Bevezetés 

Weiss Manfréd és bátyja 1882-ben egy kis konzervüzemet hozott létre Budapesten. Ekkor talán még maguk sem gondolták, hogy döntésükkel Magyarország talán máig legsikeresebb családi vállalkozását indították útjára. A fiatalabb alapító és tehetséges örökösei ugyanis néhány évtized alatt az apró üzemből hatalmas vállalatbirodalomat varázsoltak. Jó üzleti érzékkel hamar felismerték, hogy a gyors fejlődés titka a hadseregnek való beszállításban rejlik. Az élelmiszer mellett csakhamar rátértek tehát a katonai vonatkozású termékek gyártására is, amelynek eredményeképpen hallatlan ütemű fejlődés vette kezdetét (a gyárvezető szinte job-ban ráérzett mire lesz szüksége egy-két évtized múlva a hadseregnek, mint maguk a tábornokok), melyet csak Magyarország 1944. március 19-én bekövetkezett német megszállása tudott - véglegesen - megakasztani. A gazdaságban elért sikereik előtt a mindenkori politikai elit is meghajolt: Weiss Manfréd 1916-ban főrendiházi tagsággal, 1918-ban pedig bárói címmel lett "gazdagabb". Utódai és örökösei is méltóknak bizonyultak e címek viselésére: az 1940-es évekre a közel negyvenfősre duzzadt család magáénak tudhatta fél Magyarországot - persze gazdasági-ipari értelemben. A famíliába ugyanis majd' mindegyik jelentősebb üzleti partner (bankárok, gyártulajdonosok) bekerült a családok (Chorin, Mauthner, Kornfeld, stb.) egymás közötti házasságai révén. Az üzleti kapcsolatot rokoni kapcsolatokkal fűzték tehát szorosabbra, amelynek eredménye: konszernvállalat-birodalom, amely az összes jelentős ipari ágazatban igyekezett meghatározó irányító pozíciót szerezni, ezáltal a politikai döntéseket is befolyásolni. Csak egy példa: az 1938-ban meghirdetett nagyszabású magyar fegyverkezési ("győri") program kivitelezhetetlen lett volna a WM vállalatok - amelybe az akkori egyetlen hazai repülőgépgyár is beletartozott - termelési kapacitásának igénybevétele nélkül. Ugyanez áll a II. világháború időszakára is. Ezekben az években a vállalatokon keresztül a család valószínűtlenül jó nyereségeket könyvelhetett el, ám egyúttal ez okozta a vesztüket is. A hadigazdaság minden jelentős ágát birtokló konszern a kormányzat számára (és később a németek számára is) stratégiai fontosságúvá vált, kvázi "nemzeti vállalatként" tekintettek a család vagyonát képező gyárakra. Ez többek között azt jelentette, hogy a vállalatok termelését minden körülmények között fenn kellett tartani, főleg azután, hogy Németország hadiiparában a szövetséges légitámadások érzékeny veszteségeket okoztak. De jelentette azt is, hogy állami akarat rendelje el bizonyos gyáregységek létesítését (pl. 1943-ban a Dunai Repülőgépgyár Rt. felépítését).

Így a Weiss család számára a német megszállással - és a zsidónak minősülő vagyon elkobzását elrendelő határozatokkal - minden megváltozott. A vállalatok családi vezetéséről többé szó sem lehetett. A vállalatok irányításáért megindult a német versenyfutás: mind a Göring Werke, mind a Himmler vezette SS magáénak akarta tudni a mérhetetlen vagyont képviselő iparóriást. Kettejük közül az utóbbi került ki győztesen a rivalizálásból. Ennek eredményeképpen a Waffen-SS és a Weiss család 1944. május 17-én meglehetősen egyoldalú szerződést kötött egymással: a családtagok semleges országokba (Portugália, Svájc) távozhatnak, szabad eltávozásuk fejében azonban minden vagyonukat átadják 25 évre "bizalmi kezelésbe" a Kurt Becher képviselte német gazdasági csoportnak. Hogy miért nem tulajdonba (és miért kellett ehhez egyáltalán jogügylet), arra vonatkozóan több teória is magyarázatul szolgálhat. Egyrészt a megszállásnak - német politikai megfontolásokból - éppen az lett volna a lényege, hogy látszat szerint ne tűnjön annak. Németországnak ugyanis csak Magyarország gazdasági potenciájára és lojalitásának biztosítására volt szüksége és nem pedig egy esetleges ellenállási mozgalom kirobbanására, ezáltal a termelés akadozására. Az ország tehát formailag szuverén maradt, ahol nincs helye egy idegen hatalom szabadrablásának. Másrészt elképzelhető, hogy az SS ezzel az ajánlattal került előnyösebb pozícióba Göringékkel szemben.

A család sikertörténetére (és vagyonára) pontot tevő szerződés-komplexum négy szerződésből (I, II, III, IV), egy pótszerződésből és egy meghatalmazásból állt. Az I. szerződésben a Weiss Manfréd család egy árja tagjától a Kurt Becher által vezetett SS-csoport egy kis vállalatot, a Házértékesítő és Kezelő Rt.-t vásárolt. Ez lett az új holding. A II. szerződésben és a pótszerződésben a szerződést aláíró családtagok átadták a szerződésben felsorolt összes rész-vényeiket az új holdingnak 25 évre "bizalmi kezelésbe". A III. szerződésben a németek köte-lezettséget vállaltak arra, hogy a 25 év letelte után visszaadják az egész vagyont a családnak, ha nem élnek a szerződésben biztosított elővételi jogukkal. A szerződés a vállalatok bruttó forgalma után évi 5 % részesedést biztosított a németeknek a "bizalmi vagyonkezelési tevékenységért". E kikötés rejti a németek tulajdonképpeni célja: az 5% tudniillik olyan magas részesedést jelentett, amit a vállalatok semmiképpen sem tudtak volna elviselni, s így a konszern 25 év alatt szép lassan eladósodott volna a német "vagyonkezelőkkel" szemben. Ez a kikötés tehát burkoltan magában foglalta a vállalatóriás német kézre kerülését. A szerződés IV. része - melyet Kurt Becher sohasem adott ki a kezéből és amely a mai napig sem került elő - tartalmazta a német ellenszolgáltatásokat: lehetővé teszik a családtagok szabad eltávozását, készpénzben fizetnek részükre 600 000 dollárt és 250 000 RM-t. A németek (annak biztosítására, hogy a Weiss-család külföldön sem fog Németország ellen dolgozni) túszként vissza-tartották a család öt tagját. A szerződés megkötésének körülményeiről a korabeli szemtanúk visszaemlékezéseit olvasva kaphatunk közelebbi képet.

A német vezetésűvé vált konszern ezután nagyjából még fél évig termelt lényegesebb zavarok nélkül, sőt még a front átvonulását is - kisebb-nagyobb károsodások árán - sikerült átvészelnie. 1945 elején - tekintettel stratégiai hadászati jelentőségére - a csepeli gyárak szovjet katonai parancsnokság alá kerültek. Az újjáépítést megkönnyítette, hogy Vörös Hadsereg 1945 augusztusában visszaadta a gyárat a magyar államnak.

A konszern-vállalatok - mintegy az államosítás előszeleként - 1946. december 1-jén ke-rültek állami kezelésbe, majd 1947 elején a Szovjetunió váratlanul bejelentette igényét a vállalatok iránt. Indoklásul azzal érveltek, hogy a konszernnek a németekkel szemben a szerződés megkötése napján megrendelés-tartozása mutatható ki, ezért a potsdami egyezmény értelmében a vállalatok hadizsákmánynak minősülnek (a tartozás összege meghaladta a gyárak forgalmi értékét, így a gyárak kvázi-zálogtárgyaknak voltak tekintendők). A magyar fél ezzel szemben arra mutatott rá, hogy mind a megszállás, mind a szerződés kényszer-jellege érvénytelenné teszi magát a szerződést is, tehát az magyar kézből tulajdonképpen sohasem került át német kézbe.

A vállalatok azonban sohasem kerültek egy újabb nagyhatalom birtokába, mivel azokat többszöri átszervezést és az 1948-as államosítást követően 1949. január 1-jén nemzeti válla-lattá nyilvánították. Nem sokkal később, 1950 márciusában "személycsere" is történt a vállalat élén: néhány éven át Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek volt a hivatalos elnevezés.

Az alábbi dokumentumcsokor a Weiss Manfréd vállalatok - és természetesen a család, mint egykori tulajdonos - 1944-1950 közötti, fent vázolt történetének fontosabb állomásait villantja fel.

