„Éljen a király, éljen a haza!” [1]
„Amidőn az ég kegyelmét és áldását kérném magamra, házamra és szeretett népeimre, a Mindenható színe előtt fogadom, hogy az őseim által reám hagyott örökségnek hű sáfárja leszek. Mindent meg akarok tenni, hogy mielőbb elmúljanak a háború áldozatai és borzalmai; újból meg kívánom népemnek szerezni a béke áldásait, amint ezt fegyvereink becsülete, államaimnak és hű szövetségeseimnek létérdeke és ellenségeink dacza megengedi."
Bevezető
1916. november 21-én meghalt Ferenc József császár és király, a monarchia egyszemélyes szimbóluma, akinek a trónra léptére a legöregebbek is alig emlékeztek. A világháború harmadik évében járunk, szükségesnek látszott, hogy a kijelölt utódból mielőbb új király legyen. Maga Károly trónörökös is a mielőbbi koronázás híve volt, nem akarta uralkodását törvényen kívüli (exlex) kormányzással kezdeni, ugyanis a következő évi
elfogadásához az ország koronázott királyának a szentesítésére volt szükség. (Lásd az 1. és 2. sz. forrást!) |
| Bánffy Miklós |
December elsején ült össze az országház épületében a Koronázási Ünnepélyt Rendező Bizottság, Jekelfalussy Zoltán császári és királyi kamarás elnöklete alatt. Ezen belül négy albizottságot szerveztek, mégpedig forgalmi, rendészeti, tribünjegyeket kiosztó, valamint művészeti és műszaki albizottságot, ez utóbbi elnöke lett gróf
, aki az ünnepségek tényleges „főrendezőjének" mondható. A színházi ember, Bánffy volt az, aki a szervezést kézi vezérléssel irányítva az eseményt igen emelkedetté és ünnepélyessé tette. A bizottságok tagja volt továbbá különböző státuszban a magyar művészi és közélet színe-java. Bánffy a művészeti tervezéshez építészeket kért fel, a koronázási templom dekorálásával Lechner Jenőt, az esküemelvény elkészítésével Pogány Móricot, a kardvágási domb elkészítésével Kós Károlyt bízta meg, akiknek az előkészítő csapat többi tagjával együtt a rendkívül szűkre szabott határidőn belül kellett teljesíteniük. A bizottság egyhangúlag egyetértett abban, hogy az ünnepségeket a budai Várban kell megtartani, hiszen a háborús időszak a költségek kímélését indokolta.
Az országgyűlés december 6-án bizottságot állított fel a királyi
szövegének megszerkesztésére, ennek elnöke Csernoch János hercegprímás lett. Az eredeti tervezet szerint a szöveg csaknem azonos volt a Ferenc József által kiadott hitlevéllel, végül különböző módosítások után egy kiegészített tervezetet fogadott el a képviselőház, majd a felsőház. A koronázás három kiemelkedő elemének a hitlevél, maga a koronázási ceremónia és a koronázási eskü tekinthető. A hitlevél és az eskü szorosan összefüggenek egymással, mindkettő egy ünnepélyes fogadalomtétel, azonban lényeges szempont az, hogy időrendben a hitlevél kiadása megelőzte a koronázási aktust és az eskü felolvasását is. Ennek alkotmányjogi oka az, hogy a hitlevélnek az országgyűlés által elfogadott és a miniszterelnök által ellenjegyzett példányának a megléte a koronázás előfeltétele volt. A megkoronázott király ebben felesküszik az alkotmány megtartására, a hitlevél körvonalazza a nemzet alkotmányos jogait.A koronázási ceremónia eseménytörténetéhez szerencsére korabeli források, valamint videó- és képfelvételek sora áll rendelkezésre. Míg Ferenc József koronázásakor 1867-ben többek között Székely Bertalan készített rajzokat, grafikákat, most Benczúr Gyulát érte a megtiszteltetés a jeles esemény művészi tolmácsolására, minisztériumi megfogalmazás szerint „csak a nemzet legnagyobb művészének ecsetje [...] lehet
