Hatósági huzavona Szondy vitéz miatt [1]
A kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon – közmondás politikai gyakorlatát nagyon jól ismerjük a múlt század első felének sajátosságaként. Az itt közölt, 1932-ből fennmaradt dokumentumokon keresztül, ha nem is egy zsíros panama sztoriba csöppenünk bele, de ízelítőt kaphatunk a fenti elvet követő hatósági ügyintézésről.
A hatóságok „packázása" már az ántivilágban is komoly gondot okozott az egyes embereknek és vállalatoknak. Az alábbiakban egy ilyen, az 1930-as évekből származó esetre hívjuk fel a figyelmet.
1932. augusztus 24-én a Britannia Szálló - a mai Radisson SAS Béke Szálló - igazgatója levélben kért állásfoglalást a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarától, mivel Budapest Székesfőváros Hirdetési Vállalata engedély megszerzésére és hirdetési díj megfizetésére szólította fel a részvénytársaságot egy 15m2 nagyságú megvilágított hirdetőtábla kihelyezése miatt, amellyel a cég Szondy söröző elnevezésű vendéglátó-ipari üzemét reklámozta. Levelében a szálloda igazgatója a Hirdetésügy egységes rendezése tárgyában kiadott szabályrendelet 4. §-ának c. és d. pontjaira hivatkozott, amely szerint engedély nélkül alkalmazhatók olyan címek, feliratok, hirdetések, amelyek ezen házban lévő üzletükre vonatkoznak. Az igazgató kiemelte azt a tényt, hogy a „HOTEL Britannia Szálló" felirat 20 éve látható az épület homlokzatán, ellene még semmilyen kifogás nem merült fel, továbbá a söröző táblája alatt a Magyar-Olasz Bank Rt. fiókjának a cégtáblái is megtalálhatóak , amelyeket szintén a szabályrendelet alapján helyeztek ki.
Az Iparkamara szeptember 7-én kelt válaszlevelében (a levél piszkozata szeptember 1-jei keltezésű) egyetértett azzal az érveléssel, hogy a szabályrendelet értelmében jelen helyzetben hirdetési díj nem szedhető, de megjegyezte: függetlenül attól, hogy saját ingatlanon saját üzletet hirdetnek és reklámoznak, ehhez a Tanácsnak, mint építési hatóságnak kell engedélyt adnia.
Ez ügyben Budapest Székesfőváros Hirdető Vállalatától szeptember 22-én újabb levél érkezett a Britannia Szállóhoz. Eszerint a helyszíni szemle során megállapítást nyert, hogy a szabályrendelet 4. §-a csak olyan reklámtáblákkal kapcsolatban alkalmazható, amelyek a fal síkjából nem állnak ki. Ennek alapján a hirdető vállalat megállapította, hogy a Szondy vitézt ábrázoló reklámgrafika 15 cm-en túl áll ki, ezért utána közterület-foglalási díj fizetendő. A levél írója azt is jelezte, hogy a legújabban kihelyezett reklámzászlócskák is díjfizetés alá esnek, és azok engedély nélküli kihelyezése szintén kihágás. A fenti levélre reagálva a Britannia Szálló szeptember 30-án újabb állásfoglalást kért a Kamarától, mivel a hirdető vállalat és a Kamara véleménye ellentétben állt egymással.
Az Iparkamara október 25-i feljegyzéséből kitűnik, hogy a helyszíni szemle során megállapították, a Szondy vitézt ábrázoló figura 15 cm-en túl tényleg eláll a fal síkjától, ezért utána közterület-foglalási díj fizetendő. A Kamara részéről ezt követően egy bizonyos Dr. Varró érintkezésbe lépett a szálló igazgatójával, hogy vegye fel a kapcsolatot a hirdetővállalat vezetőjével a díjfizetés ügyében, valamint megkérte a vállalat igazgatóját, hogy az ügyet kulánsan (előzékenyen) próbálja elintézni.
Arról, hogy ügy miként zárult, sajnos nem találtunk adatokat. Ismerve a korszakot, bizton állíthatjuk, hogy a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt, vagyis a szálloda egy szerény összeg kifizetésével megoldotta ezt a kirívó hirdetési kihágást.