Az Állami Egyházügyi Hivatal (a továbbiakban: ÁEH vagy Hivatal) „Szigorúan titkos!” minősítésű, jelen forrásközlés tárgyát képező 0046-1/b/1979. számú iratából összesen két példány készült: az iraton található leírás szerint egyet a szovjet ÁEH[1] kapott, egyet pedig a magyar ÁEH irattárában helyeztek el. Az iratról 1979. november 20-án egyoldalas kivonat készült a római magyar nagykövetség részére is.[2] A dokumentum az ÁEH tematikus iratai között található meg a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában. A szerkesztés során a helyesírási és gépelési hibák – ideértve a központozási hibákat is – javításra kerültek, valamint sor került nyelvtani hibák korrekciójára (például az alany és az állítmány számbeli és személybeli egyeztetésére, illetve a ragozási hibák javítására) is, utóbbiakat szögletes zárójel segítségével külön megjelöltem. Az írógéppel készült iratban aláhúzott szövegrészeket dőlt szedéssel közlöm.

Az irat tartalmához mindenképpen szükséges előzetesen a történelmi előzmények tömör, összegző jellegű ismertetése, beleértve az általános európai történeti kontextust, illetve a kapcsolódó lengyel történelmi előzményeket is bemutatni.

1978-ban a lengyel Karol Józef Wojtyła bíborost, Krakkó akkori érsekét választották meg a római katolikus egyház fejévé. II. János Pál pápa, a római katolikus egyház feje és egyben a Vatikán államfője első hivatalos európai útja szülőhazájába, Lengyelországba vezetett 1979-ben, nem sokkal az akkoriban ismételten kialakuló általános társadalmi-gazdasági válságot követően, de még az azt hamarosan követő, 1981-es lengyelországi hadiállapot bevezetését megelőzően. (A hadiállapot 1981. december 13. és 1983. július 22. között állt fenn.[3])

 

[2]

II. János Pál pápa 1980-ban.
Forrás: Fortepan / Jezsuita Levéltár

 

II. János Pál – akit 2014-ben avattak szentté – a hidegháború korszakában lépett a pápai trónra, amikor szülőhazája, Lengyelország a Varsói Szerződés tagjaként a Szovjetunió befolyási övezetébe tartozott. A lengyel felső állami vezetők és a lengyel szocialista-kommunista állampárt, a LEMP (Lengyel Egyesült Munkáspárt, lengyel rövidítéssel: PZPR) vezetői egyaránt a lehetséges politikai károk minimalizálására törekedtek.[4]

Az ÁEH iratában fellelhető értékelés szerint az új római pápa megválasztásával kialakult helyzet a két egymással szembenálló társadalmi, illetve politikai hatalmi rendszer intenzívnek nevezett ideológiai-politikai küzdelmének volt a része, melyet sem lebecsülni, sem túlértékelni nem szabad. A Hivatal összefoglalójában megállapította, hogy egy hosszú távra szóló politikai program jelenik meg az új pápa személyében, amely végeredményében egyértelmű politikai kihívást jelent a szocializmus erői számára. Erre példaként a pápa 1979-es lengyelországi látogatását hozta fel az összefoglaló. Az ÁEH szerint egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a római katolikus egyház – belső reformkísérletei ellenére – sem az emberi társadalom fejlődésének irányára, sem a vallásos tömegek politikai magatartására és harcára sem képes meghatározó befolyást gyakorolni. Az 1970-es évek második felétől kezdődően a hidegháború enyhülő, és egyúttal lassuló nemzetközi politikai folyamatában a két társadalmi és ideológiai rendszer konfrontációjának súlypontja egyre inkább az ideológiai harc vonalán éleződött ki a gazdaság területén mutatkozó különbségek mellett. E társadalmi-gazdasági viszonyok között előtérbe került a különböző egyházak társadalmi rendszerek feletti semlegessége, valamint az egyházak erkölcsi tekintélye, továbbá mindezek mellett az egyházak politikai tevékenysége is.

