Két esztendővel ezelőtt tizenöt fiatal író felismerve a magyar ifjúság előtt álló nagy feladatokat, s az ifjúsági szövetség munkájában mutatkozó hiányosságokat, javaslatot szerkesztett a magyar ifjúság ügyében. Ez a javaslat az akkori légkörben, az új szakasz következetes, júniusi politikáját gátló huzavonák következtében nem juthatott a nyilvánosság elé. Nem jelenhetett meg a sajtóban, és nem került el a legilletékesebb bírák, a fiatalok, és a fiatalok nevelésével foglalkozó pedagógusok és ifjúsági vezetők elé sem - csak megbélyegző bírálatokból hallottak a javaslat létezéséről. Nemrégiben a Petőfi-kör egy vitaestjén , a DISZ titkára kijelentette, hogy ma már elismeri: a fiatal íróknak volt igazuk.Szabad Ifjúságban közölt pedig a DISZ fejlődését hátráltató lépésnek bélyegezte e memorandum visszautasítását. Ám a széles közvélemény ma sem tudja pontosan, mit is tartalmazott voltaképpen ez a javaslat, miben is volt igazuk az íróknak. Szakítva a tájékoztatás régi, rossz módszereivel úgy éreztük, sok olvasónk, számos érdeklődő kívánságnak teszünk eleget, ha - a szokatlanul nagy késedelem ellenére is - rövidítve ismertetjük a fiatal írók javaslatát.

De tesszük ezt nemcsak a tájékoztatás teljességének kedvéért, hanem elsősorban azért, mert a javaslatban foglaltak nagy része ma is időszerű, mert az akkor meghatározott feladatok azóta is csak egy kor töredékét végeztük el. Úgy gondoljuk, hogy a javaslat még ma sem késett el, ma is érdemes a nyilvános vitára!

 

Az itt következő tervezet aláírói - a magyar ifjúság sorsáért, jövendőjéért felelősségüket érző fiatal írók - elöljáróban határozottan és félreérthetetlenül le kívánják szögezni: az ifjúsági mozgalom egészséges továbbfejlődését, formáinak, módszereinek, egész tartalmának gazdagodását, nevelő befolyásának kiszélesedését és elmélyülését csak akkor érhetjük el, ha a DISZ-t az eddiginél is következetesebben a párt ifjúsági szervezetének, a magyar ifjúság egységes tömegszervezetének, a kommunista nevelés százezres, fiatal tömegeket átfogó hatalmas intézményének, a párt által meghatározott politika tevékeny segítőjének tekintjük - és mindent megteszünk, hogy a valóságban is ezzé legyen.

A javaslat e bevezető után röviden elemzi ifjúságunk mai helyzetét s megállapítja, hogy a legnagyobb bajt nem a

, nem a faluban elharapódzott verekedésekben, nem a nyíltan cinikus, élvhajhász magatartásban kell keresnünk, hanem abban, hogy ifjúságunk nagy tömegei közönyösek a közélettel, a szocializmus hazai és nemzetközi jövőjével szemben, idegenkednek a politika elveitől, gyakorlatától, szervezeteitől, s perspektívájuk a pénzkereső pályán való egyéni elhelyezkedés leszűkült perspektívája. Ifjúságunk politikai fejlődését különösképpen hátravetette a szavak és a tettek közti, az elmélet és a gyakorlat közti szembeötlő szakadék. De ezen túlmenően - a június előtti politika általános hibáinak közvetlen és közvetett hatásán túl - magának az ifjúsági szervezetnek a hibái is visszavetették fiatalságunk politikai fejlődését.

A javaslat ezek után kifejti a tizenöt fiatal író elképzelését: hogyan kellene átszervezni, megújítani a DISZ egész munkáját, „hogy a DISZ egy merev apparátus által mozgatott laza, elmosódó tömegszervezetből, a fiatal dolgozó közösségeknek szilárd rendszerévé váljék."

Meg kell teremteni a tizennégy-huszonnégy éves korosztályok számára a DISZ Honismereti Mozgalmát. A Honismereti Mozgalom kereteiben rendkívül sokféle szervezeti forma fér meg egymás mellett: a 14-18 éves ifjúmunkások, diákok, parasztok, kötött szervezetei, esetleg egyenruhás csapataitól a 21-24 éves egyetemi hallgatók önkéntes, sőt alkalmi feladatokra összeálló munkaközösségéig. Elképzelhető a DISZ honismereti munkájában az öntevékeny őrsök, rajok, csapatok, szakkörök, önképzőkörök, munkacsoportok, munkaközösségek egész rendszere.

