Bevezető 

Míg a második világháború utáni magyarországi prostitúciótörténetre vonatkozóan viszonylag sok információnk van a történeti irodalomban az

, a szociográfiákban és a dokumentumfilmekben az , az 1960-as-1970-es évekről eddig alig született feldolgozás. Az - alább közölt - ORFK forrásanyagában talált jelentés az 1966-1970 közötti időszakot vizsgálja, és bízom benne, a szöveg olvasása kedvet csinál a további kutatásokhoz. Akárcsak a szocialista tömb más országaiban, a prostitúció üzletszerű kéjelgésként bűncselekménynek . Az üzletszerű kéjelgést alapesetben egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntették, s csak 1993-ban szüntették meg, mint bűncselekményt. Úgy tűnik, e forrás keletkezésekor a prostitúció átalakulásának is tanúi lehetünk, mert az 1960-as évekbeli idegenforgalmi nyitás ekkor kezdte éreztetni hatását ebben az „iparágban".

A Nők Lapjában időről-időre tudósítottak „rossz útra tért" lányokról, akiket üzletszerű kéjelgésért ítéltek el. Az egyik cikk újságírója

, hogy a büntetőtárgyaláson hónapok óta börtönben ülő lányok jelentek meg, akik már nem tudtak már megfelelni a nőkel kapcsolatos szépségelvárásoknak. „Tavasszal még svéd-szőke volt a hajuk. A „hydrogéntől világos rész alatt" tenyérnyire kinőtt az eredeti, hamvasszőke szín. Arcukról hiányzik a smink, ruhájuk eleganciája megfakult, a tűsarkú cipők orra felgörbült".

Ezek a cikkek gyakran firtatták azt a kérdést, miért buktak el ezek a lányok. Hogyan lettek tisztességes munkavállalókból rossznak tartott nők? Az újságírók sokszor azzal érveltek, hogy a „kétes jóbarátok", vagy egy „gaz csábító" és a könnyű élet, szórakozás, a jó ruhák, szép külső utáni vágy együtt hatott úgy rájuk, hogy foglalkozást váltsanak: testüket bocsássák áruba, esetleg a szolgáltatásaikat igénybevevőket ki is rabolják". N. Mária útját a züllésbe így ábrázolta a fent idézett

: „Eleinte rendesen dolgoztam, aztán egyik nap társaságba keveredtem, egész éjszaka szórakoztunk, másnap nem tudtam munkába menni, mert fáradt voltam [...] Igazolatlan mulasztásnak vették. [...] Könnyen befolyásolható vagyok [...] Amikor megint szórakozni hívtak, elmentem. [... ] Az igazolatlan mulasztásokat bizonyos idő múlva elbocsátás követte. Aztán felmondott a lakásadó. Mert ki tűr meg a lakásában olyat, aki nem dolgozik? Aztán jöttek a kétes jóbarátok, néhány hónapig egyik, aztán a másik, s ha kitelt az esztendő, két megoldás között választhatott: vagy hazamegy a falujába, vagy új férfit keres, akinél megszállhat. Így kötött ki az éjszakai mulatókban. Így ismerkedett meg azzal a férfival, aki miatt most megint itt ül (a vádlottak padján). A férfi külföldről jött, gavallér volt a bár zenészeihez. Ennek láttán N. Mária szeme felcsillant: nyilván őhozzá sem lesz szűkmarkú. [...] N. Mária úgy ügyeskedett, hogy újdonsült ismerőse alaposan leigya magát. Szándéka sikerrel járt"

Az újságíró a cikk végén azzal indokolta témaválasztását, hogy úgy érezte: ezzel az írással hathat a falusi szülőkre. Az apák így tudják figyelmeztetni tapasztalatlan, fiatal lányaikat arra, hogy a városban könnyű elindulni a züllés útján. Ha tovább nyújtózkodnának, mint ameddig a takarójuk ér, esetleg több ruhát akarnának vásárolni, mint amennyire a fizetésükből telik, és meggondolatlanul pénzt kérnek kölcsön, amit nem tudnak visszafizetni, akkor ezt a gyengeséget követi a többi. A zárómondat szerint a cikkben szereplők is „rendes munkáslányok"-ként kezdték.

Majdnem tíz évvel később, 1970-ben, egy hasonló témájú cikk hasonló életutat bejárt fiatal lányokat mutatott be, és azt a kérdést feszegette ismét: miért válnak ezek a lányok prostituálttá. Az újságíró az egyik okot abban látta, hogy úgy vélték, könnyebb lesz pénzt keresni. Tehát e megközelítés szerint alternatív munkalehetőségnek fogták fel, akárcsak a két világháború közötti cselédek

. Az újságíró szerint, ezeknek a lányoknak az életében káosz uralkodik, amelynek gyökere gyermekkoruk rendezetlen családi viszonyaiban és az emiatt kialakult szeretetéhségükben . Tehát azt tartotta értékesnek, a sikeres társadalmi integráció egyik feltételének, ha a gyerekek teljes családban nőnek fel.

Az alábbi forrásban a prostitúció értelemszerűen rendészeti és egészségügyi kérdésként jelenik meg. A prostituáltakat züllöttnek és deviánsnak ábrázolják a rendőrök. A rendőrök a kor hivatalos beszédmódjának megfelelően szembeállították a felszabadulás előtti és utáni világot. Eszerint a Horthy-korban megélhetési okokból váltak a nők kurvákká, míg a szocialista társadalomban azok, akik nem akartak dolgozni, de fényűzően, luxus körülmények között élni, igen. Ez a megközelítésmód a prostitúció kialakulásának kétféle elméletéhez is kötődik. Az első szerint a prostituáltak munkaként, kényszerből végzik tevékenységüket, a második az „örömlány" megközelítésmódhoz áll közelebb. A korabeli szociográfiák mind rácáfolnak a második megközelítésmód szocialista időszakbeli létjogosultságára: a K1 dokumentumfilm egyik főszereplője ki is mondja, hogy ő kétszer élvez, egyszer, amikor a „vendég" odaadja a „pénzt, másodszor, amikor távozik. A K2 szereplője ezt kicsit cizelláltabban úgy fogalmazza meg leendő vendégének, hogy „magát a tánc szexuálisan izgassa, engem meg a pénz". Az egyik nő arról számolt be, hogy legelső alkalommal egy bablevesért adta oda magát, mert intézeti lányként, onnan megszökve még a bablevesre valót sem tudta előteremteni magának. A jelentés írói leszögezték, hogy az üzletszerű kéjelgésért elítéltek száma és a fertőző nemi betegek száma nő, illetve a prostitúcióból megélő harmadik személyeké is (stricik, szobáztatók). E jelentést az 1966-1970 közti ügyészi és erkölcsrendészeti statisztikai adatok alapján készítették. A szerzők felhívták a figyelmet a prostitúcióhoz kapcsolódó látens bűnözés jelentőségére is. A jelentés írói a rendőröket nagyobb aktivitásra buzdították a fertőző nemi betegségek és a prostitúcióhoz kapcsolódó bűnözés visszaszorítása érdekében. Szemben a korabeli dokumentumfilmekkel, a prostituáltként dolgozó nőknek nincs arcuk, személytelenítik őket. Míg a K2 filmnek van egy olyan jelenete, amikor a rendőr - aki már 15 éve ismeri a prostituáltat - ismét végighallgatva annak vesszőfutását, maga is megkönnyezi, amikor a nő arról beszél, hogyan vették el tőle gyermekét, meg is indokolja a rendőr azzal, hogy neki is nemrég született unokája. Izgalmas mentális térkép állítható össze a forrás alapján arra vonatkozólag, hogyan használták a prostituáltak a várost, mely helyek számítottak törzshelyeiknek, és az időjárásra tekintettel milyen szezonális ingadozást figyeltek meg a rendőrök. Úgy tűnik, a rendőrök prostituáltak társadalmát piramisszerűnek látták, amelynek van elit, közép és alsó rétege is. Megismerhetjük korabeli díjszabásukat is. kevésbé lesz arcuk a kuncsaftoknak és a striciknek, az ő társadalmi helyzetükről csak egy-egy elejtett megjegyzés árulkodik. A kuncsaftok büntethetősége fel sem merül. Érdekes információkat olvashatunk a rendőrségnek dolgozó, beépített prostituáltakról, ügynökökről is. A prostitúciót előidéző objektív okok között tartották számon a fiatal bevándorlók nagyvárosi kiszolgáltatottságát, az idegenforgalom növekedését, és a társadalom morális magatartását is (amíg kereslet van, kínálat is lesz.), a pornófilmek terjedését, a szétzüllött családokat. A jelentés végkövetkeztetése, hogy a razziák számát fokozni kell, több bűncselekményt felderíteni, prostitúcióellenes propaganda előadásokat tartani és széles körű médiakampányt folytatni pl. a Kék fény című tévéműsorban, és a prostitúcióval gyanúsíthatóakat orvosi szűrővizsgálatnak kell alávetni.

 

 

Források

  

Rendőrségi jelentés a prostitúcióról

  

Kísérőlevél

 

ORFK 324-es doboz

50-636/1971.

A prostitúció és az ehhez kapcsolódó bűntettek alakulása 1966-1970. években

Szeptember 1.

