Bevezető

Kovács Alajos a magyar statisztika eddigi történetének - mind munkásságát, mind pedig hazai és nemzetközi elismertségét tekintve - egyik legkiemelkedőbb alakja volt.

1877-ben született Gyöngyöspüspökiben, és 1963-ban hunyt el Budapesten. A budapesti tudományegyetemen 1898-ban állam- és jogtudományi diplomát szerzett, s még ugyanebben az évben a Statisztikai Hivatal szolgálatába állt, ahol gyorsan megindult a felfelé vezető úton. Elsősorban a demográfia terén tűnt ki tehetségével. Közreműködött az 1900-as és az 1910-es népszámlálások lebonyolításában, anyagának szerkesztésében, elemzésében és kiadásában. Az 1910-es népszámlálásban már vezető szerepet játszott.

Az I. világháború utáni összeomlást követően részt vállalt a béketárgyalások előkészítésében, sőt a Magyar Békeküldöttség szakértőjeként részt is vett a tárgyalásokon Neuillyben.

Kovács Alajos

Az 1920-as népszámlálást az ő irányításával tartották. Ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.

1924-ben - helyettes államtitkári ranggal - a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal igazgatójának nevezték ki, 1936-ban pedig - a Hivatal vezetői státuszának időközbeni megváltoztatása következtében - elnökként ment nyugdíjba. Nyugdíjazása alkalmából államtitkári címet kapott.

Több nemzeti statisztikai társaság (mexikói, finn) tiszteletbeli tagjává, 1926-ban pedig a Nemzetközi Statisztikai Intézet rendes tagjává választották. 1930 októberében a kormányzótól megkapta a Corvin-koszorút. A két világháború között a névmagyarosítás egyik élharcosa volt. Tudományos tevékenységét nyugdíjba vonulása után is folytatta. Az 1938-as bécsi döntésnél is részt vett a tárgyalásokon az Imrédy-kormány statisztikai szakértőjeként.

1945 áprilisától a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai Rendészeti osztálya népellenesség vádjával folyamatosan zaklatta. 1945. október 6-án „újra" letartóztatták, és a Toloncházba internálták. Az internálásból 1946. április 13-án szabadult. 1948-ban a népbíróság a háború előtti politikai tevékenységéért öt év börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. 1949 novemberében a Népbíróságok Országos Tanácsa büntetését két évre mérsékelte, s ebből 19 hónapot kitöltöttnek vett, ezért végül is 1948. december 7-től 1950. április 4-ig ült börtönben.

1949. április 13-án kizárták a Magyar Tudományos Akadémia tagjainak sorából.

1951. június 29-től 1953. augusztus 27-ig - mint volt horthysta államtitkár, illetve a Magyar-német Társaság társelnöke - a Szabolcs-Szatmár megyei Gáva községben kitelepítettként egy egyszobás lakrészben lakott feleségével együtt.

Halála után hagyatéka a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárába került. E hatalmas anyag feldolgozása során kerültek elő sorszámmal ellátott Bevételi és kiadási naplói. 18, ceruzával, saját kezűleg írt napló került elő a hagyatékból, amelyek 1906. augusztus 1-től 1961. november 6-ig, azaz több mint 55 éven át tartalmazzák a szerző családjának bevételeit és kiadásait. (A 13. sorszámú napló még nem került elő, s az is lehet, hogy az adatok feljegyzését Kovács Alajos 1961 novembere után is folytatta.) Már egymagában ezért is hatalmas forrásértékűek e naplók, de Kovács Alajos az „anyagiak könyvelésével" párhuzamosan a napi étkezéseket is feljegyezte a reggelitől a vacsoráig. És ami még ezeknél is érdekesebb, időnként, röviden - „Pro memoria!" vagy "NB" indítással - élete kritikus eseményei is bekerültek a naplóiba.