Források 

Okiratok

I. Megállapodás
(Weiss Anna bárónő és Kurt Becher SS Obersturmbannführer között)

amely egyrészt Weiss Jenőné (szül. Geitler Anna) - a továbbiakban "WJ"-vel rövidítve -, másrészt a Becher SS Obersturmbannführer által képviselt magyar devizabelföldi csoport - a továbbiakban "B" csoportként rövidítve - között jött létre:

"WJ", mint egyedüli részvényes eladja a "B" csoportnak és a "B" csoport megvásárolja "WJ"-től a Házértékesítő és Kezelő Rt. összes részvényeit/részvényutalványait éspedig 5 000, egyenként 30-30 pengő névértékű darabot összesen 150 000 pengő értékben.

"WJ" a mai napon a "B" csoportnak átadta a teljes 5 000 darab részvényre vonatkozó részvényutalványt, melynek átvételét ezennel elismerik. A vételár 150 000 pengőt tesz ki, mely összeg kifizetésére 26 év halasztást engedélyeznek.

Ezen szerződéssel kapcsolatos összes illetékek és költségek a Házértékesítő és Kezelő Rt.-t terhelik.

Budapest, 1944. május 17.

Feleségem fenti nyilatkozataihoz ezennel hozzájárulok:

A fenti aláírások ma előttünk, mint tanúk előtt történtek meg.

Budapest, 1944. május 17.

II. Megállapodás
(A Weiss, Chorin, Mauthner és Kornfeld családok árja és nem árja tagjainak megállapodása a Kurt Becher SS Obersturmbannführer által képviselt csoporttal)

A Weiss, Chorin, Mauthner és Kornfeld családok árja és nemárja tagjainak, akik egymással a legszorosabb rokoni és személyi kapcsolatban vannak az a meggyőződésük, hogy részbeni nemárja származásuk miatt német oldalról velük szemben szükségképpen megnyilvánuló bizalmatlanság következtében a legjobb akaratuk mellett sem lesznek abban a helyzetben, hogy a fegyverkezési kapacitás emelésére vonatkozó követeléseknek kielégítő módon eleget tegyenek. Ezért a rokoni csoport saját elhatározásából Kurt Becher SS Obersturmbannführerhez, az SS budapesti felszerelési törzskarának vezetőjéhez fordult, közvetítse nevezett az SS Reichsführerhez azon kérésüket, hogy az SS Reichsführer vétesse át 25 évi bizalmi vagyonkezelésbe az úgynevezett Weiss Manfréd konszernt, valamennyi érdekkörébe tartozó gyártóművel, valamint a családtagok telek- és háztulajdonával együtt. Az SS Reichsführer ezen kérésről értesült és elrendelte, hogy a Házértékesítő és Kezelő Rt., Budapest, mint bizalmi vagyonkezelő kössön erre vonatkozó megállapodást a rokoni csoporttal. E társaság részvényei 100%-ban a Kurt Becher SS Obersturmbannführer által képviselt csoport tulajdonát képezik.

Erre való tekintettel a mai napon a Weiss család tagjai, mégpedig:

(a következőkben röviden rokoni csoport) valamint a Házértékesítő és Kezelő Rt. között, amelyet az aláírási joggal rendelkező igazgatósági tagok - Dr. Borbély Ferenc és Kornfeld Györgyné bárónő, szül. Kawalsky Elza - képvisel, a következő megállapodást kötötték:

I.

A Weiss Manfréd konszern fedővállalata a Labor Bizalmi Rt. Ebben a vállalatban talál-ható az I. számú melléklet szerint közvetlen tulajdonban vagy egy leányvállalata tulajdonában az

1. összes Weiss Manfréd Vas- és Acélművek Rt. részvény,
2. összes Dunai Repülőgépgyár Rt. részvény,
3. összes Agrárglobus Mezőgazdasági és Gépkereskedelmi Rt. részvény,
4. összes Metalloglobus Fémkereskedelmi Rt. részvény,
5. összes Termoglobus Egészségügyi Berendezések és Csőkereskedelmi Rt. részvény,
6. összes Ferroglobus Vasárukereskedelmi Rt. részvény, amelynél megjegyzendő, hogy nagyobbik részvényhányada (az újabb részvények) a Weiss Manfréd család tagjainak tulajdonát képezi, de a Labor Bizalmi Rt.-nek ezen újabb részvények kiadása iránt szerződés szerinti követelési joga van.

II.

Továbbá a Labor Bizalmi Rt. birtokol még a II. számú mellékletnek megfelelően különböző érdekeltségeket iparvállalatokban, egyéb részvénycsomagokat és kötvényeket.

A Weiss Manfréd Vas- és Acélművek Rt. tulajdonában található többek között az összes Sigg Alumíniumgyár Rt. részvény, a Mauthner Ödön Magtermelő- és Magkereskedelmi Rt. részvényeinek 5/6-a, a Telekkezelő és Értékesítő Rt. összes részvénye és további vegyes részvénycsomagok.

III.

1. A Weiss, Chorin, Kornfeld és Mauthner család tagjainak magántulajdonát képezi a fent említett Labor Bizalmi Rt. fedővállalat III. számú melléklet szerinti, és a szintén a Weiss Manfréd konszernhez tartozó alábbi vállalatok összes részvénye (III. melléklet 2. pont) a) Weiss Manfréd Repülőgép- és Motorgyár Rt.
   b) Weiss Manfréd Alumíniumművek Rt.,
   c) Weiss Manfréd Első Magyar Konzervgyára és Ércárugyára Rt.,
   d) Első Kecskeméti Konzervgyár Rt.
2. Ezenkívül a rokoni csoport tagjainak magántulajdonában vannak olyan további, a III. mellékletben részletezett vállalatok részvényei, melyek nem tartoznak a Weiss Manfréd kon-szernhez. A fegyverkezési kapacitás növelése iránti követelésre való tekintettel azonban ezen részvényeket is átadják bizalmi kezelésre a Házértékesítő és Kezelő Rt.-nek a követ-kezőkkel együtt:
   a) Magyar Általános Kőszénbánya Rt.
   b) Pesti Magyar Kereskedelmi Bank
   c) Magyar Kender-, Len- és Jutagyár Rt.
   d) Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.
   e) Magyar Posztógyár Rt.
3. Az egyes családtagok, valamint a Labor Bizalmi Rt. érdekeltségei az I-III. mellékletben látható.

IV.

Alulírott családtagok a fentnevezett részvénytársaságokban bírt teljes részvénytulajdonukat 25 évi időtartamra visszavonhatatlanul a Házértékesítő és Kezelő Rt. bizalmi kezelésébe adják át.

A rokoni csoport árja tagjai ezért írásban utasították a Labor Bizalmi Rt.-t, hogy szolgáltassa ki részvényeiket (részvényutalványaikat) a Házértékesítő és Kezelő Rt.-nak.

A rokoni csoport nemárja tagjai részvényeiket (részvényutalványaikat) a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál helyezték letétbe. E családtagok letéti elismervényei a Labor Bizalmi Rt. birtokában vannak. Ez utóbbiak visszavonhatatlanul átruházzák a Házértékesítő és Kezelő Rt.-ra a letétbehelyezett részvényeik (részvényutalványaik) kiadására vonatkozólag nevezett bankkal, illetve a Labor Bizalmi Rt.-vel szemben a vonatkozó letéti elismervények kiszolgáltatására irányuló igényeiket.

Ezzel ezek a részvények (részvényutalványok) is átadásra kerültek a Házértékesítő és Kezelő Rt. bizalmi kezelésébe.

V.

A szerződés időtartama alatt a Házértékesítő és Kezelő Rt. bizalmi vagyonkezelői tevé-kenységéért az I. a) -f) és a III. a) - d)-ben felsorolt összes társaságok forgalmából 5% forgalmi részesedést kap. E társaságokkal az erre vonatkozó szerződéseket meg fogják kötni.

E társaságok osztalékaiból belső elszámolási viszonylatban a Házértékesítő és Kezelő Rt. és a rokoni csoport 50-50%-ot, az utóbbi azonban mai értékben legfeljebb évi, összesen 1 000 000 pengőt kap.

Azoknak a társaságoknak osztalékait, melyek nincsenek 100%-ban a Labor Bizalmi Rt., ennek valamelyik leányvállalata vagy a rokoni csoport tulajdonában - a Házértékesítő és Kezelő Rt. kapja - az árja tulajdonban levő részvények kivételével, amelyek osztalékai az illető tulajdonosokhoz fog befolyni. Ez szintén csak a belső elszámolási viszonylatban érvényesül. (Lásd a VI. szakasz 2. bekezdést is.)

VI.

A részvényeseknek a kezességi viszony ideje alatt nincs joguk a részvényeket elidegeníteni vagy megterhelni.

