A csehszlovák–magyar lakosságcsere
 

A második világháborút követő potsdami konferencián a csehszlovák fél megpróbálta elérni a szövetséges hatalmaknál, hogy a csehszlovákiai németek helyzetével párhuzamosan határozzanak a csehszlovák területen élő magyarokról is. A kitelepítésekkel kívánták elérni egy homogén nemzetállam létrehozását, mely csökkenti az etnikai alapú konfliktusokat. A csehszlovák kormányzat a kieső lakosságot úgy próbálta pótolni, hogy visszahívja azon cseh és szlovák népességet, akik az országhatáron kívül éltek. Ennek egyik lehetséges kibocsátó országa Magyarország volt, amelynek területén nagyobb számú szlovák kisebbség élt.[1]

A csehszlovák politikai vezetők, miután érzékelték, hogy a szövetséges hatalmak a magyar kérdés megoldását nemzetközi egyezményben nem fogják biztosítani, kezdeményezték a kétoldalú megállapodásokat, amelyek első tárgyalása 1945. december 3–6. között valósult meg. A magyar delegáció tagjai Gyöngyösi János külügyminiszter,[2] Kertész István[3] diplomata, Farkas Lehel[4] és Vájlok Sándor[5] csehszlovák szakértők voltak. A második tárgyalás 1946. február 6–10. között zajlott, ahol a magyar delegáció elfogadta csehszlovák fél által kidolgozott elveket.[6]

A csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény aláírása.
Forrás: Sloboda, 1946. március 10. 1.

 

A lakosságcsere-egyezményt a magyar kormány részéről Gyöngyösi János, csehszlovák részről pedig Vladimír Clementis[7] meghatalmazott külügyi államtitkár írta alá 1946. február 27-én.[8] A csehszlovák–magyar lakosságcsere sikeres lefolyása érdekében a csehszlovák vezetők létrehozták Budapest központtal a Csehszlovák Áttelepítési Bizottságot (továbbiakban rövidítve: CSÁB), melynek vezetésével Daniel Okálit[9] bízták meg. A bizottság azért volt felelős, hogy a magyar állam területén a kezdeti időszakban 16, majd március közepétől 18 területi kirendeltségén keresztül eljuttassa a lakosságcsere lehetőségét a szlovák lakossághoz. Ezen 18 területi kirendeltség kialakításakor nem vették figyelembe a magyar közigazgatási határokat, így egyes körzetek más vármegyék határain túlra is elértek.

Ezen körzetek központjai a következők voltak: I.: Budapest, II.: Kerepes, III.: Aszód, IV.: Kiskőrös, V.: Esztergom, VI.: Bánhida, VII.: Rétság, VIII.: Balassagyarmat, IX.: Salgótarján, X.: Miskolc, XI.: Forró, XII.: Sátoraljaújhely, XIII.: Nyíregyháza, XIV.: Szarvas, XV.: Békéscsaba, XVI.: Tótkomlós, XVII.: Gyöngyös és XVIII.: Pécs.[10] A március elején létrehozott körzetekhez képest a következő változások történtek: a II. kerület központja Kerepesről átkerült Pilisre, a VII. körzet központja át lett helyezve Rétságról Felsőpeténybe, és létrehozták a forrói és a pécsi központú körzetet.

A létrehozott bizottság volt felelős 1946. március 4-től egészen április közepéig, hogy a lakosság körében kifejtse agitációját. A bizottság által közvetített üzenetet gyűléseken elmondott beszédekben, személyes találkozók alkalmával, röplapok osztogatásával és rádión sugárzott szlovák nyelvű műsorok révén érte el a lakosság.  A propaganda kifejtése után pedig egészen május végéig gyűjthették össze a jelentkezési lapokat. A bizottság munkáját segítette a Szlávok Antifasiszta Frontjának munkatársai és szimpatizánsai, továbbá a propaganda üzenetek közvetítésére a szervezet lapját is felhasználták, amely a Sloboda volt.[11]

            Ezen országos szervezet tevékenységének felügyeletére létrehozta a magyar vezetés a Külügyminisztériumon belül a csehszlovák különbizottsági osztályt, amelynek vezetését Wagner Ferenc[12] jogtanácsosra bízták, és így ő lett az áttelepítési bizottság mellé kirendelt főösszekötő. A tisztség létrehozása már 1946. február 5-én megfogalmazódott, mely szerint a Magyarország területén agitációt folytató csehszlovák bizottságban legyen egy magyar megfigyelő, aki ellenőrzi az önkéntesség megvalósulását és tartja a kapcsolatot a CSÁB országos, területi és helyi szervezeteinek vezetőivel, illetve a magasabb állami szervek között. A tisztség létrehozását és feladatait az egyezmény II. cikkelyében rögzítették.[13]

Az egyik jelentésből kiderül, hogy az egyes körzetekbe küldött összekötők szóbeli és írásbeli jelentéseit a főösszekötőnek a feladta összegezni és tájékoztatni a felsőbb szerveket. A jelentést a külügyminisztériumban több személyhez kellett eljuttatnia, mint például Gyöngyösi Jánoshoz, Sebestyén Pál[14] és Kertész István követekhez, a külügyminisztérium politikai és sajtó osztályának.[15] E fennmaradt jelentés tartalmaz egy bevezetést, az összekötők által írt jelentések összegzését 1946. március 4 és. március 21. közötti időszakról, majd egy lezárást, ahol az egyes körzetekből emel ki Wagner adatokat, amelyeket írott megjegyzésekkel is ellátott.[16] Feltételezhető, hogy eme dokumentum egy belső használatra készített jelentés tervezete lehetett. Hasonlóképpen járhatott el Wagner a további összegző jelentésekkel kapcsolatban, ugyanakkor ezek nem maradtak fenn.

