Bevezető

A sportélet tisztasága örök témának számít, mind a sportrajongók, mind a sportolók

. Az alapkérdés: az etikailag tiszta győzelem az igazi, míg az eladott mérkőzés morálisan vállalhatatlan. Arról, hogy futballmérkőzések eredményeit , minden focirajongónak markáns véleménye van: igen, vannak olyan meccsek, amelyeknek eredményét előre eldöntötték, aki nem bundázott, nem is igazi futballista. A vélemények atekintetben oszlanak meg, a magyar sporttörténet mely mérkőzéseit adták el, és melyeknek tiszta az eredménye. Ilyen szempontból vitatott például az 1983-1984-es szezon utolsó fordulójában játszott, 6-6-os döntetlennel végződött Volán-Honvéd mérkőzés, melynek eredményét törölték, így

Esterházy Márton

Esterházy Márton nem lett gólkirály, a focista azonban manapság is azt állítja, hogy az nem volt bundázott . Grosics Gyula, a legendás Aranycsapat tagja, akkoriban a Volán Labdarúgó SC elnöke, az MLSZ elnökségi tagja abban látta helyzet megoldását, ha a játékosok hivatalosan annyi fizetést kaptak volna, hogy nem érte volna meg nekik bundázni, ezen felül pedig az erkölcsi tartás fontosságát és az utánpótlás nemzedék megfelelő nevelését.

1983 legelején a napilapok hírt adtak arról, hogy „sportfogadással összefüggő visszaélések alapos gyanúja" miatt előzetes letartóztatásba kerültek budapesti, kiskunfélegyházi, kecskeméti és szekszárdi lakosok. Más szóval, „egyes, alacsonyabb osztályú labdarúgócsapatokat" megvesztegettek annak érdekében, hogy a totóban szereplő mérkőzések a megkörnyékezők számára

alakuljanak.

Mi is a totó játék? A játék lényege röviden az, hogy futballmérkőzések eredményére lehet fogadni. Aki az első csapat győzelmét tippeli, 1-est ír be, aki a másodikét 2-est, aki döntetlenre szavaz, X-et. Magyarországon 1947. október 19-én kezdődött a Totó. Kezdetben a Posta Takarékpénztár kereteiben szerveződött, majd 1950-ben átkerült a Totószervezés az Országos Takarékpénztárhoz. Az Országos Takarékpénztáron belül a szervező és lebonyolító a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság lett. Az 1948-as londoni olimpiára Európa legtöbb országában külön sportfogadást szerveztek az állami irányítású intézetek. Ezek példáját követve Magyarországon is eldöntötték, hogy az olimpiai játékokra való felkészülésre és azok részvételi költségeinek fedezésére Magyarországon szerencsejátékot, sportfogadást szervezzenek. A Totó a magyar sport új alapja című bevezető reklámkampány plakátjai is ezt tükrözték. 1964. március 15-én vezették be a 13+1-es

. 1947-1982 között a totóból származó állami bevétel 9,7 milliárd Forint . A játék korabeli népszerűségére jellemző, hogy játékfilm is készült róla Darvas Iván főszereplésével Mese a 12 találatról címmel.

Mese a 12 találatról (trailer)

A nyomozás 1982. július 23-án indult el, amiatt, mert a 30. játékheti totóban szokatlanul magas volt a 13+1-es találatok aránya és a szelvények sorszáma több csoportban egymást követte. A rendőrség három csoportot azonosított, amelyeknek tagjai 1981 óta bundáztak. M. Tibor, a"totókirály", szekszárdi háztartási alkalmazott, B. Zoltán budapesti anyagbeszerző és F. József kiskunfélegyházi részlegvezető köré csoportosulókat. Voltak, akik

(maszek kisiparosok, festők, filmnyomók, zöldségesek, lángossütők) pénzzel szálltak be a csalásba, mások, a „játékoskijárók" keresték fel csapatokat és a kívánt eredmény érdekében pénzt ajánlottak fel, mások a már megvásárolt csapatok mérkőzésein a bírókat keresték fel. A vizsgálat során 31 millió Ft károkozást tártak fel, ebből 23 millió 100 ezer Ft-ot sikerült készpénzben, zár alá vétellel vagy takarékbetétkönyvben az államnak visszatéríttetni. A vizsgálat három hónapig tartott, 40 csapatot kerestek fel, 130 embert hallgattak ki, köztük nyolc játékvezetőt. Az NB II-es csapatok harmada volt a bundabotrányban.

