Bevezetés

Hosszan lehetne sorolni azokat a könyv- és cikkcímeket, amik a csehszlovákiai magyarok második világháború utáni diszkriminálásával, kitelepítésével és elűzésével foglalkoznak. A történészek elemzik, feldolgozzák a forrásokat; az írók a saját eszközeikkel ábrázolnak sorsokat. Évtizedekkel később visszaemlékezések formájában olykor maguk a főszereplők, az eseményeket átélt emberek is megszólalnak.

Elolvasva az itt közölt dokumentumokat, olyan képet kapunk a csehszlovákiai magyarok kitelepítéséről, amit egy tankönyv, vagy szakcikk nem tud visszaadni. Az ok egyszerű: ezek a források az életet tükrözik. Segítségükkel nem csupán a kitelepítés, a deportálás folyamata rekonstruálható, hanem a légköre, a kétségbeesés, reménytelenség érzése. A források egyúttal visszatükrözik a határ túloldalán rekedt vagy átmenekülő magyarság hétköznapjait is.
A magyar hatóságok pontosan érezték azt a helyzetet, amit a „győztes" szomszédos ország kikényszerített magának, tenni azonban keveset tehettek. Küldték jelentéseiket a felső vezetésnek, mint ahogy azt tette Lénárt Ferenc ezredes is 1946. november 25-én: „A menekülőkre a csehszlovák katonaság tüzelt, sok esetben még akkor is, mikor magyar területre értek. Így Singler Ferenc gutori lakost, menekülése közben csehszlovák katonák elfogták, és bár karját feltartotta, a helyszínen agyonlőtték. A magyar lakosság jelentős része a dunai szigeteken bujkál, hogy Magyarországra átszökjön. A november 21-én kelt jelentés szerint november 20-án Somorja községet is körülzárták. A körülzárt községből az esti órákban női sikoltásokat lehetett hallani. A magyarok elhurcolása példátlan kegyetlenséggel történik, az ellenkezőket összeverve, dróttal megkötözve kísérik a szállító eszközökhöz. A kiürítések során az eddigi hírek szerint a határ közelében fekvő községekben 8 személy a csehszlovák katonai szervek fegyverhasználata következtében életét vesztette."
A fentebb leírtak arra utalnak, hogy a magyar határőrség kezében alig volt eszköz, amivel meg tudták volna fékezni a határon ezeket a túlkapásokat. S ez a kijelentés a szó szoros értelmében értendő, hiszen szinte egyik egység sem kapott „határmegerősítés céljából erősítést[...], s állig felfegyverkezett csehszlovák legális és illegális erőkkel kellene - általuk kiprovokált határincidens esetén - szembeszállni. Hatóságom részére puskánként 20 töltény áll csupán rendelkezésre, a tisztek nagyobb részének még pisztolya sincs. Két pisztoly van mindössze, de abba megfelelő számú - 7.65-ös - töltények hiányoznak." - írja a bánrévei kapitányság vezetője.

Ugyancsak ő írja, hogy: „Az eszeveszett cseh deportálási téboly gátat nem ismer, nem számít előtte párt, vallás, érdem, vagy szimpátia. Jánosiból Bojtos Géza volt partizánvezért, ki 1944 telén zászlóalját az előretörő orosz csapatokhoz vitte át, is elvitték családjával."

A magyar lakosság néhány helyen nem tudván elviselni az üldöztetéseket és a megaláztatásokat, s megpróbált ellenállni: „az agyonhajszolt, üldözött, s vérig keserített magyarság helyenkint szabotázs cselekményeket hajt végre a deportálási módszerek eszközei ellen. Így Várgede és Gömörsid között két ízben meglazították a síneket az arra haladó üres teherszerelvények kisiklottak. Meg nem erősített hírek szerint a tajti csendőrlaktanyában ismeretlen egyén kézigránátot vágott be, több sebesülés történt." „Bussán a kitelepítő csendőrök ellen Palik József [1947. január] 27-én kb. 1/2 10 óra körül tettleg lépett fel. Dulakodás során két szlovák csendőrt agyonütött. A szlovák katonák a helyszínen agyonlőtték. 27-én éjjel a lövöldözések zaja többször áthallatszott Nógrádszakálba."

A deportálás hírére többször szinte egész falvak keltek útra, s menekültek át Magyarországra. Az egyik jelentés szerint három falu lakosságát Tőrincsen keresztül szállították a [popup title="losonci gyűjtőtáborba." format="Default click" activate="click" close text="„Zólyomba[n] van egy nagy gyűjtőtábor, ahol színtiszta magyarok vannak, akik szintén deportálva vannak. A létszám kb. 430 fő. (ezek mind férfiak 15-70 évig) A lágerból azután katonai kísérettel különböző munkákra vittek ki bennünket, balkarunkon sárga színű karszalaggal, a szalag közepébe egy nagy fekete M betű volt. A táborba és munka közben szidalmaztak bennünket, sőt akik idősebbek voltak és lassabban dolgoztak, meg is rugdosták őket.” Erről Bábeczki István számolt be 1946. évi december 12-én komáromi kihallgatásakor, miután „tovább hurcolásuk közben” megszöktek őrzőiktől, és átmenekültek Magyarországra"] A falu lakossága - mint azt a Karancskeszin állomásozó 9. honvéd határvadász-század jelentése írja - „látva az eseményeket, tömegesen özönlik át a határon. Ingóságaikat hozzák magukkal. A szerzett hírek, a látott események olyan hatással vannak a tőrincsi magyar lakosságra, hogy átözönlésüknek megakadályozására rábírni őket nem lehet. Olyan kijelentéseket tettek, hogy akadályoztatásuk esetén a szlovák határőrizeti szerveknek fegyveresen állnak ellen. László Pál átjövetelekor egy orosz mintájú puskát, benne 6 db töltényt adott át a 9/4 h[atár]v[adász] őrs parancsnokának. Valamennyi menekülő baltával és csákányokkal van felfegyverezve. Az átmenekülők számát nagy számuk miatt pillanatnyilag pontosan megállapítani nem lehet. A Tőrincsen szolgálatot teljesítő szlovák fináncok a vagyonmentést nem akadályozzák meg, sőt elősegítik. Így vált lehetővé, hogy a menekülők állatokat, kocsikat és mezőgazdasági gépeket is magukkal hoznak."

Nem mindenütt volt ilyen segítőkész a szlovákiai katonaság és csendőrség, hanem a menekülőket „kihasználja oly értelemben, hogy a menekülők kevés ingóságait nagy összegekért engedik át a határon. Az átmenekülők kihallgatásakor egyöntetűen vallják, hogy egy 40-50 kg csomagért a szlovák csendőrök és fináncok, valamint katonaság 1000-3000 cseh koronát is elkérnek."

A tudósítások arról is említést tesznek, hogy a kifosztott, tönkretett, ráadásul elhurcolt emberek közül, sokan öngyilkosok lettek. Nem lehetett tudni, mi lesz a sorsuk, hiszen a gyűjtőhelyeken szétválogatták őket, „és embertelen módon a családfőt, asszonyt s gyermeket külön veszik."

A félelem egyes helyeken olyan erős volt, amint arra a 6. határvadász zászlóalj parancsnokságának jelentése is utal, hogy Jéne községből majdnem egész falu áttelepült, mert a falu „egész lakossága [1947] február 11-ére népbíróság elé lett idézve. A megidézettek között szerepelnek olyanok is, akik már két évvel ezelőtt meghaltak, vagy már évek óta nem laknak szlovák területen. Ilyen idézést Jénében csak 5 család nem kapott. Jénéből menekültek cigányok is. Látva azonban azt, hogy megélhetésükért itt is dolgozni kell, visszaszöktek. A visszaszökött cigányokat a szlovákok megverték."
A miskolci honvéd határvadász zászlóalj parancsnokság szlovákiai helyzetjelentése szerint „a szlovákok, illetve cseh hatóságok már nem csak magyar családokat hurcolnak el, hanem oly szlovák egyéneket is, akik az 1938-as visszacsatolás után nem menekültek el cseh-szlovák területre. Pl. erre a velkenyei volt szlovák finánc parancsnok helyettes családja."

A csehszlovákiai hatóságok a már Magyarországon lakókkal sem bántak kesztyűs kézzel, ha azok visszatértek ügyeiket intézni. Ifj. Árpa József színész 1946. augusztusban visszatért a nővéréhez, hogy ingóságait áthozza, de a pozsonyi állomáson elfogták. „Bántalmazásom szeptember hó 14-én kezdődött, és szeptember hó 29-én nyert befejezést. Mégpedig azon oknál fogva, hogy egészségi állapotom a súlyos bántalmazások következtében annyira leromlott, hogy kórházi ápolásra lett szükségem. [..] Amint beléptem, azzal fogadott a kihallgatást vezető [...] »Látja milyen sötét van itt és nincs itt senki, ha agyonütjük magát akkor se tudja meg senki.« Ezen figyelmeztetések után magyar spionnak neveztek és nekem álltak hátulról elkezdtek ütlegelni."

E rövid szinte önkényesen kiragadott részletek jelzik azt a megdöbbentő helyzetet, amibe a felvidéki magyarság jutott, csak azért, mert magyarok voltak. Még akkor is mellbe vágnak, ha csak száraz jelentéseket olvasunk, mert készítői érzékeltetik együttérzésüket, de nemegyszer a tehetetlenséget is. A legtöbb, amit tehettek csak annyi volt, hogy a menekülteket igyekeztek ellátni ennivalóval, szállással...

Az iratok válogatásakor törekedtünk arra, hogy különböző helyszíneken, más-más időpontban keletkezett dokumentumokat közöljünk, hogy az olvasó a lehetőségekhez képest árnyalt képet kapjon az eseményekről.

A csehszlovákiai magyarok, akik az 1944 végétől kezdődő jogfosztások, üldözések és deportálások elől Magyarországon kerestek menedéket - és nem a lakosságcsere-egyezmény alapján, hivatalosan lépték át a határt -, magyar területen elsőként valamely határőrizeti szervvel kerültek kapcsolatba: a Honvéd Határőrség határvadász egységeivel, illetőleg a Belügyminisztérium felügyelete alatt működött Magyar Államrendőrség Határrendészeti Főkapitányságával.

A Magyar Országos Levéltár (MOL) XIX-B-10 törzsszámú, a Határőrség Országos Parancsnokság iratanyagában található források több csoportba sorolhatók, s a közlésnél is lényegében ezt követtük:

•1.      Belső feljegyzések, emlékeztetők, kivonatok. Ezek a hivatalos jelentések egyes elemeit, vagy a tervezett intézkedéseket tartalmazzák.
•2.      A felettes szervek tájékoztatására szolgáló bizalmas jelentések. Céljuk a határmenti eseményekről szóló tájékoztatás, a bizalmasok, felderítők jelentései, és/vagy a menekültek kihallgatása során megszerzett információk alapján.
•3.      Kézírásos és gépelt, szerkesztett jegyzőkönyvek, ill. a honvéd határvadász őrsökön, vagy a századparancsnokságokon keletkezett, szó szerinti kihallgatási jegyzőkönyvek.
•4.      Az ügyiratokhoz szerelt, a menekültektől szerzett iratanyag: csehszlovák hatóságok által kiállított igazolványok, egyéb nyomtatványok, felhívások, hirdetmények.

A forrásoknak azt a részét, amely nem átütőpapírral készült, s ezért jól olvasható, szkennelve is közöljük. Ezzel is meg kívánjuk erősíteni az akkor történtek hitelességét.

Források  

1. Levéltervezet a külügyminiszter részére a felvidéki magyarok elleni csehszlovák intézkedésekről, 1946. november 25. (MOL XIX-B-10-IV/12-578.523/1946, 1. d.)