" az ünnepély megörökítésének. Rajta kívül persze művészek, grafikusok és fényképészek hada rögzítette az ünnepi alkalmat. Az Érdekes Újság által kiadott díszes kivitelezésű Koronázási Album a következő évben jelent meg, és részletekbe menően, természetesen a megfelelő pátosszal írja le az aznapi eseményeket. A kötetben Apponyi Albert, Heltai Jenő, Krúdy Gyula, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond és mások eredeti közleményei mellett neves művészek (Pór Bertalan, Rippl-Rónai József, Rudnay Gyula) szövegközti művei, illusztrációi, valamint a királyi pár kapott helyet. (Lásd az 5. sz. forrást!)1916. december 30-án reggel báró Jósika Samu, a főrendiház elnöke megnyitotta a képviselőház és a főrendiház együttes koronázó országgyűlését, majd a képviselők és a főrendek hosszú sorban a Várba hajtattak. Károly és felesége, Bourbon-pármai Zita, valamint Ottó trónörökös reggel 9 körül huszárok sorfala között érkezett a Mátyás-templomba. A koronázási ceremóniával kapcsolatban az egykorú források egyike sem mulasztja el megemlíteni a négyéves Habsburg Ottót, aki lelkesedésével és szőke fürtjeivel mindenkit levett a lábáról. Az új királyt felkenték a szent olajjal, majd felöltötte a koronázási palástot, Csernoch hercegprímás és Tisza István mint nádorhelyettes a fejére helyezték a koronát. Az országgyűlésben megelőzőleg nagy felháborodást keltett a terv, hogy egy protestáns töltse be a nádori tisztségnek kijáró pozíciót a római katolikus szertartáson, ezt az ellenzék mindenképp megpróbálta megakadályozni, és számos egyéb javaslatot tett Tisza mellőzésére. A vitát végül a hercegprímás döntötte el, aki állítólag ezt
: „Én jobbán tudom, én vágyok kárdinális".A Szent Koronát a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) részéről még a ceremónia előtt tudományos szempontból megvizsgálták azért, hogy kiderüljön, hogy van-e szükség a belső bélelés bármilyen átalakítására. Még két nappal korábban, december 28-án a Várpalotában Károly felpróbálta a koronát, és miként azt az MNM
megállapítja: a „korona tetemes bősége eleve kizárja annak bélés nélkül lehető használatát s a belső rész nyers kidolgozottsága is arra vall, hogy ahhoz kezdettől fogva sapka alakú bélést szántak." Az 1867-es koronázáskor beletett bélelést, amely egy aranyszövetből készült bélésből és egy selyembevonatú parafa abroncsból állt, ekkor eltávolították. Az utólagos pótlás nem sikerült tökéletesen, és a ceremónia során a nem megfelelő illeszkedés következtében a korona többször is instabilnak tűnt a frissen koronázott király fején, ezt később többen baljós előjelként értelmezték. |  |  |
 |  |  |
Az Unsere Krieger (többnyelvű, képes magazin) koronázási kiadása
Jelzet: MOL I 60 1916 - IV. Károly koronázása (20.d.)
Az egész koronázási szertartást talán leginkább jelképező pillanat az, amikor Károly a Szentháromság téri emlékmű tövében felállított, balusztrádos királyi esküemelvényen kezét esküre emeli. Habár az eredeti elképzelések szerint az eskü letétele a Halászbástyán zajlott volna, azonban ezt az ötletet biztonsági okokból végül is elvetették. Az esküszöveg kapcsolódott a hitlevélben megfogalmazottakhoz, amelyben a király kijelenti, hogy Magyarország és Horvát-Szlavón-Dalmátország jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét és területi épségét sértetlenül fenntartja. (Lásd a 3. sz. forrást!) Az eskü után a menet az ország összes megyéjének földjeit is magába foglaló, Kós Károly által tervezett koronázási dombhoz vonult. Itt a király Krőzosz, a fehér arab mén hátán, a domb tetején kardjával szimbolikusan a négy égtáj felé suhintott. Amikor azonban a dombról levágtatott, mintha megbillent volna a fején a korona...
A koronázás szertartásának utolsó pontja a koronázási ebéd volt a királyi palotában, ez a korona levételével indult. Maga az ebéd szimbolikus jelentőségű, a díszmagyaros főurak által némán felhordott tálakhoz senki sem nyúlt, azokból senki sem evett. Végül az „Éljen a király!" felhangzásakor Károly „Éljen a haza!" felkiáltással válaszolt.
A szertartás befejeztével a tömeg egy kis „szuvenír" reményében megrohamozta a különböző helyszíneket, a koronázási domb földjének és a templombelső díszítései elszállításától megkímélve a szervezőséget. A széles nyilvánosság számára már nem látható defilier-cour, azaz udvari felvonulás és bemutatkozás a királyi családnak a palotában zajlott. Mivel a frissen koronázott uralkodó és családja már este vonattal vissza szándékozott térni Bécsbe, így a jelenlévő urak és hölgyek nagy létszámára való tekintettel a felvonulást a végén fel kellett gyorsítani, és a tömeges bemutatkozásra kellett szorítkozni. A magyar fővárosból való hirtelen távozást a közvélemény zokon is vette.