Lakatos András és Láng Zsuzsa „Pótmérkőzés" címmel tényfeltáró riportkönyvének írása közben felkeresték a nyomozókat és az előzetes letartóztatásban levő gyanúsítottakat is. F. Józsefet igazi szerencsejátékosnak mutatták be: a totón nyert pénzét elmulatta, illetve visszaforgatta a totózásba. B. Zoltánt azonban érzelmesnek jelenítették meg: a börtönből feleségének csokitortát és hét szál gerberából virágcsokrot küldött, mellékelve Szimonov Várj reám című versét, mely a korban Darvas Iván előadásában nagy népszerűségre.

A sporttörténet szempontjából e totóbotrány egyik legtragikusabb epizódja volt, hogy labdarúgó is belekeveredett a botrányba. A Pótmérkőzés című kötet részletes interjút közöl vele, de Borenich Péternek is nyilatkozott. Azt tervezte, ha szabadul a börtönből, zöldségesboltot nyit, és ha a totóbotrány elfelejtődik, edzősködni fog. Nem így történt. A botrány és a börtön vakvágányra futatta az olimpiai bajnok labdarúgó életét: 1992. január 31-én 45 évesen hunyt el, máig is tisztázatlan körülmények között, a Rákoscsaba és Pécel között közlekedő vonaton.

A totóbotrány hatására 49 sportegyesület ellen indított fegyelmi eljárást az OTSH és az MLSZ, és 196 játékos játékjogát

fel.

Csepel - Honvéd, 0:2

Mindenesetre az a forráscsoport, amelyet az 1983-as totóbotránnyal kapcsolatban közlünk, valószínűleg csak a jéghegy csúcsa, ám elengedhetetlen része. A bevezetőben többször idézett Lakatos András és Láng Zsuzsa bundaügyekről szóló kötete részleteket közölt többek között a nyomozati iratokból, illetve - a szerzők szerint - a Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség . Mint a források tanúsítják, ez egy, az üggyel kapcsolatos egyeztető megbeszélés emlékeztetője volt, ami véletlenül (?!) bekerült a nyomozati iratok közé. A vizsgálatot e megjelent „állásfoglalás" miatt indították, ezt nehezményezték a párt- és állami szervek. Végül a források kiszivárogtatói figyelmeztetést kaptak és a kötet a piacon maradt, nem vonták be. Forrás sokszor konfliktusos esetben születik, mint ez is. Bár a szocialista időszakban Magyarországon nem volt hivatalosan cenzúra, cenzorhivatal sem , ez a forrás jól példázza azt, milyen hatalmi mechanizmusok indultak be, ha valamely könyv vagy cikk szerzői megsértették az íratlan publikálási szabályokat. A lapok újságírói alapvetően tisztában voltak azzal, mely témák nem hozhatók nyilvánosságra, és melyekről nem kezdeményezhető vita. Írás közben működött az öncenzúra, illetve megpróbáltak szimbolikusan írni kínosnak számító kérdésekről. Abszolút tabunak számított 1956 nem ellenforradalomként való értékelése, a szegénység, a hajléktalanság ábrázolása tényfeltáró riportokban. 1985-ig belügyminisztériumi utasítás rendelkezett arról, hogy kábítószerrel kapcsolatos témák nem láthatnak napvilágot. A lapok főszerkesztői az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya által szervezett heti értekezleteken tájékozódtak az aktuális irányvonalakról és arról, ha valamilyen területen mégis tabut . E könyv korábbi megjelentetését azonban üzleti szempontok is motiválták. A nagyközönséget érdekelte a bundabotrány, annak részletei, így a szerzők valószínűleg ezért is sürgették meg a kiadást. Másrészt az újságírók is mindent megtettek a sajtónyilvánosság határainak szélesítéséért. Az 1983-as eljárás azonban csak egy kis szelete a korabeli bundázásnak: 1988-ban újabb bundabotrány robbant ki, sokkal súlyosabb következményekkel. Ez azonban már egy másik történet.

Források

  

1.

Varga Péternek, az MSZMP KB Közigazgatási és Adminisztratív Osztálya vezetőjének feljegyzése Korom Mihály KB titkár részére a „Pótmérkőzés" című kötet dokumentumairól

1983. szeptember 20.