A 6. számú naplójában a miskolci 10/II. hadtápzászlóaljhoz való bevonulása állomásairól, illetve a zászlóalj tisztikaráról tesz említést. Eközben napról napra nyomon követhetjük kisebb nagyobb kiadásait, vásárlásait. Mivel e tételek hosszú oldalakon való bemutatása türelmet követel az olvasótól, ezért ízelítőül csak egy rövidebb részletet mutatunk be, ami egyúttal utal a szerző életére is. Ezek a feljegyzések jól mutatják, hogy szerzőjük mennyire aprólékos, szinte mániákusan precíz volt. Önkényesen kiemeltünk egy 1915 januárjától áprilisáig tartó bejegyzéssort.

Forrásközlésünk második részében a 15. és a 16. sorszámú naplók beírásaiból, pro memoriáiból közlünk bejegyzéseket, amelyek már a szerző II. világháború utáni sorsát mutatják be. Kovács Alajos az ellene lefolytatott népbírósági eljárásról, elítéltetéséről, valamint a börtönbeli állapotokról, illetve az ott vele kapcsolatba került emberekről ír. Érdemes végigolvasni a névsort, hiszen olyan személyeket találunk ott, akiknek a neve ma is ismerősen cseng. Elég csak Eszterházy Pál hercegre, Hóman Bálintra, Rácz Jenőre, Dálnoki Veress Lajosra utalni, illetve Lénárd Ödön piarista szerzetesre, aki ekkoriban kezdte évtizedekig tartó, többször megszakított börtönéveit. Mellettük neves egyházi személyek, Baranyay Jusztin, Páter Kerkay Jenő is társa volt a börtönben. Találkozhatunk Matolcsy Mátyással is, akit a napisajtó emleget manapság. Érdekes, hogy a naplóíró sok ismert személynél nem utal a foglalkozásra, a kevésbé ismerteknél viszont általában odaírja a hivatali titulust, vagy a szakmai végzettséget.

Később beszámol kitelepítéséről, illetve annak körülményeiről is, amit a napló szenvtelen hangvétele szerint belenyugvással tűr.

A naplórészlet bejegyzéseit a mai helyesírási szabályoknak megfelelően, de a korjelző kifejezések megtartásával közlöm.

Források

1.

Részlet a Bevételi és kiadási napló 6. kötetéből

(1914-1915)

Pro memoria!

[1914.] Aug. 22-ére hívtak be katonának Egerbe a miskolczi 10/II. hadtápzászlóaljhoz. Szept. 6-ig voltam Egerben, szept. 7., 8., 9-én Pozsonyban, szept. 10. - decz. 1-ig Nagymegyeren, decz. 1- decz. 23-ig Ekecsen, ill. Apáczaszakállason, decz. 25. - 1915. január 15-ig Lissán (Csehország) január 15. - márcz. 30-ig Milowiczon, márcz. 31. - ápr. 15-ig Plauban.

A

• Zlj. parancsnok: Takács Ferencz ny. őrnagy.
• segédtiszt: Gara Miklós, főhadnagy, nagybérlő, Girincs (Zemplén)
• gazd. főnök: Szabó Sándor, alapítv[ányi] tisztviselő, Eger
• élelm[ezési] tiszt: Hecser Béla, kereskedő, Eger
• orvos: dr. Davidovics Jenő, orvos, Sátoraljaújhely, később (novembertől) dr. Lóránt Gyula, orvos, Bpest
     

I. század. Parancsnok: dr. Erlach Sándor, ügyvéd, Eger

Szakaszpar[arancsnok]:

Pamlényi Béla, káptalan gazd[a]tiszt, Eger
dr. Krausz Béla, ügyvéd Bpest
Berkó Sándor, járásbíró Gyöngyös
dr. Navora László, t[ör]vényszéki. bíró, Bpest
  

II. század: Parancsnok: Mezei Géza, malomtulajdonos, Eger

Szakaszparancsnokok:

dr. Legeza János, ügyvéd, Sátoraljaújhely (meghalt febr. 10-én)
Kovács Alajos
dr. Csák István, ügyvéd, Mezőkövesd
Wind Géza, építészmérnök Eger
Szántó Géza, urad[almi] főintéző, Kartal
  

III. század, parancsnok: dr. Zselavay János, megyei főlevéltáros, Eger

Szakaszpar[ancsnok]:

dr. Holitscher Márk, ügyvéd, Budapest
Kurcz Jenő, adóhiv[atali] tiszt, Gyöngyös
Bariska Mihály    „    „        „
22-ből 9 zs. [?]                       dr. Székely Dezső ügyvéd

[...]

