Magyar orvosok Koreában (1950-1957) [1]
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a Rákosi Mátyásról elnevezett hadikórházban nyolc magyar orvos-csoport váltotta egymást a koreai háború éveiben és az újjáépítés időszakában. Az itt közölt dokumentumok bemutatják a magyar–koreai diplomáciai kapcsolatok keretében a Rákosi Mátyás Hadikórház, majd polgári kórház sorsát, az ottani egészségügyi és háborús körülményeket, miközben bepillantást engednek a kórház belső, magánéleti botrányoktól sem mentes életébe.
Bevezetés
A Délkelet-Ázsiában, a Koreai-félszigeten fekvő Korea politikai, gazdasági és kulturális téren hosszú időn keresztül Magyarország érdeklődési körén kívül esett. A világ talán egyik legelzártabb, távoli és titokzatos országa 1945. augusztus 15-én szabadult fel a japán megszállás alól. A japán kapituláció után, a jaltai értekezlet határozata alapján, a Koreai-félsziget északi felén szovjet, délen amerikai katonai közigazgatást vezettek be, a demarkációs vonal a 38. szélességi foknál húzódott. Az 1948-ban megtartott választások nyomán állandósult az eltérő politikai berendezkedés és az ország kettéosztottsága. Északon létrejött a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Phenjan, délen pedig a Koreai Köztársaság Szöul központtal. Ám mindkét fél igényt tartott az egész félsziget birtoklására, és ez 1950-ben háborús konfliktushoz vezetett. A három évig tartó háborút (1950. június 25.-1953. július 27.) az észak-koreai csapatok robbantották ki a két országrész között, és azt a több mint tizenöt hónapon keresztül tartó panmindzsoni fegyverszüneti megállapodás aláírása zárt le. Harry Spencer Truman amerikai elnök utasítására az amerikai hadsereg repülőgépekkel és hadihajókkal felszerelt egységei is beavatkoztak a háborúba a déliek oldalán. A koreai háború volt az első komolyabb fegyveres összecsapás a második világháború befejezése óta, amely tönkretette az ország gazdaságát, teljes ipari potenciálját. Az ország romokban hevert, a közigazgatás, a közlekedés megbénult, az egészségügyi ellátás nem működött, a háború forgatagában milliók pusztultak el, és tömegesen haltak meg a sebesültek a vérveszteség, a legyengülés, a járványok és az ellátatlanság következtében.
1945 után a Szovjetunió és a népi demokratikus országok - közöttük Magyarország - részéről is megnőtt az érdeklődés Korea ismeretlen, talán egzotikusnak is vélt népei iránt. Az érdeklődés elsősorban az ország politikai berendezkedésének szólt. A földrajzi távolság, a közös érdekek esetlegessége, a gyenge gazdasági kapcsolatok és a két nép közötti érintkezés hiánya miatt Magyarország és Észak-Korea között a diplomáciai kapcsolatok felvételére csak 1948-ban került sor, majd a kapcsolatokat 1954-ben nagyköveti szintre emelték.
A koreai háború alatt, majd az újjáépítés időszakában is, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok - így Magyarország is - komoly anyagi segítséget nyújtottak Észak-Koreának. A háború kitörésének hírére az egész országban békegyűléseket, tiltakozó akciókat szerveztek, amelyet gyűjtőakciók szervezése, segélyszállítmányok útnak indítása, felajánlások követtek. A Koreával kapcsolatos „népi megmozdulás" irányítását az Országos Béketanács, illetve a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége szervezte. A közölt dokumentumok alapján a korabeli propagandának megfelelően kaphatunk képet a gyűjtéssel kapcsolatos hangulatról. Mindezt kormányszintű intézkedések is kiegészítették, amelyek hosszú évekre meghatározták a magyar-észak-koreai viszonyt.
A magyar kormány kezdeményezésére még 1950-ben, a koreai háború elején, a magyar dolgozók által „felajánlott" összegekből, egy hadikórház felállítását határozták el. A kórházat Rákosi Mátyásról, a párt főtitkáráról nevezték el. A magyar kezdeményezéshez a kommunista országok többsége, így a szovjetek, a csehek, a lengyelek, a bolgárok, a románok és a kínaiak is csatlakoztak.
A Magyar Országos Levéltárban található dokumentumok alapján a magyar állam által létesített kórház a fegyverszünet megkötéséig (1950. július-1953. július) hadikórházként működött, majd - már békésebb körülmények között - polgári kórházként tevékenykedett (1953. július-1957. július). A kórházat az 1953. évi fegyverszüneti megállapodásig az Országos Béketanács tartotta fenn, majd ezután az Egészségügyi Minisztérium - a Minisztertanács határozatának megfelelően - éves költségvetési tervében meghatározott pénzösszeget irányzott elő a kórház fenntartására és működtetésére, amelyből a kórház berendezését, felszerelését, műszer- és gyógyszerszükségletét biztosították, valamint a kiutazó magyar egészségügyi dolgozók útiköltségét, napidíját és kint tartózkodásának költségeit fedezték.
A Rákosi Mátyás Kórházban 1950 és 1957 között nyolc orvos-egészségügyi csoport váltotta egymást, több mint 100 orvossal, egészségügyi dolgozóval és kisegítő személyzettel. A Koreába induló csoportok utazásának előkészítése, lebonyolítása az Egészségügyi Minisztérium feladata volt, a személyek kiválasztását, a csoportok összeállítását pedig a minisztérium személyzeti főosztálya végezte. A csoport tagjai Budapestről és az ország különböző kórházaiból szerveződtek. A kiválasztásnál a minisztérium arra törekedett, hogy politikailag megbízható, jó fizikai erőben lévő dolgozók utazzanak Koreába, elsősorban azok, akik itthoni munkájukkal kiérdemelték a koreai kiküldetést.
A csoport tagjainak kiválasztásánál gondot jelentett, hogy a felkért vagy ajánlott személyek egy része nem vállalta a kiküldetést, más része pedig a vizsgálatnál bizonyult alkalmatlannak vagy politikailag megbízhatatlannak. Előfordult, hogy a hiányzó orvosokat úgy pótolták, hogy a Honvédelmi Minisztériumtól kértek szakorvosokat a csoport megerősítésére.
A koreai kiküldetést a kalandvágy, az ismeretlen iránti érdeklődés, a szakmai kihívás, de az anyagiak is nagymértékben motiválták. Az utazásra azonban csak akkor került sor, ha az Államvédelmi Hatóság is áldását adta az ügyre, ugyanis a jelöltek listáját az ÁVH minden esetben véleményezte (jóváhagyta vagy elutasította). A jelentkezőket vizsgálták párttagságuk, politikai és katonai képzettségük, szolgálati beosztásuk és jellemvonásaik alapján. A csoport tagjai megbízatásukat a párttól kapták, és a „magyar néppel szemben tett vállalásukat teljesítették". Az orvosokat váltó csoportok összeállításánál alapvető elvként szerepelt, hogy nem volt szabad kiküldeni azokat, akik már egyszer kint voltak. A kiküldetés ideje általában hat hónaptól egy évig terjedt. Minden csoporttal egy politikai (később párttitkár) és egy szakmai vezető utazott.
A Koreába utazó magyar orvosok között az orvosi szakma majd minden szakterülete képviselve volt. A háború elején elsősorban sebészekre (plasztikai-, tüdő-, száj- és mellkas-sebész) volt szükség, a háború befejezése után pedig a belgyógyász, az urológus, az ortopéd szakorvos, a szemész, a gyermekgyógyász, a szülész- és nőgyógyász, valamint a fül, orr és gége szakorvos került előtérbe. A szakszemélyzet tagjai között előnyt élveztek a műtősök, az ápolók, a gyógytornászok, a röntgentechnikusok, de szükség volt kisegítőkre is, pl. adminisztrátorra, szakácsra, gépkocsivezetőre, garázsmesterre és autószerelőre.
A korabeli feljegyzések szerint az első négy orvoscsoport búcsúztatását még ünnepélyes keretek között, az Egészségügyi Minisztérium tükörtermében tartották, ahol fogadást rendeztek a csoport tagjai és a hozzátartozók részére. A búcsúztatáson a párt, a Külügyminisztérium, az Országos Béketanács, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet és a minisztérium több dolgozója képviseltette magát, valamint meghívták a szovjet, a koreai és a kínai követet is. A fogadás költségeit a Béketanács viselte. A pályaudvari búcsúztatást a budapesti pártbizottság intézte a „búcsúztatás sima lebonyolítása érdekében". Az ötödik, egyben utolsó háborús orvoscsoport kiküldése után induló csoportoknál már szerényebb keretek között történt a búcsúztatás. Indulás előtt az egészségügyi miniszter két-három nappal fogadást adott a tiszteletükre. A csoportok, Moszkva és Peking érintésével, repülőgéppel utaztak, ahol a nagykövetség és a kórház dolgozói fogadták őket a fogadó-, és egyben búcsúztató ünnepségen.
A koreai magyar követségi iratok tanúsága szerint az egészségügyi csoportok utazásával egyidejűleg - vasúton - különböző összetételű és mennyiségű szállítmányok indultak útnak a messzi Koreába. A szállítmányokról részletes listát, kimutatást készítettek, és pontosan rögzítették az egyes vagonok tartalmát, majd a megérkezéskor visszajelzést kértek a koreai magyar követségen keresztül.
Az orvosi és egészségügyi felszereléseken, műszereken kívül a ládák különböző agitációs- és propaganda anyagokat is tartalmaztak, pl. újságokat és brosúrákat, dia- és dokumentumfilmeket, színes reprodukciókat, ismeretterjesztő plakátokat, térképeket, keskenyfilmeket, falitábla sorozatokat, orvosi és egyéb könyveket, folyóiratokat, valamint színes, Rákosi Mátyást ábrázoló képeket, Sztálinról, Leninről és Gerő Ernőről készült fotókat.
1950. július 20-án indult az első, tizenöt fős orvos-egészségügyi csoport Észak-Koreába. Megérkezésükkor a Külügyminisztérium és az Egészségügyi Minisztérium egy-egy képviselője, valamint a követség tagjai fogadták őket.
A csoport a Phenjantól 25 km-re található Csunvai falu kórházában kezdte meg gyógyító munkáját, rendkívül mostoha, háborús körülmények között. A kórház épületei kiürített iskolahelyiségek voltak, amelyeknek nem volt berendezése, a vizet 20 km távolságról, bivaly húzta szekerekkel szállították. A Rákosi Mátyás Hadikórházba 1950. augusztus 10-én érkeztek az első sebesültek, majd ezután folyamatosan áramlott a háborúban megsérült katonai és polgári lakosság. A kórház átlagos sebesült létszáma 400 fő körül mozgott.
Egy amerikai támadás következtében 1950. augusztus 29-én bombatalálat érte a kórházat, amely teljesen megsemmisült. A magyarok közül senki nem sérült meg, de egy koreai orvos és három önkéntes ápolónő meghalt. Ezután a magyar orvosokat Jandokba helyezték át, ahol három épületben 1200 beteget tudtak elhelyezni. Az észak-koreai csapatok szöuli partraszállása után a magyar csoport átvett egy 2500 férőhelyes kórházat, de az csak rövid ideig működött. Ez idő alatt a kórház statisztikai jelentése szerint 154 műtétet, 226 gipszelést, 4169 kötözést, 269 belgyógyászati vizsgálatot, 669 röntgenfelvételt, 217 laboratóriumi vizsgálatot végeztek. A hadikórházban készült több ezer röntgenfelvétel egy része, valamint a magyar és koreai nyelven írt műtéti naplók és esetleírások az Országos Levéltár Rákosi Mátyás Hadikórház iratanyagában maradtak fenn.
A bombázások, a berepülések és a háború súlyosbodása miatt 1950. október 15-én a koreai Külügyminisztériumban elhatározták a külföldi (nagy)követségek és a kórházak evakuálását a fővárosból. A magyar kórházat először Mampoba, a fővárostól kb. 120 km-re északra, egy völgykatlanban fekvő kórházba helyezték át, ahol a külvilágtól teljesen elzárva 1950. október 10-től október 21-ig tartózkodtak. Ezt követően - a fronthelyzet ideiglenes rosszabbodásával - a magyar orvoscsoport elhagyta Korea területét, és a Mandzsúria-koreai határ közelében fekvő kínai Cián (Zian) nevű városkába költözött, ahol a bizonytalanság, a tétlenség, a sorozatos átszervezések és költözések rossz hangulatot teremtettek a kórház dolgozói között. Innen az ugyancsak a kínai Mukdenbe mentek, ahol megfelelő kórházépületeket és berendezéseket bocsátottak rendelkezésükre. A visszavonulások alatt a kórház anyagát, felszerelését az amerikai repülőgépek ismét megsemmisítették, szinte minden odaveszett, így 1950 végén újabb, egy 400 ágyas kórház teljes felszerelését küldte ki a magyar állam Koreába. A háborús események, a sorozatos visszavonulások és kényszerű költözések ellenére a magyar orvosok szakmai munkájának magas színvonalát a koreaiak is elismerték, és a koreai kormány 1951. február 10-én kitüntetéseket adott át az első magyar orvoscsoport tagjainak.
A második, tizenhat főből álló orvoscsoport 1951. február végén érkezett először a kínai Csang-Csungba, majd 1951 júniusában a kórház visszaköltözhetett koreai területre, ahol a kórházat két központi épületben helyezték el. A beteglétszám állandóan 1000 körül mozgott, ami a tél és a front változásaival hol nőtt, hol csökkent. A légi veszély és a beteglétszám állandó emelkedése miatt decentralizálták a kórházat. A sebesülteket egymástól távol elhelyezkedő falvakban, úgynevezett csibikben helyezték el, majd a betegeket a sebesülések típusa szerint csoportosították, pl. láb alsó végtag, láb felső végtag, kar, fej stb. A gyakori bombázások és géppuskázások következtében sok volt a polgári sérült, és ellátásuk érdekében a kórház civil betegeket is fogadott, hiszen csak itt voltak adottak a körülmények a komplikáltabb műtétek végzésére. A csoport a háborús körülmények ellenére a súlyosabb állapotban lévő betegek operáció utáni elhelyezésére úgynevezett „sokk-szobát" alakított ki, amellyel a betegek életkilátásait növelték. Gondot fordítottak a higiénés körülmények javítására, a járványok megelőzésére, valamint komoly felvilágosító munkát végeztek a falusiak között.
A harmadik egészségügyi csoport megérkezése után (1952. január vége) a kórház területét egymás után háromszor is bombatámadás érte (1952. május 24., június 2. és június 6.). A hadikórház a bombázást szerencsésen átvészelte, de a kórházba került betegek között sokan szenvedtek napalmbomba által okozott sérülésben. Mintegy 83-an kerültek kórházba, közöttük rengeteg asszony és gyermek. A követi jelentések részletesen beszámoltak a háború okozta károkról, a nagymérvű pusztításról, ugyanakkor bizalmas jelentésben részletesen ecsetelték azoknak az orvosoknak viselkedését, akik nem tudták titkolni a bombázások miatti félelmeiket.
A csoport szakmai munkájának legfontosabb feladata a kórház klinikai színvonalra emelése volt. Ennek érdekében jelentős kórházfejlesztést hajtottak végre: 1952 elején és nyarán 1000 ágyas kórházzá fejlesztették a Rákosi Mátyás Hadikórházat. A gyógyító munka során új transzfúziós szobát, készenléti műtőt szereltek fel, valamint új gyógykezelési eljárásokat vezettek be. Befejezték és berendezték a sziklabarlangban épült műtőket, szűrővizsgálatnak vetették alá a kórház dolgozóit, tavaszi nagytakarítást végeztek, amelynek keretében kitapétázták a falusi műtőket, kötözőket, részben a betegszobákat is.
A követi jelentések dokumentumai szemléletes képet adnak a hadikórház környékén tapasztalt különös jelenségekről, az éjszakai máglyatüzekről és a villanylámpával leadott fényjelzésekről, amelyek rendkívüli nyugtalanságot idéztek elő a kórház dolgozói körében, hiszen a háborús események közepette a kémek esetleges felbukkanásától is tartaniuk kellett.
A közölt levéltári források között szerepel az a titkos értesítés is, amelyben a Külügyminisztérium osztályvezetője tájékoztatást kér a koreai magyar követtől, hogy a Méray Tibor által Koreáról írt könyv idegen nyelvű kiadása milyen érdeklődést kelthet Koreában. Sokak számára talán ismert, hogy a koreai háború eseményeiről részletes és rendszeres haditudósításokat írt Méray Tibor, a Szabad Nép munkatársa, kulturális rovatvezetője, aki Koreában tett két utazása alkalmával - személyes élményeire és tapasztalataira támaszkodva - a szemtanú hitelességével számolt be Koreai jelentés című könyvében a koreai háború 1951 augusztusától 1952 szeptemberéig terjedő időszakáról. Az 1953-ban megjelent könyv szemléletes leírást ad Koreáról, a koreai nép életéről, munkájáról, ugyanakkor rendkívül érdekes pillanatokat villant fel a háború embertelenségéről, a hadi helyzet alakulásáról, a fegyverszüneti tárgyalásokról, az amerikaiak által elkövetett bűnökről. Mivel a kötet propagandacélokat szolgált, a szerző gyakran egyoldalúan és elfogultan mutatja be az eseményeket, bár könyvében leszögezi: „Az volt a szándékom [...], hogy lehetőleg csak olyasmiről írjak, aminek magam tanúja voltam, vagy amit szem- és fültanúk mondottak el nekem."
A népi demokratikus országok közül Románia, Csehszlovákia, Lengyelország és Bulgária is működtettek kórházat Koreában a háború idején, majd azt követően még néhány évig. A kórházak között rendszeres, baráti kapcsolat alakult ki, ami megnyilvánult abban is, hogy kölcsönösen meghívták és meglátogatták egymást, hiszen egy-egy kórházlátogatás a tapasztalatcsere szempontjából is rendkívül hasznos volt. A levéltári források egyértelműen bizonyítják, hogy a Koreában működő kórházak között megindult a rivalizálás, hiszen a látogatások során a magyarok keserűen állapították meg, hogy „kórházunk a mintakórház szerepét a közeljövőben nem fogja tudni betölteni a kórházi feltételek hiánya miatt, annak ellenére, hogy mi olyan műtéteket is végzünk, melyekre a többi kórház nem képes". Nem hallgathatjuk el azt sem, ami az egyik román orvoscsoport tagjaival történt. Az 1952 márciusában Koreába érkezett román orvosok között többségében erdélyi magyarok voltak - ráadásul a csoport vezetője is magyar volt -, ezért még a látszatát is el akarták kerülni annak, hogy a magyarokhoz közelebb állnak, így még a találkozástól is tartózkodtak. Ugyanakkor felröppent a hír, hogy két magyar orvoscsoport működik Koreában, ami természetesen felborzolta a kedélyeket a román „elvtársak" körében.
A forrásanyagból kitűnik, hogy a kórházban nagy jelentőséget tulajdonítottak a szakmai továbbképzésnek. A csoport tagjai rendszeres oktatásokat tartottak a felcsereknek, a nővéreknek és az orvostanhallgatóknak, és mindezek mellett jutott idejük a tudományos munkára is, hiszen több alkalommal orvosi konferencián vettek részt, ahol előadásokat tartottak a tábori sebészet legújabb eredményeiről, az új műtéti eljárásokról.
Az Egészségügyi Minisztérium iratanyagában őrzött dokumentumok tanúsítják, hogy - a kor szellemének megfelelően - a betegellátás és a kórházkultúra emelése érdekében munkaversenyeket hirdettek. A békésebb időszakokban - egyben az összezártság enyhítésére is - igyekeztek megfelelő kulturális programokat biztosítani, pl. filmvetítések, táncestek, színházi előadások látogatása a phenjani Morampong Színházban.
A háború utolsó időszakában még nem lehetett tudni, hogy a hadi cselekmények mikor érnek véget, ezért a koreai főparancsnokság utasítására a magyar kórház egy 500 ágyas mobil kórházat állított fel, amelynek felszerelését a magyar kormány bocsátotta a koreaiak rendelkezésére. A fegyverszünet megkötéséig kb. 23 millió forintot, vagyis nyolc millió rubelt fordított a magyar állam a hadikórház fenntartására.
A negyedik, immár 23 fős egészségügyi csoport (1952. szeptember 26.-1953. június) megérkezése után hamarosan - 1952. október 31-én - több hullámban bombatámadás érte a kórház területét. A bombázások következtében tizenhatan meghaltak, 37-en megsebesültek. Óriási volt a háborús kár. A bombázások után újabb átszervezésekre volt szükség, ennek keretében tovább decentralizálták a kórházat. (1953 februárjában a koreai kormány döntése értelmében a népi demokratikus országok hadi- és tábori kórházait decentralizálták.) A magyar kórházat a legnagyobb titoktartás mellett ekkori helyétől kb. 180 km-re észak-keletre, Közép-Koreába, Szongnimba telepítették. Az áttelepítéssel a Rákosi Mátyás Hadikórház munkájának egy fontos szakasza lezárult, és elkezdődött a kórház új alapjainak megteremtése, hiszen az ötödik, egyben utolsó háborús egészségügyi csoportnak az 1953-ban megkötött fegyverszünet után már a békés gyógyító munka feltételeit kellett kialakítania. Némi gondot jelentett, hogy az ötödik csoport tagjai az új feladatok ellátására - a csoport szakmai összetétele miatt - már nem voltak teljes mértékben alkalmasak, hiszen korábban főleg sebészekre, most pedig belgyógyászokra, tüdőgyógyászokra, szülészekre, gyermekgyógyászokra stb. volt elsősorban szükség. A későbbi orvoscsoportok összetétele már ennek megfelelő volt.
A hatodik, a hetedik és a nyolcadik orvoscsoport polgári kórházban végezte feladatát. A hatodik csoport 1954 márciusában Hirschler Imre, a Kútvölgyi úti Állami Kórház szülész-nőgyógyász főorvosának vezetésével érkezett Koreába. Később a csoport létszáma kiegészült a VI/b és VI/c csoporttal. A csoport először néhány hónapig Szongnim gyárváros kórházában dolgozott, majd 1954 májusában a kórház áttelepült Szorivonba, és ettől kezdve - a koreaiak kérésére - párhuzamosan mindkét helyen dolgoztak. A dokumentumok beszámolnak arról, hogy Nam Ir külügyminiszter Kim Ir Szen pártvezető nevében kérte a magyarokat, hogy a kórházat az újjáépítés időszakában is működtessék, és legyenek a koreai orvosok segítségére.
A hetedik csoport 1955. január 3-ától tevékenykedett Szorivonban. Megkezdték a kórház céljára kiszemelt romos épület helyreállítását. A központi épület földszintjén rendelőt, az emeleten pedig 70-80 ágyas kórtermet alakítottak ki. Az osztályokon rendes ágyakat, éjjeliszekrényeket helyeztek el, és a betegeket betegruhákkal látták el, hiszen korábban saját ruháikban feküdtek a kórtermekben. A fejlesztések ellenére a kórházban jellemző volt a zsúfoltság, nem volt alkalmas a napi 700-1000 beteg fogadására. Nem volt lehetőség a fertőtlenítésre, hiányosak és primitívek voltak a WC és fürdőszoba viszonyok. Ennek ellenére a fokozatos fejlődés lehetővé tette a magas színvonalú és a betegek érdekeit szolgáló orvosi ellátást.
A csoport tagjai a közvetlen kórházi, rendelőintézeti munka mellett oktató, továbbképző, tudományos, szervező, patronáló és egészségügyi felvilágosító munkát is végeztek. A továbbképzés rendkívül vontatottan indult, amely elsősorban a kórházon belül valósult meg, majd később más intézmények patronálása került előtérbe.
A kórház 1955-ben a területéhez tartozó 630 000 fős Észak-Fanghe tartomány minden irányú egészségügyi ellátásának a központjává vált, amelyhez járóbeteg-rendelő is tartozott. A tartományban kb. 60 orvos volt, vagyis 10 000 emberre jutott egy orvos. Összehasonlításként érdemes megemlíteni, hogy Magyarországon 1955-ben kb. 12 000 orvos praktizált, és 900 emberre jutott egy orvos.
A 300 ágyas szorivoni kórház teljes felszerelését, annak folyamatos pótlását, gyógyszerellátását, a magyar egészségügyi csoport személyi szükségleteit a magyar Egészségügyi Minisztérium az éves költségvetésből biztosította.
1955. augusztus 1-jén Koreába érkezett a VII/b csoport is, majd a kórház életében fontos szerepet játszott Plojhár cseh egészségügyi miniszter látogatása, aki koreai körútja során a magyar kórházat is meglátogatta, és megelégedését fejezte ki a látottak alapján. E látogatás után a magyar orvosok egyre többször hangoztatták, hogy egy magyar orvos delegációnak is Koreába kellene látogatnia. Erre 1956-ban került sor.