  

  

Magyar Szocialista Munkáspárt                                                        Szigorúan bizalmas

Közigazgatási és Adminisztratív Osztály                                         Készült 1 példányban

 

 

Feljegyzés dr. Korom Mihály elvtárs részére

 

Különösen nagy kárt okozó csalást miatt a Fővárosi Bíróságon folyamatban levő ún. „totóügyben" tudomásunkra jutott, hogy egyes vádlottak védői - többek között M. Lajos ügyvéd - a tárgyaláson a cselekmény minősítése kapcsán hangoztatták: ebben a kérdésben a nyomozás során már előzetes közös állásfoglalás történt a Legfőbb Ügyészség és az ügyben másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság között. Érvelésük alátámasztására Lakatos András és Láng Zsuzsa szerzők Pótmérkőzés című könyvében írtakra hivatkoztak.

Megállapítottuk, hogy az Ifjúsági és Lapkiadó Vállalat Propaganda- és Könyvszerkesztősége gondozásában ez év nyarán megjelent könyv a nyomozati anyagok ismeretében, részletesen tárgyalja a „Totó"-ügyek történetét, ismerteti vádiratot és részleteket közöl a nyomozati jegyzőkönyvekből. Ezek között olvashatóak tanúkénti és gyanúsítottkénti vallomások, valamint szembesítésről készült jegyzőkönyv. A szerzők könyvüket számos, a nyomozás során lefoglalt és bizonyítékként rögzített okirat fotókópiájával is illusztrálták. A könyv 60-61. oldalán pedig részletesen ismertették a Legfőbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság közös álláspontját a cselekmények jogi minősítéséről és ennek indokairól.

Információink szerint a Szekszárdi megyei Bíróság előtt folyamatban levő ügyben is hasonló hivatkozások történtek a védők részéről a „Pótmérkőzés" című könyvre.

A „Totó" üggyel és az ezzel összefüggő tömegkommunikációs feladatokkal a Koordinációs Bizottság annak idején többször foglalkozott. Álláspontunk szerint a könyvnek a folyamatban lévő büntető eljárások alatt történt megjelentetése nem felel meg a bizottság döntésének és a téma ilyetén való feldolgozása nem megengedhető.

Javasoljuk, Korom elvtárs értsen egyet azzal, hogy a KB illetékes osztályai bevonásával tájékozódjunk a könyv megjelentetésének körülményeiről és tisztázzuk, a szerzők hogyan dolgozhatták fel részleteiben a nyomozati anyagokat.

 

A „Pótmérkőzés" című könyvet mellékelten bemutatjuk.

 

Budapest, 1983. szeptember 20.

 

V[arga] Péter

 

Jelzet: MNL OL M-KS 288. f. 31. cs. 1983/1. ő. e. - MSZMP Központi Szervei, Közigazgatási és Adminisztratív Osztály - aláírt, eredeti.

 

2.

Belügyminisztériumi feljegyzés a pótmérkőzésben megjelentetett nyomozati anyagokról

1983. október 11.

  

Feljegyzés a „Pótmérkőzés" című könyv megjelenéséről

 

A különösen nagy kárt okozó csalás miatt folyamatban lévő ún. „Totó" ügyben az Országos Takarékpénztár vezérigazgatója bejelentése alapján 1982. június 24-től operatív előkészítő eljárást folytatott a budapesti Rendőrfőkapitányság, bevonva az illetékes megyei szerveket. A nyomozást előzetes egyeztetés után mind Budapesten, mind Szekszárdon 1982. december 15-én rendelték el, az eljárást 1983. március 30-án fejezték be, és az ügyészség 1983. május 10-én adta ki a vádiratot.

Az ügy jellegére, a közvélemény várakozására tekintettel a Belügyminisztériumban propagandaterv készült, melynek alapján 1983. februárban a napilapokban kommüniké jelent meg, 1983 március végén a rádió egy órás műsort

, a Kék fény 1983 áprilisi adásában foglalkozott a totócsalási üggyel.

Riportkönyv megírásának ötletével Erdős Ákos, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat Ságvári Endre Könyvszerkesztőségének vezetője jelentkezett. Jóváhagyás után a kiadók kötelezték magukat, hogy a kiadás időpontja nem előzi meg a jogerős bírósági ítéletet, beleegyezés nélkül semmilyen formában nem publikálják az összegyűjtött anyagot.

A Belügyminisztérium ugyan nem tervezte könyv kiadását, de az ötletben megfogalmazott feltételek alapján engedélyezte az adatgyűjtést Lakatos András rendőr főhadnagynak, a Magyar Rendőr újságírójának és Láng Zsuzsá[nak], a Heti Világgazdaság újságírónőjének.