Ez a bizalmi vagyonkezelési jogviszony a bizalmi vagyonkezelő társaságnak teljes jogot ad arra, hogy a részvényesek összes, részvényen alapuló jogait saját nevében gyakorolja.

VII.

E szerződéssel összhangban a bizalmi vagyonkezelő társaság szavatolja, hogy a bizalmi vagyonkezelési jogviszony ideje alatt nem fogja érvényesíteni a Labor Bizalmi Rt.-nak a rokoni csoporttal szemben fennálló, a IV. mellékletben felsorolt követeléseit.

VIII.

Az SS Reichsführernek az az álláspontja, hogy a bizalmi vagyonkezelésre átvett vagyontárgyakat a kezelési jogviszony lejárta után, amennyire csak lehetséges, azonos minőségben és állapotban fogják visszaadni.

A felek ezt tudomásul vették és egyetértenek abban, hogy terrortámadások és szabotázs-akciók esetében ez a lehetőség nem áll fenn és ilyen címen a Házértékesítő és Kezelő Rt.-val mint bizalmi vagyonkezelővel szemben nem lehet követelésekkel fellépni.

A bizalmi vagyonkezelő társaság azonban a magyar állammal szemben adott esetben felmerülő igényeket érvényesíteni fogja.

Mihelyt ezeket a károkat a magyar állammal szembeni igény érvényesítése útján nem lehet kielégíteni, a kiesést - az egyes társaságok érdekében - az osztalékokból arányosan kell fedezni.

IX.

A Házértékesítő és Kezelő Rt. ezen bizalmi vagyonkezelési jogviszony befejezése után egy évi időtartamra elővételi jogot kap a rokoni csoport tagjai fent felsorolt összes részvényeire.

X.

Minden, ezzel a szerződéssel kapcsolatos költség és illeték a Házértékesítő és Kezelő Rt.-t terheli.

XI.

A férjek feleségeik nyilatkozataihoz ezennel kifejezett beleegyezésüket adják.

A fenti aláírások ma előttünk, mint tanúk előtt történt meg.

Budapest, 1944. május 17.

I. melléklet

a) Weiss Manfréd Vas- és Fémművek Rt.

Tőke: 8 400 000 pengő (7 000 x 1 200 pengő)

b) Dunai Repülőgépgyár Rt.

Tőke: 6 000 000 pengő (6 000 x 1 000 pengő)

c) Agrárglobus Mezőgazdasági és Gépkereskedelmi Rt.

Tőke: 50 000 pengő (500 x 100 pengő)

d) Metalloglobus Fémkereskedelmi Rt.

Tőke: 500 000 pengő (5 000 x 100 pengő)

e) Termoglobus Egészségügyi Berendezések és Csőkereskedelmi Rt.

Tőke: 150 000 pengő (12 000 x 12,50 pengő)

f) Ferroglobus Vasárukereskedelmi Rt.

Tőke: 3 000 000 pengő (30 000 x 100 pengő)

II. melléklet

III. melléklet

1.) Labor Bizalmi Rt.

Tőke: 960 000 pengő (960 x 1 000 pengő)

2.) a) Weiss Manfréd Repülőgép- és Motorgyár Rt.

Tőke: 6 000 000 pengő (6 000 x 1 000 pengő)

b) Weiss Manfréd Alumíniumművek Rt.

Tőke: 1 000 000 pengő (1 000 x 1 000 pengő)

c) Weiss Manfréd Első Magyar Konzervgyára és Ércárugyára Rt.

Tőke: 960 000 pengő (4.800 x 200 pengő)

d) Első Kecskeméti Konzervgyár Rt.

Tőke: 500 000 pengő (5 000 x 100 pengő)

3) a) Magyar Általános Kőszénbánya Rt.

Tőke: 48.400 000 pengő (242 000 x 200 pengő)

b) Pesti Magyar Kereskedelmi Bank

Tőke: 25 000 000 pengő (500 000 x 50 pengő)

c) Magyar Kender-, Len- és Jutagyár Rt.

Tőke: 5 000 000 pengő (125 000 x 40 pengő)

d) Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.

Tőke: 38 200 000 pengő (1 274 x 30 pengő)

e) Magyar Posztógyár Rt.

Tőke: 1 800 000 pengő (45 000 x 40 pengő)

f) Unió Ingatlanforgalmi Rt.

Tőke: 50 000 pengő (5 000 x 10 pengő)

IV. melléklet

Kimutatás a Weiss családnak a Labor Bizalmi Rt.-nál 1944. április 29-én vezetett számláiról.

III. Megállapodás
(Weiss Anna bárónő és Kurt Becher SS Obersturmbannführer között)

Mely egyrészt a Becher SS Obersturmbannführer által képviselt csoport - a következőkben röviden "B" csoport - másrészt Weiss Jenőné bárónő (szül. Geitler Anna) - a következőkben röviden "WJ" - között jött létre.

A "B" csoport kötelezi magát, hogy a Házértékesítő és Kezelő Rt. összes részvényeit (részvényutalványait), amelyeket ma "WJ"-től vétel útján megszerzett, "WJ"-nek vagy jogutódjának 26 év letelte után az eredetileg kikötött vételáron (melynek kiegyenlítésére halasztást engedélyeztek) visszaadja, kivéve, ha a Házértékesítő és Kezelő Rt. a részére ma biztosított elővételi jogot a felek előtt ismert II. megállapodás szerint gyakorolja. Utóbbi esetben 150 000 pengő vételár, melynek kiegyenlítésére halasztást engedélyeztek, esedékessé válik és 3 hónappal az elővásárlási jog gyakorlása után kifizetendő.

E szerződéssel kapcsolatos összes illetékek és költségek a Házértékesítő és Kezelő Rt.-t terhelik.

Budapest, 1944. május 17.

Feleségem fenti nyilatkozataihoz ezennel hozzájárulok:

A fenti aláírások ma előttünk, mint tanúk előtt történtek meg.

Budapest, 1944. május 17.

Pótmegállapodás

Mely 1944. június 6-án egyrészt a Weiss, Chorin, Mauthner és Kornfeld rokoni csoport, másrészt a Házértékesítő és Kezelő Rt. között az 1944. május 17-én megkötött II. megállapodás kiegészítéseképpen jött létre.

I.

A II. megállapodást a Weiss, Chorin, Mauthner és Kornfeld rokoni csoport részéről e szerződés 1-23. pontjában felsorolt személyek kötötték.

Az alant felsorolt személyek e szerződést tudomásul vették és ennek teljes tartalmához azonos jogokkal és kötelezettségekkel csatlakoznak:

II.

A Weiss, Chorin, Mauthner és Kornfeld rokoni csoport tagjai a II. megállapodásban és annak mellékleteiben feltüntetett részvényvagyonon kívül 25 évi időtartamra visszavonhatatlanul átadják a Házértékesítő és Kezelő Rt.-nak ezen pótszerződés végén felsorolt további részvényeiket is.

III.

A felek kifejezetten megállapodnak abban, hogy e pótmegállapodás a II. megállapodást egyáltalán nem érinti és, hogy az utóbbi tartalmilag minden egyes pontját tekintve értelemszerűen irányadó a jelen pótmegállapodásra is.

IV.

E pótmegállapodással kapcsolatos valamennyi illeték és költség a Házértékesítő és Kezelő Rt.-t terheli.

V.

Összeállítás az ezen pótmegállapodás tárgyát képező részvények tulajdonosi megoszlásáról.

1.) Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.

2.) Mauthner Ödön Magtermelő és Magkereskedelmi Rt.

3.) Magyar Kender-, Len- és Jutagyár Rt.

4.) Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt.

5.) Goldberger Sámuel és Fiai Rt.

6.) Nagybecskereki Cukorgyár Rt. (Délcukor)

7.) Magyar Nemzeti Bank

8.) Mauthner Testvérek és Társai Rt.

9.) Első Magyar Szövő- és Kötőgyár Rt. Vác

10.) Felsőmagyarországi Bánya- és Kohó Rt.

A fenti aláírások ma előttünk, mint tanúk előtt történtek meg.

Teljhatalmú meghatalmazás

Alulírottak ezennel kijelentjük, hogy 25 évi időtartamra Kurt Becher SS Obersturmbannführernek visszavonhatatlanul teljes meghatalmazást adunk összes vagyonjogi ügyeinkben való képviseletünkre. Kurt Becher urat kiváltképpen feljogosítjuk, hogy bíróságok és hatóságok előtt korlátlanul képviseljen, bíróságoktól és hatóságoktól érkező végzéseket és egyéb kézbesített iratokat átvegyen, ezekkel szemben jogi eszközöket vegyen igénybe, minden ingó és ingatlan vagyonunkkal - beleértve bankköveteléseket és bankletéteket - ugyanúgy rendelkezzék, mint mi magunk.