A koronázás alkalmából a minisztertanács
ahhoz, hogy a magyar közélet egynéhány kiváló egyénisége legfelső szintű kitüntetést kapjon, amelyeket a következő évben, az egyéves évforduló kapcsán továbbiak követtek, elsősorban a tagjai munkájának elismeréseként. Többek között titkos tanácsosi méltóságot,a Lipót-rend nagykeresztjét és lovagkeresztjét, Vaskorona-rendet és a Ferenc József-rend nagykeresztjét adományozták összesen mintegy 40-50 fő részére. A díjazottak közt volt például Bethlen István gróf és Klebelsberg Kunó, ők valóságos belső titkos tanácsosi (titkos tanácsos) címet . A császárné és királyné nevében pedig „emberbaráti és közegészségügyi téren kiváló érdemeket " hölgyek kapták meg az Erzsébet-rend kitüntetését. Ugyanakkor, mint a koronázások történetében évszázadok óta mindig, vitézeket is avattak. A korábban kosztümtervező Bánffy színpadias mozzanatként rendezte meg az avatási jelenetet. A frontkatonák mindennapi egyenruhájukban való megjelenésével a harctér és a lövészárkok elevenedtek meg a koronázótemplomban, ez a jelenlévőket és magát a királyt is megrendítette. Így vissza a főrendező: „Valóban a Divina Comediába illő fordulat! Csak más sorrendben: A Paradiso előbb, azután az Inferno." Ezen momentum azonban nem aratott osztatlan sikert az úri világ szemében, az udvarmesteri tisztségből való felmentés lett később a jutalma. |  |
Az Érdekes Újság koronázási számának címlapja (Forrás: képkönyvtár.hu [2]) | |
A magyar közélet egynehány tagja a történelmi múltra és a vagyoni helyzetre való hivatkozással rangemelésben
, a mindannyiukat megillető örökös főrendiházi tagsággal egybekötve. Érdekességként megemlítendő, hogy a címadományozási értesítések kiküldésekor valamiféle porszem csúszhatott a gépezetbe, hiszen a honti nagybirtokos Ivánka László helyett egy másik, draskóczi és jordánföldi Ivánka László címére érkezett értesítés a Nógrád megyei Szirákra. A megyei főispánnak, Degenfeld Lajosnak gyanús lett a dolog, ezért Tisza István miniszterelnök véleményfét kérte ki az ügyben, aki azonnali válaszában kérte ezen „sületlen tévedés" helyesbítését. (Lásd a 4. sz. forrást!) |
| Törcsvár |
Az új uralkodót és családját trónra lépésük alkalmából az ország minden részéből érkező hódoló feliratokkal és ajándékokkal halmozták el. A lelkes ajándékozási kedv szemléletes példája Brassó városa, amelynek polgárai a törcsvári várkastély
igyekeztek biztosítani a királyt tántoríthatatlan hűségükről. A vár 1498 óta a város zálogbirtoka, majd 1651-től szabad tulajdona volt mindeddig, és általában igen jó karban tartották. Károly - előzetes tájékozódás után - a felajánlást elfogadta, majd a várat Zita királynénak ajándékozta. (Lásd a 6. sz. forrást!) Aztán hamarosan Mária román királyné birtoka lett. A vár ma Románia egyik jelentős turisztikai nevezetessége, népszerűségét annak köszönheti, hogy a legendás , azaz Drakula gróf egyik kastélyaként tartják számon.A forrásokat a ma érvényes helyesírásnak megfelelően közöljük, de a korjelző kifejezéseket meghagytuk.
Források
Habsburg Károly proklamációja trónra lépése alkalmából
1916. november hó 21.
Népeimhez!
Házammal és hű népeimmel együtt mély megindulással, megrendülve állok ama nemes uralkodó ravatalánál, aki közel 70 éven át viselte gondját a monarchia sorsának.
A Mindenható kegyelme kora ifjúságában hívta trónra őt és erőt adott neki, hogy késő aggkoráig sulyos emberi szenvedéstől meg nem ingatva és meg nem törve, kizárólag uralkodói tiszte és népeinek forró szeretete által eléje szabott kötelességének szentelje magát.
Az ő bölcsessége, belátása és atyai gondoskodása alkotta meg a békés együttélés és szabad fejlődés állandó alapjait; súlyos zavarok és veszélyek közül, jó és rossz időkön át vezette Ausztria-Magyarországot a béke hosszú, áldásos idején keresztül a hatalomnak arra a magas polczára, amelyen ma, hű szövetségesekkel karöltve, állja a harczot mindenfelől reá törő ellenséggel szemben.
Az ő művét kell folytatnom és befejeznem.
Viharos időkben lépek őseimnek fenkölt elődöm által teljes fényében reám hagyott tisztes trónjára.
A czél még nincsen elérve, nem tört még meg ellenségeinknek az a balhiedelme, hogy támadásaik folytatásával legyőzhetik, sőt szétrombolhatják a monarchiát.
Egynek érzem magam népeimmel abban a hajthatatlan elhatározásban, hogy végig küzdjem a harczot olyan béke kiküzdéséért, amely biztosítja monarchiám fennállását és a zavartalan továbbfejlődés szilárd alapjait.
Büszke bizalommal számítok reá, hogy hősvéderőm, népeim áldozatkész hazaszeretetére támaszkodva, hű fegyverbarátságban a szövetséges haderőkkel, Isten segélyével vissza fogja verni az ellenség összes támadásait s győzelmes befejezéshez juttathatja a háborút.
Éppen olyan megingathatatlanul bízom abban, hogy monarchiám, amelynek hatalma a benne egyesült két államnak régi törvényekben megírt, harczban és veszélyben újra megpecsételt elválaszthatatlan sorsközösségében rejlik, be és kifelé megedzve és megerősödve fog ebből a háborúból kikerülni. És bízom abban is, hogy az összetartozandóság tudatától és mély hazaszeretettől áthatva a külellenség leverésére áldozatkész elszántsággal egyesült népeim együtt fognak működni a békés erőpótlás és megujhodás munkájában is, hogy a belső virágzás, fejlődés és megerősödés korszakát bizonyítsák a monarchia két állama s a hozzájuk csatolt tartományok: Bosznia és Herczegovina számára.
Amidőn az ég kegyelmét és áldását kérném magamra, házamra és szeretett népeimre, a Mindenható színe előtt fogadom, hogy az őseim által reám hagyott örökségnek hű sáfárja leszek.
Mindent meg akarok tenni, hogy mielőbb elmúljanak a háború áldozatai és borzalmai; újból meg kívánom népemnek szerezni a béke áldásait, amint ezt fegyvereink becsülete, államaimnak és hű szövetségeseimnek létérdeke és ellenségeink dacza megengedi.