Budapesti Rendőrfőkapitányság vezetőjének bűnügyi helyettese

 

115-9/26-1971.                                              Szigorúan titkos

                                                                       Tárgy: értékelő anyag küldése

                                                                       Mell.: iratcsomag

 

A Főkapitánysághoz tartozó szervek vezetőinek

Budapest

 

Csatoltam megküldöm a BRFK. II/1-2. osztály által készített „A prostitúció és ahhoz kapcsolódó bűntettek alakulása a fővárosban" című értékelő anyagot tájékoztatás és felhasználás végett.

Az értékelő anyagban meghatározott feladatok az érintett szervek részére utasítás jelleggel bírnak.

Budapest, 1971. augusztus 12.

 

                                                           dr. Bíró Sándor r[endőr] ezr[edes] s. k.

bűnügyi helyettes

 

A másolat hiteles

Kárpáti Tiborné

I. o. isgt.

 

***

 

Budapesti Rendőrkapitányság

II/I-2. osztály

Szám: 115-09/26-1971.                                                                                            Szigorúan titkos!

 

A prostitúció és a prostitúcióhoz kapcsolódó bűntettek alakulása a fővárosban

(1966-1970)

  

A prostitúció és a vele összefüggő bűncselekmények gyökerei teljes mértékben szocialista társadalmunkban sem szűntek meg. Azok az objektív okok, amelyek a múltban szükségszerűen újratermelték és táplálták a prostitúciót, a felszabadulás után megszűntek ugyan, de korunkban is létrejönnek egyrészt társadalomban, másrészt a szubjektumban rejlő - olyan újabb és újabb okok, amelyek segíthetik a prostitúció létezését, növelhetik terjedelmét, illetve akadályozzák teljes felszámolását.

Hangsúlyoznunk kell azonban azt a lényeges különbséget, mely a korábbi és jelenlegi prostitúció között van. A felszabadulás előtt elsősorban a megélhetés, az anyagi gondok, a létfenntartás bizonytalansága miatt váltak a nők prostituáltakká. Bizonyítják ezt azok a korabeli statisztikák, melyek szerint a prostituáltak nagy része cseléd, háztartásbeli vagy munkanélküli személy volt.

Mai viszonyaink között, amikor mindenkinek megvan a lehetősége, hogy munkát vállalhasson, merőben más indítékok miatt választják a nők ezt az utat. Elsősorban a munka nélkül élés, a fényűző, luxus életmód megteremtése, a társadalmi morállal szembefordulás stb. - ezek az alapvető okok, melyek a prostitúciónak létezést biztosítanak. Napjainkban a prostituált sosem kényszerül erre az útra, hanem legtöbbször maga választja. Nem kenyérkérdésből, hanem az átlagon felüli, könnyelmű életmód biztosítása céljából. Ez a körülmény lényeges a prostitúció elleni harc szempontjából.

Nehezebbé teszi úgy a generális, mint a speciális prevenciót, mert sikere elsősorban a munkára nevelés, illetve a morál javításának eredményétől függ és rendkívül bonyolult társadalmi probléma.

A bűnüldöző szervek számára mindig fontos körülmény annak vizsgálata, hogy bizonyos bűncselekmények milyen gyakran fordulnak elő, és milyen változásokon mennek keresztül. Különösen fontos ez, ha vizsgálódásunk tárgykörébe eső bűntettfajtákra a növekedési tendencia jellemző.

Az elmúlt évek bűnügyi helyzetét értékelve ugyanis megállapítható, hogy a prostitúció és bűnös kísérlete nem egyszerűen létezik, hanem igen erőteljesen növekszik, és közben változásokon is keresztülmegy.

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a prostituáltak és a belőlük élő harmadik személyek száma nem korlátozódik csupán azokra, akiket a bíróság éveként elítél, illetve a rendőri szervek államigazgatási eljárás alá vonnak. A prostitúció a statisztikai adatoknál lényegesebben nagyobb körben fordul elő, nagyobb terjedelmű. Ezen bűncselekmények esetében rendkívül nagyarányú a látens bűnözés, és a felderítés is számos sajátos problémát mutat.

A prostitúció társadalmi veszélyessége, a közbiztonságra gyakorolt negatív hatása több oldalról is jelentkezik.

•·         Elsősorban említhető amorális, erkölcsileg züllesztő hatása a társadalomra, főképpen a fiatalokra. A fiatalok prostituálódása azért veszélyes, mert ők képezik a felnőttkorúak prostitúciójának tartalékát és a korán megszokott, könnyű, dologtalan, könnyelmű, luxus életmódból már nagyon nehéz a visszaút.

•·         A prostituáltak cselekményükkel sértik a közerkölcsöt, a társadalmi együttélés szabályait, és sok esetben üzelmeik ízléstelen, indiszkrét végrehajtásával közbotrányt is okoznak.

A bűnüldözés szempontjából a prostitúció, mint bűncselekmény, az elkövetésen túl azért jelent fokozott veszélyt, mert a prostituáltak - közvetlenül vagy közvetve - kapcsolatban vannak más bűnöző személyekkel, züllött, kétes elemekkel. A prostitúció ugyanis alig jelentkezik „tiszta" formában, rendszerint kölcsönhatásban van más bűncselekményekkel is.

A prostituáltak sokszor az

halmazatban elkövetik a közveszélyes , a kéjlopást, a , a szállodai és egyéb lopást, a devizagazdálkodást sértő , a zsarolást, a BTK 299§ (1) bekezdésének második fordulata szerinti , a nemi érintkezésig sokszor el sem jutó új ismerőssel szembeni csalást, sikkasztást vagy politikai jellegű bűncselekményeket, a nemi betegség átragályozásával okozott, így eszmei halmazathoz vezető testi sértést. Az említetteken túl üzletszerű kéjelgésre rábírást, ük. elősegítést, kitartottak vagy más bűntettesek vagyon elleni bűncselekményeiben való bűnsegédi közreműködést, vagy ezekkel összefüggésben orgazdaságot, hivatalos személy elleni erőszakot, tiltott visszatérés bűntettét is elkövetik. Abban az esetben, ha a tettes a cselekményével a nevelése, felügyelete vagy gondozása alatt álló kiskorú erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyeztette, úgy az üzletszerű kéjelgésnek a BTK 274§ (1) bekezdésébe ütköző ifjúság elleni való eszmei halmazat áll elő.

Számos esetben előfordult közvetett kapcsolat a prostitúció és más bűncselekmények között. Az üzletszerű kéjelgést folytató nőt ugyanis nem érdekli, hogy partnere honnan - esetleg betörésből, társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopásból stb. szerzi a pénzt, egy a lényeges, hogy a szolgáltatásért fizessenek.

• Végül, de nem utolsósorban rendkívül nagyfokú a prostitúció káros hatása egészségügyi szempontból. A fertőző nemi betegségek számának szinte aggasztó méretű emelkedése folytán a prostitúció társadalmi veszélyessége az említetteken kívül ebben is jelentkezik.

Mindezekből következik, hogy a prostitúció megelőzése, felderítés és felszámolása bonyolult társadalmi problémáink egyike. A feladat megoldása a legkülönbözőbb társadalmi erők bevonása, hatékony és folyamatos közreműködése nélkül lehetetlen. A bűnüldöző szervek munkája sem járhat teljes sikerrel mindaddig, amíg nem bontakozik ki egy szélesebb körű társadalmi kezdeményezés az idesorolt cselekmények okainak felszámolására, a visszaesők átnevelésére, a megelőzésre.

A társadalmi erőfeszítéseken túl rendkívül nagy feladat hárul a rendőri szervekre. A prostitúció elleni küzdelemben végzendő feladatainkat az 1964. évi BM kollégium határozata szabta meg. Munkánkat ennek, valamint az idevonatkozó parancsok, utasítások szellemében végezzük. Időközben azonban a prostitúció és a vele kapcsolatos bűncselekmények jellege és megjelenési formái, az elkövetők módszere bizonyos változásokon ment keresztül. Egyre sürgetőbb számunkra, hogy ezek figyelembevételével kidolgozzuk a prostitúció elleni harc új taktikáját, meghatározzuk e téren az új feladatainkat.

Értékelésünk a nemi erkölcs elleni bűntettek köréből az üzletszerű kéjelgés (BTK 283§), az üzletszerű kéjelgésre rábírás

, az üzletszerű kéjelgés elősegítése , kitartottság , kerítés bűntettek alanyi és tárgyi oldalát jellemző sajátságokkal, valamint a fővárosi bűnüldöző szervek idevonatkozó és felderítő tevékenységével foglalkozik.

Értékelésünk alapját az 1966-1970. évi hivatalos rendőri-ügyészi statisztikai adatok, a BRFK erkölcsrendészeti csoportjának korábban feldolgozott részadatai, valamint az operatív értékelések, gyakorlati munkák tapasztalatai képezik.

 

I.

  

A bevezetőben már említést nyert, hogy a prostitúció és a hozzá kapcsolódó bűncselekmények esetében rendkívül nagyfokú a látens bűnözés. Ugyanakkor e bűncselekmények miatt ténylegesen felelősségre vontak száma is jóval meghaladta a statisztikai adatokat. Az esetek többségében ugyanis az üzletszerű kéjelgés más jellegű, súlyosabb bűncselekményekkel is párosult, így a terheltek adatai a jellemzőbb bűntetteknél (deviza) kerültek feldolgozásra.

