Múzeumok és forradalom [1]
A múzeumi intézmények a forradalmi események és a harcok középpontjába kerültek. A múzeumok épületei méretüknél fogva is, és azáltal, hogy többségükben a városok, illetve a főváros centrumában vagy forgalmasabb részein épültek alkalmasak voltak a fegyveres védelemre. A dokumentumválogatás magyarországi múzeumok 1956-os jelentéseiből azokat a részleteket gyűjtötte csokorba, amelyek a forradalom alatti eseményekkel, a múzeumokat ért károkkal foglalkoznak.
Bevezetés
Az 1956. év októberi és novemberi eseményei az ország területének jelentős részét és a közélet szinte minden fontosabb részét érintették.
Az 1950-es években kiépített közgyűjteményi hálózat egyik legfontosabb alkotóelemét jelentő múzeumi intézmények a forradalmi események és a harcok középpontjába kerültek. A múzeumok épületei méretüknél fogva is, és azáltal, hogy többségükben a városok, illetve a főváros centrumában vagy forgalmasabb részein épültek alkalmasak voltak a fegyveres védelemre.
Természetesen az októberi forradalom politikai eseményei a múzeumokat, ezen belül a múzeumi dolgozókat és személyzetet is érintették, ennél azonban - több szempontból is - sokkal jelentősebb hatása volt a fegyveres cselekmények következményeinek. Mivel az októberi-novemberi események során a legnagyobb harcok Budapesten zajlottak le, a vidéki múzeumok alig szenvedtek anyagi kárt. A budapesti összecsapások azonban annál nagyobb kárt okoztak a múzeumok fizikai állagában. A legnagyobb sérüléseket elszenvedett múzeumok, a Természettudományi Múzeum (Baross utca 13.) és az Iparművészeti Múzeum (Üllői út 33-37.) a harcok gócpontjában helyezkedtek el. Ezekben a városrészekben volt a legerősebb a felkelők ellenállása és a szovjet csapatok rombolása. A Corvin közben, az Üllői úton, a Tűzoltó utcában, valamint a Kilián György laktanyában erős forradalmi egységek tevékenykedtek, és a szovjet csapatok is ezen a területen haladtak keresztül.
Október 23-án kezdődött el a Rádió ostroma, és az ekkori jelzések szerint az államvédelmi erőkre a közelben lévő Magyar Nemzeti Múzeumból rálőttek. A következő napon, október 24-én (más adatok szerint október 25-én) a múzeum épületét szovjet harckocsi-lövedékektől súlyos találat érte, és ez által elpusztult az ott elhelyezett híres Afrika-kiállítás, valamint az Ásványtár és az Őslénytár egy része. Ezek a gyűjtemények a Természettudományi Múzeum tulajdonai voltak, és pusztulásukkal, illetve károsodásukkal szinte pótolhatatlan értékek vesztek el.
A Természettudományi Múzeum veszteségei ezzel nem értek véget. November 5-én gyújtóbomba csapódott a múzeum Baross utca 13. szám alatti központi épületében elhelyezett Állattár raktárba, és az itt keletkező tűzben a gyűjtemény döntő többsége elégett. Míg a Nemzeti Múzeum épületében tárolt ásványok, kőzetek és az őslényleletek 75%-a elpusztult, addig az Állattár kiégésével teljesen megsemmisült a madár-, a csúszómászó-, a légy-, a hal-, és a csigagyűjtemény. Számszerűen: a Múzeum körúti Ásványtárban tönkre ment közel 110 ezer ásvány és hétezer kőzetpéldány, valamint az 1295 összegyűjtött meteoritból csak 610 maradt meg. A Baross utcai Állattárban elégett 36 ezer madár, 22 ezer tojás, 13 ezer hal, 40 ezer kétéltű és hüllő, 500 ezer puhatestű, 60 ezer szitakötő és recésszárnyú, 200 ezer légy, valamint a múzeum könyvtárának 100 ezer kötete és különlenyomata. Jelentős károkat szenvedett az Embertani tár is, valamint a rovargyűjtemények egy része. Az oltási munkák, továbbá az akkori nagy esőzések, sőt, a később bekövetkező csőrepedések a tűz elől megmenekült gyűjteményekben is tetemes károkat okoztak. A Föld- és Őslénytár 140 ezres leltári tételéből 110 ezer semmisült meg.
A pusztulás egyik legnagyobb oka a kilenc különböző épületben, illetve intézményben elhelyezett Természettudományi Múzeum anyagának a túlzsúfoltsága volt. A múzeum saját bevallása szerint is képtelen volt betartani például a legelemibb tűzrendészeti előírásokat. A gyűjteményanyagot a lehető legszorosabban egymásra, valamint egymás mellé halmozták, és a szekrények ajtóit is alig lehetett kinyitni. Saját dolgozószobája szinte egyetlen alkalmazottnak sem volt. A múzeum több beadványban, például 1956 februárjában egy terjedelmes feljegyzésben tárta fel a méltatlan körülményeket, azonban a forradalomig nem történt változás. Eszerint a legnagyobb veszélyben a Baross utcai padláson ömlesztve elhelyezett értékes emlősgyűjtemény volt. Az emlősgyűjtemény egy másik részét az Iparművészeti Múzeum manzárd-helyiségében zsúfolták össze. Hasonlóképpen súlyosnak ítélték a könyvtár helyzetét is, amelynek gyűjteményét, főleg a különnyomatokat már ekkor, 1956 elején beszerezhetetlennek minősítették. Állításuk szerint a legtöbb könyvüket már antikváriumi forgalomban sem lehet beszerezni - külföldön sem. Ebben a beadványukban javasolták azt is, hogy a Baross utcai épületet új emelettel bővítsék ki.
A Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum tetőszerkezetének nagy része elpusztult, főként a Múzeum utca és a Puskin utca sarkánál. Kiégett a III. emeleti padlástér, és ezzel az Afrika kiállítás. Mivel itt a Természettudományi Múzeum anyagai voltak elhelyezve, a Történeti Múzeumot nem érte jelentősebb gyűjteményi kár.
A harmadik súlyos veszteséget szenvedett intézmény az Iparművészeti Múzeum volt. Az Üllői úton, a Kilián György laktanya közvetlen közelében fekvő múzeumot a forradalom teljes időszaka alatt folyamatosan belövések érték, és épülete, valamint tárgyi anyaga nagy mértékű károsodást szenvedett. A múzeum tetőzete szinte teljesen megsemmisült, kupolája beomlott. Az öt nagy és számos kisebb belövés következtében az aktuális kiállítások mellett az üveg- és a kerámia-gyűjtemény nagy része, a könyvállomány 10, és a folyóirat-állomány 50%-a elpusztult. Szerencsére, a múzeum dolgozói több értékes gyűjteményt biztonságba tudtak helyezni.
A Magyar Nemzeti Múzeum épületébe rövid időre egy szovjet katonai parancsnokság költözött, és csak a távozásuk után kezdődhetett meg a fizikai veszteségek felmérése. Itt az 1957 elejei összesítés szerint - akkori értéken számolva - 2,8 millió, az Iparművészeti Múzeumban 2 millió, míg a Természettudományi Múzeum épületeiben 1,5 millió forintot kitevő kár keletkezett. Kisebb, 10 ezer forintnyi veszteség érte a Műcsarnok állóeszköz készletét, a Vármúzeumban (Budapesti Történeti Múzeumban) pedig belövés miatt szintén 10 ezer forintos sérülés keletkezett. Az összevetések szerint egyes múzeumoknál a kár nagyobb volt a második világháborús veszteségeknél is.
A helyreállítás igen hamar megkezdődött: már 1957 elején gondot fordítottak az épületkárok helyreállítására. Kiemelten fontosnak tartották - politikailag is - a kiállítások minél hamarabbi megnyitását, és a marxista szemléletű szakmai munka megindítását. A múzeumoknak az antiklerikális harcban szántak főbb szerepet: nekik kellett átvenniük bizonyos templomi és ezzel egyetemben szellemi-spirituális élményt nyújtó funkciókat.
