"Legkitűnőbb ember a levéltárban!" [1]
A levéltárat felügyelő belügyminiszter 1911-ben jelentésre szólította fel Tasnádi Nagy Gyula országos főlevéltárnokot, hogy az intézmény ügyforgalmáról és tevékenységéről tájékoztatást adjon. Tasnádi, Gr. Khuen-Héderváry Károly m. kir. miniszterelnöknek mint belügyminiszternek adott válaszából bepillantást nyerhetünk a levéltár akkori mindennapjaiba, legfőbb teendőibe, megismerhetjük, hogy kik és milyen szakmai hozzáértéssel látták el az akkori feladatokat. A dokumentumok jelentősége, hogy az államtitkári leirat már Csánki Dezső főlevéltárnokságát készítette elő.
Bevezetés
Az 1874-1875-ben újjászervezett Magyar Országos Levéltár élén csaknem 30 évig, 1903-ban bekövetkezett haláláig állt. A témával foglalkozók egyetértenek abban, hogy a levéltár huszonnégy fős személyzetét, amelynek soraiban feszültségek lappangtak, sőt, ezek olykor felszínre is törtek, Pauler erős kézzel kordában tartotta. Halála után megváltozott a helyzet: utódlási harc kezdődött, romlott a munkahelyi légkör, a nemességi ügyek intézésében anomáliák keletkeztek. Végül, miután a posztra kiszemelt a Közös Pénzügyi Levéltár igazgatója (az 1870-es, 1880-as években az Országos Levéltárban dolgozott) és , a Haus- Hof- und Staatsarchiv aligazgatója nem vállalta el a megbízatást, 1904. április 1-jével a 70 éves a rangidős országos levéltárnok kapott főlevéltárnoki kinevezést. Ezt valamennyi levéltári tisztviselő megnyugvással fogadta, hiszen Óváry előrelépésével a rangsorban utána következők is magasabb kategóriába kerülhettek. Még 1904-ben kirobbant egy oklevél-hamisítási ügy, amelybe allevéltárnok is belekeveredett, mert azokhoz a belügyminisztériumi nemességigazolásokhoz, amelyek - a prágai bíróság büntetőítélete szerint - hamisított okleveleken alapultak, ő készítette elő az Országos Levéltár szakvéleményeit. Pettkó ekkor még elkerülte a büntetést, de 1910-ben újabb hamisítási vádak merültek fel vele szemben, fegyelmi eljárás alá vonták, felfüggesztették állásából, majd 1913-ban el is bocsátották a levéltárból.
Az igazgatási ügyek intézése ebben az időszakban már-már elviselhetetlen terhet rótt a levéltár tisztviselőire. A közigazgatási és jogszolgáltatási célú rendszeres iratkölcsönzések, a városi és községi címerek, pecsétek szakvéleményezése, egyes közjogi kérdések megvilágítása és a családtörténeti tájékoztatások is sok munkát adtak, a legnagyobb terhet azonban a nemességigazolási ügyek intézése jelentette. Különösen 1896-tól, amikortól a belügyminiszter a nemességgel összefüggő minden ügyben kikérte az Országos Levéltár szakvéleményét. Ugyancsak igazgatási célú feladatnövekedést okozott az, hogy a helységnevek megállapításáról és az Országos Községi Törzskönyvbizottság felállításáról rendelkező 1898: IV. tc. az Országos Levéltárnak újabb szakvéleményezési teendőt adott. Ilyen körülmények között a napi 5-6 órás munkaidőben dolgozó levéltári tisztviselők a kutatószolgálatot még el tudták látni, a tényleges szakmai munkára (rendezés, segédletkészítés) azonban alig maradt idejük. A visszavonuló Óváry Lipót úgy látta: az intézményt mentesíteni kellene e súlyos tehertől, és hogy „megfelelhessen tulajdonképpeni feladatának, okvetlenül szükséges kikapcsolni onnét a nemességi ügyeket."
