A magyar szövetkezeti mozgalom múltja – Források a „Futura” történetéből [1]
„A magyar búzának és általában a mi gabonánknak a nemzetközi piacokon mindig különleges hely jutott. Ahol megjelent a mi gabonánk, ott más ország terménye a második sorba szorult. [… A] szétmállott Osztrák–Magyar Monarchia területén keletkezett államok ellenséges magatartása és a többi hatalom viselkedése azt eredményezte, hogy nem kell a magyar búza. A józan ész ellenére a silányabb minőségű árut vették, mert ezzel árthattak nekünk, a volt ellenségnek így jutottunk el odáig, hogy szinte házalnunk kellett a legremekebb áruval, és még ilyen fáradozással is nehezen tudtuk értékesíteni.”
Bevezetés
Ahogy a fenti sorokból is sejthető, ebben az esetben jövő alatt nem a bizonytalan eljövendő, hanem egy konkrét múlttal rendelkező vállalat értendő. Mindazonáltal a címben megtalálható egy kis játék - a szavakkal és az idősíkokkal -, hiszen a vállalat nevében a jövőt hordozta magában, de a jelenből szemlélve a 75-100 évvel ezelőtti múltat jeleníti meg.
A kifürkészhetetlenség pedig arra utal, hogy annak a negyedszázadnak a nagy részéről, amíg a Futura önállóan működött, a vállalatnak elenyésző számú iratanyaga maradt fenn. A vállalati iratok többsége az 1930-as évek végére és az 1940-es évek első felére
. Ugyanakkor a Magyar Távirati Iroda híradásai között, illetve a Minisztertanács jegyzőkönyveiben az 1920-1930-as évekkel kapcsolatban is találhatóak a Futurára vonatkozó dokumentumok. Mindemellett - részben talán az előbbi oknál fogva - eddig a történelemkutatás nem részesítette kiemelt figyelemben a részvénytársaságot.A mellőzés az egyik indoka e leírás elkészítésének, hiszen az a cél, hogy egy korábban jelentős szerepet betöltő intézmény története megismerhetővé váljék. Az alábbiakban e rövid, forrásismertetéssel egybefűzött tanulmány keretein belül olvasható a Futura, a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársaságának vázlatos története.
A vállalat tényleges történetének bemutatása előtt érdemes nagyvonalakban áttekinteni azokat a korabeli körülményeket, szövetkezeti viszonyokat és megismerni azt a személyt (Almási Balogh Elemér), amelyekben életre kelt, illetve aki életre keltette a Futura-t.
Szövetkezeti viszonyok
Az I. világháború utáni időszak sokszoros kihívás elé állította a magyar gazdaságot, mivel a háborút megelőző rendszer az Osztrák-Magyar Monarchia kereteire, piac- és nyersanyagviszonyaira épült. A Monarchia az évtized végére felbomlott, a magyar gazdaság magára maradt, és hirtelen sok olyan intézményt, mechanizmust kellett létrehozni, amelyeket eddig a nagyobb - birodalmi - keretek biztosítottak, mint például a külkereskedelem, vámrendszer, pénz.
Ugyanakkor a háború veszteseként az 1910-es évek végére rossz, majdhogynem élhetetlen körülmények alakultak ki az országban. Ehhez járult hozzá még az ország területi viszonyainak változása, ami sok esetben nagyon visszás helyzeteket teremtett (pl. gazdaság aránytalan eltolódása, vasútvonalak és kapcsolódó iparvállalatok „disszidálása" stb.). Ezeknek a változásoknak az eredményeként 1919-ben a mezőgazdasági termelés a háború előttinek alig 1/3-át érte el, aminek következtében magas infláció, munkanélküliség, az életszínvonal meredek csökkenése
.Az évtized végén az összekuszált viszonyokat csak tovább bonyolította a Tanácsköztársaság megalakulása, majd bukása.