A helyreállításra és korszerűsítésre jelentős összegeket szántak. A három említett múzeumra 1957-ben összesen 7,2 millió forintot fordítottak. 1958-ban például az erre a célra szánt beruházási összeg a népművelési terület hitelkeretének 23%-át tette ki. A Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum épületeinek helyreállítása 1957 tavaszán-nyarán kezdődött. A munkát - jellemzően - olyan viszonyok akadályozták: mint az építő cég nehézkes hozzáállása, a tervezés, a nem megfelelő építőanyagok, ezen kívül a pénzhiány és az eltérő kivitelezési szándékok. Mindezek ellenére a múzeum helyreállítása 1960-ra befejeződött, és csak a kisebb munkák maradtak a következő évekre.
A Természettudományi Múzeum újjáépítése 1956 decemberében kezdődött meg, és több éven keresztül zajlott. Az újjáépítés során a múzeum egyes részlegeit más helyekre telepítették át, és megkezdték a megfelelő elhelyezéshez szükséges, eddig más célra használt épületek felszabadítását is. A mentés, a romeltakarítás és az újjáépítés eleinte egymással párhuzamosan haladt, a helyzet csak a '60-as évekre konszolidálódott. A Baross utcai épületre egy új, negyedik emeletet húztak, és a múzeum új épületrészekkel is gyarapodott: megkapta az Irodalmi Múzeum egykori Bajza utcai épületét. Minderre a zsúfoltság megszüntetése mellett azért is szükség volt, mert időközben a Nemzeti Múzeum bejelentette igényét a saját épületében lévő, eddig a Természettudományi Múzeum által használt helyiségekre. A két - folyamatosan helyhiánnyal küszködő - múzeum vitáját végül egyéb épületek átadásával oldották meg.
Az újjáépítés mellett az elpusztult anyag pótlásáról, és annak megfelelő szintű feldolgozásáról is gondoskodni kellett. A rendkívül gazdag, más világrészekből is származó természettudományi tárgyak és leletek mennyisége nemzetközi viszonylatban is számottevőnek számított. A belföldi anyagot egyrészt külföldi múzeumok adományaiból, másrészt újbóli hazai gyűjtésből igyekeztek pótolni. A külföldről származó gyűjteményi anyag helyreállítására már 1957-1958-ban expedíciókat szerveztek, többek között Egyiptomba, illetve a Távol-Keletre. Mind a hazai, mind a külföldi gyűjtő utak révén sikerült pótolni az elpusztult anyagot.
Az Iparművészeti Múzeum épületében keletkezett hatalmas kár helyreállítása szintén éveken keresztül tartott, és sok nehézség után fejeződött be. A múzeum vezetősége számos elképzeléssel lépett elő. Ilyen volt, például a József, a Ferenc körút és az Üllői út kereszteződésének oktogon-szerű átépítésének a terve. Ezáltal remélték, hogy a múzeum kiszabadul a szűk mellékutcák fogságából, és nagyobb térhez, illetve épületrészekhez jut. A közelben fekvő Kilián György laktanyát bérházzá kívánták átalakítani, indokaik szerint ezt a lépést már régen meg kellett volna tenni, és így elkerülhető lett volna a pusztulás. Az új úgynevezett oktogon-térre parkot, illetve körülötte alacsony bérházak építését javasolták. Bár az oktogon-tér és más egyéb elképzelések nem valósultak meg, a múzeum újjáépítése - némi csúszást követően - a hatvanas évek elejére sikeresen befejeződött. Minden évben több millió forintból gazdálkodtak, és ennek révén mind az épület külső, mind a belső része megújult. Megváltozott a homlokzat, az épület teteje, illetve kupolája is felépült. Ez utóbbi - nagy nehézségek után - a pécsi Zsolnay porcelángyárban készült pyrogránit felhasználásával megújult külsőt kapott. A keleti és magyar motívumokkal díszített pyrogránittal, valamint szobrokkal ékesített épület műemléki jelleget öltött.
Az ország múzeumainak minden évben be kellett számolniuk felügyelő szervüknek, a Népművelési Minisztériumnak. Az 1956-os évről szóló jelentéseket 1957 januárja és márciusa között küldték be, azonban néhány múzeum korábban is adott részjelentést a minisztériumnak.
Az éves munkabeszámolók igen szűkszavúak az októberi-novemberi eseményeket illetően, és csak a leglényegesebbre szorítkoznak. Néhányan semmit sem jelentettek a forradalom idején történtekről, több más múzeum pedig csak annyit közölt, hogy az intézményben semmilyen különös esemény nem fordult elő. A múzeumok nagy többsége csak programok és némi szakmai munka elmaradásáról jelentett, valamint a látogatók számának csökkenéséről, elmaradásáról. A minisztérium illetékesei sem véleményezték e szűkszavú beszámolókat.
Gyakran csak egyetlen lényegesnek tartott dologról tájékoztattak, a fegyverek és az értékesebb tárgyi anyag biztonságba helyezéséről. Néhány múzeum azonban már ekkor gyűjteni kezdte a forradalom alatt készült tárgyi emlékeket is (röpiratok, újságok stb.).
Érdemes megjegyezni, hogy a legritkább esetben használták az ellenforradalom kifejezést. Így jelennek meg a beszámolókban olyan körülírások, mint „bekövetkezett események", „sajnálatos októberi események", „az elmúlt idők eseményei", „hóvégi zavaros események", „rendkívüli idő", „az év utolsó negyedében történő események", „október 23. után bekövetkező helyzet" stb. Voltak olyan múzeumok, amelyek 1957. januárfebruárban is a forradalom kifejezést használták.
A források közé azok a múzeumi jelentések, illetve munkabeszámolók kerültek be, amelyek érdemi mondanivalót vagy közlésre érdemes érdekességet tartalmaznak az 1956-os forradalommal kapcsolatban, akár helyi, akár országos viszonylatban. A beszámolók vagy azok részletei a Magyar Országos Levéltárban őrzött Népművelési Minisztérium általános irataiból származnak, és jórészt a beküldők által tisztázott, eredeti iratok minisztériumi iktatmányai.
Források
A Múzeumok Központi Gazdasági Igazgatóságának 1956. november 20-i felterjesztése Népművelési Minisztériumhoz
A károkat szenvedett múzeumok ellátása nélkülözhetetlen eszközökkel
Népművelési Minisztérium
Forradalmi Bizottságának
Budapest
A Népművelési Minisztérium felügyelete alá tartozó budapesti múzeumok közül a Magyar Nemzeti Múzeum - Országos Történeti Múzeum, Országos Természettudományi Múzeum, Országos Iparművészeti Múzeum és Országos Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtára épületben és felszerelésben az elmúlt hetek eseményei során igen súlyos kárt szenvedett.
A múzeumi épületeket ért belövések, valamint keletkezett tüzek ezen intézmények felszereléseinek tekintélyes részét elpusztították.
A kárt szenvedett budapesti múzeumok munkáját az épen maradt múzeumi helyiségek (kiállítási termek stb.) igénybevételével is csak akkor lehet megindítani, ha a legszükségesebb felszereléseket biztosítjuk.
Fentiekre való tekintettel kérem, hogy a Népművelési Minisztériumban feleslegessé vált berendezések és felszerelések közül a múzeumi szükségleteket kielégíteni szíveskedjék.
Múzeumaink részére az alábbiak nélkülözhetetlenek:
1./ Íróasztal 40 darab
2./ Szekrény 30 ''
3./ Írógép 15 ''
4./ Szék 150 ''
5./ Garnitúra 8 ''
A Minisztérium által nélkülözhető és múzeumi célra átadásra kerülő berendezések és felszerelések haladéktalan elszállításáról tehergépkocsink igénybevételével gondoskodni tudunk.