 

A Nógrád-Hont vármegyei események az agitációs időszak megkezdéséig

            A lakosságcsere „előtelepítési” fázisának lehet tekinteni,[17] azon eseményt, amikor az egyezmény aláírása előtt 1946 januárjában Lucfalván az Antifasiszta Front helyi megbízottja és egy csehszlovák külképviseleti titkár, Dr. Jozef Ambruš[18] a bányászok körében végzett agitációt.[19] 1946. elején egészen január 10-ig tizennégy család és rajtuk kívül hét nőtlen férfi jelezte kitelepülési szándékát,[20] majd a január 24-én a nagybárkányi körjegyző által írt jelentés szerint további egyének jelentkeztek. Eme lakosok kitelepülése január 28. és február 1. között volt várható.[21] A költöztetést a handlovai bányaüzem teherautói biztosították, amelyekre csak a legfontosabb konyhabútoraikat pakolhatták fel, és csupán két hétre elegendő élelmet vihették magukkal.[22]

 

Dr. Jozef Ambruš.
Forrás: Sloboda, 1946. június 29. 2.
 

 

A kérdéses jelentést a járási főjegyző eljuttatta Nógrád-Hont vármegye főispánjához, aki arról adott tájékoztatást, hogy az illetékes hatóságok tanácstalanok az elsősorban a bányászok körében zajlott agitációval szemben, amelyhez a magyar kormány hozzájárult.[23] Ebből az derül ki, hogy a kormánytól a főispán még nem kapott tájékoztató rendeletet január hónapban. A tájékoztatást csak 1946. február 2-án kapta meg, amelyet továbbított a Salgótarjáni járás főjegyzőjének és a nagybárkányi körjegyzőnek, hogy szlovák anyanyelvű, magyar állampolgársággal rendelkező személyek Csehszlovákiába való költözését ne akadályozzák.[24] A Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság összeállított listája szerint Nógrád-Hont vármegye területén több település is érintett volt:[25] Lucfalváról például az 1945-ös évben kilenc, 1946. január 10. és 22. között 107, február 12. és 19. között pedig 59 személy távozott Csehszlovákiába.[26]

 

Agitáció és jelentkezési időszak Nógrád-Hont vármegye keleti területén

 

Az egyezmény aláírása után Nógrád-Hont vármegye teljes területét öt körzet érintette, amelyet CSÁB vezetősége hozott létre – ezekből három érintette a vármegye keleti részét és Heves vármegye nyugati járásainak egy részét. A III., aszódi központú körzet Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye északkeleti területét érintette, két települést Heves vármegyében, továbbá a hatásköre kiterjedt a Sziráki járás nagyobb részére. Az alábbi térképen sraffozással van jelölve az a terület, amely még 1946-ban teljes egészében az Aszódi körzethez,[27] a későbbi források szerint már a Salgótarjáni körzethez tartozott.[28] A IX. körzet központja Salgótarján volt. Területét képezte a Salgótarjáni járás nagyrésze, a Szécsényi és Sziráki járás néhány települése (1946–1948 között változott a körzet határa) és a Pétervásárai járás északi része. A XVII., gyöngyösi központtal megalakított körzet Heves és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye északi területét érintette. Később Nógrád megyéhez csatolt Hatvani járás hat és Pétervásárai járás négy települése tartozott ide.[29]

 

[2]

Nógrád-Hont vármegye területét érintő Csehszlovák Áttelepítési Bizottság körzetei 1946–1948 között[30]

            Az III. Aszódi, IX. Salgótarjáni és XVII. Gyöngyösi körzetek szlovák delegációihoz Wagner Ferenc összekötőket jelölt ki, akik az agitációs időszakról folyamatosan jelentettek. A vonatkozó levéltári fondban ugyanakkor nem minden heti jelentés maradt fenn. A Wagner által írt összefoglaló, az összes körzet eseményeiről szóló jelentés feltehetően a március hónapban beküldött összekötői jelentések alapján készült el.

Az Aszódi körzet magyar összekötője dr. Szécsényi Árpád[31] volt. Az általa írt és fennmaradt heti jelentések száma három: ezekben 1946. április 1–április 14. és május 8–17. közötti időszaki eseményekről számolt be. A Salgótarján székhelyű területi szervezetből dr. Mészáros József[32] írt jelentéseket – ezekből összesen kettő maradt fenn: az 1946. március 26–április 8. közötti időszak legfontosabb eseményeit mutatta be. A Gyöngyösi kirendeltségben 1946. március 25–április 17. közötti három hét eseményeiről dr. Neumann János,[33] április után pedig dr. Robinson Imre[34] számolt be.

 

A források szövegét az első kivételével teljes terjedelmében közöljük. Az iratok körzetenként, azokon belül pedig időrendben vannak rendezve. Az elírásokat, javításokat, nyelvtani hibákat nem javítottuk, megtartva a szöveg eredeti formáját. Több forráson is kézzel írt jegyzetek, jelölések és aláhúzások találhatóak, amelyeket a szerző a lábjegyzetekben jelölt.