Becher SS Obersturmbannführert feljogosítjuk, hogy ezt a teljhatalmú meghatalmazást ügyvédekre átruházza.

Ez a teljhatalmú meghatalmazás csak Magyarországon érvényes.

Budapest, 1944. május 17.

A fenti aláírások ma előttünk, mint tanúk előtt történtek meg.

Budapest, 1944. május 17.

1946-BAN HITELESÍTETT, GÉPPEL ÍRT MÁSOLAT

[Az eredetileg német nyelvű szöveg fordítása Karsai Elek - Szinai Miklós: A Weiss Manfréd vagyon német kézbe kerülésének története című tanulmányában (Századok, 1961, 4-5. sz.) közzétett fordítás alapulvételével készült.]

Az irat található: Magyar Országos Levéltár, Weiss Manfréd konszern-vállalatok iratai; Labor Bizalmi Rt., 14. tétel.

Nyilatkozat

Alulírottak, mint a német fegyveres SS által külföldre szállított "Weiss Manfréd" család tagjai s mint az alábbi események közvetlen résztvevői, tanúsítjuk a következőket:

Magyarországnak 1944. március 19-én történt meglepetésszerű megszállása után néhány napon belül a németek a Weiss Manfréd család tagjainak egy részét, mint származásuk, politikai beállítottságuk és a magyar gazdasági életben elfoglalt pozíciójuk miatt a németek szempontjából megbízhatatlan személyeket, elfogták.

Elfogatásuk elkerülése végett a család többi tagjai bujkálni voltak kénytelenek. A bujkáló család egy része azonban később szintén az SS hatalmába került.

A Weiss Manfréd vállalatokat, melyeknek megszerzése a német hadianyaggyártás szempontjából a megszálló csapatoknak elsőrendű érdeke volt, az egymással rivalizáló Göring Művek és az SS fegyveres erők mindegyike a maga számára kívánta biztosítani.

Ilyen körülmények között az SS erők hatalmába került Weiss Manfréd családtagok, de kívülük a család ama tagjai is, akiknek egyelőre sikerült még elfogatásukat elkerülni - hogy a már elfogott családtagokat megmentsék - kénytelenek voltak az ellenük, illetve hozzátartozóik ellen alkalmazott, személyes szabadságukat és életüket közvetlenül veszélyeztető jogellenes fenyegetés hatása alatt, a Weiss Manfréd vállalatokat és minden egyéb ingó- és ingatlan vagyonukat az SS erők egy gazdasági csoportjának - az e csoporttal kötött megállapodás alapján - 25 évre kezelésbe átadni, annak kihangsúlyozása mellett, hogy a tulajdonjogban változás nem áll be.

Ennek ellenében az SS erők említett gazdasági csoportja ígéretet tett arra, hogy a Weiss Manfréd család tagjait semleges külföldre szállítja s hogy a vállalatnál még meglévő zsidó és zsidószármazású munkásokat és tisztviselőket védelemben részesíti, továbbá, hogy abban az esetben, ha a németek kényszerülve lennének Budapestet kiüríteni, a gyárakban robbantásokat nem hajtanak végre és a gyárak felszerelését Nyugatra nem szállítják.

A fentebb említett megállapodást 1944. május 17-én kényszerültek a család mindazon tagjai, akiknek nevén bármilyen vagyontárgy szerepelt, egy Budapest melletti és a német SS által megszállt házban, éjjel 1 órakor, géppisztolyos katonák asszisztálása mellett, aláírni.

Az aláírás megtörténte után a géppisztolyos SS katonák irányításával az egész családot gépkocsikra tették és egy Bécs melletti faluba szállították.

A család egyik tagját, báró Kornfeld Móricot, aki a fentebbi események történésének egész ideje alatt a Mauthausen-i koncentrációs tábor foglya volt, a családnak Ausztriába való megérkezése után a bécsi Metropol Szállóba szállították és ott a Gestapo főhadiszállásán értesítették arról, hogy a család a fegyveres SS kezében van, azonban semleges külföldre juttatják őket, amennyiben a család többi tagja által már aláírt "megállapodást" báró Kornfeld Móric is aláírja. Kényszerítő körülmények hatása alatt br. Kornfeld Móric a megállapodást szintén aláírta.

1944 júniusának végén a német fegyveres SS erők a család tagjait semleges külföldre szállították, kivéve a családnak öt tagját, akiket túszként visszatartottak, egyrészt a "megállapodásban" kikötött kötelezettségek teljesítésének biztosítására, másrészt azért, nehogy a semleges külföldre kiszállított család tagjai a megállapodás létrejöttének körülményeit nyilvánosságra hozzák.

A háború befejezése után a túszként visszatartott családtagok is kikerülhettek semleges külföldre, Németországnak francia megszállás alatt lévő zónájából.

A család két tagja, akik ezen nyilatkozatot közjegyző előtt hitelesített aláírásukkal erősítették meg, egyúttal a családnak első tagjai is, akik Magyarországra visszatérhettek. A család többi tagjai most igyekeznek a hazautazáshoz szükséges, számos különféle engedélyt megszerezni.

Budapest, 1946. augusztus hó 14-én

Mauthner János
ifj. Heinrich Antal

970/1946. ügyszám

Tanúsítom, hogy Mauthner János úr, magántisztviselő /:IV. Bristol szálló:/ és ifj. Heinrich Antal részvénytársasági igazgató /:IV. Petőfi tér:/, budapesti lakosok, akiket személyesen ismerek, előttem elismerték, hogy a fenti aláírást sajátkezűleg eszközölték.

Budapest, 1946. ezerkilencszáznegyvenhat évi augusztus hó 14. tizennegyedik napján.

közjegyző aláírása

Az irat található: Magyar Országos Levéltár, Weiss Manfréd konszern-vállalatok iratai; Okmánytár, 1332. sz. irat.

Báró Korányi János ügyvezető igazgató feljegyzése 

Pro memoria
(báró Korányi János ügyvezető igazgató feljegyzése)

A közvéleményben és sajnos vezető politikai pártok, sőt kormányköröknél is elterjedt felfogás szerint a Weiss Manfréd konszernhez tartozó vállalatok és érdekeltségek múlt év nyarán a "Göring Werke" tulajdonába mentek át. Ezt a felfogást alátámasztják a család tulajdonát képező konszern részvényeseinek külföldre való kiutazásával kapcsolatban a sajtóban egyre sűrűbben megjelenő cikkek is. Ezek téves információkból kiindulva, a család magatartását élesen bírálják és ezzel nemcsak az ő szerepüket helyezik érdemtelenül kedvezőtlen megvilágításba, hanem a fegyverszüneti szerződés feltételeire való tekintettel a konszern üzemi berendezéseinek és a család egyéb érdekeltségeinek hadizsákmányként való kezelését is előidézhetik. Utóbbi a magyar termelésben oly kiesést jelentene, amely az ország helyreállí-tását veszélyeztethetné - mindenesetre meglassítaná - és a jóvátételi szállításokat is, amelyek pontos keresztülvitele a magyar kormány erkölcsi kötelessége és országunk szuverenitásának mielőbbi visszaszerzésére is döntő befolyással van, lehetetlenné tenné.

Fentiekre való tekintettel kötelességünknek tartjuk a család magatartását a német megszállás óta és elhatározását megfelelő megvilágításba helyezni és tisztázni, de elsősorban szükségesnek tartjuk, hogy a család vezető tagjainak már a német megszállást megelőző időkben tanúsított politikai magatartását ismertessük:

Dr. Chorin Ferenc 1919 nyarán vette át a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat vezetését. Ekkor, dacára az úgynevezett kurzusidőknek, azonnal kapcsolatot keresett és talált a baloldali pártokhoz és mindenképpen igyekezett a munkásság bérkérdéseiben és egyéb szociális problémáinak megoldásánál az említett pártokkal szorosan együttműködni. 1926-tól kezdve, mint a felsőház tagja, ismételten felszólalt ipari kérdésekben és ezekben a felszólalásaiban mindig hangsúlyozta a munkavállalók és munkaadók közötti együttműködés és bizalom szükségességét. Ugyanez a felfogás érvényesült a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségében tartott elnöki beszámolóiban is. Hitler uralomra jutása után nagy aggodalommal figyelte a német befolyás térhódítását, különösen pedig Gömbös Gyula miniszterelnökségét. Ettől az időponttól kezdve a legélesebb harcot folytatta a jobboldali németbarát politika ellen. A kormányváltozások során befolyását mindenkor olyan irányban érvényesítette, hogy a különböző kormányokban mérsékeltebb elemek is helyet foglalhassanak, akik az egyre erősödő német politikai és gazdasági törekvésekkel szemben az ország igazi érdekeit képviselik. Bárdossy bukása után mindent elkövetett, hogy a kormány élére olyan politikus kerüljön, aki nem exponált németbarát és aki - már akkor előrelátva a háború kimenetelét - hajlandó lehet a kellő pillanatban különbéke megkötésére.