Fentieken kívül szíveskedjék hozzájárulni ahhoz, hogy a múzeumi főosztály veszélyeztetett irattárát (melynek helyiségét a MOKÉP már el is foglalta) a Múzeumok Központi Gazdasági Igazgatóságán biztonságba helyezhessük.
Budapest, 1956. nov[ember] 20.
Nagy Sándor
A Gazdasági Igazgatóság vezetője
Kézírásos megjegyzés a szöveg alján:
Feljegyzést intéztünk ebben az ügyben a Népm[űvelési Minisztérium] vezetőségéhez.
a/a
[1957]. I. 18.
MOL XIX-I-3-a-8630-4364-1956 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1956. évi 8630-4364-es csoportszám.) Tisztázat.
A Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztályának 1956. december 14-ei utasítása a múzeumok jelentéstételéről
Múzeumvezető Kartársnak
Székhelyén
Október 23. óta a rendszeres kapcsolat megszűnt a vidéki múzeumok és az irányító főhatóság között.
Múzeumainkról a múzeumvezető, illetve a múzeumi dolgozók személyes tájékoztatásaiból és közvetett értesülésekből van tudomásunk.
A Múzeumok Központi Gazdasági Igazgatóságának tájékoztatást kérő körlevelére csak igen kevés válasz érkezett.
A hivatali fegyelem helyreállítása szükségessé teszi, hogy múzeumaink haladéktalanul eleget tegyenek az állami fegyelem betartásának.
Szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy a múzeumok legfőbb irányító szerve változatlanul a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya. Tájékoztatásképpen közöljük, hogy előkészítés előtt áll a Népművelési és [az] Oktatás[ügy]i Minisztérium egyesítéséből az új Művelődésügyi Minisztérium felállítása. Ezzel kapcsolatban, figyelembe véve a múzeumi terület javaslatait és a főfelügyeleti hatóság tapasztalatait, javaslatot készített a Főosztály a múzeumügy irányításának az eddiginél megfelelőbb, alkalmasabb formájú átszervezésére. Az átszervezés legfőbb elvének a múzeumok lehető legnagyobb önállóságát, a tartalmi irányítás társadalmi formáját és az állami igazgatás jellegzetesen igazgatási és ellenőrzési szerepét tartja. Ennek megvalósulása érdekében egy új ügyintéző középhatóság felállítását tervezzük. Ez a középhatóság közvetlenül az új minisztérium főfelügyelete alatt működnék. Magába foglalná az országos és vidéki múzeumok küldötteiből álló úgynevezett Múzeumi Tanácsot, és az ennek közvetlenül alárendelt kis létszámú igazgatási végrehajtó szervezetet és a jelenlegi Gazdasági Igazgatóságot.
Az új irányító hatóság helyes szervezetének kialakítását a budapesti országos múzeumok tudományos dolgozóiból egybehívott értekezlet elé terjesztettük, ez a javaslatot megvitatta és azt kereteiben, célkitűzéseiben helyesnek minősítette. A posta és közlekedési nehézségek miatt a vidéki múzeumok képviselőit nem tudtuk meghívni. A tárgyalásokon azonban a vidéki múzeumok igazgatásának szempontjait az értekezlet szem előtt tartotta.
Az átszervezésre és a meginduló normális igazgatási kapcsolatokra tekintettel, kérem Múzeumvezető kartársat, hogy soron kívül, sürgősen jelenteni szíveskedjék a következőket:
Milyen épületkárok keletkeztek az esetleges harcok következtében?
- Van-e a tudományos gyűjteményekben veszteség? (Erről részletes tájékoztatást kérünk.)
- Milyen intézkedéseket tett a múzeum a károk helyreállítása és a tudományos anyag biztonságba helyezése érdekében.
- Adjon tájékoztatást a Múzeumvezető kartárs a múzeum személyi állományáról, név szerint jelentse azokat, akik november 10. óta a múzeumba[n] nem teljesítenek szolgálatot. Pontosan közölje, hogy ez időpont után a múzeum dolgozói közül kik távoztak el, van-e tudomása jelenlegi tartózkodási helyükről.
- Szíveskedjék tájékoztatást adni arról, hogy helyre állott-e a múzeum normális tervszerű munkája, ha nem, milyen akadályai vannak ennek. (Kiállítások nyitva vannak-e, munkaidő időtartama stb.)
Ismételten kérem, hogy jelentését a lehető legsürgősebben, esetleg személyesen vagy küldönc útján juttassa el a Főosztály (Bp. V. ker. Báthory 10. IIII. o. [!)]).
Kézírásos megjegyzés a szöveg alján:
Elment az összes vidéki múzeumnak.
[1956.] XII. 17.
MOL XIX-I-3-a-8630-3345-1956 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1956. évi 8630-3345-ös csoportszám). Kiadmányozott fogalmazvány, olvashatatlan szignóval.
Részlet a Békés megyei Békési Múzeum 1956. évre vonatkozó 1957. január 24-én kelt munkajelentéséből
[...]
Az okt[óber]-nov[ember]i rendkívüli időkben a múzeumba betörtek, fegyvereket kerestek. De ezeket már kb. 3 éve felküldtem a Hadtört[éneti] Múzeumba. Semmi kárt nem okoztak a múzeumi anyagban, csak Lenin és Sztálin képeit törték össze. Az ajtózárat megcsináltattam.
[...]
[1957. január 24.]
MOL XIX-I-3-a-8630-042-1957 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1957. évi 8630-042-es csoportszám.) Kézzel írt tisztázat, olvashatatlan aláírással.
A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum 1956. november 27-i jelentése
Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya
Budapest
Az elmúlt időszak eseményei alatt Békéscsabán a postaforgalom a mai napon indult meg. Jelen rövid beszámolómban f[olyó] évi október 23-tól november 27-ig vázolom a múzeum életét.
Október 23-a utáni napokban a kiállításokat bezártam, és csak a mai napon nyitottunk. A kiállítási tárgyak közül egyedül a Munkácsy festményeket helyeztem biztonságba, amennyiben leszedettem, és egy másik, belső terem fala mellé állítottuk, olyan helyre, hogy esetleges külső veszély, pl. ablakon át történő belövés ellen valamennyire védve legyenek. A múzeum összes vasredőnyös ablakain a vasredőnyöket lehúztuk. A nevezett idő alatt a múzeumot semmi károsodás nem érte. A múzeum dolgozói még a legnehezebb napokban is megjelentek munkahelyükön és folytatták munkájukat, már amennyire a városban történő kijárási tilalom azt megengedte. A vasárnapi munkaszüneti napokon, még f[olyó] hó 4-én is őrzési inspekciót tartottunk fenn.
Békéscsaba, 1956. november 27.
Tábori György
múzeumvezető
MOL XIX-I-3-a-8630-0545-1956 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1956. évi 8630-0545-ös csoportszám.) Tisztázat.
A ceglédi múzeum vezetőjének 1956. október 27-i jelentése a forradalom alatti eseményekről
Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya 231/1956
Budapest
A ceglédi eseményekkel kapcsolatban jelentem. A budapesti harcok egyik szünetében, csütörtökön reggel állomáshelyemre utaztam, és azóta egyfolytában, éjjel-nappal a múzeum épületében vagyok, hogy felvilágosításaimmal megvédjem a tudományos anyagot.