Mindebből következik, hogy a számok megközelítően sem mutatói a prostitúció, sem a felderítés tényleges helyzetének. Alkalmasak viszont arra, hogy néhány általánosítható következtetéseket [!] vonjunk le, és egybehangolva gyakorlati tapasztalatainkkal, ismeretükben olyan konkrét feladatokat határozzunk meg, amelyek ezen a területen előbbre viszik a megelőző-felderítő munkánkat.

Fentiek előrebocsátása után megállapíthatjuk, hogy e bűncselekményfajtákból - melyek a nagyvárosi bűnözés jellegzetes formái - a főváros részesedése az ország bűnözésében kiemelkedő. A befejezett ügyeknek öt év alatt 52%-63%-a Budapesten történt. Érdekes, hogy az egyéb, nem erőszakos, szexuális bűntettekből viszont jóval alacsonyabb (21,3%-31,6%) a főváros részesedése.

A bűncselekmények számszerinti alakulásában - mind a nyomozáselrendelések, mind a befejezett nyomozások tekintetében - nincs említésre méltó változás. (2. és 3. sz. melléklet.)

Többirányú tapasztalataink szerint azonban a bűncselekményekben - főként az utóbbi években - élénkülés, intenzív emelkedés tapasztalható, terjedelme azonban általunk nem ismert.

Milyen körülmények alapján vonhatunk le ilyen következtetést?

• E bűncselekményfajta jellegzetessége, hogy nincs személyi sértettjük. [!] Az eljárások nem feljelentésekre, hanem a rendőri szervek kezdeményezésére indulnak. A „sértettek" - ellentétben az egyéb bűntettekkel - rendszerint több okból is inkább titkolnák a cselekmény megtörténtét.

Így tehát a számszerű alakulás az egyes bűnüldöző szervek aktivitásának fokát mutatja. A statisztikai adatokból viszont az tűnik ki, hogy a frekventált kerületek legtöbbje évek óta alig kezdeményezett ilyen bűncselekmények elkövetése miatt operatív felderítést, illetve büntetőeljárást annak ellenére, hogy a prostitúció élénkülésére egy sor egyéb jelzésünk, észlelésünk volt és jelenleg is van.

• Tapasztaljuk, hogy az idegenforgalom növekedésével párhuzamosan szaporodik azoknak a száma, akik felismerve a benne rejlő lehetőségeket - nyilvánvalóan a nagyobb anyagi haszonszerzés célzatával - e területre specializálják magukat. Új jelenségként említhető, hogy többen kifejezetten a külföldi valuta megszerzése érdekében kapcsolódnak a prostitúcióhoz.
• A fertőző nemi betegségek számának emelkedése - mely az utóbbi két évben meglehetősen magas számon stagnál - szintén a prostitúció fellendülésére utaló tényező.
• A titkos találkahelyek számának szaporodása, újfajta találkahelyek kialakulása ugyancsak erősítheti bennünk a fenti megállapításaink reális voltát.
• Az utóbbi időben a prostituáltak és a körülöttük tevékenykedő harmadik személyek (bűnös kíséret) módszere is bizonyos változáson ment keresztül. Cselekményeiket igyekeznek diszkrétebben, leplezettebben, szervezettebben végrehajtani, nehezítve ezáltal a felderítésüket.

Mindezek ellenére rendkívül alacsony a mutató az üzletszerű kéjelgésben, de még rosszabb a prostituáltakból anyagi hasznot húzó -a társadalom számára még nagyobb veszélyt jelentő - élősdi személyek vonatkozásában.

Érdemes megemlíteni, hogy a fővárosban 5 év alatt az összes bűncselekmények miatt befejezett nyomozásoknak mindössze 0,7%-át tették ki a prostitúció és a vele kapcsolatos bűntettek. (4. sz. melléklet.)

Ezt a minimális arányt egyébként a gyakorisági mutató is tükrözi. (5. sz. melléklet.)

Az üzletszerű kéjelgések miatt elrendelt nyomozások száma 1970. évben (147), míg a befejezett nyomozásoké 1968-ban (133) volt a legmagasabb. A számadatok rendkívül alacsonyak, és igen kedvezőtlen képet adnak a rendőri szervek munkájáról. Egy-egy kerületre átlagosan mindössze 4,5 nyomozáselrendelés jut, azonban ha ebből levonjuk a központi szakcsoport évi 50-52%-os átlagát, mindez a felére csökken, és a helyzet még rosszabb. Hasonlóan alakultak a befejezett nyomozások mutatói is.

A többi bűncselekmény (ük-ra rábírás, ük, ük. elősegítés, kitartottság, kerítés) miatt kezdeményezett eljárások száma szinte említésre sem méltó. Pedig ez a parazita réteg napjainkban egyre intenzívebb és merészebb, melyhez a felderítő munkánk gyengesége is hozzájárul. E körülmény a korábban már említett azzal a formai változással magyarázható, mely szerint a prostituáltak háttérben maradásával a „harmadik személyek szerepe" kerül előtérbe.

A „harmadik személyek" tevékenysége rendkívül veszélyes, mert egyrészt lehetővé teszik a cselekmények lebonyolítását, biztosítják a maguk számára - nem is akármilyen szinten - a munka nélkül élést, másrészt igyekeznek minél több nőt a prostitúció útjára vinni. A nagyobb társadalmi veszélyesség egyébként abban is tükröződik, hogy ezek a bűncselekményfajták a BTK-ban önálló bűntettként szankcionáltak, járulékos jellegük ellenére.

A rendőri szervek munkájának nem kielégítő voltára utal az is, hogy rendkívül alacsony az ük. és a

miatt szabálysértés útján történt felelősségre vonások száma. Ellentétben a valóságos helyzettel - a szabálysértési eljárások száma nem emelkedik, hanem - főként az utóbbi két évben - csökken. (6. sz. melléklet.)

Az egyes kerületek konkrét tevékenységét vizsgálva a többi kerülethez képest - viszonylagos aktivitás csupán - a VII., VIII. és XIII. kerületet jellemzi, azonban ha figyelembe vesszük, hogy ezen kerületek fertőzöttsége a legnagyobb, egyáltalán nem lehetünk elégedettek a végzett munkával.

Feltűnő, hogy a prostitúciós jellegű bűncselekményekben exponált kerületek közé tartozó V., VI., IX., X., XIV. kerületek alig kezdeményeztek ilyen eljárásokat.

A központi szakcsoport munkájára is a csökkenés jellemző az utóbbi három évben. A vizsgált időszak első évéhez képest 1970-ben pl. üzletszerű kéjelgés miatt már 33,3%-kal kevesebb nyomozás elrendelésére került sor.

Mindezek a körülmények arra hívják fel figyelmünket, hogy rendőri szerveink korántsem tesznek meg mindent e rendkívül veszélyes bűncselekmények megelőzésére, felderítésére. Még mindig nem koncentrálnak eléggé a prostitúció ellen harcra, hogy felderítő munkánk messze elmarad a követelményektől, s ezzel általános megelőző tevékenységünk is csorbát szenved.

 

II.

  

Az egyes bűncselekményeket jellemző sajátosságokat vizsgálva az alábbiakat állapíthatjuk meg:

 

•1.        Üzletszerű kéjelgés

Fertőzöttség tekintetében elsősorban a főváros belső - V., VI., VII., VIII., IX., XIII., és XIV. kerületei exponáltak. Az átlagosnál több prostituált mozog a budai kerületek közül a II. és a XI. kerület területén, melyet részben a statisztikai adatok is mutatnak. (7. és 7/a. sz. melléklet.)

A fertőzöttség tradicionális okkal, a vendéglátóipari objektumok és szórakozóhelyek koncentráltságával magyarázható. A rendelkezésre álló operatív és nyílt ellenőrzések tapasztalatai alapján a főváros legfertőzöttebb objektumai is meghatározhatóak, ahol a prostituáltak partnereikkel megismerkednek. Ezek többsége eszpresszó, bár éjjeli mulató, utca, tér. (8. sz. melléklet.)

Fertőzöttség tekintetében kiemelkednek az alábbi objektumok:

• Az osztályon felüli helyek közül: Pipacs,
  Moulen Rouge

  	[X] Moulin Rouge.

  , Jereván, Savoy, Berlin stb., bárok, a Gellért, a Szabadság, a Palace, a Metropol, Vörös Csillag, Astoria Szállók halljai és bárjai,
• Az I., II., III.
  osztályúak

  	[X] A „vendéglátóipari egységeket” (ár)színvonaluktól függően osztályokba sorolták, a legdrágábbak „osztályon felüliek” voltak, míg a IV. osztályba a legolcsóbb kocsmák kerültek.

  közül: Emke, Tavasz, Harmat, Luxor, Otthon, Tinódi, Fény, Gong, Trojka, Szimpla, Rózsa és Ibolya presszók, Liliom, Nemzeti, Szarvas Étterem, Múzeum Kávéház,
• a terek közül kiemelkedik a Rákóczi tér, az Úttörő tér [!], Kulich Gyula [Kálvária] tér, Almássy tér.
• fertőzöttek még: a Nyugati és [a] Keleti Pályaudvar környéke, ezek várótermei, a Vidámpark, a Margitsziget,
  Ifjúsági Park,

  	[X] A Várkert bazár területén volt.

  Hűvösvölgy, Népliget.