1943-ban a Kormányzó a GYOSZ által jelölt személyek közül újból felsőházi taggá nevezte ki. A német sajtó ezt a kinevezést a legélesebben elítélte, ugyanakkor az angolszász sajtó ebben a kinevezésben a magyarországi kijózanodás egyik tünetét látta.

Ezekben az időkben Chorin Ferencet több oldalról figyelmeztették, hogy németellenes politikai tevékenységével úgy sajátmagát, mint családját a legnagyobb veszélyeknek teszi ki és ezért helyesen tenné, ha politikai tevékenységét beszüntetve lakhelyét ideiglenesen semleges országba tenné át. Chorin erről hallani sem akart, sőt ellenkezőleg egyre jobban küzdött a fenyegető katasztrófa elhárításának érdekében. Ezzel kapcsolatban ismételten figyelmeztette Horthyt a magyar háborús politika végzetes hibáira és a háborúról való mielőbbi kiválás feltétlen szükségességére. Ezeket a célokat szolgálta a Magyar Nemzet című napilap, melyet sógorával, Kornfeld Móriccal hívott életre. Kornfeld Móric a Magyar Nemzet útján hirdette a munkásság, parasztság és értelmiség összefogásának és a szociális kiegyenlítődésnek szükségességét. Emiatt a jobboldali sajtó állandóan támadta a Magyar Nemzetet, népfront propagandával vádolta és a lap betiltását követelte. Személye is állandó támadások pergőtüzében állott. Ebben a vezetőszerepet Milotay István játszotta az Újmagyarság hasábjain. Kornfeld Móric közbenjárására láthattak csak napvilágot a Magyar Nemzet nyilvánosságán keresztül Kovács Imre és más parasztpárti vezetők írásai.

Így természetes volt, hogy 1944. március 19-et követőleg Chorin Ferencet és Kornfeld Móricot a Gestapo letartóztatta és külföldre szállította. Ugyancsak letartóztatták Weiss Jenőt és fiát, míg a család többi tagjai után a legnagyobb eréllyel nyomoztak és igyekeztek őket is hatalmukba keríteni. Letartóztatásba helyezték továbbá a Weiss Manfréd konszern néhány vezető zsidó származású tisztviselőjét is. Ezzel a vállalatok vezetése a tulajdonosok kezéből kiesett és a termelési egység fenntartása többé nem volt lehetséges. Az akkori magyar kormány nemcsak, hogy védelmet nem nyújtott az elfogottaknak, hanem saját intézkedéseivel még a megmaradt vezető tisztviselőket elbocsájtatta, új, a vállalat és az ország érdekeivel ellentétes vezetőséget helyezett ezek élére és hivatalos rendeleteken felül sajtópropagandájával oly légkört teremtett, amely a vállalatok magyar kézbe való megtartását is kérdésessé tette. Igazolja ezt, hogy a német pártkörökben nagy befolyással bíró és ezáltal az akkori magyar kormánynál mindenható Steyrwerke A. G. és Wienerneustädter Flugzeugwerke A. G. a háborús termelés fokozása címén olyan munkaközösségi szerződéseket erőszakoltak az új vezetőség és a kormány hathatós támogatása mellett a W. M. Repülőgép és Motorgyár r. t.-re, valamint a konszernhez tartozó Dunai Repülőgépgyár r. t.-re, amelyek közül különösen az első, a W. M. Repülőgép és Motorgyárnak teljes német kézbe való átjátszását jelentette. Ugyanakkor veszélyeztetve voltak a konszernhez tartozó élelmezési ipari vállalatok, mint a W. M. Konzervgyár és a Mauthner Ödön Magtermelési Rt. is, amelyeket a Német Követség erőszakos támogatásával a teljesen német befolyás alatt álló Mecsér-féle mezőgazdasági érdekeltségi csoportba akartak bevonni.

Ugyanekkor a Bécsben lévő család tagjainak élete veszélyeztetve volt és a rájuk nehezedő és effektív elszenvedett kínzások hatása alatt kénytelenek voltak egy az SS vezetőségétől kiinduló tárgyalási kezdeményezésnek eleget tenni. Ekkor a család tagjainak tulajdonát képező értékek már részben a Gestapo birtokában voltak, részben a magyar kormány zárolta azokat, mint zsidó tulajdont, úgyhogy a vállalat vezetésének még elméleti lehetősége sem maradt a család kezében. E körülmények között is a család tagjainak legfőbb törekvése a konszern egységének és így a nemzeti érdekek megóvása volt.

Különös érdeme a család tárgyaló tagjainak, hogy e rendkívül nehéz körülmények között is oly szerződést tudtak a németekkel kötni, amely a konszernvállalatok családi tulajdonát és ezzel a kétségen kívül azok magyar voltát is biztosította.

A német érdekek, amelyekkel a szerződés elérhető volt és amelyek azt német szempontból indokolták, a következők voltak:

1. A termelés folyamatosságának biztosítása a háború alatt.
2. A magyar gazdasági viszonyok befolyásolásának lehetősége a kezelési szerződés tartama alatt.
3. A vállalatokból és érdekeltségekből származó haszon biztosítása a német érdekeltségek részére.

Hozzájárult a szerződés kedvező feltételek mellett való megkötésének lehetővé tételéhez a Göring Művek és az SS közötti versengés is. A Göring Művek mohóságával szemben az SS a két kormány jóváhagyását éppen a mérsékletével kívánta elérni.

Fenti körülmények között 1944. május 17-én létrejött szerződés lényege a következő:

A család tagjai a tulajdonukat képező vállalatokat és érdekeltségeket 25 év tartamára a német érdekeltség kezelésébe (Treuhänderische Verwaltung) adják. E kezelés keresztülvitele érdekében a család keresztény tagjai a tulajdonukat képező részvényeket a német csoport birtokába bocsájtják, a zsidó származású tagok pedig a zárolt letétben lévő részvényeikről szóló átvételi elismervényeket engedik át a csoportnak. A német csoport felhatalmazást nyer arra, hogy a birtokukba kerülő részvények alapján a részvényeseket megillető jogokat gyakorolja saját nevében. A szerződés tartama alatt a család tagjai a továbbra is tulajdonukat képező részvényeket sem el nem idegeníthetik, sem el nem zálogosíthatják. A német csoport köteles a kezelési szerződés lejártakor a vállalatokat lehetőleg ugyanabban az állapotában visszaadni, mint ahogyan azokat átvette és köteles a család tulajdonát képező érdekeltségi részvényeket is a család birtokába visszabocsájtani. Köteles a szerződés tartama alatt a jó kereskedő gondosságával eljárni, az esetleges erőhatalmi tények folytán beállott károkat (pl. bombakárok), amelyek kiegyenlítésére saját anyagi ereje nem nyújt fedezetet, a mindenkori rendelkezéseknek megfelelően a magyar kormánytól beszedni és a megfelelő helyreállításra fordítani. Amennyiben ezek az összegek nem fedeznék a tényleges károkat, úgy a kezelésbe adott vállalatok rá eső osztalékából kell a hiányokat fedeznie. A német csoportot a kezelésért a forgalom után 5 % jutalék, valamint a vállalatok és érdekeltségek 50 %-a illeti meg, míg a fennmaradó 50% a család tagjainak kezeihez fizetendő, legfeljebb azonban évi 1 millió pengő erejéig.

Hangsúlyozzuk tehát, hogy a vállalatok és érdekeltségek tulajdonjoga kifejezetten a család tagjaié marad, amit igazol a szerződésnek az a pontja is, amely szerint a kezelési szerződés lejártakor lejártakor a vállalatok egészbeni, vagy részbeni eladása esetén a német csoportot azonos feltételek mellett elővételi jog illeti meg még 1 év tartamára.

E szerződés aláírása után a németek biztosították a család tagjainak semleges külföldre való kiutazását, kivéve 5 családtagét, akiket mint túszokat Németországban védőőrizet alatt visszatartottak. Ezek között volt Weiss Alfonz gépészmérnök, ki politikával sohasem foglalkozott és kizárólag munkájának élt. Nevezett önként vállalta a túszok életveszélyes sorsát és a családjától való elszakítást azért, hogy ezáltal lehetővé tegye a politikai életben annyira exponált szerepet vivő sógorainak elutazását.