Péntek délig nem is volt semmi baj, ekkor azonban a város dolgozói abbahagyták a munkát, és a város középületeihez vonultak leverni az állami csillagos emblémákat, valamint megsemmisíteni a szovjet emlékműveket. E műveletek során a múzeum is szórásba került, miután azelőtt a pártház volt, a nép idevonult és törni-zúzni kezdett volna. Miután hangadóikat felvilágosítottam arról, hogy innen a párt elköltözött, és mi éppen a 48-as hagyományokat és a márciusi fiatalság emlékét, valamint Kossuth apánk hagyatékát őrizzük, akkor megnyugodtak, és csupán az épületen lévő emblémákat verték le: az épület tornyának csúcsán levő világító és még két másikat, valamint a bejárat fölött lévőt és az épület főút felé levő homlokzatán levő vakolatcsillagot, és az alatta lévő Világ proletárjai... felírást. E munkálatok bizonyos károkat okoztak az épület állagában. Nevezetesen a tetőn mintegy 20-25 cserép és néhány tartófa eltört, és itt most beesik az eső, amit elértem, magam befedtem, de ettől függetlenül meg kell csináltatni, [azonban] miután most itt általános sztrájk van a szovjet csapatok kivonulásáig, nem lehet semmit sem végeztetni.
Ezen felül külön rendkívüli kiadásaim is voltak az eseményekkel kapcsolatban: az említett tömeg felszólított, hogy azonnal tűzzem ki a nemzeti lobogót, sajnos, megfelelő a múzeumban nem volt, és így pénzt véve magamhoz azonnal áruházba mentem és megfelelő anyagot vásároltam, hivatalsegédemmel azonnal megvarrtuk, és mire a csillagok leverésével végzett a nép, a zászló már kinn voltak [!]. Viszont a kiadással elköltöttem a 10-es alrovatot 200 forint híján, és ezért kérem az ügyintézőket, hogy a rend helyreálltával azonnal utalják át az ez évi összes pénzeket a 10-es rovatra (1000-re lenne szükség előreláthatólag). Egyben azonnal megrendeltem a múzeumi címtáblát, és egyéb meglévő hirdetőtáblák átfestését, erre 400, a megnyitásra szóló meghívókkal együtt összesen 600 Ft szükséges, ezt az összeget annak idején megbeszéltem Solymár kartárssal, de az összeg elküldéséig nem alhattam [!], és a munkákat ki kellett adnom, míg a pénz jön, más rovatról fizetek. Ez annál is inkább fontos, mert a múzeumon nem volt semmi jelzés, és az egész éjszaka verték a kaput, mondván, hogy gyüjjön [!] csak ki a párt, nem volt valami vidám éjszaka, másnap a szemétből, míg az új tábla elkészül - előkapartam a múzeum régi címtábláját és kiszögeltem, hogy lássák mi van itt, de miután kifogásolták az állami szót a szövegben, ezt leragasztottam. Az eseményekhez még hozzátartozik, hogy a rendőrség és a katonaság teljes egészében átállt az ifjúsághoz, és az itt lévő szovjet katonák csendben nézték, hogy verik le még az általuk használt házakról is a csillagot, és tűzik ki minden házra a nemzeti zászlót.
A városi tanács, akikkel eddig hivatalosan tárgyaltam, megszűnt. Az új a város régi, tekintélyes polgáraiból alakult meg, velük még nem tudtam érintkezésbe kerülni.
Summázva az elmondottakat, ha a rend helyreáll, nov[ember] 4-én nyitok. De a kért pénzeket is kérem, mihelyt lehet leküldeni.
Cegléd, 1957. [1956!] 10. 27.
Nagy Dezső
múz[eum] vez[ető]
MOL XIX-I-3-a-8630-0714-1956 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1956. évi 8630-0714-es csoportszám). Tisztázat.
A ceglédi múzeum vezetőjének 1956. december 21-i jelentése a múzeumról
Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztály 245/1956
Budapest
Szóbeli jelentésem után a körlevélre az alábbiakat válaszolom.
- Az októberi események következtében épületkár nem volt, ellenben bizonyos emblémák leverése a múzeum tetejéről több cserép „életébe került", és néhány cseréptartó léc is eltört. E tetősérüléseket azonnal megcsináltattam a helyi KTSZ-el, és már ki is fizettem az érte járó 250 Ft összeget.
- Örömmel jelentem, hogy a múzeum tudományos anyagában semmiféle kár nem történt. Ami talán annak is tulajdonítható, [hogy] heteken át a múzeumban tartózkodtam, hivatalsegédemmel egyetemben, és a behatolni akarókat felvilágosítottam arról, hogy már nem a pártbizottság keresett épületében járnak, hanem a forradalmár elődünk, Kossuth apánk emlék-múzeumában.
- Az anyag biztonsága érdekében a már teljesen készen álló kiállítást mindmáig nem nyitottam meg. Az épületben napközben állandóan benn tartózkodunk, s amikor hazautazom éjszakára, gondosan elzárjuk az ajtókat. Kényszerű távollétem alatt (a harcok néhány napja, anyám temetése) megkértem a volt vezetőt, Sárkány Józsi bácsit, legyen itt a hivatalsegéddel, míg én távol leszek. Így is volt. Baj nem történt.
- A további biztonság érdekében úgy vélem, hogy miután csoportosulni úgy sem lehet, tehát a diákok is csak egyenként jöhetnek látogatni, a múzeumot csak január 20-án nyitnám meg. Ez a nap egyébként a ceglédi küldöttség Kossuthnál járásának 80. évfordulója. Tehát csak ekkor nyitnánk hivatalosan, de ha egy-egy látogató esetleg betéved, és itt tartózkodunk, természetesen megtekintheti a kiállítást.
- A múzeum két dolgozója: magam és a hivatalsegéd itt tartózkodik, és munkáját - jelenleg csak főként az ügyeletet - ellátja.
- A múzeum tervszerű munkáját az országszerte általános nehézségek akadályozzák. Áramszünet van 7-17 óra között. Így a megnyílandó kiállítást csak a déli órákban lehet majd nyitva tartani. Vízszolgáltatás sincs az áramszünet alatt. Nincs megfelelő kályha az irodában, bár reggeltől-délutánig tüzelünk, mégsem bírunk 6-7 foknál több, magasabb hőmérsékletet elérni. Tapasztaltam, ha az utcán 0 fok alá süllyed a hőmérséklet, az irodában 3-4 fok van. Ilyen temperatúrában nemhogy dolgozni, de még üldögélni sem lehet. Ennek megjavítása érdekében megfelelő cserépkályhát rendeltem egy helyi vállalattól, ami remélhetőleg rövidesen elkészül. A munkaidő a fenti nehézségek ellenére 7-8 óra -
Cegléd, 1956. XII. 21.
Nagy Dezső
múz[eum] vez[ető]
MOL XIX-I-3-a-8630-0715-1956 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1956. évi 8630-0715-ös csoportszám). Tisztázat.
A dunapentelei (volt sztálinvárosi) Állami Múzeum 1956. december 13-i jelentése
Állami Múzeum
(Sztálinváros) Dunapentele
Ady Endre u.5.
Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztály
Budapest
Báthory u. 10.
Közlöm, hogy az elmúlt események során a dunapentelei múzeum kiállítása és a felette lévő raktárak épek és sértetlenek maradtak. Az Árpád u. 35. sz. alatt lévő raktárunk, mely légó pincében volt [!], némi sérüléseket szenvedett. A ház lakói a támadáskor feltörték a pincét. Az ajtón lévő vaszár eltűnt. Hiányoznak a villanykörték és a búrák. Az ott lévő restaurálatlan anyag úgy látszik, hogy megmaradt, de teljes revíziót nem tudtunk csinálni, u[gyan] i[s] amíg a zárat nem tudjuk megcsináltatni, az ajtót ideiglenesen legipszeltük. A zárkészítést megrendeltük.
Dunapentele, 1956. XII. 13.
Bóna Istvánné
múz[eum] vez[ető]
[A Minisztérium utasítást adott a múzeumnak a zár mielőbbi megjavíttatására.]
MOL XIX-I-3-a-8630-7033-1956 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1956. évi 8630-7033-as csoportszám). Kézzel kiegészített és javított tisztázat.
A mosonmagyaróvári Hansági Múzeum 1956. december 6-i jelentése
Népművelési Minisztérium Mosonmagyaróvár, 1956. december 6.
Múzeumi Főosztálya
Budapest
Jelentem, hogy katonai szolgálatom befejezése után, november eleje óta elfoglaltam hivatali munkahelyemet. Az elmúlt hetekben a múzeum személyi állományában, valamint épületében és gyűjteményében semmiféle kár nem keletkezett. Tekintettel még a jelenlegi rendkívüli állapotokra, a múzeum kiállításait zárva tartom biztonság céljából. Ugyanis az Ausztriába menekülők naponta százával fordulnak meg városunkban, és [az] ezzel együtt járó fokozott óvatosságot szükségesnek tartom. Novemberben a múzeum valamennyi raktárát a hivatalsegéd és a teremőr bevonásával átrendeztük, és kitakarítottuk. Jelenleg megkezdtük a nyáron abbahagyott régészeti anyag azonosítását és leltározását.
A múzeum hivatalos körbélyegző[je] jelenleg a réginek a körfelirata. Mihelyt lesz rá mód, Kossuth-címeres körbélyegzőt készíttetek.
Uzsoki András
MOL XIX-I-3-a-8630-4126-1956 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1956. évi 8630-4126-os csoportszám). Tisztázat.
Az Iparművészeti Múzeum 1956. december 28-i kérelme a Népművelési Minisztériumhoz a vele egy épületben elhelyezett Iparművészeti Főiskola elköltöztetésére
3-01-379/956
Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztály
Budapest
Az Iparművészeti Múzeum épületét az ez év októberi-novemberi események folyamán igen súlyos kár érte. A károkat több beadványokban részleteztem, ezúttal csak röviden jelzem azokat, melyek a raktározás biztonságát, ma is, a megindult helyreállítási munkálatok ellenére is veszélyeztetik.
A múzeum tetőzete - a cserepek, faszerkezet és esőlevezető csatornák, - kb. 90%-ban megsérült. Kupolájának cserép burkolata teljesen megsemmisült, vasszerkezete részben hasznavehetetlenné vált. Az üvegcsarnok üvegteteje teljesen beomlott. Az épület falai öt nagy és sok kisebb belövést kaptak. Ablakai, ablaktokok és keretek szintén nagy részben megsemmisültek.
Nem is említve ezúttal az egyéb károkat, a fentiek is súlyos beázást és beázási veszélyt eredményeztek. Pl. egyik legértékesebb raktárunk, a szőnyeg raktár, már az első esőzések alkalmával teljesen beázott (és ha a szőnyegeket nem szállítjuk a biztonságos földszinti helyiségbe, felmérhetetlen kár keletkezik). Az ablaktalan és belövéses helyiségek nedvesség ellen természetesen akkor sem nyújtanak védelmet, ha majd a tető felettük elkészül. Hosszú ideig nyitva álltak, s így annyira átnedvesedtek, hogy helyreállításuk után is legalább egy évre kell becsülnünk a kiszáradás időtartamát. Ugyanez a helyzet a Kerámiaművesség története című kiállítás belövéses helyiségeivel, valamint az üvegcsarnokhoz csatlakozó kiállítási helyiségekkel, holott múzeumunkat mielőbb át kívánnánk adni népművelő rendeltetésének, és kiállításainkat, ha csökkentett terjedelemben is, de mielőbb szeretnénk ismét megnyitni a már egyre gyakrabban jelentkező látogatók számára. Statikailag és nedvesség tekintetében veszélyeztetett helyiségben azonban sem raktárat, sem kiállítást nem helyezhetünk el.
[...]
A Múzeumon keresztül való ellenőrizhetetlen közlekedés mindig nagy problémát jelentett számunkra, különösen súlyos következményekkel járt legutóbb az októberi-novemberi harci események folyamán, mikor a Múzeum bejáratain behatolni nem tudó elemek az épületet megkerülve a Főiskola bejáratán át léptek be az épületbe, amely részben ennek és a bent folyó harcoknak következtében vált rommá. Ez is intő példa arra nézve, hogy épületünk és múzeális [!] anyagunk biztonsága csak úgy érhető el, ha az összes bejáratok a Múzeum kezében vannak, s az épületben lehetőleg nem foglal helyet idegen szerv.
[...]
1956. december 28.
Dr. Dobrovits Aladár
főigazgató
MOL XIX-I-3-a-8630-18112-1956. (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1956. évi 8630-18112-es csoportszám). Tisztázat.
A Budapesti Történeti Múzeumhoz tartozó Pesterzsébeti Múzeum 1956. december 1-i bejelentése fegyvereiről
Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztályának
Budapest
Tárgy: Múzeális [!] lőfegyverek bejelentése
A Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete a rögtönbíráskodásról a lőfegyverek beszolgáltatásáról, illetve bejelentéséről is intézkedik.
Feltételezésünk szerint, ha ez nem is vonatkozik [a] múzeumi gyűjteményekben őrzött muzeális vonatkozású és használhatatlan elöltöltős lőfegyverekre, azonban mi mégis szükségesnek tartjuk, mint felettes hatóságunknak jelenteni, hogy múzeumunk birtokában egy hadtörténeti gyűjtemény van, amelyben elöltöltős lőfegyverek is szerepelnek.
A gyűjtemény jól zárható vasrácsos ajtóval ellátott pincehelyiségben van elhelyezve.
Kérjük a Főosztályt, hogy amennyiben szükséges, jelentésünket a többi múzeumokéval együtt továbbítani szíveskedjenek.
Budapest, 1956. december 11-én.
Cseh József
MOL XIX-I-3-a-8630-4424-1956 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1956. évi 8630-4424-es csoportszám). Tisztázat.
A sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum 1956. november 10-i jelentése a múzeumról
Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztály
55/[19]56 Tárgy: Jelentkezés
Tisztelettel bejelentem, hogy a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum a legnagyobb rendben van. A forradalom alatt semmi nem történt. Hogy a múzeumot megvédjük, fegyveres őrséget adtunk a várban lakókkal.
Jelentem továbbá, [hogy] a munkát folytatom tovább, változatlanul.
Sárvár, 1956. nov[ember] 10.
Tisztelettel:
Nógrádi Géza
MOL XIX-I-3-a-8630-5621-1956 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1956. évi 8630-5621-es csoportszám). Tisztázat.
A soproni Liszt Ferenc Múzeum 1956. december 7-i jelentése
730/1956 Tárgy: Jelentés a múzeum állapotáról
Kerülő úton értesültem róla, hogy a Főosztály a nehéz idők után ismét megkezdte működését, és örömömet fejezem ki, hogy nem esett senkiben sem kár.
Hasonló módon értesíthetem a Főosztályt, hogy a soproni múzeumot a fenyegető nagy veszély elkerülte, mind épület állagában, mind anyagában semmi kárt nem szenvedett, ugyanez áll a Széchenyi tér 5 sz. alatt levő raktárra és a
A személyzetből nov[ember] 4-én a városban uralkodó leírhatatlan pánik hatására Stotz Miklós hivatalsegéd kartársunk nyugatra távozott. Életjelt nem kaptunk tőle. Állását addig nem töltjük be, míg a városi tanács adta kíméleti idő tart.
Munkánk persze nem a szokott mederben folyik. Nagy nehézséget okoz a fűtőanyag elégtelensége; hogy ebben az esztendőben elégséges legyen, egyetlen helyiséget fűtünk, de persze mivel 3 tudományos munkás, a grafikus és az adminisztrátor, a vezető és a teremőr és a megmaradt hivatalsegéd is ott kucorog, természetesen nagyon nehézkesen folyhat a munka, amely leltározásra, tudományos feldolgozásra és a tudományos kérdésekben hozzánk forduló felek fogadására szorítkozik.
Elhagyott lakásokat is látogatunk, amelyeknek tulajdonosai véglegesen távoztak. Hasonlóképpen igyekszünk kikölcsönzött könyveinket visszaszerezni [az] eltávozottak családtagjaitól, e téren csak 2-3 darab visszaszerzése esedékes csak.
Abban a reményben, hogy a Főosztálytól is nem sokára értesítést kapunk, hogy állnak ügyei, maradtam tisztelettel.
1956. XII. 7.
Csatkai Endre
MOL XIX-I-3-a-8630-5832-1956 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1956. évi 8630-5832-es csoportszám). Tisztázat.
Részlet a Tápiószelei Múzeum 1956. december 21-i jelentéséből
[...]
6/ A rendkívüli időkben a községi Tanács vezetőjével folytatott megbeszélés alapján a Múzeumot nem zártuk be a látogatók elől, s részünkről állandóan készen állottunk az átvonuló katonaság fogadására is.
7/ Tudományos munkák írását nyugodtabb időkre halasztottuk.
[...]
1956. december 21.
Blaskovich János
múzeumvezető
MOL XIX-I-3-a-8630-7133-1956 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1956. évi 8630-7133-as csoportszám). Tisztázat.
Részlet a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum 1957. január 25-i az 1956. évre vonatkozó munkajelentéséből
[...]
Alulírott igazgató a budapesti események hírére Tornyai nagy értékű „Bercsényi" c. festményét azonnal áthozatta a Városi Tanácstól, amely a mai nap is a múzeumunkban van. A kiállításokat azonnal lezáratta, nehogy az összes termeiben nyitott múzeumi helyiségek, bármilyen szándékú tömeg gyülekezésének vagy hirtelen elözönlésének teret adjon.
[...]
Az év utolsó negyedében történő események kapcsán a múzeumot kár nem érte. Munkatársaink általában rendesen viselkedtek, és a kiállítások zárva tartása miatt, belső munkára beosztott teremőrökkel együtt végezték munkájukat.
Ezekkel kapcsolatosan megjegyzem, hogy múzeumunk dolgozói részéről disszidálás, jogosulatlan távolmaradás, vagy különlegesebb fegyelemsértés nem történt.
[...]
1957. január 25.
Galyasi Miklós
igazgató
MOL XIX-I-3-a-8630-173-1957 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1957. évi 8630-173-as csoportszám). Tisztázat.
Részlet a jászberényi Jász Múzeum 1957. január 19-i, az 1956. évre vonatkozó munkajelentéséből
[...]
3. A forradalmi időszak alatt a Jász-Múzeum jelentősebb károkat nem szenvedett, csupán az ablaküvegek törtek ki. Helyi hatóságok fegyverkeresés címén november 7-én feltörték a Jász-Múzeumot. Ez alkalommal tűnt el egy db iratkapcsoló és egy vekker óra. A múzeumtól akkor elvitték az írógépet és a magnetofont. Mind a két tárgy visszakerült, viszont a magnetofon teljesen hasznavehetetlen állapotban. Ez az ügy intézkedést nem igényel. A múzeumnak biztosítva van a munkája.
Jászberény, 1957. január 19.
Erdész Sándor
múzeumvezető
MOL XIX-I-3-a-8630-193-1957 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1957. évi 8630-193-as csoportszám). Tisztázat.
A jászberényi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának 1957. január 29-i kérése a Művelődésügyi Minisztériumhoz Erdész Sándor jászberényi múzeumvezető leváltására
Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főigazgatóság!
Budapest
A jászberényi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága azzal a kéréssel fordul a Múzeumi Főigazgatósághoz, hogy a jászberényi Múzeumban alkalmazásban lévő Erdész Sándor igazgatót leváltani szíveskedjen.
Leváltási kérésünket az alábbiakkal indokoljuk.
Erdész Sándor igazgató az október 23-i eseményekben megszervezte Jászberényben az ifjúság forradalmi szervezetét, az ifjúságot a könyvtár igazgatóval közösen fegyverrel látták el, majd a fegyveres ládákat a szovjet parancsnokság a múzeum padlásán meg is találta. November 4-én [az] Erdész Sándor által kiosztott fegyverekkel az ifjúság felvette a harcot a szovjet csapatokkal, és Jászberényben kb. egymillió forint értékű kár keletkezett, továbbá a harcok nyolc halálos áldozatot és kb. hatvan sebesültet idéztek elő.
A forradalom időszaka alatt a múzeumot és a könyvtárat főhadiszállássá szervezték át, ahonnan a fegyveres harcot vezették. A múzeumot a könyvtárral katonai telefon összeköttetéssel látták el.
Leváltását azért is kérjük, mivel a múzeum jelenleg is alkalmas hely arra, hogy további szervezkedést folytassanak. A múzeum a városi Tanácsháza épületének udvarán [van] elhelyezve, és a Végrehajtó Bizottságnak az az álláspontja, hogy a Tanácsháza épületén belül ellenforradalmárokat nem tűr meg.
A fentiek figyelembe vételével ismételten kérjük a Múzeum főigazgatóságát arra, hogy nevezettet a jelenlegi beosztásából váltsák le, vagy helyezzék át Jászberényből más területre.
Jászberény, 1957. január 29.
Soós Pál
V[égrehajtó] b[izottsági] elnök
A beadvány aljára rágépelt szöveg:
A Magyar Szocialista Munkáspárt Városi Elnöksége a Városi Tanács Elnökségének kérésével egyetértt ([!], valamint Erdész Sándor személyével kapcsolatos ellenforradalmi tevékenységett [!] megerősíti és a Tanács kérésétt [!] támogatja.
Jászberény, 1957. jan[uár] 29.
Dobosi Imre
Int[éző] B[izottsági] elnök h[elyettes]
MOL XIX-I-3-a-1403-062-1957 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1957. évi 1403-062-es csoportszám). Tisztázat.
Jegyzőkönyv a jászberényi Jász Múzeumban történt október-novemberi eseményekről
Jegyzőkönyv,
mely felvétetett a Jászberényi Jász-Múzeum irodahelységében [!], 1957. február 4-én. Jelen vannak: Korek József, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának m[egbízott] vezetője, Budai Gyula miniszt[ériumi] előadó és Erdész Sándor múzeumvezető.
Korek Józsefnek arra a kérdésére, hogy mondja el az október 23-át követő eseményekben való részvételét, Erdész Sándor szó szerint a következőket mondja:
„November [!] 28-án vagy 29-én délben rádiófelhívás hangzott el a Kossuth adóban arra vonatkozóan, hogy a budapesti ifjúsághoz hasonlóan a vidéki ifjúság is alakítsa meg a Forradalmi Ifjúsági Szövetséget. E felhívás alapján Jászberényben megalakult november [!] 30-án este a Jászberényi Forradalmi Ifjúsági Szövetség. Az Ifjúsági Szövetség november 1-én a Lehel-szálló nagytermében nagygyűlést tartott, ahol engem a vezetőségbe választottak be. Ez a szövetség a DISZ helyébe lépett volna. Ekkor a Dózsa laktanya forradalmi katonatanácsa katonai vezetőt adott az ifjúsághoz. A Szövetségnél mindössze 2 db puska és géppisztoly volt, amivel a honvédtiszt (főhadnagy) az oktatást megkezdte. Tudomásom szerint a honvédség és a Jászberényi Forradalmi Tanács a Járásbíróságra november 3-án délután vitt fegyvereket, de lőszer nélkül. Az ifjúság tagjai nem voltak felfegyverezve. Még november 1-én a nemzetőrség parancsnoka 60 fiatalt kért a nemzetőrséghez. Ezeket a fiatalokat rendfenntartó szolgálatuk idejére a nemzetőrség látta el fegyverrel. November 4-én reggel, mikor meghallottam a Nagy Imre-féle rádiófelhívást, bejöttem a múzeumba, hogy a múzeum értékesebb tárgyait biztonságba helyezzem. Előző este telefondrótot húztak a könyvtár és a múzeum iroda között a honvédség tagjai. November 4-én reggel szerelték volna be a telefont. Mivel a készülék rossz volt, visszavitték. Így telefon összeköttetés nem volt. Ezt honvédtiszt-helyettesek végezték parancsnokaik utasítására. 4-én délelőtt az értéktárgyak biztonságba helyezésével voltam elfoglalva. Délelőtt folyamán honvédtisztek irányításával fegyvereket hoztak a tanácsháza udvarára. A fegyverek egy részét a múzeum udvarán tisztították meg. A körülmények között [!] ez ellen akkor nem tiltakozhattam. 11 órakor - a fegyverkiosztást irányító főhadnagy szerint - Varga honvédőrnagy arra adott parancsot, hogy a fegyvereket le kell adni, mivel megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt kormány. A főhadnagy vezetésével ekkor a Forradalmi Ifjúsághoz tartozó fiatalok a fegyvereiket a Járásbíróság épületébe vitték, és ott leadták. 4-én délben megszűnt a jászberényi ifjúsági szövetség, a fiatalokat haza küldtük. Az itt lévő üres ládákból 3-4-et felvittem a múzeum padlására, mivel deszkaanyagra a múzeumnak polcépítés céljára szüksége volna. A múzeumi tárgyak elásása után 4-én 12 órakor hazamentem azzal a tudattal, hogy az ifjúsági szövetséghez tartozó fiataloknál sem fegyver, sem lőszer nincs kinn, mint ahogy ez valójában is volt. Mint előbb említettem, a nemzetőrök közül [többen] tagjai voltak az ifjúsági szövetségnek, és a nemzetőröket ekkor nem fegyverezték le. A harc idején feleségemmel a Fazekas u[tca] 21. sz[ám] alatti szomszédos házban tartózkodtam. Szükségesnek tartom kijelenteni, hogy ellenforradalmi törekvéseink nem voltak, s a szövetséget a nemzeti kormány támogatására akartuk megszervezni. A múzeumba november 6-án délelőtt 9 órakor jöttem be. Semmiféle tárgy nem hiányzott, a múzeum azonban ablaksérülést szenvedett. Az üvegtörmeléket november 5-én [!] Sződi Béla hivatalsegéddel takarítottuk ki. November 7-én délután 2 órakor az ÁVH helyi dolgozói és Oláh János V.B. titkár behatoltak a múzeumba, amikor elvitték a Megyei tanács itt lévő magnetofonját, mellyel néprajzi gyűjtéseket végeztem. November 9-én jöttem be a múzeumba, amikor a bejárati ajtót nyitva, feltörve találtam. Dombai József, a Tanács hivatalsegédje közölte velem, hogy a telefondrót miatt jöttek be a múzeumba, és a rendőrségre vitték a magnetofont. Haladéktalanul átmentem a rendőrségre, hogy a magnetofont visszakérjem. Ott a 15. számú szobában Gergely és Gyimesi nevű ÁVH tisztek és szovjet tisztek voltak. Kérésükre a magnetofon-szalagokat lejátszottam. Mivel megállapították, hogy a szalagokon csak népzenei felvételek vannak, a készüléket visszaadták. November 10-én délután a lakásomról felhívattak, hogy a múzeumot megnézzék. Jelen volt Oláh János V.B. titkár, Fülöp Gyula főhadnagy légolt[almi] városparancsnok, Szabó József városi gondnok, Dombai József hivatalsegéd, egy szovjet tiszt és néhány szovjet katona. A múzeumot átkutatták. Ekkor meglátták az üres ládákat is. Később tudtam meg, hogy ezen a napon felásták Dombai József útmutatása szerint a vasládát, melyben a múzeumi tárgyakat elástam. Ezt azonban Dombai közlése szerint, Oláh János utasítására 12-én nem kaptam vissza. Még november 4-e előtt a múzeum írógépét átvittem a Könyvtárba, ahol leveleket gépeltem rajta. Ez az írógép ott maradt, és 5-én átvitték a rendőrségre. A könyvtárból - ahol az ifjúsági szövetségnek központja volt - más tárgyakat is átvittek a rendőrségre, nyomozás végett. A megyei tanács népművelési osztályának vezetője, Kádár Gusztáv közvetett úton értesült az itteni eseményekről. Majd ezt követő napok egyikén kijött, és többek között kérte a helyi szerveket, hogy a múzeumnak a tárgyakat adják vissza. Ez meg is történt, a múzeum visszakapta az elásott tárgyakat és az írógépet, s a magnetofont egyenesen Szolnokra szállították. Attól kezdve zavartalanul dolgoztam a Jász Múzeumban.
K. m. f. [Kelt mint fent]
Korek József
Művelődésügyi Minisztérium
m[eg] b[ízott] főoszt[ály] vez[ető]
Budai Gyula
min[isztériumi] előadó
múzeumvezető
MOL XIX-I-3-a-1403-063-1957 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1957. évi 1403-063-as csoportszám). Tisztázat.
Részlet a miskolci Herman Ottó Múzeum 1957. január 30-i jelentéséből
[...]
Az októberi események a múzeum épületében, gyűjteményanyagában kárt nem tettek. - 1956. nov[ember] 3-án megalakult munkástanács elnöke Lajos Árpád, tagjai Szilágyi Jánosné és Gajda Imre volt. - Az események alatti biztonsági intézkedések kapcsán a Term[észet] tud[ományi] kiállításnak alkoholba tett tárgyait leszereltük, tűzbiztonsági okokból a pincében tárolt konzerváló, robbanó anyagokat az udvaron elástuk.
[...]
Az 1956. év utolsó negyedében elvileg a múzeum nem volt zárva, de a rend kedvéért csupán iskolai és üdülő csoportoknak adtunk lehetőséget az októberi - novemberi napokban a várostörténeti kiállításunk megtekintésére. Az események kapcsán még december 9-12. között voltak Miskolcon nyugtalan napok, de ez idő alatt a múzeumot senki sem kereste fel.
[...]
1957. január 30.
Komáromy József
múzeumvezető
MOL XIX-I-3-a-8630-392-1957 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1957. évi 8630-392-es csoportszám). Tisztázat.
Részlet a szegedi Móra Ferenc Múzeum 1956. évre vonatkozó munkajelentéséből
[...]
A Szegeden tartózkodó munkatársak (a teremőrök is) egytől-egyig mindennap benn tartózkodtak a múzeumban. Szabályszerű, napi 8 órás benntartózkodásuknak egy időre az általános kijárási tilalom vagy korlátozott kijárási tilalom volt akadálya. Voltak napok, amikor csak egy-egy [órát] volt szabad a városban kinn járni, ez is reggel 7, vagy 8 órától kezdődött, és 8 vagy 9 óráig volt szabad közlekedni. Ilyen esetekben csak néhány múzeumi dolgozó, néhány percre szaladhatott be a múzeumba, hogy szétnézzenek az épületben. Ez is sokszor nehézségekbe ütközött, mert az épület körül 7-9 tank állott, megfelelő katonasággal.
Természetes, hogy ilyen körülmények között - és a Budapesttel megszakadt kapcsolatok következtében - a szegedi városi tanács rendelkezései alapján - a múzeumi kiállításokat nem tartottuk nyitva. Sőt, az épület ajtaja is, kapuja is zárva volt, és csak egyetlen ajtón, a házfelügyelő ajtaján lehetett az épületbe jutni. Ez az ajtó is - a kijárási tilalom idején - vasrudakkal volt lezárva.