A könyv 1983. június végén, az elsőfokú bírósági tárgyalások előtt megjelent. A szerkesztőség azzal az indokkal szorgalmazta a megjelenést, hogy az eredeti megállapodáshoz képest megváltoztak a feltételek, mert a nagyközönség a

és a rádióból már megismerte az ügyet, valamint a jogerőre - a várható fellebbezések folytán - legalább egy évet kell várni.

A Belügyminisztérium illetékes vezetését kész tények elé állították, mert a KB Agitációs és Propaganda Osztályának - Karvalics László elvtárs - hozzájárulása után fordultak az engedély megadásáért.

Ladvánszky Károly rendőr altábornagy elvtárs, belügyminiszter-helyettes a következő megjegyzést tette az okmányra: „Ha a párt illetékesei nélkülünk áldásukat adták, akkor én mit tegyek? Mondjam, hogy nem helyeslem?"

Ami a könyv szakmai részét illeti - rendőri résznyomozati anyagok, vallomások, szembesítés stb. nyilvános megjelenése nem kifogásolható, mert a nyomozás érdekeit már nem veszélyeztették, a megjelenéshez - a rendőrtisztek kivételével az eljárás alá vontak hozzájárultak.

A könyvben több helyen szereplő, de kifejezetten a 60-61. oldalon megjelent Legfőbb Ügyészi, Legfelsőbb Bírósági közös állásponthoz a szerzők belügyi anyagokból nem juthattak hozzá.

Indokoltnak tartom ügyészi és bírói vonalon e kérdést tovább vizsgálni.

 

Budapest, 1983. október 11.

 

dr. Németh Ferenc

Jelzet: MNL OL M-KS 288. f. 31. cs. 1983/1. ő. e. - MSZMP Központi Szervei, Közigazgatási és Adminisztratív Osztály - aláírt, eredeti.

 

3.

Gyöngyi Gyula, főosztályvezető-helyettes ügyész feljegyzése Szíjártó Károly legfőbb ügyész részére a Legfőbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság álláspontjaként megjelentetett dokumentumról

1983. október 20.

Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti Osztály

NYfl. 12.233/1983.

 

Feljegyzés

dr. Szíjártó Károly Legfőbb Ügyész elvtárs részére

 

Az ez év júniusában megjelent Pótmérkőzés (szerkesztő: Erdős Ákos, írók: Lakatos András és Láng Zsuzsa) című könyv 60-61. oldalán a Legfőbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság álláspontjaként idézőjelbe helyezve mintegy egy oldalnyi terjedelmű szöveg található. A [popup title="szöveg idézése" format="Default click" activate="click" close text="A kérdéses szövegrész: „A Legfőbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság álláspontja világosan kimondja – éppen a Részvételi Szabályzat alapján −, hogy »A totófogadás olyan speciális szerződés, amelyben a fogadó a fogadói díj befizetése ellenében ellenszolgáltatásként megvásárolja a játékban való részvétel jogát, a nyerés esélyét. A fogadást lebonyolító és rendező OTP fogadási díj befizetése ellenébe a vele szerződött fogadónak biztosítja a fenti jogosultságokat. A totózóknak a nyereményre a – feltételek teljesítése esetén – kötelmi igénye lehet. A szóban forgó esetben harmadik személyek (az elkövetők) magatartása következtében az összes totózó elesett a szerződéses ellenszolgáltatások egyikétől, a nyerés esélyétől, tehát az összes totózó károsult, […] a károsultak köre ismeretlen számú személyből áll [...] kilétük nem állapítható meg, ők túlnyomórészt ismeretlenek maradnak. Általában az sem állapítható meg, hogy kik, milyen összegekkel károsodtak. A fogadást lebonyolító OTP a szerződő feleken kívül harmadik személyek által okozott károk következtében teljesen vétlen. A kárt okozó személyek ellen a károsultak kárigényt érvényesíthetnek, mivel azonban ennek különböző akadályai vannak (ismeretlenek a károsultak, nem peresíthető a kárösszeg stb.) a károsultak nevében az OTP érvényesíthet kárigényt […] a kártérítési összeget az OTP-nek az állam javára, erre a célra külön rendszeresített számlára kellene befizetnie […] A kárigénynek az OTP által történő érvényesítésére az árdrágítás kapcsán károsult személyek kárérvényesítésénél kapcsolatos intézkedési gyakorlat adhat alapot. Ezekben az esetekben ugyanis az a gyakorlat alakult ki, hogy a károsult vásárlók helyett a kárt okozó személyek munkáltatója érvényesíti a vásárlók kárigényét, majd a megítélt kártérítés összegét a fentebb megjelölt számlára fizeti be. Az elkövetők által okozott kár a társadalmi tulajdonban keletkezett. Ez a megállapítás arra alapozható, hogy a Polgári törvénykönyv 119. §-a értelmében, akire pénzt ruháznak át, tulajdonossá lesz.« Ebből következik, hogy a fogadók által az OTP-nek befizetett fogadási díjak az OTP tulajdonába kerülnek. A Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség véleményéből kitűnik, hogy végül is milyen bűncselekményt követtek el a totócsalás résztvevői, és végre megnyugtatóan megfogalmazódott az OTP – és azon belül a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság – sajátos helyzete az ügyben.”"] után a könyv ismételten utal arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség véleményéről van szó.