A lengyel származású bíboros pápává történő megválasztását ideológiai és politikai szempontból úgy értékeli ebben az összefüggésben az ÁEH, hogy az valójában a nemzetközi imperializmus hosszútávú, átfogó és összehangolt stratégiája és taktikája eredményeként következett be. Ebből is következik az értékelés azon megállapítása, hogy II. János Pál pápa megválasztása a nemzetközi politikai enyhülés már említett folyamatában a két világrendszer közötti ideológiai-politikai harc immanens része. Kiemeli továbbá azt a tényt is, mely szerint tudatosnak kell tekinteni azt a körülményt, hogy az új pápát kifejezetten egy szocialista országból, a szocialista társadalmi valóság körülményei között választották meg, ami lényegében azt jelenti, hogy a pápa ezáltal személyes tapasztalatokkal és ismeretekkel rendelkezik a szocializmus vallási és egyházpolitikai viszonyairól. II. János Pál személye gyakorlatilag – véli a Hivatal az elemzésében – úgymond a keményebb és látványos eredményeket előtérbe állító világi és egyházi körök érdekeinek felel meg. A római katolikus egyház az új pápa vezetésével – az ÁEH értékelése szerint – várhatóan a korábbi pápák tevékenységéhez képest következetesebben igyekszik majd eleget tenni az egyház törekvéseivel sok esetben egyező imperialista elvárásoknak. Vagyis az ÁEH úgy összegezte ebben az értékelésében mindezeket, hogy az új pápa politikája lényegében a nemzetközi imperializmus elvárásaival esett egybe. Megállapításra került továbbá az is, hogy II. János Pál pápa addigi utazásainak sorrendje – beleértve 1979-es lengyelországi látogatását is – ugyancsak egy politikai és egyúttal vallási programként volt értékelhető. Mindezekből azt a következtetést vonták le a magyar Hivatalban, hogy a lengyel származású pápa – aki tehát a szocialista társadalmi-gazdasági berendezkedést maga is jól ismeri – a szocialista országokkal szembeni ideológiai-politikai aktivitás fokozására törekszik majd, valamint a korábbi, VI. Pál[5] pápa nevével fémjelzett vonal erőtlenségének, eredményei alábecsülésének hangsúlyozásával kíván majd érvényt szerezni. Mindezt oly módon kívánja majd várhatóan véghez vinni, hogy a korszak megváltozott társadalmi-gazdasági, valamint politikai körülményeire újszerűen fog válaszokat adni. Ez a gyakorlatban azt fogja jelenteni, hogy a jövőben azok a világnézeti, ideológiai kérdések kapnak majd várhatóan nagyobb hangsúlyt, melyek közvetlenül a politikai együttműködés, illetve a társadalmi összefogás aláásását célozzák meg a szocialista tömbön belül. Ezért a római katolikus egyházat a pápa egy olyan szervezett ellenzéki politikai tényezővé kívánja felemelni, amely reális erőként lesz képes felvenni az ideológiai-politikai harcot a szocialista tömböt ideológiai szempontból fémjelző marxizmussal és ateizmussal. A pápa ennek érdekében a szovjet típusú berendezkedésű országokban elsősorban a vallási öntudat szellemének fokozását célozza meg, azaz hitet, erőt és reményt kíván adni a tömegeknek és a nemzeti egyházaknak egyaránt. Teszi mindezt annak érdekében, hogy a vallás a szocializmus körülményei között is képes legyen értelmes célt adni a társadalom szélesebb rétegei számára. Az új pápa a harcos népegyházat állítja modellként a néptömegek elé, ugyanakkor Magyarországgal kapcsolatban az ÁEH véleménye szerint egyelőre (még) nem kezdeményezi az állammal szembeni nyílt konfrontációt, tekintettel arra, hogy annak feltételei – így fogalmaz a jelentés – „egyébként sem adottak Magyarországon”. Mindazonáltal a pápa ösztönözni fogja a magyarországi római katolikus egyházat is a vallási öntudat fokozására, valamint ezzel összefüggésben a római katolikus egyház magyarországi működési feltételei bővítésére, valamint az állammal szemben esetleges engedmények elérésére is.