A fentebb leírt körülmények a 1910-es évek végére kilátástalan helyzetbe taszították a magyar gazdaságot, még inkább a mezőgazdaságot. Az egész helyzet fokozottan kívánta a termelés újbóli megindítását és növelését, illetve emellett az országot újra be kellett kapcsolni a nemzetközi áruforgalomba. Mindezt azonban olyan körülmények között, hogy közben biztosítsák a lakosság élelmezését, elsősorban gabonaellátását is. (A világháború alatt a gabonaellátás biztosítását a Haditermény R. T. végezte, ez a szervezet azonban a háború végére - finoman fogalmazva - népszerűtlenné, a feladatának ellátására képtelenné
.)A történelmi viszonyok alakulása okán a szövetkezeti viszonyok Magyarországon más országokétól eltérően alakultak. A szövetkezeti mozgalom előfutáraként a 19. század közepén - elsősorban az uzsora elleni harc jegyében - a kisvárosok polgárainak hitelegyletei alakultak meg. A század utolsó évtizedében pedig a nagybirtokos és középbirtokos osztály állt a szövetkezeti mozgalom élére. A falusi parasztságra azonban nagy terheket rótt a hitel- és áruuzsora. Az így kialakult elégedetlenség levezetésére - kapitalista kizsákmányolás elleni jelszóval - alakultak meg a különféle hitel-, értékesítő és fogyasztási szövetkezeti
.A hitelszövetkezeti mozgalom irányítójaként, 1898-ban megalakult az Országos Központi Hitelszövetkezet, amely a 20. század legelején szinte egyedüliként már rendelkezett szövetkezeti
.Szintén 1898-ban alakult meg az ország egyik legjelentősebb fogyasztási szövetkezete, a Hangya Termelő, Értékesítő, Fogyasztási Szövetkezet. Vezetője Károlyi Sándor, a magyar szövetkezeti mozgalom vezéralakja, ügyvezetője pedig a következő fejezet főszereplője, Almási Balogh Elemér volt. A Hangya fennkölt célja, hogy a falusi nép felemelkedése által pótolják a pusztulásnak indult középbirtokos osztályt. Balogh Elemér szerint olyan generációt kell nevelni, amelyik nem a kényelmes hivatalokban, léha életmódban leli örömét, hanem aktívan részt vesz a produktív munkában. (Balogh emellett a két világháború közötti időszak közhangulatának megfelelően kiemelten fontosnak tartotta a keresztény magyar szövetkezetek, kereskedelmi vállalatok fejlesztését.) Az 50 000 koronás alaptőkével alapított szervezet áruforgalma egy évtized alatt elérte a 12 000 000 koronát.
A szövetkezetek bonyolították az áruk belföldi gyűjtését, szétosztását, kivitelét, valamint az importáruk behozatalát, és rajtuk keresztül zajlott a gazdasági termelés újjászervezése. A mezőgazdasági termelésben és áruforgalomban azonban a szövetkezetek nem tudtak fontos szerepet betölteni, és a korabeli gazdasági szakemberek egy csoportja a mezőgazdaság helyreállítását a mezőgazdasági termények gyűjtőforgalmának szövetkezeti átalakításában
.A hitel- és a fogyasztási és értékesítési szövetkezetek a 19. század végétől kezdve egyaránt erős központtal (OKH, Hangya) rendelkeztek, és ezáltal többé-kevésbé zavartalan működésük is biztosítva volt. Ugyanakkor szükség volt egy erős központi szervre az árugyűjtés és értékesítés területén is, ami a hazai fogyasztást és a világpiac szükségleteit is jól ismerte. Erre talált megoldást Almási Balogh Elemér.
Almási Balogh Elemér - az „Úristen vetésének aranykalásza"
Almási Balogh Elemér valószínűleg a génjeiben hordozta a közügyek iránti érdeklődést és elköteleződést, hiszen apai és anyai nagyszülei egyaránt az 1848-1849-es események sűrűjében voltak. Apai nagyapja, dr. Balogh Pál Kossuth és Széchenyi háziorvosa volt, a családi visszaemlékezés szerint ő kísérte el Széchenyi Istvánt Döblingbe. Nagyanyja Ágoston Amália a szabadságharc leverése után két év börtönbüntetést kapott, mert honvédeket bújtatott
.Anyai nagyapja, Hajnik Pál a Batthyányi kormány rendőrminisztere volt, emellett Kossuth barátja és bizalmi embere, aki az emigrációba is elkísérte Kossuth Lajost. Hajnik Pál felesége és lánya, Paula a szabadságharc leverése után, az üldöztetés elől Párizsba menekült és Balogh Elemér édesanyja ott nevelkedett. Hajnik Pál 1867-ben kapott amnesztiát és tért vissza Magyarországra. Balogh Tihamér orvos és Hajnik Paula ezt követően ismerkedett össze, majd az 1860-as években kötöttek házasságot. Dr. Balogh Tihamér - Elemér apja - a családi hagyományt követve orvosként dolgozott, és apja nyomdokaiba lépve, magyar homeopátia meghatározó
.Balogh Elemér 1871. október 22-én született
és gyermekkorát a Wurm utcai Thonet-udvarban töltötte. Visszaemlékezéseiben erről a korszakról, mint „szerény, kedves, kiegyensúlyozott időszakról" írt, amelynek egyetlen rossz emléke, hogy az ablakuk alatt hajózták be a Bosznia okkupációjára küldött sereget.MTI tudósítás Almási Balogh Elemér halála alkalmából |
Az ifjú Balogh Elemér az alapfokú iskolája után négy évet a Fasori Evangélikus Gimnáziumban töltött el, majd a Budapesti Kereskedelmi Akadémiára iratkozott be, ahol három év után kitüntetéssel érettségizett.