A honismereti munka központjában hazánk földjének, természeti adottságainak, termelésének (a különböző rétegek és szakmák munkájának), az élő magyar társadalomnak és kultúrának sokoldalú megismerése áll. De nem iskolai, tananyagszerű módon - hanem iskolán kívüli, mozgalmi módon. Elsősorban kirándulások, túrák, nagy vándorlások, falu- és városlátogatások, kisebb-nagyobb közös vállalkozások útján.

A Honismereti Mozgalom egész struktúrája úgy épülne fel, hogy a kalandos természetjárástól és néprajzi érdekességek gyűjtögetésétől fokról fokra vezesse el a fiatal munkást, parasztot és diákot, a természet és társadalom jelenségeinek önálló vizsgálatához, vérébe vigye a jelenségek marxista-leninista elemzésének és pártos értékelésének módszerét, e közben mélyen otthonossá tegye hazánk és társadalmunk, technikánk és kultúránk sok táján és ágazatában.

Mindehhez az is kell - sőt elsősorban az kell, hogy a DISZ honismereti csapatai ne válhassanak a ki-belépő, félig tag-félig nem tag ifjak átjáróházaivá. A belépés legyen szigorúan önkéntes, de ugyanakkor feltételekhez kötött, ugyancsak kössük meghatározott feltételekhez, bizonyos „próbakövetelmények" teljesítéséhez, a mozgalom egyik fokozatából a másikba való átkerülést.

A Honismereti Mozgalom munkájában öltene testet, válna az ifjúság számára is kézzelfoghatóvá a hazafiság és forradalmiság elválaszthatatlan egysége. A javaslat ezek után a falusi ifjúság helyzetével foglalkozik.

Ismeretes, hogy az ifjúság leginkább elhanyagolt, magára maradt, jóformán mindennemű szervezetet és politikai nevelést nélkülöző rétege: a 14-21 év közötti mindkét nembeli parasztifjúság.

A falusi DISZ-szervezetek - ahol egyáltalán működnek - leginkább csak a fiatalság ifjabb, szórakozni és sportolni vágyó tömegeit vonzzák, a 18 éven felüli érettebb, igényesebb fiatalok, a fiatal gazdák általában távol tartják magukat az ifjúsági szervezettől. A DISZ falusi munkája ezért sem vívja ki a felnőtt parasztemberek és asszonyok megbecsülését és általában is távol áll attól az igénytől, amelyet a parasztság komoly gondolkodású, nehéz munkában élő rétegei saját ifjúságukkal, a fiatalság munkás nevelésével szemben támasztanak.

Mindenekelőtt alapelvül kell kitűzni, hogy a falusi DISZ-nek elsősorban a fiatalság érettebb, jól dolgozó, komoly gondolkodásra, művelődésre és önmaga továbbképzésére leginkább hajló elemeit kell magához vonzania. A falusi DISZ-szervezet vezetőjének típusa: a fiatal mintagazda legyen, akár termelőszövetkezeti, akár egyéni földműves. A DISZ-szervezetnek bizonyos tekintetben a Gazdakör vagy Földműveskör ifjúsági változataként kell működnie - ugyanakkor gondoskodnia kell az ifjúság széles rétegének politikai és kulturális neveléséről, a kulturált szórakozás és kulturált sportolás lehetőségének megteremtéséről.

Mindehhez meg kell teremteni a DISZ téli parasztiskoláinak (parasztkollégiumainak) rendszerét. A téli parasztiskolát mintegy három hónaposnak képzeljük, bentlakással. Az iskola tananyaga elsősorban maga a járás, a járás mezőgazdasága, kultúrája, igazgatása, népének élete.

Egyfelől tehát a közvetlen környezet, a járás tüzetes, sokoldalú megismerése volna a tanfolyam tartalma. Másfelől a társadalmi fejlődés nagy törvényszerűségeinek megértése, a marxizmus-leninizmus elméletének elsajátítása, a párt politikájának, a munkás-paraszt szövetség elméletének olyan megtanítása, amely az elmélet tételeit szorosan a gyakorlati tapasztalatikhoz és teendőkhöz kötik.