A nyolcadik, egyben utolsó orvoscsoport 1957. februártól már csökkentett létszámmal és középkáderek nélkül dolgozott. Legfontosabb feladatuk a tanácsadás volt.
Az 1953-ban megkötött fegyverszüneti egyezmény megváltoztatta a kórház dolgozóinak a helyzetét is. Kezdetben a háborús
nehézségek, a nagy távolság az otthontól, a nyelvi problémák, az idegen környezet és idegen emberek, az egymásrautaltság, a közös sors vállalása valóban összetartotta a csoport tagjait. Az 1954-ben keletkezett nagykövetségi jelentések azonban már ideges hangulatról, türelmetlenségről számoltak be a bizonytalan csoport-váltások, a gyógyszerek és felszerelések késedelmes megérkezése miatt, ugyanakkor a dolgozók is érzékenyebben reagáltak a kórházban tapasztalt legkülönfélébb eseményekre.
1954-ben megalakult a kórház pártszervezete, amely 1957-ig, a kórház átadásáig működött. A párttitkár a taggyűlésekről rendszeres, a kórház tevékenységére és a párttagság egészére kiterjedő jelentéseket készített a Külügyminisztérium és a párt számára. Rendkívül tanulságos áttekinteni ezen időszak történéseit, hiszen a levéltári források különösen gazdagon illusztrálják a gondokat és problémákat, a dolgozók között uralkodó rossz hangulatot, amelyek egy összezárt kis közösségen belül megjelenhettek. A taggyűlésekről készített jegyzőkönyvek fontos adalékot szolgáltatnak ehhez, mivel segítségükkel feltárhatók azok a magánéleti, érzelmi és a kollektíván belüli konfliktusok, amelyek jellemezték az egyes orvoscsoportok munkáját.
A kórház magyar igazgatója rendkívül fontosnak tartotta a kiküldött dolgozók összetartását, szervezeti és erkölcsi egységét, a jó hangulat és otthoniasság megteremtését. Az erőfeszítések ellenére ezek legtöbbször nem valósultak meg, hiszen számos jelentés beszámolt egy magyar „asztaltársaság" létrejöttéről. Előfordult, hogy valaki visszaélt a kollektíva bizalmával, volt, aki a követségen igyekezett jobb színben feltüntetni magát mások rovására. Egyes dolgozók állítólagos beképzeltsége, provokatív magatartása felbátorította azokat, akik klikket alkotva az igazgató és a gazdasági vezetés lejáratására törekedtek. Ma már nehéz rekonstruálni, hogy ezekben a vitákban kinek volt igaza, de egy két ilyen dokumentum közlésével érzékeltethetjük az akkori viszonyokat egy viszonylag zárt közösség életében.
A Koreába kiküldött feleségekkel kapcsolatban is nagy vihar kerekedett. A feleségek először a hatodik orvoscsoporttal utazhattak. Sokan nem értettek egyet a feleségek kiküldésével, mivel megjelenésük újabb problémákat okozott a kórház mindennapi életében. Az állandó féltékenységi jelenetek, botrányok következtében megindult pletyka és sugdolózás elterelte a figyelmet a szakmai munkáról. Előfordult, hogy a magyarok egymás között - de a koreaiakkal is - szerelmi bonyodalmakba keveredtek, és amikor ez kiderült, javasolták visszahívásukat. Visszatetszést okozott a koreaiak szemében, amikor néhány alkalommal a hölgyek is becsíptek.
Tiltakoztak a feleségek jelenléte ellen amiatt is, hogy többségük nem volt szakmabeli, ezért munkájuk szükségtelen volt a kórház számára. Végül a kórház pártszervezete és a koreai nagykövetség is kérte az Egészségügyi Minisztériumot, hogy a következő egészségügyi csoportokkal a feleségeket egyáltalán ne küldjék ki. Az ügyet az Egészségügyi Minisztérium döntése zárta le, mely szerint házastársakat nem küld többé Koreába.
Problémák jelentkeztek az öltözködés terén is. A jelentések olyan esetekről is beszámoltak, amelyek szerint voltak olyanok, akiknek magatartása, öltözéke ellentétben állt a küldetés elvével. „Nem hiszem, hogy a csőnadrágos emberek hivatottak elsősorban népünket képviselni. Ha kiküldik őket a felszerelésre fordított komoly összegekből, legalább azt ne engedjék meg, hogy jampiruhát vegyenek maguknak."
A nagykövetségi jelentések nem titkolták, hogy egyes kórházi dolgozók véleménye szerint a problémákat mesterségesen élezték ki.
Rendkívül felborzolta a kedélyeket, amikor egy magyar orvos beleszeretett az egyik koreai tolmácsnőbe. Amikor az ügy kipattant, a hölgy már öthónapos terhes volt, az orvost soron kívül hazaküldték, a tolmácsnőt pedig elbocsátották az állásából. Az ügy pikantériája, hogy a koreai menyasszony hajadonságát kellett bizonyítani a koreai szervekkel, mivel korábban vőlegénye (férje?) volt. Az ügyet elfektették, döntés nem született az ügyben, bár a magyar orvos elvált feleségétől. Végül az orvos kérte - mivel koreai menyasszonya nem jöhetett Magyarországra -, hogy tegyék számára lehetővé saját költségen a kiutazást. A forrásanyag alapján megállapíthatjuk, hogy nem ez volt az egyedüli ilyen jellegű ügy a Rákosi Mátyás Kórház történetében, hiszen hasonló esetek korábban is előfordultak.
A közölt dokumentumokból egyértelműen kitűnik, hogy már 1952-ben - több alkalommal - súlyos hibákat, visszaéléseket tapasztaltak a segélyszállítmányok körül. Hiányoztak pl. a ládajegyzékben feltüntetett áruk vagy az élelmiszerszállítmányok küldésekor nem a kellő gondossággal jártak el. Egy 1954-es párttitkári beszámoló jelentés szerint a kórházi javak nem voltak biztonságban, hiszen egyre többször fordultak elő lopások, különböző kártevések, amelyek a magyar kórház anyagi javait veszélyeztették. Előfordult, hogy egy Koreából hazatérő magyar egészségügyi dolgozó csomagjában a hazai vámvizsgálaton a koreai kórház pecsétjével ellátott textíliát találtak. Az anyagi javak biztonságos megőrzése érdekében a kórház dolgozói őrszolgálat felállítását határozták el, amelyet túlórában láttak el.
A jelentésekből megállapítható, hogy a koreai és a magyar dolgozók közötti kapcsolatot a legtöbb esetben nem zavarták meg a legsúlyosabb magánéleti konfliktusok sem. Ennek bizonyítéka, hogy szoros baráti szálak szövődtek a koreaiak és a magyarok között, bár előfordult, hogy a követségnek több alkalommal fel kellett hívnia a kórház dolgozóinak a figyelmét arra, hogy nagyobb türelemmel és megértéssel bánjanak a koreaiakkal. Fontosnak tartották, hogy előbb megismerjék a másik beállítottságát, munkabírását, szociális helyzetét, mentalitását. Erre azért volt szükség, mert a koreaiak szokásait, életfelfogását - amely nagymértékben különbözött a magyarokétól - nem lehetett a magyarok „szájízének" megfelelően máról holnapra átformálni. Sokan egyetértettek abban, hogy a magyar szokásoknak megfelelő - jóval intenzívebb - munkát nem lehet adminisztratív eszközökkel kikényszeríteni.
A kórház állandó és szoros kapcsolatot tartott a koreai magyar követséggel, amely hivatalos és egyéb ügyekben segítséget nyújtott, ellenőrizte a politikai munkát, információkkal látta el az orvosokat, kezelte a hazai távirati- és levél-összeköttetést, ugyanakkor rendszeresen beszámolt a minisztériumnak a kórházban tapasztalt személyi, szervezési, vezetési és politikai munkáról. A koreai magyar követ talán egyik legfontosabb feladata volt a kórházról készült összegző jelentések írása, a hibák és hiányosságok feltárása és állásfoglalások készítése a kórházzal kapcsolatos kérdésekben.
A követi beszámolókból és jelentésekből nyomon követhető a követség és egyes egészségügyi csoportok között megromlott a kapcsolat, amely egyrészt abból adódott, hogy anyagiasságra utaló jeleket fedeztek fel a csoport egyes tagjainál, másrészt a követség élesen bírálta a kórházban tapasztalt hibákat. A Külügyminisztérium, hogy enyhítse a feszültséget, a nagykövet feladatává tette „a jó és elvtársias viszony kialakítását a nagykövetség és a kórház között".
A Rákosi Mátyás Kórházra vonatkozó források között fellelhetők azok a dokumentumok is, amelyek az 1956. október 23-i események koreai megítélésével kapcsolatosak. Az október 23-i forradalom híre Koreába is eljutott. Az első hírek - amelyek a forradalom kitöréséről érkeztek - nem kis meglepetést okoztak a Koreában dolgozó orvos-egészségügyi csoport körében. A forradalom eseményeiről az orvosok elsősorban a követségi tájékoztatókból és az otthonról érkezett távirati híradásokból értesültek. Práth Károly Magyarország 1956. június 8-án kinevezett koreai nagykövete részletesen beszámolt a Rákosi Mátyás Kórházban tapasztalt ideges és nyugtalan hangulatról, a bizonytalanságról és a kollektív feszültségről. Néhány orvos Korea elhagyására és a disszidálásra gondolt, sőt volt, aki ezt meg is próbálta.
A Magyar Külügyminisztérium, az Egészségügyi Minisztérium és a koreai Magyar Nagykövetség levélváltásaiból egyértelműen kirajzolódnak a két állam Rákosi Mátyás Kórházzal kapcsolatos diplomáciai lépései, és gyakran az azt befolyásoló tényezők is.
Amint a dokumentumokból kitűnik a kórház fenntartását és üzemeltetését a magyar kormány 1956-ig tervezte. A lengyel kórház - amely lényegesen később kezdte meg működését - 1955 végén befejezte tevékenységét, átadta a kórházat a koreai szerveknek, és csak egy 3-4 tagú tanácsadó csoportot hagytak hátra. Mint az egyik forrás írja, ezt a módszert „mi is bátran követhetnénk, természetesen akkor, ha erre a koreai szerveket megfelelően előkészítjük és a kórház is elkészül az átadásra".
1956. október elején a magyar Egészségügyi Minisztérium küldöttei látogatást tettek a koreai magyar kórházban, és tárgyalásokat folytattak a koreai Egészségügyi Minisztérium képviselőivel a további magyar egészségügyi támogatásról. A tárgyalások során - a koreai egészségügyi vezetők kívánságát is figyelembe véve - az Egészségügyi Minisztérium alternatív javaslatot készített a kórház működésére és az átadásra vonatkozóan. A döntéshez külön minisztertanácsi határozatra nem volt szükség. A javaslat elfogadása után megkezdődtek a tárgyalások a koreai kormánnyal, amelynek eredményeként 1957. június 20-án Phenjanban aláírták a kórház átadásáról szóló jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv aláírásával a magyar orvos-egészségügyi csoport hét éves koreai tevékenysége befejeződött. Ezt követően magyar orvosok, egészségügyi dolgozók már csak csökkentett létszámmal és tanácsadóként tevékenykedtek Koreában.
A háború alatt felállított kórházak közül a koreai magyar kórház jelenleg is működik, és Szorivonban, a kórház kertjében felállított márvány emlékoszlop hirdeti, hogy 1950 júliusától 1957 júniusáig magyar egészségügyi csoport dolgozott Koreában. Az emlékoszlop a koreaiak szerint „a magyar és a koreai nép örök barátságának a szimbóluma".
A bemutatott dokumentumokat a Magyar Országos Levéltár Egészségügyi Minisztérium, Külügyminisztérium és az MDP Központi vezető szerveinek levéltári iratanyagából válogattam. A forrásanyag válogatásánál az időrendi és tematikus elvet követtem. A közölt források felvillantják a Rákosi Mátyás Hadikórház, később polgári kórház sorsát a megérkezés pillanatától a koreai szerveknek történő átadásig. A források, ha áttételesen is, de bepillantást engednek az 1950-es évek magyar valóságába, mindenekelőtt pedig - a magyar-koreai kapcsolatok keretében - az 1950-1957 között Koreában működő kórház életébe. Reményeim szerint a közölt dokumentumok - a történeti vonatkozások mellett - hozzájárulhatnak a korszakkal kapcsolatos ismeretek gyarapításához, elmélyítéséhez és teljesebbé tételéhez. Meg kívánom azonban jegyezni, hogy a dokumentumok bemutatása a teljesség igénye nélkül készült.
A források közlésénél több esetben nem a teljes dokumentumot, hanem csak részleteket közöltem. A forrásokban a nevek és helynevek átírásánál eltérések lehetnek. Az iratok lelőhelyét a pontos jelzet feltüntetésével, a dokumentumok után közlöm.
Források
Simics Sándor koreai követ jelentése Korea helyzetéről, a háború pusztításairól
1950. december 31.
„A tényleges helyzet pedig az, hogy a koreai kormány kritikus helyzet előtt áll. A városok teljesen felégetve, a lakosság lakás, ruha, cipő és gyógyszer nélkül van. A középületek, gyárak lebombázva vagy felrobbantva, felszerelések, könyvtárak leégve, kirabolva. Korea lakott területei romhalmazzá váltak. Állatállományuk nincs, aprójószág nincs. Az egyedüli állatjuk a bivaly, ez az egyetlen szállító eszközük, a rizsmegmunkálásnál nélkülözhetetlen, majdnem mind elvitték frontszolgálatra, nagyrészük elpusztult a bombázás, a kimerültség által. Vagy a hadsereg élelmezésére.
A hadsereg nagy része még a mai napig is gumipapucsokban harcol a tél idején. A lakosság a földbeásott vermekben lakik, tüzelő a legtöbb helyen be sem szerezhető. Ezekből a földalatti vermekből még munkára sem tudják vinni a lakosságot, ha van rajtuk valami, akkor az vékony nyári ruhanemű, ami már szintén lerongyolódott róluk. Sok a fagyás (a hadseregben is), a meghűléstől származó megbetegedések is, jelentkezik a kiütéses tífusz. És félő, hogy a meleg idő beálltával az itt amúgy is annyira minden évben felmerülő járványok, hastífusz, vérhas, disenteria rettenetes méreteket fog ölteni. [...]
Az eddigi küldemények és más országok küldeményei is, nagy segítség, - de csak csepp a tenger vizében.
Itt valami hathatós, az összes demokratikus ország, az egész haladó emberiség összefogásából kialakult, a koreai népet megmentő segítségnek kell jönnie."
MOL XIX-J-14-a-153/Biz.Pol.-1950. 12. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok) Eredeti, gépelt tisztázat.
Hangulatjelentés a Koreába küldendő kórház-gyűjtésről
1950. július 21.
MDP KÖZPONTI VEZETŐSÉGE SZIGORÚAN BIZALMAS!
AGITÁCIÓS ÉS PROPAGANDA Készült 19 példányban
OSZTÁLY ÉV
Feljegyzés
a Koreába küldendő kórház-gyűjtéssel kapcsolatos hangulatról
/Készült 19 megye és Nagybudapest telefonjelentése alapján./
A gyűjtés szervezetten, országos viszonylatban szerda du. és csütörtök nap folyamán indult meg. Falusi viszonylatban azonban az ívek késése miatt nem volt ritka eset a pénteki indulás sem. Ennek következménye az, hogy meglehetősen nagy a lemaradás péntek estig a falusi vonalon.
Az eddigi jelentések azt bizonyítják, hogy mintegy 600-700 000 emberre tehető az eddigi adakozók száma. Az adakozók túlnyomó többsége - megállapításunk szerint - az üzemi dolgozók és a városok lakosaiból adódik. Az átlag-felajánlás személyenként 8-10 forint.
Az üzemi dolgozók lelkesedése tovább fokozódott. Ennél a kérdésnél eléggé öntevékenynek bizonyultak üzemi szervezeteink. A SZABAD NÉP közlése óta mindenütt röpgyűléseket tartottak, és több helyen külön műszak szervezését határozták el. A gyűjtés hatására kialakult jó hangulatot sikeresen kötötték össze a termelés kérdésével. A pénzbeli felajánlásokon túl egyéb felajánlások is történtek. A Magyar Acéldrótgyár dolgozói 30 drb tábori ágyat, a gyógyszerüzemek dolgozói gyógyszereket ajánlanak fel. A dolgozó nők aktivitása, harcos kiállása az ügy érdekében, kivétel nélkül az összes üzemekben megmutatkozott.
A megyei telefonjelentések a falun is megmutatkozó jó hangulatról számolnak be, azonban átfogó képük a gyűjtés állásáról ezen a vonalon még nincs, mivel a gyűjtés meglehetősen későn indult be. A példák tömege azonban azt mutatja, hogy nemcsak a t.sz.cs.-k, ÁMG-k, ÁG-k, hanem az egyénileg dolgozó parasztok körében is megértésre talált a kérdés. Számtalan példát sorolnak fel a jelentések, hogy a felajánlások átadása alkalmával a koreai szabadságharcosokkal való együttérzésüket fejezik ki dolgozó parasztjaink.
A szegényparasztok részéről mutatkozik meg leginkább a segíteni akarás. Mohács II. körzetében egy szegényparasztot elkerült a népnevelő a gyűjtőívvel, az utána ment a másik házba és sértődötten kérdezte, hogy miért kerüli el, hiszen ő is 10 Ft-ot akar adni. Legtöbb jelentés kihangsúlyozza a kulákok részéről tapasztalható ellenséges magatartást az üggyel kapcsolatban.
Hiányos a kép, hogy a t.sz.cs.-k, ÁMG-k, ÁG-k részéről milyen méretű a felajánlás. Csak egy-egy kiragadott kép áll a rendelkezésünkre, de eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy különösen gyenge a gyűjtés eredménye az ÁG-ban, és nem egyszer a reakciós megnyilvánulások példáját az ÁG-ból hozzák.
Egyes helyeken a papok is kiálltak a koreai harcosok támogatása mellett és maguk is tettek felajánlásokat. Azonban több helyen előfordult, hogy nemcsak megtagadták a felajánlást, hanem ellenséges kijelentéseket is tettek (Tatabánya V. körzet plébánián a pap azt mondta: „van elég rongyos magyar, akin segíteni kellene"), amit népnevelőink az agitáció során jól felhasználtak.
A békebizottságok aktivitása megnőtt, és több jelentés beszámol a békebizottságok kezdeményező, aktív, jó munkájáról. A tömegszervezetek munkája azonban megfelelő mértékben sehol sem tapasztalható.
Az eredmények mellett azonban meg kell állapítanunk, hogy szervezeteink kezdettől fogva nem tartják megfelelően kézben a kérdést. A tömegek lelkes aktivitása mögött kullogott nem egyszer a pártszervezetek munkája. Még ma is, több megye csak gyenge részeredményeket tudott közölni, és az ellenség tevékenységéről, támadásáról semmiféle értesülésük nem volt /Heves, Fejér, Bács/.
Az ellenség rémhírekkel próbálkozik a jó hangulatot megrontani, zavart kelteni. A jobboldali szociáldemokraták hangja is hallatszik egy-egy üzemben, amikor az örökös gyűjtésről beszélnek, vagy mint pl. a Salgótarjáni Acél-ban az egyik jobboldali szociáldemokrata 50 fillért akart adni. A Magyaróvári Fémfeldolgozó ceruza-üzemében az a rémhír terjedt el, hogy a tegnap esti rádióadás azért szakadt meg, mert Budapestet bombázták és elrendelték az elsötétítést. /A dolgozók maguk kérték a rémhírterjesztő elbocsátását./ Miskolcon a tejért sorban állók között apácák voltak, akik arról beszéltek, hogy „most, a pénz után majd erőszakkal viszik az embereket Koreába, és egy orvos ettől való félelmében agyonlőtte magát". Zala megyében - főleg a határszélen - az a rémhír, hogy ez a pénz nem a koreaiaknak megy, hanem hadikölcsön, háborúra akarják fordítani. Pest megyében a reakció arról beszél, hogy most már minden hónapban más és más adakozások lesznek, jövő hónapban békebélyegek lesznek kibocsátva. Az ellenség munkája, hogy vidéken és itt, különösen Budapesten a IX. kerületben, nagy számban keresik fel a Szabadságharcos Szövetséget, hogy hallották, hogy partizánokat toboroznak. Komárom megyében valósággal lázba hozta a fiatalokat, mivel egyesek már plakátot is véltek látni, hogy aki jelentkezik, 40 000 Ft-ot kap.
Budapest, 1950. július 21.
MOL M-KS 276. f. 65. cs. 209. ő. e.-1950. (Magyar Országos Levéltár MDP Központi vezető szervei Rákosi Mátyás titkári iratai.) Eredeti, géppel írt tisztázat.
Feljegyzések a Koreába induló tábori kórházról
a)
MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA
KÖZPONTI VEZETŐSÉGE Budapest, 1950. július 21.
KÜLÜGYI OSZTÁLY
Feljegyzés
Rákosi elvtársnak
a Koreába küldendő tábori kórház szállítására vonatkozólag
Folyó hó 20-án indított repülőgép a tábori kórház tizennégy tagú személyzetén és személyi felszerelésén kívül magával vitt tizenhét hátizsákban két teljes hasműtéthez és amputációhoz szükséges műtőfelszerelést, a műtőben szükséges fehérnemű, gyógyszer, kötszer és varróanyag felszereléssel együtt, kb. 180 kgr. súlyban.
A folyó hó 22-én induló repülőgépen a Honvédelmi Minisztérium által rendelkezésre bocsátott teljes tábori felszerelés (sebészeti) lesz elküldve, amelyben három tábori műtőasztal, műtőlámpák, sterilizáló berendezés, és minden sebészeti műtéthez szükséges tökéletes műtőfelszerelés foglaltatik. A műtő ellátásához szükséges anyagok mellett egy teljesen működőképes laboratóriumi felszerelés is tartozik a H.M-ből kapott anyaghoz (mikroszkóp, centrifuga stb.). A tábori kórházban a betegellátáshoz szükséges kötszer és gyógyszer is bennfoglaltatik. A fogyóanyag kb. 4-5 hét teljes üzemmel való működése mellett fogy el. Ezzel együtt egy hordozható röntgen készüléket is küldünk. Ezzel a géppel szeretnénk küldeni a személyzet 15-ik tagját, Kertész László elvtársat, akinek a részére jelen pillanatban még nincs itt a szovjet vízum. (Közben megjött.)
A Népjóléti Minisztérium által beszerzett egészségügyi anyag 26, lakattal zárt egységes méretű ládába lett csomagolva, amelynek elszállítására két vagon szükséges. Ezeket 24-én este a gyorsvonathoz csatoljuk. Bebrits elvtárs személyesen beszélt a Szovjetunió vasútügyi miniszterével, aki megígérte, hogy a vagonokat a Szovjetunió területén is gyorsvonathoz kapcsolják, és a lehető legrövidebb időn belül továbbítják rendeltetési helyére. Ez az anyag kórházi műtőben használatos fehérneműt, szappant, sterilizáló dobozokat, kötszert, cérna és gumikesztyűt, valamint penicillint, streptomicint, varróanyagot és a műtőben szükséges gyógyszereket tartalmaz. Ezen kívül féregtelenítő port és törések ellátásához szükséges gipszet küldünk ki ládákban. A vatta nyolc bálát tesz ki. Szállítható kosarakban, üvegpakolásban alkoholt, sebbenzint, jódot küldünk. A Népjóléti Minisztérium által küldött fogyóanyag kb. három hónapra biztosítja a kórház ellátottságát.
A vonatot Gazdik Gyula elvtárs fogja kísérni. Gazdik elvtárs volt politikai emigráns, aki 1946-ban szovjet útlevéllel tért haza. Útlevele ma is érvényes, és így részére szovjet vízumra nincs is szükség. Gazdik elvtárs a vonatot elkíséri a rendeltetési helyére, ott átadja és visszajön Budapestre.
Elvtársi üdvözlettel
Fodor [Zoltán]
MOL M-KS 276. f. 65. cs. 209. ő. e.-1950. (Magyar Országos Levéltár MDP Központi vezető szervei Rákosi Mátyás titkári iratai.) Eredeti, géppel írt, kézzel kiegészített tisztázat.
b)
Jelentés
az október 20-án feladott koreai vagonokról
Utasításnak megfelelően a Belkereskedelmi Minisztériummal együtt október 25-én egy vagont szeretetcsomagokkal és egy vagont egészségügyi felszereléssel és 50 000 méter textilanyaggal állítottunk össze Korea részére.
Megbeszélés szerint e vagonokat oroszul tudó kísérővel kellett volna útnak indítani, és a kísérővel együtt kellett utaznia egy műtősnőnek is.
Minthogy a vízumok csupán október 31-én érkeztek meg, a kísérők csak november 1-én tudtak elindulni. Néhány órával elutazásuk előtt tudtuk meg, hogy a Nyugati Pályaudvar raktárfőnöksége a két vagont a Népjóléti Minisztérium megbízottjának határozott kérése ellenére, már október 26-án elküldte, és a két vagon közül az egyiket 755 336. sz. vagonba átrakva október 29-én éjjel, a másikat 780 994. sz. vagonba átrakva október 31-én éjjel Csapról továbbították is.
A kísérők november 2-án a kora reggeli órákban érkeztek Csapra és folytatták útjukat Moszkva irányába.
Gondoskodtunk arról, hogy a kísérők legkésőbb Lembergben [Lvov] a vagonokhoz csatlakozhassanak. Ennek érdekében megkértük a Külügyminisztériumban Rózsa elvtársnőt, hogy a moszkvai magyar követséget kérje meg, hogy a két vagon megtalálásánál a kísérőknek legyen segítségére. Egyben megkértük a Közlekedésügyi Minisztérium vasútpolitikai osztályát, hogy a Szovjet Vasutak Lembergi Üzletvezetőségét értesítse arról, hogy a két kísérő Csapról elindult, és hogy a két vagon szintén útban van Lemberg irányába.
Ígéretet kaptunk, hogy a vagonok és a kísérők sorsáról értesítést küldenek. Egyben a Nyugati Pályaudvar Állomásfőnöksége útján Záhonyon keresztül is felvettük a kapcsolatot a csapi Állomásfőnökséggel, hogy ezúton is megkönnyítsük a kísérőknek a vagonokhoz jutását.
Csapról november 2-án táviratot kaptunk a kísérőktől, hogy szovjet földre érkeztek és utazásukat folytatják.
A kíséret jelentősége az út végső szakaszán mutatkozik meg. Reméljük, hogy a vagonok a kísérőkkel együtt akadálytalanul érkeznek meg Moszkvába, ahonnan továbbirányításukról a követség gondoskodhat már.
A vagonok és a kísérők további sorsáról, amint értesítés érkezik, újabb jelentést küldünk.
Budapest, 1950. november hó 3-án.
Dr. Rostás Oszkár
MOL M-KS 276. f. 65. cs. 209. ő. e.-1950. (Magyar Országos Levéltár MDP Központi vezető szervei Rákosi Mátyás titkári iratai.) Eredeti, géppel írt tisztázat.
c)
4/11/136/1951.
Feljegyzés
Donáth [Ferenc] elvtárs részére
a Koreába küldött magyar csoport kiküldéséről
A Koreába küldött magyar csoportot kiutazása előtt a múlt évben az Egészségügyi Minisztérium tükörtermében búcsúztatták. Ez alkalommal beszédet mondott Nagy Imre, Simon Lajos, Mester Erzsébet és dr. Weil Emil elvtárs.
Másnap a csoport tagjai és hozzátartozói részére ebédet rendeztek. Itt beszédet mondott Bíró Zoltán elvtárs, a koreai követ és a Békebizottság titkára. Részt vettek a szovjet professzor elvtársak és az Adminisztratív Osztály, valamint a Budapesti Pártbizottság egy-egy munkatársa. Itt felszólaltak a kiküldött orvosok is.
Az utazás repülőgépen történt, és az indulás előtt az egyes üzemek dolgozói búcsúztatták a csoport tagjait. Beszédet mondott a Békebizottság titkára és néhány küldött az üzemek részéről.
A sajtó a kérdéssel szűkszavúan foglalkozott, a beszédek közül csak a Békebizottság titkárának a felszólalását ismertette.
Új orvoscsoport megy szombaton Koreába. A kérdés az, hogy szerdán vagy csütörtökön a fentiekhez hasonló búcsúztatás legyen-e?
Budapest, 1951. február 6.
(Keleti Ferenc)
MOL M-KS 276. f. 65. cs. 209. ő. e.-1950. (Magyar Országos Levéltár MDP Központi vezető szervei Rákosi Mátyás titkári iratai.) Eredeti, géppel írt tisztázat.
Pásztor Károly koreai követ román orvos-csoportról szóló jelentése (részlet)
1952. március 28.
„Az első román orvos-csoport koreai tevékenysége kétségtelen messze elmaradt a mi orvosaink munkájától, azonban túlzás lenne azt állítani, még ha saját maguk is mondták, hogy nagyon kevés tevékenységet fejtettek ki.
Igaz, hogy nem egy különálló román kórházban, hanem beolvadva egy koreai kórházban fejtették ki tevékenységüket, de ahol időközönként 1000 létszámot is túlhaladó beteget kezeltek, mellyel feltétlenül volt elég tennivalójuk is. Az utolsó két hónapban pedig nem kaptak beteget.
Az, hogy munkájuk nem volt teljesen eredményes, annak tudható be, hogy elhelyezésük közel a határnál történt, és a nagy távolság miatt el voltak szakadva a koreai kormánytól, mint saját követségüktől is.
Azt lehet mondani, hogy a legkevesebb támogatást sem kapták meg semmilyen oldalról, még hazájuktól sem. A nagy távolság miatt a mi orvosaink sem tudták őket meglátogatni, éppen az új kórházunk létrehozása idején.
Mindössze egy esetben, orvosaink költözködése idején keresték fel a román orvosokat. [...]
Akadályozta munkájukat az is, hogy az orvos-csoport szakmai vezetője és a politikai megbízott között [...] nem volt meg az egyetértés.
Mindezen hiányosságok, bajok magva abban áll, hogy a román orvos-csoportot nem a Párt indította útba, hanem a Román Vöröskereszt. [...]
[...] A második csoporttal nem is küldtek ki politikai megbízottat.
Amikor én ezt a kérdést megpróbáltam felvetni óvatosan, a mi orvos-csoportunkra utalva, hogy mennyire összekovácsolja és neveli a politikai tiszt jó munkájával a kollektívát, a román nagykövet azonnal másról kezdett beszélni, én ezután nem forszíroztam.
Egyébként ők is húszan vannak. [...]
A román orvos elvtársak a velem való beszélgetésnél mondották a kórházunkban, hogy szeretnek ide jönni, mert sok tapasztalatot szereznek, rengeteget tanulnak orvosainktól.
Meg kell említsek ezzel kapcsolatban egy érdekes jelenséget.
Mivel az új román egészségügyi csoport nagy része, kb. kétharmada erdélyi magyarokból áll (a vezetőjük is magyar), a román egészségügyi csoport magyar tagjai tartózkodtak a magyar orvos-csoporttal való közelebbi megbarátkozástól, mert [...] nem akarják még csak a látszatát sem kelteni a román elvtársak előtt annak, hogy a magyarokhoz jobban húznának és elhanyagolnák a román elvtársakat.
Ez helyes, mondottuk, hogy vigyáznunk kell, nehogy ilyen érzést keltsünk a román elvtársakban, és elítéltük nyomban azt a helytelen nézetet is, mely kiderítetlen maradt ugyan, hogy honnan, kitől eredt, mely szerint azt kezdték mondogatni, hogy két magyar orvos-csoport van Koreában, de ugyanakkor rámutattunk arra is, hogy helytelen lenne a két csoportnak elzárkózni egymástól, amit nyomban meg is értettek, és ma már a két egészségügyi csoport között a legjobb megértés, jó baráti viszony alakult ki.
A román elvtársaknak nincsenek semmi, legalább is nem látszanak semmi mellékes gondolataik, és ma már nem lehet hallani a két magyar orvos-csoport hangoztatását sem."
MOL XIX-J-14-a-40/Szig. Biz.-1952. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok.) Eredeti, géppel írt tisztázat.
Jelentésrészletek a magyar orvos-csoport helyzetéről (1952)
Rózsa Irén, a Külügyminisztérium Politikai Főosztálya helyettes vezetőjének levele a koreai magyar követ számára (részlet)
1952. szeptember 17.
„ [...] A jelentés alaposan tájékoztatott bennünket mind a csoport szakmai munkájáról, mind pedig a múlt hónapban megtartott orvos-konferenciáról. Helyes volt, hogy Követ Elvtárs rámutatott egy némely helytelen megnyilvánulásra, mint pl. a bombázásokra való ideges reagálás néhány elvtárs részéről. Az ilyen kétségbeesést terjesztő hangulatkeltéseket mi is igen károsnak tartjuk. Helyes volna, ha Követ Elvtárs, amikor ilyen jelenségekről beszámol, név szerint is megjelölné a pánikba esőket, és részletesebben megírná, milyen módon vette fel a kollektíva a harcot az ilyen jelenségek kiküszöbölésére. [...]
Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Követ Elvtárs mostani jelentése is igazolja a múlt postában tett azon észrevételünk helyességét, melyet azzal kapcsolatban írtunk, hogy a követség csak akkor tájékoztatott bennünket a konferenciáról, amikor az már gyakorlatilag elő volt készítve, s mikor már a koreai elvtársakkal az időpontban is megállapodtak. A követség abban az időben nem tájékoztatott bennünket a készülő országos konferenciáról sem, amely ténynek a Rákosi kórház konferenciájának elbírálásában is fontos jelentősége lett volna. Amennyiben előre tudtunk volna ezen eseményekről, megadhattuk volna a követségnek azokat a szempontokat, melyek segítségével el lehetett volna kerülni a különböző sajnálatos jelenségeket, mint pl. a konferencia kezdetbeni rideg fogadtatása a cseh, román és bolgár orvos-csoportok részéről. [...]
Itt jegyezzük meg, hogy a konferencia lefolyásáról késve érkezett, szűkszavú értesítést kaptunk, s előbb tudtuk meg, hogy a konferenciát sikeresen megtartották az orvosok nyílt távirataiból, mint Követ Elvtárs más úton küldött közléséből. Meg szeretnénk itt ismételni, nem helyes, hogy a követség olyan táviratokat továbbít az orvosok részéről, melyekben bizalmas jellegű hírek vannak. Helyes lenne, ha Követ Elvtárs felhívná orvosaink figyelmét, hogy ilyen kérdésekről postán küldött leveleikben se írjanak. [...]"
MOL XIX-J-14-a-001493/Szig. Biz.-1952. I. 14. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok.) Eredeti, géppel írt tisztázat.
Pásztor Károly követ jelentése a magyar orvos-csoport munkájáról és helyzetéről
1952. szeptember 23.
[A jelentés részletesen taglalja az országos katonai konferencia eseményeit, amelyen harminc előadás hangzott el, ebből tizenöt előadást a népi demokratikus országok Koreában tartózkodó orvosai, köztük hét előadást a magyar orvosok tartottak.]
„Orvosaink előadásai és magabiztos fellépésük a konferencia résztvevői részéről nagy tetszést és megelégedést nyújtott. Az elvtársaink elbeszélése szerint [...] feltűnően nagy volt az érdeklődés a magyar orvosok előadásai iránt, amelyre alapos dokumentációs anyaggal készültek fel. Amikor egy magyar orvos tartott előadást, kivétel nélkül minden résztvevő a folyosókról igyekezve bement a terembe, és a jegyzetfüzetek előszedésének zaját lehetett hallani a teremben. A résztvevők nagy figyelemmel hallgatták végig az előadásokat és jegyzeteltek.
A konferencián történt egy nem kívánatos jelenség is, amely utána mindjárt tisztázva is lett.
Ugyanis Adorján orvos elvtárs által tartott előadáshoz, amelyet a sebészetben sikeresen használt idegen testek alkalmazásáról tartott, egyik bolgár orvos elvtárs hozzászólásában azt fejtegette, hogy az idegen testek alkalmazása nem a haladott sebészet, a szovjet sebészet módszere, hanem elavult, a nem bevált nyugati sebészetnek a módszere.
Teljesen nem ismeretes még, hogy a bolgár orvost milyen szándék vagy cél vezette, amikor szembehelyezkedett ezzel a gyakorlati munkában is jól bevált módszerrel, de tény az, hogy a konferencia eddigi sima menetét eléggé megzavarta. A bolgár orvos felszólalására a konferencia résztvevői egyenesen fel voltak háborodva. Már Adorján elvtárs is a válaszában meggyőzte a bolgár orvos elvtársat, és utána az egész konferencia a magyar orvos-csoport, vagyis Adorján elvtárs álláspontját képviselte, és a bolgár orvos, mint helytelen meghatározását elvetette.
A konferencia befejező részében a résztvevő szovjet tanácsadó elvtárs is foglalkozott a kérdéssel, aki a következőket mondotta: a Szovjetunióban már régebbi időktől foglalkoznak a sebészetben idegen testek alkalmazásával. Ez annyiból került a háttérbe, hogy volt idő, amikor az ehhez szükséges megfelelő anyagnak az előállítása nehézségekbe ütközött, vagyis nem tudtak erre a célra olyan megbízható anyagot előállítani, ami teljesen megfelelt volna. Most azonban, hogy ilyen anyagoknak az előállítására van lehetőség, és rendelkeznek is ilyen anyaggal, a Szovjetunióban a sebészetben mind szélesebb körben alkalmazzák. Ez nem elavult módszer - mondotta -, és a sebészet állandó továbbfejlesztésében igen nagy gondot fordítanak erre.
Már a konferencia menetében is több felszólaló a magyar orvosok álláspontját helyeselte, még a bolgár orvosok is felszólalásukban elítélték a felszólalt orvosuk helytelen álláspontját. Az említett bolgár orvos a konferencia további menetében fel sem szólalt többé.
A konferencián részt vett bolgár orvosok bocsánatot kértek orvosainktól, és több ízben elnézésüket kérték orvosuk helytelen álláspontja miatt. A katonai egészségügyi főparancsnok elvtárs is hasonló célból fordult orvosainkhoz még ott a konferencián. A konferencia után találkoztam a bolgár orvos-csoport vezetőjével, aki mindjárt felhozta a történteket, és ő is elnézést kért. Azt mondotta, hogy nagyon sajnálja, hogy nem vehetett részt a konferencián, mert ha ő ott van, ez nem fordult volna elő. Én megnyugtattam őt, hogy minket nem ért sérelem, mert ez nem más, mint egy vita a szakmán belül.
A bolgár orvosok most azzal a kéréssel fordultak orvosainkhoz, hogy egy orvosukat szeretnék 1-2 hétre a Rákosi kórházba küldeni tanulmányútra. Orvos-csoportunk vezetői már meg is beszélték a bolgár orvosokkal ennek lehetőségét és lebonyolítását. A bolgár orvos kórházunk szervezési és sebészeti munkáját fogja tanulmányozni.
Az a meglátásom, hogy ennek az incidensnek látszó kényes jelenségnek nem lett semmi hatása, ami a két egészségügyi csoport jó viszonyát rossz irányba befolyásolná. Azóta már orvosaink is találkoztak a bolgár orvosokkal Phenjanban és hosszasan, barátságosan elbeszélgettek egymással. [...]
Dacára az utóbbi idők nagy bombázásainak, a kollektíva egészében jól megállja a helyét. Van néhány orvos, akik jobban félnek, mint azelőtt, de a munkájukat ők is elvégzik. Nagy megnyugvást jelent számukra az, hogy az operációt most már egy teljesen veszélymentes óvóhelyen végezhetik. Itt végzik a legtöbb operációt. Az operációt áttehették most már nappalra, és így az esti órákban szabadok, többet pihenhetnek. Az idegeik azonban mind jobban észrevehetően megviseltek. Kórházunk területére, bár elszórtan, néhányszor dobtak bombát, eddig egyedül F[...] orvost érte közelebbről támadás, de mivel a településeken teljes óvóhely nélküli nyílt községekben dolgoznak az elvtársak, és a kórház közvetlen közelségében is nagy bombázások voltak, megviselték őket, nagyon fontos, hogy itt a váltás ideje. F[...] orvost légnyomás érte, ő volt a legfélősebb, még a félős orvosok közül is. Ezért is következett be nála, ahogy látszik, a teljes idegösszeomlás. Már a gépek puszta megjelenése is, kétségbeejtően félelmetes volt számára. A bomba robbanási helye és a kis földbunker között - amelyben ők voltak - kb. 10 m a távolság. A két hely között van egy másfél méteres meredek partoldal, ami nagyrészt megvédte őket a nagyobb bajtól. Ez a meredek part nagyrészt felfogta a légnyomást, és őket kevésbé érte. A földbunkerben tartózkodott az igazgató elvtárs, helyettese és még néhány koreai elvtárs, de ők néhány nap alatt nagyobb részt kiheverték a kisebb légnyomás okozta szervezeti zavarokat. F[...] orvosra főleg a bomba közeli robbanása és a bunkeromlás volt nagy hatással. Úgy megijedt, hogy össze-vissza kiabált, mint aki nincs észnél. Majd ő megmutatja, hogy hazamegy, hogy mi meg akarjuk őt öletni stb. kiabálta. Már a bombázás előtti magatartása sem volt valami jó. Figyelmeztetni kellett őt a koreai beosztottakkal szemben tanúsított durvasága miatt is. Nem élt teljesen bele a kollektívába. Rossz természete és helytelen megnyilvánulásai miatt, az elvtársaink sem szerették. Amikor baj érte, mindent elkövettek, hogy a legjobb gondozásban részesüljön. Az egyik elvtársnő állandóan mellé volt rendelve, gondozta, de a többiek is gyakran felkeresték őt, mégis azt hajtogatta, hogy ő vele senki sem törődik. Betegsége, úgy látszik, hogy elég komoly, de el is túlozta. Belső vérzést nem észleltek nála, de mutatott fájdalmaiban annyira jajgatott, hogy orvosaink ezután nemcsak benne, de saját magukban is kételkedtek, hogy esetleg mégis lehet valami súlyosabb baja is, amit nem vettek észre.
Ezért is határoztak úgy, hogy mielőbb javasolják a hazaszállítását. Oly annyira nyugtalanul és gyerekesen viselkedett, sőt károsan is, hogy a többi elvtársak nem is tudták sajnálni, és később nem is vették egészen komolyan, mert gyakran észrevehetően meglátszott nála az, hogy amikor gondolta, hogy más nem látja vagy nem hallja, teljesen magánál volt, mintha nem is történt volna vele semmi baj.
Hazaküldése a betegségén túl azért is vált szükségessé, mert magatartásával teljesen károsan befolyásolta volna a kollektíva többi tagját. A kollektíva ezért is megnyugodott, másrészt azért, hogy bajba került társukat azonnal elszállítottuk és biztonságba helyeztük. [...]
Múltkori jelentésemben beszámoltam arról, hogy kórházunk területén mind gyakrabban fordulnak elő olyan jelenségek, amelyek nyugtalanságra adnak okot. Nyilvánvaló volt, hogy ott egy olyan személynek vagy csoportnak kell lenni, akik irányítják a sorozatos provokációkat. Amikor konkrét adat volt a kezünkben, felhívtuk rá az illetékesek figyelmét, akik másnap vizsgálatot tettek kórházunkban, és megállapították, hogy a volt koreai politikai vezető és egy koreai orvos azok, akik szítják a tüzet, és mindjárt nyilvánvalóvá vált az ellenséges magatartásuk is. A kórházból el lettek bocsátva, és azóta megszűntek a mindennapos provokációk, fényjeladások, lopás stb. Ebben az időben, ez a volt politikai vezető már fennhéjázva arról beszélt, hogy ő lesz a kórház igazgatója. Meg kellett tenni a kellő intézkedéseket, hogy ezt megakadályozzuk, mert úgy a magatartásából, mint munkájából annyi sok rossz tapasztalatra tettünk szert, hogy ha meg nem gátoljuk itteni pályafutását, kórházunkat a teljes csődbe vihette volna. A vizsgálat folyamán kiderült, hogy már régebben elkövetett bűnei is vannak, és az említett orvossal együtt távozott kórházunkból. [...]"
MOL XIX-J-14-a-319/Biz.-1952. 14. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok.) Gépelt, eredeti tisztázat.
Jelentés egy kitüntetési ünnepségről Koreában
Bizalmas! Korea, 1952. október 14.
334/biz/52. Tárgy: 3. orvoscsoport kitüntetése
Melléklet: 1
Előadó: Turai J.-né
1952. szeptember 28-án este a Rákosi Mátyás Hadikórházban ünnepség keretén belül a koreai kormány kiküldöttje átnyújtotta a kormány által adományozott magas kitüntetéseket. Tizenketten az Állami Zászlórend II., öten a III. fokozatot kapták meg.
Az ünnepségen megjelent:
Ri Pjong Nam egészségügyi miniszter
Hong Ki Csu népi tanács elnöke
Kang Rjang Uk népi tanács titkára
Hang Pjong Ok altábornagy a hadtáp f[ő]cs[oport] f[őnökség] főnöke
Ri Tong Ha vezérőrnagy egészségügyi főcsoportfőnökség alelnöke
Ri Han Csu Phenjan népi tanács alelnöke
Nikolaj Olanovics Malov szovjet tanácsadó
Li Don Gin külügyminiszter helyettes
Ku Tyek Szu Külügyminisztérium európai osztályának vezetője
Ri Kan Kuk volt kórházigazgató
Kim Ir Szon elvtárs nagynénikéje [Kim Ir Szenről van szó], számos színész, korpuszok koreai vezetői, nővérek, katonák. Az ünnepségen már a negyedik orvos kollektíva is részt vett. Követségünkről Kövér elvtárs kivételével mindenki ott volt.
Az ünnepségen több beszéd hangzott el úgy koreai, mint magyar részről. A beszédek kifejezték orvoscsoportunk munkájának eredményeit, a nehéz elválást a csoporttól, a magyar és koreai nép örök barátságát. A legkiemelkedőbb beszéd Ri Kan Kuk elvtársé volt, amit már sajtótáviratban szó szerint leközöltem.
A kitüntetéseket Kang Rjang Uk népi tanács titkára osztotta ki, majd a kitüntetettek mellére koreai elvtársak kitűzték azokat. A kórházban dolgozó koreai katonalányok hatalmas virágcsokrokkal köszöntötték fel úgy a régi, mint az új orvos kollektívát.
A beszédek elhangzása és a kitüntetések átnyújtása után a harmadik orvoscsoport vezetősége ajándékokat nyújtott át koreai munkatársainknak, majd a koreai elvtársak a harmadik orvoscsoportot egy nagy selyemzászlóval ajándékozta meg.
Az ünnepség két és fél órán át tartott, majd utána büfé volt, ahol több pohárköszöntő hangzott el úgy koreai, mint magyar részről. Utána tánc volt. A hangulat igen lelkes volt, együtt örült az új csoport a régivel, de mégis nehéz volt a búcsúzás. Koreai elvtársak sírtak, nehéz volt elválniuk azoktól, akik nyolc hónapon keresztül együtt voltak velük bánatban, örömben.
Az ünnepség jól meg volt szervezve, amit a kórház egyik nagytermében tartottak meg. A terem igen ízlésesen, lehet mondani, hogy gyönyörűen fel volt díszítve. Vezető elvtársak képein kívül a népi demokráciák vezetőinek képei, zászlói szintén ki voltak téve. Az elnökség asztalát virágok borították.
Az általam elmondott beszédszöveg mellékelve.
/Pásztor Károly/
rk. követ
Magyar Külügyminisztérium.
Budapest
Kedves Elvtársak!
Kedves koreai barátaink!
A Rákosi elvtársról elnevezett hadikórházunk III. egészségügyi csoport dolgozói több mint nyolc hónapos, lelkes és szorgalmas munka után befejezte feladatát, befejezte koreai küldetését, amellyel Pártunk és a dolgozó magyar nép megbízta, hogy szorgalmas munkájával és ereje, valamint tudása minden latba vetésével sikeresen segítse elő a hős koreai nép harcát, a fronton megsebesült Néphadsereg katonái és tisztjei gyógyítása terén.
Egész koreai tartózkodásunk idején becsületes helytállással, egészségügyi és szervezési munkájukkal igyekeztek a lehető legtöbbet nyújtani, legjobban segíteni, hogy minél több egészséges katonát adjanak vissza ismét a frontnak a haza megvédésére. Ezzel az önzetlen és fáradtságot nem ismerő munkájukkal még jobban hozzájárultak a népeink között fennálló elszakíthatatlan barátság megerősítéséhez és elmélyítéséhez.
Sikeres munkájukat elősegítette ez a tudat és erős meggyőződés, mert tudták azt, hogy nincs dicsőbb és szebb feladat ma, mint harci munkájukkal közvetlenül segíteni azt a népet, aki rengeteg áldozat és megpróbáltatás közepette élvonalban, fegyverrel a kézben, hősiesen küzd a közös ellenség, az amerikai imperialisták és csatlósaik ellen. Engedjék meg elvtársak, hogy ezért az áldozatkész és sikeres munkájukért, amellyel a Pártunk és a magyar nép megbízatását becsülettel teljesítették, hogy a kollektíva minden egyes tagjának a legmelegebb köszönetemet fejezzem ki.