Visszaemlékezéseiben meghatározó szerepet tulajdonít anyai nagybátyjának, Zápory-Regenhart Ferencnek, aki a bécsi Allgemeine Depositbank elnöke volt. A nagybácsi Magyarországon tett nagyvonalú látogatásai olyan hatással voltak rá, hogy állítólag már hat évesen elhatározta, hogy ő is bankár lesz. Ennek okán az érettségi után nem a továbbtanulást választotta, hanem munkát kapott és vállalt a Magyar Országos Központi Takarékpénztárban (
).Ekkoriban töltötte le egyéves, önkéntes katonai szolgálatát a 4. tüzérezrednél, majd a gyakorlati kiképzést Rimaszombaton teljesítette. A szolgálat letelte után tiszti rangban szerelt le, visszatért a MOKTÁR-ba, ahol a bank- és váltóüzlet minden ágában nagy
tett szert.A Központi Takarékpénztárban eltöltött évek után úgy döntött, hogy külföldi tanulmányútra indul, aminek során kb. egy-egy évet töltött Bécsben, Berlinben és Párizsban is. Bécsben nagybátyja bankjánál, az Allgemeine Depositbank-nál állt szolgálatba, majd innen Berlinbe került, ahol a báró Erlingen-csoport bankjában dolgozott. Visszaemlékezéseiben leírta, hogy itt tudta meg igazán, hogy mi is az igazi, kemény munka, hiszen ebben az időszakban általánossá vált számára, hogy reggel 9 órától este 8 óráig dolgozott. Az itt eltöltött időszak abból a szempontból is meghatározó volt, hogy ebben az években kezdett el foglalkozni a gazdasági válságot, válságokat előidéző jelenségekkel, magával a gazdasági válsággal és ennek eredményeként készítette el a „Valuta szerepe a gazdasági válságban" című tanulmányát, ami meghatározta későbbi életének
.Berlin után Párizsba utazott, ahol a Générale Pour L'Industrie en Russie nevű intézménynél dolgozott. Annak ellenére, hogy arra vonatkozóan semmi adattal nem rendelkezünk, hogy Balogh Elemér járt-e egyetemre, több forrás utal arra, hogy a Sorbonne-on is hallgatott különböző közgazdasági
. Érdeklődési területe, kutatásai és tanulmányai egyre inkább a szövetkezeti eszme felé irányultak, ebben látta a gazdaság, elsősorban a magyar gazdaság felemelkedésének lehetséges . Ez okból kifolyólag is hatalmas lelkesedéssel fogadta, hogy párizsi tartózkodása alatt levelet kapott Károlyi Sándortól, a magyar szövetkezeti mozgalom megteremtőjétől, vezéralakjától. Károlyi olvasta a gazdasági válsággal kapcsolatban írt tanulmányt, és szeretett volna megismerkedni az ifjú közgazdásszal. A találkozás kiválóan sikerült, amit mi sem bizonyít jobban, hogy Károlyi ismertette vele a Hangya alapítására vonatkozó elképzeléseit, és végül felkérte, hogy szervezze meg a fogyasztási szövetkezetek országos központját Magyarországon.Balogh örömmel és kitörő lelkesedéssel elfogadta az invitálást, majd még 1898-ban visszautazott Budapestre, és rögtön nekiállt a Fogyasztási Szövetkezeti Központ megszervezésének. Munkája eredményeként az év végére már harminc szövetkezet vett részt a Hangya „kötelékében" és az elkövetkező években ez a szám folyamatosan emelkedett.
A későbbiekben személyes karrierje is jól alakult, hiszen a kezdeti titkári pozícióját hamar ügyvezető igazgatói tisztségre cserélte, majd vezérigazgatója és elnöke lett a vállalatának.
Az I. világháború után Balogh Elemér tisztán látta, hogy a gazdaság pangásából, kilátástalan helyzetéből egy megfelelő központi értékesítő és gyűjtő szerv nélkül nincs lehetőség a kilábalásra. Miután megszületett a központi áruforgalmi és értékesítési szerv gondolata, Balogh Elemér vázolta elképzeléseit Rubinek Gyula földművelésügyi miniszternek, Ipolyi-Keller Gyula államtitkárnak és Horánszky Dezsőnek, az OKH igazgatójának. Az érintettek egyöntetűen felkarolták a tervezetet és közreműködésük eredményeként 1919. október 12-én megalakult a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársasága, a
.Almási Balogh karrierje a '20-as években töretlen volt és a különböző politikai, gazdasági változások ellenére a korszak meghatározó gazdasági szakembere maradt. Munkája elismeréseként, részben az ő kezdeményezésére alakított budapesti Kir. Tudományegyetem Közgazdaságtudományi fakultása díszdoktorává avatta, az 1920-as évek végén az országgyűlés felsőházának élethossziglan tartó tagjává választották, illetve a kormányzó gazdasági főtanácsadói címet adományozta neki. Emellett elnöke lett a Hangyaipari Rt-nek, alelnöke a Magyarországi Szövetkezetek Szövetségének, a Futura, Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársaságának, a Háztartás Fogyasztási Szövetkezetnek, választmányi tagja a Magyar Gazdaszövetségnek, Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, a Vörös Kereszt Egyletnek, a Stefánia Szegénygyermek Kórház Egyesületnek, igazgatósági tagja a Hangya Szövetkezetnek, a Gazdák Biztosító Szövetkezetének, a Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Rt-nek és a
-nek.Mindezek tükrében érthető, és talán kevésbé tűnik túlzásnak, hogy 1938-ban bekövetkezett temetésén Ravasz László püspök az „Úristen vetésének aranykalászaként"
róla.