 

Összegzés

 

Az ÁEH II. János Pál 1979-es lengyelországi látogatását tehát nem elszigetelt vagy önmagában kivételes eseményként, hanem azt kifejezetten az új pápa személyéhez kapcsolva, a nemzetközi téren kibontakozó vatikáni politika egyik jelentős állomásaként értékelte. Ebből következőleg – a jelentés gondolatmenete szerint – az 1970-es évek második felében a két nagy világrendszer közötti konfliktus súlypontja egyre jobban az ideológiai küzdelem területére helyeződött át. Ebben a viszonyrendszerben az egyházak erkölcsi tekintélye és politikai tevékenysége is felértékelődött. Ebben az összefüggésben az ÁEH II. János Pál megválasztását sem véletlenszerű vagy kizárólag egyházkormányzati eseménynek tekintette, hanem azt saját hivatali látásmódjából is fakadó módon, a korabeli szóhasználat szerinti „nemzetközi imperializmus” hosszútávú és összehangolt stratégiájába illesztette bele. A jelentés logikai láncolatában a lengyel származású pápa 1979-es lengyelországi látogatása szinte szükségszerű következménye volt a Vatikán akkori irányvonalának. Az összefoglaló céllal készült véleménydokumentum ezért nem a látogatás tényleges, illetve gyakorlati lefolyását, annak tömeghatását vagy közvetlen lengyelországi következményeit vizsgálta meg részletesen, hanem a szocialista rendszerrel szembeni ideológiai kihívás egyik korai, jelentős megnyilvánulásaként értelmezte. A későbbiekben indokolt lesz II. János Pál további lengyelországi látogatásaival, különös tekintettel a későbbi hadiállapot időszakával kapcsolatban megvizsgálni az ÁEH tematikus iratait, illetve az ÁEH egykori adattárát és a fenti logikai érvelés alakulását tovább kutatni; lehet-e esetleg árnyalni avagy módosítani ezt a képet új információk alapján.

 

Forrás:

Jelzet: HU-MNL-OL-XIX-A-21-e-0046-1-b/1979.

 

 

ÁLLAMI EGYHÁZÜGYI HIVATAL                                                  Szigorúan titkos!

0046-1/b/1979.

Készült: 2 példányban

1. példány: Szovjet ÁEH

2. példány: ÁEH irattár

 

1979. nov. 20-án kivonat készült
a római magyar nagykövetség részére. (1 példány)

 

A szocialista országok állami egyházügyi hivatalai vezetőinek és pártképviselőinek varsói értekezletén (1979. okt. 25–28.) Miklós Imre elvtárs[6] felszólalásának alapjául szolgáló jelentés: Néhány magyarországi tapasztalat és következtetés II. János Pál pápa törekvéseinek érvényesüléséről a Vatikán politikájában.

 

Néhány magyarországi tapasztalat és következtetés II. János Pál pápa törekvéseinek érvényesüléséről a Vatikán politikájában

 

II. János Pál pápának a megválasztása óta eltelt egy esztendő alatti tevékenysége és megnyilatkozásai indokolttá teszik, hogy összegezzük a fontosabb tapasztalatokat és az azokból levonható következtetéseket. Értékelésünket a pápa Latin-Amerikában és Lengyelországban tett látogatása, első enciklikája, eddigi nyilatkozatai, a vatikáni adminisztrációban végrehajtott személyi változtatásai, valamint a hazai és nemzetközi szinten e kérdésben szerzett ismereteink alapján alakítottuk ki.

 

I.

