Bevezetés 

A Francia Szocialista Párt hetilapja, az Unité (egység) "Az igazság ahogy én látom" című rovatában Francois Mitterrand, a párt főtitkára hétről hétre személyes hangú publicisztikát közölt az aktuális politikai, közéleti kérdésekről. Egyik írásában a Kádár Jánossal való előző évi találkozójáról is megemlékezett. Ebben kitért az 1956-os forradalom előzményeire, vérbefojtására, és Kádár János 1956-os szerepére. Előbb Kádár, majd a magyar-szovjet kapcsolatok kapcsán egy meg nem nevezett "legfelső vezető" szavait idézte. Írásának ez, az alábbiakban - a korabeli hivatalos fordításban - közölt részlete, a cikk eufemisztikus hangvétele ellenére, nem kis felháborodást váltott ki magyar pártkörökben. Az MSZMP illetékesei, ahogy tudomást szereztek az esetről, rögvest úgy döntöttek, hogy "udvariasan, de határozottan" tiltakoznak a Francia Szocialista Párt vezetésénél Mitterrand szerintük "inkorrekt eljárása" ellen. Ahogy fogalmaztak "nyilvánvaló félreértésről vagy tévedésről van szó, amelynek okait nem értjük.".

Az "igazságot" ugyanis Budapesten másként látták.

Forrás 

Francois Mitterrand: Az igazság ahogy én látom
(Megjelent: Unité, 1977. október 14-20.)
/részlet/

Kádár nagy megbecsülést élvez Kelet-Európa országaiban. Az oroszok kíméletesen bánnak vele. Bölcsnek tartják. Megjelenésében az is. Ez az egyszerű, szomorú arcú, típusöltönyt viselő, csendes hangon beszélő ember nem a hivatalos palotákban lakik, hanem saját otthonában. Visszautasít mindenfajta különleges protokollt, nem engedett teret sem a durva, sem a kifinomult személyi kultusznak. Keveset látják a nyilvánosság előtt. Nevét a sajtó nem írja le minduntalan csak akkor és annyiszor, amennyit az információ közlése indokol. Valószínűleg gyötrik az 1956-os események. Hozzám intézett szavai ezek voltak: "Szeretném megvilágítani Önnek mi is történt. Igen, a felkelés jogos volt és Rákosi diktátor. De Nagy túl messzire hagyta magát sodorni. A lehetséges legvégső határig támogattam őt. De, ami lehetetlen és elfogadhatatlan volt: megdönteni a kommunista rendszert. Az erők egyensúlya ezt sem az országon belül, sem külpolitikai vonatkozásban nem tette lehetővé. Az amerikaiak, hiú reményeket táplálva, ostobán veszélynek tettek ki barátaikat és sok más embert is. Lemondani a Varsói Szerződésről - ez utolsó hiba volt: ki gondolta volna, hogy a Szovjetunió csak néző marad?

Az eszmecserét követő ebéden a párt egyik legfelső vezetője újra visszatért erre a kérdésre: "A Szovjetunió nem cselekedhetett másként. Szenvedélyes hazafi vagyok, mint ahogy mások is Magyarországon. De meg kell mondanom, hogy hazánk ritka és rövid időszakoktól eltekintve, sohasem volt szabad ország. Körülöttünk három birodalom uralta Európa közepét: a török, az osztrák és az orosz. Mi, kis nép lévén, bármennyire is büszkék vagyunk történelmünkre, elszenvedtük gyámkodásukat. Még szerencse, hogy élhettünk, földünkön - igaz megcsonkított földünkön - maradhattunk. Fejleszthettük kultúránkat. Ezt úgy érhettük csak el, hogy megtanultunk - ahogy Önöknél mondják - oda-odadobni egy részt, hogy megmenthessük a többit. Ma a birodalom orosz. És kommunista. Mi kommunisták vagyunk, ami esélyt ad nekünk. Nem vagyunk sem oroszok, sem szlávok, ami arra kényszerít bennünket, hogy a türelem erényét gyakoroljuk. Nekünk nincsenek meg - egyáltalán lesznek-e valaha - az önálló diplomáciához eszközeink. A szovjet hadosztályok földünkön vannak, többen vannak, s persze jobban felszereltek, mint a mi hadseregünk. Külső elkötelezettségünk ellenszolgáltatásaként belpolitikánkban igyekszünk kárpótolni magunkat. Ez teljes egészében a mi politikánk. És úgy vélem, sikerre visszük. A gazdasági tevékenység, ha nem is elégít ki bennünket, jó ütemben fejlődik. Diverzifikáljuk nemzetközi kapcsolataikat, s ezalatt a nyugatot is értem. A szabadság levegőjét kezdjük nálunk lélegezni."

Kádár mielőtt elváltunk volna, több ízben is megismételte, mintha a jelen igazolná a múltat: "Nagy kivégzése után két évvel, a bejelentett amnesztiát követően Magyarországon csak néhány száz politikai fogoly maradt. Napjainkban már egyetlenegy sincs."

Milyen különösek a történelem útjai!

MOL. M-KS-288-32. 1977. (Magyar Országos Levéltár - MSZMP iratok - Külügyi Osztály /Nemzetközi Pártkapcsolatok Osztálya/ - Franciaország 1977.)