Futura, A Magyar Szövetkezetek Áruforgalmi Részvénytársasága
Amint a bevezetésben már utaltam rá, bármennyire is meghatározó és szinte megkerülhetetlen szerepet töltött be a Futura a két világháború közötti magyar mezőgazdaság és mezőgazdasági kereskedelem történetében, az elmúlt kb. fél évszázad alatt - a szövetkezetek történetét bemutató elemző és történeti munkák sorában alig születtek a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársaságának történetét átfogóan feldolgozó munkák. Gyakorlatilag egy ilyen kiadvány született, 1939-ben a Futura fennállásának 20. évfordulója alkalmából az intézet egy jubileumi könyvet jelentetett meg, amiben elég részletesen, ugyanakkor a vállalat saját szemszögéből mutatják be az elmúlt két évtized történéseit, fontosabb eseményeit, eredményeit. Ezt megelőzően a Hangya 25 éves fennállásának emlékére kiadott kiadványban emlékeztek meg először részletesebben, egy külön fejezetben a Futuráról, illetve az első öt év működésével és eredményeivel kapcsolatban készült el egy
. Végül 1941-ben a Pesti Hírlap egy rendhagyó kiadványában jelent meg még egy rövid, összefoglaló-tanulmány a részvénytársasággal . Későbbi történetével kapcsolatban sem születtek önálló elemzések, ami bizonyos szempontból érthető, hiszen a II. világháború után a Futurát gyorsan beolvasztották az állami hálózatba, ettől kezdve önálló működésről nem beszélhetünk.Az alábbiakban a vállalat önálló működésének időszakát, történetét próbálom meg a lényeget összefoglalva, mintegy vázlatosan - a mellékelt források tükrében - bemutatni, vagyis nagyjából a II. világháború végéig tekinthetőek át a történések. Ebben az áttekintésben a korábban említett kiadványok, tanulmányok segítenek, adott esetben megtartva vállalat történetének általuk felosztott korszakait is. Azonban a korabeli kiadványok által megrajzolt képet kicsit árnyékolni szeretném egy-két forrás bemutatásán keresztül, ami a kiadványokban megrajzolt néha idilli leírást kicsit reálisabbá sötétíti. Mindezek értelmében a cég történetét négy nagy szakaszra tagolva mutatjuk be:
•1. 1919-1924: Megalakulás és az állami megrendelések időszaka
•2. 1925-1930: Piaci átalakulás időszaka
•3. 1931-1939: Irányított gazdálkodás időszaka
•4. 1939-1946: A II. világháború alatti évek és az államosítás időszaka
1) Állami megrendelések időszaka (1919-1924)
A későbbiekben többször is hivatkozott jubileumi kiadványban a részvénytársaság megalakításának magyarázataként a következők olvashatók:
„El kellett takarítani a négyesztendei háború, a két forradalom és különösen a bolsevista gazdálkodás által hátrahagyott romokat, gondoskodni kellett a sok tízezernyi menekült vérünkről, szoros egységbe kellett kovácsolni a falu termelő tömegeit az értelmiséggel és a nemzet örökéletű géniuszának segítségével új eszmék gyakorlati megvalósításával kellett megindítani - minden nehézséggel és akadállyal dacolva -
." Emellett szintén itt olvasható, hogy „Hazánkat újra be kellett kapcsolni a nemzetközi árucserébe, melytől a háború kitörése óta el volt zárva."Az I. világháború utáni időszak gazdasági megújulásában vezető szerep jutott a szövetkezeteknek. Mivel a szövetkezeti központok nyíltan a konszolidáció oldalára álltak, ennek fejében bőségesen kaptak állami hiteleket és kölcsönöket. A gazdasági életben nagyrészt szövetkezetek bonyolították a gyűjtést, a szétosztást, az exportot, az importot, így logikus volt, hogy a mezőgazdaságot is szövetkezeti alapon szervezzék át. Ekkor már közel két évtizede működtek a hitelszövetkezetek és a fogyasztási szövetkezetek csúcsszerveiként az OHK, illetve a Hangya.
Balogh Elemér elgondolása alapján a gyűjtési és értékesítési szövetkezetek élére is olyan központi szervet kellett állítani, amely egyesítette a gazdákat, akik így a piacon egységbe tömörülve jelenhettek meg, ezáltal nem váltak a vásárlók kiszolgáltatottaikká. Elképzelése szerint a „Futura" közhasznú intézményként, altruista módón, nem haszonszerzési célból, hanem a parasztság uzsorahálóból való kiszabadítását meghirdetve
.A új intézet megalakulása 1919. október 20-án történt, amikor a Dorottya u. 2. szám alatti egykori Magyar Király Szállóban megtartották az alakuló közgyűlést, amelyen kimondták a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársaságának, a Futurának a létrejöttét. Megválasztották az igazgatóságot is, amelynek elnöke Ipolyi-Keller Gyula lett, tagjaivá pedig Bakonyi Pált, Almási Balogh Elemért, Domaille Tamást, Gergely Istvánt, Dr. Horánszky Dezsőt, Jeszenszky Pált, Mende Gyulát és Steidl Ambrust választották.