 

1./ A római katolikus egyház belső helyzetének megszilárdítását célzó reformjai, a II. Vatikáni Zsinat óta eltelt 15 esztendő során nem tudták megállítani az egyház szervezeti polarizálódását, a hívő tömegek vallásosságának gyengülését, a szekularizáció folyamatának tovább erősödését. A világ különböző részein és társadalmi rendszereiben széles körben terjednek a hivatalos egyház teológiai, morális értékrendjével szemben megnyilvánuló ellenvélemények. Mélyülnek a vallás válságának jelei, a hivatalos egyháztól önmagukat függetlenítő egyházi törekvések. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az egyház nyitása, reformkísérletei ellenére sem képes meghatározó befolyással lenni az emberi társadalom fejlődésének irányára, a vallásos tömegek politikai magatartására és harcára. Ugyanakkor egy új pápa népszerűsége, a katolikus egyház tömeghatása nőtt, értek el eredményeket.

 

2./ A 70-es évek második felétől az enyhülés politikai folyamatában, amely lelassult, az osztályharc és a két társadalmi rendszer konfrontációjának súlypontja a gazdasági terület mellett mindinkább az ideológiai harc vonalán éleződik. A nemzetközi imperializmusnak azonban nem áll módjában változtatni a kelet–nyugati kapcsolatok, alapvetően az enyhülés légkörében történő fejlődésen. Az egyházaknak a társadalmi rendszerek feletti „semlegessége”, erkölcsi tekintélye és politikai tevékenysége előtérbe kerül. A szocializmusellenes erők széles frontot nyitó támadása az egyházakban, a vallásos tevékenységben is felerősödik.

 

3./ A legutóbbi pápaválasztás ebben az összefüggésben a nemzetközi imperializmus hosszú távú, átfogó és összehangolt stratégiája és taktikája eredményeként értékelhető. II. János Pál pápa megválasztása – a nemzetközi politikai enyhülés folyamatában – szerves részét képezi a két világrendszer közötti ideológiai-politikai harcnak. Tudatosnak kell tekinteni, hogy az új pápát – akit a cél megvalósítására személyi adottságai is alkalmassá tesznek – a szocializmus vallási és egyházpolitikai viszonyai ismeretének birtokában, a szocializmus körülményei közül választották meg. Személye a jelen bonyolult nemzetközi és vallási viszonyai közepette megfelel a keményebb, látványos eredményeket előtérbe állító, világi és egyházi körök érdekeinek. A katolikus egyház az új pápa vezetésével várhatóan következetesebben igyekszik majd eleget tenni a saját egyház és valláspolitikai törekvéseivel is sokhelyütt egyező imperialista elvárásoknak. Tapasztalható, hogy a szocializmus viszonyai között élő vallásos tömegek között a világnézeti különbözőségek kiélezésével, a szocialista országok között pedig a természetes különbözőségek ellentétté növelésével kísérleteznek. Eddigi utazásainak sorrendje is politikai és vallási programként értékelhető.

 

II.

 

1./ Tapasztalataink szerint a Vatikán általános politikai törekvéseiben a felszín látszólagos változatlansága alatt egy módszereiben, eszközeiben új, dinamikus, célratörő vezetési rendszer van kialakulóban. A pápa – Casaroli bíboros[7] államtitkári kinevezésével mintegy megerősítve – a vatikáni adminisztráció belső egysége megteremtését a szélsőséges erők letörését, illetve beolvasztását helyezi előtérbe. A keleti politika ennek az egységtörekvési folyamatnak a keretében kap sajátos új hangvételt. Kikerül a támadások középpontjából és a jelen fejlődési szakaszához és erőviszonyaihoz igazodik. A VI. Pál – Casaroli kimunkálta intellektuális, hosszú távra szóló kompromisszumokra kész, rugalmas politika ötvöződik az egyház számára látványos eredményeket követelő agresszív, türelmetlen erővel.

 

2./ A pápa a szocialista országokkal szembeni ideológiai-politikai aktivitás fokozásának, a „páli vonal” erőtlenségének, eredményei alábecsülésének hangsúlyozásával kíván érvényt szerezni. Nem a vonal direkt elítélésére helyezi a hangsúlyt, hanem a megváltozott körülményekre válaszol újszerűen. Azok a világnézeti, ideológiai kérdések kapnak nagyobb hangsúlyt, melyek közvetlenül a politikai együttműködés, a társadalmi összefogás aláásását célozzák a szocialista országokon belül. Az egyházat olyan szervezett ellenzéki politikai erővé kívánja emelni, mely reális erőként képes felvenni az ideológiai politikai harcot a marxista ateizmussal.

 

3./ A vallási öntudat szellemének fokozásával a pápa hitet, erőt és reményt kíván adni a tömegeknek és a nemzeti egyházaknak egyaránt, hogy a vallás a szocializmus körülményei között is képes értelmes célt adni. A tömegek elé a harcos népegyházat olyan modellként állítja, melyért érdemes harcolni, benne aktív szerepet vállalni. Ez azonban nem ad programot a harmadik világ társadalompolitikai gondjai megoldásához. A pápának ez az egyházpolitikai programja a szocialista országok, közöttük Magyarország vonatkozásában sem számol a belső egyházpolitikai helyzettel, a római katolikus egyháznak a társadalomban betöltött szerepével.

Figyelemreméltó, hogy a pápának a világot keresztényi képre átformálni akaró nacionalista népegyház koncepciója, egy egységes keresztény Európa követelése, Nyugat-Európában is értetlenséget, ellenkezést váltott ki.

 

4./ A katolikus egyház ökumenikus kapcsolata[i] a pápa fellépése óta lényegesen nem változtak. A pápa ökumenikus törekvéseit a protestáns nemzetközi egyházi központokban különbözően, ellentmondásosan és részben fenntartásokkal fogadják. Az ökumené kérdésében a jelenlegi helyzet mélyebb elemzését követően várható a nemzetközi protestáns egyházi központok értékelhető reagálása és fellépése.

 

III.

 

1./ II. János Pál pápa eddig nem lépett fel erőszakosan, támadólag a magyar egyházpolitikai viszonyokkal szemben, sőt igyekezett bizalmát hangsúlyozni a Magyar Katolikus Püspöki Kar és Lékai bíboros iránt. Ezt mutatják:

 

• A püspöki karhoz írt karácsonyi levele, melyben a magyar katolikus egyház iránti bizalom mellett, a pápa növekvő elvárása is megnyilvánult.
• Az új püspöki kinevezések, amelyek bizonyítékát kívántak adni, hogy a Szentszék vezetésében bekövetkezett változás nem jelent akadályt az addig kialakított kapcsolataink továbbvitelében.
• ⁠A pápa és a püspöki kar tagjainak találkozása az év elején Rómában barátságos volt. A pápa nem érintett politikai kérdéseket.
• A pápa lengyelországi útja częstochowai[8] állomásán elhangzott megkülönböztetett üdvözlő szavai Lékai bíboroshoz.

 

2./ Egyházpolitikánk eddig bevált elveinek, gyakorlatának és legfőbb politikai törekvéseinek további érvényesítése közben számolnunk kell:

 

• A pápa kísérletet fog tenni arra, hogy politikai és vallási törekvéseit a Magyar Katolikus Püspöki Kar és Lékai bíboros révén érvényesítse.
• A pápa jelenleg nem kezdeményezi az állammal szembeni nyílt konfrontációt, mint amelynek feltételei nem adottak Magyarországon. Ugyanakkor ösztönözni fogja a magyar katolikus egyházat a vallási öntudat fokozására, a vallásgyakorlás, az egyház működési feltételei és lehetőségei bővítésére, valamint az állammal szembeni engedmények elérésére.

Várható az a törekvése, hogy visszafogja a püspökök és a papok pozitív politikai tevékenységét.