Ugyancsak őszinte köszönetet mondok az összes koreai vezető elvtársaknak, akik megadtak minden lehetőséget és támogatást, valamint a kórház összes beosztottjainak, akik közvetlenül együtt dolgoztak velünk és segítették egészségügyi csoportunk munkáját. Ennek a szoros együttműködésnek és jó baráti viszonynak köszönhető eredményes munkájuk.
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság magas állami kitüntetése, amelyet jó munkájuk elismeréséül kaptak, lelkesítse az elvtársakat további jó munkára, hogy minél nagyobb szolgálatot tegyenek a Szovjetunió vezette hatalmas, demokratikus béketábor ügyének: a Békének.
Ebből az alkalomból üdvözöljük az új egészségügyi csoportunkat, akik friss erővel és újabb lendülettel viszik majd tovább azt a dicsőséges munkát, amellyel Rákosi elvtárs megbízott bennünket, hogy minél jobban hozzájáruljunk és mentől előbb elősegítsük a koreai nép végső győzelmét az ellenség felett. Kívánok az elvtársak további munkájához is sok sikert.
Éljen a koreai és a magyar nép örök barátsága!
Éljen a hős koreai nép és vezére Kim Il Szon elvtárs!
Éljen a magyar nép szeretett vezére Rákosi elvtárs!
Éljen a nagy szovjet nép és az egész haladó emberiség bölcs vezére, a nagy Sztálin!
MOL XIX-J-14-a-334/Biz.-1952. 14. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok.) Eredeti, géppel írt másolat.
Értesítés Méray Tibor Koreáról szóló könyvéről
Készült 2 pl.
T i t k o s !
Budapest, 1953. április 20.
Szám: 04549.1953. Tárgy: Méray elvtárs új könyve
Előadó: A/IV/2.
Közöljük Követ Elvtárssal, hogy Méray elvtárs könyvet ír Koreáról.
A könyv azt a feladatot tűzi maga elé, hogy beszámoljon a koreai háború 1951. augusztus - 1952. szeptember közti időszakáról, arról a tizennégy hónapról, amelyet a könyv írója Koreában töltött. Főbb részei a következők:
1.) A koreai nép élete, a hátország harca. Részletes képet kíván adni az állandó bombatámadások között élő Phenjanról, a koreai falvak munkájáról, az ország kulturális életéről.
2.) A fegyverszüneti tárgyalások ismertetése. Beszámol Keszonról és Panmindzsonról, azokról a manőverekről, amelyekkel az amerikaiak több ízben megszakították és végül is felborították a fegyverszüneti tárgyalásokat. Ismerteti a tárgyalások összefüggéseit a koreai hadi helyzettel és a nemzetközi helyzettel. Személyes élmények alapján szól arról a kérdésről, amely a tárgyalásokban végül is megoldatlan maradt, a hadifogoly kérdésről.
3.) A koreai hadsereg és a kínai önkéntesek életének, hőseinek, harcainak ismertetése.
4.) Az amerikaiak által Koreában elkövetett bűncselekmények ismertetése: terrorbombázások, a megszállás idején végbevitt tömeggyilkosságok, a napalmbomba használata stb. Külön fejezet számol be részletesen, személyes tapasztalatok alapján a baktériumháborúról.
Ezek a könyv fő vonalai. Ami a feldolgozás módját illeti, a könyv azt a módszert követi, hogy szinte kizárólag arról számol be, amit a szerző saját maga látott, hallott, tapasztalt. Ennek megfelelően a könyv megírása a legtöbb helyen szubjektív jellegű, élmény-naplószerű.
A könyv terjedelme kb. 5-600 gépelt oldal, bő fényképanyaggal.
A könyvet előreláthatólag idegen nyelven is ki fogják adni, külföldön is. Ezzel kapcsolatban kérjük Követ Elvtársat, tájékozódjék, hogy a könyv milyen érdeklődést kelt a koreai elvtársak körében. A kérdést nem kell úgy felvetni, hogy a könyvet esetleg ki akarjuk adni Koreában, csupán arról szeretnénk tájékozódni, hogy a könyv idegen nyelvű kiadása milyen érdeklődést kelt, és hány példányra volna szükség.
Kérjük, hogy fentiekre mielőbb válaszoljon, esetleg távirati úton.
Magyar Népköztársaság (Korbacsics Pál)
Követsége osztályvezető
Phenjan
MOL XIX-J-14-a-247/Titk.-1953. 16. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok.) Eredeti, géppel írt tisztázat.
Munkaverseny hirdetése a Rákosi Mátyás Kórházban
Versenyfelhívás
A koreai Rákosi Mátyás Kórház koreai és magyar pártszervezete a betegellátás és a kórházkultúra emelése érdekében a korpuszok között versenyt indít a következő versenypontok alapján:
1.) A korpusz területén lévő betegszobák, valamint minden egyéb helyiség, a korpusz egész területének és környékének, útjainak állandó tisztántartása, rendszeres D.D.T. kezelés, légytelenítés, a WC-k mindennapos klórozása.
2.) A betegek és ruházatuk rendszeres tisztasági ellenőrzése, legalább hetenként, ágyneműk tisztasága, matracok szellőztetése, kirakása, D.D.T.-zése hetenként.
3.) A korpusz minden épületének álcázása a terepnek megfelelően, a légoltalmi berendezések elkészítése, illetve karbantartása, az elsötétítés tökéletessé tétele.
4.) A korpusz párt és komszomol szervezete végezzen felvilágosító munkát annak érdekében, hogy frissen készített és lehűtött forralt vizet vagy teát igyanak, mert a nyár végi és őszi vérhasjárvány csak ilyen módon előzhető meg. Ugyancsak végezzenek szívós felvilágosító munkát a köpködés ellen, ami a legveszedelmesebb népbetegséget, a tuberkulózist terjeszti.
5.) Mindennemű anyagi felszerelés és ápolási eszköz gondos őrzése, karbantartása, mivel ez a nép vagyona.
A korpuszokon belül a párt és a komszomol szervezet a fenti versenypontok alapján dolgozza ki az egyes csibik közötti versenypontokat, és azt július 15-ig tudatosítsa a korpusz összes dolgozóival és betegeivel. A korpuszok közötti verseny vándordíjáról, valamint a korpuszokon belüli csibik közötti verseny díjáról a magyar eü. csoport pártszervezet gondoskodik.
A versenydíjakat augusztus 20-án, a Magyar Népköztársaság alkotmányának ünnepén adjuk át a versenyben győztes korpuszoknak és csibiknek.
A verseny indul július 15-én.
A versenybizottság tagjai: a kórház koreai parancsnoka, párt és komszomol titkára, járványelhárító tisztje, a magyar eü. csoport szakmai és politikai vezetője.
Korea, 1953. júl. 10.
MOL XIX-C-2-y-00231/8-1953. 3. doboz. (Magyar Országos Levéltár Egészségügyi Minisztérium Visszaminősített TÜK iratok.) Eredeti, gépelt tisztázat.
A kórházak átköltöztetése
a)
A koreai magyar követség 1953. augusztus 10-én kelt jelentése
SZIGORÚAN TITKOS !
Másolat
Tárgy: Kórházak áthelyezésének kérdése
Jelentem, hogy augusztus 10-én déli 14 órakor Nam Ir külügyminiszter elvtárs magához hívatta a szovjet ügyvivőt, román nagykövetet, engem, valamint a cseh és lengyel ügyvivőket. Nam Ir elvtárs a következőket mondotta:
Azért hívattam az elvtársakat, hogy Kim Ir Szen elvtárs megbízásából a következőket adjam át Önöknek.
A baráti országok egészségügyi csoportjai, kórházai a háború folyamán igen komoly segítséget nyújtottak a koreai népnek. A baráti országok segítsége nélkül nem érhettük volna el a győzelmet az ellenség felett. Nagyon hálásak vagyunk ezért a segítségért. Most, hogy a háború befejeztével az egész ország romokban hever, valamint azért, hogy sem elegendő egészségügyi kádereink, sem kórházaink nincsenek, a koreai kormánynak az a kívánsága, hogy a kórházaink az újjáépítési időszakban is maradjanak itt Koreában. Nam Ir elvtárs arra kérte a jelenlévőket, hogy ezen kérésüket adjuk át kormányainknak. Majd így folytatta: a jelenleg Hicson környékére centralizált kórházakat tartományok szerint decentralizálni kívánják, ahol egyben a polgári lakosságnak is segítséget tudnak nyújtani. A szovjet kórházat Phenjanba, lengyelt Hamhinba, csehekét Szejenbe, miénket Kangeba vagy Szorivonba, a románokét pedig - mivel azt az utóbbi időben kiválóan felépítették - csak későbbiek folyamán helyezik át Dél-Phenjan tartományba. Kórházainkat egyenként 400-400 férőhelyre tervezik. Nam Ir elvtárs néhány szakterületet sorolt fel azzal, hogy a jövőben ilyen orvosokra feltétlen szükségük van, amelyet közvetlen ott nem egészen értettem. Ezt a legközelebb jelezni fogom. Ezután megkérdeztem, hogy mikorra tervezik a kórházak áthelyezését. Ez azért érdekel - mondottam -, hogy kórházunk a jelenlegi helyén nagyon nehéz körülmények között dolgozik. Majd arra kértem őt, hogy jelöljék meg mindjárt pontosan, hogy hol lesz a mi kórházunk újabb elhelyezési körlete, mert meg kell azt azonnal szemlélnünk. Nam Ir elvtárs azt válaszolta, hogy ha meglesz a magyar és egyéb kormányok hozzájárulása, akkor a pontos helyét is megjelölik azonnal. Egyébként felhívta a figyelmünket, hogy az újonnan megjelölt helyeken semmiféle épületek nincsenek.
A cseh ügyvivő elvtárs nyomban közölte a külügyminiszterrel, hogy a kórház tovább marad az újjáépítés időszakára is. Ezután a lengyel ügyvivő megkérdezte, hogy mégis mennyi időre számítanak kórházaink továbbmaradására. Nam Ir elvtárs azt felelte, hogy ez mitőlünk függ. Mentől tovább, annál jobb - mondotta.
Ezután a román nagykövet azt mondotta, hogy részünkről máris meg lehet kezdeni az építkezést az új helyen, mert tíz vagon épületanyag, főleg deszka áll rendelkezésünkre, amit ezek szerint már nem a régi, hanem az új helyen fognak felállítani. Hét szakemberünk is a rendelkezésükre áll, akik az épületeket felállítják - mondotta. Ugyanilyen jó helyzetben vannak a cseh elvtársak is. Ezért a cseh ügyvivő is kifejezte ez irányú készségét, mondván, hogy mielőbb ők is megkezdik az építkezést. Több vagon anyag áll rendelkezésükre, amelyet a jelenlegi helyen akartak felállítani.
Nam Ir elvtárs nagyon örült, hogy a román és cseh elvtársak máris rendelkeznek épületanyaggal, és azt mondotta, hogy még a tél előtt szeretnék áthelyezni a kórházakat. Így tehát máris elérkezett az idő, hogy cselekedjünk e kérdésben. Nam Ir elvtárs szavaiból kiérezni azt, hogy ők nem tudnak egyelőre segíteni. Ezért kérem alaposan megvizsgálni, és a legrövidebb időn belül kedvezően dönteni a kérdésben. Helyes lesz, ha még napokat sem mulasztunk, annál is inkább, mert kórházunkat végre rendbe kell hozni az építkezés terén. Még így is - bármennyire is sietni fogunk - a többiek ismét mérföldekkel megelőznek bennünket. Kérem, hogy illetékesek megfelelő szakemberekkel mielőbb tárgyalják meg, hogy a 400 férőhelyes kórházhoz, milyen méretű és hány fabarakkra van szükség. Ezeket azonnal meg kell rendelni. Kérem figyelemmel lenni úgy az épületek számát, mint különböző felszerelését illetően, hogy azok tágasak és minden szempontból kényelmesek legyenek. Erre vonatkozólag a legközelebbi napokban mi is megtesszük a javaslatainkat. Az épületanyagokat úgy kell beszerezni, hogy azok legkésőbb október közepére kiérkezzenek, hogy a komolyabb hidegek beköszöntése előtt még felállíthassuk azokat. A fabarakkok összeállításához értő szakembereket is kérek feltétlen küldeni.
Pásztor Károly s.k.
rk. követ
MOL XIX-C-2-y-00231/8-1953. 3. doboz. (Magyar Országos Levéltár Egészségügyi Minisztérium Visszaminősített TÜK iratok.) Eredeti, géppel írt másolat.
b)
Távol-keleti osztály SZIGORÚAN TITKOS
Bakai Teréz előadó Készült 3 pld.
Berei min.h.et.
Tárgy: A Rákosi-kórház ügye
Nam Ir elvtárs augusztus 10-én Kim Ir Szen elvtárs nevében kérte, hogy a kórházat az újjáépítési időszakban is hagyjuk Koreában. A kórházat 400 főre tervezik. A kórházakat decentralizálják. Kérte, hogy a kórházakat lássák el belgyógyásszal, tüdőgyógyásszal vagy tüdősebésszel, bőr- és nemi szakorvossal, orr, fül, gége és torok szakorvossal, valamint gyermek szakorvossal.
Szeptember 13-án az egészségügyi miniszter közölte Pásztor elvtárssal, hogy a kórházat októberben költöztetik át egyenlőre két helyre, kb. 200-220 férőhellyel. A miniszter 2000 m2 üveget, 2000 m2 kátránypapírt, egy tonna szöget és 90 kályhát kért. Ezt Kínában szerzik be itthoni engedély alapján. Akkor a költözködésre és az említett anyagok beszerzésére 200 millió juant kértek, amit itthoni szervek engedélyeztek is.
Szeptember 23-án Pásztor et. megtekintette a kórház helyét az egészségügyi miniszterrel. Abban állapodtak meg, hogy egyelőre egy helyre költöztetik a kórházat, ahol házak is vannak. Az új csoportnak a szorivoni kórházat állítják be. A követség kieszközölte, hogy a kórház csak egy helyen fog dolgozni és az alapanyagot is elvihetik.
Ezzel egy időben közölte Pásztor elvtárs, hogy a miniszter két kórház építésében kér jelenleg segítséget, hivatkozva arra, hogy a Szovjetunió és Csehszlovákia már felajánlották, hogy egy-egy új kórházat is építenek és berendeznek. Pásztor elvtárs arra következtet, hogy ezt tőlünk is elvárják.
Követ Elvtárs azt is közölte, hogy a kórháznak az új helyen október végén már dolgoznia kell, ezért nélkülözhetetlen anyagokra szükséges 400 millió, újjáépítésre újabb 200 millió juan. A többi kórházak így is felülmúltak bennünket.
A kórház személyi állományának feltöltéséhez azonnal kérnek tizenhat egészségügyi dolgozót (orvosok, ápolók stb.).
Meg kell jegyezni, hogy a rejtjeltáviratokban Pásztor elvtárs nem indokolja meg, milyen kérés alapján és milyen célból szükségesek bizonyos anyagok. Az sem világos, hogy a nyílt táviratban kért dolgok miért szükségesek. Valószínű, hogy bővíteni akarják a kórházat egyes osztályokkal. Ehhez azonban tudomásom szerint hozzájárulás még nem ment ki.
Javasolom más úton közölni Pásztor elvtárssal, hogy tájékoztasson pontosan bennünket, hogy a kórház átköltöztetésének kérdése hogy áll, milyen tervek vannak koreai részről, a kért újabb 600 millió juan mire szükséges, és hogy a táviratban kért dolgokat minek alapján és mire kérik. Javasolom még egyszer közölni a kórház áthelyezésével kapcsolatos álláspontunkat is. (Nem ismerem pontosan az utasítást.)
Megjegyzem, hogy a távirati kéréseket az Egészségügyi Minisztériumnak továbbítottuk. (A követségi táviratok sokszor zavarosak.)
Mell.: 1 db
Budapest, 1953. szeptember 28.
MOL XIX-J-1-j-Korea-001637-13/g-1953. 9. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium TÜK iratok Korea.) Eredeti, géppel írt másolat.
A magyar kórház helyzete 1954-ben
a)
Csuka Zsigmond ideiglenes ügyvivő 1954. február 10-i jelentése a kórház hangulatáról
„[...] A kórház hangulata: A csoport tagjai a bizonytalan váltás miatt idegesek. Az bántja őket, hogy velük konkrétan nem közlik, hogy mikor lesz a váltás. (Január vége, február eleje, a megadott időpontnál két héttel később stb.) Igen érzékenyek arra, hogy jelentéseikre az Egészségügyi Minisztérium egyáltalában nem ad. Javaslatuk az, hogy az Egészségügyi Minisztériumban a kórház ügyeivel foglalkozó előadó a közeljövőben kijönne Koreába és meglátná az itteni viszonyokat, jobban tudna foglalkozni a csoport munkájával. (Ez az én véleményem is.) A kérdésekre való nem reagálás azt eredményezi, hogy a feketepiacról kell gyógyszert vásárolni, hogy a késés miatt valamilyen formában biztosítani tudjuk a kórház munkáját."
MOL XIX-J-14-a-8/Szig.Titk.-1954. 5. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok) Eredeti, gépelt tisztázat.
b)
Simon Lajos egészségügyi miniszter-helyettes javaslatai a koreai magyar kórház jövőjéről
183/Kor/86. SZIGORÚAN TITKOS!
Feljegyzés
a koreai Rákosi Mátyás Kórház ügyében
A koreai Rákosi Mátyás Kórház feladata megváltozott, amióta hadikórház jellegű tevékenységre nincs szükség.
A kórházat áthelyezték. Egyelőre provizórikus jelleggel Szongnim gyárvárosban működik, ahol egy 75-80 ágyas kórházban és járóbeteg-rendelőben dolgoznak az V. magyar csoport tagjai.
A VI. magyar csoport 20 tagja indulásra készen áll és előreláthatólag (ez a vízumtól függ) e hó 20-25. között útra kel. Indulása elsősorban azért sürgős, mert az V. csoport tagjai már nyolc hónapja vannak Koreában, és az új feladatok ellátására a csoport szakmai összetétele miatt nem alkalmasak (főleg sebészek, most pedig belgyógyászra, tüdőgyógyászra, szülészre, gyermekgyógyászra stb.) van elsősorban szükség.
Az új csoport néhány hónapig még a mostani provizórikus helyen fog dolgozni. Az új kórház Szorivon tartományi központban épül, értesülésünk szerint áprilisban kezdheti meg működését 120 ággyal.
Az új kórház egy megyei (tartományi) kórház és szakrendelő feladatát fogja ellátni. Az új csoport munkája a kórházi és járóbeteg-rendelői közvetlen gyógyító ellátáson kívül a megye (tartomány) egészségügyi ellátásának megszervezése és a koreai egészségügyi dolgozók oktatása, képzése lesz.
A tartomány kb. 1 és 1/2 millió lakosának rendelkezésére álló egészségügyi apparátus 40, ún. járási kórházból áll. Ezek a kórházak a mi kórházainkkal nem összehasonlítható felcserállomások inkább.
A szorivoni 200 ágyas kórháznak és napi kb. 500 forgalmat ellátó rendelőjének építése most van folyamatban.
A építést a koreaiak végzik. Mi bizonyos anyagok beszerzésénél adtunk némi segítséget.
A kórház felszerelését mi biztosítjuk. A felszerelés, berendezés, műszer, gyógyszerek összeállítása most történik. A kórház fenntartására a költségeket (400 ágyas kórháznak megfelelően) költségvetésben biztosítottuk.
A 200 ágyas kórház működésének és irányító, oktató feladata ellátásának biztosítása érdekében a napokban induló húsz tagú csoporton kívül, még kb. 25 dolgozó kiküldésére van szükség (orvos-középkáder-szakmunkás). A koreai elvtársak azt is kérik, hogy Szongnimban, a mostani provizórikus helyen, a magyar csoport Szorivonba átköltözése után is maradjon 5-6 magyar elvtárs, hogy a gyorsan fejlődő (ma 5000 lakosú, később 25 000-re fejlődő) város megfelelő orvosi ellátását biztosítsák.
Javaslat
1. Javasolom, hogy a magyar állam Szorivonban egy 200 ágyas megyei kórház és kb. napi 500-as forgalmat ellátó rendelőintézet felszerelését, berendezését, fenntartását, működését a maga erejéből biztosítsa.
(Ennek előfeltétele korábbi határozat alapján és költségvetésileg is biztosított.)
2. A kórház irányítása az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alatt működő magyar kórházigazgató feladata legyen.
A kórház gazdasági ügyeit magyar gondnok intézze. A kórház magyar dolgozóinak ellátását a magyar kormány fedezze. A szükséges élelmicikkek beszerzéseihez biztosítson minden segítséget a koreai kormány.
A kórház gyógyító tevékenységének anyagi alapjait a magyar kormány biztosítsa.
A kórház betegeinek élelmezése, koreai személyzetének ellátása, fizetése, élelmezése a koreai kormány feladata.
A koreai lakosság betegellátásának biztosítása koreai egészségügyi dolgozók segítségével történik. A gyógyszerellátás a szorivoni kórház és rendelő keretén túlmenő mértékben a koreai kormány feladata. A magyar egészségügyi dolgozók feladata egy 200 ágyas központi mintakórház és 500-as forgalmú rendelőintézet irányítása, a meghatározott tartomány egészségügyi szervezetének kiépítésénél és működtetésénél a tanácsadás és a koreai egészségügyi dolgozók továbbképzésének esetleg alapképzésének biztosítása.
3. A kórház működésének biztosítása érdekében a magyar kormány 45-50 tagú magyar csoport kiküldését engedélyezi. A magyar csoport tagjainak koreai tartózkodási ideje egy év. A kinttartózkodás ideje alatt a csoport tagjai részére továbbra is folyósítani kell kiutazás előtti fizetésüket. (A fizetés folyósítása az Egészségügyi Minisztériumban történik.) A dolgozók távolléte alatt ideiglenesen megürülő állások ideiglenesen, helyettessel betölthetők.
A csoport tagjainak felszerelése, útiköltsége, az utazás ideje alatt napidíjuk biztosítása a magyar kormány feladata.
A koreai tartózkodás ideje alatt a magyar csoport tagjai napidíjban részesülnek, amelyből a kórházi ellátás költségeit le kell vonni. Ez a napidíj egyelőre, amíg a Koreába küldendő műszaki szakemberek napidíját egyöntetűen megállapítják, kb. havi 1000 forint devizában, amely a kórház fenntartási költségeire szükséges pénzösszeggel együtt három havonként előre utalandó át a pekingi követség címére továbbítás végett. Az említett összegből az ellátási költség levonandó.
4. A koreai elvtársak kérése alapján javasolom, hogy a szorivoni kórház felépítése után Szongnimban egy járóbeteg-rendelő működését és egy legfeljebb húsz ágyas fektető működését a magyar csoport patronálás formájában, vagy szükség esetén aktívabb támogatással is segítse elő.
Budapest, 1954. február 13-án.
(Simon Lajos)
s.k.
a miniszter első helyettese
MOL XIX-J-1-j-Korea-009/11-13/g-1954. 9. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium TÜK iratok Korea.) Eredeti, géppel írt tisztázat.
c)
Az ötödik orvos-csoport vezetőjének jelentése a kórház helyzetéről
20/Ell.o./1954.
183/Kor / 285/1954.
Feljegyzés: a koreai kórház helyzetéről és jövő feladatairól
Az Egészségügyi Miniszter Elvtársnak az 1954. május hó 31-én megtartott értekezletén kiadott utasítására a koreai Rákosi Mátyás Kórház szervezési kérdéseit és feladatait illetőleg az alábbiakat jelentem:
A kórház Magyarországról való megfelelő irányítása és támogatása csak oly módon lehetséges, hogy az Egészségügyi Minisztériumon belül ezzel egy külön szerv foglalkozzék. E szerv állandó tagjai egy vezető orvos és egy adminisztrátor, akiket konkrét feladatok megoldására - mint pl. szállítmányok összeállítása és útba indítása, vagy a váltó csoportok elindítása - a minisztérium személyzetéből megfelelően ki kellene egészíteni. A vezető orvosnak megfelelő hatáskörrel és anyagi alappal kell rendelkeznie, hogy feladatának eleget tehessen. Állandóan szoros kontaktusban kell lennie a koreai kórházzal, jól kell ismernie annak valamennyi szervezési, személyi és anyagi problémáját. Ennek érdekében elengedhetetlenül szükséges, hogy a kórház havi jelentései haladéktalanul eljussanak a vezető orvoshoz. Az eddigi gyakorlat, a jelentéseknek a diplomáciai futárral való elküldése nem vált be, mert ez nem egyszer három hónapos késéshez is vezetett úgy, hogy mire a jelentés az érdekeltek kezébe került, teljesen elvesztette az aktualitását. Ugyancsak helytelen volt az eddigi gyakorlatban az is, hogy a kórház jelentése időnként valamelyik külügyi szerv által készített kivonat formájában került a minisztériumhoz, és abból esetleg éppen az egészségügyi szempontból legfontosabb részek maradtak ki.