 

Dokumentumok

1.

I. Általános jelentés a csehszlovák, Áttelepitési Bizottság működéséről. [Részlet, kifejezetten Nógrád vármegye területét érintő jelentések]

Szigorúan bizalmas!

Pro domo

            A csehszlovák Áttelepitési Bizottság propagandatevékenységét a legtöbb helyen beválthatatlan igéretekkel folytatja. Céljaik szolgálatába különösen a hadifogolykiszabaditás ügyét állitották. A kezdeti nagy nekilendülés mámorában azt hitték, hogy a gyüléseiken résztvevő hatalmas tömegek egyszersmind önkéntesen át is akarnak települni Csehszlovákiába Most közvetlen az összeirás megkezdése előtt azt tapasztalják, hogy az általuk megmozgatott tömeg tekintélyes részét voltaképen a puszta kiváncsiskodás vonzotta összejöveteleikre. A helyzetnek ez a felismerése most offenzivára készteti őket s egyenlőre csak feltételezik, hogy magyar részről egyezményellenes jelenségek észlelhetők.

            A végrehajtás jelen stádiumában már tisztán látják, hogy az áttelepülés iránti érdeklődése mérsékelt s még ez is a napok mulásával egyenes arányban hanyatlik. Épen ezért a csehszlovák Áttelepitési Bizottság erőfeszitése kizárólag odairányul, hogy az áttelepitendő lakosságnak minél nagyobb hányada az ujjáépités szempontjából leginkább értékes foglalkozási ágakból kerüljön ki. Ez a magyarázó oka annak, hogy az elmult 8–10 nap óta bányászcsaládok és a kézmüiparosok általában a jól képzett szakmunkások áttelepitését propagálják. Természetesnek találom, hogy az ebben a problémában leginkább érdekelt Magyar Kommunista Párt és testvérpártjának a spontán ellenérzése máris jelentkezett. Ez a tény azonban korántsem egyezményellenes, mert nem jelent szervezett ellenakciót és csupán a csehszlovák propaganda tulzásainak realis és loyalis kritikáját jelenti.

            Realis szemléletü csehszlovák tényezők már látják, hogy az áttelepités müvelete részükre nem hozza meg a világsajtójában is publikált kívánt sikert. Ez a tény feltétlenül maga után vonja taktikai magatartásuknak szélsőséges megváltozását. – Felhivom a figyelmet arra a lehetőségre, hogy az előbb érintett körülmény fennforgása miatt a csehszlovák–magyar államközi megállapodásnak a végrehajtása abba a szakaszába jutott, hogy állandóan számolnunk kell csehszlovák részről tiltakozó lépésekkel.

            Megjegyezni kivánom, hogy a csehszlovák Áttelepitési Bizottsáf személyi összetételét illetően nem épen demokratikus ./.

– 2 –

Prodomo /.folytatás/

jellegünek tartom. –

            Ezt zárójelentésemben részletesen megindoklom. –

            Budapest, 1946. március 28.

                                                                                                                       Dr. Wagner

 

            Másolat.                                                                     1/ Miniszter Urnak,[35]

                                                                                               2/ Sebestyén Követ Urnak,

                                                                                               3/ Kertész Követ Urnak,

                                                                                               4/ Politikai Osztálynak,

                                                                                               5/ Sajtó–osztálynak.

Általános jelentés

a csehszlovák Áttelepitési Bizottság munkájáról

/1946.III.4–1946.március 21./

            Az államközi Megállapodásban körülirt u.n. Különbizottság, mint Áttelepitési Bizottság/ Presidlovacia Komisia/ elvileg f.hó 4.–én, hétfőn, kezdte volna meg az Egyezmény megszabta keretek között a tevékenységét. Kezdeti szervezetlenségük volt annak az oka, hogy érdemleges munkájukat mindenütt legalább egyhetes késéssel kezdték meg. A közel 500 főből álló bizottság, élén dr. Okáli Dániel h. poverenikkel,[36] a kezdeti nehézségeken átjutva, f.hó közepe óta van abban a helyzetben, hogy küldetését, körzetenkint változó sikerrel, teljesiteni tudja. A csehszlovákokkal összefüggő rendkivüli szerteágazó feladatcsoportok elvégzéséről részletes képet majd zárójelentésemben festek. Feljegyzéseimben ezekkel különben már foglalkoztam. /Megbeszélések, helyszini vizsgálatok/. A melléjük kirendelt, mintegy 25 magyar összekötő eddig az időpontig megfelelt a várakozásnak. Csehszlovák részről ellenük semmi panasz nem futott be, ugyanakkor azonban a magyar érdekeket hatásosan, szükséges esetén erélyesen is megvédik. Az összekötők kiválogatása a politikai és szakszerüségi követelmények szemelőtt tartásával történt. Jelentéseiket irásban és hetenkint egyszer szóbelileg teszik meg.

            Csehszlovák részről a végrehajtás müve még nincs abban a stádiumban, hogy a jelentkezőket pontosan nyilvántartásba vennék, ennélfogva alant következő beszámolóm elsősorban reális adatokon nyugvó hangulatképet jelent […]

III. Aszód.

            A csehszlovák propagandisták tevékenysége közepes. Az áttelepités iránti érdeklődés meglehetősen mérsékelt . A tényleges propaganda ugyszólván csak most kezdődik […]

VII. Felsőpetény /Rétság/ .

            A propagatív munka eléggé agressziv. Eddig az alábbi községeket látogatták meg: Nógrád, Nőtincs, Felsőpetény, Alsópetény, Nyézsa. /Helyenként a szlovákság ovációban részesitette őket, pozitiv eredmény még nem mutatkozik./

            Bánk, Rétság, Pusztaszántó, Tolmács, Berkenye, Diósjenő falvakban inkább kiváncsiság volt észlelhető.

