Népvédelmi propaganda a Turul Szövetségben

A Turul Szövetség, a két világháború közötti időszak legerősebb társadalmi- és egyetemi szervezeteként jelentős befolyással rendelkezett a korszak közgondolkodására, és szolid érdekérvényesítő képessége folytán – különösen Gömbös Gyula és Darányi Kálmán miniszterelnöksége alatt – bizonyos fokig alakította a politikai döntéseket is.

Bevezető 

A Turul Szövetség eszmei széttöredezése

Az 1930-as évek első felére az ekkor hozzávetőlegesen 30 000 fős tagságot számláló fajvédő tömegszervezet az egyetemisták mellett a felsőoktatási tanulmányaikat befejezetteket is magába foglalta, 1932-től pedig - miután Végváry József fővezér meghirdette „Turul-mozgalmat", és ennek révén ún. vegyestörzseket hoztak létre - a paraszti és munkásszármazású fiatalok ugyancsak

lehettek.

A korabeli szellemi-politikai mozgások, a falukutatók mozgalma, részben a nemzetközi kommunista mozgalom nyomása, majd pedig a náci típusú szélsőjobboldal előretörése a Horthy-kor második évtizedének közepére erősen kikezdték, és megváltoztatták a Turul Szövetség ideológiai arculatát, amely korábban szinte kizárólag az egyetemi zsidóverésekben, illetve zsidónak minősített hallgatókkal szembeni

manifesztálódott.

A népi mozgalom hatására a Horthy-korszak második évtizedének elejére az egyetemi bajtársi szervezetekben is egyre-másra jutottak szóhoz a falukutatók. Az 1932 októberében hatalomra került Gömbös Gyula elsőként látta meg a népi mozgalomban rejlő lehetőségeket. Gömbös, akinek politikai nézetei centrumában a fajvédelem állt, elsősorban keresztény gazdaságokat, „magyar fajú" kisbirtokokat akart. Ennek a - nézete szerint - zsidóság elleni küzdelemnek leginkább a korszakban elszegényedett, kulturálisan és gazdaságilag bomlásban lévő parasztság felelt meg. Ezért számtalanszor hangoztatta általános elveit: az anya- és csecsemővédelmet, az egyke elleni harcot, a közegészségügy államosítását, a vidéki egészségügyi viszonyok gyors javítását, a vidéki kultúra

A népi írók szóhasználata és bizonyos pontokon ideológiájuk megegyezett Gömbösével. Sikerük kulcsa a nacionalizmus és a baloldali-liberális erők korabeli gyengesége és elzárkózása volt (a kommunisták kivételével), kiegészülve ez előző fél évtized szellemi A heterogén összetételű népi írók egy része azonban elfordult tőle, amikor kiderült, hogy a kormányfőnek nincs határozott szándéka és ereje a földkérdésen, az iskolázottság növelésén, a közegészségügy helyzetén döntően változtatni.

Az 1935-re végbemenő törvényhozói elitváltásban viszont helyet kaptak a reformnemzedék tagjai is, köztük azoknak a radikális jobboldali szervezeteknek a vezetői, akik egyetértettek az említett programmal. Így lett 1935-ben parlamenti képviselő Bánsághy (Velcsov) György, a Csaba vezére, a Turul Szövetség alapító tagja és Végváry (Verbovszky) József orvos, a Turul

is. Mandátumuk, és immár a Turulra vonatkoztatva alsóbb szinteken megjelenő segítségnyújtások sorozata természetesen magával vonta elköteleződésüket a Gömbös-kabinet iránt is. A szövetségen belüli - Jászai Lajos, Roboz Zoltán, Halka Sándor, majd egyre inkább fémjelezte - „népi szárny" soraiban is felerősödött az igény, hogy a „törzsökös" magyarság problémáit fel kell mutatni, ezáltal kell majd - földosztással egybekötött demokratikus reform révén - az általuk hanyatlásnak indult nemzetet újjáépíteni. A munkásság, és a középosztály egyes csoportjai felé nyitás igénye tehát egyre terjedt, majd 1937-re elsősorban vidéki tagszervezetek csatlakozásával ún. terebélyesedett. Így kapcsolódott össze a népi mozgalom és a kormánypolitika közös óhaja, amely számos eredményt hozott a is.

 

A Turul Szövetség dísztáborozása a Vigadóban

1935. október. Magyar Világhíradó 610. Forrás: Filmhíradók Online

 

Ugyanakkor az sem elhanyagolható, hogy éppen ezidőtájt a szélsőjobboldal is fokozott súlyt kapott a szövetségben. Végváry József fővezérnek, kihívásként szembe kellett néznie az 1930-as években megjelenő a nyilas típusú pártokkal,