A részvénytársaság 12 000 000 korona alaptőkével alakult meg, amelyet a kezdetekben túlnyomóan, majd 1920 májusától kizárólag az OKH és a Hangya adott.
A vállalkozás lefektetett célja, hogy a kötelékébe tartozó szövetkezetek központi irányítás mellett rendszeresen végezzék a mezőgazdasági termények összegyűjtését, raktározását és részben értékesítését. Járulékos célként kitűzték, hogy a „keresztény magyar középosztály ifjúságát gyakorlati kereskedőkké képezzék".
A Futura hatalmas lendülettel indult el, és néhány héten belül a dolgozók létszáma hihetetlen mértékben megnőtt, 1114 tisztviselő és több mint 2000 átvevő állt rendelkezésre. (A hirtelen elért nagy létszámnövekedést a trianoni határok bevezetése miatt menekülő magyar lakosság nagyszámú foglalkoztatásával sikerült elérni.)
Gabonagyűjtési akció
A kormány már az Intézet megalapításától kezdve országos jelentőségű gazdasági események lebonyolítását bízta a Futurára. Ennek egyik legjelentősebb területe, ami gyakorlatilag beindította a vállalat működését, a gabonagyűjtés volt. 1919 őszére létfontosságúvá vált, az ország - elsősorban Budapest - gabonaellátása, és ennek érdekében gondoskodni kellett az élelmiszergyűjtés mielőbbi megindításáról.
A nyugalom a kezelhetőség érdekében egy ideig a kormány még nem tért át a szabadkereskedelemre, hanem a kötött forgalmat tartotta fenn.
Szerződéstervezet a kormány és a Futura között |
1920 tavaszán, a román megszállás után, a kormány a Futurát bízta meg a gabonagyűjtési akció lebonyolításával. A feladatot több szakaszra lehetett osztani:
•· árugyűjtés megszervezése
•· árugyűjtés irányítása
•· árugyűjtés lebonyolítása
A magyar kormány 1920 júliusában rendeletben szabályozta a terményforgalmat, és megbízta a Futurát a feladat megoldásával. A siker érdekében a Futura létrehozta a Gabonagyűjtési főosztályt, a Hombárt. A vállalat ezzel a lépéssel kezdte meg a közérdekű működését, és egészen 1924-ig biztosította a városi lakosság, elsősorban a fővárosi lakosság
. Ahhoz, hogy ezt - és a későbbi feladatokat is - a Futura sikeresen teljesítse, mindenekelőtt az árugyűjtés szervezetét kellett kiépíteni. A vállalat minden vármegyében kirendeltséget vagy leányvállalatot létesített, amelyeknek feladata lett, hogy a szövetkezetek bevonásával bizományosi alapon kiépítsék az árugyűjtő szerveket. A Futura 1920-ban 25 kirendeltséget hozott létre, amelyek száma - a folyamatos összevonások miatt - később jóval kevesebb lett. Annak ellenére, hogy a vállalat tevékenységét altruista módon, vagyis „nyereségrészesedés nélkül" folytatta, mégis olyan sikereket ért el, amelyek lehetővé tették, hogy 1922-1923-ban már előleget folyósítson a gazdáknak. A Hombár gabonaforgalmának mértékét jól érzékelteti, hogy milyen százalékban szállította az ellátatlanok részére a gabonát. 1921-ben 40%-át, 1922-ben 70%-át, majd 1923-ban már a 80%-át bonyolította le. 1924 júliusának elején - a helyzet normalizálódása okán - a kormány megszüntette a Futura hatósági lisztellátását, és ezzel lezárult a részvénytársaság működésének első korszaka. Jól mutatja a szervezői munka sikerét, hogy a gabonagyűjtésben összesen 700 vidéki szövetkezet vett részt, mint a Futura .A '20-as évek elején a vállalat a gabonaforgalom lebonyolítása mellett más állami feladatokat is kapott, amelyeket az alábbiakban „szinte csak" felsorolás szintjén érintünk.
Mezőgazdasági gépakció: 1919 után mezőgazdasági gépállomány sürgős és nagymértékű frissítésre szorult, amelynek lebonyolításával a kormány a Futurát bízta meg. Ennek keretében 37 500 db mezőgazdasági gépet és 379 000 db munkaeszközt értékesítettek. A gépakció 1923-ra fejeződött be.
Gyapjúgyűjtési akció: 1920 januárjában a vállalat megbízást kapott a kormánytól, hogy az 1918-1920. évi termésű, zár alá vett, beszolgálandó gyapjúkészletet a gazdáktól átvegye, raktározza, ellássa. A Futura a feladatot maradéktalanul teljesítette, majd a következő évtől, 1921-től a kormány felszabadította a gyapjúforgalmat.