A rendszeresen érkező havi jelentések azonban nem elegendőek ahhoz, hogy a vezető orvos kellőképpen tájékoztatva legyen. Ezen felül szükséges, hogy négy havonként a helyszínen nézze meg és ellenőrizze a kórház működését. Csakis így érhető el, hogy intézkedései ne légüres térben mozogjanak, hanem a mindenkori helyzethez legjobban alkalmazkodjanak.
A vezető orvos munkájához elengedhetetlenül szükséges sürgősen tisztázni annak a segítségnek a mérvét, amivel a magyar egészségügyi kormányzat a koreai népet segíteni tudja. Az a megállapítás tudniillik, hogy a magyar kormány egy 200 ágyas kórház és napi 500-as forgalmú rendelőintézet felszerelését és fenntartását vállalja, nem elég konkrét, mert koreai viszonyok között ennek egész más kell legyen az anyagi alapja, mint egy hasonló magyarországi intézményé. A kórház egyéb feladatai (oktatás, járványvédelem, többi eü. intézmények ellenőrzése stb.), amire egyébként még kitérek, külön anyagi alapot és apparátust igényelnek, amiben a segítség mérvét szintén pontosan le kell szögezni. Ezek alapján véget kell vetni a tisztán igényléseken alapuló anyagi ellátásnak, amely háborús körülmények között szükségszerű volt, most azonban már helytelen, és helyébe a tervszerű gazdálkodásnak és kórházfejlesztésnek kell lépnie. A részletes tervek kidolgozása a helyzetnek a helyszínen való tanulmányozása után a vezető orvos feladata.
A kórház feladatait és perspektíváit csak nagyvonalakban szögezhetem le, mert Koreában a fegyverszünet megkötése óta a helyzet éppen a Szovjetunió, Kína és a népi demokráciák segítsége révén hétről hétre változik, és az előnyös változások főleg azokban a hónapokban várhatók, amelyek a téli hideg és nyári monszun esőzések közötti időszakra esnek. Eljövetelünk óta pedig már két hónap telt el. Egy adott időszak feladatait csak az Egészségügyi Minisztérium megbízottja és a mindenkori kórházigazgató együttesen dönthetik el.
Kórházunk Huang He tartomány központi kórháza. Székhelye: Szarivon. Huang He tartomány Észak-Korea legnagyobb, 1 ½ milliós lélekszámú tartománya, amely már csak fekvésénél fogva is legtöbbet szenvedett a háború folyamán. Egészségügyi helyzete a háborús pusztításoktól eltekintve is rendkívül súlyos, mert a lakosságnak csaknem 100 %-a szenved maláriában és bélférgességben. A legpusztítóbb népbetegség azonban a tbc, amelynek elterjedtsége természetesen a higiénés viszonyok leromlásával (bunkerlakások, hiányos élelmezés, izolálás hiánya stb.) függ össze. Ezenkívül ebben a tartományban vannak a tüdő distoma betegség endémiás gócai is, ami a koreai egészségügy egyik legnagyobb problémája. A szélsőséges időjárás (nappali felmelegedés és éjszakai lehűlés közötti nagy hőmérséklet- ingadozások) és a rossz lakásviszonyok a lakosság túlnyomó többségénél valamilyen légzőszervi betegségek, legalább is krónikus bronchitist hoznak létre.
A kórházat koreai részről az Egészségügyi Minisztérium a tartomány egészségügyi osztályán átirányítja. Ez az irányítás azonban csak papíron van meg és formális, pusztán egyes rendeletek ismertetésére szorítkozik, annál is inkább, mert a tartomány egészségügyi osztályának vezetője nem is szakember, mint „levelező hallgató" végezte el az orvosi egyetemet. Tehát a gyakorlatban a feladat éppen fordított. A magyar kórház feladata, hogy e tartomány egészségügyi osztályát megtanítsa az eü. szervezésre.
A tartományban állítólag 40 kórház működik. Ezt természetesen úgy kell értelmezni, hogy egyes helyeken valamennyire helyreállított romépületekben, másutt még bunkerekben, ismét másutt kis falusi házakban betegek feküsznek, ahol a legjobb esetben egy tapasztalt magyar ápolónőnél gyengébben képzett orvos, de gyakrabban még ennél is képzetlenebb felcser látja el a gyógyító munkát. Ezeknek az eü. intézményeknek a felszerelése is teljesen elégtelen, a tüdőkórházban pl. látogatásunk alkalmával február hóban sem röntgen, sem mikroszkóp nem volt. A többi kórház, amit láttunk, szintén nem áll jobban.
Sem az egészségügyi osztálytól, sem az Egészségügyi Minisztériumtól nem tudtunk pontos felvilágosítást kapni a kórházak számáról, elhelyezéséről, az ágylétszámról stb. A nehéz közlekedési viszonyok és a hírközlés lassúsága miatt ez a koreai elvtársak számára igen nehéz feladat. Éppen ezért a magyar kórházra vár a tartomány eü. felderítése is, ami az eü. szervezés elindításának előfeltétele. A monszun beálltáig, majd a monszun esőzések után a legkedvezőbb őszi időjárást kell a felderítés céljaira felhasználni. Közlekedési eszközként minden bizonnyal jól felhasználható a kiküldött mentőkocsi. Az eü. felderítés elvégzése után javaslatot kell tenni a tartomány eü. osztályának és az Eü. Minisztériumnak a rendelkezésre álló káderek elosztására, és azok szisztematikus tervszerű kiképzésére.
Az oktatás a magyar kórház egyik legfontosabb feladata. Ennek azonban több előfeltétele van:
1.) Jól működő poliklinikai egységgel kell rendelkeznünk, ahol a betegek kivizsgálása és gyógyítása az oktatásnak megfelelő klinikai nívón történik. A kórház magyar személyi állománya és a hazulról küldött felszerelése ehhez minden lehetőséget megad. Az akadályt pusztán a megfelelő épületek hiánya képezi. Éppen ezért legsürgősebb feladatunk, hogy a koreai elvtársaknak maximális anyagi és technikai, szakmai segítséget nyújtsunk a kórházépületek mielőbbi befejezéséhez, és azok elkerítéséhez. A magyar elvtársak nyilvánvalóan nem mélyedhetnek el kellőképpen a szakmai munkában, ha - amint az az V. eü. csoport idején Szongnimban történt - pl. azzal az állandóan visszatérő problémával kell foglalkozniuk, hogy miként akadályozzák meg azt, hogy a kórház várótermeit ne használják fel átmeneti szállásnak, vagy hogyan gátolják meg a látogatók és kíváncsiskodók beözönlését a kórházba, amely nincs bekerítve, és így nem is zárható le. Ezek olyan problémák, amilyenekkel a hadikórházban nem találkoztunk, mert a néphadsereg figyelme és rendfenntartó közegei a munkarendet teljes mértékben biztosítani tudták. Polgári vonalon a tanács vagy a rendőrség részéről nem tudtunk kellő támogatást kapni.
2.) A koreai eü. kormányzatnak biztosítania kell a kiképzésre berendelt orvosok, felcserek, gyógyszerészek, ápolószemélyzet elhelyezését és ellátását a kiképzés időszaka alatt. Gondoskodnia kell arról, hogy a kiképzésre berendeltek valóban vegyenek is részt a kiképzéseken. Az V. eü. csoport kinttartózkodása idején ez a feltétel sem volt még biztosítható.
A gyógyító és oktató munkán kívül a magyar kórház feladata, hogy a tartományban működő valamennyi eü. intézmény munkáját segítse és ellenőrizze. Tehát, rendszeresen, előre meghatározott terv szerint meg kell látogatnia ezeket az intézményeket.
A magyar kórház feladata a tartomány járványvédelmi munkájának irányítása is, a tartomány eü. osztályán keresztül, mert a koreai elvtársak ebben nem rendelkeznek kellő jártassággal.
Mint a fentiekből látható, a koreai magyar kórház feladatai meglehetősen sokrétűek. A kiszállások csaknem állandóan távol tartanak a kórháztól néhány elvtársat. Éppen ezért, amint a lakásviszonyok ezt lehetővé teszik, el kell érnünk a kórház teljes személyi feltöltöttségét, ami megítélésem szerint 45-50 fő kell legyen. Természetesen erre vonatkozólag a jelenleg kintdolgozó csoport már pontosabb adatokat tud adni.
A kórház egyik legnagyobb problémája a kórház felé áramló óriási betegtömegek átszűrése, hogy csak a magasabb szaktudást igénylő beteganyag kerüljön a kórházba. Ez voltaképpen a koreai elvtársak feladata volna. A szongnimi orvosok és felcserek képzettsége azonban ehhez nem volt megfelelő. Úgy láttuk, hogy a szorivoni orvosok és felcserek valamivel jobban képzettek, úgy, hogy elképzelhető, hogy ott ezt a munkát rájuk lehet bízni. Erre vonatkozólag a jelenleg kint dolgozó csoport tud biztos választ adni. Amennyiben ezt a munkát a koreai elvtársak Szorivonban sem tudnák ellátni, akkor esetleg sor kerülhet egy-két körzeti orvosi munkában jártas magyar orvos kiküldésére, akiknek feladata a beteganyag leszűrése volna.
A mi kórházunkban dolgozó koreai elvtársak munkateljesítménye lényegesen nagyobb, mint a koreai kórházakban dolgozó eü. dolgozóké. Ez a fokozott teljesítmény fizetésükben nem jut kifejezésre. A koreai kormány nem tud számukra sem magasabb díjazást biztosítani. Különösképpen kirívó a nagy ellentét a magyar kollektíva ellátottsága és a velük együttműködő koreai elvtársaké között. Mi ezen improvizált eszközökkel, ajándékokkal, meghívásokkal stb. próbáltunk enyhíteni. Feltétlenül szükségesnek vélem azonban ennek szervezett formában való rendezését. A leghelyesebb megoldás állandó fizetéspótlás volna a mi részünkről. Ha azonban anyagi akadályai volnának, úgy legalább is a legjobban dolgozók rendszeres jutalmazását javasolom, valamint azt, hogy a Magyarországra jövő ösztöndíjasokat elsősorban a kórház legkiválóbb dolgozóiból válogassák ki.
Budapest, 1954. június 4-én.
(dr. Berényi Béla)
az V. eü. csoport szakmai vezetője
MOL XIX-C-2-m-183/Kor/285/-1954. 3. doboz. (Magyar Országos Levéltár Egészségügyi Minisztérium Zsoldos Sándor miniszter iratai.) Eredeti, géppel írt tisztázat.
d)
Szarvas Pál nagykövet 1954. július 2-ai jelentésének részlete a kórház építkezéséről
„[...] A mi kórházunk elhelyezése és higiéniai feltételei a népi, a többi népi demokratikus kórházakhoz viszonyítva a legmostohábbnak mondható. A többi kórház csak kis részen sérült épületekben lettek elhelyezve. Ezenkívül nagyobb összegeket fordítottak épületeik rendbe hozására. Június 28-án a lengyel nagykövetségen Csuka és Papp elvtársaknak az egyik lengyel orvos elmondotta, hogy kórházuk épületeinek rendbe hozására és kijavítására egy milliárd juant és 5-6 millió vont kaptak.
Kórházunk a minta kórház szerepét a közeljövőben nem fogja tudni betölteni a kórházi feltételek hiánya miatt, függetlenül attól, hogy mi olyan műtéteket is végzünk, amelyekre a többi kórház nem képes. A kórházunk építésével kapcsolatban nehezen érthető az, hogy a most kiérkezett szakemberek kiutazása miért késett ilyen sokáig. A több havi halasztgatásoknak az lett az eredménye, hogy a koreai elvtársak olyan épületeket építettek és építenek, amelyek nem felelnek meg rendeltetésüknek. Ma már szakembereink az építkezéseket irányítani vagy annak megtervezésébe beleszólni nehez[en] tudnak. [...]
A kórház dolgozói jogos panaszokkal illetik az Egészségügyi Minisztérium azon szerveit, akik a kórház ügyével foglalkoznak. Ezen panaszok egy része megítélésem szerint olyanok, amelyek megoldása csak egy kis figyelmet és lelkiismeretséget igényelnek.
1.) Kértek már több ízben ágytálakat és egyéb higiéniai felszereléseket (nem nagy dolgok ezek), nem kapták ezeket meg, és ennek következtében a kórházban jelenleg a gyerekek elemi szükségleteiket konzerves dobozokban végzik el (szégyenteljes megoldás).
2.) Az orvosságok kérdésében tájékozatlanság van és uralkodik. A fő probléma az izonicit kérdése, van vagy nincs, ha van, akkor miért nem küldik idejében azt a mennyiséget, amennyit kérnek, ha nincs, miért nem írják meg világosan, hogy nem tudnak küldeni, és ne számítsanak rá. Ebben a kérdésben megítélésem szerint nincs helye a hallgatásnak, csak a világos és őszinte szónak van helye.
3.) A feleségek kérdésénél ne csináljanak e kérdésben felesleges problémát, vagy engedik őket vagy nem. Mondják meg világosan, és ne bolondítsák az asszonyokat, mert ezek tovább bolondítják és zavarják leveleikkel az orvosok munkáját. Ezek azután mindenféle vad meséket költenek leveleikben.
Megítélésem szerint, akiknek megígérték, hogy kiengedik a feleségüket, engedjék ki, mert az újonnan jöttek is jelentős részben magukkal hozták feleségüket. Megítélésem szerint az otthon lévő és halogatott feleségek nem rosszabbak a kijöttektől. Egyébként külön felhívom az elvtársak figyelmét, hogy zárják le az olyan feleségek kiküldését, akik nem egészségügyi dolgozók, és odahaza nagyságos asszonyok voltak. Ezekre itt Koreában semmi szükség nincs. Az ilyen további kéréseket kategorikusan utasítsák el.
4.) Az új csoport kérdése: nem a legjobb benyomást keltette, az első impresszió alapján elég sok polgári elem van közöttük. Ezek azután, az amúgy is nehéz körülmények [miatt], sok olyan problémát vetett[ek] fel, amelynek megoldása itt nehézségekbe ütközik. Itt utalnom kell az asszonyokra, amit már fentebb megjegyeztem. Megítélésem szerint átnevelésre és polgári tulajdonság ellen való küzdelemre Korea nem a legalkalmasabb terület, pillanatnyilag ezt az elvtársak végezzék el otthon. Nagyobb körültekintést igényelt volna a kiküldendő személyek kiválasztása.
5.) Pénzügyi kérdések: a takarékosság kérdése feltétlen helyes, ezen kívül meg kell jegyeznem, hogy igaz az, hogy a kórház felépítése a koreai kormány feladata, nekem is az a véleményem, hogy ennek így kell lennie, de sajnos az itteni nehézségek rendkívül megnehezíti[k], hogy ez a kórház felépüljön, kizárólag a koreai elvtársak erőfeszítéséből. Megítélésem szerint ehhez nekünk segíteni kell, bármilyen nehezünkre is esik. Annak dacára, hogy már hoztunk 200 millió yuant és 200 millió von anyagi áldozatot, mégis ki kell jelentenem, hogy a Rákosi Mátyás kórház felépítési munkálatainak meggyorsításához még egy bizonyos anyagi áldozatról kell említést tenni. Megítélésem szerint 8-10 millió vonra lenne szükség. Kénytelen vagyok ezt a kérdést politikai szempontból nézni. A kórház jelenlegi állapota és építkezésének üteme, valamint annak formája nem teszik ezt a kórházat minta kórházzá, sem a koreaiak előtt, sem pedig a baráti országok kórházai előtt sem. Ezért tartom politikai szempontból indokoltnak, hogy erőltessék meg magukat a fenti összeg erejéig.
6.) A vezetés kérdése: megítélésem szerint megfelelő, bár kisebb hibák vannak a vezetés módszerét illetően. Megítélésem szerint hiba, hogy nincs megfelelően alkalmazva a kollektív vezetés elve. Erre megítélésem szerint a kórház vezetésében, a szakmai tapasztalatok összehangolása szempontjából, rendkívül nagy jelentőség van. Mint hibát megemlítettem azt, hogy az Egészségügyi Minisztérium felé a jelentések nem mindig elég határozottak, és nem elég harcosak a jogos kívánságok teljesítését illetően. A csoportot az jellemzi megítélésem szerint, hogy akar és tud dolgozni, szakmai összetételét illetően, a szakképzettséget véve szempontul általában jónak mondható. Ismereteim szerint az újonnan megérkezett feleségektől eltekintve, valamint egy súlyos fegyelmi ügyet leszámítva (G[...]) tényleges problémák nem voltak. [...]
Néha érezhető, hogy a párt és a szakmai vezetés között vannak súrlódások. Ezeket egyelőre én nem tartom sem súlyosnak, sem túl komolynak. Én minden esetre felhívtam a szakmai és a párt- vezetők figyelmét. A vezetés tekintélye általában megvan, de ezt megítélésem szerint helyes erősíteni. [...]
7.) A kórház önállóságának kérdése: a mi részünkről megvan az elhatározott szándék, hogy biztosítsuk az önállóságát. Nem egészen így van ez a kórházi elvtársak részéről. Szeretnek kis dolgokkal a nagykövetséghez fordulni és igénybe venni segítségét a koreai szervek felé. A jelentős kérdésnél az a véleményem, hogy kell segítenünk, de transzformátor, építőanyag, edények, élelmiszer és egyéb helyi beszerzések kérdését a nagykövetség nem tudja vállalni, és helyes, ha ezt az elvtársak saját erejükből oldják meg. Kicsit az elvtársak, szerintem, feleslegesen igénylik a nagykövetség vezetőjét és beosztottjainak állandó jellegű látogatását a kórházba. Ugyanezt teszik ők is a nagykövetséggel szemben, szerintem túlzottan. Rendkívül gyakran látogatják meg a nagykövetségünket. Én szükségét látom, hogy ezt bizonyos mértékben csökkentsük. Ez is az önállóságnak a javát szolgálja. [...]"
MOL XIX-J-14-a-46/3-1954. 5. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok.) Eredeti, gépelt tisztázat.
Magánügyek, közbotrányok
a)
Dr. Hirschler Imre igazgató 6. számú jelentésének részlete a kórház 1954. november 1-től december 21-ig terjedő időszakáról
„[...] D[...] et-al kapcsolatban kellemetlen ügye van csoportunknak. Korábbi jelentésemben tettem említést arról, hogy D[...]né féltékenységi jelenetet rendezett. Azóta D[...]né rendesen viselkedik, szorgalmasan dolgozik. Szarvas nagykövetettel történt megbeszélés eredményeként arra az elhatározásra jutottunk, hogy Ri Szong Ju tolmácsnőt a csoporttól mihamarabb eltávolítjuk. D[...] et. egy időben tagadta, hogy szexuális kapcsolatuk lenne. Amikor a csoport egybeköltözött, megvizsgáltam Szong Ju et-nőt, megállapítottam, hogy három és fél hónapos terhes. Állította, hogy férjével rendszeresen együtt volt, terhessége tőle van. Javasoltam, hogy menjen vissza férjéhez, aki több ízben is kérte ezt már megelőzőleg. Amikor a kongresszussal kapcsolatos munkáját elvégezte, szabadságra küldtem azzal, hogy férjéhez visszamegy. Szabadsága leteltével az itteni eü. osztály elbocsájtotta; ugyanakkor a tolmácsnő kijelentette, hogy férjéhez nem megy vissza, D[...] et. pedig vezetőségi ülés összehívását kérte, és ott előadta, hogy a terhesség tőle származik, ezek után feleségül akarja venni a koreai elvtársnőt, felesége a válásba beleegyezett, erről írásbeli nyilatkozatot is adott. Az ügyet a nagykövetségnek jelentettük, D[...] és az én feljegyzésem ez ügyben nyilván felterjesztést nyert. [...]
Táviratból értesültünk arról, hogy feleségek nem jöhetnek. Úgy vélem, ez az állásfoglalás nem helyes. Csak azért nem kiküldeni valakit, aki egyébként az itt levő feladatok elvégzésére szóba jönne, mert férje itt van, épp oly helytelen, mint a korábbi álláspont, amikor csak azért engedélyezték valaki kijövetelét, anélkül, hogy munkájára szükség lett volna, mert férje kint volt. S[...], H[...] és K[...] et-ak vállalják a kinttartózkodás meghosszabbítását, ha feleségeik kijöhetnek. Régebben Sz[...]et kívánságára agitáltunk a meghosszabbítás érdekében, minthogy ez jelentős megtakarítást eredményez. Egy ideérkezett levél szerint Simon min. helyettes elt. úgy nyilatkozott, hogy a meghosszabbítás nem kívánatos, nem is lehetséges. [...]
V[...] et. Cs[...] et.-nőbe lett „szerelmes", ezért nem ír családjának. Magatartásának több ízben említett kifogásolhatósága is főleg ezzel a viszonnyal kapcsolatos. [...]
D[...]né et.nő kezét megkérte a cseh semleges bizottság egy orvos alezredese, akinél fogműtétet végeztünk. D[...]ék ügyében a távirati értesítést megkaptuk, haza fogjuk őket küldeni."
MOL XIX-J-14-a-sz.n.-1955. 19. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok.) Eredeti, gépelt tisztázat.
b)
Dr. D. S. házassági kérelme
[Pintér Sándorné az MDP KV Adminisztratív osztályának alosztályvezetője levelet küldött 1955. február 15-én Darabos Ivánnak, az Elnöki Tanács titkárának, amelyben jelezte, hogy Dr. D[...] S[...] azzal a kéréssel fordult az MDP KV Adminisztratív osztályához, hogy házasságkötési engedélyét a koreai tolmácsnővel a lehető legrövidebb idő alatt megkaphassa]
„[...] Dr. D[...] S[...] orvos a koreai Rákosi Mátyás Kórházban dolgozott egy évig, ahol egy koreai elvtársnővel kapcsolatot tartott fenn, mely kapcsolatból az elvtársnő jelenleg öt hónapos terhes.
D[...] elvtárs hazajövetelekor volt feleségével való házasságát - akivel amúgy is rosszul élt - felbontotta. Tudomásunk szerint a Koreai Tartományi Pártbizottság és az illetékes koreai szervek egyetértenek azzal, hogy D[...] elvtárs feleségül vegye a koreai elvtársnőt. Kérésük az, hogy az ügyet mielőbb legalizálják.
Az iratokat az Igazságügy-minisztérium a Belügyminisztériumnak küldte át.
Kérjük Darabos elvtárs, segítsél abban, hogy a házasságkötés engedélyezésének idejét az Elnöki Tanácsnál a legrövidebb időre lecsökkentsék, hogy Ditrói elvtárs időben feleségül vehesse a koreai elvtársnőt."
MOL M-KS 276. f. 96. cs. 33. ő. e.-1955. (Magyar Országos Levéltár MDP KV Adminisztratív osztály Egészségügyi alosztály.) Gépelt, eredeti tisztázat.
c)
Simon Lajos, egészségügyi miniszter-helyettes 1955. február 9-ei levele Szatmári Istvánnak, (MDP Központi Vezetőség Rákosi Titkárság) a feleségek kiküldésével kapcsolatban
[Dr. H[...] L[...] és Dr. S[...] P[...] Rákosi Mátyásnak küldött levelére válasz]
„[...] A koreai kórház dolgozóinak munkája és kinti életének könnyebbé tétele érdekében úgy gondoltuk, hogy helyes, ha feleségük is velük együtt lehetnek, és ezért engedélyeztük a VI. orvos-eü-csoport tagjainak feleségük kiutazását.
Azonban a feleségekkel Koreában eltöltött idő azt igazolta, hogy ez az intézkedés nem volt helyes, mert a munkát nem vitte előbbre, mert bizonyos fokig a munkafegyelmet lazította, mivel a tizenkét feleség közül csak néhányan voltak egészségügyi szakkáderek. Ez a néhány feleség, aki egészségügyi szakképzettséggel rendelkezik, dolgozott, míg a többiek (szakképzettséggel nem rendelkeztek) tétlenkedtek, a „nagyságos asszony szerepét töltötték be. Ez a tény nézeteltéréseket váltott ki a csoporton belül, megzavarta a kollektíva egységét. [...]