A Legfőbb Ügyészség iratai között a cselekmény jogi megítélésére vonatkozóan két dokumentum található.

Az egyiknek a címe „Emlékeztető" és 1983. április1-jén kelt. Ügyszám: Nyfl.11.591/1983. szám. Ebben az emlékeztetőben foglaltuk össze az ún. totócsalás miatt indult bűnügyekben kialakult és véglegesnek ítélt álláspontokat. Ez az emlékeztető tartalmilag részben egyezik a Pótmérkőzés című könyvben idézett szöveggel, teljességgel ki lehet azonban zárni, hogy a könyvben írottaknak ez lenne a forrása. Ezt az emlékeztetőt egyébként a fővárosi főügyész és a Tolna megyei főügyész rendelkezésére bocsátottuk, mert annak tartalmát pontosan kellett ismerniük részben a nyomozás feletti felügyelet ellátásához, de még inkább a vádirat megszerkesztéséhez.

A másik dokumentum egy Nyfl. 10.508/1983. számú feljegyzés. A feljegyzésnek dátuma nincs és egy első tervezete annak az emlékeztetőnek, amelyről a későbbiekben volt szó. Ez a feljegyzés korábban készült. Emlékezetem szerint 1983 január-februárjában volt egy megbeszélés a Legfőbb Ügyészségen a totócsalási ügy nyomozásával kapcsolatban. A megbeszélés fő tárgyát az ügy anyagi-büntetőjogi megítélése, a cselekmény jogi minősítése képezte. Ezen az értekezleten a Belügyminisztérium jogi képviselője is részt vett. A Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti Főosztálya már az értekezletet megelőzően foglalkozott a cselekmény jogi megítélésével kapcsolatos kérdésekkel. Az akkor kialakult álláspontról készült ez az Nyfl. 10.508/1983. számú, dátum nélküli feljegyzés. Minthogy a nyomozás tennivalóit alapvetően meghatározta a cselekmény jogi megítélése, ennek a feljegyzésnek egy példányát megkapta a Belügyminisztériumnak ezen a megbeszélésen részt vevő képviselője. A Belügyminisztériumból ez a feljegyzés a budapesti Rendőrkapitányságra került, ahol ezt lemásolták és a másolatot odaadták a Tolna megyei Rendőrfőkapitányságnak. Ez önmagában még nem lett volna hiba, mert a nyomozást ezek a rendőri szervek folytatták, és ismerniük kellett a tennivalókat.

A Pótmérkőzés című könyvben megjelent már említett idézet ennek a feljegyzésnek a szó szerinti szövegével egyező. Kétségtelen tehát, hogy a könyv írói ennek a feljegyzésnek a birtokába jutottak, és azt lemásolták.

A Tolna megyei Rendőrfőkapitányságon a feljegyzést befűzték a nyomozási iratok közé. A vádirat benyújtása után az iratokat felküldték az Igazságügyi Minisztériumba, ezt ott

. Miután észlelésünket szóban közölték velünk, kérték a feljegyzés kiemelését és megküldését. A feljegyzés jelenleg is nálunk van, abból az előbbiek kétségtelenül megállapíthatók. Nem valószínű azonban, hogy a könyv írói a Tolna Megyei Rendőrfőkapitányságra felkerült feljegyzést használták fel a könyv megírásához.

Ismereteim szerint ugyanis a könyv megírásához a Budapesti Rendőrfőkapitányság adott anyagokat. Ezt támasztja alá az is, hogy a könyvben lefotózva szerepel néhány olyan a nyomozási iratok között szereplő dokumentum, amit a Budapesti Rendőrfőkapitányságon folyamatban lévő nyomozás iratából fényképeztek.