A szerződés által nyújtott lehetőségek megfelelő kihasználása a család Németországban túszként visszatartott tagjainak tudtával és beleegyezésével lehetővé tette a család által meg-bízott Budapesten működő néhány vezetőjének, hogy

1. a vállalatoknak az orosz előrenyomulással kapcsolatban német részről tervezett és különösen a Szálasi féle kormány által erőszakolt kitelepítését megakadályozza, legalábbis késleltesse oly mértékben, hogy maga az anyaüzem gépfelszerelésének túlnyomó része Magyarországon maradt.
2. Úgy a német, mint a Szálasi kormány által tervezett erőszakossági és robbantási szándékok kijátszhatók voltak, ami lehetővé tette az üzemeknek a felszabadítás utáni gyors megindítását.
3. A család által megbízott vezetők, ellentétben a kormány által rákényszerített vezérigazgatóval, állandó érintkezést tartottak fenn az illegális mozgalmakkal és ezzel úgy a termelés, mint a kitelepítés ütemére a német és fasiszta érdekekkel ellentétes működést voltak képesek kifejteni. A megfelelő információk szolgáltatásával pedig elérték, hogy a kitelepítés késleltetése és az eredetileg német részről tervezett, de később a vezetőség közbenjárására elejtett robbantási szándékok a munkásság önfeláldozásának igénybevétele nélkül, tehát véráldozat nélkül voltak megakadályozhatók. Ugyancsak állandóan tájékoztatva volt a család az illegális mozgalmaknak juttatott támogatásokról is és beleegyezésével ez találkozott.

Megjegyezni kívánjuk, hogy a család tagjai a szerződésről annak véglegesítése előtt tájékoztatták a Kormányzó urat rámutatva arra, hogy e szerződéssel látják egyedül biztosíthatónak az adott körülmények között a magyar érdekeket. Hogy e szerződés aláírása kizárólag kényszerhelyzetükben történt még így is, hogy ebbe a kényszerhelyzetbe őket a magyar kormány intézkedései és a német megszálló hatóságok erőszakosságait nemcsak eltűrő, hanem alátámasztó magatartása hozta. Kérték, hogy a magyar érdekekre való tekintettel a Kormányzó úr e szerződést tudomásul vegye és annak megfelelő végrehajtása érdekében a család részéről megbízott vezetőket támogatásban részesítse. Ez meg is történt.

Megemlíteni kívánjuk, hogy a múlt világháború befejezése óta a Weiss Manfréd konszernhez tartozó vállalatok kapacitásának növelése kizárólag a polgári célokat szolgáló gyártás fejlesztését szolgálta és a lőszergyártási készültségen kívül tulajdonképpeni hadiipari termelést a család intencióinak megfelelően nem tartották fenn. Az európai háborús veszély növekedésével jelentkező konjunkturális haszon lehetősége sem csábította erre a vállalatot és a hadicélokat szolgáló üzembővítéseket csak a kormány kifejezett utasítására és nyomására hajtott végre, de sohasem kezdeményezett.

A családnak ez a magatartása mindezekre való tekintettel nem képezhet tehát támadási felületet, ellenkezőleg, elismerést érdemel és szerény véleményünk szerint nem képezheti politikai törekvések érvényesítésének eszközét. A család magatartásának elbírálásánál figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy Chorin Ferenc és Kornfeld Móric politikai tevékenysége révén úgy ők, mint családjaik fokozott veszélynek voltak kitéve. A bekövetkezett események igazolják, hogy a 38 tagú család, vagy annak nagy része a majdnem egy esztendős német és nyilas rémuralomnak áldozatul esett volna.

A család elleni támadások és a közfelfogás helytelen irányú befolyásolása lehetetlenné tennék a család tagjainak hazatérését, amivel magunk szolgáltatnánk olyan indokokat a fegyverszüneti szerződésnek tágabb értelmezésére, amely helytelen látszat egy fontos magyar termelési komplexumnak kiszállítását eredményezheti.

Az irat található: Magyar Országos Levéltár, Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. ügyvezető igazgatóságának iratai, 489. tétel.

N y i l a t k o z a t

Alulírott büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem a következőket:

1944. május 17-én a délelőtti órákban Billitz Vilmos, a Weiss Manfréd rt. igazgatója közölte velem, hogy a Weiss Manfréd család több tagja kíván velem beszélni és ezért felhívott, hogy este 7 órára a Budakeszi út egyik házában jelenjek meg.

Billitz felhívásának eleget téve, az esti órákban kimentem a Budakeszi úti házba, ahol az SS őrizete alatt több tagja jelen volt a Weiss családnak és utóbb a család valamennyi tagja odaérkezett, közöttük ifj. dr. Heinrich Antal ügyvezető igazgató is.

Dr. Heinrich feldúlt idegállapotban közölte velem, hogy mint a Labor bizalmi rt. színleges részvényesével a németek egy megállapodást akarnak aláíratni és egyben arra kényszerítik, hogy a Weiss család tagjaival hagyja el az országot, nehogy akciójuk nyilvánosságra kerülhessen. Ugyanakkor ismételten és hangosan kijelentette: "Mi közöm az egészhez, nem akarok elmenni és nincs is semmi okom elmenni." Ezek a kijelentések is SS őrök jelenlétében hangzottak el. Utóbb egy SS tiszttel kezdett jelenlétemben az ittmaradás lehetőségéről tárgyalni, de az őt kurtán elutasította.

Előadom még, hogy amikor a helyzetet láttam, saját biztonságom érdekében a megállapodás felolvasásának elején, az SS őrök előtt úgy viselkedve, mintha német megbízott lennék, a házból kimenekültem és így a később történtekről közvetlen tudomással nem bírok.

Budapesten, 1946. április hó 26-án.

Az irat található: Magyar Országos Levéltár, Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. ügyvezető igazgatóságának iratai, 489. tétel.

1. sz. parancs

Úgy a munkások, mint a tisztviselők kötelesek az előírt munkaidőt kitölteni és a munka megkezdését és befejezését pontosan teljesíteni.

A reggel kezdő munkásoknak 7 órakor a munkahelyükön kell dolgozniok.

A munkaidő 10 óra, fél órai ebédszünettel és pedig 7 órától 12 óráig és 12 óra 30 perctől 17 óra 30 percig tart. Szombaton a munkaidő 7 órától 13 óráig változatlan.

A munkaidő kezdetét és befejezését, valamint az ebédszünet kezdetét és befejezését gyári dudával fogjuk jelezni.

A munkát a munkaidő letelte előtt abbahagyni tilos.

Az üzem- és osztályvezetők azonnal jelenteni tartoznak a rosszul, vagy hanyagul dolgozó munkásokat és tisztviselőket. Ezeknek a gyárban nincs helyük és mint szabotálók a bíróság elé, illetve internálótáborba kerülnek.

Az új munkarend március 14-én lép életbe.

Csepel, 1945. március 13.

Katonai parancsnok.

Az irat található: Magyar Országos Levéltár, Weiss Manfréd konszern-vállalatok iratai; Műszaki Igazgatóság, 4. tétel.

J E G Y Z Ő K Ö N Y V

Felvétetett Csepelen, 1945. augusztus 7. napján.

Jelen vannak:

Fentnevezettek megállapodtak abban, hogy FISZAK mérnök-alezredes, a 3. Ukrán Hadsereg gépesített alakulatának parancsnoka, a gyár katonai főparancsnoka és SUGIN mérnök-őrnagy, a gyár katonai parancsnoka Á T A D J Á K és SALAMON-RÁCZ úr, a Magyar Iparügyi Minisztérium képviselője valamint JÜNKER GÉZA, a Weiss Manfréd gyár igazgatója Á T V E S Z I K: a

1./ WEISS MANFRÉD acél- és fémművei rt.-t, Csepel. A gyár teljes rendben és üzemképes állapotban adatik át.

2./ A gyár 121 műhelyében 15407 munkás és 1452 tisztviselő és műszaki személyzet dolgozik. Mellékelve: Épület-, anyag-, felszerelés- és gépjegyzék. /3 drb könyv/.

3./ A vállalat Igazgatósága szükségesnek tartja megemlíteni, hogy a vállalat irányítását végző Vörös Hadsereg képviselői segítségére voltak a gyárnak a szervezési és a munka megindításával kapcsolatos munkájában. Nevezettek támogatásával sikerült a gyárnak leküzdeni azt a nehéz helyzetet, amelyben volt a német megszálló csapatok távozása után. A gyár megkezdte a Vörös Hadsereg rendeléseinek teljesítését és belföldi piacra szóló cikkek kiszállítását.
A Vörös Hadsereg képviselői messzemenő segítségről adtak tanúságot a gyári munkások részére történt élelmiszer beszerzése és a gyártási tervek teljesítéséhez szükséges különféle anyagok felkutatása alkalmával. E célból naponta 10 tehergépkocsi állott rendelkezésre, fuvardíj megtérítése nélkül.