Április 16-ától újra itthon, hála legyen a jó Istennek!

2.

Részlet a Bevételi és kiadási napló 15. kötetéből

(1945-1950)

[1945.] Ápr 13-án letartóztattak és csak júni. 28-án kerültem szabad lábra! 2½ hónapig voltam fogságban; ápr. 13-20. a II. ker. kapit[ányság]on; ápr. 20. - máj. 4. az Andrássy út 60-ban. és máj. 4-től a Markó u-ban.

Megjegyzendő név:

Cserna János!

[...]

1945. okt. 6-án újra letartóztattak és a Tolonc házban internáltak.

[...]

Pro memoria!

1946. ápr. 13-án szabadultam az internálásból hála legyen az örök Istennek! 1946. febr. 14-ig voltam a Toloncházban onnan a Buda-Dél táborba helyeztek át. Előnye is volt tisztább volta, viszont rosszabb volt a hálóhely (deszkapriccs), azon kívül febr. 22-től munkára is ki kellett menni. Először az óbudai hajógyárba kellett kijárni, ahol d. e fűrészeléssel és műszerek smirglizésével foglalkoztam. Közben 10 napi vesztegzár volt, amikor nem lehetett kimenni. Ápr. 6-tól az Elektromos Művekhez helyeztek át, ahol a könyvtárba osztottak be. Itt nekem kedvemre való munkát végeztem. Mindennél többet ért azonban a teljes szabadulás, amely ápr. 12-én jött „Korára való tekintettel". N[ota]B[ene]! 1946. jan. 7-én is volt közben népbírósági tárgyalásom, amelyen az ügyvédem újra kérte az elnapolást azzal, hogy míg fogságban vagyok, nem tudja a védelmet ellátni, mert nekem a védelemhez iratokat, újságcikkeket kell előkeresnem. A népbíróság helyet adott a kérelemnek, sőt az ügyvédre bízta, hogy ő jelentse, ha a védelemmel elkészül, akkor tűzik ki a tárgyalás napját. Pontosan azon a napon szabadultam, mint amelyen tavaly letartóztattak!

[...] 

NB! Okt. 3-ra megint ki volt tűzve tárgyalásom, de újra elnapolták egy igazságügyminiszteri rendeletre való hivatkozással, amely a szabadlábon lévő vádlottak ügyét általánosságban elnapolta a foglyos ügyek javára.

 [...]

Dec. 9-re tévedésből kitűzött tárgyalást újra elhalasztották.

 [...]

[1947.] Jún. 19-re tárgyalás kitűzve. Betegség miatt elhalaszt[va].

Pro memoria!

1948. dec. 6-án volt a tárgyalásom. A Tutsek Gusztáv tanács (ügyész Kertész Endre) a nélkül, hogy érveimet meghallgatta volna, 5 évi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélt. Azonnal letartóztattak, és másnap a Gyűjtőfogházba vittek. Ott a jobb I. osztályon helyeztek el: 1949. júl. 19-én a j[obb] III-ba, onnan dec. 12-én a Kisfogházba kerültem. Eleinte minden héten lehetett írni, és bármenyi levelet kapni. Újságot is járathattunk febr. 15-ig. Hetenkint 5 kilós élelmi csomagot lehetett kapni, a szennyes ruhát hetenkint hazaküldeni, helyette minden héten hazulról tisztát kaphattunk. Az újságot már febr. 15-én beszüntették; a csomagot redukálták 2 kilóra, amit csak két hetenként kaphattunk. Levél helyett csak lev[elező] lapot írhattunk, és kívülről is csak hetenkint egy levelet, később egy lev[elező] lapot írhattak. Dec. végén a csomagot végkép beszüntették, azután csak pénzért lehetett „spejzolni", de csak két hetenként 15 frtig, amiben a cigaretta is bent volt. Eleinte a könyvtárból könyveket kaptunk, amelyeket hetenként cseréltek. Fokozatosan elvették a saját könyveinket, azután nem adtak a k[öny]vtárból, elvették a nyelvtani könyveket is, végül már csak az imakönyvek maradtak. A beszélőt, ami 6 hetenként volt, később 2 hónapra tolták ki. Nov. 4-én (1949) a