Népeimnek igazságos, szeretetteljes fejedelme akarok lenni; alkotmányt és törvényt tiszteletben kívánom tartani. Gondosan fogok őrködni a jogegyenlőség felett. Állandó törekvéseimet népeim erkölcsi és szellemi javának előmozdítására, szabadság és jogrend oltalmára és arra irányítom, hogy a társadalom munkás tagjai számára becsületes munkájuk gyümölcsét biztosítom.
Elődömtől örökölt drága örökségem korona és nép ragaszkodása, kölcsönös bizalma is. Magasztos, de súlyos uralkodói hivatásom kötelességeinek teljesítéséhez ebből merítek erőt.
Ausztria-Magyarország elpusztíthatatlan életerejébe vetett hittel, népeim iránt érzett mélységes szeretettől áthatva állítom életemet és minden erőmet e magasztos feladat szolgálatába.
Kelt, Bécsben Wienben 1916. november hó 21.
Károly s.k.
Jelzet: Magyar Országos Levéltár, Miniszterelnökségi Levéltár K26-1916-I-3882 (1916-I-3894) (1054.cs.)
Habsburg Károly trónörökös utasítása Tisza István miniszterelnöknek a koronázási előkészületekre
1916. évi november hó 23.
kézírással: holnapi számának élén meg fog jelenni a következő királyi kézirat
Kedves Gróf Tisza!
Attól a szándéktól indittatva, hogy Magamat Magyarország s Horvát-Szlavon és Dalmátországok királyává mielőbb megkoronáztassam, utasitom Önt, hogy az országgyüléssel érintkezésbe lépve, idevágó javaslatait terjessze Elém.
Kelt Bécsben, 1916. évi november hó 23.-án
Károly s.k.
gróf Tisza István s.k.
Jelzet: Magyar Országos Levéltár, Miniszterelnökségi Levéltár K26 1916-I-3882 (3902.) (1054.cs.)
A koronázási esküminta Tisza István miniszterelnök felterjesztésével
4525.sz. I 3882 Budapest, 1916. deczember 23.
M. Kir. Miniszterelnökség
Érk.: 1916. dec. 27.
hódolatteljes felterjesztése
Gróf T I S Z A I S T V Á N
magyar királyi ministerelnöknek
Az országgyűlés két háza által elfogadott koronázási hitlevéltervezet és esküminta bemutatása valamint a koronázás alkalmával a nádori teendőket végző megbízott személyére nézve a magyar országgyűlés által megejtett választás eredményének bejelentése tárgyában.
Legkegyelmesebb Úr!
Hódoló mély tisztelettel bátorkodom Császári és Apostoli Királyi Felségednek 1/. és 2/. alatt legalázatosabban bemutatni az országgyűlés két háza által elfogadott és a két ház elnökei, valamint jegyzői által aláírt koronázási hitlevéltervezetet és esküminta végleg megállapított szövegét, amely eredeti okiratokat a hitlevél átnyújtó küldöttség szónokának: az esztergomi érsek Ő Eminentiájának kezeihez juttattam.
Addig is míg ez az átnyújtás megtörténhetik, bátorkodom Felségednek az országgyűlés által elfogadott hitlevél- és esküminta szövegét /. és 2/. alatt hódolattal mellékelni és a következő legalázatosabb felterjesztést tenni.
Az országgyűlés által elfogadott hitlevéltervezet Császári és Apostoli Királyi Felségednek nagy czímét, miután e nagy czím végleges megállapítására vonatkozó tárgyalások Felséged osztrák kormányával még nem voltak befejezhetők, abban az alakban tünteti fel, amelyet az 1867 évi hitlevél mutat, s attól mindössze abban különbözik, hogy az „Apostoli Király" czím közvetlenül csak Magyarországra vonatkozik.
A hitlevéltervezet bevezetése a továbbiakban mindenekelőtt elsorolja a trónnak azokat a közvetlen várományossait, akik az 1723.évi 1. és 2. törvényczikkek értelmében Császári és Apostoli Királyi Felséged előtt a trónra lépni hivatottak lettek volna, de még megdicsőült I. Ferenc József Ő Felsége életében vagyis mielőtt a trónöröklés Rájuk nézve megnyílhatott volna, elhaláloztak.
Ebben a felsorolásban a bevezetés az elhunyt Fenséges Főherczeg Urakat azzal a czímmel illeti, amelyet a közös czímer megállapítása tárgyában 1915. évi október hó 11-én és 1916. évi márczius hó 5-én kelt legfelső elhatározásokhoz mellékelt czímerleírások tartalmaznak.
Miután a hitlevéltervezet az uralkodásnak Felséged által történt átvételét megállapítja, hivatkozik a folyó évi november 21-én kelt kegyelmes királyi leiratra, melyben Felséged megkoronáztatása iránt legmagasabb szándékát legkegyelmesebben kifejezni méltóztatott. Ezzel kapcsolatban a tervezet Felségednek személyes tapasztalatai alapján szerzett és a magyar állam népének hősiességével és önfeláldozásával megerősített meggyőződéseként kifejezésre juttatja azt a gondolatot, hogy a magyar királyi trón hatalmának legbiztosabb bástyáit és az állam tartós fejlődésének és felvirágoztatásának leghathatósabb tényezőit a Királynak és a nemzetnek teljes, félreértések által meg nem zavart kölcsönös bizalma és az ezredéves alkotmány folytonossága és egészséges működése alkotják.