 

3./ A párbeszéd feltételezhetően sajátos, új értelmezést kap, melyben az ideológiai harc felerősítésével, szövetségi politikánk egészét éri támadás. E hosszú távú program a magyarországi katolikus egyház társadalompolitikai magatartásának fokozatos átformálását tűzi célul. Ennek érdekében az egyházvezetéssel szembenálló, a nagyobb vallásszabadságot és a vallásgyakorlás szélesebb kereteit követelő katolikus és más vallásos erők bátorítását használja fel eszközként. A Szentszék és a nemzeti egyház kapcsolatainak szorosabbra fűzésével növelni akarja a Vatikán irányító és meghatározó szerepét.

 

IV.

 

Az új pápa megválasztásával kialakult helyzet megítélésünk szerint a két egymással szembenálló társadalmi rendszer intenzív ideológiai politikai küzdelmének része, melyet sem lebecsülni, sem túlértékelni nem szabad.

A pápa személyében képviselt hosszú távra szóló politikai program egyértelmű kihívást jelent a szocializmus erőivel szemben, melynek egyik jelentős állomását jelentette a pápa Lengyelországban tett látogatása. E kihívásra felkészültek vagyunk, de a jövőben még nagyobb jelentőséget kap a mindenkori helyzet folyamatos elemzése és értékelő képességünk növelése. Elengedhetetlen, hogy politikai érdekeinknek megfelelő aktív, kezdeményező lépéseket tegyünk. Egyházpolitikai munkánk egyik jövőre nézve központi jelentőségű feladata a magyar katolikus Püspöki Kar, Lékai bíboros és a politikai együttműködésre kész egyházi bázisaink politikai öntudatának erősítése, tekintélyének hazai és nemzetközi szinten való továbbszilárdítása. Ezek megvalósítására

 

• tett látogatást ez év októberében a Lékai bíboros által vezetett magyar katolikus egyházi delegáció [P]Imen moszkvai pátriárkánál;[9]
• készülünk az év novemberében Lékai bíborosnak munkássága elismeréséül az amerikai „Lelkiismeret Felhívása Alapítvány” által adományozandó díj átadásának ünnepségére;
• az 1980-ban az állam és a katolikus egyház között megkötött egyezmény[10] 30. évfordulója egyházpolitikai érdekeinknek megfelelő előkészítésére;
• Szent Gellért születésének 1980-ban sorra kerülő 1000. évfordulója[11] egyházi részről történő megünneplésére, politikai tartalmának érdekeinkkel egyező irányba való befolyásolására;
• Lékai bíboros 70. születésnapjának 1980 márciusában, személyéhez méltó és megfelelő politikai tartalmú megünneplésére.

 

Az elért eredményeket csak újabb, reális célok kitűzésével, a nemzetközi összefogás, kezdeményezőképességünk növelése és koordinált fellépésünk együttes továbbszilárdításával érhetjük el. Ehhez a szocialista országok és a kommunista mozgalom tapasztalatai folyamatos cseréjére, az eddiginél jobb egyeztető munkára van szükség.

 

• A korábbinál még intenzívebben szükséges felkutatni olyan nyugat-európai és latin-amerikai befolyásos egyházi személyeket, akik a pápa szélsőséges szláv népi egyházi, keleti mintájú nacionalista beállítottságú politikai vonalát fenntartással, ellenkezéssel fogadják.
• A protestáns nemzetközi egyházi központok területén meglévő egyházi kapcsolatokat, közvetlen lehetőségeinket is használjuk fel arra, hogy erősítsük a világszervezeteknek a pápa megnyilatkozásaival szembeni fenntartásait, bírálatait.
• A szocialista országok egyházai részéről irányított nemzetközi egyházi békeszervezeteket (Keresztyén Békekonferencia, Európai Katolikusok Berlini Konferenciája) arra ösztönözzük, hogy hivatkozzanak a pápa nyilatkozataira, mely[ek]ben síkraszáll a béke és a leszerelés mellett és kezdeményezzenek gyakorlati lépéseket.
• A világi és egyházi tömegkommunikációs eszközökön keresztül higgadtan, megfontoltan és összehangoltan értékeljük és bíráljuk a pápa tevékenységét, megnyilatkozásait.

 

Budapest, 1979. október.