Képgaléria megtekintéseÓváry - Andrássy Gyula belügyminiszter felszólítására - 1907 júliusában beadta nyugdíjazási kérelmét, és szabadságának letelte után, 1908 februárjában nyugállományba vonult. Ideiglenesen a hatvanadik életévében járó, rangidős vette át a levéltár vezetését, akit 1909. január 22-én főlevéltárnokká neveztek ki, annak ellenére, hogy az ötvenegy éves ekkor már - komoly támogatókkal a háta mögött - saját főlevéltárnokságát igyekezett elérni. A levéltári feladatok körében nem történt változás, a személyi légkör azonban tovább romlott, s ez kedvezőtlenül hatott a munkateljesítményekre. Csánki hivatalos levéltári munkát keveset végzett, mert a minisztérium külön megbízásokkal látta el, és ő volt Pettkó Béla fegyelmi ügyének a vizsgálója is. Gyakorlatilag pedig áskálódott Nagy Gyula ellen. A komoly kapcsolatrendszerrel rendelkező Thallóczy Lajost is ostromolta főlevéltárnoki kinevezésének támogatását kérő leveleivel. De nem nyerte el Thallóczy remélt támogatását, sőt, azt a tanácsot kapta tőle, hogy várja ki az időt, amikor Nagy Gyula nyugállományba kíván vonulni. Erre nem kellett sokáig várni. A főlevéltárnok helyzete egyre rosszabbá vált.
Ezt a helyzetet tükrözi az alább közölt két 1911. évi irat: a levéltárat felügyelő belügyminiszter (a belügyi tárcát akkor a miniszterelnök, Khuen-Héderváry Károly vezette) nevében Nagy Gyulát jelentéstételre felszólító utasítás és a főlevéltárnok arra tett jelentése. Előbbiből érződik: kész helyzet elé akarták állítani a levéltár vezetőjét, utóbbiból pedig kiderül: a hivatali ügyek összetétele, intézésének nagyságrendje, a terhek megoszlása a tisztviselők között, az ügyviteli munka jellegzetessége, és nem utolsósorban az, hogy mi a véleménye Nagy Gyulának munkatársai felkészültségéről, szorgalmáról, hivatástudatáról. Teljesen világos, hogy az intézmény kiemelkedő történettudományi munkásságot folytató munkatársai (a jelentés írásakor Csánki Dezső az MTA rendes, Nagy Gyula, és levelező tagja) milyen jellegű munkát végeztek munkaidejük zömében.
A jelentés megérlelte a Belügyminisztériumban már korábban alakulgató véleményt: Nagy Gyulának - aki egyébként szolgálati idejét már „kitöltötte" - mennie kell! De ki jöjjön utána? Erre a kérdésre az első válaszféle az volt, amit Bosnyák Zoltán belügyi államtitkár kék ceruzával ráírt a jelentésre, a Csánki Dezső minősítését tartalmazó bekezdés mellé: a „legkitűnőbb ember a levéltárban!".
Hónapokon belül eldőlt minden. Csánki hamar elégtételt kapott a kedvezőtlen minősítésért: 1911 decemberében hivatali főnöke előzetes tudta nélkül osztálytanácsosi címmel ruházták fel, és személyi pótlékot is kapott. Nagy Gyula - kicsit talán durva a szó - megalázása 1912 márciusában teljesedett be, amikor egy év szabadság kivételére szólították fel. Ezt ő azonnal megtette. Március 12-én felmentették a munkavégzés kötelezettsége alól, és egyúttal Csánki Dezsőt bízták meg a levéltár ideiglenes vezetésével. Tasnádi Nagy Gyula tényleges nyugdíjazása azon a napon történt meg, amikor Csánki Dezsőt az uralkodó kinevezte a Magyar Országos Levéltár főlevéltárnokává. E posztot - 1919-től főigazgatóként, a proletárdiktatúra idején bekövetkezett rövid megszakítással - 1932. szeptember 30-ig töltötte be. Vita nem fér hozzá, hogy az intézmény egyik legjelentősebb vezetője volt.