            Ősagárdi, Nógrádverőce, Kismaros, Nagymaros, Zebegény, Szob, Márianosztra, Kóspallag, Ipolydámasd, Keszeg, Penc és Rád községekben sincs eddig még reális eredmény.

            A kerületben a március hó 15.-ig jelentkezettek száma még nem haladja meg a 20 főt.

VIII. Balassagyarmat.

            Az Áttelepitési Bizottság már március hó 7.-én szervezett tevékenységbe kezdett. A kifejtett propaganda nem lépte át az egyezményben biztositott kereteket. Az érdeklődők száma elég nagy, az összeirások megkezdődtek. Zavaró mozzanat nem történt.

IX. Salgótarján.

            Lévén fontos bányavidék, a propaganda–tevékenység megkezdése előtt a tarjáni polgármester[37] irodájában értekezletet hivattak egybe, amelyen megjelentek a polgármester, járási főjegyző,[38] rendőrparancsnok,[39] politikai rendőrség vezetője,[40] a koaliciós pártjainak kiküldöttei,[41] az ipari/bizottsági tagjai[42] s a csehszlovákok vezetői[43]. Az ülésen hangsulyozták s kényszernélküli „önkéntes” elhatározást.

            Érdeklődés mutatkozik a következő községekben: Lucfalva, Szupatak, Sámsonháza, Markháza, Nagybárkány, Bárna, Mátraszele, Nemti, Homokterenye, Mátranovák, Zagyvaróna, Cered, Zabar és Pogány. A veszély e körzetben nem a jelentkezések nagyobb száma miatt nyilvánvaló, hanem főként azért, mert pillanatnyilag pótolhatatlan szakmunkásokat veszitünk el. […]

XII. Gyöngyös.

            De facto csak a közelmult napokban indult meg a tevékenységük. Érdemleges jelenteni való a kerületben nincs. […]

-----------

            Az ország 17 körzetéből beérkezett jelentésekből a végleges eredményre, illetve annak összegszerüségre még következtetni sem lehet.

            A csehszlovák Különbizottság propagandájának gerincét a két szomszédos állam gazdasági helyzetkülönbségnek ecsetelése képezi. és sürün hivatkoztak az áttelepités kényszerü, kötelező voltára, majd pedig arra, hogy az ittmaradottak jog nélküli állapotba kerülnek.

            Ezeket az egyezményellenes jelenségeket a legtöbbször sikerült a helyszinen kiküszöböltetnem. /Kidoboltatás, helyi lapokban kommunikáció, hatóságok felvilágositása stb. módon./

            Propagandájuk hangja rádióban, sajtóban, népgyüléseken érzelmesen pánszlavisztikus. Az összekötők utasitásomra a letöbb helyen, ahol a csehszlovák szónokok tullépték a megnegedett határvonalat, közbeléptek s még a népgyülésen a szónokokkal helyreigazitatták mondanivalójukat. Ez történt az Antifasiszta Front békési titkárával, Sekerka Jánossal[44].  Az Antifasiszta Front részvétele a propaganda–munkában általános. Tevékenységüket több helyen sikerült a minimumra csökkenteni. Az incidenseket eddig mindenhol a benszülött szlovákság provokálta. A csehszlovák kirendeltségek mellett müködő szovjet–orosz összekötők viselkedése korrekt, rájuk még egyetlen forrásból sem érkezett panasz. A csehszlovák katonák jelenléte azonban mindenütt a lakosság nagy ellenérzését váltotta ki, nem egy helyen még az orosz helyőrség tagjai is hangosan becsmérelték őket.

            A jelentkezők összeirása a gyakorlatban sok visszaélést tesz lehetővé.

            Intézményesen ez még nem kezdődött el. Ennek technikáját minden körzetben figyeltetem. A szabálytalanságok összegyüjtése részükről már folyamatban van.

            A magyar rendőrhatóság által Tótkomlósón letartóztatott Sulyán Máriával[45] a Különbizottság minden közösséget megtagadott.

            Az ugyancsak gyanus multu Bárdossy László[46] /szintén a tótkomlósi csehszlovák kirendeltség tagja/ észrevette a ráleselkedő veszélyt és az elmult héten kereket oldott. Azóta Pesten sem lehetnyomára bukkanni.

            A döntő kifejlődés az előttünk álló két hétben megtörténik. Erre való tekintettel az alábbi intézkedések legsürgősebb megtételét javaslom, illetőleg foganatositásukva kérek engedélyt.

            1/ A magyar sajtó és a rádió, ugy ahogy az eddig történt, fokozottabb mértékben közölhesse azon csehszlovák lapszemelvényeket, melyeknek tendenciája a mi javunkra értékesithető.[47]

            2/ A Dunántuli német elhagyott birtokok propagativ célra való felhasználása. Ez különösen a békésmegyei szlovákság áttelepülési szándékát ellensulyozná. Etekintetben szükségesnek látszik Miniszter Úr[48] intervenciója az illetékes helyeken.[49]

            3/ A hazai sajtó és rádió a magyar gazdasági élet közeli[50] fellendülésbe vetet hitet ébressze fel.