4./ Azonfelül igazoljuk, hogy FISZAK mérnök-alezredes, SUGIN mérnök-őrnagy valamint azok munkatársai részéről - nevezettek itt-tartózkodásának ideje alatt - a lehető legkorrektebb eljárást tapasztaltuk úgy a gyár Igazgatóságával, mint a munkásokkal szemben. A Vörös Hadsereg képviselői gyári működésük ideje alatt a gyárból semmiféle gépet, anyagot vagy felszerelést nem vittek el, ellenkezőleg, a Vörös Hadseregnek a gyárba történt bevonulásának időpontjától működő, jól megszervezett őrség lehetővé tette a gyárnak kifosztástól való megóvását.
Azonfelül meg kell még említenünk, hogy a motorgyártási üzemeinknek - autószállítási lehetőségek hiányában - SZTRACHOV vezérőrnagy hozzájárulásával, generál-javítást igénylő 12 drb. teher és 2 drb. személygépkocsi adatott át /korlátlan tulajdonba/, amelyek ezidőszerint már üzemképessé váltak és olyan állapotban vannak, hogy a Vörös Hadsereg képviselőinek távozásával működni megszűnő katonai gépkocsik teljes mértékben pótolni tudják. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a Vörös Hadsereg által zsákmányolt 25.000.000.- pengőt nevezettek a gyárban hagyták a munkások és tisztviselők fizetése céljából. Ezzel a munka megkezdésének időpontjában, amikor a gyár még termékeket nem tudott eladásra kiszállítani, a munkásokat az éhségtől mentette meg.
A 3. Ukrán Hadsereg gépesített alakulatának parancsnoka SEROV alezredes úr útján a hadsereg gépesített alakulata részére eszközölt szállítások ellenértékének megtérítését folyamatosan teljesítette.
1945. VIII. 7.-én a hadsereg gépesített alakulatának a vállalat által eszközölt szállításokért 17.840.502,86 Pengő tartozása áll fenn, amelynek kiegyenlítése 1945. augusztus hó második 10 napjában esedékes.

5./ A vállalat igazgatóságának a 3. Ukrán Hadsereg gépesített alakulatával és FISZÁK mérnök alezr., a gyár katonai főparancsnoka, valamint SUGIN mérnök őrnagy a gyár katonai főparancsnokával szemben semmiféle igénye nincs.

6./ A vállalat igazgatósága szükséges látja kifejezni hálás köszönetét a vállalat katonai vezetőjének, FISZAK mérnök alezr. és SUGIN mérn. őrnagy uraknak, valamint azok munkatársainak azért, hogy nevezettek együttműködése és a jó vezetés lehetővé tette a gyárnak hiánytalan és üzemképes állapotban való átvételét.

A WEISS MANFRÉD acél- és fémművei rt.-t Á T A D T Á K:

A 3. UKRÁN HADSEREG GÉPESÍTETT ALAKULATÁNAK PARANCSNOKA, A WEISS MANFRÉD GYÁR KATONAI FŐPARANCSNOKA:

FISZAK mérnök-alezredes

A WEISS MANFRÉD GYÁR KATONAI PARANCSNOKA:

SUGIN mérnök-őrnagy

A WEISS MANFRÉD acél- és fémművek rt.-t Á T V E T T É K:

A MAGYAR IPARÜGYI MINISZTÉRIUM KÉPVISELŐJE:

SALAMON-RÁCZ államtitkár

A WEISS MANFRÉD GYÁR IGAZGATÓJA:

/JÜNKER GÉZA/

ALÁBBIAK JELENLÉTÉBEN:

A WEISS MANFRÉD GYÁR MŰSZAKI IGAZGATÓJA:

/KORBULY JÁNOS/

A WEISS MANFRÉD GYÁR KERESKEDELMI IGAZGATÓJA:

/FORRÓ LÁSZLÓ/

AZ ÜZEMI BIZOTTSÁG ELNÖKE:

/DRAHOS LAJOS/

Az irat található: Magyar Országos Levéltár, Weiss Manfréd konszern-vállalatok iratai; Okmánytár, 1092. sz. irat.

F e l j e g y z é s

A Szövetséges Ellenőrző Bizottság gazdasági osztályán 1947. január 3.-án a potsdami egyez-mény végrehajtásával kapcsolatos vegyes bizottsági ülésről

A bizottság ülésén részt vett a SZEB gazdasági osztálya részéről Matvienko alezredes, Nikolajev magyarországi szovjet javakat kezelő hivatal főnöke, Volpianski ügyvéd és Pedesko kapitány jegyzőkönyvvezető. Magyar részről jelen volt a Jóvátételi Hivatal képviseletében Semtei Róbert főosztályvezető, a Pénzügyminisztérium részéről dr. Unger Ödön miniszteri titkár, a P. K. részéről Tasnádi főrevizor, valamint a Jóvátételi Hivatal részéről Katona és Mérő referensek, valamint az iparügyi tárca részéről dr. Szívós István miniszteri tanácsos.

Matvienko alezredes közölte, hogy a Szovjetunió a potsdami egyezmény alapján igényt tart az egész Weiss Manfréd konszernre.

Indokolás: A Dunai Repülőgyár részére 1941-44-ig a Reichsflugfahrtministerium 723 millió pengőt, a Steiner Művek 80 millió 500 ezer pengőt, összesen 803 millió 500 ezer pen-gőt adtak, a Magyar Honvédelmi Minisztérium pedig 483 millió pengőt adott

A Dunai Repülőgépgyár átadott a W. M.-nek 742 millió 500 ezer pengőt részben az acél- és fémműnek, részben a repülőgép és motorgyár rt-nek. 1944. márciusában szállítások miatt a 803 és félmillió lecsökkent 616 millióra, ennek alapján 1944. március 20. és 25. között a vállalat vezetését a németek átvették faktikusan, majd május 17.-én egyezmény is iratott alá a német átvétellel kapcsolatban.

Minthogy az egész W. M. vagyon értéke 72 millió 900 ezer pengő,

a tőkebefektetések a németek által adott tartozásokból 274 milliót képviselnek. A Szovjetunió igénye tehát azon alapszik, hogy a németekkel szemben fennálló tartozások garanciája az egész vagyon volt. A németek úgy látták, hogy a W. M. gyárak nem tudják teljesíteni tartozásuk kiegyenlítésére különböző szállításaikat, ezért birtokba vették az egész vállalatot és ez ellen a magyar kormány nem tiltakozott.

A tartozásoknak 1944. márciusa után bekövetkezett csökkenése a Szovjetuniót nem érdekli, minthogy ez már a németek által átvett üzemek üzletvitelénél történt; a lényeges az 1944. májusi állapot.

A Szovjetunió fenti igényével kapcsolatosan közöltem, hogy továbbítom a magyar kormányhoz. Egyben megegyezés jött létre, hogy igényüket Szviridov altábornagy útján a miniszterelnök úrhoz a mai napon eljuttatják.

Az irat található: Magyar Országos Levéltár, Weiss Manfréd konszern-vállalatok iratai; Labor Bizalmi Rt., 21. tétel.

F e l j e g y z é s

A magyar kormányhoz érkezett átirat szerint a Szovjetunió megbízottai arra alapítják a Weiss Manfréd acél- és fémművei r.t., valamint a konszernhez tartozó vállalatok átadására vonatkozó kívánságukat, hogy a németek 1944. március 19-ét követően saját rendelkezésük alá vonták a Weiss Manfréd vállalatokat.