Az egyes kerületek fertőzöttsége a tapasztalatok szerint az évszakoknak megfelelően is változik. A nyári időszakban a nyilvános szórakozóhelyek a prostituáltak által kevésbé látogatottak, viszont emelkedik a közterületek, parkok, zöldövezeti területek veszélyeztetettsége. Említésre méltó, hogy az üdülési szezon beálltával a prostituáltak jelentős hányada a Balaton mellett folytatja tevékenységét.

Az idegenforgalom növekedésével a szállodai prostitúció élénkülése figyelhető meg. A szállodákban működő prostituáltak felderítése - minthogy rendszerint összefonódás van köztük és a szállodai alkalmazottak között - rendkívül nehéz. Másrészt azzal a veszéllyel is jár, hogy a prostituáltak külföldi partnereiktől rendszerint külföldi valutát kapnak, melyet azután illegálisan értékesítenek. Leleplezésük csak támadóbb jellegű operatív munkával lehetséges.

Az üzletszerű kéjelgést - csupán tapasztalati tények alapján megállapítva - leggyakrabban találkahelyeken, szállodákban, az utóbbi időkben IBUSZ lakásokon követik el. Az utóbbi időben gyakran taxi, valamint magángépkocsikban („porcelánfuvar") bonyolítják le a nemi aktust. A prostituáltak legzüllöttebb része - amennyiben ezt az időjárás lehetővé teszi - a szabadban, parkban stb. közösülnek, sokszor másokat megbotránkoztató módon.

A felderített ügyek kapcsán megállapítottuk, hogy a prostituáltak nemi partnerei többségükben nős, csak kis százalékban nőtlen férfiak. A partnerek köre az idegenforgalom hatásaként egyre nagyobb számban külföldi állampolgárokkal szélesedik. Mindez megnehezíti a bűncselekmények felderítését, a tanúként kihallgatások eredményességét.

Az utóbbi időben tapasztalható, hogy turistaként hazánkba látogató csehszlovák, lengyel, német állampolgárságú nők folytatnak prostitúciós tevékenységet.

A prostitúcióval kapcsolatos tanulmányokban - véleményünk szerint a valóságos helyzetnek is megfelelően - kialakult a prostituáltak különböző csoportjainak - a megismerkedés, az elkövetés helye, módja, az anyagi ellenszolgáltatás mértéke alapján történő megkülönböztetése, kategorizálása. A differenciálás érdekében helyes ez a megkülönböztetés, mert az elkövetők társadalmi veszélyessége nem egyforma, bár hangsúlyozni kell, hogy az egyes kategóriák között nincs merev választóvonal. A kategóriák között fluktuálódás tapasztalható, az alacsonyabb kategóriákból a felsőbb felé és fordítva.

• Az első csoportba sorolhatók a társadalom perifériáján élő, lakással, munkahellyel nem rendelkező prostituáltak, akiknek külső megjelenése is árulkodik „foglalkozásukról". E kategóriában megtaláljuk az egészen fiatal és a már kiöregedett prostituált nőket egyaránt. Ismerkedési területük a különböző parkok, terek (ahol rendszerint a közösülést is végrehajtják), pályaudvarok várótermei, italboltok.

Ez a réteg elsősorban egészségügyi szempontból veszélyes, mivel körükbe tartozók a fertőző nemi betegségek legfőbb forrásai. Minthogy azonban külső megjelenésükkel, viselkedésükkel legtöbbször felhívják magukra a figyelmet, tevékenységük a rendőri szervek aktivitásával nagyban korlátozható.

• A prostituáltak jelentős része rendelkezik lakással és munkahellyel, bár munkavállalásuk sok esetben a személyi igazolványba történő bejegyzésig terjed. Ezek a személyek férfipartnereikkel ugyancsak válogatás nélkül, eszpresszókban, szórakozóhelyeken, italboltokban ismerkednek meg. Kapcsolataikat azonban már sokkal diszkrétebben, rendszerint saját, partnereik, illetve találkahelytartók lakásán bonyolítják le. Ezek felderítése már nehezebb, mint az előző csoportba tartozóké.
• A harmadik csoportba sorolhatók - és a bűnüldöző szervek számára a legveszélyesebb kategóriát jelentik - azok a prostituáltak, akik rendszerint kerítők útján szállodákban külföldiekkel közösülnek. Ezek egy része bizonyos foglalkozást űzők köréből - pl. felszolgáló, mixer, fodrász stb. - kerülnek ki. Átlagon felüli, luxus igények kielégítése céljából űzik a prostitúciót. Viselkedésükben kulturáltak, esetenként több nyelvet is beszélnek. Tevékenységük többnyire valutáris bűncselekményekkel párosul.

Az egyes csoportokba tartozó prostituáltak a fertőzött objektumok meghatározott kategóriájában ismerkednek meg partnereikkel. Így az osztályon felüli és első osztályú szórakozóhelyeket főként a harmadik csoportba tartozó nők, míg a tereket, parkokat az első kategóriába sorolt nők látogatják.

Jellemző az utóbbi időben a prostituáltakra, hogy gyakrabban váltogatják ismerkedési helyeiket, nyilván nemcsak üzleti szempontból, hanem felderítésük nehezítése céljából is.

Gyakori, hogy az egy-egy objektumban ismerős prostituált kapcsolatban van az oda bejáró galeritagokkal, az ott dolgozó zenekar tagjaival, összefonódik a pincérekkel („kamuital"), akik partnerek megismerésében is közreműködnek.

A prostituáltak által kért összeg is a kategorizálásnak megfelelően alakul. Az alacsonyabb kategóriákba tartozók általában 100-400 Ft-ig, a felsőbb kategóriába tartozók 3-600 Ft-ig, az ún. elitprostituáltak 500-2000 Ft összeget kérnek a nemi aktusért. Ez utóbbiak körében - mint már említettük - egyre gyakoribb, hogy a partner külföldi valutával fizet. Sőt, a prostituáltak egy része a „taksát" a valuta hivatalos árfolyamnak megfelelően számolja. A valuta feketén való értékesítésével további plusz jövedelemhez is jutnak.

Statisztikai adataink szerint az üzletszerű kéjelgés bűntette miatt felelősségre vont nők száma rendkívül alacsony, másrészt - a tényekkel ellentétben - fokozatosan csökkenő. (9/a. sz. melléklet.)

Már utaltunk arra is, hogy ez a szám messze elmaradt a ténylegesen felelősségre vontak számától, mert például előfordult, hogy egy-egy operatív feldolgozás, illetve nyomozáselrendelés 50-60 személy bűnös tevékenységét tárta fel. (

1. és 3. pontja.)

Életkor tekintetében a bűntett jellegének megfelelően a fiatal korosztály túlsúlya figyelhető meg. (9/c. sz. melléklet.)

Az adatokból fény derül arra is, hogy a felelősségre vontak nagy része büntetett, illetve visszaeső személy. (9/d. sz. melléklet.)

A gyakori visszaesések oka az alacsony büntetési tételeken túl abban is kereshető, hogy a prostitúció sajátossága következtében fokozottabban fennáll a visszaesés lehetősége.

A felderítés gyengesége, a kellő aktivitás hiánya fokozottabban hat a visszaesésre, egy-egy prostituált felelősségre vonására csak hosszú idő eltelte után - 1-3 év vagy ennél is több - kerül sor, ez fokozza a rizikóvállalásukat, mivel az esetleges joghátrány megközelítően sincs arányban jövedelmükkel és lehetőségeikkel.

Másrészt a megbüntetettek a büntetés kiállása után - helyzetüknél fogva - könnyebben kerülnek olyan személyek társaságába, akik továbbviszik őket a bűnös úton, akik ismételt prostitúcióba sodorják őket (anyagi, lakásproblémák stb.) Mindez a körülmény még inkább elősegíti az amúgy is labilis jellemű, a könnyelmű élethez szokott személyek ismételt bűnelkövetését. E probléma a fokozottabb utógondozás jelentőségére hívja fel az illetékesek figyelmét.

Megállapítható viszont, hogy ennek ellenére rendkívül alacsony a veszélyes bűnözővé nyilvánítottak aránya.

A prostituáltak jelentős része az általános iskola nyolc osztályát végezte el, illetve analfabéta. (9/e. sz. melléklet.)

Foglalkozásukat tekintve szak- és betanított munkások, nagyobb részük foglalkozásnélküli. (9/f. sz. melléklet.)

Találkoztunk olyan jelenséggel is, amikor prostituált ellenszolgáltatásért kisiparossal munkahelyet igazoltatott. (Példatár 2. pontja.)

E kérdésnél említést kell tenni arról, hogy az üzletszerű kéjelgéshez rendszerint kapcsolódik a közveszélyes munkakerülés is. Az ilyen személyek nagy része - mint a statisztikákból kitűnik - tartósan nem vállal munkát, másrészt a közveszélyes munkakerülők az üzletszerű kéjelgés bűntettét rendszeresen elkövetik.

Mivel a bűntettek halmazatban történő megállapítása esetén a felelősségre vonás a statisztikában csak egyszer a - jellemzőbb bűntetteknél - szerepel, figyelmet érdemel a kmk miatt elítélt nők aránya is. Eszerint az öt év alatt felelősségre vont összes terhelteknek 44-56%-a volt nő. (10. sz. melléklet.)