A magyar orvos-eü-csoportok eddig kint járt tagjai a koreai nép elismerését, megbecsülését és szeretetét érdemelték ki, amit a feleségek további kiutazásának engedélyezésével csak lerontanánk.
Ezt a csoport több olyan tagja is elismeri, akinek a felesége kiutazott, valamint a csoport azon tagjai, akiket bizonyos okok miatt már előbb haza hívtunk. Maga Hirschler elvtárs is - aki mindent elkövetett, hogy feleségét kivihesse - elismerte, hogy helytelen volt részéről ezen lépés, mert a jó munkavégzést (előmenetelét) csak hátráltatta kint létük. A magyar nagykövetség(ünk) is azt jelentette, hogy nem helyes a feleségek további kiküldése. A fent említett okok arra (a döntésre) rákényszerítették az Egészségügyi Minisztérium vezetőit, hogy a további csoportok tagjai nem vihetik ki feleségüket.
Úgy tudom, hogy dr. H[...] L[...] és Dr. S[...] P[...] elvtársak nem is kaptak ígéretet feleségük kiutazására.
(Úgy érzem, hogy) Az elvtársak, amikor önként vállalták, hogy a sokat szenvedett hős koreai népnek egészségügyi ellátásában segítséget nyújtanak, ezen nemes elhatározásukat nem tették függővé a feleségük kiutazásától.
Amennyiben feleségük kiutazása nélkül az elvtársak úgy érzik, nem tudnak eredményes munkát végezni, hazautazásukhoz hozzájárulok."
MOL XIX-C-2-l-24/S/b-1955. 2. doboz. (Magyar Országos Levéltár Egészségügyi Minisztérium Simon Lajos miniszterhelyettes iratai.) Eredeti, kézzel javított gépelt tisztázat.
Közbiztonság, bűnözés
a.
Pásztor Károly követ 1952. június 17-ei jelentése a kórházban zajló különös eseményekről, szokatlan jelenségekről
„Kórházunk környékén az utóbbi időben mind gyakrabban lehet tapasztalni feltűnő jelenségeket. Éjszakai máglyatűz, villanylámpával leadott jelzések, egy koreai tiszt agyonlövése stb. Orvosaink azt is tapasztalják, hogy éjszaka idegen alakok járnak kórházunk közelében, akik rájuk bukkanás esetén futásnak erednek. A légó fegyelmet megerősítettük, hogy éjszaka most már nem csak őrök, de járőrszolgálat is van. Orvosaink a jelenlegi szakácsuk munkájával kapcsolatban is észleltek jelenségeket, amelyek felhívták figyelmüket, és azonnal jelentették az igazgatónak. A szakács leváltása azonban eddig nem történt meg. Úgy látszik, nehéz a pótlása.
Az ellenség tehát nem alszik. Orvosaink most hazai szakácsot kérnek.
Én is úgy látom, hogy ezen a téren feltétlen változtatni kell, mert ha az ellenségnek sikerülne orvosaink közvetlen közelébe kerülnie élelmezésük megfertőzésével az egész kollektívát megsemmisíthetné.
Kérésüket tehát indokoltnak tartom és javaslom, hogy a következő csoporttal egy hazai szakácsot is küldjenek."
MOL XIX-J-14-a-74/Szig.Biz./Pol.-1952. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok.) Eredeti, géppel írt tisztázat.
b.
Söjtöri Géza párttitkár 1955. május 31-i jelentése az MDP KV Adminisztratív osztályának a kórházi javak nem megnyugtató biztonsága miatt
„[...] A bűnözések száma jelenleg elég nagy, és így állandóan számolnunk kell lopások, kártevések elkövetésével. A rendőrségi őrséget, amely a kórház területén szolgálatot teljesített a koreai szervek egy hónappal ezelőtt leépítették, így jelenleg a kórház dolgozói „túlórában teljesítenek őrszolgálatot. Mi több ízben felvetettük a rendőrségi őrség szükségességét, amelyre ez ideig még határozott választ nem kaptunk."
MOL M-KS 276. f. 96. cs. 33. őe.-1955. (Magyar Országos Levéltár MDP Központi Vezetőség Adminisztratív osztály Egészségügyi alosztály.) Gépelt, eredeti tisztázat.
c.
Dr. Mónus Zoltán párttitkár 1955. október 20-i tájékoztatása Keleti Ferenc az MDP Adminisztratív osztályának osztályvezetője részére az Egészségügyi Minisztérium által 1955. október 8-án, a Szorivonba érkezett textília és élelmiszer-szállítmány körül tapasztalt visszásságokról
„[...] Hiányosságként kell megemlíteni a következőket: A 252-es számú ládában a jelzett 30 kg téliszalámi helyett csak két rúd, azaz kb. 3 kg volt. A láda egyébként egyik oldalán fel volt törve, és abból valószínűleg útközben kivettek. Az 5. számú ládában a minisztérium által küldött ládajegyzék szerint 140 drb takaróhuzatnak kellett volna lennie. Ugyancsak a ládában talált szállítási jegyzék szerint is 140 drb takaróhuzatnak kellett volna a ládában lennie. Ezen mennyiség helyett azonban csak 83 drb volt. A láda egyébként érintetlen volt, vaspántokkal ellátva, tehát valószínűleg már a csomagolásnál kevesebbet tettek bele. Hasonlóképpen a 151. számú ládában, a jelzett 20 drb munkaruha helyett csak hat és fél munkaruha volt /azaz hat teljes öltöny és egy kabát/, tehát tizenhárom teljes munkaruha és egy darab nadrág hiányzott. A szállítást a Közületi Ruhabolt intézte. [...] Megjegyzem, hogy a ládák kibontásánál azt tapasztaltuk, hogy a hiányzott textíliák helye papírral és fahánccsal volt kitömve. Nagyon súlyos észrevételeket kell tennünk az élelmiszerekkel kapcsolatban. Úgyszólván az összes befőtt szavatossági határideje 1955. szeptember 30-án lejárt. Ennek következtében már romlottan érkezett tizenhat üveg zöldbab, hét üveg finom főzelék, kilenc üveg zöldborsó, hét üveg birskompót, kilenc üveg körtekompót, négy üveg szilvakompót, három üveg őszibarack. Nem romlott eddig még meg a 100 üveg mustár, habár a szavatossági határideje szeptember 30-án lejárt. Köztudomású, hogy a mustár határidejének lejárta után sokáig nem raktározható. A kiküldött uborka határideje október 31-én jár le. (200 üveg).[...]
Az érkezés óta eltelt időben a feltüntetett hiányosságokon kívül azt tapasztaltuk, hogy a zöldborsó konzervek egy részének tartalma nem zöldborsó, hanem sárgarépa. A felhasználás során kiderült, hogy a számszerűen jelzett és romlottnak minősített zöldborsókonzerveken kívül a látszólag ép csomagolású dobozok egy része is használhatatlan, romlott árut tartalmazott.
Fentiekről azért tartottuk szükségesnek az adminisztratív osztály tájékoztatását, mert véleményünk szerint az élelmiszer szállítmány kiküldése nem kellő gondossággal történt, ami joggal nyugtalanítja a kórház kollektíváját, és károsan befolyásolhatja mind egészségi, mind gazdasági helyzetünket. Márpedig igen fontosnak tartjuk, hogy az otthontól való ilyen nagy távolságra a kórház minden dolgozója messzemenően érezze a hazai szervek gondoskodását. Egészségügyi szempontból nyilvánvaló a romlott élelmiszer fogyasztásának veszélye, télidőben pedig a zöldségfélék hiányának káros hatása. A gazdasági hátrány onnét származik, mert fokozott mértékben kell felhasználni a még fogyasztható konzerveket, ezáltal a küldött élelmiszerek a számítottnál jóval rövidebb idő alatt fognak elfogyni, márpedig télidőben Koreában élelmiszerhez jutni nehéz és költséges."
MOL M-KS 276. f. 96. cs. 33. őe.-1955. (Magyar Országos Levéltár MDP Központi Vezetőség Adminisztratív osztály Egészségügyi alosztály.) Gépelt, kézírással javított eredeti tisztázat.
Párttaggyűlések vitái
a)
Részletek az 1954. július 9-én, Szorivonban megtartott pártszervezeti taggyűlésről
[Jelen volt az egészségügyi csoport összes párttagja, ezen kívül a nagykövetség részéről Szarvas Pál nagykövet és Csuka Zsigmond, valamint vendégként a koreai párttitkár.]
„[...] B[...]: A nehézségek leküzdéséről beszél. A nehézségeket 3 csoportra osztja. Az első csoportba sorolja azokat, amelyeket tudtunk már, mielőtt kijöttünk volna Koreába: nyelvi nehézség, fertőzési veszély, nehezebb munkalehetőségek stb. Második csoportba az Egészségügyi Minisztérium intézkedése folytán felmerülő nehézségek. Pl. Isonicid elfogyott, nem küldenek. Általában a gyógyszerek kiküldése úgy történt, hogy egy budapesti kórház gyógyszerszükségletét lemásolták. Takarékosságról beszélnek, és küldik ki a szakkáderek helyett a feleségeket, ugyanakkor fontos műszerek, amiket kértünk, nem érkeztek meg, pl. Dissektor. Ezen nehézségek ellen nem csak lehet, hanem szükséges is felvenni a harcot. Hibásak vagyunk, hogy nem kellő eréllyel lépünk fel, s ezen a téren fennáll, hogy úgynevezett rózsaszínű szemüvegen keresztül vetettük fel ezeket a nehézségeket. A harmadik nehézség saját munkánkból adódik. Ilyen pl. tervszerűtlenség stb. [...]
F[...]: A beszámolóban úgynevezett sustorgásokkal kapcsolatosan hibásnak érzi magát, ő is azok közé tartozott, noha későbben jött. Az első nap úgy látta, hogy megbánta ide kijövetelét, de azóta megváltozott véleménye, mert látja, hogy a kint lévő elvtársak a nehézségek leküzdésében milyen szívósak, és ő is határozottan fog a jövőben e nehézségekkel szembeállni. [...]
B[...]: Munkatervünknek, illetve munkánknak az a legfőbb hiányossága, hogy nem jutunk el a betegekig, ami az egyik legfontosabb feladatunk lenne. [...]
Szarvas: Üdvözli az elvtársakat, mivel ez az első alkalom, ahol pártrendezvényünkön részt vesz. Majd arról beszél, hogy a kórház helyzete másképp néz ki papíron, mint a valóságban. [...]
A harmadik kérdéssel kapcsolatosan arra hívja fel a tagság figyelmét, hogy az Egészségügyi Minisztérium munkájával elhangzott bírálatokkal kapcsolatban keressük meg a józan módot, szögezzük le az eredményeket is, és vegyük figyelembe, hogy az a sokat szidott Egészségügyi Minisztérium azért már a VI. egészségügyi csoportot küldte ki Koreába, és sok segítséget nyújtott a koreai népnek. Ugyanakkor helyes, ha jelentésünkben felvetjük, hogy az otthoni elvtársak hogyan felelnek meg felelős helyeiken, hogyan intézik otthon a kórház problémáit. [...]
Június 18-án a vezetőség foglalkozott G[...] elvtársnő fegyelmi ügyével a június 7-i röpgyűlés határozata értelmében. A vezetőség mérlegelve az elkövetett hiba súlyosságát, úgy határozott, hogy javasolja a taggyűlésnek G[...] elvtársnő ügyében pártfegyelmi határozat hozatalát.
A vezetőség javaslata megrovás, amely a Párt szervezeti szabályzata értelmében másodfokú pártbüntetésnek felel meg. A vezetőség javaslatát a következőkkel indokolja:
G[...] elvtársnő súlyos hibát követett el, hogy a Párt tanításával össze nem egyeztethető módon viselkedett kórházunk egyik koreai dolgozójával. Július 7-én az ágyak összeszerelésénél Cson Csun Pjo sofőr elvtársat tettlegesen bántalmazta, mások előtt emberi önérzetében megsértette. E cselekedetével ellentétbe került a Párt Szervezeti Szabályzatában lefektetett alapelvvel.[...]
G[...] elvtársnő elkövetett súlyos hibája mellett figyelembe vettük eddig végzett munkáját és azt a tényt, hogy helytelen cselekedetére az az elhatározás indította, hogy a magyar nép által küldött felszerelést óvja. Továbbá G[...] elvtársnő belátta hibája súlyosságát és ígéretet tett, hogy jó munkával és koreai elvtársakkal való jó kapcsolat kiépítésével igyekszik jóvátenni. [...]"
MOL M-KS 276. f. 96. cs. 33. ő. e.-1954. (Magyar Országos Levéltár MDP Központi Vezetőség Adminisztratív osztály Egészségügyi alosztály.) Gépelt, eredeti tisztázat.
b)
Részletek a szorivoni kórház 1955. május 20-ai párttaggyűléséről
„[...] M[...]né elvtársnő a kritika egyes pontjait elfogadja, de a kritika tartalmazott olyan dolgokat is, amik nem felelnek meg a valóságnak. A Vezetőség információi helytelenek voltak. M[...] elvtárssal tegező viszonyban voltak, amíg beszéltek egymással. Olyan kijelentést, hogy elvégre ő tanársegéd, és ezért nem tegeződik M[...]tal, ilyen kijelentést nem tett. A nővérruhával kapcsolatban az zavarta, hogy előzőleg egy esetben figyelmeztették, hogy nem végezhet közvetlenül vödröt hordva WC fertőtlenítést, mert ez nem orvos feladata. Úgy gondolta, hogy akkor nővérruhát sem fogadhat el. [...] Mindezt nem mentségére, hanem az igazság kedvéért mondja el. [...]
Nem igaz, hogy nem látta szívesen a madongi elvtársakat, csak annak nem örült, hogy azok háromórás műsorral jöttek. Az[t] elismeri, hogy nagyon helytelen volt az, hogy a madongi kultúrgárda műsora alatt odaszólt K[...] és H[...] elvtársaknak, hogy menjenek táncolni, másokat azonban nem toborzott táncolásra. [...]
S[...] elvtárs: kijelenti, hogy a beszámolóban említett „asztaltársaság" nem létezik, ők csak együtt szoktak ebédelni. Anyagiasságról nem tud, alkohol fogyasztásban májgyulladása miatt nem vesz részt, a május 14-i táncmulatságon, amikor megtudta, hogy az igazgatói rendelet szerint a záróra 1-kor van, nem csak maga nem vett részt, de B[...]t is figyelmeztette. Érdemtelennek tartja a kapott kritikát. [...]
H[...] elvtárs: „A szobákba való visszahúzódásra" megjegyzi, hogy amióta klub létesült, jóformán csak az ő társaságuk használja, itt szoktak kártyázni. [...]
T[...] elvtárs: [...] Becsüli a koreai nép nehéz harcát és nélkülözéseit, de a szíve facsarodik el, amikor látja, hogy a koreai elvtársak hogyan pazarolják a magyar anyagot. A háború alatt jobban vigyáztak rá.
F[...] elvtársnő: [...] Az asztaltársaság klikket képez, és ebben nagy veszélyt lát, ha ez így megy, zászlóval fognak felvonulni. Ez sok veszélyt rejt magában, és fel kell számolni. A polgári befolyás igen erős nálunk. Amíg emlegetik, hogy itt válogatott káderek vannak, addig az a valóság, hogy ennek a csoportnak az összeállításánál a Nagy Imre-féle politika játszott közre. M[...]né et. visszaélt a kollektíva bizalmával, és lassankint ő akarja vezeti a kórházat. [...] Ugyanakkor a cseh elvtársakkal nagyon kedves volt, amikor megérkeztek, azonnal italt rendelt a számukra. A követségen igyekszik mindig jobb színben feltűnni mások rovására, és a csoport egyes tagjairól olyan dolgokat mond el, hogy azokat, ha igazak, itthon kellene elmondani. [...]
F[...] elvtárs: [...] Önkritikát gyakorol a 14-i mulatsággal kapcsolatban, hogy azon ő is részt vett, pedig neki, mint legidősebbnek kellett volna észre téríteni a többit.
F[...] elvtárs: Egyetért a beszámolóval, de aggódva figyelte az eddigi hozzászólásokat, mert a nyilvánvaló igazságot a hozzászólások nagy része elkente. Mindenki tudja, hogy „asztaltársaság" van, mindenki érezte már a fagyos hidegséget, amivel a klikkbe nem tartozókat kezelik. [...] M[...]né elvtársnő nem a Párt érdekeit képviselte az „asztaltársaságon" belül, hanem az „asztaltársaság" érdekeit a Pártban. [...]
M[...] elvtárs [...] Nem érti, hogy miért állítják élére ennyire a dolgot [...]. Mesterségesen van kiélezve a dolog.
M[...]néval való nézeteltérésre visszatérve elmondja, hogy a vonaton kezdődött, amikor a tegezést visszautasította, és azzal a kijelentéssel, hogy elvégre én egyetemi tanársegéd vagyok, otthagyta. Attól kezdve magázta. Egy ízben a konyhában összeszólalkoztak, azóta nem köszönnek egymásnak és nem beszélnek. [...]
S[...] elvtárs: [...] A május elseje nem volt ünnepélyes, az ebédhez legalább egy pohár magyar bort kellett volna adni. Ezt máskor elő kell készíteni. [...] Nem ért egyet Tóth elvtárssal, hogy a mulatság senkit sem zavart, mert az osztályon fekvő betegek és a kívül hallgatódzó [...] emberek azt látják, hogy tivornyáznak a magyarok. [...]
B[...] elvtárs: [...] „Asztaltársaság" van! Ha ennyien érzik és ennyien mondják, nekik is el kell fogadni. Miben mutatkozik: a szesz és a tánc követelése. Szörnyű nehézségeket látunk a szemünk előtt nap mint nap. Az igazgatónak a mulatozást korlátok közé kell szorítania. Ha ő éjjel egy órában szabta meg a zárórát, ezzel minden gondolkodó embernek együtt kell éreznie, az adott körülmények között - ez a legvégső határ. Itt is éppen úgy van állami fegyelem, mint otthon, itt a vezetés annyival nehezebb, hogy az igazgatónak minden emberrel egyénileg is kell foglalkoznia. Ha az „asztaltársaság" nem változtat magatartásán, kénytelen lesz szigorú megszorításokkal válaszolni. [...]
R[...] elvtárs: Döntő fontosságú volt ez a taggyűlés, mert biztosította a kollektíva szervezeti és erkölcsi egységét. Ez az egység veszélyben forgott, és az előttünk álló felelősségteljes feladatok megoldásához igen nagy jelentőségű volt az a probléma, hogy a kommunisták hogyan fogadják a bírálatot. Túlzott volt F[...] elvtársnő kijelentése: a csoport összeállításánál Nagy Imre politikai szerepét látta. [...]"
MOL M-KS 276. f. 96. cs. 33. ő. e.-1955. (Magyar Országos Levéltár MDP Központi Vezetőség Adminisztratív osztály Egészségügyi alosztály .) Gépelt, eredeti tisztázat.
c)
Részlet a Rákosi Mátyás Kórház MDP szervezetének 1956. március 5-én megtartott taggyűlésének jegyzőkönyvéből
„[...] N[...] M[...] etnő: a kórház-kultúra kérdéséhez szól hozzá, s elmondja a mai napon látottakat: a laboratórium végén lévő nyitott szemétdombra viszik ki a műtőből, kezelőből a gennyes, fertőzött kötszereket stb., ahonnan azt csak napon múlva viszik tovább. Javasolja, hogy azt a kazánban égessék el, mert a szemétdombon lévő fertőzött anyagot szétviszi a szél és széthurcolják a kutyák, a gyerekek. Az utakra gyékényt nem javasol. [...]
M[...] Á[...] elvtárs: [...] Nagy a sár, a piszok az egész kórház területén. Tűrhetetlenek a WC problémák, de a dolgozók tisztasága is. Az ambulancia előtt sártenger van.
dr. T[...] F[...] elvtárs: [...]
Hibának tartja, hogy a vasárnapi pihenőnapon a koreai et-ak az osztályon nem tartózkodnak (társadalmi munkára viszik őket), s így az inspekció is a magyarok feladata. [...]
Dr. SZ[...] J[...] elvt.: [...]
Túl soknak tartja a kötelező értekezleteket (főleg az idejüket, mert órák hosszat tartanak) és a reprezentációt. Ezek eddig napi munkájának több mint felét elveszik. [...]
A kilenc napos váltási időt igen soknak tartja, elegendő három max. négy nap. Ezzel szemben alaposabb tájékoztatást kell adni az otthonról elindulóknak. De az a tájékoztató csak úgy teljes, ha az őszintén tartalmazza az itteni kezdeti problémákat. [...]
Takarékosság terén sok nagyon a tennivalónk a saját vonalunkon is, de bőven akad a koreai et-nál is.
Még ma sincs bebélyegezve a textíliába pl. a bélyegző, könyvek nincsenek bevételezve stb. Komoly - több tízezer Ft-os értékek hevernek szanaszét, csomagolatlanul - őrizetlenül a kórház udvarán már évek óta, senki sem törődött velük (gyógyszer, üveg, láda, üvegek, műszerek, gépek stb.). [...]
Vigyázni kell, hogy a koreai et-akkal kapcsolatban felmerülő súlyosabb hibákat ne a nyilvánosság előtt, hanem a koreai igazgatón, pártszerveken keresztül mondjuk meg, mert különben elidegenítjük őket."
MOL M-KS 276. f. 96. cs. 5. ő. e.-1956. (Magyar Országos Levéltár MDP Központi Vezetőség Adminisztratív osztály Egészségügyi alosztály .) Gépelt, eredeti tisztázat.
d)
Részletek az 1956. május 28-ai alapszervezeti taggyűlésről készült beszámolóból és jegyzőkönyvből
„[...] A gyógyító és betegellátó munkára vonatkozólag [...] paradoxnak hangzik, de sajnálatos tény, hogy a megyei kis kórházak tevékenysége inkább árt, mint használ. Sokszor láthatunk négy-öt napos perforált beteget, akit ezen kórházban elfektettek, és megakadályozták ezzel az idejében történő szakszerű orvosi ellátást. E tények arra hívják fel a figyelmet, hogy egyrészt a koreai szerveket bírjuk rá egészségügyi felvilágosító munka szervezésére, másrészt a járási kórházak személyzetének valamilyen formájú továbbképzésével érjük el azt, miszerint a tisztázatlan vagy sürgős eseteket felismerjék és továbbítsák.
A súlyos betegeknek hely hiánya miatt történő ambuláns kezelése nemcsak az orvosi lelkiismeret terén okoz problémákat, hanem a gyógyszerellátás tekintetében is. A gyógyszeres kezelés [...] a folyamatosság és az ellenőrizhetőség hiánya miatt [...] sok gyógyszert emészt fel. A pazarlás és hiábavaló gyógyszerrendelés ellen a koreai igazgatósággal karöltve eredményekkel járó rendszabályokat vezettünk be. [...]
Meg kell emlékezni a rendkívül nagymértékben megszaporodott balesetekről. Szinte minden napra jut egy-egy súlyos vagy megnyomorító szerencsétlenség. Ezek egy része munkavédelmi hiányosságokból, más része pedig háborúból visszamaradt lőszerektől származik. [...]
A betegápolás színvonala, az utasítások végrehajtása, a tisztaság még ma is hagy kívánnivalót maga után. [...]
Meg kell említeni, hogy a koreai egészségügyi és egyéb szervek, intézmények és egyének részéről számos esetben hallhatjuk a megbecsülés és elismerés hangját. Ennek jeléül tekinthető, hogy a koreai Egészségügyi Minisztérium kórházunktól kért szemész szakorvost Kim Ir Szen elvtárs gyógykezelésére, továbbá számos esetben hívtak bennünket tüdőgyógyászati vonalon konzíliumra a pártkórház betegeihez. [...]
A rendszeres pártéletet igen nehézzé teszik [...] a reprezentatív elfoglaltságok, látogatások, amely miatt politikai vagy kulturális rendezvények tartása, de az emberekkel való egyéni foglalkozás is szórványosan történtek. Jóformán csak egyes napokon található együtt a kollektíva egészen. [...]
Hozzászólások:
[...] A főépület előtt négy fa elpusztult, ezek nagyon csúnyák, ezért helyettük újat kell ültetni. A tisztaságra jobban kell vigyázni és nekünk kell jó példával elöl járni. A koreai elvtársakat tisztaságra és fegyelemre kell nevelni.
A kórház hátsó részén rendet kell teremteni. A kórház udvara és környéke nagyon piszkos és elhanyagolt állapotban van.
Nagyon sokszor előfordult, hogy a patronázs munkáknál az indulási időt nem tartják be. Nagyon sok a késés. [...]
Az egyik tolmácslányt egy koreai kapus megverte. Ez tűrhetetlen dolog és nem szabad ezt hagyni nekünk sem.
Az étkezdében az asztalokon lévő ételekre hálót kell tenni a legyek ellen, mert ennek elmulasztása esetén nagy a fertőzési veszély.
A koreai elvtársakkal a kirándulások alkalmával még többet kell foglalkozni. Ők nagyon félénkek velünk szemben. Ezért velük fokozottabban figyelmesnek kell lenni, hogy ne érezzék kisebbrendűnek magukat. [...]
Egy koreai orvosi szakszótár szerkesztését kellene kezdeményezni és egy-két betű anyagát példaképpen kidolgozni. A koreai orvosi nyelv ott tart, ahol a miénk tartott sok évtizeddel ezelőtt, és sok zavart okoz a sokféle nomenklatúra, ami bekerül Koreába. Az egységesítés elengedhetetlen. Tárgyalásokat kellene folytatni az Akadémiával és az Eü. Min.-al. [...]"
MOL M-KS 276. f. 96. cs. 5. ő. e.-1956. (Magyar Országos Levéltár MDP Közpnti Vezetőség Adminisztratív Osztály Egészségügyi alosztály.) Gépelt, eredeti tisztázat.
Részlet az 1956. október 16-án és 17-én Szorivonban, a koreai magyar tartományi kórházban megtartott termelési értekezletet megelőző megbeszélésről, valamint a másnapi termelési értekezletről készült jegyzőkönyvből
„A hibákat meg kell mondani, de úgy, hogy a feladatokon legyen a hangsúly! Azt is meg kell mondani, hogy hol vagyunk elmaradva. Ha sok a hiba, akkor azokat ne hozzuk ki egyszerre, hanem csak a lényegeseket.[...]
DR. B[...] Gy[...] et.:
Eü. Min. delegációról beszél. Elmondja, hogy mi magunk is, de a koreai et-ak is nagyobbat vártak, és ez nemcsak formaság. Most az a helyzet, hogy ketten jöttek és egyedül fog Simonovits et. menni. Gazdaságilag bőven megtérült volna az országnak, ha többen jöttek volna ki, mert több szem többet lát. A gazdasági dolgok megbeszélése is fontos lett volna, mert erre a rövid idő miatt nem lesz idő.
A kollektívát bántja az is, hogy a delegáció későn jött, és nem vett részt a konferenciánkon, s így nem láthatta azt a megbecsülést és elismerést, ami minden - magyar orvost - ezen alkalommal ért. Korábban kellett volna indulni, hogy időben ideérjenek.
A koreaiak részéről bizonyos fokú sértődöttség érezhető a delegáció nagysága és egyéb okok miatt is. Plojhár et. [cseh egészségügyi miniszter] kb. tíztagú kísérettel jött, és nem csak diplomata, hanem jó kereskedőnek is bizonyult. Ezzel nekünk is törődnünk kellene.
Az igazgató-pártvezetőség közti viszony: [...] az igazgatás itt teljes embert kíván, igényel, mert itt nem úgy van, mint odahaza, mikor munka után hazamennek a dolgozók. Itt a kollektíva úgy él, mint egy nagy „család", és az igazgató a családfő. Neki törődnie kell a munka után is a kollektívával, és ez bizony sok-sok esti-éjszakai óráját vette igénybe [...]
A pártvezetőség opportunizmusáról: itt a párt szakszervezeti feladatokat is ellát, és néha ennek érdekében bizony megalkuvónak kell lenni. Ezt főleg az utóbbi időben tapasztaltuk a váltás óta, amikor is nem egy esetben kellett beavatkozni a kollektíva egyes tagjainak helytelen magatartása miatt.
Igen nagy hiba, hogy otthonról - felettes pártszervektől - semmiféle támogatást nem kaptak, leveleikre válasz nem érkezik, és bizony sok esetben - főleg a XX. kongresszus okozta változások miatt - tisztán nem tudtak látni egy- s más dologban, s bizonytalanok is voltak és csak a sajtóra voltak kényszerülve, ami sokszor későn jön. [...]
Gépkocsink: egy kicsit szégyenkezünk, amikor a GAZ kocsival kell reprezentálni mennünk olyan helyekre, ahová a többi kórház igazgatója mind POBEDA kocsival megy. [...]
Dr. SIMONOVITS et.:
Magyar kórház elnevezése Koreában: ők itt akarták megtudni, hogy mi a véleménye ezzel kapcsolatban. Most, hogy hallják: a kórházat ezentúl Koreai Magyar Kórház-nak fogják hívni.
Delegáció nagysága: sajnos, Magyarországon nem nagy az eü. megbecsülése. Ezt tükrözi a delegáció nagysága is. De mi nem jöhettünk úgy, mint Plojhár et., aki alig tartózkodik otthon, mert az ügyeket otthon nem ő intézi. Plojhár et. jól énekel, sokat utazik, de ez nem elég.
Anyagiasság kérdése: eltúlzott valami. Otthon az egészségügyet sem anyagilag, sem erkölcsileg nem méltányolják eléggé. [...] Ha a minisztériumi elvtársaknak nincs lehetősége arra, hogy járandóságunkat emelje a többi vk.-es Nép Dem. kórházak orvosai, vagy legalább a magyar mérnökök nívójára, akkor legalább ne vegyenek tudomást arról, hogy ide több fotopapír jöjjön ki, ami egy kissé kiegészíti jövedelmünket. Nem akarunk sokat, de egy év alatt itt annyit talán megérdemlünk, hogy egy-egy öltönyt - amit otthon évekig nem tudtunk megvenni - megvehessünk magunknak. Ez még nem anyagiasság, csak a legszükségesebb valami életünk megjavítására. [...]
Dr. F[...] L[...] et.
Reprezentálni kell: az ország tekintélye, megbecsülése függ azon, hogyan viselkedünk Koreában. Lehetetlenség, hogy koreai társadalmi, politikai eseményekre minden ország kórházigazgatója és más vezetői megfelelően jelennek meg, addig a magyar kórházigazgató egy GAZ kocsiból száll ki ünnepélyesen felöltözve.
Könyvfordítás: a koreai orvosképzés egyik legfőbb hiányossága, hogy nincs nemzeti nyelvű tankönyvük. Alakítsunk Bpesten, az ott élő diákokból fordító bizottságot, és azok fordítsanak le néhány tanulásra alkalmas tankönyvet. Ezt itt aztán lektorálás után kiadhatnák. Ez az orvosképzést rendkívül meggyorsítaná. Látjuk itt mi, hogy kínlódnak a fiatalok a tankönyv hiánya miatt. Ezt célozta a konferencia anyagának is könyvben történő kiadása, ami nagy tetszést aratott.
Koreaiak megbecsülése: terén ne essünk illuzionizmusba, mert e téren különféle dicsekvő hangok is hallatszanak az elvtársak részéről. Jól kell dolgozni, és a tekintélyért szüntelenül harcolni kell, még külsőségekkel is.
Anyagiasság: véleményem szerint nem vagyunk anyagiasak, mert a kollektíva túlnyomó többsége emberileg és orvosilag tisztessége és komoly ember. Ez a vád túlságosan sokszor hangzik el otthon a Koreában dolgozó magyar orvosokkal szemben. [...]
PRÁTH KÁROLY nagykövet et.:
A második ilyen megbeszélés ez, amint rész vesz.
Otthoni tájékoztatások alapján mást várt itt, de két hónapja megszilárdult a meggyőződése, hogy a koreai magyar kórház orvosai-, középkáderei jól dolgoznak, megérdemlik azt a megbecsülést, amiben a koreai szervek és nép részéről részesülnek. [...] folytonos fejlődést tapasztal, valahányszor kijön a kórházba. Mindig valami újat létesít a kórház, építi, szépíti a kórházat. [...]
A most érkezett egészségügyi delegációval kapcsolatban. Nekem az a véleményem, hogy egészségügyi szerveinknek otthon jobban kellene szervezni. Orvosaink igen nagy szeretettel, éjt nappallá téve dolgoztak és készültek fel az itt megrendezett egészségügyi konferenciára. [...] több levél és távirat ment, hogy otthon a konferencia sikerét segítsék elő. Kértek az elvtársak gyógyszereket, hogy meg tudják mutatni, hogy hazai termékeink milyen választékosak és milyen nagyszámúak. S amikor én megnéztem a kiállítást, az itt lévő szovjet tanácsadóval és igazgató főorvossal, szégyenkeznem kellett amiatt, hogy milyen kevés gyógyszert állítottunk ki, és amiatt is, hogy a kiállított orvosságok milyen silány csomagolásúak. Fontos lett volna ezt az orvosaink által javasolt kiállítást sokkal jobban támogatni otthonról, mert előzőleg megtárgyaltuk Szederkényi et-sal és a pártvezetőséggel, hogy a konferencia után a kiállított gyógyszereket elvisszük mindazon helyekre, ahová az országban a magyar orvosok patronálni járnak. Ezzel is propagandát akartak csinálni orvosaink a hazai elsőrangú gyártmányú gyógyszereinknek. Igen nagy hiba az, hogy otthon nem látták meg a konferencia nagy koreai jelentőségét, s nem látták azt a lehetőséget is, hogy - és ezt az itt dolgozó orvosok meglátták - esetleg külkereskedelmi szempontból is mit jelenthetett volna ez nekünk. Remélem, hogy a jövőben az otthoni egészségügyi szerveink sokkal komolyabban veszik a kórház kérését, és jobban reagálnak a kérelmekre. [...]
Őszintén meg kell mondani, hogy a koreai egészségügyi szervek, és általában a koreai szervek nincsenek megelégedve a delegáció összetételével. A koreai szerveknél általában igen számít a delegáció nagysága és színvonala. Tudomásom szerint több levél ment, amelyben az elvtársak kérték, hogy ha kijön a delegáció, akkor az egészségügyi konferencia előtt, illetve annak megnyitása előtt jöjjön. Igen kellemetlen volt, hogy a delegáció nem tudott a konferencia megnyitása napjára megérkezni, de még kellemetlenebb volt az, hogy a konferencia utolsó napjára jelezték csak érkezésüket. Koreaiak részéről megjelentek a repülőtéren a delegáció fogadására a koreai egészségügyi miniszterhelyettesek. [...] Megjelent a Külügyminisztérium protokoll osztály vezetője, az egyetem és klinikák különböző professzorai, a Tudományos Akadémia tagjai, mintegy 160 személy, akik virággal fogadták volna a delegációt. Nagyon lehangolta a koreai elvtársakat az, hogy a megérkezett repülőgépből nem szállt ki a delegáció, akit vártak. Mi is szégyenkezve mentünk el a repülőtérről. [...] a koreai elvtársak kinyilvánították, hogy Varsóban a meghívást illetőleg nem így állapodtak meg. [...] .otthon be kell látni, hogy ilyen meghívásoknál még anyagilag sem veszítünk, és helyes lett volna 3-4 embert küldeni, ami a delegáció tekintélyét emelte volna, nagyobb és gazdagabb tapasztalatokkal térhettek volna vissza az elvtársak, amiből csak népgazdaságunknak, továbbá politikai életünknek lett volna haszna. [...]
Az elvtársak hallották a konferencia záró vacsoráján a koreai egészségügyi miniszter et-tól, hogy a magyar kórháznak jó orvosai vannak, jó eredményeket ért és ér el, de a magyar kórház le van maradva a többi kórháztól a berendezést illetően. Ezt a célzást többször is megteszik a koreaiak. Ki szeretném hangsúlyozni, hogy sajnos, nincs módunkban nagyobb segítséget nyújtani, az elvtársaknak már elmondottam, hogy országunk gazdaságilag igen rosszul áll, különböző elemi csapások, árvíz, földrengés, olajkutak elvizesedése és egyéb gazdasági problémáink nem teszik lehetővé, hogy mi is úgy adakozzunk, mint a románok, bolgárok, csehek stb. [...]
Párt problémákkal kapcsolatban az a véleményem [...], hogy Koreában a pártvezetés különleges helyzetben van: nemcsak politikai, hanem gazdaságpolitikai és szakszervezeti kérdésekkel is foglalkozik, és ilyen funkciót is betölt. Ezért szükséges, hogy még szorosabban együttműködjék az igazgatóval. [...]
DR. B[...] et.:
[...] Nem tartja helyesnek, hogy Simonovits et. egyedül utazik. Egy kormány delegáció kísérete nem a személyi kultuszt jelenti, hanem kapcsolatban van az országa reprezentációjával, hírnevével, s itt erre sokat adnak.
Ezzel kapcsolatban jegyzi meg, hogy nincs a kórházunkban olyan helyiség, ahová a reprezentatív betegeket (párt, kormány tagjai) el tudnánk helyezni, pedig sokan keresik fel kórházunkat. [...]
Sok szó esik az anyagiasságról itt. [...] Le kell szögezni, hogy aki koreai munkát vállalta, az nem tekinthető anyagiasnak, különösen nem akkor, ha ezalatt otthon komoly magánpraxistól esik el. Kéri a delegációt, hogy a kérdést vegyék végre le a napirendről. [...]
Orvosküldés Magyarországra: [...] Szomorú tény, de most is van olyan osztály a kórházban, ahol csak magyar orvos van, koreai nem dolgozik.
DR. D[...] J[...] et.:
[...] Nem volna e helyesebb megszüntetni a kórházat, ha a minimumot nem tudjuk biztosítani a fenntartására? Vigyünk haza nevelésre koreai orvosokat, és ennek propagandisztikus jelentősége mellett az az előnye is lenne, hogy azok emellett megismerkednének a magyar műszer-, gyógyszerekkel, és itthon azt rendelnék.
Arra is vigyázni kell, hogy az itt kiképzett orvosokat továbbra is kézben tartsuk és ellenőrizzük a fejlődésüket. [...]
DR. SIMONOVITS et. válaszai: [...]
B[...] et-nak: Ő már sokat utazott egyedül, Genfbe, Nyugatra, és őt soha nem zavarta, hogy egyedül ment, pedig nem egy helyen nagy vitákban vett részt. A csehek más helyzetben vannak, megúszták a háborút, nagy iparuk van. Mi itt, úgy látszik, egy kicsit lebecsüljük azt a hat és fél milliót, amit évek óta ide adunk, pedig ez sokat jelent. Ne legyünk az épületek rabjai - mert ez bizantinizmus -, törődjünk inkább többet a belső tartalommal. Svájcban, Lausenne-ben nincs meg az a luxus, ami sok helyen nálunk is otthon. Ne becsüljük le magunkat, mert a munka tartalmi készsége a fontos! [...]
DR. SZEDERKÉNYI et. válasza:
A kórház helye: itt kétféleképpen kell nézni a dolgot: orvosi és magyar szemmel. Mint orvos - s ezt már régebben is mondta -, ez a legjobb hely Koreában, mert a legnehezebb. S nincs szebb, mint nehéz helyen jól dolgozni! Ezt a koreaiak is elismerik.
Mint magyar: már egészen más: mert igen sok pénzt kellett beleölni és mégsem reprezentatív a kórház, s néha szégyenkezünk is miatta. [...]
Munkafegyelem :
A magyar dolgozóknál e téren lényegtelen kezdeti - váltás ideji - hiányosságok kivételével semmiféle lényeges probléma nem volt.
A koreai et-nál - úgy orvosi, mint nővéri -, de különösen műtősnői vonalon többször volt baj, és ezt nem hallgathatjuk el a koreai vezető et-ak előtt. És ez nem koreai, - hanem nyugodtan merem állítani szorivoni sajátosság, ugyanúgy, mint a rendetlenség, tisztaság kérdése is.
Sokkal több lelkiismeretet-, megértést várunk a koreai et-tól saját népük betegei iránt, mint amit ismételten tapasztalunk. [...]
Eü.szervezési munka: [...]
EÜ. PROPAGANDA ELŐADÁSOK: a babona, a kuruzslás ellen és egyéb vonalon is folytatnunk kellene, de valahogy e téren állunk.
DR. SZEDERKÉNYI János et. [...]
Köszöni az et-aknak a türelmet és arra kéri Simonovits et-at, hogy vigye haza az itt látottakat, tapasztaltakat és mondja el otthon, hogy ez a kis magyar eü. orvos csoport munkáját jól végzi el, és becsülettel áll helyt hazájától és szeretteitől távol."
MOL XIX-J-1-j-Korea-sz.n.-13/g-1956. 9. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium TÜK iratok Korea.) Eredeti, gépelt tisztázat.
Az 1956-os forradalom hatása
a)
Práth Károly Magyarország 1956. június 18-án kinevezett koreai nagykövetének a jelentése az 1956. október 23-ai események miatt a kórházban tapasztalt ideges hangulatról
„[...] Magamat és a követség munkatársait igen nagy feladat elé állított az október 23-i események után bekövetkezett állapot. Egyik fő kérdésnek azt tekintettem, hogy a Koreában tartózkodó magyar kollektívát a lehetőség szerint együtt tartsam, és megóvjam olyan lépéstől, amely esetleg károsan befolyásolhatta volna országunk helyzetét. Törvényszerű az, hogy minden politikai-, gazdasági- és kulturális változás az emberek gondolkozását, cselekedeteit nagymértékben befolyásolja, egyeseket megingat, másokat megszilárdít. Általában tisztító vízként szoktak hatni, hogy az emberek szavai és tettei között politikai meggyőződésükben milyen változás állt be. Most mutatkozott meg, hogy a párt milyen hibát követett el, hogy olyan embereket vett sorai közé, akik közül igen sokan a pártot egy emelőnek, ugródeszkának tartották érvényesülésük érdekében. Meg kívánom jegyezni, hogy Dr. V[...] és Dr. L[...] nem elszigetelt jelenség. Rajtuk kívül a disszidálásnak fő hangadója Dr. H[...] L[...] bőrgyógyász orvos, aki az események alatt több táviratot kapott hazulról, hogy a család elhagyja, majd azt, hogy el is hagyta Magyarországot. Tudomása volt a kollektívának arról, hogy Dr. H[...] Panmindzsonon keresztül akarta elhagyni Koreát, amelyet a koreai szervek ébersége akadályozott meg azzal, hogy Keszontól nem engedte tovább. Nem szégyelli elmondani, hogy tizenkét éves párttag létére „fasiszta volt és fasiszta maradt", és hogy ő meg fogja találni a külföldre való elmenetel módját. [...]
November 3-án, ami utólag jutott tudomásomra, a két orvosnak volt egy olyan javaslata, „a legjobb az lenne, ha az egész kollektíva egy emberként bejönne hozzám a követségre, kikérné az útlevelet, áttenné székhelyét Kínába, és ott felajánlaná magát a Vöröskeresztnek és védelem alá helyezné magát". Ez ellen Dr. Szederkényi, a kórház igazgatója tiltakozott. November 5-én kora reggel Dr. L[...] bejelentette az igazgatónak, hogy a jelenlegi helyzetben azt látja a legjobbnak, ha elmegy. Utána Dr. V[...] kifejtette a fentieken kívül, hogy most megragadja sorsának irányítását, mivel ezt eddig mások csinálták. Bejelentette azt is, hogy a többi orvossal megbeszélte, ha ő biztos helyre kerül, ott felveszi a kapcsolatot az illetékesekkel, felajánlja szolgálatait és értesíteni fogja őket, hogy hogyan tudnak a többiek is oda eljutni.
Az igazgató megijedt és azt mondotta, hogy még csak az kellene, hogy valamennyi külföldi rádió azt híresztelné, hogy a magyar kórház orvosai disszidálnak.
Ezen a napon tizenkét órakor érkeztem Szorivonba, és akkor ismertem meg azt a tény, hogy három orvos összecsomagolt, nem is jelentették be távozásukat azokon az osztályokon, ahol dolgoznak, és így a koreai orvosok és személyzet között már szóbeszéd lett, hogy valami baj van a magyar orvosokkal.
Összehívtam az orvos-kollektívát, ismertettem azt az örvendetes hírt, hogy megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, kértem őket, hogy most már legyenek türelemmel, rövidesen a rend otthon helyreáll, védjék meg a magyar orvosok becsületét, amelyet több év fáradságos munkájával szereztek meg itt Koreában. Az értekezleten kérték, hogy H[...]ot lehetőleg beszéljem le, hogy elmenjen a két orvossal, mivel ezek disszidálni akarnak. Itt elhangzott az is, hogy elég, ha a két orvosnak a követség csak Andungig veszi meg a jegyet. Erre N[...] L[...] tiltakozott, hogy ezzel elősegítenénk ténylegesen a disszidálást, és ekkor döbbentem rá, hogy lényegében milyen kombinációk merültek fel, amit az elvtársak nekem részleteiben el is mondottak. Dr. H[...]gal külön beszélgettem, így ő visszamaradt. A másik két orvosról utána a kórház vezetősége és kollektívája már hallani sem akart, és azt mondták, hogy a követség adja ki részükre az útlevelet, mivel nem hajlandók egy fedél alatt lenni tovább velük. Az írásos kérelem megkapása után [...] a követség a két orvosnak az útlevelét odaadta, vasútjegyüket közvetlen csatlakozással Budapestig váltotta meg, valamint gondoskodott ezen útvonaluk feltétlen betartásáról."
MOL XIX-J-1-j-Korea-48/12/Szig.Titk.-13g-1956. I/3. 9. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium TÜK iratok Korea.) Eredeti, gépelt tisztázat.
b)
Részletek Práth Károly nagykövet 1956. november 14-ei beszámolójából
[1956. október 14-én magyar egészségügyi delegáció érkezett Phenjanba, amelynek vezetője Dr. Simonovits István egészségügyi miniszterhelyettes, tagjai Dr. Métneki János főelőadó, Szederkényi János, a koreai magyar kórház igazgató főorvosa, a nagykövetségről pedig Karsai Lajos attasé és Práth Károly Korea nagykövete volt. 1956. október 21-én írták alá a Simonovits István egészségügyi miniszterhelyettes és Li Pjon Nam egészségügyi miniszter között lefolyt tárgyalások eredményéről szóló jegyzőkönyvet. A jelentés a magyar delegáció phenjani tartózkodásáról, programjáról ad számot]
„[...] A koreai egészségügyi szervek és általában a koreai szervek nem voltak megelégedve a delegáció összetételével. Li Pjon Nam eü. miniszter a varsói egészségügyi konferencián annak idején az egészségügyi minisztert hívta meg a KNDK-ba, aki el is fogadta a meghívást. Meglepetést okozott a koreaiak számára az, amikor bejelentettük, hogy nem az eü. miniszter, hanem a helyettese jön ki. A koreaiaknál általában igen nagy szerepet játszik a delegáció összetétele, nagysága és színvonala. Ugyancsak furcsán hatott az a tény, hogy a delegáció tagja, Métneki elvtárs, mint félhivatalos küldött jött ki, és 22-én csak Simonovits elvtárs utazott egyedül haza. Véleményem szerint otthoni szerveink nem készítették elő kellő alapossággal a delegáció koreai útját, amit az is bizonyított, hogy nem voltak felkészülve az itteni tárgyalásokra. Helytelennek tartottam azt, hogy Simonovits elvtárs három napra Pekingbe utazott, ahelyett, hogy alaposan tanulmányozta volta a szorivoni magyar kórház működését. Simonovits elvtárs, aki kijelentette, hogy neki november 1-re feltétlenül odahaza kell lennie, félve attól, hogy a koreai szervek nem veszik meg részére a visszautazáshoz szükséges repülőjegyet, állandóan ostromolt bennünket a repülőjegy megvételére. Követségünk Pekingig megváltotta részére a repülőjegyet, közöltük továbbá vele azt is, hogy Pekingből való továbbutazása igen költséges a magyar állam számára. Dr. Métneki elvtárs, aki itt maradt, hogy a kórház munkáját felülvizsgálja, véleményem szerint nem kielégítő munkát végez, mivel ideje nagy részét kínai utazással tölti el.
Mint a munkaértekezleti jegyzőkönyvből is kitűnik, otthoni szerveink meg akarják valósítani a kórház önálló gazdasági elszámolását, nagyobb mértékben kívánják biztosítani a kórház önállóságát. Véleményem szerint az új helyzet megköveteli azt, hogy a kórház vezetését olyan igazgatóra bízzuk, aki ismeri a koreai egészségügyi helyzetet, gazdasági lehetőségeket, és önállóan tudja irányítani a kórház munkáját. Helyesnek tartanám, ha Dr. Szederkényi elvtárs koreai kint tartózkodását még egy évvel meghosszabbítanánk. Ezt szükségessé teszik a fent említettek, valamint az is, hogy a VIII/b csoport összetételét tekintve eléggé gyenge, és egy új kórházigazgató kiküldésével esetleges zavarok állnának be.
