Bevezetés 

OT elnöki iratai között jelentős részt foglalnak el a személyes közbenjárását kérő magánlevelek. Ezeknek a beadványoknak nem egyszerűen a bürokratikus hivatal szokásos megkerülése volt a céljuk, nem a miniszterbe vetett közvetlen bizalom elvén, "a jó király mítoszának" egyfajta továbbéléseként működtek. Vas Zoltán ugyanis közismert volt arról, hogy szívesen kerüli meg a bürokráciát. Gyakran látogatott el a termelőüzemekhez, elegyedett szóba a munkásokkal, és dühösen utasította el az "előkészített" megbeszéléseket. Nemcsak egykori rabtársai, egykori illegális kommunisták, régi barátai keresték meg leveleikkel, hanem ismeretlenek is. Ezek egyike volt P. József, aki marginalizálódását sérelmező nyugdíjas hivatalnokként kért támogatást újításával szerzett érdemei méltó elismeréséhez.

Az ésszerűsítési javaslatok (későbbi szóhasználatban: újítások) ösztönzésére a kommunista gazdaságirányítás már a kezdetektől kiemelt figyelmet fordított. A NIK (Nehézipari Központ) Műszaki főosztályának első pályázatain a legjobb tíz javaslattevő 1000-5000 Ft jutalomban részesült. 11.940/1948. Korm. sz. rendelet rendelkezett a műszaki újítások díjazásáról és az újítási javaslatokkal kapcsolatos ügyek intézéséről (1948. november 30.) Az újítási bizottságok megszervezését először a MÁV-nál mint stratégiai fontosságú vállalatnál írták elő. 1949-ben gondoskodtak az újításokkal kapcsolatos szerzői jogvédelemről is. 1951-ben indították meg a Gazda-mozgalmat. Gazda Géza, a Rákosi Mátyás Acélmű helyettes-üzemvezetője 1951 augusztusában indította meg mozgalmát Felhívásában mely először a Fogaskerékben, majd a Szabad Népben jelent meg minden hulladék-anyag felhasználására buzdított. Az elsősorban az iparban kibontakozó újítómozgalom persze nem kerülte el a népgazdaság többi ágát sem, s mint példánkból látni fogjuk, komoly szakértelmet mozgatott meg a mezőgazdaságban is.

Anélkül, hogy az a vád érhetne minket, hogy relativizálni akarjuk P. József érdemeit, akár a

eladásának megakadályozása, akár a háborús jóvátétel tőzegfekália útján való teljesítése kapcsán, nem tekinthetünk el attól, hogy a csurgalék felhasználására tett javaslatát az újítómozgalom egyik túlzásaként, vadhajtásaként citáljuk ide.

P. József esete azonban nemcsak azért sajátságos, mert a feltalálói attitűd elméleti emelkedettsége és az újítás tárgyának kontrasztja sajátos iróniába öltözteti az ötvenes évek mozgalmainak buzgalmát. Törekvéseinek történetéből - amely valójában egy elkötelezett ember mozgalmas életének története - egy olyan életpályája rajzolódik ki, ahol a főszereplő ambícióit többé-kevésbé elismerték, így csak részben osztozott a meg nem értett zsenik kilincsezésre kényszerülő sorsában.

Forrás

Vass Zoltán miniszter elvtárs!

Már egyszer éreztem segítő kezét, mikor igazságtalanul bántak velem, most újra segítségért fordulok miniszter elvtárshoz.

Az én előterjesztésem folytán létesült a Szervestrágyagyűjtő és kereskedelmi vállalat. Az alapítástól a beiktatásig tevékeny rész[t] vettem minden munkában. 1949-tól a mai napig sok százezer vagon istállótrágyát pótoltunk. Én az anyagvizsgáló osztályt vezettem. A trösztösítés után a Népgazdasági Tanács elrendelte a gyári szerves termékek trágyává való feldolgozását. Itt kevert trágyát, komposztot készítünk. Mivel Magyarországban nagyarányu komposzt telepem csak nekem volt, ennek műszaki irányítására engem rendeltek ki. Kedvvel és ambícióval eredményesen végzem munkámat, eddig több mint 500 vaggo[n] fekszik érlelés alatt. Ez a telep a leg lukrati[v]abb vállalata a Szerve[s]trágya vállalatnak. Mázsánkint 14 ftos árban már 200 vaggon el is van adva. Ez az anyag az ist[á]llótrágya és műtrágya közt áll, s mg az istállótrágy[á]ból legalább 200 mázsa kell egy holdra, addig ebből az anyagból 30 q. mázsa kitűnő eredményeket biztosít. Harminc évig termeltem közel évi ezer vaggon komposztot. Az első hónapban 1650 frt. fizetést kaptam. A másodikban 1350-et most a nyolcadik hónapban csak 1250-et amelyből levonták a békekölcsönt és maradt 1137 forint. Miniszter elvtárs! Én tudom a dolgomat, szorgalommal és egy nap késedelem nélkül teljesítem kötelességemet e ezt a méltatlanságot nem érdemlem. Ehhez kérem segítő kezét.