2. Jelentések

a) A bánrévei határrendészeti kapitányság jelentései a gömöri részeken lakó magyarok deportálásáról. 1946. december 12. (MOL XIX-B-10-1947-IV/12-532. folyószám, 580.787/1947, 8. doboz; MOL XIX-B-10-1947-IV/12-532. folyószám, 580.638/1947, 8. doboz)
b) A sátoraljaújhelyi határrendészeti kapitányság jelentése a szlovákiai magyarság deportálásáról. 1947. január 25. (MOL XIX-B-10-1947-IV/12-532. folyószám, 281.770/1947, 8. doboz)
c) A karancskeszi honvéd határvadász zászlóalj parancsnokság jelentése a szlovák deportálásokról. 1947. január 29. (MOL XIX-B-10-1947-IV/12-101. folyószám, 4. doboz)
d) A salgótarjáni honvéd határvadász zászlóalj jelentése a szlovákiai deportálásokról. 1947. február 1. (MOL XIX-B-10-1947-IV/12-402. folyószám, 11.001/eln., 6. doboz)
e) A miskolci honvéd határvadász zászlóalj parancsnokság szlovákiai helyzetjelentése. 1947. február 3. (MOL XIX-B-10-1947-IV/12-378. folyószám, 5. doboz)
f) A Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányságának jelentése a csehszlovákiai deportálásokról. 1947. február 4. (MOL XIX-B-10-1947-IV/12-532. folyószám, 282.730/1947, 8. doboz)
g) A mosonmagyaróvári határvadász zászlóalj parancsnokság jelentése a szlovákiai kitelepítésekről. 1947. február 8. (MOL XIX-B-10-1947-IV/12-402. folyószám, 11.178/eln.; 6. doboz)
h) A bánrévei határrendészeti kapitányság február havi helyzetjelentése. 1947. február 24.(MOL XIX-B-10-1947-IV/12-551. folyószám, 8. doboz)

3. Jegyzőkönyvek

a) Kihallgatási jegyzőkönyv ifj. Árpa József szlovákiai bántalmazásáról. 1946. november 29. (MOL XIX-B-10-IV/12-7674/1946, 1. doboz
b) Jegyzőkönyv Vígh István, Horváth László és Végh Gyula meneküléséről. 1946. december 9. (MOL XIX-B-10-7674/1946, 1. doboz)
c) Jegyzőkönyv Bábeczki István meneküléséről. 1946. december 12. (MOL XIX-B10-IV/12-397. folyószám, 6. doboz;)
d) Jegyzőkönyv Tóth László áttelepüléséről. 1946. december 28. (MOL XIX-B-10-1947-IV/12-98. folyószám, 4. doboz)
e) Jegyzőkönyv Hölgye László meneküléséről. 1946. december 29. (MOL XIX-B-10-1947-IV/12-356. folyószám, 5. doboz;)
f) Jegyzőkönyv Valkó Boldizsár meneküléséről. 1946. december 30. (MOL XIX-B-10-1947-IV/12-97. folyószám, 4. doboz)
g) Jegyzőkönyv Jancsi László próbarendőr határátlépéséről és jogtalan fegyverhasználatáról. 1947. január 25. (MOL XIX-B-10-1947-IV/12-105. folyószám, 4. doboz)

4. Hatósági nyomtatványok csehszlovákiai magyarok részére

a) A csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezmény értelmében áttelepítésre kötelezett személy igazolványa (MOL XIX-B-10-1947-408. folyószám, 6. doboz)
b) Hirdetmény a csehszlovákiai magyarok kötelező munkaszolgálatáról (MOL XIX-B-10-1947-IV/12-402. folyószám, 6. doboz)

Csak fotómásolatban közöljük

c) A közmunkára beosztott személyek számára kiállított véghatározat szlovák és magyar nyelven (MOL XIX-B-10-1947-408. folyószám, 6. doboz)
d) A kitelepítéshez készített útmutató (MOL XIX-B-10-1947-408. folyószám, 6. doboz)

Levéltervezet a külügyminiszter részére a felvidéki magyarok elleni csehszlovák intézkedésekről
1946. november 25.

Pro domo:
A csehszlovák hatóságok által foganatosított
magyarellenes intézkedésekről a határrendészeti
kapitányságok jelentései alapján tájékoztatjuk
a külügyminisztériumot.

Külügyminiszter Úrnak, 
                                               Budapest.

A csehszlovákiai hatóságok részéről az ott élő magyarság ellen irányuló intézkedésekről a határrendészeti kapitányságoktól beérkezett jelentések alapján következőkben tájékoztatom Miniszter Urat:
Folyó hó 14-én fordultak elő első ízben olyan jelenségek, melyek arra engednek következtetni, hogy a magyar határ mentén csehszlovák területen élő magyarsággal szemben a csehszlovák hatóságok drasztikus intézkedéseket kívánnak foganatosítani. Az esztergomi h[atár]r[endészeti] kapitányság folyó évi november 16-án kelt jelentése szerint a kisebb határszéli forgalomban közlekedőket csak Párkány területére bocsájtották be, a szomszédos községekbe - Muzsla, Ebed, Köbölkút, - igyekvőket a határról visszautasították. Az ott elterjedt hírek szerint ez azért történt, mert az ott élő magyarságot a legrövidebb időn belül erőszakkal a Szudéta vidékre fogják telepíteni.
Két nappal később folyó hó 18-án szemtanuk jelentése alapján ugyancsak az esztergomi határrendészeti kapitányság arról tett jelentést, hogy Muzsla községet 100 főnyi katonaság és 50 főnyi csendőrség vette körül és folyó hó 16-án dobszó útján a községben kihirdették, hogy a község belső területét senki sem hagyhatja el.
A szobi hr. kapitányság ugyanerről tett november 16-án távbeszélő útján jelentést. Ugyanez napon a szobi hr. kapitányság távbeszélőn jelentette, hogy beérkezett hírek szerint a körülzárt községekben élő magyarok közül igen sokan öngyilkosságot követtek el, és hogy a beérkezett adatok szerint a lakosság és a végrehajtó közegek között előreláthatólag fegyveres összetűzésekre is sor fog kerülni. November hó 17-én a szobi határrendészeti kapitányság jelentése szerint Köbölkút, Muzsla és Sárkányfalva községekben megkezdték az ott élő magyarok elhurcolását is. Ezt Pozsonyból érkezett partizánok és csendőrök hajtják végre a helyben szolgálatot teljesítő közbiztonsági közegek bevonása nélkül. A szobi határrendészeti kapitányság november hó 21-én kelt jelentése szerint az említett községek teljes katonai megszállás alatt állnak, a magyar lakosság elhurcolása november 19-én kezdődött meg, amikor a már amúgy is megriadt lakosságot az utcán keletkezett lövöldözéssel még inkább megrettentették, majd a sötétség beállta után autóba kényszerítették, és úgy hurcolták ki a vasútállomáson várakozó vasúti szerelvényekre. Az elhurcolást végrehajtó hatósági közegek a legkisebb vonakodás esetén a legdurvább testi erőszakot alkalmazzák. Ugyanezen jelentés szerint Párkány és Udvard községekbe is erős karhatalom érkezett, amiből arra kell következtetni, hogy az elhurcolásokat ott is megkezdik.
November hó 19-én a rajkai rendőrőrs távbeszélőn jelentette, hogy a szürkület beállta után a Dunán keresztül 150-200 magyar személy szökött át csónakon magyar területre az elhurcolás elől menekülve. A menekültek számának növekedésével kell számolni.
Az oroszvári határrendészeti kapitányság november 20-án kelt jelentése szerint a Csallóközből átmenekült magyarok előadása szerint Gutor és több határ mentén lévő községekben az ott élő magyarok részére írásbeli meghagyásokat kézbesítettek ki, mely őket családjukkal együtt elköltözésre kényszerítette. Ezt követőleg csehszlovák katonaság zárta körül Szemet és Gutor községeket, és ittas katonák házról házra járva hurcolták el az ott élő magyarságot korra, nemre való tekintet nélkül. A lakosság egy része erdőkbe menekült, hogy a Dunán át magyar területre érjen. A menekülőkre a csehszlovák katonaság tüzelt, sok esetben még akkor is, mikor magyar területre értek. Így Singler Ferenc gutori lakost, menekülése közben csehszlovák katonák elfogták, és bár karját feltartotta, a helyszínen agyonlőtték. A magyar lakosság jelentős része a dunai szigeteken bujkál, hogy Magyarországra átszökjön. A november 21-én kelt jelentés szerint november 20-án Somorja községet is körülzárták. A körülzárt községből az esti órákban női sikoltásokat lehetett hallani. A magyarok elhurcolása példátlan kegyetlenséggel történik, az ellenkezőket összeverve, dróttal megkötözve kísérik a szállító eszközökhöz. A kiürítések során az eddigi hírek szerint a határ közelében fekvő községekben 8 személy a csehszlovák katonai szervek fegyverhasználata következtében életét vesztette.

          Budapest, 1946. november 25.

          A miniszter rendeletéből: 
                 /Lénárt Imre/                      rendőrezredes
XI. 25.

Jelzet: MOL XIX-B-10-IV/12-578.523/1946, 1. d.

Magyar határőrizeti szervek jelentései a szlovákiai magyarok helyzetéről

a.  

A bánrévei határrendészeti kapitányság jelentései a gömöri részeken lakó magyarok deportálásáról
1946. december 12.

A Magyar Államrendőrség bánrévei határrendészeti kapitánysága

BIZALMAS!

Szám: 33/6-1946. Biz.                                                Tárgy: Magyarok deportálása a megszállt gömöri részeken
Rand. száma: 579.834/1946. IV-1. d. B. M.
Melléklet: 3 drb.

A Magyar Belügyminisztérium Határrendészeti Osztály Vezetőjének!

BUDAPEST

Jelentem, hogy a deportálási tevékenység Bánréve határközség közvetlen közelébe érkezett, s így nagyobb események kipattanása bármelyik pillanatban várhatók. Kapitányságom részére szigorú készültséget rendeltem el, s ugyancsak a helybeli 2/6. Honvéd határvadász század is készültségben van. Nagy baj azonban, hogy sem a határvadász század, sem hatóságom többszöri felterjesztés dacára határmegerősítés céljából erősítést nem kapott, s állig felfegyverkezett csehszlovák legális és illegális erőkkel kellene - általuk kiprovokált határincidens esetén - szembeszállni. Hatóságom részére puskánként 20 töltény áll csupán rendelkezésre, a tisztek nagyobb részének még pisztolya sincs. Két pisztoly van mindössze, de abba megfelelő számú - 7.65-ös - töltények hiányoznak. Karhatalmi segítség iránt a miskolci főkapitányságot is megkerestem, onnan sem nyertem idáig választ. Egyedül csak a putnoki és ózdi járási kapitányság gyér (s lőszerhiánnyal küzdő) segítségére támaszkodhatunk. Az Aggtelektől Domaházáig terjedő 70 kilométeres hosszú határsávon magyar részről kb. 380-400 ember állhat fel. Kérek ezért sürgős megerősítést, főleg anyagban (géppisztoly, puskatöltény, pisztoly, 7.65-ös pisztolytöltény).

A megszállt gömöri részeken Pálfalvi, Jánosi, Serka, Feled, Várgede és Sajószentkirály községeket körülzárták, s a lakosság deportálását megkezdték. Ugyanez az eset Rimaszécsnél is. Szórványosan újabb menekültek érkeztek. Legújabb hír szerint Csiz, Gortvakisfalud és Kerekgede községek egyidejű körülzárásával a deportálási tevékenységre ott is minden előkészület megtörtént. Az eszeveszett cseh deportálási téboly gátat nem ismer, nem számít előtte párt, vallás, érdem, vagy szimpátia. Jánosiból Bojtos Géza volt partizánvezért, ki 1944 telén zászlóalját az előretörő orosz csapatokhoz vitte át, is elvitték családjával. Pelsőcről 26, Rozsnyóról 88 magyar családot jegyzetek elő deportálásra. Pozsonyból azon hír érkezett, hogy a Gömörből deportáltak első transzportja odaérkezett, ott külön választották a férfiakat, külön a nőket és külön a gyermekeket, s így továbbították őket.
Említésre méltó hír az is, hogy az agyonhajszolt, üldözött, s vérig keserített magyarság helyenkint szabotázs cselekményeket hajt végre a deportálási módszerek eszközei ellen. Így Várgede és Gömörsid között két ízben meglazították a síneket az arra haladó üres teherszerelvények kisiklottak. Meg nem erősített hírek szerint a tajti csendőrlaktanyában ismeretlen egyén kézigránátot vágott be, több sebesülés történt.

Végül jelentem, hogy tegnap, folyó hó 11-én este 18 óra tájban váratlanul hatóságomhoz érkezett az Áttelepítési Kormánybiztosságtól Dr. Bója Lajos titkár, angol újságírókkal tájékozódva a helyzetről, több menekültet kihallgattak.

Bánréve, 1946. évi december hó 12-én.

                                                                                  A kapitányság vezetője:

                                                                       Dr. Pallagi Dénes r[endőr] f[ő]h[a]d[na]gy

Jelzet: MOL XIX-B-10-1947-IV/12-532. folyószám, 580.787/1947, 8. doboz  

  ***

  1946. december 16.

A Magyar Államrendőrség bánrévei határrendészeti kapitánysága

BIZALMAS!

Szám: 33/6-1946. biz.                                         Tárgy: Magyarok deportálása a megszállt gömöri részeken.
Rendelet száma: 579.834/1946. IV-1. d.
Melléklet: 1 drb.