            4/ Tárgyilagosan mutasson rá sajtónak Csehszlovákia jelen gazdasági virágzásnak főokaira s a szükségszerüen bekövetkező hanyatlásra, legalábbis stagnálására.[51]

            5/ A legalis ellenakciók terén legtöbbet tehetnek az egyházak és a Magyar Kommunista Párt.[52]

            Több alkalommal támadt surlódás, de azokat sikerült annyira bagatelizálnom, hogy a csehszlovák aztán szóra sem tartották érdemesnek. Minden csehszlovák részről elhangzott köszönetet a magyar hatóságok és népünk udvarisságáról, készségekről hiteles irásokban összegyüjtöttem – alkalmi felhasználhatóság céljából. Az összekötőknek kiadott általános utasitások egyike az, hogy semmit sem adhatnak irásban, viszont minden rájuk nézve kedvező jelenségekről tapintatosan irás kérendő. Ez eddig fennakadás nélküli megtörtént.

            Felfogásom szerint fontos államérdek kivánja, hogy a föösszekötő legalább az utolsó három héten gépkocsival rendelkezzék.

            Budapest, 1946. március hó 27.

                                                                                   Dr. Wagner Ferenc[53]

a csehszlovák Különbizottság mellé kirendelt főösszekötő.

Jelzet: HU-MNL-OL-XIX-J-1-h 1/res. Cskb/1946.

 

 

 

III. Aszódi körzethez kapcsolódó összekötői jelentések

 

2.

A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság mellé kirendelt főösszekötő III. sz. Általános jelentése. 3. sz. körzetbe kirendelt összekötő, Dr. Szécsényi Árpád jelentése 1946. április eleji időszakról (Aszód, 1946. április 7.)

Dr. Szécsényi Árpád összekötő.                                            Aszód, 1946 április 7 napján.

Tárgy: A magyar–csehszlovák lakosságcsere végrehajtása tárgyában a hatodik jelentés.

A magyar Külügyminisztériumnak

B u d a p e s t.

            F.hó 5 napján kelt ötödik /: külön :/ jelentésemben haladéktalanul jelentettem, hogy az aszódi bizottság vezetősége[54] megtagadta nekem a beketintési jog gyakorlását. Akkor a bizottság vezetője előtt kijelentettem, hogy ez a magatartásuk az Egyezmény rendelkezéseinek a megszegése és azokkal ellentétben áll.[55]

            Ezt követően a tegnapi napon felkértem a bizottság vezetőjét, hözölje velem, hogy a körzet egyes községeiből hányan kérték áttelepitésüket,, a vezető azonban ez elől is elzárkózott azzal, hogy a központ majd ugyis közölni fogja a magyar kormánnyal az akció eredményét és az áttelepülni szándékozók névjegyzékét.[56]

            Ily körülmények között nem áll módomban jelenteni a jelentkezők számába a f.évi március hó 31 napja óta bekövetkezett[57] változást.

– o – o – o –

            A bizottság tagjainak megfigyelt magatartásából és megjegyzéseiből azonban az volt a benyomásom, hogy müködések eredménye – a jelentkezések száma – nem felel meg a várakozásnak.[58] Ugyanis beszéd tárgya volt, hogy a földmives ember mennyire ragaszkodik földjéhez, megszokott környezetéhez, hogy mennyire elvesztették a szlovák származásuak ily öntudatukat s hogy ezek a szlovák nép szempontjából reá nézve már elvesztek.

            Ezzel kapcsolatban tisztelettel jelentem, hogy az aszódi járás főjegyzőjének[59] velem történt közlése szerint több községben, de különösen Galgagyörkön sokan visszavonják áttelepités iránti[60] kérelmüket és a célból megjelennek a község elüljárósága előtt és visszavonásukat ott jegyzőkönyvbe foglalják. A főjegyzö[61] kérésére felvilágositottam, hogy az áttelepülés iránti kívánság vagy kérelem visszavonásának akadálya nincs, ily értelemben az Egyezmény nem rendelkezik,[62] véleményem szerint annak sincs akadálya, hogy az ily visszavonást az elüljáróságok jegyzökönyvbe foglalják, felhivtam azonban a figyelmét arra, ügyeljenek az elüljáróságok, nehogy idevonatkozó müködésük tápot adhasson arra, hogy a visszavonás befolyásolása hatása alatt történt.[63] Megemlitette a járási főjegyző, hogy egy–két esetben a jelentkező öngyilkossági kisérletet követett el amiatt, mert jelentkezését megbánta.[64]

            Ezzel kapcsolatban jelentem, hogy a különbizottság vezetője előttem panaszolta, hogy a körzet egy–két községében az elüljáróság az áttelepülésre jelentkezettektől a mult év folyamány kiosztott föl8det elvonta, másikban pedig az élelmiszerjegyeket beszedette s most a jelentkezettek attól tartanak, hogy a mulhatatlanul szükséges élelmiszereket nem kapják meg. Erre közöltem a bizottság vezetőjével, hogy amennyiben csak ezek a tények a valóságnak megfelelnek, ugy az idevonatkozó eljárás önkényes és helytelen. Ily esetekben közvetlenül forduljanak a sérelmet szenvedők a felettes közigazgatási hatósághoz vagy egyes sérelmes eseteket közöljék velem és én jelentem azokat. Ilyen esetben kérem azonban az összes vonatkozó adatok pontos közlését.