Azt megállapítani, a szóban forgó feljegyzés hogyan került a könyv íróihoz, csak további vizsgálattal lehetne. Ebben a körben elsősorban a Budapesti Rendőrfőkapitányságon lehetne vizsgálatot folytatni, amire a nyomozás törvényessége feletti felügyelet körében nincs lehetőségünk. További forrása lehetne a pontos ténymegállapításnak az írók vagy a könyv szerkesztőjének megkérdezése, akik felvilágosítást tudnának adni.

1983. július 28-án kifogásoltuk a Belügyminisztériumnál azt, hogy a feljegyzés tartalma a Pótmérkőzés című könyvbe kerülhetett. Erre a levélre '83 augusztus 22-én kaptunk választ. Mind a megkeresést, mind a válaszlevelet fotómásolatban mellékelem.

 

Budapest, 1983. október 20.

 

dr. Gyöngyi Gyula

főosztályvezető-helyettes ügyész

 

Jelzet: MNL OL M-KS 288. f. 31. cs. 1983/1. ő. e. - MSZMP Központi Szervei, Közigazgatási és Adminisztratív Osztály - másolat.

 

4.

A Legfőbb Ügyészség Nyomozásfelügyeleti Osztályának levele Siklói György rendőr vezérőrnagy főcsoportfőnök helyettes részére

1983. július 28.

Legfőbb Ügyészség

Nyomozásfelügyeleti Osztály

Nyfl. 10.508/1983.

 

dr. Siklói György elvtársnak

rendőr vezérőrnagy

főcsoportfőnök helyettes

Budapest

Belügyminisztérium

 

Kedves Siklói elvtárs!

A különösen nagy kárt okozó

bűntette és más bűncselekmények miatt Molnár Tibor és társai ellen folyó bűnügyben következőket hozom szíves tudomásodra.

A totóügy megindulása után a jogi megítélés kérdésében kialakított közös álláspontunkról Nyomozás Felügyeleti Főosztály egy emlékeztetőt készített a nyomozást és a nyomozás felügyeletét végző szervek vezetői részére az egységes álláspont képviseletének biztosítására.

A Tolna Megyei Rendőrfőkapitányság Bü. 75/1983. számú eredeti iratai közé valaki befűzte ennek az állásfoglalásnak a másolatát. Ez elkerülte a felügyeletet ellátó ügyész figyelmét is, és feljegyzés másolata így a nyomozás irataival együtt átkerült a vádemeléskor a Szekszárdi megyei Bíróságra. A megyei bíróság elnöke az Igazságügyi Minisztérium közbejöttével küldte vissza a bírósági iratokból kiemelt feljegyzés-másolatot.

Dr. Nyíri Sándor Legfőbb Ügyész helyettes elvtárs kivizsgáltatta az ügyész mulasztást, a mulasztó ellen megfelelő intézkedést tett.

Szíveskedj kivizsgáltatni, hogy kinek a mulasztása folytán került a nyomozati iratok közé az oda nem való belső állásfoglalás a Tolna Megyei Rendőrfőkapitányságon. Megjegyzem, hogy Lakatos András és Láng Zsuzsa tollából megjelent, Pótmérkőzés című könyv 60. oldalán ugyancsak található idézet az említett Legfőbb Ügyészségi emlékeztetőből, méghozzá úgy, hogy ez a Legfőbb Ügyészség és Legfelsőbb Bíróság álláspontja.

Tudomásom szerint a szerzők a Budapesti Rendőrfőkapitányságtól kaptak információkat, amelyek között szerepelnek a nyomozati iratok között található bizonyítékok fotokópiái is. Egy feltehető, hogy a szerzők az említett állásfoglalást is a Budapesti Rendőrfőkapitányságtól szerezték meg. Ezt látszik megerősíteni az is, hogy a Tolna megyei főügyész jelentése szerint az említett nyomozati iratok közé fűzött állásfoglalás-másolatot a megyei rendőrkapitányság vizsgálati osztálya a budapesti Rendőrfőkapitányság vizsgálati osztályától kapta.

Talán nem kell külön hangsúlyoznom, milyen veszélyt rejt magában annak propagálása -még félremagyarázott fogalmazásban is - hogy az ügyben a Legfőbb Ügyészség és a Legfőbb Bíróság előzetes álláspontot foglalt.

 

Budapest, 1983. július 28.

 

Elvtársi üdvözlettel

 

•1.                  Átirat címnek eredeti aláírással.

•2.                  Bnyt: augusztus 25.