Papír-behozatali akció: 1920 után nem volt papírgyár Magyarországon. A kormány 1920-1921-ben megbízta a vállalatot, hozza be és ossza szét az országban a szükséges papírmennyiséget. 1922-től a behozatalba a fővárosi lapkiadó vállalatok is bekapcsolódtak, majd az akció 1924-ben fejeződött be.
A Minisztertanács kölcsönengedélye a Futura részére |
Ugyanakkor az előbbiek mellett, az első időszak fontosabb vállalati intézkedései, eredményei között fel kell sorolni, hogy a Futura bekapcsolódott a fakereskedelembe, létrehozva a WAWEL Magyar Szállítmányozási és Forgalmi Rt.-t, érdekeltséget szerzett az Országos Ruházati Intézet Rt.-ben, és létrehozta a
A kép azonban nem volt ennyire pozitív, hiszen egyrészt a részvénytársaságot folyamatosan támadták a kötött áruforgalom bonyolítása miatt, másrészt - bár a vállalat korabeli kiadványaiból ez nem derül ki - a Futurát már az első években majdnem elérte a fizetésképtelenség réme. Ez utóbbi egy 1920-ben keletkezett minisztertanácsi jegyzőkönyvben is megjelent: eszerint a teljes krach-ot a bevételek, pénzek átcsoportosításával, illetve vállalaton belüli kölcsön folyósításával tudta elkerülni a
2) Piaci átalakulás időszaka (1925-1930)
Az 1920-as évek második felében a Futura hozzáfogott a szövetkezeti gabonaértékesítés céltudatos megoldásához és az intézet átszervezéséhez. 1926-ban, a pengőgazdálkodásra való átálláskor, a vállalat elhatározta, hogy üzleteit kizárólag termény-, gyapjú- és tollkereskedelemre korlátozza. (A tollat később átadta a Hangyának.) Azt az alapelvet tartották a legfontosabbnak, hogy minden esetben meg kell találni a „legrövidebb utat a termelőtől a fogyasztóig". Ennek érdekében már ekkor értékes és eredményes piackutató és felderítő munkát végeztek. A piackutatás következményeként külföldön és Magyarországon egyaránt a legnagyobb vállalatok lettek a vevőik, és példának okáért magyar búzát szállítottak Ausztriába, Csehszlovákiába, Olaszországba, Németországba, Angliába, Franciaországba, Görögországba, Törökországba, Lengyelországba, Svájcba, Egyiptomba, illetve Kis-Ázsiába.
1927-től kezdve azonban változtak a világpiaci trendek, és egyre inkább érezhető lett a fogyasztó országok önellátó törekvése, illetve a Szovjetunió és a tengerentúli országok búzakivitelének árromboló hatása. E két változás következményeként a piacok szűkültek, az eladások megcsappantak, amit jól érzékeltet, hogy a nagy forgalmat bonyolító gyapjúosztály, az 1920-as évek második felében majdnem kizárólag „csak" Olaszországnak adott el
.Jól mutatja ezen időszak nehézségeit az 1929-1930-ban zajlott „Futura ügy" is, amelyben a mezőgazdasági termények értékesítésével kapcsolatban elhelyezett államkincstári betétekkel összefüggésben felszínre kerültek az elmúlt időszakban a Futurát és a vele kapcsolatban álló többi szövetkezetet érintő nehézségek, visszaélések. Ezzel kapcsolatban a minisztertanácson belül nézeteltérések alakultak ki, Vass József népjóléti- és munkaügyi miniszter például a Futura likvidálását sem tartotta elképzelhetetlennek, azonban Bethlen István miniszterelnök ettől egyértelműen elzárkózott. Végül Wekerle Sándor pénzügyminiszter javasolta alapján próbálták kijavítani az eddigi problémákat, visszaéléseket.
A Futura működésének zavarai a Minisztertanács ülése előtt |
A javaslat alapja hogy a sikeres, eredményes és leginkább gazdaságos további működés érdekében a szövetkezetek feladataikat, üzletpolitikájukat, érintett területeiket, hatásköreiket összhangba kell hozni, a sok párhuzamos üzletvitelt meg kell szüntetni és egységes pénzügyi igazgatást kell [popup title="kiépíteni." format="Default click" activate="click" close text="MNL OK K 27 1929. július 12. – Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 37. A Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Rt. [Futura] ügye és az államilag dotált szövetkezetek működési kérdései (FM) 51–62."]
Mindemellett, az egyre növekvő terhek, romló társadalmi viszonyok leképződéseként, a vállalatot folyamatosan érték különböző támadások, akár olyan esetben is, amelynél a vállalat valójában segítséget próbált nyújtani a rászorulóknak. Egy ilyen esetről olvashatunk az MTI 1929. augusztus 26-i jelentésében, amelyben azzal vádolják, hogy a fagykárosultaknak nyújtott kölcsönökre a meghirdettetnél magasabb
MTI tudósítás a Futura megemelt kamatú fagykársegélyéről |
Ezt a feszült hangulatot tovább fokozta - és előrevetítette a '30-as évek világát - az 1929-ben kirobbant gazdasági világválság, ami - követve a világgazdasági eseményeket - egy korszak lezárását és szükségszerűen egy új korszak születését jelentette a vállalat életében is.