Kétségtelen tény az, hogy 1944. május 7-én [elírás! a helyes dátum 17-e] a Weiss Manfréd család tagjai és a németek között a másolatban ide csatolt szerződés jött létre. A szerződésnek állítólagos "IV. része" hiányzik és a kapott információ szerint ezen részt a né-metek a családnak soha nem adták át. Ez a rész tartalmazta állítólag a család tagjainak kivitelére vonatkozó megállapodást és bizonyos anyagi térítéseket is /állítólag a család 170 ezer dollárt kapott, erre vonatkozóan azonban a kapott információ szerint semmiféle írásbeli megállapodás nincs./

Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a Szovjetunió a Weiss Manfréd vállalatok átengedésére vonatkozó kívánságát arra alapítja, hogy:

• a németek a Dunai Repülőgépgyár r.t.-nak több mint 800 millió pengőt adtak és ezen összeget gyártási előleg fejében a Dunai Repülőgépgyár r.t. továbbadta a Weiss Manfréd acél- és fémművei r.t.-nak, viszont a Weiss Manfréd acél- és fémművei r.t. a Dunai Repülőgépgyár r.t.-nak 1944. március 19.-ig kb. mindössze 200 millió pengő értékben szállított, s így a Weiss Manfréd acél- és fémművei r.t.-nak a Dunai Repülőgépgyár r.t.-vel, vagyis végeredményben a németekkel szemben 600 millió pengő tartozása ál-lott fenn.
• A Szovjetunió megbízottainak megállapítása szerint végeredményben a szerződés létrejöttét ezen fennálló tartozások tették indokolttá, bár ez az átiratból egészen nem tűnik ki, hanem feltétlenül erre lehet következtetni, ezzel szemben bizonyítható az, az ide csatolt szerződésmásolatból:

1./ hogy a szerződésben ezen gyártási előlegek nincsenek megemlítve, holott nyilvánvaló, hogy amennyiben a németek erre alapították volna a Weiss Manfréd konszern átengedésére vonatkozó igényüket, úgy a jogcímet a megállapodásba kifejezetten bele kellett volna foglalni, annál is inkább, mert nem vitás, hogy a szerződés készítésénél úgy magyar, mint német részről ügyvédek vettek részt.

2./ A megállapodás II. része többek között többek között a következőket tartalmazza:
"A Weiss, Chorin, Mauthner és Kornfeld családok árja és nemárja tagjai, akik egymással a legszorosabb rokoni és személyi kapcsolatban állanak, arra a meggyőződésre jutottak, hogy a velük szemben részben nemárja származásuk miatt német részről kényszerűképen táplált bizalmatlanság miatt, még a legjobb akarat mellett sem lesznek abban a helyzetben, hogy a fegyverkezési kapacitás emelésével kapcsolatban támasztott követelményeknek kielégítő módon eleget tegyenek."

• A megállapodásnak ezen hivatkozott részéből, valamint azokból a közismert tényekből is, hogy a Weiss Manfréd család tagjai részben a Gestapo őrizetében voltak, rész-ben pedig zsidószármazásuk miatt bujkálni voltak kénytelenek, következik az, hogy a németek, kihasználva a család szorult helyzetét, hatalmukkal visszaélve kényszerítették őket a megállapodás megkötésére.
• Felmerülhet a tárgyalások során az az ellenvetés is, hogy vajon a németeknek miért volt szükségük ezen megállapodás megkötésére akkor, amikor 1944. március 19-ét követően - Magyarország megszállása után - egyszerűen a Weiss Manfréd vállalatokat minden megállapodás nélkül önhatalmúlag birtokba vehették. Ezzel szemben áll az, hogy a Weiss Manfréd konszernhez tartozó vállalatok a magyar ipar kulcspozícióját jelentették és jelentik is, tehát az akkori magyar kormány intézkedéseivel mindent megtett abban az irányban, hogy zsidónak tekintendő személyektől minden vagyont elvegyen, ezt a németek tudták és nyilvánvalóan a magyar kormánynak ezt a szándékát kívánták megelőzni, mert saját hadiiparuk fokozása érdekében feltétlenül szükségük volt a konszernhez tartozó vállalatokra, annál is inkább, mert hiszen még a megszállást követően is féltek a magyar kormány /különösen a Lakatos kormány alatti/ szabotálási szándékától. Természetesen mindezek csak feltevések, ezekre positivumot szerezni képtelenség.
• Az előadottakból nem vitás,

1./ hogy a Weiss Manfréd család tagjai a szerződést szabadságuktól megfosztva kényszerhelyzetben kötötték,

2./ Magyarországnak 1944. március 19.-én a németek által való megszállása jogellenes volt, márpedig ezért a németek által kötött mindennemű jogügyletet érvénytelennek minősítenek, ezért nemzetközi jogi szempontból a potsdami háromhatalmi egyezmény határozmányai jelen esetben sem alkalmazhatók.

Alapítólevél 

Végzés

Ikt. Sz. 355/1949.

Pestvidéki Törvényszék
Budapest, II. ker., Fő u. 70-78.
Budapest 2. fiók 27.

V é g z é s

A pestvidéki törvényszék mint cégbíróság az iparügyi miniszter 21.283/1949 I. főo. számú megkeresésére a nemzeti vállalatok cégjegyzékébe 740. szám alatt a következő korlát-lan felelősséggel alakult nemzeti vállalat bejegyzését rendeli el:

"A lap"

Nemzeti Vállalat korlátlan felelősséggel:
Cége: Weiss Manfréd Acél és Fémművek nv.
Székhelye: Csepel, telepe: Gyepsor u. 1. szám.

"B lap"

A végzés száma: 355/1949, kelte: 1949. január 28. A nv. alapításának elrendelésére vo-natkozó minisztertanácsi határozat száma: 125/1948, kelte: 1948. december 31., az alapítólevél száma: 21.286/1949 I. főo. Ip. Min., kelte: 1949. január 24.

A vállalat tárgya: vas, acél és fémáruk, valamint gépek gyártása.

A vállalat tartama: határozatlan idő.

A nehézipari igazgatóság jóváhagyása szükséges

1. minden jogügylet érvényességéhez, ha a jogügylet tárgyának értéke az 500.000 forintot, visszatérő szolgáltatás esetében pedig az egy naptári éven belül esedékes szolgáltatás értéke a 150.000 forintot meghaladja,
2. a vállalat ügyvitelének keretén kívül eső jogügylet érvényességéhez, ha az ügylet értéke az "a)" alatti megkülönböztetés szerint a 100.000 illetve a 30.000 forintot meghaladja.

"C lap"

A végzés száma: 355/1949, kelte: 1949. január 28.

A cégjegyzés módja: a vállalat cégjegyzése akként történik, hogy a vállalatot írt, nyomott vagy nyomtatott cégszövege alá

1. a vezérigazgató - ebbéli minőségének feltüntetésével - névaláírását írja,
2. a vállalat két cégjegyzésre jogosított munkavállalója együttesen névaláírását írja.

Vezérigazgató: Bíró Ferenc vezérigazgató, budapesti, XI. Orsó u. 21. szám.

A bejegyzés foganatosítását és díjmentes közzétételét a cégjegyzékvezetőknek meg-hagyja; a közzétételt azzal, hogy az alapításra vonatkozó okiratokat a cégbíróságnál bárki megtekintheti.

A bejegyzésről értesíti; a megkereső hatóságot, továbbá a vezérigazgatót 4 drb. címpéldány kiadása mellett azzal, hogy aláírásaikat a cégjegyzéssel azonos alakban teljesítse, végül a budapesti törvényszéket mint cégbíróságot a 72.000/1948 I. M. sz. rend. 3. és 13. §-aira fi-gyelemmel azzal, hogy a vállalat az ott bejegyzett Weiss Manfréd Acél és Fémművei Rt., a Weiss Manfréd repülőgép és motorgyár rt. valamint a Telekkezelő és értékesítő cégekből alakult át.

Budapest, 1949. évi január hó 28. napján.

Dr. Deák s. k. törvényszéki bíró.

Az irat található: Magyar Országos Levéltár, Weiss Manfréd konszern-vállalatok iratai; Okmánytár, 1037. sz. irat.

Alapítólevél - Függelék

Nehézipari Miniszter
Budapest, V., Szabadság-tér 5/6.
Telefon: 122-690, 123-590

Előadó: dr. Mikó István.
2906/1950/eln/2. szám

ALAPÍTÓLEVÉL-FÜGGELÉK

A Minisztertanács az 1948:XXXVII. tc. 15. §-a alapján az 1948. évi december 31. napján kelt 125/1948. számú határozatával alapított Weiss Manfréd Acél- és Fémművek nv. csepeli bejegyzett cég nevét az 1950. évi március hó 24. napján kelt 2008/1950. számú határozatával

Rákosi Mátyás Csepeli Vas- és Fémművek

cégszövegre változtatta meg.
Egyéb tekintetben a vállalat alapítólevele továbbra is érvényes

Budapest, 1950. évi március hó 30.

Zsofinyecz Mihály s. k.
nehézipari miniszter.

A cégszövegben történt javítást a
"Csepeli" szó kihúzását Zsofinyecz
Miniszter elvtárs eszközölte.
Budapest, 1950. évi március hó 30-án.

/dr. Mikó István/
főeladó

Az irat hátoldalán:

Ikt. sz. 1060/1950.
Bejegyeztetett a nemzeti vállalatok cégjegyzékébe 74.005. sz. alatt.

Budapest, 1950. évi március 31.

Borosné
Cégjegyzékvezető

Az irat található: Magyar Országos Levéltár, Weiss Manfréd konszern-vállalatok iratai; Okmánytár, 1037. sz. irat.