Ebből a típusú iskolákból - ha jól vezetik - úgy megy haza három hónap után a fiatal paraszt, hogy teljes áttekintése van a maga tágabb táji közösségének: a járásnak egész helyzetéről, a fejlődés közeli teendőiről és távolabbi perspektívájáról, jól látja a maga falujának helyét - előrehaladottságát vagy  elmaradottságát - a járáson és országon belül, kezében van egy sereg konkrét módszer, amellyel előreviheti falujában a gazdálkodás, a művelődés, és az ifjúsági mozgalom ügyét. Fiatal, beavatott „közéleti emberként", a munkás-paraszt szövetség felkészült híveként tér tehát haza. De nem azzal, hogy otthon fixfizetéses funkcionárius legyen, hanem azzal, hogy csinálja tovább a maga addigi dolgát, s amellett segít új életre ébreszteni a DISZ-t. Éppen ez az, amire szükségünk van. A téli iskolát egy évben egy faluból három-öt-tíz fiatal végezheti el. Ezzel máris megteremtettük azt a gárdát, amelyre a DISZ egész további munkája - a falusi szervezetek újjáélesztése - és új tartalommal való megtöltése során támaszkodhatik.

Végül a javaslat a népi kollégiumi rendszer újjáélesztésével foglalkozik. Meg kell szervezni a DISZ népi kollégiumait egyrészt az ifjú munkásság, másrészt a diákság minőségileg és politikailag megválogatott széles csoportjai számára - mondja a javaslat.

Főiskolás vonatkozásban az Eötvös-kollégium típusú, magas színvonalú nevelőintézmény visszaállítása, illetve megteremtése lehetne a közösségi nevelés megerősítésének egyik útja valamennyi fontosabb egyetemünk mellett.

A mi új értelmiségünknek - akár falun, akár városon - közéleti embernek kell lennie, a dolgozó nép aktív barátjaként, politizáló szakemberként kell leélni életét. Ilyenné pedig csak akkor nevelődik, ha egész nevelési rendszerünkben párhuzamosan és egymást segítően, kiegészítően halad a szakmai tanulás és a felelős, tartalmas mozgalmi munka. Egyebek között ezért van ma is szükségünk népi kollégiumokra. Helyesnek tartanánk továbbá, ha a nagyüzemekben, bányákban, nagy építkezéseken dolgozó fiatal segédmunkások és szakmunkások számára - ott, ahol ez lehetséges - fokozatosan olyan munkásotthonokat (s ifjúmunkás kollégiumokat) építenénk, ahol a munkás megtalálja a kulturált élet feltételeit, s ahol a kollégiumi önkormányzat, maga a kialakuló kollégiumi közösség ugyancsak bizonyos határozott követelményekkel lép fel az ott lakó ifjúmunkás munkájával, magatartásával szemben.

A dolog lényege végül is az, hogy a DISZ a fenti eszközök igénybevételével munkás- és dolgozó parasztifjúságunk haladni vágyó, közösségi magatartásra és kultúrára szomjas java rétegét nyerné meg és állítaná az egész ifjúság élére. Velük együtt, velük szoros kapcsolatban azt a fiatal értelmiséget, amely a nép aktív szolgálatát kell, hogy hivatásának érezze.

A DISZ Országos Központjában fel kell állítani a Honismereti Mozgalom osztályát, a Téli Parasztkollégiumok osztályát, a Diák-kollégiumok osztályát, és az Ifjúmunkás kollégiumok osztályát.

A kollégiumok igazgatóiból és nevelői karából meg kellene szervezni a DISZ országos nevelőtestületét s ezen keresztül a DISZ megyei nevelőtestületeit, mint a DISZ egész nevelőmunkájának erős, öntudatos, felkészült nevelőgárdáját. E nevelőtestületnek jelentős hatáskört kellene biztosítani, ifjúsági szövetségünk egész munkájában, vezetésében.

Véleményünk szerint ez az út, amelyen haladva a DISZ, mint a párt ifjúsági szervezete, valóban a magyar ifjúság kommunista nevelésének hatalmas tényezőjévé válhat - fejeződik be a tizenöt fiatal író

.

---