3) Irányított gazdálkodás (1931-1939)
Az előbbiekben említett, 1929-ben kirobbant, Magyarországra igazából 1930-31-ben begyűrűző gazdasági világválság az alapjaiban rengette meg az egész világ és hazánk gazdasági életét is. Természetesen ez a válság nem állt meg a gazdaság keretein belül, hanem - akár napjainkban - folyamatosan és nagymértékben átterjedt az élet többi területére is.
A Futura gabonaértékesítési tevékenységét - és Magyarország egész mezőgazdaságát - leginkább a búzaértékesítés folyamatosan növekedő nehézségei érintették. A „búzaharc" 1932-1933-ban érte el csúcspontját, amikor a készletek nagy mennyiségben felhalmozódtak, ezzel párhuzamosan viszont a búzaárak minimálisra csökkentek. Ebben az időszakban a Futura irányította az intervenciós búzavásárlás folyamatát.
A probléma megoldására több esetben is felmerült nemzetközi összefogás, együttműködés gondolata, ennek azonban nem lett gyakorlati eredménye. Sokkal hatásosabbnak bizonyultak az ún. regionális gazdasági megállapodások, amelyeket az 1930-as évek közepétől kötött Magyarország. Ezekben a kétoldalú megállapodásokban a szerződő felek különböző kedvezményeket biztosítottak egymás számára, illetve a világpiaci árnál magasabb kiviteli árat állapítottak meg. Ilyen szerződések születtek Magyarország, Olaszország, Ausztria és Németország között. Jó külföldi kapcsolatainak köszönhetően a Futura tevékenyen részt vett ezeknek a megállapodásoknak a létrejöttében, kivitelezésében és
Ugyanakkor az állami megbízások mellett a vállalat olyan országok felé irányuló gabonakivitelben is részt vett, ahol nem volt „egykézrendszer", tehát a piacot más vetélytársakkal folytatott versenyben kellett megszerezni. Ilyen országok voltak Ausztria, Svájc, Belgium, Hollandia, Anglia, Görögország.
A fenti tevékenységek mellett, ezekkel összhangban a Futura folyamatosan bővítette bevásárló hálózatát is, ami 1936-ra azt eredményezte, hogy az egész országot lefedve, a vállalatnak hét kirendeltsége, 128 bizományosa, 200 albizományosa és 129
lett.MTI hír a Futura közgyűléséről |
Természetesen azt is látni kell, hogy a támadások ellenére, a kormánymegbízások nem mindig jártak haszonnal. 1938-1939-ben például hatalmas búzatermés volt Magyarországon, a kormány viszont biztosítani akarta, hogy a gazdák ne járjanak rosszul, ezért a terhek nagy részét áthárította a Futurára. A részvénytársaság pedig, ha veszteségek árán is, de megoldotta a
MTI propaganda híradás az Imrédy kormány gazdákat segítő intézkedéséről |
A vállalat gyapjúosztálya ebben az időszakban is vezető szerepet töltött be az ország gyapjúértékesítésében, amit jól mutat, hogy 1932-ben átvette a gyapjúárverés vezetését, és még ebben az évben a gyapjútermelés 20%-át a Futura hozta a
A korábban említett termékek mellett a Futura kiemelten foglalkozott a magféleségekkel is. Ebben az időszakban a magyar magféleségek világcikket jelentettek, ráadásul ezek ellenértékét szabad devizában fizették meg, így egyből érthetővé válik a kiemelt figyelem.
Szintén a '30-as évek nagy eredményei közé tartozott a gazdaválasztmányok létesítése. Az elsőt 1937. október 12-én Kecskeméten alapították, amelyet az elkövetkezőkben sok kisebb alapítás követett. Végül, különböző összevonásokat követően, öt nagy gazdaállományt hoztak létre (Duna-Tisza közi, Felső-dunántúli, Alsó-dunántúli, Tiszántúli, Tiszajobb-parti), amely behálózta az egész országot.