A kijárási tilalmak meghoszabbításakor összes múzeumi dolgozók, teremőrökkel együtt, belső karbantartási munkálatokat végeztek. Összes kiállítási helyiségeinket, diorámáinkat, szekrényeket egyenként kitakarítottuk, s különös gonddal a raktárak tisztogatásait végeztük. Ugyanebben az időben, kisiparosok közreműködésével az épület bővítésével kapcsolatos kisebb-nagyobb repedéseket tüntettek el, a megfelelő előírásoknak megfelelően. Ez idő alatt végezték el az épület tetőzetén a bádogtetőn beállott hiányosságokat.
[...]
[1957. január 31.]
MOL XIX-I-3-a-8630-603-1957 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1957. évi 8630-603-as csoportszám). Tisztázat.
Részlet a szekszárdi Balogh Ádám Múzeum 1956. évre vonatkozó munkajelentéséből
[...]
Az október 23. után bekövetkező helyzetben a múzeumot kár nem érte, az esetleges tűzveszélyre a helyi tűzrendészeti hatóságokkal karöltve 2 napos tűzoltási gyakorlattal felkészültünk. A kritikusnak mutatkozó napok alatt úgy a tavaszi árvíz idején, mint az októberi helyzettel kapcsolatban a múzeum értékeit, iratanyagát biztonságba helyeztük. A múzeumot azonban az egész év folyamán működésben tartottuk, kiállításait nem zártuk le egy esetben sem.
[...]
[1957. január 30.]
Mészáros Gyula
múzeumvezető
MOL XIX-I-3-a-8630-613-1957 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1957. évi 8630-613-as csoportszám). Tisztázat.
Részlet a Szépművészeti Múzeum 1956. évre vonatkozó munkajelentéséről
[...]
Az év folyamán az [Antik] osztálynak veszteségei is voltak. Az október végi harci cselekmények során az Iparművészeti Múzeum állandó kerámia-kiállítás[á]ra letétként kölcsön adott egyiptomi és görög anyag erősen megrongálódott. Az egyiptomi tárgyakat ért veszteséget még nem lehetett felmérni, mert az Iparművészeti Múzeum állapota még nem engedte meg az anyag megtekintését. A görög tárgyak közül egy apuliai oinochoét még nem találtak meg, több váza és terrakotta megsérült, közülük egy archaikus ülő nőalak szobra súlyosan.
[...]
Tervből nem teljesítve: az októberi események miatt múzeumi új előadás-sorozatunk elmaradt.
[...]
A Szépművészeti Múzeum 1956. évi tervét - eltekintve egyes részletek módosulásától vagy elmaradásától - egészében teljesítettük. [...] A tudományos munkában az októberi eseményeket követő csökkentett munkaidő és rosszabb munkalehetőségek sem okoztak fennakadást.
[1957. január 29.]
MOL XIX-I-3-a-8630-6511-1957 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1957. évi 8630-6511-es csoportszám). Tisztázat.
Részlet a tatai Kuny Domokos Múzeum 1956. évre vonatkozó munkajelentéséből
[...]
Sajnos múzeumi munkánkat az október 23. után bekövetkezett események megakasztották. A november 15-én történt betörés pedig lehetetlenné tette azt, hogy a téli időszakra beütemezett munkatervünket a leírókartonok elkészítésének folytatására teljesíthessük. Írógépünket ellopták, és csak januárban sikerült gépet szerezni. Október 25-től január 6-ig a múzeum kiállításai zárva voltak, mert a tatabányai sztrájk helyzet miatt nem éreztük biztonságban magunkat az esetleges rendbontókkal szemben. Magát a múzeumi munkát azonban folytattuk, gondoskodtunk az épület rendjéről, tisztán és rendben tartásáról.
[...]
[1956. jan[uár] 17.]
MOL XIX-I-3-a-8630-712-1957 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1957. évi 8630-712-es csoportszám). Tisztázat.
A Kultúrkapcsolatok Intézetének kérése a Művelődésügyi Minisztériumhoz
Művelődésügyi Minisztérium Ikt[ató] sz[ám]: 50/6
Múzeumi főosztály Osztály: Népi dem[okratikus]
Budapest Kelet: 1957. május 4.
Tárgy: Magyar múzeumok károsodásai
A budapesti csehszlovák nagykövetség érdeklődése alapján kérjük Önöket, szíveskedjenek intézetünkkel mielőbb közölni, milyen károsodás érte a magyarországi múzeumokat.
Kiss Sári
osztályvezető
A Művelődésügyi Minisztérium (Népművelési Minisztérium) válasza a Kultúrkapcsolatok Intézetének megkeresésére
Kiss Sári osztályvezető elvtársnőnek Hiv[atkozási] sz[ám]: 50/6
Kultúrkapcsolatok Intézete
Budapest
Hivatkozott számú ügyiratukra válaszolva tájékoztatás végett az alábbiakban megküldöm a magyar múzeumokat ért károsodásról hozzávetőlegesen készült tájékoztatómat.
Vidéki múzeumainknál jelentősebb károsodás nem történt. Néhány helyen kisebb-nagyobb üvegkárok voltak, és egy-két helyről kaptunk jelentést néhány tárgy eltűnéséről.
Az országos múzeumoknak egy része sértetlen, míg a következő múzeumoknál nagyobb fokú károk keletkeztek. Így:
Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum
A múzeum épületének a Múzeum utcai és Puskin utcai sarki része rongálódott meg legjobban. Itt 2300 m2 tetőszerkezet pusztult el. Kiégett a III. emeleti padlástér, Afrika kiállítási helyiség, és a II. emeleti term[észet] tud[ományi] helyiség. (Az itt keletkezett károknak pontos felmérése csak műszaki tervek elkészítése után lehetséges.)
Teljesen elpusztult: csigagyűjtemény, kétéltű-hüllő gyűjtemény, madárgyűjtemény, alacsonyrendű állatok gyűjteménye, halgyűjtemény, odonata-orthoptera gyűjtemény, acarina-gyűjtemény, valamint az őslénytár 70%-a, ásványtár 60%-a. Részleges kár: lepkegyűjtemény 10-15%, embertani gyűjtemény 30%, bogárgyűjtemény 10%, légygyűjtemény 25-30%, poloskagyűjtemény 25-30%-a pusztult el. Ezen kívül teljes szakkönyvtári anyag, műszerek, berendezések és a raktári galéria.
Fenti károk a Természettudományi Múzeum veszteségét jelentik.
Ugyanebben az épületben elhelyezett Történeti Múzeum és a Széchenyi Könyvtár anyagában jelentősebb károsodás nem történt.
Természettudományi Múzeum
Baross u. 13.
A múzeumot ért veszteségekről a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeumot ért károsodás felsorolásában számoltunk be. A Természettudományi Múzeum Baross utcai épületében több millió forintra tehető az épületkár. Leégett (és tönkrement), illetve elpusztult a múzeum komoly értéket képviselő tárló, szekrények, irodagépek, és egyéb bútor felszerelése. Ezen kívül elégtek, illetve megsemmisültek a múzeum felbecsülhetetlen értékű tudományos anyagai.
Iparművészeti Múzeum
IX: Üllői u. 33-37.
Az Iparművészeti Múzeumot ért épületkár szintén több millió forintra tehető (ha sor kerül az épületnek a régi formájában való visszaállítására).
Elpusztult a könyvtári állomány 10%-a, a folyóirat-állománynak pedig 50%-a. Ezen kívül némi bútorkár is keletkezett. Jelentős károsodást szenvedett az üveg és kerámia gyűjteményi és kiállítási anyag.
Budapesti Történeti Múzeum
I. Szentháromság u. 2.
Főképpen a múzeum Újkori osztályán (Kiscelli u.) történt jelentősebb károsodás az állóeszközökben. Ugyancsak a múzeumhoz tartozó pesterzsébeti múzeumnál esett említésre méltó károsodás. Itt azonban a szakanyagban nincs veszteség.
Budapest, 1957. május 10.
MOL XIX-I-3-a-8630-342-1957 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1957. évi 8630-342-es csoportszám). Kiadmányozott fogalmazvány, olvashatatlan aláírás.