A kollektíva gyengeségét mutatja az is, hogy a magyarországi események kapcsán több ember elveszítette a fejét, demagóg magatartásukkal, helytelen kijelentéseikkel szinte lehetetlenné tették a vezetést, bomlasztották a kollektíva nyugalmát stb. A legsajnálatosabb esemény volt az, hogy három orvos, amikor meghallotta, hogy megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, követelték a követségtől útleveleiket azon a címen, hogy hazautaznak. Időközben tudomásunkra jutott - munkatársaik állítása szerint -, hogy nem akarnak visszatérni Magyarországra, hanem a svájci Vöröskereszt védelmét kérik az egész magyar orvos-csoport nevében. A három közül Herczog dr.-t sikerült meggyőznünk arról, hogy számára az lesz a legjobb megoldás, ha becsülettel végzi továbbra is munkáját a szorivoni kórházban.
Mellékelten felterjesztem a szorivoni magyar kórház orvosainak és egészségügyi dolgozóinak hozzám intézett levelét, melyben a kollektíva nevében kérik, hogy dr. Vajda Dezső és Lukács W. Ferenc orvosokat az utóbbi hónapokban, és a legutóbbi napokban tanúsított helytelen és a kollektívát bomlasztó magatartásuk miatt küldjem haza. A levelet a kollektíva minden tagja aláírta. A két nevezett orvossal beszélgettünk, akik letagadták azt, hogy külföldre akarnak menni. Jóváhagytam a kórház dolgozóinak kérését és nevezetteket f. hó 8-án vonattal hazaküldtem, hogy ezzel elejét vegyem a kollektíva további bomlasztásának. [...] felterjesztem másolatban a kórház igazgatójának a magyar Eü. Minisztériumhoz intézett levelét, amelyben a fenti két orvos magatartásával foglalkozik. - Helytelennek tartom, hogy a levélben nem írta meg az igazgató a két orvos disszidálási szándékát."
MOL XIX-J-1-j-Korea-48/11/szig.titk.-13/g.-1956. I/3. 9. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium TÜK iratok Korea.) Eredeti, gépelt tisztázat.
A magyar orvos-csoport munkájának befejezése
a)
Simonovits István egészségügyi miniszterhelyettes feljegyzése Marosán Györgynek a koreai magyar kórházról
Másolat
Marosán György elvtársnak,
államminiszter
Budapest
A magyar kórház közel hét éve működik Koreában. A kórház a koreai háború elején a magyar dolgozók által felajánlott összegekből hadikórházként létesült. Az 1953. évi fegyverszünetig az Országos Béketanács tartotta fenn.
Az 1953. évi fegyverszünet óta a 300 ágyas szarivoni tartományi kórházban és a hozzátartozó járóbeteg-rendelésen dolgoznak az átlag 35-40 létszámú magyar egészségügyi csoportok. A kórház és járóbeteg-rendelés teljes felszerelését, annak folyamatos pótlását, gyógyszerellátását, a magyar egészségügyi csoport személyi szükségleteit évi 6,5 millió forint költségvetésből, ezen belül 1,5 millió forint devizaigényes költséggel a magyar Egészségügyi Minisztérium látta el.
A kórház magyar egészségügyi dolgozóinak fő törekvése a betegellátás közvetlen munkája és megszervezése mellett a koreai orvosok és egyéb egészségügyi dolgozók szakmai tudásának állandó fejlesztése volt.
Munkájukkal nagy megbecsülést szereztek a magyar népnek, a magyar egészségügyi dolgozóknak az egész koreai nép előtt. A munkájukkal elérték, hogy számos, jelentős szaktudással rendelkező, helyüket eléggé önállóan megálló koreai orvost neveltek.
A többi népi demokratikus országok Magyarországhoz hasonlóan létesítettek Koreában kórházakat, és tartották fenn azokat.
A koreai magyar nagykövet, Práth elvtárs tájékoztatása szerint azonban tevékenységüket 1957-ben véglegesen felszámolják.
1956. év október elején a magyar Egészségügyi Minisztérium küldöttei látogatták meg a kórházat, és tárgyalásokat folytattak a koreai Egészségügyi Minisztériummal a további magyar egészségügyi segítségről. A tárgyalások során - a koreai egészségügyi vezetők kívánságát figyelembe véve - javaslat történt részünkről, hogy:
1. a magyar kórházat az 1957. évben az eddigieknek megfelelően tartjuk fenn,
2. három-három koreai orvost hat hónapos továbbképzésre folyamatosan vendégül látunk Magyarországon,
3. 1957. végétől az eddigi egészségügyi támogatástól eltérőleg nem ingyenes segély formájában, hanem külkereskedelmi egyezmény alapján a koreai kormány kívánságának megfelelően egészségügyi intézmények létesítésében, felszerelésében, fenntartásában, szakirányításában részt veszünk.
A javaslatok életbeléptetését a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa jóváhagyásától tettük függővé. Erre a jóváhagyásra mindez ideig nem kerülhetett sor.
Országunk jelenlegi helyzetében szükségesnek látszik, hogy a Koreának nyújtandó egészségügyi segítség további formájáról és tartamáról döntés történjen.
I. Egyik lehetőség, hogy a kórházat az 1956. októberi koreai megbeszélések szerint az 1957. évben, és az eddigi egészségügyi segítségnek megfelelően - csupán a személyi létszám kisebb csökkentésével - tartsuk fenn.
Ebben az esetben a kórháznak az 1957. évben hatmillió forint összegű költségvetésre van szüksége. Ebből 1,5 millió forint a devizaigényes kiadás.
II. Amennyiben a kormány az eddigi egészségügyi segítség csökkentését látja szükségesnek, javasolom, hogy a koreai Egészségügyi Minisztériummal az alábbiak alapján folytassunk tárgyalásokat:
1. A szarivoni kórházban a magyar egészségügyi csoportot 1957. év júniusáig tartsuk fenn, mert a szakmai munka folyamatos átadása ezt szükségessé teszi.
A kórház magyar egészségügyi csoportjának létszámát az eddigi 32-ről tizenötre csökkentsük. Ez elsősorban az egészségügyi középkáder, valamint olyan orvosi szakmák létszámcsökkentésével érhető el, ahol már teljes önállósággal dolgozó koreai orvos tudja a feladatot átvenni.
A megmaradó magyar egészségügyi csoport ellátását és kiadásait továbbra is magyar költségvetésből biztosítsuk.
1957 júniusán túl a kórházban ne tartsunk tovább fenn magyar egészségügyi csoportot. Az eddigi magyarországi gyógyszer, műszer és egyéb felszerelési anyagok küldésének beszüntetésével ugyanis a magyar egészségügyi dolgozók eddigi munkafeltételei és színvonalas munkája nem biztosítható. Ezen kívül a csoport nagy részének kiküldetése 1957 júniusában lejár.
2. A kórház gyógyszer, műszer, kórházi felszerelés, textil szükségletét - amelyet eddig a kórháznak Magyarországról küldtünk ki, s amely az évi költségvetésnek közel felét jelentette - már az 1957. júniusi átadásig is a koreai Egészségügyi Minisztérium biztosította. Az utóbbi három hónapban ezt már a koreai Egészségügyi Minisztérium látta el, tekintettel arra, hogy az ősszel esedékes magyar szállítmány elküldésére az októberi események miatt nem kerülhetett sor.
Szükséges azonban, hogy az 1957. júniusi átadásig a magyar egészségügyi csoport működéséhez nélkülözhetetlen kisebb gyógyszer mennyiséget, egyéb felszerelési tárgyakat stb. 200 000,- Ft értékig terjedő keretben továbbra is Magyarországról juttassuk el a csoporthoz.
A kórháznak a fentiek alapján történő ellátásához az 1957. évben összesen kétmillió forint összegű költségvetésre van szüksége. Ebből 800 000 forint a devizaigényes kiadás.
3. A koreai orvosok oktatásának és szakmai tudásának fejlesztése érdekében vendégenként folyamatosan négy-négy koreai orvos magyarországi hat hónapos továbbképzését ajánljuk fel a koreai Egészségügyi Minisztérium részére. Ennek költsége az 1957. évben 100 000 forint lenne.
4. Továbbra is tartsuk fenn azt a javaslatunkat, hogy nem ingyenes segély formájában, hanem kétoldali külkereskedelmi egyezmény alapján a koreai kormány kívánságának megfelelően részt veszünk egészségügyi intézmények tervezésében, létesítésében, felszerelésében. Itt elsősorban a tuberculosis elleni küzdelem megszervezésében, hálózatának kiépítésében értünk el kiemelkedő eredményeket. Ezen a területen várnak elsősorban segítséget tőlünk.
Ezek fenntartásához gyógyszereket, műszereket adunk el és a koreai kormány költségére szakembereket küldünk ki. Ez a magyar gyógyszer- és műszeripar termékeinek szélesebb körű bevezetését és elterjesztését teszi lehetővé, amelynek propagálói maguk a kiküldött egészségügyi szakembereink lehetnek.
Az elfogadott javaslatok alapján kapjon a koreai magyar nagykövet, a koreai magyar kórház igazgatója és a koreai külkereskedelmi képviselet vezetője meghatalmazást, hogy a koreai kormánnyal tárgyalásokat folytasson és megegyezést kössön.
Véleményünk szerint a II. megoldás a helyesebb. Ezzel ért egyet a koreai nagykövetünk is.
Budapest, 1957. február 14.
Dr. Simonovits István s.k.
miniszterhelyettes
MOL XIX-J-1-j-Korea-sz.n.-13/g-1957. 9. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium TÜK iratok Korea.) Eredeti, géppel írt, de kézzel javított másolat.
b)
Métneki János javaslata a koreai kórház átadásáról
EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM
Szám 183/Kor/72.
Koós Péter osztályvezető elvtársnak,
Külügyminisztérium
Budapest
Az Egészségügyi Minisztérium ez év februárjában alternatív javaslatot készített a Koreai Magyar Kórház ez évi működésére, illetve júniusi átadására. A javaslatot tájékoztatás végett a Külügyminisztériumnak is megküldtük. Marosán elvtárs a javaslatok közül a II. megoldást, tehát a júniusi átadást hagyta jóvá. A Minisztertanács Titkárságának vezetőjétől, Olt [Károly] elvtárstól nyert tájékoztatás szerint a döntéshez külön minisztertanácsi határozatra nincs szükség.
Kérjük, szíveskedjék a Phenjani Magyar Nagykövetséget a javaslat elfogadásáról értesíteni és meghatalmazást adni, hogy az elfogadott javaslatot a Nagykövet, a koreai Magyar Kórház igazgatója és a magyar külkereskedelmi képviselet vezetője a koreai kormányszervekkel megtárgyalja és megegyezést kössön.
Budapest, 1957. április 11.
Elvtársi üdvözlettel
Dr. Métneki János
orvosfőelőadó
MOL XIX-J-1-j-Korea-001362/2-13/g-1957. 9. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium TÜK iratok Korea.) Eredeti, géppel írt, de kézzel hozzáírt tisztázat
c)
Práth Károly nagykövet jelentése a magyar orvos-csoport munkájának befejezéséről
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NAGYKÖVETSÉGE, PHYENGYANG
SZIGORÚAN TITKOS !
Phenjan, 1957. június 27.
Készült 3 példányban:
2 pld. Központnak
1 pld. Nagykövetségen
3/3/1957. Szig.titk. Tárgy: A magyar kórház átadása, a VIII. magyar orvos-csoport búcsúztatása és elutazása
Mell: Jegyzőkönyv eredeti példánya, másolata, Li Pjon Nam eü. min. beszéde
A magyar orvos-csoportok hét éves koreai működése után befejezték munkájukat. A különböző orvos-csoportok igen eredményes munkát végeztek Korea népegészségügyének fejlesztésében.
A koreai kormány, az Egészségügyi Minisztérium igen nagyra becsüli a különböző orvos-csoportok működését, ezért külön elismerésüket fejezték ki, és ennek hangot adtak személyesen a sajtóban és különböző egészségügyi konferenciákon. Hangoztatták, hogy a magyar orvos-csoport a koreai háború kitörése után közvetlen az első között volt, amely a koreai népet úgy segítette a Honvédő Háború sikeres befejezéséhez, hogy sok ezer koreai katonát és polgári lakost gyógyított meg. Ezzel hathatósan támogatta Korea népét. Majd a háború után egymillióra tehető azoknak a polgári személyeknek a száma, kiket gyógykezelésben, ambulancián vizsgálatban részesítettek a magyar orvos-csoportok tagjai. A magyar orvos-csoportok sok elismerést és dicsőséget szereztek a magyar egészségügynek, s ezen keresztül az egész magyar népnek. A VIII. magyar orvos csoport február óta csökkentett létszámmal, középkáderek nélkül fogott hozzá ahhoz a nagy munkához, hogy a szorivoni kórház koreai orvosait betanítsa kórház-igazgatási és vezetési munkába. Orvos-csoportunk e feladatot sikeresen megoldotta, miközben felváltva lebonyolította az egyhónapos kínai utat; így február óta három-négy orvosra hárult a feladat a koreai kollegák önálló munkavégzésének biztosítására.
Elismerően kell szólni orvosaink munkájáról azért is, mivel arra is találtak módot, hogy a különböző tartományok patronált területeit meglátogassák és végleges instrukciókat adjanak, amelyeket a tartományi kórházaknak kell az elkövetkező időben megoldani.
A kórház szakirányítását februárban már átadták, de a kis létszámú orvos-csoport az utolsó napig konkrétan bekapcsolódott a munkába; vizsgálatokat végeztek, operáltak, konzultáltak. Munkájuk eredményét abban is le lehet mérni, hogy június hónapban a koreai orvosok teljesen önállóan megrendezték a szorivoni orvos kollektíva konferenciáját, amelyre meghívták a különböző tartományok orvosait és a román, csehszlovák orvosokat is. A konferencia sikeres volt. A záróbeszédet Li Pjon Nam egészségügyi miniszter tartotta.
A kórház végleges átadásával kapcsolatos munkálatokat május végén kezdtük meg. Az Egészségügyi Minisztériumban megbeszéltük a jegyzőkönyvben foglaltakat. Az első megbeszélésen Li Pjon Nam egészségügyi miniszter elvtárs is személyesen részt vett. Ott elmondottam, hogy a jegyzőkönyvben milyen kérdéseket kívánunk rögzíteni. A miniszter elvtárs egyetértett az általam javasoltakkal. Ezen a megbeszélésen tudtam meg azt, hogy Bukarestben Doleschall [Frigyes] miniszter és Simonovits miniszterhelyettes elvtársak a koreai egészségügyi miniszterrel megbeszélték a négy koreai orvos magyarországi meghívását, amelyet nem 1957-ben, hanem 1958-ban bonyolítanak le. A kérdés részünkre azért volt kellemetlen, mivel a koreai egészségügyi miniszter informált a fentebbi változásról, amelyet Bukarestben megbeszéltek.
A miniszter elvtárs barátilag kikérte véleményemet, hogyan gondolom a VIII. orvos-csoportunk búcsúztatását. Kifejtettem, hogy nehéz ilyen kérdésbe beleszólni, mivel teljesen a koreai elvtársaktól függ, hogy milyen ünnepségeket szerveznek. Li Pjon Nam elvtárs ismételt kérésére egy pár gondolatot felvetettem. Többek között elmondottam azt is, hogy nagyon imponáló, dekoratív és méltó lenne az utolsó magyar orvos-csoport búcsúztatásához, ha itt Koreában kapnák meg a koreai kormány elismerését jelentő kitüntetéseket. Li Pjon Nam elvtársnak ez a javaslat igen tetszett.
A miniszter elvtárs, valamint a miniszterhelyettes elvtárs többszöri érdeklődésére sem tudtam konkrét választ adni a későbbi idők folyamán arra vonatkozólag, hogy mikor jön meg kormányunk igenlő beleegyezése. Ez szintén kellemetlen helyzet elé állított. Még június 20-án, a nagy búcsúünnepély alkalmával is felvetette a miniszter elvtárs, hogy jött-e már válasz, mivel június 21-én, a búcsúvacsorán még lehetőség lenne a kitüntetések átadására itt Koreában.
A jegyzőkönyvvel kapcsolatban szeretném megemlíteni azt, hogy bevezetőjénél figyelembe vettem az 1956-ban Simonovits elvtárs által aláírt jegyzőkönyvet, amely lerögzíti, hogy az egészségügyi segítséget 1957-ig nyújtjuk a KNDK-nak. Épp ezért a jegyzőkönyv-tervezetnél bevetettem azt, hogy az egészségügyi segítséget Magyarország a továbbiakban azért nem tudja eszközölni, mivel 1956 októberében ellenforradalom ütötte fel a fejét Magyarországon, amelynek következtében gazdasági nehézségeink vannak. A koreai fél kérte, hogy ezen kitétel helyett vegyük be a jegyzőkönyvbe azt, hogy azért szűnik meg a segítségnyújtás, mivel a koreai egészségügy olyan fejlődési fokot ért el, hogy a jövőben biztosítani tudja a koreai egészségügy ellátását.
Ezzel kapcsolatban nekem az a véleményem, hogy a jövőben a koreai elvtársak sok nehézséggel találkoznak még egészségügyi vonalon, mivel a koreai orvosgárda létszáma igen kicsi, szakmai képzettség területén pedig nagyon alacsony fokon áll. Igen bizonytalanok a koreai orvosok a munkájukban. Ezt bizonyítja pl. az a tény, hogy június 19-én este, amikor az emlékoszlop felavatása után Szorivonban utolsó búcsúvacsoráját tartotta az orvos-csoport, az asztaltól hívtak ki három magyar orvost az akkor kórházba szállított súlyos beteg diagnózisa feletti konzultáció céljából. A koreai elvtársak nehézségét fokozza az is, hogy a román elvtársak velünk együtt akarták átadni a koreai román kórházat. Erről másúton jeleztem. A koreai kormány - tudomásunk szerint -, tekintettel arra, hogy a magyar egészségügyi csoport végleg elhagyja Koreát, kérte a román orvosok további itt-tartózkodását.
A magyar egészségügyi dolgozók nagyobb százaléka igen kiváló munkát végzett, országszerte ismertté váltak. A demokrata párt elnöke, a miniszterek, miniszterhelyettesek a különböző fogadásokon többször elmondták azt, hogy milyen sokszor jártak a magyar kórházban orvosi vizsgálat céljából.
A nagykövetségünkhöz több levél érkezett, amelyből kérték a vezető beosztásban lévő pártemberek, gazdasági vezetők a beutalásukat a szorivoni magyar kórházba kivizsgálás és gyógykezeltetés céljából.
Különösen emelkedik a magyar orvosok munkája a tüdőgyógyászat és a tüdősebészet terén, de a többi szakágban is jó munkát végeztek.
A koreai kormány, a koreai Egészségügyi Minisztérium és annak szervei, valamint az Észak-Hvanghe tartomány vezetői méltói és felejthetetlen búcsút vettek a magyar egészségügyi csoporttól. Ez a búcsú ténylegesen baráti és testvéri keretek között zajlott le. Biztosították azt, hogy a magyar orvos-csoportok Koreában végzett munkája ne csak jegyzőkönyvileg legyen lerögzítve. Jó munkájuk elismeréseként Szorivonban a kórház kertjében egy igen szép kivitelezésű márvány emlékoszlopot állítottak fel, amely örökké hirdetni fogja, hogy 1950 júliusától 1957 júniusáig magyar egészségügyi csoport dolgozott Koreában. Ez áll a felírásban is. A magyar és a koreai nép örök barátságának szimbóluma ez az emlékoszlop.
A fenti emlékoszlopot június 19-én este 6 órakor ünnepi keretek között az Észak-Hvangha tartományi népi bizottság VB titkára leplezte le, aki egyúttal ünnepi beszédet mondott. Kormányom nevében a válaszbeszédemben köszönetemet fejeztem ki a koreai elvtársak ezen elismerő gesztusáért. Az ünnepségen jelen volt Coj Csan Szok egészségügyi miniszterhelyettes is.
Az emlékoszlop leleplezése után Dr. Szederkényi János igazgató elvtárs adott búcsúvacsorát, amelyen a magyar orvos csoport búcsúzott a tartományi párt- és népbizottság vezetőitől, valamint a kórház koreai orvosaitól.
Június 20-án déli 11 órakor került sor Phenjanban az egészségügyi minisztériumban a kórház átadásáról szóló jegyzőkönyv aláírására, ahol részt vettek: Li Pjon Nam egészségügyi miniszter, annak helyettesei, a KÜM I. osztályának vezetője, a koreai vöröskereszt elnökhelyettese stb. Az aláírás után baráti beszélgetést folytattunk, amelynek során tovább mélyült a miniszter elvtárssal az az őszinte baráti kapcsolatom, amely eddig is fennállt, de különösen elmélyült június 16-án, amikor az Észak-Hvanghe tartományi pártbizottság elnöke által az egészségügyi csoport részére szervezett sárga-tenger-parti kiránduláson - melyen a miniszter elvtárs külön meghívásából én és a nagykövetség dolgozói is részt vettek - igen hosszasan elbeszélgettünk.
Június 20-án a phenjani Állami Művész Színházban az Egészségügyi Minisztérium és az Észak-Koreai Vöröskereszt díszünnepséget rendezett a magyar orvos-csoport tiszteletére. Ezen ünnepségen részt vett Kim Du Bon, a KNDK Legfelső Nemzetgyűlése Elnökségének elnöke, Pak Küm Csol, a Koreai Munkapárt KB elnökhelyettese, Pak I Van, a Minisztertanács elnökhelyettese, Nam Ir külügyminiszter, Li Pjon Nam egészségügyi miniszter, valamint a politikai, társadalmi és kulturális élet több vezetője és képviselője. Az ünnepi beszédet Li Pjon Nam egészségügyi miniszter, valamint Dr. Szederkényi János tartotta. Igen színpompás, dekoratív külsőségek között, több mint 1500 néző előtt, bemutatták utána a „Mese Szim Cson"-ról című balettet. A díszünnepség alatt a kórház igazgatóhelyettese, Dr. Tóth László felolvasta Dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter elvtárs táviratát a koreai egészségügyi miniszterhez.
Június 21-én este a Phenjan Hotelban Li Pjon Nam egészségügyi miniszter adott búcsúfogadást a hazautazó magyar orvos-csoport tiszteletére. Itt az egészségügyi miniszter és Dr. Szederkényi elvtárs mondtak pohárköszöntőt. Helyettem a pohárköszöntőt Karsai elvtárs mondta, mivel a koreai KüM-mel egyetértésben, én ebben az időben a szovjet parlamenti delegáció búcsúfogadásán vettem részt.
Június 22-én a phenjani pályaudvaron búcsúztatták a hazautazó magyar orvos csoportot. A búcsúztatáson részt vett az egészségügyi miniszter, annak helyettesei, a társadalmi és politikai élet több vezetője, a szorivoni kórház orvoskara, ápolói, kb. 1500 ember. Zeneszóval búcsúztatták orvosainkat.
A koreai kormányzat szép, nagy és színpompás ünnepségeket rendezett orvosaink tiszteletére. Ezért köszönetet mondtam Kim Du Bon-nak, Li Pjon Nam egészségügyi miniszternek, Nam Ir külügyminiszternek. Kifejtettem előttük, hogy orvosaink megbecsülését, valamint a magyar nép megbecsülését látom megnyilvánulni ezekben az ünnepségekben. Nam Ir elvtárs elmondotta, hogy ez a magyar nép megbecsülésének a jele, ők ennél még nagyobb ünnepséget kívántak rendezni.
Összefoglalóként: A magyar orvos-csoport becsülettel megállta helyét. A magyar orvosok szakmai felkészültségéről nagy elismeréssel adóznak. Szakmai tekintetben öregbítették a magyar egészségügy hírnevét.
A kórház átadásával kapcsolatban azt a negatívumot kell kiemelni, hogy míg a koreai elvtársak részéről meg volt minden törekvés a magyar orvos-csoport búcsúztatásának minél színpompásabbá és felemelőbbé tételére, addig a mi részünkről nem tettünk meg mindent ennek érdekében. A koreai elvtársak szép ajándékokat adtak, nagy zászlókat, addig részünkről még a zászlók átadásánál is szégyenkeznünk kellett azok kis mérete miatt. Ilyen alkalmakkor helyes lenne, ha otthon nagyobb megértést tanúsítanának egy ilyen emlékezetes aktus befejezésével kapcsolatban.
(Práth Károly
nagykövet
Utóirat:
Javaslom, hogy Li Pjon Nam, egészségügyi miniszter beszédét újságban dolgozzák fel
(Práth Károly)
nagykövet
KÜLÜGYMINISZTÉRIUM
Budapest
MOL XIX-J-1-j-001362/4-13g-1957. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium TÜK iratok Korea). Eredeti, gépelt tisztázat.