A hitlevél bevezetésének ezeket a gondolatait az országgyűlés teljesen újonnan állapította meg. Felvételükhöz Felséged kormánya Felségednek szóbelileg adott legkegyelmesebb felhatalmazása alapján hozzájárult.
Ezeknek előrebocsátása után következik a hitlevéltervezet bevezetésében az a megállapítás, amely szerint az országgyűlés Felséged elé járul, hogy az ország jogainak biztosítására a hitlevél öt czikkét elfogadni, királyi hatalmával helyben hagyni, és megerősíteni s mind legmagasabb Személyében megtartani, mind mások által megtartatni méltóztassék.
A hitlevéltervezet bevezetése az 1867 évben használt „Magyarország és társországai" megjelölést váltakozva használja a „Magyarország s Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok" megjelöléssel E két megjelölésnek mindegyike törvényes megjelölése a magyar szent korona országainak, és mind a kettő előfordul az 1868 évi XXX. törvényczikkbe iktatott közös alaptörvényben.
A hitlevéltervezetnek a bevezetést követő öt czikke az 1712 év óta, vagyis Felséged néhai dicső ősének: VI., illetőleg III. Károly királynak hitlevele óta lényegileg azonos tartalmú. A jelenleg megállapított öt czikk majdnem szó szerint is megegyezik megdicsőült I. Ferencz József Ő Felsége által kiadott hitlevél czikkeivel. Eltér azonban az utóbbitól annyiban, hogy „Magyarország és társországai" megjelölés helyett, tekintettel Magyarország s Horvát-, Szlavón- és Dalmátországoknak az 1868 évi XXX. törvényczikkbe iktatott közös alaptörvényére, mindenütt a „Magyarország s Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok" elnevezést használja; továbbá, hogy az 1. czikk ott, ahol az ország jogainak alkotmányának törvényes függetlenségének, szabadságának és területi épségének biztosításáról van szó, az 1868: XXX. törvényczikkbe iktatott közös alaptörvény 1. és 2. §-ának egyenes és határozott rendelkezései következtében oly záradékkal bővült, amely „a Magyarországgal egy és ugyanazon állami közösséget képező Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok integritását és országos alkotmányát" is megemlíti.
A hitlevél befejezése, amely az előterjesztett öt czikkhez a királyi hozzájárulást s az annak megtartására vonatkozó ígéretet tartalmazza, csak annyiban tér el az 1867 évi hitlevél befejezésétől, hogy a „Magyarország és társországai" megjelölés helyett itt is a „Magyarország s Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok" megjelölést használja.
A koronázási hitlevél horvát nyelvű példánya tárgyában később lesz szerencsém legalázatosabb előterjesztésemet megtenni.
A koronázási eskü mintája, eltekintve a társországoknak a hitlevélnél már jelzett megjelölésétől, továbbá attól, hogy az azóta alkotott 1868:XXX. t.c 2.§-ából folyóan Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok integritására és országos alkotmányára is utal, szintén szó szerint megegyezik a megdicsőült I. Ferencz József Ő Felsége letett koronázási eskü szövegével. Császári és Apostoli Királyi Felséged címéül az esküminta az 1868 évi november hó 14-én kelt legfelsőbb kéziratnak megfelelően szerkesztett kis czímet tartalmazza.
Mindezeknek alapján hódolatteljesen kérem Császári és Apostoli Királyi Felségedet, méltóztassék jelen legalázatosabb előterjesztésemet tudomásul venni, az országgyűlés küldöttsége által átnyújtandó s a fentebbiekben ismertetett hitlevél szövegéhez kegyelmes beleegyezésével hozzájárulni és egyúttal megengedni, hogy a hitlevél szövege ünnepélyes alakban kiállítva, legmagasabb aláírás végett Felséged elé terjesztessék, és hogy az országgyűlés a legkegyelmesebben aláirt hitlevél átvétele végett Felséged színe előtt megjelenhessék.
Egyúttal méltóztassék a mellékelt koronázási eskümintát, amelynek tervezetét az országgyűlés küldöttsége a koronázási hitlevél tervezetével együtt Felségednek szintén átnyújtani bátorkodik, legkegyelmesebben tudomásul venni.
Egyidejűleg bátorkodom legalázatosabban kijelenteni, hogy a magyar országgyűlés képviselőháza folyó évi deczember hó 20-án tartott ülésében a legmagasabb koronázás alkalmával a nádori teendőket végző megbízottul engem választott meg, amely választáshoz a főrendiház ugyanaznap tartott ülésében hozzájárult.
Amidőn még legalázatosabban megjegyezni bátorkodom, hogy az esztergomi érsek Ő Eminentiája folyó hó 28-án az országgyűlés együttes megjelenése alkalmával fogja Felségednek ezen választáshoz való legkegyelmesebb hozzájárulását legalázatosabban kikérni, azzal a legalázatosabb kérelemmel bátorkodom Felséged elé járulni, hogy a mély tisztelettel bemutatott hitlevéltervezethez és eskümintához legkegyelmesebben hozzájárulni, s a nádorhelyettes választásának megerősítését illetve legfelsőbb elhatározását annak idején az országgyűléssel élőszóval legkegyelmesebben közölni méltóztassék.
Ezen legalázatosabb felterjesztés elfogadása reményében bátorkodom az ilyen értelemben szerkesztett legfelső elhatározás tervezetét idezártan 3/. alatt hódolatteljes tisztelettel bemutatni.