– o – o – o –

            Egyébként a bizottság az elmult hét folyamán folytatta propaganda utjait s ezek során másodizben tartott nyilvános gyüléseket az egyes községekben. Különösen a váci járásban történt ez, igy Vácott, Váchartyán, Vácbottyán, Vácegres, majd Csomád, Kerepes, Csömör és Cinkota községekben, melyek közül a legutóbbiban március 31 napján a szlovák szintársulat tartott előadást. Kis- és Nagytarcsán szintén.

– o – o – o –

            Amint értesültem, a bizottság tagjai propaganda beszédeikben a jelentkezőknek azt is igérik, hogy hadifogságban lévő férjeiket vagy fiaikat hazahozatják[65] illetve az idevonatkozó intézkedéseket a csehszlovák kormány megteszi. Kérdésemre a bizottság vezetője ezt nem cáfolta meg mondván, való, hogy az megfelel ama megállapodásnak, hogy a csehszlovák állampolgárokat a hadifogságból mielőbb hazaengeddik, igy azokat is, akik az áttelepülés tényével csehszlovák állampolgárokká válnak.

– o – o – o –

                                                                                   Dr. Szécsényi Árpád[66]

                                                                                   összekötő.

Jelzet: HU-MNL-OL-XIX-J-1-h 4/res. Cskb/1946.

3.

A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság mellé kirendelt főösszekötő jelentései ápr. 16-25. között. 3. sz. körzetbe kirendelt összekötő, Dr. Szécsényi Árpád jelentése 1946. április közepi időszakról. (Aszód, 1946. április 14.)

Dr. Szécsényi Árpád összekötő.                                            Aszód, 1946 április 14 napján.

7/1946.ök.                                                      Tárgy: A magyar–csehszlovák lakosságcsere végrehajtása ügyében a hetedik jelentés.

 

A magyar Külügyminisztériumnak

B u d a p e s t .

 

            Miután a f.hó 7 napján kelt hatodik jelentésemet f.hó 9 napján dr.Wagner Ferenc min.titkár urnak személyesen átadtam, még e napon a bizottságnak a keddi megbeszélésre érkezett tagjaival müködési székhelyemre visszaérkeztem.

            A különbizottság az elmult hét folyamán folytatta propaganda tevékenységét és pedig – amint megállapitottam – különösen Vácegres, Sződ, Galgagyörk, Egyházasdengeleg, Vác, Vácbottyán, Csomád és Csömör községekben, amelyekben e hét folyamán tartották meg a második nyilvános gyülést.

            A bizottságnak a jelentkezések számában megnyilvánuló eredményéről vagyis az áttelepülésre jelentkezők számáról jelentést adnom módomban nem áll, mert a bizottság az idevonatkozó adatokat velem ezuttal sem közölte és ugyahugy elzárkozott attól, hogy az ehhez szükséges iratokat elében tárja, ami az Egyezmény rendelkezéseivel szöges ellentétben áll.

            A bizottsággal való érintkezés alapján az a véleményem alakult ki, hogy a bizottság az ő tevékenységét csupán azokban a községekben folytatta, – és pedig mind a négy politikai járásban, – amelyekben – akár a magyar statisztikai adatok szerint, akár pedig személyesen szerzett tapasztalataik szerint /: mint pl. Domony községben :/ - nagyobb számu szlovák nemzetiségü vagy ily eredetü /szlovák/ lakos él.

            Benyomásom az, hogy a körzetben nem oly nagy a jelentkezők száma, mint amennyire az ily lakosok számához képest számitottak, mert ismételten is elhangzott a bizottság tagjai részéről, hogy a hosszas ittlét, a helyhezkötöttség érzete, a földhöz való ragaszkodás és a megszokás asszimilálta már őket.

– o – o – o –

            Egyébként a bizottság a mai nappal befejezi a propaganda tevékenységét, miután az erre engedett és március hó 4 napjától számitott hatheti határidő a mai napon letelik.

            Ennek folytán a különbizottság több tagja a holnapi napon hazájába visszatér, igy az itteni különbizottság vezetője is és vele együtt annak hét tagja. A bizottság többi tagjai két részletben 5–5 napi szabadságra mentek és pedig f.hó 17 napjától kezdődőleg megy a visszamaradó rész egyik fele, ennek visszatérése után pedig a másik fele. Értesülésem szerint a bizottság visszamaradó tagjai[67] hivatottak arra, hogy a további jelentkezéseket elfogadják.

            – o – o – o –

            Jelentem, hogy a mult hét folyamán a körzet 5 – 6 községéből egy–egy áttelepülésre jelentkező férfit – összesen hatot – Csehszlovákiába utaztattak, hogy ezek személyesen győződjenek meg, hogy ott a bizottság tagjai által hangoztatott állapotok valóban fennállanak. A jelentkezők e hét elején érkeztek vissza, megfordultak a bizottsági hivatali helyiségben is és jelen voltam, amikor tapasztalataikról beszámoltak és hangoztatták, hogy „ott milyen jó”. Mondották, hogy mindenütt mily szeretettel fogadták őket és hogy mily értékes ajándékokat kaptak, igy öltözet ruhát, bakkancsot stb.

            E hét folyamán 6 – 14 év közötti gyermeket gyüjtöttek össze a bizottság tagjai, hogy azokat egyhónapi időtartamra Szlovákiába küldjék üdülni, de csak mérsékelt számban, ugy gondolom 5–10 gyermeket.