Osztályvezető volt Mihalicska őrm[ester]! helyettese Tündik!

[...]

Új kezdés

1950. ápr. 5. Fogságból hoztam         81. 50 [forint]

[...]

 Fogolytársaim 1948 dec. 7. - 1950. ápr. 4.

Egy cellában hosszabb, rövidebb ideig:

• Karsai Géza Beszkárt (Berhida)
• Oláh József, hentes, Zalaegerszeg
• Eisenstock Gyula, Beszkárt főtisztv[iselő], Szabóky u. 51.
• Cz. Kiss József, hentes, Kaszaper, Csanád m.
• Ács Bálint, földműv[es], viceházm[ester], Lajos u. 91.
• Götz Géza, cs[endőr] alezr[edes], Czegléd
• Széki Gábor, detekt[ív]
• Draskóczy László, textilkeresk[edő], Wekerle S[ándor] u.
• Gigler Péter, Nyim, Somogy m[egye]
• Bonyhádi Imre, Bosch cégnél
• Bánkövi Henrik, főhadnagy
• Hegedűs Attila        „          Kresz G[éza] u. 53/3.
• Mészáros Zoltán, kultuszmin[isztériumi] mérnök
• Kiss-Orosz László dr., elmeorvos, Szász K[ároly] u. 2.
• Regéczi Kiss Zoltán dr., újságíró, ügyvéd
• Varga Pál, postatiszt, Jászberény
• Zuber Gyula dr. f[öld]m[űvelésügyi]min[isztérium], munkásügyek, Makó
• Horváth Gyula dr., vár[osi], tanácsnok          „
• Czibere Kálmán, ügyvéd, Miskolc
• Reviczky György, vízitárs[ulati]. ig˙[azgató] mérnök, Mátészalka
• Jambrich János, földbirt[okos], Somogy m.
• Rivészy József, őrnagy
• Máté István, párttitkár
• Szabó Józsefné, X. Állomás u. 24.
• Nagy Valér, főkap[itány]
• Kovács József, r[endőr] tan[ácsos]
• Drinóczy Mihály máv[ MÁV] intéző Drin Kat.[?] R[ákos]palota Bethlen u 107.
• dr. Ráthonyi Zoltán min[isztériumi] o[osztály]tan[ácsos] 
• Arany Bálint, golyóscsapágy mérn[ök], Abonyi u. 6.
• Csekmey Hoffmann Lajos, újságíró
• Perényi Géza cs[endőr] ezr[edes], főispán, B[alassa]gyarmat
• Vásárhelyi Zoltán vámsz. főtan[ácsos], Bocskay u. 3
• Csurilla Lajos r[ómai] k[katolikus] pléb[ános]rk Kenézlő
• Ardai Tibor jezsuita, Szeged, apja Csalog u. 50
• Széchenyi László ig[azságügyi] min[misztériumi] számv[evőségi] tan[ácsos]ig. min. számv.
• Bajai László r[endőr] fog[almazó], anyja Pitithőriné [?], Csillag u. 35
• Hegedűs László, ezredes, Nárcisz u. 24., özv. Segesváryné
• Vásáry Miklós, földbirt[okos], Debrecen
• b[áró] Brandenstein Antal, ezredes, Rákosliget II. 33.
• Lázár János, százados
• dr. Solty Ernő, min[iszteri] tan[ácsos], Föld[művelésügyi] min[isztérium]
• dr. Walton Ágoston, ügyvéd, Iskola u. 8.
• Kunder Antal, v[olt] 
  miniszter

  	[X] Kunder Antal (1900–1968), eredetileg katonatiszt, kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter a Sztójay-kormányban.