A Magyar Belügyminisztérium Határrendészeti Osztály Vezetőjének,

BUDAPEST

Jelentem, hogy az utolsó 48 órában a deportálási tevékenység újabb területekre terjed ki. A gömörmegyei Oldalfalva, Gömörfüge, Baraczva, Felsővály és Alsóvály községek kerültek sorra. Vett értesülések szerint Gömörfügéről 16, Barczáról 16, Felsővály és Alsóvály községekből 32-32. családot hurcoltak el. Úgy észlelhető, hogy lassan sor kerül Gömör megye valamennyi magyar községére. Külső segítség híján a cseh sovinizmus és imperializmus eléri egyik nagy célját: a határsáv magyartalanítását. E száraz, egyszerű jelentések mögött az egyéni emberi tragédiák sorozata bújik meg. kisemberek egzisztenciái, hosszú emberélet során keservesen megszerzett ingóságai prédálódnak el. Ezekről felvett jegyzőkönyveket külön 689/5-1946. szám alatt fogom a Belügyminisztérium Határrendészeti Osztályának felterjeszteni. Korompai Pál földmíves szemtanú elmondta többek között, hogy Jánosi községet 60 csendőr és 80 katona zárta körül, ő alig tudott a gyűrőből kiszökni. Messziről látta aztán, hogy a cseh csendőrök miként hajtották el lovait, tehenét, ökrét, miként rabolták ki magtárát, s miként ölték le hízóját, melyet gépkocsira dobtak.

Így kifosztva, tönkretéve s ráadásul elhurcolva, nem csoda, hogy sokan öngyilkosok lettek. Többek közt Fülöp nevű kövecsesi gazdálkodó így járva, öngyilkos lett egész családjával együtt. Feleden holtan tették ki őket a vagonból.
Az elhurcoltakat Feleden válogatják szét, és embertelen módon a családfőt, asszonyt s gyermeket külön veszik.

Átmenetileg az biztosítja az embereknek a deportálástól való menekülését, ha áttelepülési határozat van kezében. Ezeket egyelőre nem bántják.

A deportálási tevékenységben Tornalja vidékén Oravecz András járási főnök egyéni bosszútól fűtve vezető szerepet visz.

A helyzet továbbra is komoly.

Bánréve, 1946. évi december hó 16-án.

                                                                                  A kapitányság vezetője:

                                                                                  Dr. Pallagi Dénes rfhdgy.

Jelzet: MOL XIX-B-10-1947-IV/12-532. folyószám, 580.638/1947, 8. doboz

b. 

A sátoraljaújhelyi határrendészeti kapitányság jelentése a szlovákiai magyarság deportálásáról
1947. január 25.

Magyar Államrendőrség sátoraljaújhelyi határrendészeti kapitánysága

6/biz.-1947. szám                                                       Tárgy: szlovákiai magyarok deportálása

Magyar Belügyminisztérium
IV.1/d. Alosztály,

Budapest
Vigadó utca 2. III.

Jelentem, hogy a kapitánysághoz tartozó határsáv túloldali részéről január 22. óta tömegesen érkeztek menekülők a határszéli magyar falvakba. A magyar oldalon lévő Zemplénagárd, Karos, Pácin, Kisrozvágy, Láca és Ricse községekbe az utóbbi két napon mintegy háromszáz menekült érkezett.

Előadásaikból megállapítottuk, hogy a túlodali határsávban a szlovákok Királyhelmec, Kisrozvággyal szemben fekvő Géres, Kistárkány és Nagytárkány, továbbá Örös és Borsi községekben azokat, akik reszlovakizálásra jelentkeztek, valamint azokat, akiknek birtokuk nem haladja meg az 5 kat. holdat, összegyűjtik, és ismeretlen helyre szállítják el. Az útbaindítás gyakorlatilag úgy történik, hogy egy teherautón két-három csendőr a kiszemelt család háza előtt megáll, egy hivatalos irat alapján felszólítja a lakókat, hogy azonnal szálljanak fel a gépkocsira. Az indulásig legfeljebb két perc áll rendelkezésre, úgyhogy az áttelepítendőnek annyi ideje sem marad, hogy az utazáshoz szükséges holmikat összeszedje.

Az íly módon összeszedetteket Tárkányba szállítják, ahol a vasúti kocsikba való berakodásig egy dohánybeváltó helyiségben tartózkodnak szigorú őrizet alatt

Ugyanakkor a községet is körülzárják, hogy senki se hagyhassa el lakóhelyét.

A magyar-csehszlovák határvonalon szlovák részről megerősített őrség áll, 50 m-enkénti felállítással 1 csendőr, 1 katona, 1 pénzügyőr és 1 partizán. Mint bizalmasan értesültünk, erre a megerősítésre azért volt szükség, mert a csendőrségben nem bíztak meg.

Az üggyel kapcsolatban felvilágosítást kértünk a csehszlovák áttelepítési bizottság sátoraljaújhelyi kiküldöttétől, aki kérésünkre elmondta, hogy jelenleg 500 család kerül a Szudétákba való kitelepítésre a már említett községekből.

A menekülők előadása szerint a közeljövőben kerül sor a kassai magyarság kitelepítésére, mivel - szlovák álláspont szerint - megélhetésük hiányos nyelvtudásuk és termelőeszközök hiánya miatt nincs biztosítva.

Január 24-én a miskolci határvadász zászlóalj utasítására a határt lezárta a honvédség, mivel a szlovák hatóságok betiltották a határon való átutazást. Ugyanakkor a kapitányság tudomására jutott, hogy az általunk kiállított alkalmi útilappal Szlovákiában tartózkodó két utast nem engedték vissza, ezek közül az egyiket, Kázmér Jánosnét, t[örzs]őrm[ester] feleségét már el is szállították Királyhelmecre.

A menekültek rendészeti és egyéb szempontokból való felülvizsgálására és ellátására a következő intézkedéseket léptettük életbe.

A helyi önkormányzati hatósággal érintkezésbe léptünk a menekültek szociális gondozásával kapcsolatban. Az említett magyar határmenti községek teljes mértékben felkészültek a menekültek befogadására és ellátására.

Mivel a 221.670/1946. IV. 12. B. M. sz. rendeletben előírt jelentkezésük a kapitányság székhelyén természetszerűleg nehézségekbe ütközik, a fent említett hat határszéli községbe hat szervet rendeltem ki adatfelvételre és igazolványok kiállítására. Ezek a szervek látják el átruházott hatáskörben a kapitányság rendészeti teendőit is, a panaszokat felveszik és a menekültek szűrését is végzik. A kapitánysággal, a községi elöljárósággal és a rendőrbiztosságokkal állandó összeköttetésben vannak.

Az összegyűjtött adatokat a kapitányság dolgozza fel, és esetenként terjesztjük fel.

Az említett szervek kirendelésében utólagosan kérem a hozzájárulást és részünkre a napidíj felszámítását engedélyezni.

Újabb eseményekről a jelentést esetenként, sürgős esetben táviratilag teszem meg.

Sátoraljaújhely, 1947. január 25-én.

Tamás Ferenc r. hdgy.
kapitányság vezetője helyett

Jelzet: MOL XIX-B-10-1947-IV/12-532. folyószám, 281.770/1947, 8. doboz - A forrás fotómásolatát mellékeljük.

c.

A karancskeszi honvéd határvadász zászlóalj parancsnokság jelentése a szlovák deportálásokról
1947. január 29.

Magyar 9. honvéd határvadász-század
4. szám
„D".-1947.

Szlovák deportálásról
jelentés.

Magyar 3. honvéd határvadász zászlóalj „D" tisztjének

 

Karancskeszi, 1947. évi január hó 29-én                                                                 Salgótarján
Jelentem, hogy 1947. évi január hó 27-én Bussa, Rárósmulyad és Felsőzellő szlovákiai községeket szlovák partizánok, csendőrök és katonák körülzárták és a deportálást megkezdték.

Bussán 84 család, Rárósmulyadon 43 család kapta meg a deportálásról szóló hivatalos végzést. (Pridelovaci výmer). Felsőzellő községből kevés számú család került deportálásra. Számukat pontosan megállapítani nem tudtam.

A községek körülzárása következtében a deportálás elől csak nagyon kevesen tudtak Magyarországra menekülni. Nógrádszakál községbe Bussáról 12 személy, Rárósmulyadról 9 személy, Felsőzellőről pedig 1 személy tudott eddig átmenekülni. Mindhárom községbe a lakosság elszállítása még folyamatban van.

Megállapítottam, hogy a deportálások folyamán nem tartják be a szlovák kormány által kiadott 88/1945 számú elnöki dekrétumot (a dekrétum másolatát 1./ sz. alatt melléklem) elhurcolásra kerültek olyan anyák, akiknek 10 éven aluli gyermekük van.

Rárósmulyadról Jekkel Józsefné /szül. Vámos Irén/ 2 hónapos kisgyermekével, Péter Istvánné (szül. Vámos Piroska) hét éves és egy 8 hónapos gyermekével is az elhurcoltak között van. Jekkel Lászlóné egy 3 hónapos és egy 2 éves kis gyermekét a bizottsági orvossal megvizsgáltatta az elhurcolás előtt. A gyermekek betegek voltak. Ennek ellenére az orvos azt mondta, hogy takarja jó melegen be őket, elszállítható.

Az elhurcoltak között van Budai András 87 éves gazdálkodó is, valamint Schnaiker Endre községi kovács.

A fent említett rendeletben közölteket a felhozott bizonyítékok tanúsága szerint tehát nem tartják be.

A személyek elszállítása nyitott tehergépkocsikon történik. Azokat az ingóságokat, amelyeket a mellékelt útmutatás (2-es számú melléklet) szerint magával vihet, leponyvázott tehergépkocsikon viszik. A bevagonírozás Losonc vasútállomáson történik. Az onnan érkező hírek szerint ingóságaikat azonban innen már nem viszik velük tovább. A hátrahagyott ingóságokat az elszállításra nem kerülőknél kell hagyniuk, további intézkedésig.

Az elszállítások során a családokat különböző városokba jelölik ki, valamint a családtagokat is.

Vámos Mihály (házúr) rárósmulyadi fűszeres más városba lett szállítva, mint tüdőbeteg apja, leánygyermekét és feleségét szintén más városba szállították

Nagy Ferenc (Csaba), aki félszemére vak, más községbe került, mint nyomorék felesége és László fia, aki fél kezére béna, másik kezére pedig 60%-os háborús rokkant.

Birtokomban jutott Vámos Ilona kitelepítéséről szóló végzés (3. sz. melléklet), amelyen világosan kitűnik, hogy habár Alfréd nevű fia 1935-ben született, tehát 16 évnél fiatalabb, - mégis Kralowiczébe telepítették volna. Az elhurcolás elől azonban átmenekült Litkére.

A deportálásra került községekben a lakosság hangulata nagyon elkeseredett. Bussán a kitelepítő csendőrök ellen Palik József 27-én kb. 1/2 10 óra körül tettleg lépett fel. Dulakodás során két szlovák csendőrt agyonütött. A szlovák katonák a helyszínen agyonlőtték. 27-én éjjel a lövöldözések zaja többször áthallatszott Nógrádszakálba.

Felsőzellő községben Bella Gábor, aki a községben a legmódosabb gazda volt és szintén deportálásra került, elhurcolása előtt házát felgyújtotta. Szlovák katonák megbilincselve külön szállították el ismeretlen helyre.

1947. évi január hó 28-án Rárósmulyad községet körülzáró szlovák katonák közül 2, egy az elhurcolás elől elmenekült egyén üldözése közben az Ipolyon keresztül átjött Magyarországra. A határvonal mellett húzódó országúton tartózkodó magyar polgári személyeket a náluk lévő géppisztolyokkal akarták onnan távozásra kényszeríteni. Az azonnal a helyszínre érkező magyar katonák megérkezésének láttára visszahúzódtak az Ipolyon túlra. Megállapítottam, hogy a 2 szlovák katona ittas állapotban volt.

A fent említett három község elhurcolt lakosságát Tőrincs községen keresztül szállítják Losoncra. Tőrincs lakossága, látva az eseményeket, tömegesen özönlik át a határon. Ingóságaikat hozzák magukkal. A szerzett hírek, a látott események olyan hatással vannak a tőrincsi magyar lakosságra, hogy átözönlésüknek megakadályozására rábírni őket nem lehet. Olyan kijelentéseket tettek, hogy akadályoztatásuk esetén a szlovák határőrizeti szerveknek fegyveresen állnak ellen. László Pál átjövetelekor egy orosz mintájú puskát, benne 6 db töltényt adott át a 9/4 h[atár]v[adász] őrs parancsnokának. Valamennyi menekülő baltával és csákányokkal van felfegyverezve. Az átmenekülők számát nagy számuk miatt pillanatnyilag pontosan megállapítani nem lehet. A Tőrincsen szolgálatot teljesítő szlovák fináncok a vagyonmentést nem akadályozzák meg, sőt elősegítik. Így vált lehetővé, hogy a menekülők állatokat, kocsikat és mezőgazdasági gépeket is magukkal hoznak.