A prostitúcióval kapcsolatos egyéb bűncselekmények statisztikai értékelésének gyakorlatilag nincs értelme, a büntetőeljárások minimális száma miatt. (Öt év alatt pl. ük. rábírás bűntette miatt 17, kitartottság bűntette miatt 21 nyomozás elrendelésre került sor.)

Ezek tekintetében arra van lehetőségünk, hogy tapasztalati tényeken alapuló, néhány legjellemzőbb sajátosságot bemutassunk.

 

•2.        Üzletszerű kéjelgésre rábírás

E kérdésben számunkra az okoz problémát, hogy az általános jogi és bírói gyakorlat szerint csak tisztességes nőt lehet üzletszerű kéjelgésre rábírni, prostituáltat nem. Ebből adódóan az ük-t folytató nők eljárás alá vonása esetén már eleve nem is kutatnak az eljárást végző (bűnügyi, vizsgálati, igazgatásrendészeti) szervek az esetleges rábíró személye iránt. Ennek az a következménye, hogy még az első bűntényeseknek sem teszik fel a kérdést, pedig a megelőzés érdekében ezt a lehetőséget nem szabad kihasználatlanul hagyni.

A gyakorlatban sokkal többször jelentkezik az üzletszerű kéjelgésre rábíró bűnös magatartás, főleg züllött, iszákos szülők, illetve vidékről felkerült fiatal lányok tapasztalatlanságát kihasználó személyek részéről. A probléma azért érdemel fokozottabb figyelmet, mivel elsősorban a fiatal lányok prostituálódását segíti elő.

•3.            Üzletszerű kéjelgés elősegítése

Ez a bűntett elsősorban a találkahelytartók (szobáztatók) tevékenységén keresztül valósul meg. A prostituáltak módszereiben végbemenő változások hatására a valóságban ezek száma is emelkedik. Ugyanakkor eljárásaink adatai ezt nem igazolják, úgy a nyomozás-elrendelések száma, mint a befejezett nyomozásoké minimális és évek óta csökken.

A találkahelyek - aszerint, hogy a prostituáltak milyen köre látogatja, illetve kik a vendégek - különbözőképpen csoportosíthatók:

• Vannak olyan találkahelyek, amelyek fenntartói maguk is prostituáltak, munkakerülő, csavargó életmódot folytatnak. Rendszerint a lakáshoz közel eső italboltokban, fertőzött objektumokban létesítenek kapcsolatot a prostituáltakkal és minimális használati díj, esetleg étel-ital ellenében bocsátják lakásukat rendelkezésre. Ezeknek a tulajdonosoknak rendszerint nincs állandó körük, általában az alkalomszerűség a jellemző. A legtöbb ilyen találkahely a II., VI., VII., VIII., és IX. és XIII. kerületben van.

Tekintettel arra, hogy az elkövetés helye konkrét és állandó, a figyelések fokozásával, társadalmi erők (lakóbizottsági tagok) stb. bevonásával eredményesebb harcot lehetne ellenük folytatni.

• Gyakoriak az olyan találkahelyek is, amelyeknek tulajdonosai - pl. házfelügyelőnők, varrónők, kozmetikusok, portások, üzletlakások bérlői - a lakás jellegét és fekvését kihasználva biztosítanak lehetőséget az üzletszerű kéjelgés lebonyolítására. Ezek a személyek csak részben rendelkeznek állandó „üzletfelekkel", akik nem esetenként, hanem időszakonként meghatározott összeget fizetnek. Az igénybevevők az alsó- és középkategóriába tartozó prostituáltak közül kerülnek ki, általában 50-100-200 Ft a lakás használati díja. (Példatár 5. és 6. pontja.)
• A legnehezebben felderíthetőek azok a találkahely-tulajdonosok, akiknek köre a prostituáltak ún. felső rétege kapcsolódik. Gyakorlati munkánk során többször tapasztaltuk, hogy az idetartozó tulajdonosok legtöbbször állandó férfivendégekkel rendelkeznek. A rendszeresen visszatérő vendégek részére a tulajdonos biztosítja - kerítés útján - a nemi partnert. E körülmény az ilyen találkahelyet tartók társadalmi veszélyességét tovább növeli. (Példatár 7. pontja.)

A nemi aktusért járó összeget a vendég esetenként a kerítőnek, találkahelytartónak fizeti, aki bizonyos százalékát juttatja a prostituáltnak. Ezek a találkahelyek főként az I., V., VI., VII., XII., XIII. kerületben találhatóak. Az elmúlt években több ilyen találkahely felderítéséra került sor. (Példatár 3., 8. és 9. pontja.)

• A prostitúció terjedését segíti, hogy egyes szállodákban - nyilván a nagyobb bevétel érdekében - üzleti szempontból kifejezetten szükségesnek tartják prostituált nők működését. Egyes vendéglátóipari szakemberek szerint a szórakozás nélkülözhetetlen része - főleg a külföldi vendégek esetében - a női partner biztosítása. Gyakorlatilag nem is tesznek lépéseket a prostituáltak működésének korlátozására. Sőt, előfordul - mivel a rendelkezések szerint minden nő partnerétől függetlenül köteles szobát kivenni, amelyet gyakorlatilag sosem használnak - hogy ugyanazt a szállodai szobát egyidőben több prostituáltnak is kiadják.
• A találkahelyek jellegzetes új formájaként alakult ki az utóbbi időkben az IBUSZ lakásokban folytatott üzletszerű kéjelgés.

Előfordul, hogy a prostituált maga bérli az IBUSZ lakást, igen magas, havi 4-5000 Ft-os áron. (Példatár 10. pontja.)

Ezeknek a találkahelyeknek felderítése nehéz, amit a prostituáltak felismertek, és egyre gyakrabban kihasználják.

Figyelembe véve a találkahelytartók (szobáztatók) társadalmi veszélyességét, indokoltnak látszik a nyilvántartásba vételük. Nem elégséges ugyanis egy-egy találkahelytartó leleplezése, eljárás alá vonása, a büntetés letöltése, hanem a büntetés letöltése után további ellenőrzésének feltehetően visszatartó ereje lenne. Ennek érdekében gyakrabban kellene élnünk a veszélyes bűnözővé nyilvánítás és a

alá helyezés eszközeivel.

 

•4.            Kerítés

Nem kielégítő a bűnüldözés színvonala a kerítés bűntettében sem, bár ezek tevékenysége is élénkül. Bizonyos meghatározott foglalkozású személyek - pincérek, kávéfőzők, szállodai dolgozók, portások (szex-impex), akiknek munkakörüknél fogva nagy lehetőségeik vannak e tevékenység folytatására, - a lehetőségeket igyekeznek minél jobban kihasználni.

Az elmúlt években végrehajtott „Éjszaka" és „Alkonyat" fedőnevű akciók eredménye is igazolta, hogy az ilyen személyek jelentős része ezen a területen erősen exponálja magát.

E bűntettnél a rendőri passzivitás mellett problémaként jelentkezik a munkát végző elvtársak szakmai képzettségének hiánya is.

A legtöbb kerítő a különböző vendéglátóipari objektumokban főként a II., V., VI., VII. VIII., IX. és XIII. kerületben - tevékenykedik. Jelentős a számuk az éjjeli mulatókban, előkelő szórakozóhelyeken is. (Példatár 9. és 11. pontja.)

Tapasztalható az utóbbi időben a hagyományos kerítéstől eltérően az ún. „sötét kerítés", melynek lényege, hogy a nőt tudta nélkül kerítik az adott partner részére. A kerítésnek ez a formája elsősorban a külföldiek esetében jelentkezik.

 

•5.            Kitartottság

A vizsgált időszak alatt mindössze 14 személy lett kitartottság bűntette miatt felelősségre vonva. A valóságban pedig a legtöbb prostituált mellett ott található a kitartott férfi is, rendszerint ő az összekötő kapocs a prostituált és más bűnözők között. Konkrétan igazolta ezt az „Éjszaka" és az „Alkonyat" fedőnevű akciók során felderített kitartottak példája.

A kitartottak többnyire a prostituáltak aló rétegéhez kapcsolódnak, azonban megtalálhatóak a többi prostituáltak esetében is.

Társadalmi veszélyességük egyrészt a prostituált nők kihasználásában, másrészt pedig abban rejlik, hogy különböző bűncselekmények (rablás, markec, deviza) végrehajtásában bűnsegédként is részt vesznek.

 

III.

 

A prostitúció közegészségügyi szempontból is rendkívüli figyelmet igénylő probléma. Hazánkban - összefüggésben a prostitúció alakulásával - a fertőző nemi betegségének számának nagyarányú növekedése tapasztalható. (11. sz. melléklet.)

A statisztikai adatok szerint a vizsgált időszak végére - 1961. évhez viszonyítva - több mint kétszeresére nőtt a fertőző nemi betegségben szenvedők száma. A tényleges helyzet azonban ennél sokkal rosszabb, mivel az adatok csupán a bőr- és nemibeteg-gondozó intézetekben gyógykezeltekre vonatkoznak. Gyakori viszont, hogy a beteg nem SZTK alapon kezelteti magát, s így ez a nyilvántartásba sem kerül.