Az alább közölt két irat lelőhelye: MOL - Y 1 - I. 436 1/2 /1911; MOL - K 148 (Belügyminisztérium elnöki iratai) - 1911 - 14. tétel - 6173. (6742/1911.).
Az iratokat a mai helyesírás szerint, a rövidítéseket feloldva közöljük.
Források
A Jakabffy államtitkár leirata Tasnádi Nagy Gyula országos főlevéltárnoknak
1911. október 12.
6173. szám Bizalmas!
Eln. Saját kezéhez!
A magyar királyi országos főlevéltárnok úrnak
Budapest.
Részletesen tájékozódni óhajtok az Országos Levéltár ügyforgalmáról és tevékenységéről.
Ez okból felkérem Nagyságodat, szíveskedjék jelentést tenni a következőkről:
1./ Mennyi volt 1911. évben, szeptember hó végéig az Országos Levéltárba érkező ügyek száma?
2./ Az ügydarabok szakelőadónkint miként és szám szerint mily arányban oszlanak meg?
3./ A szakelőadók a nekik kiosztott ügydarabok feldolgozása tekintetében miként járnak el, jelesül nem mutatkozik-e az lletőknél indokolatlan hátralék? Az erre vonatkozó részletes tevékenységi kimutatások felterjesztését kérem.
4./ Az irodai kezelés körül - különösen a hátralék szempontjából - nem forog-e fenn valamely szabálytalanság?
5./ Van-e hátralék az 1911. évet megelőző időből?
A netán mutatkozó három hónapnál régibb hátralékokról, tárgyi megjelölés mellett, részletes kimutatást kérek, annak egyenkénti feltüntetésével, hogy az egyes hátralékban levő ügydarabok kit és mi okból terhelnek.
6./ Végezetül bizalmas felvilágosítást kérek arra nézve, mennyiben felelnek meg az országos levéltár tisztviselői szakképzettség és szorgalom szempontjából azoknak a követelményeknek, melyek a Levéltár összes tisztviselőivel szemben joggal támaszthatók.
E tekintetben jelentését nem általánosságban, de oly módon és oly formában kérem, hogy abból az Országos Levéltár minden egyes tisztviselőjének egyéniségéről és munkaképességéről alapos tájékozódás legyen nyerhető.
Jelentését 1911. évi október hó 20-ig kérem.
Budapest, 1911. évi október hó 12-én.
A miniszter helyett:
Jakabffy [s. k.]
államtitkár
Eredeti, írógéppel írt tisztázat.
Tasnádi Nagy Gyula országos főlevéltárnok jelentése a miniszterelnöknek mint belügyminiszternek
1911. október 20.
(Iktatószám: 1752/1911.OL.)
Nagyméltóságú Gr. Khuen-Héderváry Károly m. kir. miniszterelnök úrnak mint belügyminiszternek
Helyben
Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr!
Nagyméltóságodnak a folyó október hó 12-én 6173/911. b.ü. min. eln sz. alatt kelt rendeletére az Országos Levéltár ügyforgalmáról és munkásságáról pontonként a következőket van szerencsém tisztelettel jelenteni.
1. A folyó 1911. évben szeptember hó végéig az Országos Levéltárba érkezett és itt iktatott ügyek száma: 1695.
2. Ez ügydarabok tárgyuk és természetük szerint a következő csoportokba sorolhatók:
a.) Nemességi ügyek, úgymint. ősfák hitelesítése, nemesség-, előnév- és címer-igazolások, ezekről bizonyságlevelek kiállítása, új nemességeknél előnév- és címer-adományozások, címertervezetek felülvizsgálása, összesen 608 ügydarab.
b.) Minisztériumok, bíróságok, más hatóságok és hivatalok, intézetek stb. megkeresései 286 ügydarab.
c.) Magánfelek megkeresései túlnyomó részben az illetők nemességére vonatkozó adatok közlése vagy másolatok kiadása iránt 337 ügydarab.
d.) Helységnevek rendezése, országos községi törzskönyvbizottsági ügyek 21 ügydarab.