 

A Bfl 21.454/1983. sz. ügyben Nyíri et. adott utasítást a levél megírására

 

Jelzet: MNL OL M-KS 288. f. 31. cs. 1983/1. ő. e. - MSZMP Központi Szervei, Közigazgatási és Adminisztratív Osztály - aláírt, eredeti.

 

5.

Siklói György rendőr vezérőrnagy átirata Iglói Józsefnek, a Legfőbb Ügyészség Nyomozásfelügyeleti Főosztálya vezetőjének

1983. augusztus 22.

 

BM Országos Rendőrfőkapitány Bűnügyi helyettese          Szám: 60-136/7/1983.

 

dr. Iglói József elvtársnak

főosztályvezető ügyész

Legfőbb Ügyészség

Nyomozásfelügyeleti Főosztály

Budapest

Kedves Iglói elvtárs!

A „totó" ügy nyomozásának elrendelése után a cselekmény jogi minősítésének kérdésében különböző álláspontok alakultak ki. A

vesztegetés miatt vonták felelősségre a gyanúsítottakat. Tolna megyében csalás miatt.

A probléma megoldására 1983. január hónapban a Legfőbb Ügyészség Nyomozásfelügyeleti Főosztályán koordinációs értekezletet tartottak, amelyen részt vett a Fővárosi Főügyészség, a Legfelsőbb Bíróság képviselője is. A BM ORFK részéről azon az értekezleten dr. Blaha Ede rendőr ezredes vett részt.

A megbeszélés végén feljegyzés készült, amely rögzítette a jogi minősítéssel kapcsolatos állásfoglalást.

A feljegyzést Blaha Ede r. alezredes átadta Temesvári János r. századosnak azzal az utasítással, hogy azt egységes iránymutatásként adja át a nyomozás vezetőinek. Temesvári rendőr százados a BRFK-n Jankai István r. őrnagynak továbbította a feljegyzést, aki annak egy másolatát a Tolna megyei Rendőrfőkapitányságnak is megküldte. A felhasználásra vonatkozóan Temesvári r. százados természetesen semmiféle korlátozást nem közölt, mert ilyen utasítást Blaha r. alezredestől sem kapott.

Jankai István rendőr őrnagy a feljegyzést felhasználta, de a nyomozási iratokhoz nem csatolta.

A Tolna megyei Rendőrfőkapitányságnál a feljegyzés a nyomozási iratok eredeti példányába került. Jelenleg személy szerint nem állapítható meg, hogy a nyomozásban részt vevő hét nyomozó közül ki helyezte el a feljegyzést az iratokba [!]. Jelics Miklós őrnagy, a nyomozás vezetője észlelte, hogy a feljegyzés az iratok eredeti példányában van, ezzel egyetértett. A feljegyzésen ugyanis semmiféle megkülönböztető jel arra nézve nem volt, hogy ezt külön kellett volna kezelni, ilyen utasítást nem kapott senkitől.

A nyomozási iratokban elhelyezett feljegyzést nem kifogásolta a felügyeletet ellátó ügyész sem.

Tekintettel arra, hogy a nyomozás vezetőinek tudniuk kellett azt, hogy a nyomozási iratok közé ilyen jellegű iratok elhelyezése tilos, a felelősöket figyelmeztetésben részesítette.

 

Budapest, 1983. augusztus 22-én.

 

elvtársi üdvözlettel: dr. Siklói György rendőr vezérőrnagy

Jelzet: MNL OL M-KS 288. f. 31. cs. 1983/1. ő. e. - MSZMP Központi Szervei, Közigazgatási és Adminisztratív Osztály - másolat.

 

6.

Karvalics László, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának helyettes vezetője feljegyzése

1983. november 14.

 

MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztály

Bizalmas

Feljegyzés a Pótmérkőzés című könyvről

 

A könyvkiadás politikai felügyelete nem tartozik a KB Agitációs és Propaganda Osztályának feladatkörébe. A Pótmérkőzés című riportkönyv ügyében is csupán abban foglaltunk állást, hogy annak megjelenése nem sérti a tájékoztatási elveinket, érdekeinket. Álláspontunk kialakításánál figyelembe vettük az ügy iránti nagy társadalmi érdeklődést, s azt az elfogadott helyes elvi álláspontot, hogy a napi sajtó a hosszantartó, a [!] nyomozati szakaszban visszafogottan foglalkozzék az esettel. A könyv - ha kellő színvonalon készül - hasznosabban segítheti a tájékoztatást.