            – o – o – o –

                                                                       Dr. Szécsényi Árpád[68]

                                                                       összekötő.

                                                                       Dr. Wagner[69]

Jelzet: HU-MNL-OL-XIX-J-1-h 6/res. Cskb/1946.

4.

Jelentés a csehszlovák Áttelepítési Bizottság munkájáról /1946. május 8-17./ 3. sz. körzetbe kirendelt összekötő, Dr. Szécsényi Árpád jelentése a májusi időszakról. (Aszód, 1946. május 14.)

Dr. Szécsényi Árpád összekötő.                                            Aszód, 1946 május 14 napján.

10/1946. sz.                                                    Tárgy: A magyar- csehszlovák lakosságcsere végrehajtása ügyében a tizedik jelentés.

 

A magyar Külügyminisztériumnak

                                                                                                          B u d a p e s t.

Az áttelepitési bizottság tagjai most már mint összeirási biztosok az áttelepitésre jelentkezők összeirását foganatositják. Ez ugy történik, hogy szlovákok által is lakott községekbe szállnak ki, ott közhirré teszik –nagyobbrészt dobszó utján–, hogy a jelentkezéseket hol, kinél fogadják. Egy–két községben a dobszó utján való közhirrétételt az elüljáróság megtagadta, /: Galgagyörk, Csomád, :/ utóbb azonban az erre irányuló kérésnek mégis eleget tett.

F.hó 10 napján Vácegeres község lakosai azzal a panasszal fordultak a bizottsághoz, hogy a pesti detektivek tartózkodnak a községben, akik 30 – nagyobbrészt fiatal – férfit még aznap internálni fognak azon a cimen, hogy fegyvereket rejtegetnek. Ezt azzal közölte velem a bizottság vezetője, hogy a fegyverbeszolgáltatásra felhivott egyének 1–2 kivételtől eltekintve mind áttelepülésre jelentkezettek s ezért a kilátásba helyzetett igazgatási eljárásban csak sikanérozást és esetleg annal szándékát látják, hogy az áttelepülést netán megakadályozzák. A bizottsági vezető kérésére s vele együtt kiszállottam még e napon délelőtt Vácegres községbe, ahol megállapitottuk, hogy a gyöngyösi reakciós összeesküvéssel kapcsolatos nyomozás ügyében járnak el[70] a fetektivek s miután értesülésük volt, hogy a községben többeknél vannak fegyverek, ezek beszolgáltatására a lakosokat felhivták. Ez az eljárás azonban teljesen független az[71] áttelepitési akció lebonyolitásától. Utóbb nyert értesülés szerint a detektivek senki ellen eljárást folyamatban nem tettek és senkit sem internáltak.

Áttelepülésre folyamatosan történnek jelentkezések. Tapasztalattom szerint mérsékelt számban, azonban ezek pontos összegét nem áll módomban jelentenem, mert ennek közlését ez alkalommal is megtagadták.

                                                                       Szécsényi Árpád[72]

                                                                       összekötő.

Dr. Wagner[73]

Jelzet: HU-MNL-OL-XIX-J-1-h 7/res. Cskb/1946.

 

IX. Salgótarjáni körzethez kapcsolódó összekötői jelentések

5.

A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság mellé kirendelt főösszekötő III. sz. Általános jelentése. 9. sz. körzetbe kirendelt összekötő, Dr. Mészáros József jelentése 1946. március 26. és április 1. közötti időszakról. (Salgótarján, 1946. április 1.)

 

Napló

a csehszlovák bizottság salgótarjáni részlegének müködéséről.

1946. március hó 26.-án.                   A bizottság vezetője[74] és 1 tagja Budapestre utazik jelentéstételre. Egyébként Salgótarjánban fejtik ki müködésüket.

1946. március hó 27..-én.                  Autó hiány miatt Csak Salgótarjánban tevékenykedik.

1946. március hó 28.-án.                   A bizottság 4 tagja Sámsonházán informácius jellegü látogatást tesz összeirással egybekötve.

1946. március 29.-én.                        A bizottság két csoportban Sámsonháza,[75] Szupatak Zagyvaróna, Rónabányatelepen fejti ki müködését

1946. március hó 30.-án.                   Müködésük mint 29.-én, illetőleg 4 tag élelem beszerzés végett Losoncra megy át.

1946. március 31.-én.                        A bizottság müködése 2 csoportban Zagyvapálfalva, Pásztó, Mátraverebély, Rónatelep községben.

1946. április hó 1.-én.                        Bárna, Szilváskő, Vadicspuszta. Egyéb esemény Zsiák képviselő úr informácios látogatás.

A bizottság müködése e héten az informácios látogatásokon és összeir sokon kívül ezideig a keskeny filmek vetitésével merült ki. Hozzávetőlegesen a helyzet a mult héttel szemben változatlan, Bárna és Szilváskő földmüvesei között a jelentkezés emelkedik Salgótarjánban esik. xxxxxxxxxxxxxx Az ellenpropaganda hatása már mutatkozik a salgótarjáni körzetben, főleg magában Salgótarján an. Ezzel kapcsolatban a delegácio adatokat gyüjt az ellenpropaganda bizonyitására, ezideig azonban csak magánszemélyek ellen emelt vádat, illetve a lucfalvai lelkész[76] ellen is.  egy darab jegyzőkönyv erre vonatkozóan csatolva.

