Sztálinista bírálat Budapestről

Az első csehszlovákiai magyar tankönyv VKM szemmel

„Igen furcsán hat a következő mondat: ’Sorsunk Szlovenszkóhoz köt.’ Figyelmen kívül hagyva azt, hogy miért Szlovenszkóról, miért nem Csehszlovákiáról beszél, mindenesetre fel kell figyelni erre a megjegyzésre. A sors ide köt - ez azt jelenti, hogy bele kell törődni abba, hogy itt kell élnünk. A sovinizmus tér vissza ebben a mondatban. A népi demokráciák nem ezzel a gondolattal nevelik a nemzetiségek gyermekeit.”

Bevezető

A második világháború után újból megalakuló Csehszlovákiában súlyos elnyomatásba kerültek az ott élő magyarok, minden joguktól megfosztották őket, még állampolgári státusukat is elveszítették. Az állandó megfélemlítés, és a kitelepítés és deportálás 1945 és 1948 közötti szörnyű időszakában a magyar tanítási nyelvű iskolák zárva maradtak, a gyerekek magyarul nem tanulhattak. Ezeket az iskolákat csak a konszolidáció bekövetkezte után, 1948 szeptemberében nyitották csak meg újra.

A budapesti Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) a „hontalanság évei” alatt fokozott figyelemmel kísérte a felvidéki helyzet alakulását és a Magyarországra menekült diákok sorsát. Ez a hozzáállás 1948 után határozottan az ellenkező előjelűvé változott, és elutasító magatartás kezdte jellemezni az immár egyértelműen kommunista kultúrpolitikát folytató minisztériumot.

Ennek egyik szemléletes példája a felvidéki magyar gyermekek oktatására hivatott tankönyv írásbeli bírálatának esete.

A magyar Külügyminisztérium 1949. augusztus elején beszerezte az „első Csehszlovákiában megjelent magyar ábécés olvasókönyvet” és „szíves tájékozódás végett” (de Bizalmas! megnevezésű küldeményként) egyenesen Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszternek küldte meg. Választ vagy bármelyfajta véleménynyilvánítást nem igényeltek.

Az említett ABC-s könyv – egy róla készített feljegyzéssel egyetemben – fennmaradt, és mind a csehszlovákiai magyar gyermekek korabeli tanításának megismerése szempontjából, mind pedig a budapesti kultusztárca hozzáállásának vizsgálata szempontjából igen sok tanulságos adatot tartalmaz.

Az Előre című ABC és olvasókönyv címlapja

A könyv első részében a betűk begyakorlására helyezik a hangsúlyt, majd az olvasási tudás és annak élménye elsajátítása végett rövid szövegeket (verseket, népköltéseket, szlovák és magyar népdalokat, mesécskéket és egyéb történeteket) közölnek, vagy nevesebbnek tartott írók tollából (Pósa Lajos, Szabolcska Mihály, Móricz Zsigmond, stb.) vagy a könyv szerzőjétől, Farkas Istvántól (F. I. szignó alatt).

E történetek többnyire még a gyermeki fantáziavilágot szólítják meg (pl. állatmesék), vagy éppen a paraszti-falusi világból vett élethelyzeteket dolgoznak fel a többnyire vidéki környezetben élő magyar gyermekek számára is érthető formában (a falusi estéről, favágásról, nyájőrzésről, stb.).

Előfordul néhány vallásos jellegű szöveg is (egy betlehemes, a húsvétról szóló történet, illetve Isten valamiféle kontextusban való említése), de ennél több a munkásmozgalmi-internacionalista töltetű történet vagy vers, vagy éppen a Csehszlovákia akkori elnökének, Klement Gottwaldnak versben történő magasztalása. (E versike egyébként a kort is jelképezi: „A prágai várban/Elnökünk most ébred/Mosolyogva nézi/A sok tarka népet. //Születése napján/Felköszöntjük szépen/Mosolyog is reánk/Mindenütt a képen./)

 Gottwald Kelemen

A nemrég befejeződött háborúról és az új csehszlovák államról is születtek kisebb történetek („Csehszlovákia a mi hazánk.”)

A tankönyvben vegyesen használták a Szlovákia és a Szlovenszko kifejezéseket, lévén, hogy a szlovák állam élvezett bizonyos önállóságot Csehszlovákián belül. A helyneveket viszont többnyire nem merték magyar megfelelőjükön megadni, hanem csak a szlovák formájukban (Praha, Zvolen).

S - Sz

 

Ezen a napon történt április 23.

1921

Románia a Csehszlovákiával kötött szerződés révén csatlakozik a kisantanthoz.Tovább

1922

Oszmán Birodalom: A Nagy Török Nemzetgyűlés megfosztja trónjától VI. Mehmed szultánt.Tovább

1945

Megalakult a MADISZ országos vezetősége Budapesten. Elnöke Szabó Zoltán (Nemzeti Parasztpárt), főtitkára Kiss József (MKP) lett. Alelnö-...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők