"Motoros papok tömege lepte el a megyét" [1]
Az MDP Fejér Megyei Pártbizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának itt közölt dokumentumai az ellenségnek tekintett katolikus egyház tevékenységéről számolnak be. A feljegyzések annak a „küzdelemnek” egy szeletét mutatják be, amellyel a kommunista hatalom a katolikus egyház konkurenciát jelentő társadalmi befolyását kívánta megtörni.
Bevezetés
A totalitárius rendszerek közös jellemzője, hogy az egyházakat is, és a vallásukat szabadon gyakorolni akaró hívőket is ellenségeiknek tekintik. Magyarországon a fordulat évében (1948) a felekezetek közül a katolikus egyháznak volt olyan társadalmi befolyása, amely - legalábbis Rákosiék szerint - már az államhatalom számára is konkurenciát jelentett. A katolikus egyház intézményei, egyesületei olyan funkciókat töltöttek be, amelyek nagy társadalmi támogatottságot élveztek, sőt ezekkel szemben a lakosság részéről komoly elvárások fogalmazódtak meg.
Az államhatalom a jól ismert és bevált módszert alkalmazva lépésről lépésre lehetetlenítette el az egyházakat, mindvégig hangsúlyozva az állam és az egyház szétválasztásának szükségességét. A kisebb tömegbázissal rendelkező protestáns felekezetek 1948 őszén kénytelenek voltak tárgyalóasztalhoz ülni és megegyezni a hatalommal. Nem kerülhették ezt el az izraeliták sem, akik 1948 decemberében kényszerültek rá, hogy elfogadják a kormány által diktált feltételeket.
Ezeket a folyamatokat azonban megelőzte a Parlament által 1948. június 16-án az iskolák államosításáról szóló törvény elfogadása (1948. évi XXXIII. törvénycikk). Több mint 4500 iskolát - zömében katolikust - vettek állami tulajdonba. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ugyan ígéretet tett arra, hogy a kötelező vallásoktatást az állam továbbra is fenntartja, ennek ellenére 1949. szeptember 6-án az Elnöki Tanács 1949. évi 5. számú törvényerejű rendelete a hitoktatást fakultatívvá tette.
Mindezek mellett az egyházakkal és főleg a katolikus felekezettel szemben fokozódott a kommunista propaganda. Különösen Mindszenty József ellen folytatott a párt aktív lejárató kampányt . A hercegprímás személye már régóta szálka volt a kommunista hatalom szemében. Hasonló támadásoknak volt kitéve a székesfehérvári egyházmegye püspöke, Shvoy Lajos is.
1944. március 25-én Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás és Shvoy Lajos segédletével szentelte püspökké és Mindszenty Józsefet. 1947-ben Shvoy már a huszadik évét töltötte a püspöki székben, ennek alkalmából Mindszenty személyesen adta át a pápai trónállóvá való kinevezését. A hercegprímás számos alkalommal felkereste a Székesfehérvári Egyházmegyét és találkozott, egyeztetett annak püspökével. Barátságuk 1944 végére nyúlt vissza, Mindszenty így ír erről emlékirataiban: „A fogságomban igen meleg barátságot kötöttem Shvoy püspökkel, aminek később is nagy hasznát vettem." A bodajki kegytemplom felszentelése és az ott tartott búcsú szintén Mindszenty részvételével zajlott 1948. szeptember végén. A hercegprímás őrizetbe vétele után Shvoy neve is felmerült a letartóztatásra ítélt püspökök neve között. Erre azonban csak később került sor, a püspököt 1951-ben tartóztatták le és helyezték házi őrizetbe.
vezetésével a püspöki kar majd másfél éven keresztül védekezett, taktikázott és a
A békepapi mozgalom is azt a célt szolgálta, hogy megbontsa az egyház egységét, az alsópapságot szembeállítsa a főpapsággal, és a klérusnak az állammal való együttműködését segítse elő. Azoknak a papoknak, akik a fennálló hatalommal a kiegyezést keresték, belefáradva a folyamatos támadásokba - vagy egyéb okok által hajtva - a békepapi mozgalom jó alternatívát kínált. A kommunisták aktívan támogatták a mozgalmat, és igyekeztek tovább gyengíteni az egyház ellenállását.
A nemzetközi békemozgalom irányító szerve az 1949. április 20-án a párizsi békekonferencián létrehozott Állandó Bizottság (a Béke Világtanács előfutára) volt. Egy év múlva a stockholmi konferencián felhívást tettek közzé az atomfegyverek betiltására. Ennek hatására alakult meg a békeharc magyarországi szervezete, és hozta létre a Megvédjük a Békét Mozgalom Országos Tanácsát. 1950. április 25-én békegyűlést tartottak és ott az ország lakosságát a békefelhívás aláírására szólították fel. Az aláírás, illetve annak megtagadása erősen megosztotta a papságot, volt olyan püspök, amelyik engedélyezte, mások viszont tiltották, sőt szankcionálták a békeív aláírását. Az első Országos Békekongresszuson, amelyet 1950. november 4-5-én rendeztek, mintegy száz katolikus békepap vett részt.
A Katolikus Papok Országos Békebizottságának létrehozása 1950 júliusára datálható. Az alakuló értekezletüket 1950. augusztus 1-jén, Budapesten tartották körülbelül háromszáz fő részvételével. A megjelentek névsorában szerepel Gergyesi Ferenc (lepsényi plébános) és Tökölyi (Thököly) István neve is, akik Fejér megyéből részt vettek a találkozón.
A hatalom minden esetben elvárta a papoktól, hogy az állam érdekeinek megfelelő módon cselekedjenek. Így például a békekölcsönjegyzések során is szóval és személyes példamutatással kellett a jegyzésre ösztönözniük a híveket. (1951. szeptember 26-án Hamvas Endre csanádi megyéspüspök körlevélben utasította papjait, hogy legalább egyhavi fizetésük erejéig vegyenek részt a második békekölcsön jegyzésében, ezt követően más püspökök is a szószékről felolvasandó körlevelekben buzdították a híveket a kölcsönjegyzésre). Az állam első alkalommal, 1949-ben tervkölcsönt, majd utána békekölcsönöket bocsátott ki. A jegyzés elméletileg önkéntes volt, de mivel előre lebontották üzemekre és személyekre, hogy kinek mennyit kell jegyeznie, önkéntességről nehéz beszélni. Mégis a fizetési fegyelem fokozatosan „lazult", és 1955-re - az intenzív kampányok ellenére - csupán a jegyzett összeg töredékét fizették be ténylegesen a dolgozók.
A hatalmas nyomás hatására a püspöki kar képtelen volt tovább halogatni a tárgyalásokat, amelyek 1950 júniusában indultak meg, és az augusztus 30-ai megegyezéssel zárultak. Ez a kierőszakolt megegyezés az egyházvezetők, a papság és a hívők számára is súlyos csalódással járt. A megígértekkel szemben csupán nyolc iskolát kapott vissza a katolikus egyház, sőt az 1950. évi 34. számú törvényerejű rendelet értelmében a szerzetesrendeket is feloszlatták. Az egyezményből kiolvasható az az állami elképzelés, hogy a katolikus egyház 18 év alatt fokozatosan el fog sorvadni, így azon túl állami támogatásra nem lesz szüksége. A megegyezés negatívumai ellenére a papság körében bizakodó hangulat lett úrrá. Remélték, hogy az állam részéről csökkenni fog a zaklatás, és a továbbiakban lehetőségük lesz a normális életre. Voltak azonban olyanok is, akiknek már nem voltak illúzióik. Almásy Ferenc székesfehérvári plébános szavait idézi az 1950. szeptember 16-án kelt megyei MDP-jelentés. Almásy szerint: „a megállapodás feltétlenül enyhülést hoz, azonban [...] ezzel a harcnak nincsen vége. Még nem jelenti az apszolutt [sic!] nyugvó pontra jutást." Németh László volt püspöki titkár, helyettes püspöki irodaigazgató már bizakodóbbnak tűnik, a 16-ai pártjelentés szerint a következőket mondta: „Ezzel a megegyezéssel el lehet indulni a kívánt nyugalmi viszonyok fel[é], amely az állam és az egyház között kívánatos. A vallásos embereknek bízniok kell abban, hogy az egyházat az isten nem fogja elhagyni." Az elképzelések azonban hamis reménynek bizonyultak, a továbbiakban az államhatalom ugyanolyan hévvel üldözte a katolikus egyházat, mint az egyezmény létrejötte előtt.
A Fejér Megyei Pártbizottság - a központi elvárásoknak megfelelően - folyamatosan figyelemmel kísérte a katolikus egyház tevékenységét, és rendszeres jelentéseket küldött a Központi Vezetőségnek. Információszerzés céljából a pártapparátus tagjai jelen voltak minden nagyobb egyházi megmozduláson, majd arról részletesen beszámoltak. A megyéspüspök által elmondottak minden esetben a pártvezetőség tudomására jutottak, még akkor is, ha zárt körben hangzottak el. A megegyezést követő napokban tartott beszédében Shvoy a megállapodásról, mint kikényszerített cselekményről beszélt, és kijelentette, hogy nem látja biztosítva a kormány ígéreteinek betartását. Hasonló megnyilvánulásai miatt a püspököt ellenséges beállítottságúnak bélyegezte a helyi pártvezetés, és az ő személyében látta a rendszer legnagyobb ellenségét a megyében.
A megyei propagandisták az egyezmény aláírása után is minden lehetőséget megragadtak, hogy az egyházi rendezvényeket megzavarják. A búcsúk idejére a megyei bizottság a legjobb kultúrgárdákat küldte ki a településekre, ezzel próbálták visszatartani az embereket az egyházi rendezvényektől. A körmeneteket nem engedélyezték, az alsópapságot igyekeztek saját befolyásuk alá vonni.
Súlyosabb esetek is előfordultak: 1950. június 18-án éjjel Székesfehérvárról és Budapestről összesen 1120 szerzetest és apácát telepítettek ki.
1950-ben jubileumi Szentév volt, a Szentévi Bizottság a Székesfehérvári Egyházmegyében is kidolgozta a Szentév egyházmegyei programját. Shvoy erről így ír önéletrajzában: „Különböző ájtatosságokat vezettünk be, zarándoklatokat a templomok látogatására, böjtöt, önmegtagadást a búcsúk elnyerésére." 1950. november 1-jén hirdette ki XII. Pius Mária mennybevitelének hittételét, ennek alkalmából az egyházmegyében december 7-én, 8-án és 9-én három napos lelkigyakorlatot (triduumot) tartottak, majd december 10-én került sor a dogma kihirdetésére. Az intenzívebbé vált egyházi élet különösen zavarta a párt funkcionáriusait, akik a papok minden cselekedetében provokációt láttak, amely ellen határozottan fel kell lépni. Ám a megfélemlítés és az erőszak sem mindig vezetett eredményre. Székesfehérváron 1950. szeptember 10-én alakult meg a Megyei Békeiroda, erre az ülésre 25 papot hívtak meg a pártaktivisták, ám mindössze egy személy, Gergyesi Ferenc lepsényi plébános jelent meg, aki éles bírálattal beszélt „a világhelyzet alapvető átalakulása előtt vakon és süketen állókról." A többi meghívott különböző kifogásokkal kimentette magát, és nem vett részt a Békeiroda ülésén. Később az alakuló békepapi mozgalommal már hatásosabban osztották meg a megyei klérust. Fejér megyéből - 1951 októberében - Potyondy Imre, Hajós József és Tökölyi István az Országos Papi Békebizottság (Országos Választmány) tagja lett.
A közölt dokumentumok közül az első 1950 januárjában íródott, és a klerikális reakció Fejér megyei tevékenységéről ad hiteles beszámolót. A dokumentum a korra oly jellemző módon a katolikus egyházat egy militarista alapon felépülő szervezetnek állítja be. Az irat a katonai és pártzsargon kifejezéseitől hemzseg (például: „papi káderok képzése", „a Szülői Munkaközösség felé erősen támadnak" stb.). A szöveg az olvasó számára megdöbbentő túlzásokat tartalmaz olyan állításokkal, amelyek nyilvánvalóan hamisak (például: „motoros papok tömege lepte el a megyét", „az apácák a gyermekáldás ellen agitálnak, és egyes fiatalasszonyokat konkrétan kioktattak az angyalcsinálásra"). Shvoyt a szövegben folyamatosan támadják, igyekeznek hangsúlyozni a közötte és az alsópapság között húzódó szakadékot. A propaganda-titkár több esetben utal azokra a sikerekre, amelyeket papok között a párt elért, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy Shvoy ellenséges magatartása mennyire megnehezíti a munkájukat. Jelentős eredménynek tartják, hogy az úttörőmozgalom nevelőmunkája nyomán, 1949 karácsonyára már minden gyerek tudta, hogy az ajándékokat és a karácsonyfát a szülők vásárolják, ezzel - legalábbis a párt szerint - sikerült eloszlatni egy, a klerikális nevelés szempontjából fontos hiedelmet.
A második dokumentum már a megállapodás után született, 1950 novemberében. Azonban sem a hangvételében, sem pedig a tartalmában nem üt el a korábban írtaktól. Még mindig központi kérdés Shvoy „határtalan gyűlölete a népi demokrácia iránt". Felbukkan a szövegben a formálódó békepap-mozgalom, és a párt ezzel kapcsolatos aktivitása, és mint állandó téma szerepel a „klérus megmozdulásainak" ellensúlyozása is.
A közölt dokumentumokból egyértelműen kiderül, hogy a papok által olyannyira áhított megbékélést Fejér megyében az augusztus 30-ai megállapodás nem hozta el. A kommunista hatalom a katolikus egyházat továbbra is ellenségének tekintette, és ennek szellemében is járt el. 1951-ben megalakult az Állami Egyházügyi Hivatal, és sor került Grősz József kalocsai érsek letartóztatására, majd elítélésére is.
A dokumentumokat az eredeti központozással és helyesírással közlöm, csak az esetleges elütéseket javítottam. Az első dokumentum (A klerikális reakció tevékenysége Fejér megyében című) rendkívül rossz állapotban van, így helyenként egy-két szó olvashatatlan, ezeket kapcsos zárójelbe tett három ponttal jelöltem.
A klerikális reakció tevékenysége Fejér megyében
M. D. P. Fejérmegyei Pártbizottsága, Székesfehérvár. 107/1950 Ka/ M. D. P. Központi Vezetősége Agitációs Osztály | Székesfehérvár, 1950. január 11. Tárgy: A klerikális reakció tevékenysége Fejér megyében. Budapest |
A klérus fejér megyében, mint elmaradott dunántuli megyében igen erős tömegbefolyással rendelkezett a multban. A nagybirtokos rendszer felszámolása már 1945-ben alapjaiban renditette meg a klérus intézményes hatalmát, de korántsem csökkent a tömegbefolyása olyan mértékben, hogy arányban lett volna Pártunk országosan és egyénileg más vonalon elért eredményeivel. Felszabadulás után minden Pártunkkal szembenálló erő szövetségeseként (a jobboldali szociáldemokratákat is beleértve) észlelhettük a klérus munkáját. A klérus tevékenységének sulypontja a város és a nagyközségek. A tanyákon és pusztákon érték el a legkisebb eredményeket, mert ezek lakossága nagy többségben Pártunkat követő agrárproletárok.
Pártunk, demokráciánk eredményei folyamatosan alakitották a klérus stratégiáját. Az első időben szinte kizárolag a város volt a döntő harci terület, ahol főleg a Kisgazdapárt jobbszárnyára, a meglehetősen nagyszámu u. n. „klerikális hivatalnoki középosztályra" támaszkodott. A legerősebbek azonban, és a legveszedelmesebbek, a városban, a paraszti körzetekben (Alsóváros, Felsőváros) voltak.
Mikor a városban, a jobboldali szociáldemokraták szétverése után, végleg eldölt javunkra a harc, a sulypont a nagyobb községek területére tevődött át (Ercsi, Mány, Sárosd, Kálóz, Bicske, Bodajk stb.). Ezeken a területeken a klérusnak sikerült komoly eredményeket is elérni, amit főleg annak köszönhet, hogy egyes helyeken (Vál, Ercsi, Bicske) még a pártvezetőségeket is ellepő kisiparos és félkulák rétegekre tudott támaszkodni.
A fordulat éve után egyre gyakrabban látogattak le a Párt „kisbázisaira", a „kommunista tanyákra", és 1949 őszén komoly méretü, mozgékony erőkkel (motorosok) operáló hálózatuk épült ki. A Párt nagyobb akcióival azonos időben (pl. tervkölcsön, mélyszántás) apácák, kolduló barátok, motoros papok tömege lepte el a megyét.
Tevékenységük élénkült az utóbbi hetekben, és napról-napra szorosabban fonodnak össze valláskülönbségre való tekintet nélkül a kuláksággal.
Klérus harci modszerei
A klérus harci modszereinek alapvető jellegzetessége, hogy minden alkalmat törekszik megragadni a tömegek megmozgatására. A kedvező időjárás alatt, pl. tavasszal, nyáron, ősszel zarándoklatokat, körmeneteket tartott. Zavaró akcióink sikerei pl. Bodajk-i bucsu (politikai) szétverése óta egyre gyakrabban védettebb helyen igyekszik vinni, akcióit, be a templomba, amihez nem kell fölvonulási engedélyt kérni a rendőrségtől, mint pl. a körmenethez.
A klérus egyre inkább rámegy a háziagitációra, családlátogatásra, melyet mindig összekötnek valamilyen akcióval. Pl. gyüjtés, szentképárusitás stb. Előfordul nem egyszer, hogy a faluban idegen, civilruhás nők kisérték őket. Pl. Nagylángon és Soponyán a szentkép árusitásnál. A klérus az istentiszteletek látogatottságának fokozása érdekében neves hitszónokokat hoz le vendégszerepelni Budapestről.
A betiltott és feloszlatott szentegyesületek stb., pótlására uj szervezeti formaként erőteljesen rámennek az oltáregyletek és egyházi énekkarok szervezésére. Az utóbbi hetekben több értekezletet rendeztek, ezek vezetőinek összefogására.
A megye legjobban szervezett egyházi énekkara, a fehérvári Szent Cecilia-kórus, amely már falujárással is kisérletezett, Martonvásáron rendezett egyházi hangversenyt. A megye más területén is (pl. Dunapentele, Adony) szerveznek egyházi énekkarokat. Az egyházi énekkar, mint fedőszerv, és az egyházi hangverseny, mint eléggé kedvelt propaganda eszköz, nem veszélytelen jelenség.
A klérus káderpolitikája
A fehérvári Szemináriumban rendkivül erőteljesen folyik a papi káderok képzése. Néhány héttel ezelőtt avatták fel a papi Szeminárium ujjáépitett épületszárnyát, és Shvoy [Lajos] az ünnepségen kihangsulyozta, hogy: „a modern kor szellemének megfelelő papokra van szükségünk." Az uj tipusu papi káderok valóban rugalmasabbak, tehát veszélyesebbek is, mint a régi vágásu öreg papok. A nagylóki plébános nemcsak lebeszéli az asszonyokat az MNDSz-be [Magyar Nők Demokratikus Szövetsége] járásról, de a nőnap ideje alatt a lakásán tangóharmonikázik és táncoltatja az asszonyokat. Nem egy helyütt a papok, hogy megszerettessék magukat az uttörőkkel, pl. futballt ajándékoznak a csapatnak.
A klerikális reakció tevékenysége.
A klérus számára egyik legfontosabb terület, amely felé élénk tevékenységet is fejtenek ki, a nők, az anyák. A Szülői Munkaközösség felé erősen támadtak a szabad hitoktatás kérdésében. Pl. Sárosdon Majlát [Majláth János] plébános majdnem keresztül vitte beépitett hivőin keresztül, hogy a sárosdi Szülői Munkaközösség kollektivan követelje a vallásoktatás kötelezővé tételét. A munkaközösség kommunista elnöke és a gerinces kommunista szülők csak nehezen szerelték le támadásukat. A pap nem egy esetben kártékony beszélgetéseket folytat pl. a termelőszövetkezeti csoport tagjainak feleségeivel, és nem egyszer nem sikertelenül igyekszik befolyásolni őket. Egy egés[z] sor MNDSz szervezetben (Cece, Nagylók, Bodajk stb.) jelentős befolyása van a klérusnak. Dunapentelén az apácák a gyermekáldás ellen agitáltak, és egyes fiatalasszonyokat konkrétan kioktattak az „angyalcsinálásra". Az MNDSz nagy ellenagitácioval válaszolt, és a községben jelentős hangulatot sikerült a nemzetgyarapodási szempontból is igen káros agitációt folytató apácák ellen kialakitani.
A klérus hatalmas nevelési bázisának, az iskoláknak elvesztése után is mindent elkövet a gyermekek politikai megfertőzése érdekében. Pl. Merész [Ferenc] Gáspár szárazréti ciszter-pap versenyt szervezett az általános iskolások között, [m]elynek keretében pontozza a gyónást és a templomba járást. A papi értekezletek és a papoknak hivők között folytatott agitációja fő témája, hogy [a] kommunista tanárok „mi mindent követnek el az isteni tanokra való oktatás megakadályozása érdekében." A móri járásban többhelyütt is előfordult, hogy a pap azzal igyekezett hittantanulásra buzditani a gyermekeket, hogy a jó hittanosztályzat befolyásolja az általános tanulmányi előmenetelt, [...]osztályzatát. Ennek visszaverésére a tankerületi főigazgatóság külön e célra kibocsájtott, és a tanulók előtt felolvasott körlevelében hivatalosan megcáfolta a papi mesterkedést. A klerikális reakció éberen figyeli a dolgozó parasztság hangulatát, s minden lehetőséget kihasznál, hogy a dolgozó parasztokat uszályába kisérelje vonni. A klérus fővonala a szabad hitoktatáson kivül a panaszkodási hangulat szitása és táplálása. Megkisérelte [meg]nyergelni az adófizetéssel szembeni egyes helyeken kialakult nem kedvező hangulatot. Pl. Nádasdladányban a katolikus pap egy állitólagos körlevelet olvasott fel, amelyben a pápát idézte, aki arra kéri a parasztokat, hogy tekintsenek feléje „mert ő most azért imádkozik, hogy mindenki adóját és tartozását engedjék el." Utána arról beszélt, hogy az ország vezetői félrevezették a dolgozókat. A katolikus klérus, mint politikai reakció legélesebben a református kulákkal való összefogásában lepleződik le. Pl. Polgárdin a karácsonyi ünnepek alatt valláskülönbségre való tekintet nélkül tömegesen látogatták a kulákok a papok házait. A kulákfiatalok, akik meglehetősen el vannak szigetelve a fiatalság jelentős részétől, a legtöbb helyütt a pap köré csoportosulnak.
A klérus „külpolitikája"
A klérus a Párt békepolitikája elleni harcot nem nyiltan folytatja. Ujabban a „békevonaluk" az, hogy „a béke megőrzéséért munkálkodik, és imádkozik a pápa őszentsége is, tehát minden katolikus imádkozzon a pápáért, hogy annak akarata valóra váljon."
A Szent Évet bevonják a „békeakcióikba". Shvoy püspök a 24-ei karácsonyi misén arra kérte a hivőket, hogy „a Szent Évben méltó katolikusok legyenek és imádkozzanak a pápáért, hogy annak akarata érvényesüljön." Igy igyekeznek ellensulyozni békeagitációnkat. Karácsonykor felolvasták a pápai bullát, amely a Szent év politikai vezérfonala. Egyik főmotivuma a bullának, hogy a „társadalmi osztályharcot" és a „romlott nemzedéket" mint a béke ellenségét állitja be.
Az also papság
Rendkivül erősen megnyilvánul az alsópapság anyagiassága. Sokat panaszkodnak a városra, mely nem teljesiti „kegyuri kötelmeit" (nem ad pénzt.)
Állandó rémhirek között élnek, hogy megjön-e, vagy elmarad az állami támogatás, „a kongrus". Sokat panaszkodnak anyagi nehézségeikre. Sok bajuk van az egyházi földekkel. (Különösen [a] tagositás óta.) Az adózás, beszolgáltatási kötelezettségeik miatt is számos hivatali kellemetlenségük van. Több pap már javasolta, hogy mondjanak le a földről, „hiszen azokkal több a baj, mint a haszon".
Nem egy pap, pl. a volt csóri plébános azt hangoztatta, hogy minden nehézségnek, kellemetlenségnek fő oka Shvoy püspök magatartása. Általában Shvoytól félnek, de haragszanak rá még a kanonokok is. (pl. Hajos [Hajós József] kanonok.)
Az alsó papság és Shvoy közötti viszonyra jellemző, hogy a főpap több izben is kifogásolta, hogy papjai igyekeznek elszabotálni körlevelei felolvasását, vagy ugy olvassák fel, hogy a szöveget megváltoztatják, vagy alig hallhatóan olvassák fel.
Több helyütt, pl. Vajtán, Csóron, Gyurón igyekeztünk politikailag is kihasználni ezt az adottságot. Shvoy élesen üldöz minden demokráciával szimpatizáló papot. Pl. a csóri papot elhelyeztette, a vajtait nyugdijaztatta. A községi plébánosokhoz (!) számosan hajlamosak pártszervezetinknek kisebb kéréseit, pl. a mise időpontjainak megváltoztatása, teljesiteni, de magatartásukat erősen befolyásolja, hogy Shvoy a falvakat járó apácákkal és kispapokkal állandóan ellenőrizteti őket.
A klérus akciói
A klérus az elmult hónapokban három nagyjelentőségü akciót bonyolitott le: szeptember 16-17-én a bodajki bucsut, október 16-án a vallásoktatásra járó gyermekek megáldását Fehérváron. Mindkét akcióra, különösen a másodikra, pártszervezeteinek mozgósitásával döntő ellenhatást tudtunk gyakorolni, és a tömegeket el tudtuk vonni. (mindkettőről az Agitációs Osztályra külön jelentést küldöttünk.)
A klérus harmadik akciója a karácsonyi éjféli misékre való tömegmozgósitása, mely különösen a városban jelentős sikert hozott számára, kb 5000 ember hallgatta végig Fehérváron.
A falusi osztályharc egyik legalapvetőbb eredménye a kulák fokozodó elszigetelése falun. Egyre inkább egymás között élnek és legfőbb kapcsolatuk a pap. Ez a kulák elleni harc élesedésével párhuzamosan gyengitőleg hat a klérus tömegvonzására is, ami rendezvényeik (néhány kivétellel) viszonylagos sikertelenségéből is tapasztalható. A klerikális reakció rémhirei is sokat vesztettek hitelükből a dolgozó parasztok előtt. A szövetkezeti mozgalom jelentős megerősödése megyénkben összefügg a klerikális reakció tömegbefolyásának szükitése érdekében folyó harc eredményeivel.
A klérus kezd óvakodni a tulzottan provokativ politikátol. Pl. a pápai határozattal kapcsolatban több fehérvári pap ugy vélekedett, hogy „nem érdemes a határozat tulzott proklamálásával a helyzetet még jobban kiélezni."
Szövetkezeti mozgalmunk, pártszervezet[e]ink vonalán még nem egy esetben tapasztalható klerikális ellenséges elemek jelenléte és befolyása. (Pl. a polgárdi szövetkezet raktárosa, több pártszervezetünk titkárának gyereke hitoktatásra jár stb.) Ezekkel a jelenségekkel szemben mégis az tapasztalható, hogy pártszervezeteink lassan kitanulnak és megedződnek a klerikális reakció elleni harcban. Pl. Dunapentelén az MNDSz vonalán azonnal visszaütöttek az apácák „angyalcsináló" agitációja ellen. A klerikális [...] utánnajárják" népnevelőink. A felvilágositó munka következtében nő dolgozó parasztságunk politikai ellenállóképessége a klerikális reakcióval szemben. A tél folyamán megindult Szabad Föld Téli Esték előadásai a klerikális befolyás kiküszöbölését célzó nevelő munkának jelentős részét képezik. Az uttörő-mozgalom nevelőmunkája is jelentős eredményeket mutathat fel ezen a téren. Pl. 1949 karácsonyán már minden gyerek tudta, hogy a karácsonyfát és az ajándékokat a szülők veszik, és igy eloszlatták náluk a klerikális nevelés szempontjából fontos hiedelmet. A természettudományokkal való fokozott foglalkozás (pártiskolák, iskolák, Szabadföld Téli Este, tömegszervezetek) is nagy lépést jelentett ezen a téren.
Pártszervezeteink klerikális reakció elleni harcára jellemző, hogy legtöbb esetben deffenzivában vannak. A klerikális reakció ellen elért eddigi eredményeink tulnyomórészt a Párt helyes központi politikája és nem helyi párszervezeteink harcának tudható be.
További feladataink: a Párt, a természettudományos oktatás és a falusi kulturmunka mennyiségi és minőségi fejlesztésében vannak.
Elvtársi üdvözlettel:
Kardos István
megyei agit[ációs] [és] prop[aganda] titkár
FML (Fejér Megyei Levéltár) XXXV. 9. fond 61. ő. e. Magyar Szocialista Munkáspártpárt Fejér Megyei Bizottság Archívuma - A Magyar Dolgozók Pártja Fejér Megyei Bizottságának iratai - Az MDP Fejér Megyei Bizottságának jelentései a klerikális reakció tevékenységéről.
A klérus provokációja
22/6/91/2 50. Ka/Schné. MDP Központi Vezetősége Agitációs és Propaganda Osztály Simó elvtársnak. | 50. november 25. A klérus provokációja. BJ./LL./c/6/b/693/1. |
Budapest
Kedves Elvtársak!
Az állam és az egyház részéről történt megállapodás óta megyénkben a klérus magatartásában lényeges változás nem történt. Azóta egy sor ellenséges cselekményt követtek el, különösen a választások előtt, a Békekölcsön kampány alatt. (Több jelentésben ezeket már közöltük.)
A klérus provokációinak sorozatát Shvoy Lajos megyés püspök ellenséges beállitottsága segitette elő. A megegyezést követő napon Shvoy a papok értekezletén, mint egy száz pap jelenlétében ugy beszélt az állam és az egyház megállapodásának aláirásáról, mint kényszeritő cselekedetről. Szerinte a „megállapodást a kormány fogalmazta és semminemü változást nem tükröző egyezmény. A kormány igéretei igen szükkeblüek, és azok betartása ismerve a régi dolgokat, egyáltalán nincs biztositva, mégis rövid időre életlehetőséget ad." A püspöki kar „kényszerhelyzetét" még alátámasztotta azzal is, hogy a vatikáni körök is belenyugszanak a megegyezésbe.
A 40 órás szentségimádás[t] is a püspökség rendelte el, és ezt jövőre folyamatossá akarják tenni. - Kisteleki [István] kanonok szerint - azért, hogy a hivekkel állandó szoros kapcsolatot tudjanak fenntartani.
A Tanács választások előtt a püspöki kar körlevelet adott ki, melyben felszólitja a papságot, s a hiveket, hogy egységesen vegyenek részt a szavazásban. Ezt a püspökség azzal továbbitotta, hogy a nagymise alatt olvassák fel, a nagymisét pedig a választási nagygyülés idejére osszák be. Igy kettős célt érnek el, ahol a vallásos nép van, ott a gyülést sikerül lokalizálni, ahol pedig a nép nem nagyon vallásos, ott a körlevél felolvasását nem sokan hallják.
Shvoy püspök határtalan gyülölete a nép[i] demokrácia iránt, ellenséges intézkedései felbátoritják a megyénkben nem jelentéktelen számu fasiszta és reakció[s] beállitottságu also papokat. Ennek volt a következménye az, hogy a fennt emlitett körlevelet 12 község plébánosa nem volt hajlandó felolvasni.
A kormány és a püspöki kar között létrejött megállapodás semmisnek nyilvánitását fejezték ki Shvoy püspök és társai (dr. Németh László püspöki iroda igazgató és dr. Szabadka[i] József Egyházkerületi Catholika titkár) azzal is, hogy nem vettek részt a szavazásban.
A Megyei Bizottság ugy ellensulyozta a klérus megmozdulásait, hogy ahol bucsut rendeztek, oda a legjobb kulturgárdákat küdtük ki, hogy a dolgozókat elvonja a klérus rendezvényeiről.
A templomok közelében mise után jól megszervezett röpgyüléseket szerveztünk, politikailag fejlett előadókkal. Amikor mise után jöttek ki a templomból, az előadót körülállták a fiatalok és pár felnőtt, és a hivek látván a csoportosulást odamentek és meghallgatták, hogy mit beszélnek.
A választás után bucsurendezést, szentségimádás tartást, vagyis olyan megmozdulást, amivel nagyobb tömegeket tudnak mozgatni csak 1-2 esetben észleltünk, pl. október 29-én, Székesfehérváron a bazilikában olyan formában rendezték a szentségimádást, hogy a város különböző plébániáinak hivei óránként váltották egymást.
Egy héttel ezelőtt értesültünk arról, hogy a város területén 4 helyen, a megyében pedig 2 helyen (Ercsi, Nagylók) illegális hitoktatást folytatnak. Az üggyel kapcsolatosan a Megyei Tanács azonnal érintkezésbe lépett a püspökkel és kérte az illegális hitoktatás megszüntetését. Egy hitoktatót azonnal leváltottunk.
A Békekongresszussal kapcsolatosan a klérus passziv magatartást tanusit, ahol lehet gátolja a mozgalmat. Mi azon voltunk, hogy minél több papot aktivizáljunk a béke érdekében, ezért 5 papot választottunk meg a Békekongresszusra. A budapesti utazás előtt a tárnoki plébános (Udvardi [Udvardi Ignác tordasi plébános volt, Tárnokon Hladik Nándor szolgált]) bement a püspökhöz engedélyt kérni, hogy részt vehessen a kongresszuson, de onnét nem tért vissza.
A kongresszuson részt vett 4 papot beosztottuk a megye különböző részein a békegyülések megtartására. Jó hatást váltott ki a tömegekből a papok szerepeltetése.
A klérus aknamunkáját legjobban a békemozgalommal tudjuk ellensulyozni, kb. 15-20 pap van már, akik aktivan bekapcsolódtak, a békegyülésen megjelennek, felszólalnak, s a templomban is beszélnek a békéről.
Székesfehérváron a barátok templomában november 4-én a miséző pap kifejtette, hogy a békéért igen nagy tömegek indultak harcba, és aki életet akar, annak a béke mellé kell állni.
Elvtársi üdvözlettel:
(Csuhaj Ferenc) (Kardos István)
megyei titkár M[egyei] agit[ációs] [és] prop[aganda] titkár
FML (Fejér Megyei Levéltár) XXXV. 9. fond 61. ő. e. Magyar Szocialista Munkáspártpárt Fejér Megyei Bizottság Archívuma - A Magyar Dolgozók Pártja Fejér Megyei Bizottságának iratai - Az MDP Fejér Megyei Bizottságának jelentései a klerikális reakció tevékenységéről.