Az emelkedés 1964. évtől ugrásszerű. Ebben az évben szüntették meg a prostituáltak kötelező és tényleges rendőrorvosi vizsgálatát. Úgy a syphilises, mint a gonorrheás megbetegedések száma 1968. évben volt a legmagasabb. Az utóbbi két évben valamivel kevesebb nemi beteg kezelésére került sor, azonban a helyzet így is rendkívül aggasztó.

A fertőző nemi betegségek terjesztésében kiemelkedő szerepe van a prostitúciónak. Az Egészségügyi Minisztérium megállapításai szerint a syphilises fertőzések alakulását befolyásolja az idegenforgalom is. A gonorrheás megbetegedések terjesztésében főként a prostituáltak alsó rétege a jelentős tényező. Az adatokból megállapítható, hogy egy-egy nő átlagosan 3 férfit fertőz meg nemi betegséggel, ez pedig vitathatatlanul és egyértelműen a prostitúció jelenlétére, élénkülésére utal.

Mindezekre figyelemmel a fertőző nemi betegségek számának csökkentése, a fertőző források megszüntetése közegészségügyi és egyben rendőri feladat is.

Az üzletszerű kéjelgést folytató nemi beteg nők és férfiak felderítése elsősorban rendőri feladat, csak a betegség megállapítása után válik egészségügyi gyógyító feladattá.

Ennek ellenére nem megoldott ez a probléma. Az ük. gyanújával előállított nők nem esnek át ilyen jellegű orvosi szűrővizsgálaton, mivel ehhez sem a személyi, sem a dologi feltételek nem állnak rendelkezésre.

Ugyanez a helyzet az ük. és a kmk. sértés miatt korábban Tökölre, jelenleg pedig Pálhalmára szállított nők esetében is.

A BRFK vezetőjének 3/1964. sz. utasítása elrendeli ugyan azon személyek kötelező rendőrorvosi vizsgálatát, akiknél az előállításuk alkalmával arra lehet következtetni, hogy fertőző nemi betegségben szenvednek. Az utasítás végrehajtása azonban orvoshiány és egyéb okok miatt csorbát szenved. (Az utasítás egyébként sem tartalmaz rendelkezést a munkahellyel bíró és előállításra nem kerülő prostituáltak megvizsgálásáról.)

Érdemes megemlíteni, hogy a BRFK Bűnüldözési Osztály Akciócsoportja csak 1970. évben 1170 nőt állított elő ük. és kmk. gyanúja miatt, akiknek orvosi vizsgálata elmaradt. A kiemelkedő feladatként ránk háruló megelőzés érdekében ezt a lehetőséget nem lenne szabad kihagyni.

Adataink vannak arról, hogy a fertőző nemi betegségben szenvedők melyik objektumban, parkban stb. ismerkednek meg partnereikkel. Ezek szerint is azok a területek az érdekeltebbek, ahol a legtöbb prostituált megfordul. Közülük is leginkább (zárójelben illusztrálásként az 1970. évi fertőzések száma).

Emke étterem, presszó, aluljáró (76), Baross étterem (64), Otthon étterem (57), Keleti pályaudvar (57), Margitsziget (32), Rákóczi étterem (29), Ifjúsági park (28), Tavasz presszó (25), Tengerszem (20), Rákóczi tér (18), Csili (17), Savoy bár (16), Belvárosi (16), Astoria kávéház (15), Európa étterem (10) stb.

A prostitúció és a fertőző nemi betegség elleni küzdelem szempontjából ennek megoldása napjaink egyik legégetőbb kérdései közé tartozik.

 

IV.

  

Ennek ellenére a prostitúció vonalán foglalkoztatott ügynökség sem minőségileg, sem számszerűségében nem felel meg a követelményeknek.

Az ügynökök számának folyamatos - bár lassú ütemű emelkedése - kizárólag a központi csoportnál jellemző. A kerületi bűnügyi szervek évek óta azonos számú, illetőleg kevesebb ügynököt foglalkoztatnak. A kerületi rendőrkapitányságoknak több mint fele - 1970. év végén - egyáltalán nem rendelkezett erkölcsrendészeti vonalon hálózati személlyel, az exponált kerületek is csupán minimális számban. (12. számú melléklet.)

A decentralizált erkölcsrendészeti vonal ilyen létszámmal és területi elosztással kielégítően nem biztosítható. Indokolt, hogy elsősorban a kerületi rendőri szervek jól kiválasztott, kvalifikált ügynökökkel létszámukat emeljék.

Az ügynökök kiválasztása a prostituáltak középső és felső rétegéből történik, akik rendelkeznek ezekben a körökben megfelelő hírszerző lehetőséggel. Az alsó kategóriába tartozó prostituáltak közül ügynöki kiválasztásokat - megbízhatatlanságuk miatt - csak kivételesen eszközlünk, főként a kerítők és a kitartottak felderítése érdekében. Az ide tartozó személyek tevékenységének feltárása többnyire nyílt úton is lehetséges.

Az ügynökség létszámán belüli változásokról csak a szakcsoport adataival rendelkezünk. Itt a fluktuáció egészségesnek mondható, öt év alatt 30 fővel nőtt (29 szervezés, egy más szervtől átvéve), és 12 fővel csökkent (7 kizárás, egy kapcsolat megszakítás) az ügynökség száma. Külön figyelemreméltó az 1970-ben végrehajtott új szervezések - korábbi évekhez viszonyított - magas száma. (13. sz. melléklet.)

Az ügynököket a prostituáltak által leginkább látogatott objektumokban foglalkoztatjuk. Az ügynökök többsége kvalifikált, eredményesen dolgozik.

A hálózati munka eredményességi mutatóiról ugyancsak a központi csoportok tekintetében vannak külön adataink. Ezek kedvezően alakultak. A vizsgált időszak végére az ügynökségtől 67%-kal több híranyag érkezett, egyébként öt év alatt 1970. évben volt legmagasabb a híranyagok száma. (14. sz. melléklet.)

Kielégítőnek mondható az ügynökök aktivitása is. (Pl. 1970. évben egy ügynökre 73 híranyag jutott.) Az egy ügynökre eső híranyagok száma évenként alig változott. Az érdemleges híranyagok arányában - 1969. év kivételével - némi javulás mutatkozik. Bár valamivel jobb, mint a fővárosi, illetve az osztály átlaga, azonban még további javulás kívánatos.

Kiemelten kell szólni az ügynöki jelentések alapján elrendelt nyomozások alakulásáról, tekintve, hogy az idetartozó bűncselekmények felderítésének legjelentősebb eszköze az ügynökség. Megállapítható, hogy rendkívül alacsony - és 1967. év óta alig mutat eltérést a nyomozás elrendelések alapjául szolgáló híranyagok aránya (3,3-4-4% közt alakult). A ténylegesen felderített bűncselekmények és elkövetők száma azonban a statisztikai adatok többszöröse.

Az eredményességi mutatót főként ebben a vonatkozásban kell javítanunk, a támadóbb jellegű operatív munka végzésén és a bűnöző körbe való beépülés fokozásán, illetve meggyorsításán keresztül.

Az előbbiekhez képest hasonló következtetések levonására van lehetőségünk, amennyiben az operatív felderítések alakulását vizsgáljuk. Ezekre kerületi és központi vonatkozásban egyaránt a csökkenő tendencia jellemző. (15. sz. mutató.)

Operatív feldolgozások a kerületek nagy részénél egyáltalán nem fordulnak elő és nem túl magas a számuk a központi csoportnál sem.

Az operatív adatgyűjtések alakulásáról csak központi adataink vannak. Az évenként kezdeményezett adatgyűjtésekre a lassú növekedés a jellemző. Jónak mondható a lezárt adatgyűjtések eredményességi aránya.

A hálózatfejlesztés terén végzett munkák értékelése kapcsán olyan következtetést kell levonnunk, hogy a központi csoportnál főként színvonalasabb, támadóbb, a változásokhoz jobban igazodó, gyorsabban reagáló ügynöki munkával, míg a kerületi bűnügyi szerveknél a mennyiség és minőség egyidejű javításával kell előbbre lépni.

A jövőben különösen fokoznunk kell az úgynevezett harmadik személyek („bűnös kíséret") ellen irányuló operatív felderítő tevékenységünket, mivel ezen a téren végzett munkánk színvonala rendkívül alacsony, és évek óta minimális javulást sem sikerült elérnünk.

Felderítő munkánkba illeszkedtek be a különböző operatív akciók is. Az értékelt időszakban közülük, mint legjelentősebbet az „Éjszaka" és az „Alkonyat" fedőnevű akciókat említhetjük. Nemcsak a prostitúció, hanem egy sor más bűncselekmény felderítésében, a prostituáltak és más bűnöző személyek kapcsolatainak feltárásában is rendkívül hasznosak voltak. Igazolták ezzel annak a megállapításnak a valódiságát, mely szerint a prostitúció és az egyéb bűnözés sokoldalú kölcsönhatásban vannak egymással. (példatár 12. pontja.)

A konkrét helyzet, az eredmények tekintetében az ilyen akciókat intenzívebben kell folytatnunk.

A találkozási fegyelem évek óta azonos szinten áll. Viszonylag magas az elmaradt találkozók aránya, bár az elmaradások többnyire indokoltak voltak. (16. sz. melléklet.)

A jövőben növelni kell a

lakásokban tartott találkozók arányát.