A bizottság által vezetett nyilvántartást kérdésem dacára sem mutatta meg a bizottság vezetője azzal az indoklással, hogy abban az összekötő sem bele, igy azok ellenőrzése és számszerü adatok közlése lehetetlen. A bizottság nézete egyébként az, hogy magyarul beszélők is jelentkezhetnek, ha igéretet tesznek arra vonatkozóan, hogy jó szlovákokká válnak. Ennek megakadályozására kérem az utasitásokat.

___________________________________________________________________________

Dr. Mészáros József[77]

Jelzete: HU-MNL-OL-XIX-J-1-h 4/res. Cskb/1946.

6.

A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság mellé kirendelt főösszekötő III. sz. Általános jelentése. 9. sz. körzetbe kirendelt összekötő, Dr. Mészáros József jelentése 1946. április 1. és április 8. közötti időszakról. (Salgótarján, 1946. április 8.)

 

Napló

a csehszlovák bizottság salgótarjáni részlegének müködéséről.

1946. évi április hó 2.-án.      A bizottság 4 tagja Zagyvaróna, Cered, és Zabar községekben fejti ki müködését.

1946. évi április hó 3.-án.      Bokor községben közgyülés beszédet mondanak Liska[78] és Csuka[79] mindketten a bizottság tagjai. a közgyülésen kb. 250 ember jelenik meg.[80]

1946. évi április hó 4.-é.        A bizottsághoz 3 uj tag[81] érkezik. Két csoportban a következő községekben fejtik ki propanada müködésüket: Bokor, Pásztó, Karancskeszi, Karancsalja, illetőleg Salgótarján.

1946. évi április hó 5.-én.      Keskenyfilm vetitése Somlótelepen, szinház előadás Salgótarjánban. Lefolyása minden különösebb esemény nélkül.

1946. évi április hó 6.-án.      Salgótarjánban megtartott nyilvános gyülés. A nagy előkészületek után várt ülés várokozáson aluli érdeklődés mellett folyt le. Beszédet tartottak Stefánik[82] poverenik és Bog[83] titkár. A salgótarjáni disz emelvényen megtartott beszédeket kb. 350 ember hallgatta végig, ezek jórészét is a Lucfalváról teherautón felhozottak alkották.[84]

1946. évi április hó 7.-én.      D. e. Salgótarjánban a Jánosik film került ismételten szinre, míg Sámsonházán és Lucfalván a Bradlan dalkör szerepelt.

1946. évi április hó. 8-án.      Salgótarjánban a Bradlan vendégszereplése.

___________________________________________________________________________

Általánosságban a bizottság és a lakosság közötti viszony elmérgesedése érdemel emlitést. Több kisebb jegyzőkönyvezés történt. A jelentkezések további lanyhulása tapasztalható, eze azonban arra vezethető vissza, hogy hogy a helyi vezetőség bizottsága[85] Csehszlovákiába ment a helyzet tanulmányozása végett, ezek visszaérkezéséig tartózkodóbb a magatartás. Számszerü adatok nem állnak a rendelkezésemre, mert a bizottság vezetője ismételten megtagadta az iratokba való betekintést.

___________________________________________________________________________

Dr. Mészáros József[86]

Jelzet: HU-MNL-OL-XIX-J-1-h 4/res. Cskb/1946.

XVI. Gyöngyösi körzethez kapcsolódó összekötői jelentés

7.

A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság mellé kirendelt főösszekötő jelentései ápr. 16-25. között. 16. sz. körzetbe kirendelt összekötő, Dr. Neumann János jelentése 1946. március 25. és április 17. közötti időszakról. (Gyöngyös, 1946. április 17.)

 

Napló

a csehszlovák delegácio gyömgyösi illetőleg salgótarjáni részlegének müködéséről.

 

A gyöngyösi részleg müködéséről a következőket állapitottam meg: Nyilvánosülést a következő falvakban tartottak:

Mátraimra: március hó 25.-én és április 13.-án.[87]

Mátralászló: március hó 25.-én és 23.-án.[88]

Mátraistván: márcis hó 25.-én és április 2.-én.[89]

Domoszló: március hó 25.-én és április hó 7.-én.

Kisnána: március hó 24.-én és április hó 7.-én.

Szuha Huta: április hó 14.-én és 17.-én.

Az ezideig szerzett adatok szerint megnem engedett eszközökkel a bizottság nem folytatta propagandáját.

Az egész gyöngyösi kerületben a jelentkezések száma 2500. Ennek jórészét a 80%os Kisnána, a 70%-os Domoszló és Szuha Huta adják. Egerből 250 jelentkezés. Markasz községben emelkedik a jelentkezők száma. A gyöngyösi kerületből kiküldött bizottság visszaérkezett Csehszlovákiából és ezek propagandája nagyon eredményes.[90]

A salgótarjáni körzetből Lucfalváról már kitelepitett bányászcsoport Csehszlovákiában valami kellemetlenséget okozott.[91] Erről csak annyit sikerült megállapitanom, hogy a bizottság vezetőjét[92] és a fasiszta ellenes szövetség vezetőjét[93] is megrótták. Számszerü adatok a salgótarjáni körzetéből még mindig nem állanak rendelkezésemre.

Dr. Neumann János[94]

            Dr. Wagner [95]

Jelzet: HU-MNL-OL-XIX-J-1-h 6/res. Cskb/1946.