A telep a pesterzsébeti Határ uton a Kénsav-gyár mögött fekszik. Nem panaszolom hogy ötszöri átszállással kilométernyi gyaloglással juthatok munkahelyemre, hogy egésznap ömlő klórgázban, erjedő trágya bűzben kell dolgom végezni, ahol csak nehány négyzetméternyi szerszám bódé az öltöző, a munkás mosdó, az étkező. De hogy nekem a létminimumot képező fizetésemet mindig lejjeb faragják, talán olyanok akiknek sejtelmük sincs szakértői munkám fontosságáról azt panasz nélkül nem türhetem!

Egész életemen át a demokráciáért dolgoztam, merem csatolni tevékenységem főbb munkáit, gerincességemmel ebben a vállalatban is nagy veszteségtől óvtam meg az intézményt, de ez csak nem ok arra, hogy éhen halásra juttassanak 70 éves koromra.

Első munkámat évi 343 millió forintra értékelte évenkint az F. m. [Földművelésügyi Minisztérium]. Adják meg a régi fizetésemet és megmutatom, hogy ebből az üzemből is sok száz millióval tudom előre vinni a demokráciát.

Kérem Miniszter elvtársat nyújtsa ki felém ismét segítő kezét.

[eltérő géppel:]

Személyemről és munkásságomról az alábbiakban adok tömör leírást:

Apám orvos volt, anyám paraszti származásu. Tanitva és tanulva végeztem el tanulmányaimat és tanári oklevelet szereztem.

1917. Fordítottam magyarra Jean Lorrain egyik munkáját, mely a magyar könyvpiacon megjelent és közel 10.000 példányban fogyott el. A mű abban az időben szokatlan formában ostorozza a kapitalista rendszert, a kizsákmányolókat, munka nélkül élőket, maró gúnnyal ostorozza a kapitalista társadalmi osztályt. A műnek a címe magyarul "Hélie a szobapincér.

1919. A szocializált Nemzeti Lovarda a legtipikusabb arisztokrata fészekben én állítottam fel a proletár lovasiskolát és vezettem az első kommunizmus végéig. Jutalmul közel egy évig a gyűjtőfogházat kaptam. Soha nem fordultam a Párthoz semmiért.

1920-ban a Tud.Akadémia közgazdasági szakosztálya azt a körkérdést intézte a hozzáértőkhöz, "Miből fizet Magyarország 50 milliárd Államadósságot?" közel ezer műből az enyémet emelték ki. Már ekkor rendszeresen feldolgoztam a magyar talajerő feljavítását tőzegesfekállal, mert már akkor nem volt elég istállótrágyánk és műtrágyánk sem. E munkához igénybe kívántam venni 6 millió paraszt segítségét, kik a gazdasági év folyamán közel száz napig nem végeznek produktív munkát.

1920. Egy másik munkám ért el jelentős eredményt. Az olasz kormány a Fővárostól meg akarta venni az egész Cséry szeméthegységet A Főváros Zsigmond Elek tanárt kérdezte meg, ki az eladást javasolta. Én kimerítő munkát készítettem, amelyben kimutattam a Cséri-telep közel 20%-nyi szervesanyagát, az istállótrágyát meghaladó nitrogén, foszfor és káli tartalmát és sikerült az eladást megakadályoznom. Megértem, hogy az általam, illetőleg kezdeményezésemre létesült Szervestrágya N.V. a mint egy 3 millió köbméternyi szeméttelepből, évi cca 3.000 waggonnyi lerostált komposztot használ fel.

1921. Munkásságomra felfigyelt a Magyar Városok gazdasági központja, meghívott szakosztály vezetőnek és reám bízta 52 város fekál-ügyeinek országos rendezését, annak előkészítését. Minden várost beutaztam, tanulmányoztam a lehetőségeket, tárgyaltam az államszervekkel a kérdés országos rendezéséről, kidolgoztam és az államhatóságnak átnyújtottam a rendszeres országos tőzegfekál kérdést.

Tatabányán, majd a saját rajzaim szerint épített Felsőgallán én hívtam életre a gépesített nagy üzemű tőzegesfekál feldolgozó telepeket, ahol Seltenhoffer-féle V[á]kum kocsikkal pillanatok alatt és absolut hygénikusan emeltük ki és dolgoztuk fel szakszerűen tőzeggel a fekáliát. Eljárásomat helyszínen megtekintette

, , amerikai, német, holland, stb. társaságok, tisztiorvosi kurzusok.