Operatív munkánkban szorosan együttműködünk és jó kapcsolatot alakítottunk ki a BM különböző politikai szerveivel, a BRFK Politikai és Társadalomtudományi Osztályával, mivel ezen szervek hatáskörébe tartozó bűncselekmények rendszerint kapcsolódnak a prostitúcióhoz. Ennek következménye az említett szervek részére ügynökeink gyakori átadása. A vizsgált időszakban 21 ügynök ideiglenes átadására került sor, ami esetenként azok további irányítása, nevelése, kapcsolattartása vonatkozásában negatív hatással is van.

A prostitúció megelőzését és felderítését szolgálták a rendszeresen végrehajtott nyomozó- és közrendvédelmi portyák, nyílt, razziaszerű ellenőrzések. Azokon a fertőzött és nyilvános és szórakozóhelyeken tartottuk ezeket, ahol a prostituáltak leginkább megfordulnak. Ellenőrzéseink időpontját aktivitásukkal egybehangolva határoztuk meg.

A feladatok megoldása nem lehet egyetlen szerv feladata. A rendőrségre háruló tennivalók sikere nagyban függ attól is, hogy a szervek milyen széles köre érzi feladatának az abban való részvételt. Ennek figyelembevételével sokoldalú, rendszeres kapcsolatot építettünk ki a társosztályokkal, szervekkel, melyekkel közösen hajtottunk végre intézkedéseket. Jó a kapcsolatunk a Pest Megyei RFK-val, a Közrendvédelmi Osztállyal és a kerületi bűnügyi szervek többségével. A prostitúció elleni harcnak összrendőri feladattá tétele érdekében azonban a különböző szolgálati ágak összehangolt tevékenységét, a koordinációt még jobbá kell tenni.

A végrehajtott akciók során előállítottakkal szemben nagy számban - bár ez még nem elengedő - jártunk el szabálysértés miatt, illetve alkalmaztunk velük szemben államigazgatási kényszerintézkedéseket, ref. alá helyezést és kitiltást. A szabálysértési eljárások decentralizálása (Központi Rendészeti Bírságolási Csoport megszűnése) óta az ük. és a kmk. szabálysértések száma csökkent.

Megelőző tevékenységünk közé sorolhatjuk annak a több száz, első esetes prostituáltnak [az ügyét], akiket ellenőrzéseink során előállítottunk, illetve berendeltünk, és velük szemben eljárás kezdeményezése a jogpolitikai szempontok figyelembevételével nem volt indokolt.

A prostitúció elleni intézkedéseinknél igénybe vettünk társadalmi erőket, akiknek közreműködése a feladatok megoldásában ugyancsak elengedhetetlen feltétel. Elsősorban azokat, a meghatározott foglalkozásokat űző személyeket vontuk be társadalmi aktíváknak, akiknek munkakörüknél fogva lehetőségük van a felderítésre, a bűncselekmények megakadályozására (szállodai alkalmazottak, vendéglátóipari dolgozók, lakóbizottsági tagok stb.)

Hiányosság munkánkban, hogy nem törekedtünk olyan erők bevonására, mint pl. a KISZ, a Nőtanács stb., melyek főként a megelőzésben, az utógondozásban tudnának hathatósabb segítséget nyújtani.

 

V.

 

A prostitúció megelőzéséért, visszaszorításáért nem küzdhetünk eredményesen, amennyiben nem vizsgáljuk a fennmaradását elősegítő okokat, nem tárjuk fel reálisan azokat a körülményeket, amelyek lehetőséget teremtenek ma is az üzletszerű kéjelgés és a vele kapcsolatos bűncselekmények megvalósításához.

Bár a prostitúciót tápláló bizonyos objektív feltételek ma is fennállnak, azonban ezek egyre inkább háttérbe szorulnak, és a szubjektív okok kerülnek előtérbe. Ennek igazolásaként gondolunk itt annak a megállapítására, hogy ma alapvetően más célból űzik a prostitúciót, mint a felszabadulás előtt.

Az okok rendkívül sokrétűek, feltárásuk bonyolult és egy-egy befolyásoló tényező vizsgálata külön tanulmányt is megérne. Ennek az értékelésnek nem lehet a feladata, éppen ezért - részben a felelősségre vont személyeknél előforduló konkrét, valamint gyakorlati munkánk tapasztalatán alapuló tények ismeretében a - teljesség igénye nélkül bemutatunk néhányat, a legjellemzőbbeket.

 

Az objektív okok közé sorolható:

• A prostitúció alakulására befolyással van a főváros gazdasági szempontból gyakorolt hatása főként a fiatalok generációra. A nagy- illetve világvárosias légkör, a munkahelyválasztás jobb lehetősége, szórakozás stb. általában jövőjük biztosítása érdekében szívesen jönnek a városba.

Emiatt gyakran bizonytalan helyzetbe, kétes személyek vonzási körébe kerülnek, munka-, lakás- vagy társkeresés közben. A fiatalok kiszolgáltatottsága, tájékozatlansága, a családtól külön élők különböző igénye lehetőséget teremt a prostitúcióhoz.

Bár az utóbbi időben a gazdaságpolitikai elvek érvényesítése révén (helyi ipartelepítés) kétségtelenül csökken e tényező szerepe, megszűnéséhez azonban még nagyon hosszú időre van szükség. Az egészséges feláramlás megakadályozása nem csupán anyagi kérdés.

• Az idegenforgalom ugyancsak a prostitúció kedvezőtlen irányú alakulását befolyásolja. Sőt, a külföldi állampolgárokkal szemben tanúsított bizonyos fokú elnézés, félreértelmezett megértés még tovább növeli a veszélyt, melyet erősít az, hogy a prostituáltak növekvő rétege veszi őket körül. Támogatást nyernek ebben a vendéglátóipar alkalmazottaitól is, ahol többen vallják, hogy „a jó üzlet alapkövetelménye a nő" ezért - természetesen megfelelő honoráriumért -a rábíró és kerítő szerepet is betöltik.

Bizonyos mértékben elősegíti a prostitúciót, hogy szélesedik a belőle hasznot húzók, élősdiek köre. Ezek kétszeresen veszélyesek a társadalomra, mert egyrészt igyekeznek minél több nőt bevonni a prostituáltak közé, másrészt maguk számára is megteremtik - és ez a fontosabb -a könnyelmű, léha életet.

• A társadalomban fennálló, objektív okok közé sorolható a prostitúció morális megítélése is, mely nem egészen egyértelmű. A társadalmi veszélyesség lebecsülésére több körülmény utal: alacsonynak tűnik a jogszabályban megalkotott (BTK 283§ (1) ük. alapesete) büntetési tétel, nincs kötelező orvosi szűrővizsgálatra lehetőség, a munkahellyel rendelkező prostituáltak enyhébb bűnüldöző eljárás alá esnek stb. Van olyan helytelen nézet, hogy a prostitúcióra - bár ez kétségtelenül szerepet játszik - a férfiak szexuális igénye miatt - szükség van.
• Hozzájárul a prostitúcióhoz a különböző társadalmi - különösen pedig a rendőri - szervek aktivitásának hiánya. A megelőzés és felderítés hiányossága bátorítólag hat a prostituáltakra, és újabb és újabb személyeket inspirál az elkövetésre. Különöse nagy feladat hárulna ebben a munkában a KISZ-re, a Nőtanácsra, a lakóbizottságokra, az önkéntes rendőrökre stb., akik főként a fiatalok nevelésében, emberré formálásában, szabadidejük hasznos kitöltésében, tehetségük kibontakoztatásában lehetnének a társadalom segítségére.
• Külön kell szólnunk a fiatalok prostituálódását elősegítő sajátos tényezőkről:

Tapasztalatunk szerint ez is sok tényezőtől függ. Így szerepet játszhat a szülők helytelen nevelési módszere, az alkoholizmus, a szülők erkölcstelen élete - mint negatív példa, az iskolai nevelés hiányossága, rossz baráti környezet stb.

Fiatal lányok pozitív nevelés hiányában túlzottan magukra hagyva az „erkölcsi szabadság" rossz értelemben vett jelszavával könnyen tévedhetnek a prostitúció útjára.

A megfelelő erkölcsi értékrendszer hiánya gyakran kiütközik a fiatalok között. Főként a galeriken belül jellemző ez, ahol a szabadabb erkölcsi felfogás tipikusnak mondható. A „mindenki mindenkivel" nemi kapcsolat eleinte pénz nélkül, később anyagi ellenszolgáltatásért, mint prostitúció jelentkezik.

•·         Hatással lehetnek - legalábbis közvetett módon - a fiatalokra a szexuális, erotikus témájú filmek, könyvek (pornográfia) stb. Ugyanakkor még gyenge az ilyen irányú felvilágosító propagandamunka a prostitúció káros (antiszociális, antimorális) hatásáról.

•·         Véleményünk szerint hozzájárulnak a prostitúció fennmaradásához a fiatalok és sokszor az idősebb generáció szexuális életének megoldásában mutatkozó nehézségek. A sokszor emlegetett

, ahol a házasság tényének igazolása nélkül lehet szobát vagy valami másféle megoldás révén talán sikerülne a problémát csökkenteni. Ennek hiányában marad a prostituált, aki helytől és időtől függetlenül rendelkezésre áll, sőt gyakran a helyet is megszerzi.