• dr. Jancsurkó Gábor, ügyvéd, Újvidék
• Dálnoki Veres Lajos, vezérezredes
• Lénárt Ödön, piarista, Bp.
• Dorosy Dezső, kuriai tan[ács] eln[ök], Király u. 65 (szab[adul] V. 14)
• Kékessy Rudolf, gyáros, Vác
• Francsics László, Mabi alig[azgató]
• Bardócz Vilmos Ibusz tisztv[iselő]
• Bagaméri József, százados
• Siménfalvy Sándor, min[misztériumi] o[sztály]főn[ök] Belügy[minisztérium]
• Náray Szabó István műegy[etemi] tan[ár], Tass v[ezér] u. 20.
• Császár Elemér          „    -    „
• Papp Gusztáv, tábl[a]bíró, Debrecen
• Fekésházy[?] László, árv[aszéki] ülnök, Nyíregyh[áza]
• Deák Gedeon, őrnagy
• Péter György, százados
• Füvessy Imre, p[énz]ü[gyi] számt[iszt] Kecskemét
• Halász Zoltán hadbíró, őrn[agy]
• Horváth Zoltán, ezredes
• Miskolczy Ágost, kormány sz[óvivő]. Margit kör[út] 56. (szab[adul] V. 26)
• Gribovszky György, r[endőr] főfelügy[elő]
• Kisházi Mihály, képv[iselő] Esztergom

Egyéb foglyok, akikkel ott találkoztam vagy megismerkedtem:

• Tasnády Nagy András [popup title="v[olt]. min[iszter]" format="Default click" activate="click" close text="Az Imrédy- és a második Teleki-kormányban igazságügy-miniszter volt."]
• Antal István                        „
  Rácz Jenő                            „
  Szakváry Emil                     „
  Törs Tibor [...] aleln[ök]
  Sándor Jenő, min[isztériumi] o[sztály]főn[ök]
  Toma Frigyes, mérn[ök], kam[arai]titk[ár], Schwarzer F u. 4.
  Ilovszky János
  Juhász János, ügyvéd, Szolnok
  Matolcsy Mátyás
  Lukács Béla
  Koller N. színész
  Kozmovszky Tibor
  Hóman Bálint
  Róth Kálmán, bányaig[azgató]
  Ficzere Jenő, főszolgab[író] Tiszafüred
  Szabó János Beszkar[t] ig[azgató]
  Fodor István képv[iselő] Szeged
  Stirling György, Kultuszmin[isztériumi] tisztv[iselő]
  Stefler, orvosjelölt
  Pastinszky Miklós, tanár, Ráday u. 22.
  Sztankovits István, kereskedő, Hegyalja út (szab[adult] Tromb[itás] út 28.[-ba])
  Dózsa László, r[endőr] fog[almazó], Légrádi u. 11.
  Sárkány Kálmán, t[örvény]széki tanácselnök, Csák, Ostrom u. sarka
  Keresztessy, min[iszteri] tan[ácsos] Kultusz[minisztérium]
  Hetessy Kálmán, hadbíró
  Kádár Mihály, orvos
  Tóth Ferenc,      „
  Lengyel Zoltán,  „
  Gecsó Lajos, ügyvéd
  Mocsár József, Ecsed, csendőr
  Temesváry László, N. Bozsok eln[ök]
  Felicides Román, államtitk[ár]
  h[erce]g Esterházy Pál
  Gr[óf] Széchenyi György, főispán
  Gáspár Jenő író
  Váró Andor, újságíró
  Magasházy László
  Sibelka-Perleberg Artur, min[iszteri] tan[ácsos]
  Billnitzer N., altábornagy
  Horváth Gábor, Eszterh[ázy] jogtanácsosa
  Kerkay N jezsuita ActioCat[olica]
  Bóka László vil[ági] pap
  Vid N., jezsuita
  Vajkay bankár Markó u. 7.
  Földes, nagykereskedés, (Fürst ... 7/b)?
  Baranyay Jusztin

3.