A felsorolt csoportokból
a.) a nemességi ügyek az elintézésükkel megbízott előadóknak szám szerint ily arányban osztattak ki:
Barabás Samu országos levéltárnoknak 44 db.
allevéltárnoknak 47 db.
Dr. Komáromy András allevéltárnoknak 71 db.
allevéltárnoknak 26 db.
fogalmazónak 66 db.
„ 19 db.
„ 88 db.
Alulírt főlevéltárnok által elintézett ügyek (nagyobbára előnév- és címer-adományozások, címertervezetek felülvizsgálása, de más nemességi ügyek is) 155 db.
Nemesi bizonyságlevelek elkészítése, azok másolatainak és fogalmazványainak elhelyezése a kezelő igazgató, illetőleg a kancelláriai osztály (dr. Döry Ferenc) által 92 db.
Összesen 608 db.
b.)-c.) A minisztériumoktól, bíróságoktól, más hatóságoktól, hivataloktól és magánfelektől érkezett beadványok és megkeresések közül
a helytartótanácsi osztály (Maróthi Rezső és időnként
a táblai osztály (ugyanazok) 39 „ ,
kancelláriai osztály (dr. Döry Ferenc és időnként Horváth Sándor) 156 „ ,
a kincstári osztály (dr. Lampérth Géza) 119 „ ,
az erdélyi osztály (Barabás Samu gyakornok segítségével) 143 „ ,
az ú. n. régi országos levéltári osztály (dr. Lampérth Géza) 26 „ ,
a diplomatikai osztály (Dr. Csánki Dezső) 21 db-ot
szerelt fel.
Hogy e felszerelések száma összeadva 665-re, tehát többre rúg, mint ahány ügydarab föntebb a b.) és c.) pontok alatt (286+337 =
623) ki van mutatva, annak magyarázata az, hogy ugyanazon ügydarab több osztálynak is kiadatik felszerelés végett.
A felszerelt darabokat rendszerint az illető levéltári osztály, vagy annak az osztálynak vezetője intézi el egyúttal, ahol az ügy felszerelés végett utoljára megfordult.
d.) A helységnevek rendezésére vonatkozó ügyekből dr. Csánki Dezső levéltárnok elintézett 12 db-ot.
Egyéb, nem érdemleges községi törzskönyv-bizottsági ügyek (ülésekre szóló meghívók, ülési jegyzőkönyvek stb.) 9 db.
Összesen 21 db.
e.) A községi pecsétek megállapítása és pecsétrajzok elkészítése ügyében érkezett darabok - összesen 70 ügydarab Tagányi Károly levéltárnoknak osztattak ki.
f.) A törvényhatósági s városi levéltárak selejtezésére és rendezésére vonatkozó ügyekből elintézett
Barabás Samu 20 db-ot,
2 db-ot.
Összesen: 22 db.
g.) - h.) A tudományos célú kutatásokra szóló engedélyek megadása és levéltári szakvizsgálatok letétele iránt benyújtott kérvények (40+21) összesen 61 ügydarab elintézése séma-szerűen történik.
i.) Az ezen pont alatt föntebb felsorolt házi, kezelési és személyi ügyeket - összesen 290 db-ot - nagyrészt kezelő igazgató, részben alulírt főlevéltárnok intézte el.