A 9. hv. sz[ázad]d p[arancsno]k. f. hó 28-án a kérdéses területen szemlét tartott. Jelentését csatoltan melléklem.

Jehocek Károly

szd. nyom[ozó] t[iszt[h[elye]tt[e]s

 

Jelzet: MOL XIX-B-10-1947-IV/12-101. folyószám, 4. doboz - A forrás fotómásolatát mellékeljük.

A dokumentumban említett mellékletek nincsenek az ügyirat mellett.

  

d.

A salgótarjáni honvéd határvadász zászlóalj parancsnokság jelentése a szlovákiai deportálásokról
1947. február 1.

M. 6. hv. zászlóalj parancsnokság                                                                           D. tiszt
9. szám
D.-1947.

Szlovákiai deportálásokat
jelent

Honvéd Határőr Parancsnokságnak
(1. b. osztálynak)

Salgótarján, 1947. február hó 1-én                                                              Budapest

Január hó 27-től 31-ig megtartott szemlém alkalmával szerzett túloldali és a deportálásokkal kapcsolatos értesüléseim az alábbiakban jelentem:

            7. hv. század sávjában:

Bánréve és Sajópüspöki között az országúton közlekedők egy hiányos öltözetben lévő nőt találtak, akit idegösszeroppanással előbb a közeli bányakórházba, majd Budapestre szállítottak. Későbbiekben elmondotta, hogy a deportálás elől és minden ingóságát visszahagyva, csak az utolsó pillanatban tudott elmenekülni.

Jéne községből majdnem az egész falu áttelepült. A menekülteket az ózdi járási főszolgabírói hivatalhoz irányították, ahol elszállásolásukról gondoskodtak. Jénéből az áttelepülést megelőzően csak december 10-én és Karácsony másnapján volt részleges deportálás. A jénei finánc parancsnokot azért, mert a magyarok átmenekülését elősegítette, a hírek szerint elmozdították állásából. A deportálást végző bizottság több tagja, valamint a bizottsághoz tartozó szlovákok zsidó vallású; így a menekültek egy részének hangulata zsidóellenes.

Harmac, Rimaszécs, Csizfürdő és Feled községekben a deportálások megtörténtek. A falvak körülzárását a csendőrség és a katonaság végzi. A kitelepítendők kiválasztását pedig a faluban lévő repülő-bizottság végzi, mely orvosi felülvizsgálat alapján történik. A környező falvak deportáltjainak vagonírozása és autóba rakása Feleden történik. Az elszállítandók a legminimálisabb élelmet vihetik magukkal. Eddig főként a nincsteleneket vitték el, de legutóbb már mindazokat a módosabb gazdákat, - melyek fehér cédulával rendelkeztek -, is elszállították. Kiknek az előbbi rendelkezés értelmében Magyarországra kellett volna települniük. A Magyarországra történő legális telepítés után ugyanis Szlovákiának az ott maradt ingatlanokért és földbirtokokért téríteni kellene, vagy kompenzációs alapon beszámítás alá esne; de jelen esetben a fehér cédulával rendelkező, módosabb magyar gazdák deportálása után földbirtokuk a szlovák állam tulajdonába megy át.

Jéne község egész lakossága február 11.-ére népbíróság elé lett idézve. A megidézettek között szerepelnek olyanok is, akik már két évvel ezelőtt meghaltak, vagy már évek óta nem laknak szlovák területen. Ilyen idézést Jénében csak 5 család nem kapott. Jénéből menekültek cigányok is. Látva azonban azt, hogy megélhetésükért itt is dolgozni kell, visszaszöktek. A visszaszökött cigányokat a szlovákok megverték.

Harmacon 8 családot azért, mert nem akartak elmenni, nagyon megvertek a csendőrök és betegen, részben eszméletlen állapotban rakták őket gépkocsira.

Lénártfalváról 240 szekérrel jöttek át menekültek, s bár szlovák fináncokkal találkoztak, azok nem akadályozták meg az átkelést. Az átmenekültek előadása szerint 2-300 cseh koronáért a szlovák fináncok tovább engedték őket.

Január 27-én Tornaaljáról 180 kijelölt családból 60 családot deportáltak.

Rimaszécsen december 10-én - az első kitelepítés alkalmával - 60 család közül 14-et szállítottak szudéta területre. Rimaszécsen 28-an, vagy 29-en várják az ismételt deportálást. A rimaszécsi fináncparancsnok Sabek törzsőrmester. A felesége magyar származású és ő maga is szimpatizál a magyarokkal. Helyettese Riska szemlész. Mindkettőjükről az átmenekült magyarok elismeréssel szólnak. A rimaszécsi finánc őrs legdurvább beosztottja Adam finánc. Ugyanitt a csendőrparancsnok egy magyar ajkú, volt csendőr törzsőrmester, aki a legmesszebbmenőkig a szorult helyzetben lévő magyarok segítségére van.

Rimaszécsen január 29-ére várták az áttelepítést, amikor az összes korcsmákat bezárták.

Szécsen a deportálandó magyarok besúgója Forgony Béla susai lakos. A szlovákoknál kiváltságokat élvez, és a besúgásait a maga javára gyümölcsözteti.

A Darnya-i fináncok megengedik, hogy az átmenekülők minden ingóságukat magukkal hozhassák. Az ottani fináncparancsnok, pl. az egyik átmenekülőt utasította, hogy átjövetele után Hangonyban Domonkos szds. századparancsnoknál jelentkezzen. Az itteni fináncparancsnok engedélyt adott a faluban élő magyaroknak az átmenekülésre. 28-án délután Détér és Serke felöl több tehergépkocsi jelent meg, melyek valószínűleg a deportálást szándékozták végrehajtani. A Darnya-i fináncok a tehergépkocsik megjelenésekor az átmenekülést leállították, és a tehergépkocsik rövid idő után történt távozásukkor kijelentették, hogyha az átmenekülés ismét lehetséges lesz, a menekülőknek azt be fogják jelenteni.

Darnyán az a hír járja, hogy 28-án, 29-én kezdődik az áttelepítés. Az egész község nem nagy, csupán tanya jellegű. Az ottani fináncparancsnok megengedte, hogy 28-án 5 óráig a menekülni szándékozók ingóságaikat Magyarországra szállíthassák.

Egy Darnya-i gazda kijelentette, hogy inkább Magyarországon lesz kanász, mintsem a szlovákok cselédje legyen.

Détér, Simonyi és Serke január 29-én szlovák katonákkal már körül volt fogva. Ugyanez nap történt Gesztete kiürítése is. Gesztete kiürítése olyan gyorsan történt, hogy onnan menekültek csak szórványosan tudtak átjönni a határon.

Gesztete községből 86 családot vittek el. 4 családot hagytak vissza, akik dohánytermelési igazolvánnyal rendelkeztek. A szlovák katonaság megszállta a községet, és erőszakkal vitték el a magyarokat. Élelmezésükre 10 élő libát vihettek magukkal és libánként 15 kg szemes takarmányt. 5 tagú családig 1 q burgonyát, 5 családon felül annak dupláját vihették el. A községekhez tartozó tanyákon eddig már letelepedett szlovákok a deportált magyarok visszahagyott ingóságát, állatjaikat széthordják.

A szlovák fináncokat a Magyarországról átjáró csempészek a következőkről tájékoztatják:

A szlovákok a kitelepítéseket és a deportálásokat hagyják abba, mert magyar területen partizánokat toboroznak és rövidesen várható, hogy az így toborzott partizánok betörnek Szlovákiába. A szlovák finánc közlése szerint ezért erősítették meg a határt katonasággal. Továbbá kijelentette: Ha mi magyarok bementünk volna Szlovákiába, veszteséget okozhattunk volna nekik, de eredményt mégse érhettünk volna el.

Túloldalról származó hírek szerint Füleken a magyarság csoportokba tömörült, és állítólag segítségére akartak lenni Dálnoki Veress Lajos összeesküvésének.

            8. hv. század sávjában:

Péterfaláról átmenekült ismeretlen nevű módos gazda jelentkezett a 8/1 hv. őrs parancsnokánál. Tudomása volt arról, hogy Szilváskő-pusztán (Magyarország) 11 család önként jelentkezett a Szlovákiába való kitelepülésre. Előadja továbbá, hogy bár 120 hold földje maradt odaát. Megy Szilváskőre, és az ott kitelepülésre váró szlovák családokat levetkőzteti és kikíséri a határra. Ott megadja nekik a Szlovákiában hagyott otthonának címét, és átteszi őket a határon. A visszahagyott otthonukat pedig Szilváskő-pusztán a maga részére foglalja le. Ugyancsak a 8/1 hv. őrsön Farkas Viktor (Magyar[ország]) dobfenéki gazda előadta, hogy míg ő és családja otthonuktól távol voltak, a szlovákok minden terményüket és ingóságukat elhurcolták. Az otthon tartózkodó Zoltán nevű fiát pedig azért, mert pisztolyt találtak nála, ismeretlen helyre hurcolták; Dobfenéken csak egy pár magyar családot hagytak vissza, akik elfogadható orvosi bizonyítvánnyal rendelkeztek. Azonban azokat az öreg családokat, akik munkabíró fiatalokkal rendelkeztek, ugyancsak elhurcolták.

Péterfalán 8 nincstelen család lakott. Egész évi eltartásukról a módos Köböl család vállalt kezességet, és a kezesség fejében 70 000 cseh koronát ajánlottak fel. A szlovákok ezt nem fogadták el, és mind a 8 családot deportálták.

Péterfalát 16 csendőr szállta meg azzal, hogy mindaddig ottmaradnak, míg a deportáló bizottság a kijelöléseket végre nem hajtja. A csendőrség viszont a rájuk bízott feladatot nem hajtják végre. A péterfaliak ugyanis az ingóságaikat nyugodtan szállíthatják át a határon, személyileg azonban az utolsó pillanatig ott maradnak. Tanultak a Dobfenéken történtekből.

Jellemző a szlovákokra, hogy a gazda nélkül maradt otthonokból főleg az élelmet viszik magukkal és állítólag az ottani közellátásnak szolgáltatják be.

Az átmenekülők elhelyezéséről közigazgatási vonalon Zabarban és a határmenti magyar falvakban intézkedés történt. Tudomásom szerint a községi jegyzőknek össze kellett írni az átmenekülteket, lakhely és foglalkozás szerint és a Belügyminiszterhez jelenteniök kell.

Ceredi hv. őrs nyomozójának jelentése alapján:

Medveshidegkúton az áttelepülők jelentése szerint a faluban már csak 10-15 család maradt. Ezek részben azok közül adódnak, akik szlovákoknak írták magukat.

Medveshidegkútról áttelepültek ingóságainak áthozatalánál a 8/2 őrs határvadászai segédkeznek. Tekintettel arra, hogy Cered község a hidegkutiak rokonságából áll, a cerediek egy emberként állnak a határvadászokkal együtt a menekülők segítségére. A szlovák határőröket nappal nem lehet látni Medveshidegkúton. Medveshidegkútról eddig csak a már régebben kijelölt magyarokat deportálnak. Előbb az a hír járta, hogy csak az 50 holdon felüli gazdákat deportálják. Az eddigi deportálások során azonban a szlovákok a nincstelen gazdákat is elszállították, így ma már a nincstelenség sem biztosíték.

Az eddigi kitelepítések tapasztalataiból a következőket jelentem:

A kijelölt falvakat szlovák katonaság, csendőrség veszi körül. A községben pedig 4-5 főből álló bizottság jelöli ki a deportálandókat, akiket a bizottsághoz tartozó orvos felületesen megvizsgál.

Medveshidegkútról Ceredre átmenekülő magyarokat a község lakossága pártfogásba veszi. A menekülteket a községben lakó rokonsága szállásolja el, míg jószágaikat e célra megnyitott 2 községi istállóban helyezik el.

Általánosságban tapasztalható, hogy az áttelepültek jószágai minőségben jóval az itthoniak felett állnak.

Tekintettel arra, hogy a menekültek legtöbbjének a földje magyar oldalon van, kijelentették, hogy addig, amíg odaát szlovákok lesznek, nem mennek át. Cereden eddig még minden menekültnek sikerült lakást biztosítani. Általában hajléktalan menekült az egész határsávban csak elvétve jelentkezik, így a rendőrség beavatkozása legtöbb esetben szükségtelen. Cereden az elszállásolás céljaira igénybe vehető még a községi iskola és a községháza üres termei.

Vecseklőbe nem régen helyeztek egy cseh bírót, aki kijelentette, hogy egy magyar sem fog Vecseklőn maradni. Azzal dicsekszik, hogy egyedül ő fog a községben maradni. Erre többen, köztük Víg Barnabás vecseklői menekült kijelentette, hogy: „Te is addig maradsz Vecseklőn, amíg én és bányász társaim Rónáról vissza nem szökünk Vecseklőre."

Tajtiban lakó és Róna-bányán dolgozó bányászok felterjesztést intéztek a szlovák belügyminiszterhez Pozsonyba és kérték áttelepítésüket Magyarországra. Válasz eddig nem érkezett.

A Tajti-i fináncok kijelentették a Róna-bányán dolgozó bányászoknak, hogy addig nem engedik át munkahelyükre, míg a Rónán elkészített és a Gortva völgyébe szánt finánc őrbódét át nem viszik. A jelentés alapján a 8/3 őrs az elkészített őrbódét lefoglalta, és ugyancsak a Gortva völgyében, de magyar részről felállította.

Vecseklőről a hírek szerint január hó 31-én kezdődött meg a deportálás. Ezt megelőzően az átmenekülni szándékozók Róna-bányán, Róna faluban és Zagyván lakás után néztek.

            9. századnál:

a 9/5 őrs viszonylatban Busán az ottani magyarok a deportálásnak nem akartak eleget tenni, és a szlovák karhatalmat megtámadták. A szlovák katonaság az ellenállókkal szemben géppisztolyokat használtak. Az eddigi értesülés szerint az összetűzésnek 5 magyar halottja és 20 sebesültje van.

Törincset és Busát január 29.-én hajnali 3 órakor a deportálandó magyarok felgyújtották. A gyújtogatás során 2 polgári egyén és 1 szlovák rendőr életüket vesztették.

A 9. hv. század nyomozójának a század viszonylatában a deportálásokkal kapcsolatos értesüléseit, ill. jelentését a z[ászlóa]lj pk. úr január hó 31.-én a Határőr Parancsnokságnak személyesen jelentette.

A határőr Parancsnokság telefonon adott azon parancsát, hogy az átmeneküléseket minden körülmények között - ha kell, a kiképző század bevetésével is -, meg kell akadályozni; a gyakorlatban végrehajtani nem lehet. Sem a felvilágosítás, sem a rábeszélés a menekülőket tervükben megakadályozni nem tudja, fegyvert pedig a határvadász sorsüldözött honfitársára nem fog.

4 drb. Melléklet

Szabó alhdgy.
D tiszt

Jelzet: MOL XIX-B-10-1947-IV/12-402. folyószám, 11.001/eln., 6. doboz - A mellékletek nincsenek az ügyirat mellett.

e.

A miskolci honvéd határvadász zászlóalj parancsnokság szlovákiai helyzetjelentése 1947. február 3.

Magyar 2. honv. hv. zlj. parancsnokság.                                                     D. tiszt

 

51. szám.
P. 1947.

Szlovákia helyzet jelentés
felterjesztése.  

Magyar honvéd határőrség parancsnokság
(I. b. osztály)

Miskolc, 1947. évi február hó 3-án.                                                             Budapest

Jelentem, hogy a 2. honv. hv. zlj. határsávjával átellenes oldalon a szlovák hatósági közegek az egész magyarlakta területen erőszakos elhurcolásokat hajtanak végre.

A hozzám beérkezett jelentések szerint az összes magyarlakta községekből már nemcsak egy ízben hajtottak végre erőszakos elhurcolásokat, hanem ezt megismételve mindaddig csinálják, míg csak találnak egy magyar embert.

Óriási átszivárgások vannak a határon az egész zlj. területén. Tömegesen hozzák a még el nem hurcolt egyének kevés ingóságaikat. Ezen vagyonmentési munkálatot a szlovák katonaság és csendőrség nagyban kihasználja oly értelemben, hogy a menekülők kevés ingóságait nagy összegekért engedik át a határon. Az átmenekülők kihallgatásakor egyöntetűen vallják, hogy egy 40-50 kg csomagért a szlovák csendőrök és fináncok valamint katonaság 1000-3000 cseh koronát is elkérnek.

A magyar rádió, valamint több újság közölte, hogy Bánrévénél Szlovákiából ezres tömegek menekülnek át a határon. Igaz, hogy az átmenekültek száma nagy, azonban úgy az újságcikk, mint a rádió bemondása nem fedi a valóságot, mert az eddig beérkezett jelentések szerint az átmenekültek száma kb. 200-250 fő. Ez a szám természetesen a legutóbbi menekülésekkel kapcsolatos.

Tudomásom szerint a bánrévi rendőrkapitányság 1945. évi május hó 1-től 820-830 drb igazolványt adott ki menekültek számára.

Értesültem arról is, hogy az utóbbi időben a szlovákok, illetve cseh hatóságok már nem csak magyar családokat hurcolnak el, hanem oly szlovák egyéneket is, akik az 1938-as visszacsatolás után nem menekültek el cseh-szlovák területre. Pl. erre a velkenyei volt szlovák finánc parancsnok helyettes családja.

[olvashatatlan aláírás]
Fhdgy
zlj. D. tiszt

Jelzet: MOL XIX-B-10-1947-IV/12-378. folyószám, 5. doboz - A forrás fotómásolatát mellékeljük.

f.

A Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányságának jelentése a csehszlovákiai deportálásokról

1947. február 4.

A Magyar Államrendőrség vidéki főkapitánysága

Szám: 30. 023/19.-1947. eln.                                                  Tárgy: Csehszlovák deportálások

Belügyminiszter Úr!

Jelentem, hogy a Zemplén vármegyei körzeti szemlélő f. hó 3-án a következő jelentést tette:

„Jelentem, hogy a mai napon hivatalbeli helyiségemben megjelent Berta Lajos, aki 1900. X. 8-án Tiszacsegelyen született, írógépműszerész, királyhelmeci lakos, és a deportálásokkal kapcsolatban jegyzőkönyvbe foglalva - melyet irattáramban helyeztem el - a következő adatokat szolgáltatta:

Nevezett január hó 28-án jött át Királyhelmecről. Előadása szerint 1944 ősze óta lakik Királyhelmecen, megelőzően Csapon lakott. Királyhelmecre, mint a Kommunista Párt járási titkára került, és e tisztséget 1946. májusáig viselte, amikoris a szlovákok e tisztség viselésétől megfosztották, miután magyar nemzetiségű sem pártban, sem közhivatalban vezető tisztviselői tisztséget nem viselhet.

Berta Lajos 1920 óta a Csehszlovák Kommunista Pártnak a tagja, párttitkári megbízatása az orosz katonai parancsnokság rendelkezésén alapult s ennek ellenére tisztségétől a szlovákok megfosztották.

Csehszlovákiában a magyar nemzetiség nem azonos értékű állampolgár. A magyar nemzetiségűektől az iparjogosítványokat visszavonták. A magyar nemzetiségű ingatlan tulajdonosok ingatlanaikkal nem rendelkezhetnek, ezt sem el nem adhatják, sem meg nem terhelhetik.

A kitelepítéseket a múlt év nyarán Királyhelmecre kiszállt kitelepítési bizottság készítette elő. A kitelepítési bizottság a helyi hatóságoktól független szerv volt, annak tagjai Pozsonyból, vagy Kassáról jöttek. A bizottság a magyar nemzetiségűeket kataszterbe vette függetlenül attól, hogy a régi csehszlovák állampolgárságuk megvolt-e, vagy sem. A kataszteri adatgyűjtés a személyi adatokon kívül a vagyonjogi kérdésekre is részletesen kiterjed. A kitelepítési bizottságnak kb. 10 tagja van, akik jelenleg is Királyhelmecen tartózkodnak. A bizottság működése az egész királyhelmeci járásra kiterjed. Nevezett értesülése szerint a kitelepítési bizottságnak az a feladata, hogy 1947. március végéig az ottani magyar lakosságnak a kitelepítését végrehajtsa. A kitelepítést 3 turnusban akarják végrehajtani, a végrehajtás 1. turnusa most van folyamatban. Az 1. turnussal a kb. 3000 főnyi magyarság 60%-át akarják kitelepíteni. A kitelepítés részleteiről pontos felvilágosításokat adni nem tudott, mert előzetes letartóztatásának elrendelése miatt bujkálnia kellett.

Nevezett előadása szerint a Bély, Bacska és Battyán községek magyar lakosságának ellenállásáról hallott, haláleset értesülése szerint mindkét részről előfordult, az ellenállás részleteiről azonban nem tudott felvilágosítást adni.

Jelentem, hogy az elmenekültek túlnyomó része az ide 40-30 km-re fekvő községekbe jött át, az értesüléseimet leellenőrizni nem tudtam a hófúvások következtében beállott vasúti korlátozások miatt.

Legújabb értesülésem szerint Kisdobra és Perbenyik községek lakosai részéről a gazdasági mentés folyik magyar területre, annak ellenére, hogy a határ megerősítése miatt a magyar területre való átmenekülés lehetősége erősen lecsökkent."

Budapest, 1947. február 4.

                                                                                  A VI. d. főkap[itányság] vezetője:
                                                                                          /Dr. Komáromy László/
                                                                                             rendőrőrnagy

Jelzet: MOL XIX-B-10-1947-IV/12-532. folyószám, 282.730/1947, 8. doboz - A forrás fotómásolatát mellékeljük.

g.

A mosonmagyaróvári határvadász zászlóalj parancsnokság jelentése a szlovákiai kitelepítésekről
1947. február 8.

Magyar 6. honvéd határvadász zászlóalj parancsnokság
81 szám.
Kt-1947

Szlovákiai kitelepítésekről jelent.

Magyar Honvéd Határőr Parancsnokságnak

Mosonmagyaróvár, 1947. évi február hó 8-án                                                        Budapest

Jelentem, hogy Szlovákiából a legutóbb kitelepítés elől átmenekült magyarok kikérdezésük során beszámoltak arról, hogy őket menekülés közben különösebb bántódás nem érte. Az a nézetük, hogy a szlovákok alkalmat és módot nyújtanak nekik az átmenekülésre. Ez abból is következtethető, hogy legutóbb 15 vagy 20 szánkóból álló csoportot, mikor nyilvánvaló volt, hogy azok a Duna jegén akartak átmenekülni, a szlovák határőrök még csak nem is igazoltatták.

A jelenlegi menekültek ingóságaik nagy részét magukkal tudták hozni és különösebb bántódás egyiket sem érte.

Jelentem továbbá, hogy 1947. február hó 6-án a szlovák katonaság ismételten körülvette Somorja és Gutor községeket és a további kitelepítéseket megkezdte. Értesülés szerint most az iparosokat és az eddig erdőben bujkálókat akarják elhurcolni.

            Különösebb kegyetlenkedésekről eddig nem érkezett jelentés.

                                                                                              Óvári őr[na]gy

Elintézve 11. 419/eln.
1/b-1947. sz. alatt
1947. II. 25.

Jelzet: MOL XIX-B-10-1947-IV/12-402. folyószám, 11.178/eln.; 6. doboz - A forrás fotómásolatát mellékeljük.

h.

A bánrévei határrendészeti kapitányság február havi helyzetjelentése
1947. február 24

A Magyar Államrendőrség     
bánrévei határrendészeti kapitánysága

Bizalmas!

Szám: 12/1947. biz.
Tárgy: Határszéli helyzetjelentés felterjesztése a bánrévei határrendészeti kapitányságtól 1947. évi február hóra vonatkozólag

Rendelet száma: 574.812/1946. IV-12. B. M.
Mellékelt: 1 drb.

A MAGYAR BELÜGYMINISZTÉRIUM HATÁRRENDÉSZETI OSZTÁLY VEZETŐJE!

BUDAPEST

A február havi határszéli helyzetjelentést az alábbiakban terjesztem fel:

A Gömör megyei deportálásról Belügyminiszter Úrnak állandóan jelentést tettem. Ma már az a helyzet, hogy a Csehszlovákiához került gömöri részek 75-80%-a a deportálási tevékenység áldozatává vált. Nem akasztotta meg a népellenes akciót a közbejött béke aláírása sem. Az említett területről (1. mellékelt térkép)[1] [3] a lakosság kb. 40%-át vitték fel, más 15-20%-a pedig földönfutóvá válva bujdosásba indult, vagy átszökött Magyarországra. A menekültek segélyezése a közigazgatási szervek hathatós támogatásával történik, két ízben amerikai UNRRA bizottság járt kinn a helyzet megismerése céljából. A tömeges átmenekülés nagy feladatot rótt a határrendészeti szervekre, melyek nem csak a megszűrés, jelentkezés felvétel nagytömegű munkáját kellett végeznie, hanem fel kellett mutatnia a határsávbeli járások területén letelepült, de hatóságomnál nem jelentkezett menekülteket is. E tényről a Belügyminiszter Úrnak külön-külön, állandóan jelentést teszek. A deportálási tevékenység jelenleg a rozsnyói körzetben folyik s fenyegeti a nagyrőcei (jolsvai) járást is. A szomszédos salgótarjáni és hidasnémeti határrendészeti kapitányságokkal állandó érintkezésben állok. Előbbi, a Nógrád megyei részek kiürítését közölte hatóságommal, utóbbi pedig értesített arról, miszerint Abaújtorna megye elszakított részein ezideig ily akció nem indult meg.

A bánrévei magyar határzóna lakossága - bár lelkileg elő volt készülve rá, (különösen az ózdi munkásság) - mégis nagy felháborodással, tiltakozással, elkeseredéssel fogadta a második trianoni, illetve párizsi békekötés hírét. Itt, ahol ez az igazságtalan határ ismét a kettényírt földek elevenébe vág, érzékenyebbek is az emberek ezen problémák iránt, mit egyébként a népellenes deportálások ténye határozott gyűlöletté fokoz a szomszédállam iránt.

A Gömör megyei magyar etnikum sorsa - tekintve, hogy a békeokmány nem alkalmaz kisebbségvédelmi intézkedéseket s a nagyhatalmak közbelépése elmaradt - megpecsételtnek látszik.

Végül jelentem azoknak a hírhedt egyéneknek a névsorát, kik a túloldali magyarság életét jelen időben sanyargatás, besúgás, vagy egyéb, cselekmény folytán különösképpen megkeserítik:

1./ Medve Imre NB. politikai osztály vezető, Rozsnyó
2./ Papik Fülöp járási főnök                            Nagyrőcs
3./ Kristofik nevű 60 éves tímár                       Jolsva
4./ Polomszky János községi bíró                    Jolsva
5./ Fábry Ferenc 37 éves kereskedő               Jolsva
6./ Gregor István 50 éves földműves                Mikolcsány
7./ Lesták nevű munkás 50 éves                      Mikolcsány
8./ Benkó nevű 50 éves földműves                   Mikolcsány
9./ Kruspir László 60 éves tanító                     Süvete
10./ Bene Jankó Ferenc tanácstag                   Licze
11./ Szögedi János 40 éves földmíves  Licze
12./ Miklós Béla, Servák 58 éves                    Licz
13./ ifj. Miklós Béla, Servák 28 éves               Licze
14./ Székely István, Pápaszemes 50 éves, bányász: Licze
15./ Janik Vince 46 éves községi bíró  Licze
16./ Havran István 42 éves útkaparó               Licze
17./ Krajnyák János községi bíró                     Licze
18./ Kovács Lajos segédjegyző                       Licze

Jelentésemet 1 drb. Melléklettel felterjesztem.

Bánréve, 1947. évi február hó 24-én

A kapitányság vezetője:

Dr. Pallagi Dénes rfhdgy.

Jelzet: MOL XIX-B-10-1947-IV/12-551. folyószám, 8. doboz

3.

a.

Kihallgatási jegyzőkönyv ifj. Árpa József szlovákiai bántalmazásáról
1946. november 29.

Magyar 15. honv. hv. szd. pság.

Jegyzőkönyv

Felvétetett Győrben 1946. évi november hó 29-én a fenti szd. irodahelyiségében, (Teleki u. laktanya)
Tárgy: ifj. Árpa József Csehszlovákiából kiutasított színész bántalmazása a szlovák hatóságok által.
Jelen vannak: ifj. Árpa József színész, Mátay Andor hdgy. szd. pk. , Marti Béla honv. jegyzőkönyv vezető.

Ifj. Árpa József szül. Pozsonyban 1926. április 12-én, anyja neve: Derzsy Mária, foglalkozása: színész, lakik: Győr, Árpád út 63. sz., az igazmondásra történt figyelmeztetés után, a neki feltett kérdésekre előadja a következőket:

1./ Hol lakott Szlovákiában, mikor és miért utasították ki?	Pozsonyban a Jókai u. 9. sz. alatt laktam, és 1945. május 9-én utasítottak ki azért, mert magyarnak vallottam magam, szüleimmel együtt.
2./ Mint kiutasított, mikor és hol lépte át a határt, Magyarországon hol jelentkezett és hol telepedett le?	1945. évi július 28-án, Oroszvárnál léptük át a határt szüleimmel, Budapesten a Népgondozó kirendeltségnél jelentkeztem és először Rákosfalván, majd megélhetési okok miatt Győrben telepedtünk le.
3./ Mikor, milyen ügyben és hová kért a magyar hatóságoktól alkalmi útilapot?	1946. évi augusztus 21-én kértem alkalmi útilapot Nagymegyerre, hogy nővéremnél lévő ingóságaimat elhozhassam.
4./ Ezzel az alkalmi útilappal Nagymegyerre ment-e, ha igen, meddig tartózkodott ott?	Még 22-én Nagymegyerre mentem, és egy napig tartózkodtam ott.
5./ Elhagyta-e Nagymegyert, ha igen, hová ment és milyen célból?	Augusztus 22-én elhagytam Nagymegyert, Pozsonyba utaztam, hogy a nővéremnél lévő ingóságainkat megmentsem.
6./ Tudta-e, hogy ezzel kihágást követ el?	Tudtam, hogy tilos, amit csinálok, de kénytelen voltam Pozsonyba menni, mert ingóságainkat más módon megmenteni a szlovákok elől nem tudtam volna. Útlevelet kapni nem tudtunk, viszont mikor kiutasítottak a szlovákok, csak egy hátizsákra való holmit engedtek áthozni, sőt, még ami abban jó volt, azt is elszedték a határon.
7./ Hogyan fogták el Pozsonyban a szlovákok, és hová vitték?	Pozsonyban a nővéremnél összecsomagoltam ingóságaimat, és kimentem a vasútállomásra, hogy Nagymegyerre visszautazzak. Itt fogtak el a szlovák rendőrök, bekísértek a Kórház utcai rendőr igazgatóságra.
8./ A továbbiakban milyen eljárást folytattak le ön ellen a rendőr igazgatóságon, és bántalmazták-e?	A rendőr igazgatóságon becsuktak a politikai osztály egyik (18-as) cellájába, ahol rajtam kívül egy, majd később, meg egy vizsgálati fogoly volt. A nevük: Lusitsza Béla bécsi lakos és Dittrish Emil pozsonyi lakos, ezek után kerültek még cellámba még: Trypski József, majd Gyuraskó László bártfai (16 éves diák) lakos. Szeptember 14-ig egyetlen egyszer sem hallgattak ki. Ekkor 14-én a referens elé vezettek kihallgatásra. A kihallgatás udvarias hangnemben folyt le, és kérdésemre még azt a választ is kaptam, hogy két-három nap múlva szabadon bocsátanak. Ez a kihallgatás a II. emelet 214-es számú szobájában folyt le. Még aznap éjjel újra kihallgatásra vittek, ez alkalommal a 233/a számú szobába vittek. Amint beléptem, azzal fogadott a kihallgatást vezető (nem volt azonos a nappali kihallgatást végzővel): „Látja, milyen sötét van itt, és nincs itt senki, ha agyonütjük magát, akkor sem tudja meg senki." Ezen figyelmeztetések után magyar spionnak neveztek, és nekem álltak hátulról elkezdtek ütlegelni. Ezt a műveletet addig folytatták velem, míg össze nem estem. Ezt a kihallgatási módszert 16 egymást követő éjszaka alatt alkalmazták, míg végül olyan állapotba jutottam, hogy kórházba voltak kénytelenek szállítani.
9./ Milyen hangnemben hallgatták ki, és milyen mértékben bántalmazták?	A kihallgatási hangnemük csendes és gúnyos módon történt. A bántalmazás következtében súlyos sebeket ejtettek rajtam, karddal és bikacsekkel, időnként tenyér éllel a nyakcsigolyámra csapdostak. Egy esetben a falon lógó Sztálin képet leakasztották a helyéről, és a képet tartó horogra kezemet összekötve felhúztak. A bántalmazásoknak az eredménye a fenti pontban említett kórházba utalás lett.
10./ Meddig tartott a bántalmazása, és miért hagyták abba?	Bántalmazásom szeptember hó 14-én kezdődött, és szeptember hó 29-én nyert befejezést. Mégpedig azon oknál fogva, hogy egészségi állapotom a súlyos bántalmazások következtében annyira leromlott, hogy kórházi ápolásra lett szükségem.
11./ Mennyi ideig volt kórházban, és ott kihallgatták-e?	Kórházba folyó év október 4-től október [november] 1-ig voltam, ahol kihallgatásra nem került sor.
12./ Mikor a kórházból elbocsájtották, szabadon engedték-e, vagy újra letartóztatták?	A kórházból való elbocsájtásomkor ismét letartóztattak, és visszaszállítottak a 18-as cellába.
13./ Történt-e a további fogvatartása alatt újból bántalmazás, vagy kihallgatás?	Fogságom további ideje alatt sem bántalmazást, sem kihallgatást nem foganatosítottak.
14./ Mikor és miért engedték szabadon?	Folyó év november hó 24-én engedtek el, mert ellenem adatot beszerezni nem tudtak
15./ Aláírta-e az elbocsájtó ívet, vagy megpróbálta-e megtagadni az aláírást?	Az elbocsájtó ívet aláírtam, mert az aláírás megtagadása esetén kilátásba helyezték, hogy még három hónapot kell ülnöm.
16./ Elolvasta-e, hogy mit tartalmazott az elbocsájtó ív?	Elolvastam, az elbocsájtó ív tartalmazta, hogy 3 napig tartottak fogva, kihallgatásaim alkalmával erőszakot nem alkalmaztak (bántalmazás nem történt) és a rendőrség épületét egészségesen hagytam el.
17./ Az elbocsájtó ív aláírása után hova vitték?	Nagymegyerre, ahol azzal bocsájtottak szabadon, hogy a legrövidebb úton feketén hagyjam el Csehszlovákia területét.
18./ Elvették-e az alkalmi útilapot, és hogyan jött át a határon?	Az alkalmi útilapot elvették, a határon november 25-én, 23-24 h között Medvénél jöttem át a határon.
19./ Kiket tud megnevezni, akik fenti állításait bizonyítják?	Gubodi Sándor budapesti lakos (közelebbi címe ismeretlen), továbbá a 8-ik pontba foglalt személyek.
20./ Látott-e az önéhez hasonló eseteket, meg tud-e nevezni olyan személyeket, akiket szintén bántalmaztak magyarságukért?	Láttam, de megnevezni őket nem tudom, mert valamennyien általam ismeretlenek voltak.
21./ Van-e még valami előadnivalója?	Vallomásom helyesen van felvéve, más előadni valóm nincs.

A jegyzőkönyvet felolvasás után jóváhagyólag aláírtuk.

K. m. f.

Marti Béla honvéd                                                                               ifj. Árpa József
jegyzőkönyv vez.                                                                                kihallgatott

Mátay Andor hadnagy [?]
századparancsnok

Jelzet: MOL XIX-B-10-IV/12-7674/1946, 1. doboz - A jegyzőkönyv fotómásolatát mellékeljük.

b.

Jegyzőkönyv Vigh István, Horváth László és Végh Gyula meneküléséről
1946. december 9.

Magyar 15/3. honvéd határvadász őrs

Jegyzőkönyv

Készült Nagybajcson, 1946. évi december hó 9-én, 9 órakor a 15/3 honvéd hv. őrs iroda helyiségében.

Jelen vannak: alulírottak.
Tárgy: Szlovákiából történt menekülés.

Személyi adatok: Vígh István, szül: 1912. I. 27-én Medve községben. Anyja neve: Nagy Mária, vallása: r[ómai] k[atolikus], családi állapota: nős, 3 gyermek. Foglalkozása: halász. Volt lakhelye: Medve 88. Jelenlegi lakhelye: Gönyű, Iskola u. 64. sz.

Horváth László, szül: 1924. VIII. 20-án Medve községben. Anyja neve: Petőcz Mária, vallása: rk. Családi állapota: nőtlen. Foglalkozása: kovácssegéd. Volt lakhelye: Medve, 89. sz. Jelenlegi lakás: Dunaszeg, Homok u. 132.

Végh Gyula, szül: 1913. IV. 19-én Medve községben. Anyja neve: Oros Erzsébet. Vallása: rk. Családi állapota: nős, 1 gyermek. Foglalkozása: földműves. Volt lakhelye: Medve, 162. sz. Jelenlegi lakhely: Győrszabadi, Fő u. 20. sz.

Nevezettek az igazság hű megmondására történt figyelmeztetés után a következőket adják elő.

Vígh István előadja, hogy f. hó 8-án 22 órakor cseh tehergépkocsik jelentek meg a Medve községben, pontosan 21 drb, pótkocsikkal együtt. A medvei komisszár f. hó 7-én délután magához hivatott magyarokat, hogy jelentkezzenek szlováknak, mert elviszik mindazokat, akik nem jelentkeznek, Szudéta területre. Sokakat megfélemlített, és 20 család jelentkezett is, a legtöbb ember azonban kitartott magyarsága mellett. A gépkocsik nem voltak Medvén sokáig, mentek tovább Komárom felé. A komisszártól tudta meg a község, hogy a napokban Medve községre kerül a sor. A kétségbeesés, sírás, kapkodás, tétlenség nagyfokú. Sokan kimenekülnek a Duna partra, és kétségbeesetten kiabálnak át Nagybajcsra, hogy menjenek át értük. Így történt, hogy Bajcsi András és Sebők Imre családjukkal és hirtelen összeszedett holmijukkal 8-án 19 órakor lementek a Duna partra és kiabáltak át Nagybajcsra, amikor a szlovák fináncok, két szlovák katonával elfogták őket és elvitték, senki nem tud róluk, hogy mi történt velük.

Vígh István előadja továbbá, hogy mily rettenetes körülmények között bujkált feleségével, karján 4 hónapos gyermekével és még [két] gyermekükkel, az egyik 2 éves, a másik 4 éves. Egész éjjel a szigetekben bujkáltak, a kis gyermek sírt az édesanyja karján. A félelem a legnagyobb volt, mert attól tartottak, hogy meghallják a sírást a katonák, és akkor menthetetlenül elviszik. A három gyerek miatt jóformán alig tudtak magukkal hozni egy kis élelmet és a legszükségesebb ruhát.

Jelenleg Dunaszerdahely van körülzárva. Még az autóbusz sem járhat be, és mindenkit igazoltatnak. A szlovák finánc Roszina nevezetű, Medvén azt mondta, hogy ha megkísérlik az ellenállást, úgy mint Köbölkúton, ahol a magyarok kaszákkal levágták a komisszár fejét és 4 csendőrt leszúrtak, akkor mindenkit elvisznek és olyan sorsuk lesz, hogy nem fogják könnyen túlélni. A legnagyobb rettegésben él mindenki.

Horváth László és Végh Gyula, akik szintén Vígh István társaságában menekültek át, megerősítik állításait, mert ők is Medvére valók.
            A jegyzőkönyv felolvasás után jóváhagyólag aláíratott.

K. m. f.

 

Berkes József                                                                                                                                 Vígh István
Bóna Vendel ny. örm.                                                                                                                 Horváth László
Szanel [?] József törm.                                                                                                                   Végh Gyula

Seres István hdgy.
örs. pk.

Jelzet: MOL XIX-B-10-7674/1946, 1. doboz - A jegyzőkönyv fotómásolatát mellékeljük.  

c.  

Jegyzőkönyv Bábeczki István meneküléséről
1946. december 12.

Magyar 5/14. honv. szd. parancsnokság.

 

Jegyzőkönyv.

Felvétetett Komáromban, 1946. évi december hó 12-én az 5/14. honv. hv. század irodahelyiségében.
Tárgy: Bábeczki István menekülése.

Jelen vannak: Bábeczki István, 1913. Szabó Erzsébet, Dédes, Borsod m., nős, kertész, volt lakása: Sajószentkirály, Gömör m., vallomástevő, Sándy József fhdgy. szd. pk. Mátravölgyi Pál törm. szd. nyom. és Takács Imre őrm. mint jkv. vezető.

Bábeczki István az igazsághű megmondásra való figyelmeztetés után a következőket adja elő:

F. évi november hó 8-án éjjel 02-h 30-I-kor szlovák csendőrök kopogtattak be hozzám és engemet kerestek. Amikor ajtót nyitottam, három csendőr jött be hozzám és azt kérdezték, hogy hol van a két öcsém? Én azt feleltem, hogy elutaztak Feledbe. Azután ők azt parancsolták, hogy két napra való élelmet vegyek magamhoz, mert elvisznek magukkal, hogy hová, azt nem mondották, csak annyit mondtak, hogy két vagy három napig leszek távol. Engem azután a községháza elé vittek, ahol már várt bennünket három csukott tehergépkocsi, úgyszintén már ott volt hat magyar társam is.

Később azután még hoztak több magyar embert is, úgy hogy rövidesen ötvennégy volt a létszám, majd elindultak a gépkocsik Rimaszombat felé. Tamásfalvi kaszárnyában kiraktak bennünket a gépkocsikból, ott elszedtek tőlünk mindenféle iratainkat, pénzünket és másnap bevagonéroztak bennünket, és felvittek Zólyomba. Zólyomba[n] van egy nagy gyűjtőtábor, ahol színtiszta magyarok vannak, akik szintén deportálva vannak. A létszám kb. 430 fő. (ezek mind férfiak 15-70 évig) A lágerból azután katonai kísérettel különböző munkákra vittek ki bennünket, balkarunkon sárga színű karszalaggal, a szalag közepébe egy nagy fekete M betű volt. A táborba és munka közben szidalmaztak bennünket, sőt akik idősebbek voltak és lassabban dolgoztak, meg is rugdosták őket. A vacsora kiosztása előtt minden nap összegyűjtötték az ott lévő magyarokat és kihirdették, hogy a szökést bárki is úgy kísérelje meg, mert hogyha elfogják a helyszínen fejbe lövik. Ennek ellenére azonban minden nap pár ember elszökött. A kihirdetést minden nap Benkó Imre magyarul beszélő szlovák tiz[edes] végezte. F. évi december hó 5-én 174[-ed] magammal Oremláz-ra vittek gyalogosan, hogy ott egy volt katonai tábort újjáépítsünk. Ide mind a fiatalabbját vitték. Szénavárnál megállottunk a faluvégén pihenni, mivel sötét volt, Szabó András, Nagy Miklós királyi lakosokkal közelben lévő kukoricás szár alá bújtunk, amíg a csapat el nem haladt, majd utána kijöttünk a szár alól, majd Pozsony felé vettük az irányt azzal a céllal, hogy Magyarországra meneküljünk. Haza nem mertünk menni, mert tudtuk azt, hogy ha elfognak, mi vár reánk. F. hó 11-én Rajkánál el is értük a magyar határt, és ott egy csónakon át is jöttünk Keller István soproni lakos segítségével. Szabó és Nagy Miklós, mivel nem volt hova menniük, Rajkán maradtak. Én pedig a legközelebbi vonattal Komáromig jöttem, mert tudtam azt, hogy a felesége[m] előzőleg a családommal átjött, és Komáromba akarok érdeklődni utána.

Volt lakásom: Sajószentkirály, fő utca 83. sz. Jelenleg újfehértói rokonomnál akarok letelepedni (Bábeczki Teréz)
            Más előadnivalóm nincs. A jegyzőkönyv helyesen van felvéve.

                                                                                              Bábeczki István
                                                                                              vallomástevő.

                        A jegyzőkönyvet felolvasás után helyesnek találtuk és lezártuk.

                                               k. m. f.

Takács Imre őrm.                    Sándy József fhdgy                  Mátravölgyi Pál törm. szd.

jkv. vezető                                          szd. pk.                                   szd. nyomozó

Jelzet: MOL XIX-B-10-IV/12-397. folyószám, 6. doboz - A dokumentum fotómásolatát közöljük.

d.

Jegyzőkönyv Tóth László áttelepüléséről
1946. december 28.

M. 12/1. honvéd határvadász őrs

Jegyzőkönyv

Készült Vámosmikolán, 1946. december hó 28-án a magyar 12/1. hv. őrs hivatalos irodahelyiségében.

Tárgy: Tóth László (1921, Deáki, Tóth Irén) deáki (Szlovákia) lakos áttelepülése.
Jelen vannak az alulírottak.

 

Tóth László az igazság hű elmondására történt figyelmeztetés után előadja a következőket.

Én ki vagyok írva népcserére Szlovákiából, de mivel hallottam, hogy most újból fognak fiatalokat szudéta területre elhurcolni, a csere előtt átjöttem Magyarországra.

Szüleim 60 éven felül vannak, tehát őket nem viszik el. A két testvérem, aki[ik] még azon hadifogságba van[nak], több testvérem nincs.

Tudomásom van arról, hogy Deákiban Grédi Jenő, aki eddig magyar volt, most szlováknak vallja magát és még f. é. nyarán 33 magyar embert, mint nyilasokat feljelentett, ami alaptalan volt, mert mind a 33 magyar embert felmentette a bíróság. Ezért ő a szudéta területen birtokot kapott és jelenleg is szudéta területen van.

Pákozdi András aki szintén magyar volt, de jelenleg akkora szlovák, hogy még odahaza sem beszél magyarul. Ö írta össze a magyarokat népcserére, és minden szlovák megmozdulásban részt vesz, és propagandát csinál a szlovákok javára. Jelenleg Pozsonyban tartózkodik, mert fél a község haragjától. F[olyó] é[v] nyarán is a tűzrendészet mivel megtiltotta, hogy nem szabad csak kérvény alapján odahaza háznál csépelni, ő a gazdáktól összeszedett 30-40, 70 koronákat, hogy majd eljár az ügyükbe, de csak felvette a pénzt, és nem csinált semmit.

Ö volt a községben a hivatalos tolmács.
Más előadni valóm nincs.

Magyarországon választott lakhelyem: Székesfehérvár, Deák Ferenc u. 10. (Kovács István pékmesternél, nagybátyám).
Vallomásom helyesen van felvéve.
A jegyzőkönyv felolvasás után lezáratott.

K. m. f.

Kovács József tőrm.                                                                                                                           Tóth László
12. hv. szd. nyom.                                                                                                                               kihallgatott

olvashatatlan aláírás
főhadnagy

Jelzet: MOL XIX-B-10-1947-IV/12-98. folyószám, 4. doboz - A dokumentum fotómásolatát közöljük.

e. 

Jegyzőkönyv Hölgye László meneküléséről
 1946. december 29.

Magyar 15/3. honvéd határvadász őrs

259. szám
Lk,-1946.

Jegyzőkönyv.

Készült 1946. évi december hó 29-én Nagybajcson a 15/3 hv őrs parancsnokság irodahelyiségében.

Jelen vannak alulírottak.
Tárgy: Hölgye László szül. 1912. V. 26-án Medvén, anyja neve: Víg Borbála, családi állapota: nős, polgári foglalkozása: kőmíves mester, lakhelye: Medve 40. sz. Jelenlegi tartózkodási helye: Győrszabadi 4. sz.

Hölgye László az igazság hű megmondására történt figyelmeztetés után a következőket adja elő:

1946. év december hó 29-én lépte át a határt illegális úton Nagybajcson, mert nem akarta, hogy elhurcolják. Mivel birtoka nincs, így feltétlen belekerült volna az elhurcoltak közé. Nevezett előadja még, hogy 1946. évi december hó 28-án a csendőrökkel együtt volt halászni, és az egyik csendőrrel beszédbe elegyedett és kérdezte tőle, mit [tud] róla, mi lesz a magyarok sorsa ideát, és azt mondta, hogy nekik nem szabad beszélni, de annyit mond, hogy menjenek, tűnjenek el minél előbb, mert nem számít, ki és mi a foglalkozása, a határ mentén nem fog egyetlen magyar sem maradni.

Nevezett előadja, hogy egy nagyvárkonyi egyénnel beszélt, akit személyesen nem ismer, és azt mondta, hogy ő onnan jött már vissza, ahova elhurcolták, és mindenkit, nem számít, kinek mi a foglalkozása, gazdasági cselédnek osztják ki az úgynevezett právca mellé állami birtokra. Ugyanis a német és a magyar birtokokat állami kezelésbe veszik és ezeken gazdálkodnak ezek a právcák. Tudomása szerint Bősről mintegy 60 családot vittek el ezideig. Ellenben 230 család összecsomagolva várja az elhurcolást, köztük a nénje, név szerint Horváth Istvánné. Nevezett előadja még, hogy minden magyarral, akit elvisznek, egy jegyzőkönyvet íratnak alá, hogy önként jelentkezett kitelepítésre. Ha akad olyan, aki nem írja alá a jegyzőkönyvet, azt erőszakkal hurcolják el, és nem engednek semmit az ilyennek magával vinni. Igaz, hogy aki elviheti a holmiját, az sem ér semmit vele, mert mire megérkezik a kijelölt helyre, csak a rajta lévő ruha marad meg, a többi máshova kerül. Azt csinálják ugyanis, hogy külön vagonba (autóba) rakják a személyeket és külön az ingóságokat, és mikor elindultak egyszer csak azt veszik észre, hogy ez a vagon (autó) nincs velük, és megérkeznek üresen.

Egyéb előadni való hiányában a jegyzőkönyvet felolvasás után jóváhagyólag aláíratott.

K. m. f.

Bóna Vendel                                                                                      Hölgye László
                                                                                                               Kihallgatott
                                                                                                                Z [?] örm.