Túllépve a gyűjtés, értékesítés, kereskedelem területeit, a Futura - gondolva a jövőre - a maga módján bekapcsolódott az oktatásba is, hiszen különböző - hosszabb, rövidebb ideig tartó - tanfolyamokat szervezett, amelyeknek elsősorban az volt a célja, hogy a vállalat számára kineveljék az ifjú gabonakereskedő nemzedéket. Ennek céljából csatlakoztak a Horthy Miklósné nevével fémjelzett „Magyar a Magyarért" elnevezésű országos mozgalomhoz, amelynek a fő céljai közé tartozott, hogy csökkentsék a visszacsatolandó területek népességét sújtó éhínséget, a Felvidék népe előtt kifejezzék Magyarország szociális érzületét és szociális vonzást gyakoroljanak a vissza nem csatolt nép
.4) A II. világháború és az államosítás (1939-1946)
A II. világháború első éveiben a háborús konjunktúra a magyar gazdaságra nézve is éreztette hatását, aminek következtében nőtt a termelés és az értékesítés. A viszonyok alakulását jól érzékelteti, hogy Magyarország két legfontosabb partnere, szövetségesei, Németország és Olaszország voltak. 1941-ben e két országba áramlott a magyar kivitel közel ¾-e, illetve az export majdnem 80%-a szintén ebből a két országból
. Miután 1941-ben Magyarország hivatalosan is belépett a háborúba, rövid időn belül olyan intézkedéseket léptettek életbe, amelyek hatással voltak a mezőgazdaságra, az értékesítésre és így a Futura működésére is. Bevezették például a jegyrendszert, katonai felügyeletet neveztek ki a fontosabb gyárak, üzemek élére, illetve később a „Jurcsek-tervként" elhíresült beszolgáltatási rendszert is elindították.A mezőgazdasági terményeket a kormány már a '40-as évek elejétől zárolta, és központilag osztotta el, amiben fontos szerep jutott a Futurának is.
Később, a német megszállással megkezdődött az ország szisztematikus kifosztása. A megszállók - a bevett gyakorlatnak megfelelően - a megszállt országgal akarták kifizettetni a megszállás költségeit. Ennek értelmében a németek fizetés nélkül szállították el a nyersanyagot, az ipari termékeket és az élelmiszereket. Időközben az ország területére begyűrűző fegyveres harcok tovább fokozták a lakosságra rótt terheket, és emellett a csatározások folytán jelentős pusztítás érte elsősorban a mezőgazdaságot. (Az
háborús kár 53%-a erre a területre esett.)A fentebb leírtak nagymértékben meghatározták a Futura működését is, amelyet két erre vonatkozó forrás jól illusztrál. Az elsőben, ami egy 1941. augusztus 12-i minisztertanácsi ülés jegyzőkönyve, arról született határozat, hogy dr. Ladoméri Szmertnik Imre pénzügyminiszteri osztálytanácsos személyében a Futura, és azon belül a Hombár fölé is kormánybiztost neveznek ki. A kormánybiztos személyére mindenképpen szükség volt, hiszen azt is rögzítették, hogy a következő évi gabonafelvásárlást a Hombár, mint a Futura gabonagyűjtő főosztálya, mintegy monopolszerűen fogja elvégezni, így szüksége van a minisztérium és a Futura között egy összekötő személyre, illetve Szmertnik doktor egyben ellenőrző feladatokat is ellátott a Futura
Ladoméri Szmertnik Imre osztálytanácsos kirendelése a Futurához |
A másik forrás pedig azt mutatja be, hogy a háborús években a Futura működése sem mehetett zökkenőmentesen. Ugyanis a háborús viszonyok alakulása, a termelés kezdeti lendületének megtorpanása, az egyre erőteljesebb német befolyás miatt a Futura 1944 elején hiteltúllépési engedélyt kapott a kormánytól. Ezzel kapcsolatban az is kiderült, hogy a Futurának már az 1939-1940. évtől kezdve voltak veszteségei, az 1942-1943 gazdasági évre ez annyira felhalmozódott, hogy ekkor kétszer annyi hiteltúllépésre kértek és kaptak engedélyt a kormánytól (10 000 000
)Hiteltúllépés engedélyezése a „Futura” veszteségeink fedezésére |
Ennek a folyamatnak a betetőzése lett a német megszállás alatt folytatott „gazdaságpolitika", amikor egyértelműen Németország kiszolgálása vált az elsőrendű feladattá, és minden mást ennek rendeltek alá.
A II. világháborút követően a szövetkezeti mozgalomban a Magyar Kommunista Párt által képviselt irányvonal vált meghatározóvá, amelynek lényegében az volt a célja, hogy felszámolják a régi szövetkezeti központokat és új, egységes szövetkezeti központot létesítsenek. Ennek értelmében az Országos Szövetkezeti Tanács 1945 végén megállapodott abban, hogy két szövetkezeti központot létesítenek. A fogyasztási szövetkezetek részére a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Központját (FSZOK), a mezőgazdasági szövetkezetek részére pedig a Mezőgazdasági Szövetkezeti Központot (MSZK). A két központ tényleges működése 1946 márciusában indult meg, és amíg a FSZOK működése valójában belebukott a Hangya beolvasztásának kísérletébe, addig az MSZK-ba több más szövetkezet mellett rövid időn belül beolvasztották a
Alig több mint negyedszázadnyi működése után, ezzel a mozzanattal ért véget a Futura működése. Később a MSZK beolvadt az 1947-ben létrehozott Magyar Országos Szövetkezeti Központba (MOSZK), ami az egész ország termelő, értékesítő és fogyasztási szövetkezeti hálózatának központi intézménye lett, azonban ennek történetéről az elmúlt kb. 60 évben - ellentétben a Futurával - jó néhány tanulmány, elemzés született.