3. Ami mármost az egyes tisztviselők (szakelőadók) munkásságát illeti, az a fönti adatok alapján a folyó évi szeptember hó végéig a következő kimutatásban összegezhető:
Dr. Csánki Dezső levéltárnok - a Karakas-féle fegyelmi ügyben és Vas vármegye címere ügyében készített jelentéseket is hozzávéve - elintézett és felszerelt összesen 35 ügydarabot. Hátralékban van hosszabb idő óta a Barthóty-levéltár régi okleveleinek a diplomatikai osztály katalógusába való beiktatásával. A tulajdonképpeni levéltári szolgálat során általában nem nagy tevékenységet fejthetett ki, amennyiben a múlt év augusztus hava óta mintegy nyolc vagy kilenc hónapot a Pettkó Béla fegyelmi ügyének vizsgálatával töltött el, s különben is a Nagyméltóságú Belügyminisztérium 79162/908. I. a. sz. alatt kelt rendeletéből a Magyarország és Ausztria közt fennforgó határkérdésre vonatkozó történelmi előtanulmányok végzésével bízatván meg, jelenleg is még ezen tanulmányokkal van elfoglalva. Nem tudom - mert megbízatása az Országos Levéltártól teljesen függetlenül történt -, hogy a rábízott munkálattal mennyire haladt elő, de a levéltári szolgálat érdekében állónak tartanám, ha Nagyméltóságod most - három év múltán - dr. Csánkinak a szóban forgó munkálatok befejezésére határidőt szabni, s ezzel lehetővé tenni méltóztatnék, hogy teljes munkaerejét minél előbb újra a levéltárnak szentelhesse. Egyébiránt bátorkodom e részben 1397/908. O. L. sz. alatt, annak idején tett előterjesztésemre
Barabás Samu levéltárnoknak, úgy is mint az erdélyi levéltári osztály vezetőjének, elintézés és felszerelés végett kiosztatott összesen 207 ügydarab. Három hónapnál régibb hátraléka van kettő (b. Huszár László ősfája és Bene István nemességi ügye), de ezekből az egyik már revízió alatt.
Dr. Komáromy András allevéltárnoknak kiosztatott nemességi ügy 71 darab. Három hónapnál régibb hátraléka nincsen.
Maróthi Rezső allevéltárnoknál, úgy is mint a helytartótanácsi és táblai levéltári osztályok vezetőjénél, az elintézés vagy felszerelés végett neki kiosztott 247 ügydarabból három hónapnál régibb hátralék nincsen. Egy elintézése (Kronberg Irma ügye) revízió alatt áll.
Dr. Kárffy Ödön allevéltárnoknak 26 idei ügydarabból három hónapnál régibb hátraléka egy van (Serbán János nemességi ügye), de ez is a mellékleteit pótolni óhajtó fél kívánságára tartatik függőben. A múlt esztendőről egy ügydarabja (katonanövendékek nemessége) revízió alatt áll.
Dr. Döry Ferenc fogalmazónak, úgy is mint a kancelláriai osztály vezetőjének, elintézés és felszerelés végett összesen 222 ügydarab osztatott ki. Hátraléka nincsen.
Dr. Lampérth Géza fogalmazó, úgy is mint a kincstári és régi országos levéltári osztályok vezetője, elintézés és felszerelés végett összesen 164 ügydarabot vett át. Hátralékban csupán egy régibb ügy van nála 1909 óta, tudniillik a Keglevich Gábor-féle levéltári letét rendezése, amely különben is hosszabb időt kívánó munkával egyéb teendői mellett kissé lassan tud előhaladni.
Horváth Sándor fogalmazónak az ez évben neki osztott 88 nemességi ügyből 15 darab három hónapnál régibb, a múlt esztendőről pedig 9 db hátraléka van; e hátralékos ügyek azonban - kettő kivételével - mind olyanok, melyekre nézve a Nagyméltóságú Minisztérium a Radványi- és Pettkó-féle fegyelmi ügyekből kifolyólag felülvizsgálatot rendelt el, amelyek tehát csak Pettkó fegyelmi ügyének végleges befejezése után lesznek elintézhetők, ha a fegyelmi vizsgálat aktáihoz csatolt s a szóban forgó hátralékok feldolgozásához szükséges iratok az előadó rendelkezésére fognak bocsáttatni.
Az említetteken kívül még egy hátralékos ügyet, a nemesség-, előnév- és címer-adományozásokra vonatkozólag kidolgozandó szabályzat ügyét (1158/907. O. L. sz.) kell felemlítenem, amely az előadó részéről hosszabb kutatást, adatgyűjtést és tanulmányt kívánván, mind ez ideig nem volt elintézhető.