Baloldali magatartásom miatt nem számíthattam, hogy bármely helyen alkalmazást nyerjek.

1924-ben alapítottam Kőbányán az ország első és egyedüli szervestrágya üzemét, majd ugyanitt 10.000 négyzetes gombatermelést folytattam. Ezt az üzememet 1944. április 5-én, mert 28 méter mély pincehelységben volt a H.M. [Honvédelmi Minisztérium] utján óvóhelyeknek és üzemeknek vette igénybe a Főváros, a Fegyvergyár, a Máv Műhely, Gummigyár, Phillips-Páncélgyár, Hubert és Sigmund, a rendőrség és a mezei légvédelmi katonaság. Milliókra menő kárt okoztak, de soha egy fillér kárpótlást nem fizettek.

1948. 

felhívta az ország lakosságát, hogy adja munkája és tudása legjavát a 3 éves tervhez. Az ekkor írt munkámat a közgazdasági tanács azzal az utasítással küldte át a Földmívelésügyi Minisztériumhoz, hogy azt sürgősen kiértékelje és a gyakorlati megvalósításra sürgősen tegyen előterjesztést. A kiértékelést a F.M. évente visszatérően 343 millió Forint értékűnek állapította meg, előterjesztésem megvalósítását helyesli, annak szakszerűségét megállapítja. A gyakorlati megvalósításra a miniszter engem hívott meg és hivatalos hatóságokkal karöltve megalkottuk a Szervestrágyagyűjtő N.V., amely immáron 3-ik esztendeje működik és több, mint 100 ezer waggon istállótrágya értéket érő szervestrágyát adott a magyar földnek feldolgozván a megadott anyagi keretek között tőzeggel az emberi fekáliát.

1949. évben az F.M. 140 millió q. szervestrágya hiányt mutatott ki. Az 5 éves tervhez csatlakozóan ekkor írtam meg "A csurgalék" című munkámat, amelynek lényege, hogy ne engedjünk elveszni egy csepp istállótrágyalét, hugy anyagot. Ma országos átlagban az a helyzet, hogy az istállózott állat által elfogyasztott takarmány, megivott víz, alomszalma sulyát összeadom, levonom az állattest szaporodási sulyát, akkor azt látjuk, hogy 1/3 suly hiányzik. Ez az a rész, amely menthetetlenül elcsurog, elvész, s ez az az anyag, amelyet meg kell mentenünk, mert háromszor értékesebb, mint a szilárd állati trágya. Javaslatomat a F.M. gazdasági szaktanácsa elfogadta, kiértékelése meghaladja az évi 300 millió forintot.

1950. Megírtam "Magyarország rétjeinek és legelőinek szakaszos felújítása, rendszeres talajjavítása" című értekezésemet, melynek rövid tartalma, hogy hogyan emeljük 1.6 millió holdnyi legelőnk és 1.109.000 hold rétünk széna és fűtermését a mainak többszörösére, hogy tudjunk kétszer annyi tejet, vajat, húst, fajállatot termelni és hogy mentsünk meg több mint 1 millió leromlott állat, 1 millió q-t meghaladó husát.

1951. Feldolgoztam a nagy Orosz Szovjet Ural hegységen inneni 175 milliónyi lakosságából 100 millió ember után a tőzegesfekál termelést, amely évente visszatérően másfél milliárd q. istállótrágya értéket ad a Szovjet földnek.

1948. december 8-ka óta a vállalat szervezési munkáival, majd a vállalat megalakulása után ugyancsak a vállalatnál évente több mint 10.000 waggon tőzeg nedvességi fokának és szívóképességének laboratoriumi megállapítása, szakkérdésekben irányító tanácsadás, szervestrágya kérdésekben szakvélemény adás, a vállalat tőzegvizsgálóinak oktatása és ellenőrzése hivatali működésem.

1952. december havában hivatalomat a 6-ik emeletre helyezték. Mivel a lift kevesebbszer járt a 6 emeletnyi lépcsőt majdnem naponta kellett megtennem. 1951. januárjában, majd március 6-án összeestem és súlyos szívbajjal betegállományba, majd kórházba kerültem.

[más betűvel]:

1952 március havában kezdtem meg a komposztálást s mind a mai napig ez a munkaterem.

[aláírás: P. József
tanár]

MOL - XIX-A-16-e 1. d. (Magyar Országis Levéltár - Országos Tervhivatal - Vas Zoltán iratai. 1. doboz. Beadvány. Gépirat betűhív átirata. Megszólítás mellett ismeretlen kéz: Nem fogl. vele.)