögzített határidőn belül végrehajthatók.
Olyan üres és megüresedő lakásokkal lehet a telepek felszámolását megoldani, amelyeket a névjegyzéken szereplő lakáskérelmezők évek óta nem fogadnak el, s amelyek egy részében vidékről önkényesen beköltözöttek élnek.

Ezek a lakások a putriknál emberibb otthont nyújtanak a telepekről kikerülteknek, akik így elindulhatnak a társadalmi beilleszkedés útján.
A második pontban rögzített „kolóniák" megszüntetése hosszabb időt és jelentős anyagi ráfordításokat igényel. (pl. a Pipacs, Fűzfa utcai terület szanálása).
A végleges megoldásig azonban a kolóniákon lakók és a város összlakossága érdekében több intézkedést kell tenni e lakóterületeken a környezet rendbetételére, a közrend biztosítására. Ezért az intézkedési tervben rögzíteni kell e lakóterületek rendbetételének feladatait, valamint a szanálás stratégiai célkitűzéseit. A hangsúlyt a tervben és a napi munkában a környezet rendbetételére, az engedély nélküli iparűzés felszámolására, az állattartás fokozatos megszüntetésére kell helyezni.

A többi feladat az előbbihez hasonlóan hosszan tartó, folyamatos, türelmes és következetes munkát igényel a szakigazgatási szervektől az állami, társadalmi szervektől egyaránt. Úgy érezzük, hogy a lakosság helyes véleményére alapozva a cigány fiatalok nevelését, a munkaképes korúak szakmásítását előtérbe kell helyezni. Céltudatosabban kell eljárni a lakásgazdálkodásban, meg kell akadályozni új kolóniák kialakulását és a cigány családokra hátrányt jelentő lakáscseréket. A különböző juttatások elbírálásánál a jelenleginél szélesebb társadalmi kontrollt érvényesítve jobban kell alapozni a munkahely véleményére is.

A tennivalók végrehajtását a feladati részben megjelölt módon, évente két alkalommal javasoljuk áttekinteni és a tapasztalatokról a vb.-t tájékoztatni.
Úgy érezzük, hogy a megjelölt feladatok következetes végrehajtásával előbbre léphetünk a cigány lakosság érdemi beilleszkedésének folyamatában.

A cigány lakosság helyzetével kapcsolatos munkánk során jó munkakapcsolatban dolgozunk a társadalmi és állami szervekkel. Ezúton is köszönjük a Baranya megyei Tanács Cigányügyi Koordinációs Bizottságának a HNF Pécs Városi Bizottságának és a Városi Rendőrkapitányságnak a téma vizsgálata és az előterjesztés készítése során nyújtott segítséget. Kérjük az állami és társadalmi szervek hathatós segítségét a jelentés feladati részében megjelölt tennivalók végrehajtásában.
Kérem a Tisztelt Tanácsot, hogy az előterjesztést szíveskedjen megtárgyalni és elfogadni.

Jelzet: BML. PMJVT üléseinek jegyzőkönyve 1984