Magunk is a könyv bírósági tárgyalás utáni megjelenésével értettünk egyet. Az időpont megváltoztatását - az ismert indokok alapján - lehetségesnek tartottuk, de csak akkor, ha az nem okoz jogi problémákat. Ezt közöltem Erdős Ákossal - és nem a hozzájárulásunkat adtam. Mindezt azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mert Németh elvtárs feljegyzése szerint „az Agit. Prop. osztály hozzájárulása kész tények elé állította." Ha Németh elvtárs a feljegyzés készítése előtt váltott volna szót velem, bizonyára pontosabb tájékoztatást adott volna az ügy előzményeiről, s abban az Agit. Prop. Osztály szerepéről.

 

Budapest, 1983. november 14.

 

Karvalics László

 

 

Jelzet: MNL OL M-KS 288. f. 31. cs. 1983/1. ő. e. - MSZMP Központi Szervei, Közigazgatási és Adminisztratív Osztály - másolat.

 

7.

Varga Péter feljegyzése Korom Mihály KB titkár részére a „Pótmérkőzés" című kötetben megjelent „állásfoglalásról"

1983. december 7.

 

Magyar Szocialista Munkáspárt KB                                     KAC/1121/6/1983. sz.

Közigazgatási és Adminisztratív Osztály                             Készült 2 példányban

 

[Kézírással:] Korom elvtárstól az eredeti példány nem érkezett vissza. Irattárba!

1985. 01. 07.

Feljegyzés

dr. Korom Mihály elvtárs részére

Az ún. Totó-üggyel foglalkozó Pótmérkőzés című könyv megjelentetésének körülményeivel kapcsolatban tájékozódtunk a Belügyminisztérium, a Legfőbb Ügyészség, valamint a KB Agitációs és Propaganda, továbbá Tudományos Közoktatási és Kulturális Osztályának illetékeseinél. Az ügyben az alábbiakat lehetett megállapítani.

•1.      A könyv megírásának ötletét Erdős Ákos, az Ifjúsági Lapkiadó V. Ságvári Endre könyvszerkesztőségének szerkesztője vetette fel. Az ötlet alapján a Belügyminisztérium Lakatos András rendőr főhadnagynak, a Magyar Rendőr, továbbá Láng Zsuzsa, a Heti Világgazdaság újságírójának engedélyezte az anyaggyűjtést. A könyv megjelentetését eredetileg a jogerős bírósági ítélet meghozatala utáni időre tervezték, de utóbb kiadó - a közvélemény mielőbbi informálásának érdekében - a korábbi megjelenést szorgalmazta. Ez ellen a Belügyminisztérium és a KB Agitációs és Propaganda Osztálya érdemi kifogást nem emelt, így a könyv végül is 1983 júniusában megjelent.

•2.      A könyv 60-61.oldalán szereplő, a cselekmény jogi minősítésével foglalkozó dokumentum szószerinti másolata ennek a feljegyzésnek, amelyet az 1983. januárjában a Legfőbb Ügyészségen tartott megbeszélésről készítettek. E feljegyzés egy példányát megkapta a Belügyminisztérium jelenlevő képviselője is, aki az iratot a Budapesti Rendőrfőkapitánysághoz, egy másolatát pedig a Tolna Megyei Rendőrfőkapitánysághoz továbbította. Ez utóbbit tévedésből a nyomozati iratokhoz fűzték. Emiatt a felelősök figyelmeztetésben részesültek.

•3.      A bűnügyben - mind Budapesten, mind Szekszárdon - 1983. március 30-án befejeződött a nyomozás. A vádiratot pedig május 10-én nyújtották be. A könyv június végi megjelenését is figyelembe véve alaposan feltehető, hogy a szerzők a nyomozás ideje alatt, rendőrségi forrásból jutottak az említett dokumentumhoz ez azonban - kétséget kizáró módon - csak további vizsgálattal lenne bizonyítható.

•4.      Javasoljuk, hogy Korom elvtárs értsen egyet azzal, hogy az ügyet további vizsgálat nélkül lezárhassuk. Véleményünk szerint ugyanis a jelen adatok elegendők ahhoz, hogy az ügy tanulságait a bűnüldöző és igazsági, továbbá az ügyben érdekelt egyéb szervek levonhassák.

Budapest, 1983. december 7.

Varga Péter

 

Jelzet: MNL OL M-KS 288. f. 31. cs. 1983/1. ő. e. - MSZMP Központi Szervei, Közigazgatási és Adminisztratív Osztály - aláírt, eredeti.