Horváth Sándor egyébiránt a nemességi ügyek mellett az egyes vármegyék levéltáraiban őrzött, s a Nagyméltóságú Minisztérium 48943/906. sz. körrendelete folytán az Országos Levéltárhoz beküldött nemeslevelek felülvizsgálatát is szorgalmasan folytatja, s e részben hátraléka nincsen.
Dr. Iványi Béla, aki különben a kutatószoba felügyeletével van megbízva, s emellett másolásokat végez, Bártfa város levéltárának rendezése tárgyában két ügydarabot intézett el.
4. Az irodai kezelés körül valamely szabálytalanság nem forog fenn.
Az iktatás napról-napra rendesen folyik.
A kivezetésnél 2-4 hónapos hátralék van, ami onnan származik, hogy az iratok csak a végleges elintézés után kaphatnak irattári jelzetet, amely szerint azután elhelyezhetők lesznek.
A kiemelt s az elintézett ügydarabokkal visszakerülő előíratok reponálását hetenkint (szombaton) végzi a kiadó.
A mutató (index) készítése - cédulákra írva - az iktatással egyidejűleg rendesen halad. A cédulák minden év végén szoros betűrendbe szedetnek, s ezek alapján történik azután a végleges mutató letisztázása, amely munkálat ez idő szerint 1910-ről az M betűig van készen.
A jelentések, átiratok (comitivák) tisztázását a
A magánfelek részére készülő másolatok kiadása körül az okoz néha késedelmet, hogy az illető osztályok vezetői, kiknek a másolatokat a másolóval összeolvasniuk kell, erre egyéb elfoglaltságuk miatt olykor napokig nem tudnak időt szakítani, ami - tekintve a személyzet hiányos létszámát - némileg talán menthető.
A másolásokkal megbízott levéltári tisztek közül csupán Guary Ernő az, akit - sajnos - gyakrabban sürgetni kell. A kezelő személyzet többi tagjai kifogástalanul végzik teendőiket.
5. Arra a kérdésre: van-e hátralék az 1911. évet megelőző időből? - föntebb, az egyes előadók munkásságának kimutatása adja meg a feleletet. Sajnálattal kell azonban jelentenem, hogy a föntebb kimutatott hátralékokon kívül egy régibb, az előadó által elintézett s revízió végett hozzám beadott ügydarabnak más iratok közé történt tévedése következtében ennek kiadása, és három vele azonos tárgyú, későbbi ügydarabnak elintézése szintén hátralékban maradt. Ezen ügydarabok (504/909., 756/910., 981/911., és 1036/911. O. L. sz.) a 88104/907. Belü. Min. sz. alatt megállapított vármegyei levéltári szabályzat életbeléptetésének Sáros, Békés, Szatmár és Ung vármegyék alispáni hivatalai részéről történt megsürgetésére, illetőleg a megyei levéltárakból magánfeleknek kiadandó másolatok kérdésére vonatkoznak, s voltaképpen az említett levéltári szabályzat életbeléptetésével fognak érdemleges elintézést nyerni. A négy hátralékos darabot - miután az eltévedt akta előkerült - a legközelebbi napokban fogom a Nagyméltóságú Minisztériumhoz felterjeszteni. A tévedésért Nagyméltóságod kegyes elnézését alázattal kérem.