is. Az égető problémát a fővezérség kezdetben az egyes erőcsoportok összebékítésében látta. A kiöregedő (25 és 35 életévük közötti) azonban nem engedtek korábbi - jórészt egyetemi zsidóverésekben, provokációkban kimerülő, úgynevezett „burschenschaftos" - felfogásukból. Mellettük az új, nemzetiszocialista szélsőjobboldal prominensei között is számos ismerünk (Kémeri Nagy Imre, Kemény Zoltán, Radó Endre, Salló János, Oláh György, Zsabka Kálmán és mások). Utóbbiak teljes őrségváltást, a zsidósággal szembeni jóval radikálisabb megoldást akartak, ráadásul sokszor erős németellenes éllel. Nem véletlenül jegyezte fel már 1936 őszén egy rendőrségi : „Egyetemi hallgatók - főleg Turulisták - gyakran keresik fel a nemzetiszocialista szerveket azzal, hogy zsidóellenes akciókra készülnek és érdeklődnek, hogy számíthatnak-e a párt részéről támogatásra." Az ehhez hasonló gyakori, többnyire helyi szervezkedéseket sem a Belügyminisztérium, sem a Nemzeti Egység Pártja nem nézte jó szemmel, s a Turul Szövetség követtáborain (tisztújító nagygyűlésein) csakhamar kiéleződtek az ellentétek. Bár nézeteikkel jórészt Végváry is egyetértett, döntenie kellett: a Turul Szövetséget radikális jobboldali irányba kormányozza, vagy kormánytámogató-jobboldali vonalon halad, s idomul a Nemzeti Munkatervhez. Végül a sikeresebbnek ítélt utóbbi utat választotta, miközben a népiek egyes elképzeléseit is igyekezett beépíteni. Jóllehet a Szabó Gyula diákvezér irányította nyilas turulisták több prominensét 1933-1934-re kizárta, a Turul szélsőjobb csoportjainak többsége mégis megmaradt Végváry támogatójának, mert ettől remélték, hogy megtörik az általuk túlságosan baloldali elhajlónak tartott, „népfront-politikát" folytató, jobbára aktív egyetemistákból állók erejét.

Ezen a napon történt február 04.

1919

– A magyar hadseregen belül megalakul az első önálló térképészeti szervezet, a Magyar Katonai Térképészeti Csoport.Tovább

1939

Milan Stojadinović jugoszláv kormányfő bukása.Tovább

1946

Nagy Ferenc miniszterelnök kormányt alakít.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Az ArchívNet idén utoljára összevont számokkal jelentkezik. A publikált forrásismertetések meglehetősen széttartó tematikával bírnak, azonban öt írás mégis rendelkezik metszéspontokkal, hiszen szó esik az 1956 után berendezkedő rendszer tisztségviselőinek lekáderezéséről, a Kádár-kor apróbb, mindennapos visszaéléseiről és egyedülálló, súlyos bűncselekményeiről, illetve az 1945 után fokozatosan állami kontroll alá nyomott római katolikus egyházról is. Az említett írásoktól témájával a hatodik különül el, amely azonban jövőbeli kutatások számára bírhat gondolatébresztő jelleggel.

Az időrendiséget figyelembe véve az első forrásismertetés Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság) Mihalovics Zsigmond jelentéseit bemutató írásának második része: a Katolikus Akció országos igazgatójának több beszámolóját prezentálja, amelyekben Mihalovics részletekbe menően tudósította a szentszéki vezetést arról, hogy az állam milyen, egyre durvább módszerekkel kívánta az uralma alá hajtani a magyarországi római katolikus egyházat.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) írása már az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni időszak egyik intézményének, a Minisztertanács Személyügyi Titkárságának a működését tárja az olvasó elé, amely nem volt közismert, azonban a káderpolitikában 1957 és 1961 között mégis nagy szerepet töltött be.

Az 1950-es évek végén végrehajtott mezőgazdasági kollektivizálási hullám Fejér megyei következményeit mutatja be Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) egy jelentés nyomán: kisebb gazdasági visszaélésektől egészen a komoly sikkasztásokig terjed azon bűncselekmények listája, amelyek a kialakított gazdasági-társadalmi rendszerre adott védekező reakcióként is értelmezhetők.

A korabeli Magyarországon példa nélkül álló bűncselekmény, az 1973-as balassagyarmati túszdráma utóhatásait Bedők Péter (belügyi referens, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) és Halász Tibor (referens, az államhatalom felsőbb szervei, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) két irat segítségével világítja meg, amelyek különlegessége, hogy az egyes megszólalók (például a lehallgatott Kisberk Imre püspök, illetve Nógrád megyei munkavállalók) annak ellenére rendelkeztek az eseményről információval, hogy a hatóságok hírzárlatot rendeltek el.

Szintén egy, a korszakban egyedülálló, maga után hírzárlatot vonó bűncselekményt mutat be levéltári iratok segítségével Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks). A Szépművészeti Múzeumba 1983 novemberében tört be egy olaszokból álló bűnbanda, az elrabolt festményeket végül egy görögországi kolostorban találták meg a nyomozás során. Az „évszázad műkincsrablásáról szóló ismertetés egyik érdekessége, hogy olyan iratokat is kiválogatott a szerző, amelyek a Népszabadságban a hírzárlat ellenére megjelenő rövidhír utáni rendőrségi vizsgálat során keletkeztek.

Magyarország huszadik századi történének egy-egy eseményéről szóló forrásismertetésektől eltér témájában Kiss András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írása, aki egy speciális forráscsoportot járt körül. A fényképek gyakran csak szemléltető eszközként, illusztrációként jelennek meg a történeti munkákban, azonban a fotók a történetírás – jelen esetben a gazdaságtörténet-írás – forrásai is lehetnek.

A hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2022. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő