Hatósági huzavona Szondy vitéz miatt

avagy hirdess, reklámozz, fizess - de vajon miért és mennyit?

A kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon – közmondás politikai gyakorlatát nagyon jól ismerjük a múlt század első felének sajátosságaként. Az itt közölt, 1932-ből fennmaradt dokumentumokon keresztül, ha nem is egy zsíros panama sztoriba csöppenünk bele, de ízelítőt kaphatunk a fenti elvet követő hatósági ügyintézésről.

A hatóságok „packázása" már az ántivilágban is komoly gondot okozott az egyes embereknek és vállalatoknak. Az alábbiakban egy ilyen, az 1930-as évekből származó esetre hívjuk fel a figyelmet.

1932. augusztus 24-én a Britannia Szálló - a mai Radisson SAS Béke Szálló - igazgatója levélben kért állásfoglalást a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarától, mivel Budapest Székesfőváros Hirdetési Vállalata engedély megszerzésére és hirdetési díj megfizetésére szólította fel a részvénytársaságot egy 15m2 nagyságú megvilágított hirdetőtábla kihelyezése miatt, amellyel a cég Szondy söröző elnevezésű vendéglátó-ipari üzemét reklámozta. Levelében a szálloda igazgatója a Hirdetésügy egységes rendezése tárgyában kiadott szabályrendelet 4. §-ának c. és d. pontjaira hivatkozott, amely szerint engedély nélkül alkalmazhatók olyan címek, feliratok, hirdetések, amelyek ezen házban lévő üzletükre vonatkoznak. Az igazgató kiemelte azt a tényt, hogy a „HOTEL Britannia Szálló" felirat 20 éve látható az épület homlokzatán, ellene még semmilyen kifogás nem merült fel, továbbá a söröző táblája alatt a Magyar-Olasz Bank Rt. fiókjának a cégtáblái is megtalálhatóak , amelyeket szintén a szabályrendelet alapján helyeztek ki.

Az Iparkamara szeptember 7-én kelt válaszlevelében (a levél piszkozata szeptember 1-jei keltezésű) egyetértett azzal az érveléssel, hogy a szabályrendelet értelmében jelen helyzetben hirdetési díj nem szedhető, de megjegyezte: függetlenül attól, hogy saját ingatlanon saját üzletet hirdetnek és reklámoznak, ehhez a Tanácsnak, mint építési hatóságnak kell engedélyt adnia.

Ez ügyben Budapest Székesfőváros Hirdető Vállalatától szeptember 22-én újabb levél érkezett a Britannia Szállóhoz. Eszerint a helyszíni szemle során megállapítást nyert, hogy a szabályrendelet 4. §-a csak olyan reklámtáblákkal kapcsolatban alkalmazható, amelyek a fal síkjából nem állnak ki. Ennek alapján a hirdető vállalat megállapította, hogy a Szondy vitézt ábrázoló reklámgrafika 15 cm-en túl áll ki, ezért utána közterület-foglalási díj fizetendő. A levél írója azt is jelezte, hogy a legújabban kihelyezett reklámzászlócskák is díjfizetés alá esnek, és azok engedély nélküli kihelyezése szintén kihágás. A fenti levélre reagálva a Britannia Szálló szeptember 30-án újabb állásfoglalást kért a Kamarától, mivel a hirdető vállalat és a Kamara véleménye ellentétben állt egymással.

Az Iparkamara október 25-i feljegyzéséből kitűnik, hogy a helyszíni szemle során megállapították, a Szondy vitézt ábrázoló figura 15 cm-en túl tényleg eláll a fal síkjától, ezért utána közterület-foglalási díj fizetendő. A Kamara részéről ezt követően egy bizonyos Dr. Varró érintkezésbe lépett a szálló igazgatójával, hogy vegye fel a kapcsolatot a hirdetővállalat vezetőjével a díjfizetés ügyében, valamint megkérte a vállalat igazgatóját, hogy az ügyet kulánsan (előzékenyen) próbálja elintézni.

Arról, hogy ügy miként zárult, sajnos nem találtunk adatokat. Ismerve a korszakot, bizton állíthatjuk, hogy a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt, vagyis a szálloda egy szerény összeg kifizetésével megoldotta ezt a kirívó hirdetési kihágást.

Ezen a napon történt augusztus 10.

1945

Japán kapitulál a második világháborúban.Tovább

1986

Ezen a napon rendeztek először Forma 1-es futamot a Hungaroringen.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő