A leértékelt idő [1]
1979. november 3.
Az idő fogalma, az eredmények, a szocialista verseny szlogenjei vajon megfelelnek-e a modern kor kihívásainak, a világ tudja-e az eredményeinket? Erdélyi Sándor újságíró rövid fejtegetése ezt a kérdést boncolgatja, mintegy tükröt állítva az olvasó elé.
Végtelen örömmel olvasom a sajtóban, hogy egy óriási beruházás határidőre és a tervezettnél mintegy fél milliárd forinttal olcsóbban készül el. A baj csak az, hogy memóriám kisördöge nem hagy nyugodni, és elkezdek kutatni régi újságok között.
Tartok tőle, hogy ez nem lesz olyan egyszerű.
Erdélyi Sándor
Hogy-hogy nem, egy két évvel korábbról keltezett cikk ugyanarra a beruházásra jóval korábbi határidőt és jóval kisebb összeget jelöl meg. Aztán tovább vissza az időben még egy év, s a milliárdok száma és a határidő ismét más. Tanácstalan vagyok. A forint inflációjáról hallok mostanában, beszélünk is róla, de ez az infláció a világátlaghoz képest még mindig szolid mértékű, a beruházási összegek változását egyáltalán nem indokolja. A határidő-infláció hivatalos fogalmát eddig még nem vezettük be. Vagy talán mégis? A hír erre utal. Nem a beruházást kell időben, eredeti költségkereten belül befejezni, hanem a köztudatba szépen, óvatosan újabb határidőket és újabb költséget becsempészni.
Ha eléggé ügyesek vagyunk, a legutoljára megállapított határidő előtt és a legutoljára megnövelt költségkerethez képest jelentős összeget megtakarítva vághatjuk át az avatási szalagot.
Hogy a termékkibocsátással és a beruházással kapcsolatos gazdaságossági számítások még az első határidőre és az akkori összegre készültek? Hát istenem. Viszonyítani tudni kell. Mint ahogy szegény jó Kisjó Sándor humorista jegyezte meg rezignáltan a magyar labdarúgó-válogatottra, amikor két óriási vereség után 12:0-ra győztek egy edzőmérkőzésen: „Tudunk mi focizni, csak meg kell válogatni az ellenfeleket”.
E bölcs mondást a jelen esetre lefordítva: „Tudunk mi beruházni, csak meg kell választani a viszonyítási alapot”. Most már csak egy apró, de talán nem elhanyagolható problémánk van: a világpiacot is rá kell beszélni, hogy fogadja el az így megállapított viszonyítási alapjainkat.
Erdélyi Sándor