Jelzet: MOL XIX-B-10-1947-IV/12-356. folyószám, 5. doboz - A dokumentum fotómásolatát közöljük.

f.

Jegyzőkönyv Valkó Boldizsár meneküléséről
1946. december 30.

M. 11/4. honvéd határvadász őrs

306. szám
14-1946.

Jegyzőkönyv.

            Felvétetett Bernecebarátiban 1946. évi december hó 30-án a 11/4. hv. örs iroda helyiségében.
Tárgy: Szlovákiából való menekülőkről.
Jelen vannak alul írottak.

Valkó Boldizsár 1898. Kürt, anyja neve: Valkó Erzsébet
Valkó Boldizsár az igazmondásra figyelmeztetés után a következőket adja elő.

 

1. Miért települt át magyar területre?	Azért, mert el akartak hurcolni.
2./ Honnan tudta meg, hogy el akarják hurcolni?	Mert a szomszéd községekben többet elhurcoltak.
3./ Bántalmazták-e tettlegesen?	Igen! Bántalmaztak, a következőképpen: fejbe vertek, hajamat tépték, 1200 koronámat elvettek.
4./ Miért bántalmazták?	Mert nem akartam előadni a pénzt.
5./ Voltak-e bezárva?	Igen, f. hó 27- f. hó 30-ig, ott levetkőztettek meztelenre, és szidalmaztak.
6./ Van-e még más előadnivalója?	Nincsen.

A jegyzőkönyv vallomásom szerint helyesen van felvéve, ezért a jegyzőkönyvet felolvasása után lezártuk.

K. m. f.

Kovács János őrm.
Jákli Mihály sz[akasz]v[ezető]                                                             Valkó Boldizsár
tanuk                                                                                                                           aláírás           

S. Antal [?] örgy.
jkv. vezető

Jelzet: MOL XIX-B-10-1947-IV/12-97. folyószám, 4. doboz - A dokumentum fotómásolatát közöljük.

g.

Jegyzőkönyv Jánosi László próbarendőr határátlépéséről és jogtalan fegyverhasználatáról
1947. január 25.

Magyar Államrendőrség balassagyarmati városi és járási kapitánysága

JEGYZŐKÖNYV

Felvétetett a balassagyarmati városi és járási rendőrkapitányság őrszemélyzeti osztályán 1947. évi január hó 25-én a rendőrök által elkövetett jogtalan határátlépés és fegyveres erőszak tárgyában.

Jelen vannak az alulírottak:

Jancsi László pr[ó]b[a] rendőr, aki Ludány községben 1917. évi prilis hó 27-én született, nőtlen, balassagyarmati rendőrkapitányság őrszobáján lakik, bemondása szerint büntetve nem volt, a törvényes következményekre történő figyelmeztetés után a következőket adja elő:

1947. évi január hó 20-án 13 órakor Rákos Ferenc r. őrmester úr eligazítása után Adorján Béla prb. rendőr járőrvezetővel elindultunk az I. és II.-os járőrútvonal leportyázására, és a kiadott nyomozati akták kivizsgálására.

Hugyag községben 23-án de. 10 óra 20 perckor érkeztünk meg, és láttuk, hogy a közönség idegesen viselkedik. A községben elintéztük a nyomozásra kiadott aktákat. Amikor már lassan beesteledett láttuk, hogy a lakosság mindinkább Szécsénykovácsi irányába tart azért, hogy az onnan menekült magyarok segítségére legyen. Járőrvezető társammal mi is elmentünk, s az Ipoly innenső partján már akkor tömeg verődött össze, akik már segítettek áthurcolni a menekülő magyarok ingóságait.

Kb. 10 percnyi várakozás után golyószóró tüzet kaptunk, de ez a tömeget nem zavarta abban, hogy tovább ne segítsenek a menekülőknek. Amikor a tüzet megnyitották, mindenki igyekezett elbújni, és akik az Ipoly jegén voltak, éppen a jégre levetve igyekeztek magukat a tűz elől védeni. Amikor a tüzet megszüntették, a menekülést tovább folytatták. Később láttuk, hogy a túloldalon lévő és átkelésre váró 5 szekeret a szlovákok vissza akarják hajtani a faluba, azonban ezt mégse merték megtenni, mert a túloldalon lévő tömeg szinte körülfogta őket, s ekkor kezdték kiabálni nekünk, hogy „magyarok, ha Istent ismertek, jöjjetek segíteni, mert a szlovákok el akarnak hurcolni bennünket". Erre a tömegből a bátrabbak átmentek a túlsó partra, amikor ismét rátüzeltek a tömegre. A szlovákoknak azt a cselekvését mi, demokratikus magyar rendőrök, testvéri érzéstől áthatva már nem bírtuk nézni, csőre töltöttük fegyverünket, és átlőttünk a tűz irányába. Ugyanakkor hallottuk azt, hogy Szécsénykovácsi községben lövöldöznek. Közben mi is átmentünk a túlsó partra, és kb. ½ félórát tartózkodtunk a túlsó parton, és ez alatt az idő alatt az átköltözés már nyugodtabban folyt, mert a szlovák határőrök bemenekültek a faluba.

½ órai ott tartózkodás után visszajöttünk az innenső partra, s mivel láttuk azt, hogy a lakosság nyugodtan szállíthatja ingóságait, bevonultunk Hugyag községbe, ahol bementünk a rendőrpihenő helyiségébe, hogy megnézzük, be van-e fűtve. Miután erről meggyőződtünk, kimentünk portyázni a községbe, ahonnan kb. ½ 12 órakor bevonultunk a pihenőbe. Reggel 6 órakor folytattuk utunkat, és 24-én este 18 órakor bevonultunk.

A történteket a járőrvezető bajtárs jelentette az őrsparancsnoknak, aki azt az utasítást adta, hogy tegyük meg irányába jelentésünket.

Hogy miért mentünk át, és miért lőttünk át szlovák területre, azzal indoklom, hogy mint demokratikus magyar rendőrök nem bírtuk elviselni, hogy úgy bánjanak a szlovákok magyar testvéreinkkel, mint ahogy azt szemünk láttára tették, mert azt a legnagyobb embertelenségnek tartom, a demokráciával össze nem egyeztethető az, hogy emberek ezreit 20-22 fokos hidegben szétszórják, szétszakítsák családjaiktól csak azért, hogy azokat deportálják, vagy menekülésre kényszerítsék, csak azért, mert magyarok.

Más egyebet előadni nem kívánok.
A jegyzőkönyv helyesen van felvéve, s vallomásomat helyesen tartalmazza, mely felolvasás után h. h. aláíratott.

k. m. f.

Jegyzőkönyvvezető:                             Kihallgatás vezető:
Török János                                        Solymár János                         Jancsi László
rendőrfőhadnagy,                                        próbarendőr
vm. őrsz[emélyzet] f[elügye]lő

Pótlólag előadom, hogy a szlovákok felé a torkolattű irányába úgy bajtársam, mint én egy-egy lövést adtunk le. Az őrsre beérkezve ezt is jelentettük az őrségparancsnokunknak.

Mást előadni nem kívánok.
A pótlólag felvett jegyzőkönyv vallomásomat helyesen tartalmazza, s az felolvasás után h. h. aláíratott.

k. m. f.

 

Jegyzőkönyvvezető:                          Kihallgatás vezető:
Török János                                        Solymár János                         Jancsi László
rendőrfőhadnagy,                                  próbarendőr
                                                           vm. örsz.flő.

 

Jelzet: MOL XIX-B-10-1947-IV/12-105. folyószám, 4. doboz - A dokumentum fotómásolatát közöljük.

Nyomtatványok szlovákiai magyarok részére  

a.

A csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezmény értelmében áttelepítésre kötelezett személy igazolványa

1700 1946/37

            Pán

                                                           Ludovit Gábri[?] [Gábri Lajos] úrnak,
                                                           Rd.hl i.

                        Igazolvány.          

Igazolom, hogy Ön a Csehszlovákiából áttelepítésre kijelölt magyar nemzetiségű személyeknek a csehszlovák kormány által a magyar kormánynak 1946. augusztus 26-án átnyújtott névjegyzékében szerepel és ennek alapján a csehszlovák-magyar Vegyesbizottság VII. sz. véghatározata értelmében magyar konzuli jogvédelemben részesül.

Igazolom továbbá, hogy a csehszlovák-magyar Vegyesbizottság VII. sz. véghatározata az Ön számára tényleges áttelepítése napjáig a következő különleges jogi helyzetet biztosítja:

1. Az áttelepülő f. évi július hó 8-tól mentesül a katonai szolgálattal kapcsolatos minden kötelezettségtől.

2. Az áttelepülő f. évi augusztus hó 26-tól semmiféle adót, szolgáltatást és illetéket, illetve egyéb pénzügyi természetű közjogi kötelezettséget teljesíteni nem köteles. Az áttelepülő semmiféle módon nem vonható felelősségre azért, hogy fenti kötelezettségének eddig eleget nem tett, tehát eddigi adótartozásaiért sem.

3. A Csehszlovákiából Magyarországra kitelepítésre kijelölt személy ingó vagyona fölött szabadon rendelkezik.

Felhívom figyelmét arra, hogy a csehszlovák kormány a lakosságcsere-egyezményhez csatolt jegyzőkönyv VII. bek. értelmében kötelezte magát, hogy a vagyonelkobzó intézkedések végrehajtását felfüggeszti, az idézett jegyzőkönyv VIII. bek. szerint létminimumot biztosító segélyt folyósít az állásukból elbocsátott volt közalkalmazottaknak, a IX. bek. szerint pedig a csehszlovák kormány kötelezte magát az 1945. október 25-iki határozata pontos végrehajtására, amely magyarokat illetően a 108/45 Sb. elnöki dekrétum végrehajtását felfüggeszti. E kötelezettség vállalása óta, tehát 1946. február 27-e óta csehszlovákiai magyar tulajdonát , vagy tulajdonrészét a 108/45. Sb. elnöki dekrétum, vagy más törvényes rendelkezés alapján sem elkobozni, sem zár alá venni nem lehet, tehát „národný správca" sem rendelhető ki, viszont kérheti a nemzeti felügyelőség azonnali megszüntetését és elszámoltatását.

Felszólítom, hogy amennyiben személyét bárminemű joghátrány érné, ezt haladéktalanul jelentse hivatalomnak, hogy a hatósági közegek egyezménysértő eljárását a csehszlovák külügyminisztériumnak, továbbá kormányomnak jogorvoslat céljából azonnal tudomására hozzam.

            Dr. Wagner Ferenc sk.
            magyar meghatalmazott

Pozsony, 1946. okt. 8-án.

Jelzet: MOL XIX-B-10-1947-408. folyószám, 6. doboz - Az igazolvány kétnyelvű fotómásolatát mellékeljük.

 

b.

Hirdetmény a csehszlovákiai magyarok kötelező munkaszolgálatáról   

Polgárok!

A háborús károk helyreállítása, főleg pedig népünk szociális helyzetének megjavítása érdekében, kormányunk az 1945. évi 88. számú elnöki dekrétum alapján - kétéves terve keretén belül - elrendelte az ország összlakosságára a kötelező munkaszolgálatot.

Ezen kötelezettség Önöket is, mint leendő egyenjogú állampolgárokat terheli és helyénvaló, hogy az országépítés munkájában mindnyájunk jólétének biztosítása érdekében részüket kivegyék.

Ennek alapján országunk cseh területein - ahol legnagyobb a munkáshiány - lesznek munkába állítva. Anyagi kárt nem fognak szenvedni, és új munkahelyükön sokkal előnyösebb anyagi és kulturális viszonyok közé kerülnek, mint eddigi lakhelyükön éltek.
A kötelező munkaszolgálat időtartama 1 év, s hogy munkahelyükre családostól lesznek kirendelve, történik ez saját szociális érdekükben, hogy családjukkal együtt legyenek, és keresetüket, amely lényegesen előnyösebb, mint eddigi jövedelmük, közösen, és feltétlen megelégedésükre hasznosíthassák.

Jövedelmeik főbb pontjai a

bennfoglaltatnak, és minden igénybevett munkaerő egyenként az ott felsoroltakat hiánytalanul kapja. Érdekeik legcsekélyebb megsértése esetén forduljanak az ott illetékes hatóságokhoz bizalommal, és panaszaik azonnal orvosolva lesznek, annál is inkább, mert kormányunk szigorúan súlyt helyez arra, hogy dolgozó polgárai megelégedését bírja, ami a munkakedv fokozását is hozza magával.

Kormányunk igazságos jószándékáról új lakhelyükön meg fognak győződni, és ezért semmilyen ellenséges propagandának ne higgyenek.

Jelzet: MOL XIX-B-10-1947-IV/12-402. folyószám, 6. doboz