•·         Befolyásoló körülményként értékelhetjük, hogy a prostituáltak reszocializációja nem megoldott (utógondozás, munkába helyezés, lakás stb.). Fokozottabban és tartósabban kellene törődni az ük. és a kmk. miatt elítéltekkel szabadulásuk után, mivel helyzetük - az előbb említett körülmények miatt - különösen nehéz.

A fennálló társadalmi okok mellett azonban döntően a szubjektív okok dominálnak. Az ilyen motívumok sokrétűsége miatt ugyancsak nincs lehetőség a teljes felsorolásra. Talán a legjelentősebb szerepet tölti be a gyors és könnyű pénzszerzés utáni vágy - természetesen munka nélkül -, [a] munkától való idegenkedés, [a] közömbösség úgy a saját, mint mások problémái iránt.

Azokat a nőket, akik e célból választják a prostitúciót, a tudati elmaradottság és az általános műveltség hiánya jellemzi. Nincs távolabbi életcéljuk, a mának élés, a könnyelműség jellemzi őket. Vágyaikban, elképzeléseikben csupán a dologtalan élet, a nagyon költséges divat és a szórakozás szerepel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a prostituáltak általában antiszociális, fogyatékos erkölcsi érzékű személyek.

A hosszú felsorolás végén megállapíthatjuk, hogy a prostitúció elleni küzdelem - éppen az elősegítő okok széles skálája következtében - nagyon bonyolult, komplex társadalmi probléma. A sok-sok összetevő közül meg kell találnunk azokat, amelyek egy-egy időszakban a prostitúció fennmaradását, intenzitását leginkább biztosítják, fel kell tárnunk az illetékes munkájának hiányosságait, és ezek ismeretében kell kidolgoznunk a legeredményesebb eszközöket. Mindez a társadalmi, egészségügyi és rendőri szervek összehangolt tevékenységét igényli, melynek hiányában a sikeres előrelépés nem lehetséges.

 

VI.

  

Értékelésünkben igyekeztünk bemutatni a prostitúció és a vele összefüggő bűncselekmények társadalmi veszélyességét, a prostitúció mai megjelenési formáit, konzerválását segítő körülményeket. Ezek ismeretében az alábbi főbb társadalmi, egészségügyi és rendőri feladatok végrehajtását látjuk indokoltnak.

1.  A prostitúció elleni rendőri intézkedések eredményessége csak a szervek rendszeres összehangolt, a jelenleginél sokkal tervszerűbb koordinatív intézkedéseivel biztosítható. Ezért továbbra is szorosan együttműködünk valamennyi érintett szervvel - elsősorban a Fiatalkorú és Gyermekvédelmi, a Közrendvédelmi Osztállyal, különböző politikai és kerületi bűnügyi, közrendvédelmi szervekkel.

2.  Az erkölcsrendészeti munka decentralizálása következtében a kezdő prostituáltak figyelmeztetése nem mindig hatásos, miután más kerületi szerv is eljárhat egy személlyel szemben. (Gyakorlatilag előfordul, hogy egy személynek 4-5 figyelmeztetése is van.)

Ezek megoldása céljából javaslatot készítettünk olyan utasítás kiadására, hogy az előállított prostituáltakról kiállított nyilvántartó lapra (melynek alapján később a priorálás történik)kerüljön rávezetésre a figyelmeztetés ténye is. Ezt minden esetben az előállítással együtt ellenőrizni kell.

3.  A hálózati operatív munka színvonalát növelnünk kell, a hálózati operatív eszközöket pedig támadóbban, következetesebben kell felhasználnunk.

Ennek érdekében:

•·           A központi csoportnak - helyzeténél, adottságainál és létszámviszonyainál fogva, mivel a főváros egész területén áttekintésük van - a prostituáltak és bűnös kíséretük (szervezett bűnözés) tevékenységéről elsősorban a szállodai prostitúció, a felső kategóriába tartozó prostituáltak, az IBUSZ lakásokon folytatott prostitúció, valamint a prostituáltak bűnös kísérete tevékenységének felderítésére kell az ügynökséget irányítani, illetve ügynököket beszervezni, az op[eratív] felderítéseket kezdeményezni.

•·           A kerületi bűnügyi szervek az alsó és középkategóriába sorolt prostituáltak és a hozzájuk kapcsolódó személyek felderítését eszközöljék ügynökség útján.

•·           A prostitúció és más bűncselekményekkel való kölcsönhatás további feltárása érdekében folytatni kell a korábbi években végzett, sikeres (éjszaka, alkonyat stb.) sikeres operatív akciókat.

4.  A gyakorlati élet megköveteli, hogy a fertőzött - II. V., VI., VII., VIII., IX., XI., XIII. és XIV. - kerületekbe a prostitúció helyzetét jól ismerő, függetlenített erkölcsrendészeti előadók legyenek beállítva. A felsorolásban nem szereplő - kevésbé fertőzött - kerületekben pedig e feladatokat is ellátó, kijelölt előadó végezze.

Szüksége mutatkozik (kerületi kapitányságoknál) annak is, hogy a prostitúció és a vele kapcsolatos bűnügyek vizsgálatát lehetőleg egy vagy két kijelölt előadóra bízzák, a szakmai rutin megszerzése céljából.

5.  Fokoznunk kell nyílt intézkedéseinket, a portyákat, az igazoltatásokat, razziákat, elsősorban az első kategóriába sorolt nők tevékenységének felderítése céljából. Törekednünk kell az előállítottak alapos elszámoltatására, mert ennek elmulasztása nagyban gátolja felderítőmunkánk sikerét.

Munkákat javítanunk kell az igazgatásrendi kényszerintézkedések, a ref. (szigorított ref.) és kitiltás tekintetében is.

6.  A megelőzés és megszakítás, valamint a felderítés érdekében a jövőben nagyobb nyilvánosságot kell biztosítanunk a prostitúcióval összefüggő kérdések publikálására, elsősorban a televízión (Kék fény), sajtón, rádión keresztül.

Vizsgálat tárgyává tesszük, hogy az 1968. évi I. tv. 22§-ának - a szabálysértési határozatok nyilvános közzététele - alkalmazása mennyiben hasznos a kezdő prostituáltak nevelésére, illetve a további prostituálódástól visszatartására.

7.  A rendőrségi kihallgatásokra történő idézések során mellőzzük a bűncselekmény megnevezését. A Fővárosi Bíróság elnökével egyetértésben - a tanúkihallgatásoktól való tartózkodás csökkentése céljából - el kell érni, hogy a bírósági idézéseken se kerüljön feltüntetésre a bűncselekmény megnevezése. Ennek biztosítása érdekében javaslatot készítünk.

8.  Társadalmi vonatkozásban legfontosabb célkitűzésnek tartjuk a fiatalok prostituálódásának megelőzését, az utánpótlást elősegítő körülmények megszüntetését, illetve szerepük csökkentését. Ennek megvalósítása céljából.

• Az iskolai nevelést, oktatást jobban ki kell terjeszteni a nemi felvilágosításra, egészségügyi problémák ismertetésére. Megvalósításuk végett javaslattal élünk az illetékes szervek felé, hogy társadalmi aktívák bevonásával az érdekeltek részére tartsanak nevelő jellegű, tájékoztató propaganda-előadásokat.
• A társadalmi szervekkel - főként a KISZ-t, a nőtanácsot, a lakóbizottságokat stb. - a megelőzés és utógondozás nem nélkülözheti. Ezért javaslattal élünk az érintett társadalmi szervek felé, vállaljanak részt e munkából, és a célok megvalósítása érdekében mozgósítsanak aktívákat.

A társadalmi aktívák különösen nagy segítséget nyújthatnak vidékről felkerült fiatal lányok patronálásában, figyelemmel kísérhetnék életútjukat, és megfelelő konkrét segítséget adhatnának. Ilyen mozgalom kezdeményezése szükséges az állami nevelőintézetek irányában is, ahonnan gyakran megszökött - szinte még gyermek - leányok helyzetüknél fogva komoly utánpótlásai ma a prostitúciónak.

• Indokoltnak látjuk a prostitúció mai okainak alapos, kimerítő, tudományos feltárását. Ennek érdekében az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán működő kriminológiai csoport közreműködésével, a hazai és külföldi tapasztalatok figyelembevételével felmérést és kutatást végzünk. Ennek eredményét sikeresen felhasználhatjuk - országos és fővárosi viszonylatban egyaránt - a prostitúció csökkentésére.

9.  A fertőző nemi betegségek elleni küzdelem szempontjából a további emelkedés megakadályozása illetve csökkentése érdekében a BRFK Egészségügyi Osztályának bevonásával kialakítjuk a prostitúcióval gyanúsítható és azt ténylegesen folytató személyek szűrő orvosi vizsgálatának ésszerű és megvalósítható rendszerét és módját.

A megvalósításhoz a Fővárosi Tanács Egészségügyi Osztálya vezetőjének, valamint a Budapesti Bőr- és Nemibeteg Gondozó Intézet igazgató főorvosának véleményét - támogatás esetén a fővárosi ügyészség egyetértését kikérjük.

 

Budapest, 1971. augusztus 2.

 

                                                                       dr. Palkó Jenő rendőr ezredes s. k. osztályvezető

A kiadmány hiteles:

Kárpáti Tiborné

•I.                   o. isgt.

Nytsz: 1175-738/1971.

Készült: 41 példányban.

Készítette: dr. R. Gy. r. őrgy.

Kapják: Elosztó szerint.