Tisza
A magyar ministerelnököm által bemutatott koronázási hitlevéltervezetet és eskümintát jóváhagyom s a koronázás alkalmával a nádori teendőket végző megbízott személyére vonatkozó jelentést tudomásul veszem.
Kelt: Bécsben, 1916. évi deczember hó 26-án.
Károly
Koronázási esküminta.
Mi, I. Károly, Isten Kegyelméből Ausztria Császára, Csehország Királya stb. és Magyarország e néven IV. Apostoli Királya, mint Magyarország s Horvát-, Szlavón- és Dalmátországoknak Örökös és Apostoli Királya, esküszünk az élő Istenre, boldogságos Szűz Máriára s az Istennek minden szenteire (!) hogy az Isten egyházait, Magyarország s Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok törvényhatóságait, s egyházi és világi minden rendű lakosait jogaikban, kiváltságaikban, szabadságukban, szabadalmaikban, törvényeikben, régi jó és helybenhagyott szokásaikban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Magyarország s Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét és területi épségét, valamint a Magyarországgal egy és ugyanazon állami közösséget képező Horvát-, Szlavón és Dalmátországok integritását és országos alkotmányát sértetlenül fentartandjuk, dicsőült II. András király törvényeit, kivéve mindazonáltal azon törvények 31. cikkének záradékát, mely így kezdődik: „Quodsi vero Nos", egészen azon szavakig: „in perpetuum facultatem", megtartandjuk; Magyarország s Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok határait és ami ezen országokhoz bármi jog és címen tartozik, el nem idegenítjük, se meg nem csonkítjuk, sőt amennyire lehet, gyarapítjuk és kiterjesztjük, s megteendjük mindazt, amit ezen országaink közjavára, dicsőségére és öregbítésére igazságosan megtehetünk. Isten minket úgy segéljen, s annak minden szentjei.
Elfogadta az országgyűlés képviselőháza 1916. évi december hó 18-án, főrendiháza pedig 1916. évi december hó 20-án tartott ülésében.
Báró Jósika Samu
a főrendiház elnöke
Szász Károly
a képviselőház alelnöke
Gróf Csekonics Sándor
a főrendiház jegyzője
Szojka Kálmán
a képviselőház jegyzője
A koronázási hitlevél szövegét lásd itt [3].
Jelzet: Magyar Országos Levéltár, Miniszterelnökségi Levéltár K 26 1916-I-3882 (1916-4525) 1054. cs. Eredeti, gépelt forrás
Degenfeld Lajos, Nógrád vármegye főispánja és Tisza István miniszterelnök levélváltása Ivánka László bárói címéről
1917. január
Kedves barátom!
103/1917. M.E. I.sz.a. aláírásod mellett egy hivatalos levél érkezett. Ivánka László Nográd megye sziráki járás főszolgabirájához, melyben értesíttetik, hogy Ő Felsége által bárói ranggal ruháztatott fel. Ezen levél tényleg hozzá Szirákra lett intézve, de összevetve a körülményeket, ugy ő, mint én azon nézetben vagyunk hogy a levél tévesen lett hozzá intézve, amennyiben ő nem nagybirtokos és megyei szolgálatán kívül a közügyekben jelentősebb szerepet sohasem játszott. Hanem valószínűleg rokonát a másik Ivánka Lászlót illeti, ki Hontmegye Felső-Szemerédi nagybirtokos, országos képviselő és kinek neje báró Frautenberg születés. Jelen soraimat azért intézem hozzád, mert nem szeretném hogy egy esetleges tévedés neked kellemetlenséget okozzon.
Arra kérlek tehát légy Kegyes értesíteni, hogy sejtelmünk való-e, vagy pedig a rangemelés mégis az idevaló Ivánka Lászlót illeti-e. Ha csakugyan tévedés volna e dologban, kérem utasításodat aziránt, hogy Ivánka minő eljárást kövessen, miáltal az esetleges tévedés reparálható lenne. Magán levelet kérek tőled, mit én Ivánka barátommal közölnék, a mi teljesen megfelelne, amennyiben ő már eleve kijelentette, hogy utasításod szerint fog eljárni.
Válaszod kérve, rokoni szeretettel vagyok.
Szirák 1917 Január 20
igaz híved
Degenfeld Lajos
Jelzet: Magyar Országos Levéltár, Miniszterelnökségi Levéltár K26 1917-I-2 (103.) (1094.cs.)
gr. Degenfeld Lajos Ő Exc.nak
Budapest, 1917.január 23.
Kedves barátom!
E perczben veszem leveledet; persze, hogy ostoba tévedés történt, a honti nagybirtokos Ivánka Laczi kapta a bárói rangot. Légy szives kérlek Ivánka főszolgabiró előtt e sületlen tévedést kimenteni s őt megkérni, hogy az iratokat azonnal küldje a miniszterelnökséghez vissza.
Szivből üdvözöl
igaz híved
Tisza s.k.
Az irat jelzete: Magyar Országos Levéltár, Miniszterelnökségi Levéltár K26 1917-I-2 (103.) (1094.cs.)
Beszámoló a koronázási album céljaira
1917. február
M a g y a r K i r á l y i M i n i s t e r e l n ö k
M.E. 790 szám érkezett 1917 III/25 Ezzel Elintézve
I. ügyosztály
Tárgy:
H i v a t a l b ó l
A képviselőház elnöki osztálytanácsosa félhivatalos megkeresése tárgyában, amelyben a képviselőházi koronázási emlékkönyv czéljaira a rendelkezésre álló adatok közlését kéri.
Az elnöki osztály tanácsosainak a másolatban itt fekvő félhivatalos levél kiséretében megküldetett az ügyirathoz másolatban csatolt összefoglalás.
További intézkedést nem igényelvén
a d a c t a teendő
Budapest, 1917. február hó 25-én
***
Tóth Ferencnek Másolat
Budapest, 1917. február 18.
K e d v e s B a r á t o m !
A kívánt adatokat a hozzátartozó listákkal együtt szives rendelkezésedre bocsátom.
Azt hiszem, felhasználandó anyagot adtam a koronázási album céljaira, szives elnézésedet kérem azonban, hogy formája szerint nyers anyagot küldök, ámde légy jó figyelembe venni azt a körülményt, hogy orvosi szigoru parancsra és utasitásra szanatóriumba vonulok vissza és teljesen kimerült állapotban iparkodtam teljesíteni kívánságodat.
Szivből üdvözöl
igaz hived
Marsovszky s.k.
I.
Királyi biztosok kinevezése.
Ősi szokás szerint a szent koronának és a koronázási jelvényeknek a várpalotából a koronázó templomba való átvitele és visszahozatala körüli teendők ellátása végett biztosok neveztetnek ki.
Az 1916 évi deczember hó 30.-án tartott koronázás alkalmából a m. kir. ministerelnök előterjesztésére Ő Felsége gróf Khuen-Héderváry Károly és gróf Dessewffy Aurél b.t. tanácsost nevezte ki királyi biztossá.
II.
Zászlós-urak helyettesítése.
Az előző koronázások alkalmával is megtörtént, hogy Ő felsége legmagasabb engedélyével egyes zászlósurak, akik magas koruk, illetve egészségi állapotuk fogyatékossága következtében akadályozva voltak a zászlósuri méltóssággal járó teendők ellátásával mások által helyettesitettek.
Ő Felsége IV. Károly megkoronáztatása alkalmából is felmerült a helyettesitések kérdése és pedig olyképpen, hogy egyes zászlósurak egyáltalában képtelenek voltak a szertartáson részt venni, igy tehát ezeknek általános helyettesitéséről történt gondoskodás, voltak pedig olyan esetek is, hogy a zászlósurak a templomi szertartás alatt képesek voltak a méltóságukhoz kötött teendőket ellátni, viszont pedig a lovas menetben helyettesítésükről kellett gondoskodni.
A
jegyzék pontosan ismerteti a helyettesítéseknek személyi vonatkozásait.
III.
Zászlóvivők.
A zászlóvivők kijelölésénél érvényre jutott az a felfogás, hogy IV. Károly király és Zita királyné Ő Felségeik megkoronáztatása alkalmából a hagyománynak megfelelően a koronázási zászlók vitele ugyan azon családoknak biztosittassék, akiknek tagjai az 1867. évi koronázási szertartásoknál hasonló minőségben szerepeltek.
Ugyancsak régi hagyományos szokások szerint a zászlóvivők az általuk vitt országzászlókat örök emlékül ereklye gyanánt megtarthatták.
IV.
Aranysarkantyus vitézek.
Tekintettel arra a körülményre, hogy az 1916. évi koronázás a háboru harmadik esztendejében ment végbe, az aranysarkantyus vitézek kijelölése összefüggésbe hozatott harcztéri érdemekkel, s az aranysarkantyus vitézségre csak olyan férfiak hozattak legfelső helyen javaslatba, akik komoly harcztéri szolgálattal érdemesültek erre a magas kitüntetésre s emiatt szem előtt tartatott az a körülmény is, hogy harcztéri szolgálat által érdemesült olyan egyének üttessenek aranysarkantyús vitézekké, akik az ellenség előtt tanusitott vitéz magatartásukért háborus kitüntetésben részesittettek.
V.
A Diplomácziai testület meghivása
A ministerelnök a magyar kormány nevében felkérte a közös külügyminister urat a Bécsben akkreditált missiók vezetőinek és a külképviseleti diplomáciai testület személyzetének meghivására.
Helyszüke miatt a templomban csak a missiók vezetői dámáikkal együtt voltak elhelyezhetők, a diplomáciának egyéb tagjai pedig a pénzügyministerium palotájába hivattak meg a kormány részéről.
A diplomaták kivétel nélkül meghivót kaptak a koronázási ebédre és ugyanide meghivattak a missiók vezetőinek feleségei.
Meghivattak végül a koronázási szertartásokhoz a Budapesten székelő tényleges főkonsulok és pedig a német birodalmi, a török, a bolgár, az amerikai és az argentinai főkonzulok, akik valamennyien hivatásbeli diplomáciai tisztviselők. Ezeknek a főkonsuloknak nejei meghivót kaptak a pénzügyministerium diszhelyiségeibe, ahonnan végignézték a koronázási szertartásokat.
Megjegyzendő, hogy a tiszteletbeli főkonzulok a koronázási ünnepélyre hivatalos meghivót nem kaptak.
VI.
Az osztrák Reichsrat meghivása.
A ministerelnök félhivatalos levelet intézett az osztrák ministerelnökhöz, közbenjárását kérve, hogy a magyar kormány meghivását közvetitené az urakháza, illetve a képviselőházi elnökséghez.
A meghivásban előrebocsáttatott, hogy a küldöttség tagjai közül házanként csak 10-10-en lesznek a templomban elhelyezhetők, a többiek részére pedig megfelelő elhelyezés helyeztetett kilátásba. Ezeka templomból kiszorult osztrák vendégek a pénzügyministerium palotájához kapcsolt tribünön helyeztettek el.
VII.
A sajtó képviselőinek elhelyezése.
Nagy körültekintést igényelt a sajtó képviselőinek elhelyezése, kiváltképp azon okból, mert a koronázási menet rövid utvonalán aránylag csak kevés nézőközönség volt elhelyezhető.
Mivel tehát a koronázási szertartások lefolyását aránylag nagyon kevesen láthatták, a legmesszebbmenő könnyitéseket kellett a sajtó hivatalos képviselőinek biztositani a hirszolgálatnak pontos ellátása végett.
A legtöbb nehézségek a templomi elhelyezés körül mutatkoztak, sikerült azonban a jogos igényeket kielégiteni azáltal, hogy három különböző helyen helyeztettek el a sajtó képviselői a templomban és pedig: a diplomaták páholya feletti tribünön, ahol elsősorban a külföldi sajtó képviselői, ezenkivül pedig rajzolók helyeztettek el a baptistoriumban, végül pedig az emeleti loggiákban összesen 50 helyet sikerült a sajtó képviselőinek biztosítani a templomban.
A hirszolgálatnak ellátása érdekében a laptudósítók és a képes lapok rajzolói elönyös helyeket kaptak a tribünökön is, továbbá igazolványok a hivatásos fényképészek részére, akik a müvészi albizottság által kiszemelt és megjelőlt pontokról készítettek felvételeket.
VIII.
Az apostoli legátus meghivása.
Ősi szokás szerint a magyar királyok megkoronáztatása a szent szék képviselőjének jelenlétében ment végbe.
A ministerelnök IV. Károly Ő Felsége megkoronáztatása alkalmából érintkezésbe lépett a közös külügyminister urral, aki az apostoli legátus meghivása iránt a szokásos diplomáciai lépéseket megtette.
A pápa őszentsége a bécsi nunciust gróf Valfré bibornokot bizta meg apostoli legatusi minőségben személyes képviseletével.
Jelzet: Magyar Országos Levéltár, Miniszterelnökségi Levéltár K 26 1917-I-2 (790.) (1094.cs.)
Brassó városa felajánlja a törcsvári kastélyt az uralkodónak
Budapest, 1917. évi február hó 19.
M. Kir. Miniszterelnökség
Érk:1917 Már. 17 1011.sz.
Ő császári és apostoli királyi
FELSÉGÉHEZ
hódolatteljes felterjesztés
Gróf Tisza István
magyar királyi ministerelnöknek
a törcsvári kastélynak Brassó rendezett tanácsu város részéről történt felajánlása tárgyában.
Legkegyelmesebb Úr!
Brassó rendezett tanácsu város képviselőtestülete FELSÉGED megkoronáztatásának küszöbén, mult évi deczember hó 28-án az ellenség kiveretése után tartott első képviselőtestületi ülésében legelőször is alattvalói hüséggel megemlékezvén FELSÉGED trónraléptéről, elhatározta, hogy a koronázási ünnepély alkalmából tántorithatatlan hüségének jeléül ajándékul felajánlja a birtokában levő törcsvári kastélyt.
A város képviselőtestületének ezen elhatározása odaadó alattvalói hüségből és rgaszkodásból fakadt és Brassó városa ezen legmélyebb hódolatának legkegyelmesebb elfogadása ugy a városnál, mint országszerte is a legnagyobb örömmel fogadtatnék.
Ezért bátorkodom FELSÉGEDNEK legalázatosabban javasolni, hogy a felajánlott ajándékot elfogadni és az e részben szükséges intézkedések megtételére felhatalmazni méltóztassék.
Ezen javaslat értelmében a Brassó
város képviselőtestülete által megkoronáztatásom alkalmából felajánlott törcsvári kastélyt hüségének és ragaszkodásának jeléül, mint Magyarország mindenkori apostoli királyának szánt ajándékot örömmel és szivélyes köszönettel elfogadom és magyar ministerelnökömet felhatalmazom, hogy az e részben szükséges intézkedéseket első főudvarmesteremmel való egyeztetésben tegye meg.Kelt Badenben, 1917. évi márczius hó 14-én
Károly
Brassó vármegye főispánjának.
Ő császári és apostoli királyi Felsége folyó évi március hó 14.-én kelt
elhatározásával a megkoronáztatás alkalmából Brassó r.t. város képviselőtestülete által hüségének és ragaszkodásának jeléül felajánlott törcsvári kastélyt, mint Magyarország mindenkori királyának szánt ajándékot örömmel és szívélyes köszönettel elfogadni méltóztatott. hivatkozással folyó évi január hó 15.-én 106. szám alatt kelt felterjesztésére, felkérem Méltóságodat, hogy Ő császári és apostoli királyi Felsége ezen lf. elhatározását örvendetes tudomásul Brassó r.t. város képviselőtestületével közölni sziveskedjék.Budapest, 1917. március 21.
Bárczy
Tisza
Jelzet: Magyar Országos Levéltár, Miniszterelnökségi Levéltár K 26 1917-I-2 (1011.) (1094.cs.)