6. Nagyméltóságod rendeletének utolsó pontját illetőleg, mely bizalmas felvilágosítást kíván arra nézve, mennyiben felelnek meg az Országos Levéltár tisztviselői szakképzettség és szorgalom szempontjából azoknak a követelményeknek, melyek a levéltár összes tisztviselőivel szemben joggal támaszthatók: azt hiszem, e részben már a föntebb előadottak is nyújtanak némi tájékoztatást, amennyiben a kiosztott és elvégzett munka mennyisége és minősége biztos fokmérője lehet minden egyes előadó tisztviselő szakképzettségének, szorgalmának, valamint munkaképességének is. De hogy a rendelet intenciójának tőlem telhetőleg annál inkább megfelelhessek, tapasztalataim alapján s legjobb meggyőződésem szerint a levéltár tisztviselőire vonatkozólag egyenkint a következőket jegyezhetem meg Nagyméltóságod előtt:
Dr. Csánki Dezső levéltárnok jeles tudományos képzettséggel és munkaképességgel rendelkezik, de - évekkel ezelőtt hosszabb ideig szenvedett
Barabás Samu - bár a két előbbinél kisebb tehetségű és szerényebb képzettségű, de szorgalom, pontosság és munkabírás tekintetében mindenkor példát adó tisztviselő. Levéltárnoki szakképzettsége a követelményeknek teljesen megfelel, sőt a diplomatikában - miről már több oklevéltár gondos kiadásával tett tanúságot - kitűnőnek mondható. Nem érdemül, de mint szerencsés körülményt említem fel, hogy betegeskedni nem szokott. Egyébiránt legyen szabad reá vonatkozólag Nagyméltóságod hivatali elődéhez 340/909. O. L. sz. alatt tett előterjesztésemre hivatkoznom.
Dr. Komáromy András allevéltárnok kevésbé szorgalmas tisztviselő Barabásnál, makacs gyomorbaja miatt - sajnos - elég gyakran betegeskedik is, de különben - főleg mint a nemességi ügyek előadója, amelynek terén kiváló jártassággal bír - egyike a legkitűnőbb tisztviselőknek. Éles esze, biztos ítélete és határozott véleménye van, amit mindig szabatos és a tényállást világosan megértető előadásban tud és szokott megfogalmazni.
Maróthi Rezső kezelő főigazgató és allevéltárnok, akit Pettkó Béla felfüggesztése után a helytartótanácsi és táblai levéltári osztályok vezetésével bíztam meg, minden tekintetben érdemes, szorgalmas és pontos tisztviselő; szakképzettsége teljesen megfelelő; a neki osztott ügydarabokat lelkiismeretesen, idejében dolgozza fel, s ha fogalmazása olykor kissé nehézkes is, kellő revízió mellett mindig jól használható munkát végez. Maróthira nézve bátorkodom egyébiránt a 699/911. O. L. sz. alatt Nagyméltóságodhoz intézett előterjesztésemre hivatkozni.
Dr. Kárffy Ödön allevéltárnoknak általános műveltsége, elég latin nyelvtudása van, de különben levéltári szakképzettség tekintetében jóval kartársai mögött áll. Az igyekezet ugyan nem hiányzik nála, de annál inkább a képesség, hogy - kivált egy-egy nagyobb vagy bonyolultabb ügyet helyesen megítélni, s róla elfogadható véleményt adni tudjon. Fogalmazványai pongyolák; olykor felületes [sic] is; úgyhogy ritkán sikerül egy-egy ügydarabot oly módon elintéznie, hogy az egészet átdolgozni ne legyek kénytelen. Legnagyobb baja egyébiránt az, hogy születése óta mindkét kezére béna, s emiatt azon kevés fogalmazási munkán kívül, amit rábízni lehet, semmi más szolgálatra nem alkalmas. Kárffynak immár közel harminc esztendei szolgálata, s - ha jól vagyok értesülve - némi kevés magánvagyona is van; legokosabban tenné, ha nyugdíjaztatását kérné Nagyméltóságodtól.
Dr. Döry Ferenc fogalmazó jellemzéséül csak azt ismételhetem, amit 340/909. O. L. sz. alatt Nagyméltóságod hivatali elődéhez, 699/911. O. L. sz. alatt Nagyméltóságodhoz tett előterjesztéseimben mondtam róla. Mind tehetség, mind képzettség, mind pedig szorgalom és pontosság tekintetében oly kiváló tisztviselő, akiről csak dicsérettel nyilatkozhatom. Jeles közjogi ismereteivel, amellett világos és szabatos stílusával a nemességi ügyek egyik legjobb előadója.