Részlet a Bevételi és kiadási napló 16. kötetéből

(1951-1953)

[1951.] Július 1-től Gáva. Szabolcs m.

Lenin u. 125.

 [...]

Pro memoria!

1951. jún. 29-én reggel ¼ 7 kor egy rendőr hozta a kiutasító végzést, amely szerint 24 óra alatt kiürítendő a lakásunk, illetőleg azt át kell adnunk, és kitelepítenek bennünket Gáva községbe, Szabolcs megyébe Lenin u. 125 sz. házba özv. Kántor Sándorné lakásába. Egész nap lázasan készülődtünk, Aranka este ½ 10-ig segített és sokan mások is. Éjjel 12-től 3-ig aludtunk, akkor már jöttek értünk teherautóval. Még egy házaspárt raktak fel a bútorokkal Riomfalvy Dániel tábornokot, akikkel azután egy kocsiban is utaztunk Tiszabercelig, ők odamentek. 5 óra előtt már a személykocsiban ültünk, de csak déli ¾ 12-kor indultunk a Magdolnavárosi p. u-ról, Cegléden, Szolnokon, Debrecenen át, és csak este ¾ 11 kor érkeztünk Nyíregyházára. A vonaton még megismerkedtünk Fáy Zoltánnal, aki Bujra és Németh József altábornaggyal, aki Nagyhalászra ment. Ugyancsak velünk jött Lakics Sándor min. tan (Vencsellő) feleségével Kuncze Máriával, Payr Hugóné (Gáva), Hazay Radó min tan (Gáva) Kacskovics ezredes és neje (Gáva), Pusztai Viktor rendőrfőtan. (Gáva), Lugosi borkereskedő (Gáva) és még többen (Boda Dezső ügyvéd és neje Gáva, Móricz alezr. és neje Gáva, Kárpy József könyvszakértő neje és fia Gáva). Nyíregyházán hosszas huzavona volt, mert a bútorokat át kellett rakni keskeny nyomtávú kocsikra. Megvárták, míg hajnalodik, de sokára lett félig-meddig kész. ½ 8-kor reggel elindítottak bennünket, de bútorok nélkül. Mi 9 kor érkeztünk meg a gávai állomásra, félórai gyaloglás után a kézi podgyásszal szállásunkra. Szerencsére elég jó szobát kaptunk 5.6x6.5 méteres, udvari tiszta világos, padlós, villanyvilágítással ellátottat. Rajtunk kívül csak a háziasszony, középkorú özvegy asszony és 74 éves anyja laknak a házban. Hosszú, nagy udvar, tágas istálló, a kút a ház végén, az árnyékszék még messzebbre (80 lépés) A bútorokon sok sérülés esett, egy csomó láb kiesett vagy kitört, útközben fogni kellett a zötykölődő bútorokat, így is leesett két szekrény, újabb kár. 3 napi virrasztás után végre kialudtuk magunkat egészség elég jó. Most Isten kezében vagyunk, mi lesz még velünk, annak csak ő a megmondhatója!

Utóirat

A Kitelepítés 26 hónapig tartott. 1953 aug. 27-én kaptuk meg a felmentést, én másnap a gyorsvonattal Bpestre utaztam Arankáékhoz; másnap kimentem Felsőgödre Balthazárékhoz, ahol kivettem a felajánlott szobát. Tusikám szept. 1-jén jött fel, miután feladta a bútorokat. Azóta itt élünk, egyelőre két helyen, míg végleg eldől a lakás kérdése. Isten így is megsegített bennünket!