Dr. Lampérth Géza fogalmazó, kinek a szépirodalomban ismert neve van, mint levéltári tisztviselő is becsülettel állja meg a helyét. Szakképzettsége mögötte marad ugyan a Döryének, de a követelményeknek teljesen megfelel. Szorgalma kifogástalan, a rábízott ügydarabokat elég gyorsan és lekiismeretesen dolgozza fel, a vezetésére bízott levéltári osztályokban rendet tart; egyszóval minden tekintetben jól használható tisztviselő.
Horváth Sándor fogalmazó mint a nemességi ügyek egyik állandó referense működik dicséretes szorgalommal. Kissé fontoskodó ugyan, s szereti a felesleges szószaporítást, de megbízhatóan és kellő lelkiismerettel dolgozik, különösen pedig a heraldikában bír figyelmet érdemlő jártassággal. Hivatalában pontos, rendtartó, igen jól használható tisztviselő.
A kezelő személyzetre térve:
Mayer Gyula kezelő igazgató kiválóan rátermett arra az állásra, melyet az Országos Levéltárnál ez idő szerint betölt. Mióta a helytartótanácsi levéltári osztály vezetésével megbízott főigazgatót helyettesíti, a levéltár mindennemű kezelési ügyeiben teljes jártasságot és gyakorlatot szerzett, sőt egy s más irányban némely hasznos újításokat is hozott be. Általában véve ügyes, szorgalmas és szolgálatra kész, s úgy a levéltárat felkereső magánfelekkel, mint kartársaival szemben előzékeny modorú tisztviselő. Magasabb tudományos vagy irodalmi képzettsége nincsen, de a levéltári kezelő igazgatósághoz - esetleg főigazgatósághoz - szükséges képességekkel kellő mértékben rendelkezik.
Guary Ernő levéltári tiszt egyéniségét - sajnos - ezúttal sem jellemezhetem kedvezőbben, mint a már többször idézett 340/909. és 699/911. O. L. sz. előterjesztéseimben tettem. Úgy látszik, az utóbbi időben még jobban elbetegesedett, s így szorgalma is annál inkább hanyatlik, ami végre is oda fog vezetni, hogy teljességgel hasznavehetetlen tagjává válik a levéltár tiszti karának.
Dr. Dénes Miklós és Dr. Iványi Béla mindketten fogalmazói kvalifikációval bíró levéltári tisztek. Mind a kettő megfelelő képzettségű, kötelességtudó, szorgalmas tisztviselő. Bővebb jellemzésökül hivatkozom a folyó év szeptember 26-án 1659/911. O. L. sz. alatt Nagyméltóságodhoz intézett előterjesztésemre.
levéltári tiszt, bár az előbbieknél gyöngébb kvalitású, de egyébként szintén szorgalmas, hivatalát pontosan látogató, kötelességét híven teljesítő, szerény magaviseletű tisztviselő.
- mint 1659/911., illetőleg 1533/911. O. L. sz. alatt jelenteni volt szerencsém - a múlt szeptember hó folyamán tette le jó eredménnyel a fogalmazói szakvizsgálatot. Egyike azoknak a jóravaló tisztviselőknek, akiknek odaadó szorgalmában és kötelességtudással párosult képességében mindenkor bízni lehet.
Dr. Lutter János fogalmazó gyakornok szintén jó képességű és jó igyekezetű fiatal ember, akinek azonban kellő vezetésre és hosszabb gyakorlatra van szüksége, hogy minden tekintetben jól használható tisztviselője váljék belőle az Országos Levéltárnak.
Ezekben van szerencsém Nagyméltóságod elől idézett rendeletére tiszteletteljes jelentésemet felterjeszteni.
Budapesten, 1911. október 20.
Nagyméltóságod
alázatos szolgája
Nagy Gyula [s.k.]
főlevéltárnok
Eredeti, írógéppel írt tisztázat.