Bevezető 

A harmadik, 1958-1961-ben zajlott kollektivizálási hullám megítélésére vonatkozóan - többek között a kádári kormányzatnak is köszönhetően - a korábbi téeszesítésekhez viszonyítva eltérő vélekedés él nagyrészt a köztudatban ma is. Eszerint a szóbeli meggyőzésre, a felajánlott pozitívumok és negatív hozadékok közötti választásra, illetve a józan belátásra helyeződött a hangsúly. S ha volt is fizikai nyomásgyakorlás, annak mértéke elenyészőnek tekinthető a korábbi hullámok során alkalmazotthoz képest. Egy másik nézőpont szerint azonban az ígéretek és fenyegetések, vagyis a mérlegelés tárgyául felkínált lehetőségek mellett komoly mértékben fordultak elő fizikai

is. Az események emlékezettörténete (naplók, levelek, feljegyzések, visszaemlékezések, interjúk stb.) szintén azt bizonyítja, hogy a belépési nyilatkozatok hitelesítésének érdekében a kényszerhatások igen sok változata jelent meg, s azok sorából nem hiányzott a tettlegesség sem. A módszereket tekintve „egyenlőségjel tehető" mindhárom téesz-szervezési hullám közé, az első kettőhöz viszonyítva azonban a harmadiknál egy idő után jelentős eltérések mutatkoztak.

A változást a mezőgazdaság országos szintű vezetésében bekövetkezett politikai változás hozta magával. A szovjet kolhozmodell hívének számító Dögei Imre földművelésügyi miniszter és helyettesei által képviselt véleményt 1960-ban a Fehér Lajos vezette, az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő Mezőgazdasági Osztályé váltotta fel; Dögei helyére Losonczi Pál került. Fehérék elképzelésének megvalósulása folytán könnyebbé vált a termelőszövetkezetek vezetőinek kiválasztása, (a korábbiakhoz képest a vezetők gyakran a közösségek számára is elfogadhatóbbak voltak, például volt nagygazdák is azzá válhattak), a téeszek irányítása, a munkaszervezet kialakítása, illetve fkedvezőbb feltételeket állapítottak meg a háztáji gazdaságokra és a téeszben dolgozók javadalmazására

.

A szövetkezetekbe való belépésre agitátorok végezték a „buzdítást". Az eléggé vegyes összetételű agitátorcsapatok - volt köztük munkás, téesztag, értelmiségi, illetve helybéli és más településről származó egyaránt - megszállták a falut, akár több százan is elmentek egy településre, majd több agitátor meglátogatta vagy berendelte a tanácshoz a kiszemelt gazdát, akit szép szóval, ígérettel, fenyegetéssel próbáltak a téeszbe történő belépésre rávenni. Ha mindez nem volt elég, tettlegességgel is győzködték a gazdát a belépési nyilatkozat aláírásának szükségességéről. Az agitátorok - a korábbi gyakorlattal ellentétben - a közösségnek például szolgáló gazdákat kiemelten igyekeztek rávenni a

. A megváltozott „taktika" hasznát tükrözi a termelőszövetkezetek szervezésének utolsó hullámára is kiterjedő Varsány községben végzett faluközösség-vizsgálat is. A kutatás szerint „az agitációt a falu társadalmi struktúrája erővonalai mentén haladva fejtették ki", tehát a belépésre buzdítás/rábírás elsősorban a vagyonnal rendelkező gazdák, vagyis a korábbi kulákok között zajlott. Majd amikor egy ilyen gazda belépett, a vele kapcsolatban lévő kevésbé módos gazdák - akikkel munka és társadalmi kapcsolat is összekötötte az immár téesztag gazdát -, .

A kollektivizálás következtében az 1958-ban alig 170 ezres téesztagság 1962-re 1,2 milliósra duzzadt, a magángazdálkodók több mint 1,6 milliós tábora pedig 145 ezresre apadt; ez szám a későbbiekben tovább csökkent. Az események miatt felgyorsult a foglalkozási szerkezetváltás, a társadalmi mobilitás, valamint vele együtt az ingázás és a migráció. Az agrártársadalom jelentős része az erőltetett iparosítás következtében a gyárakban fellépő munkaerő-igényt kihasználva az iparban keresett inkább munkát, ami életformaváltást követelt meg. Az elvándorlás egyik fontos, ha nem a legfontosabb oka a mezőgazdaságból származó jövedelem eléggé kiszámíthatatlan mivoltából fakadt, így az egzisztenciálisan megrendült családoknak új, kiszámíthatóbb bevétel után kellett nézniük. Jellemző volt az is, hogy a téeszek a családi stratégiák miatt jelentős munkaerő-hiánnyal küzdöttek, ugyanis főként a munkaképes férfiak hagyták el a mezőgazdaságot, s az asszonyok, valamint a nyugdíj reményében az időskorúak vagy a betegbiztosítási díjra betegségük miatt rászorulók/igényt tartók léptek be a termelőszövetkezetbe. A háztáji kimérése miatt is belépésre szánták el magukat többen a falvakban maradók

. A téeszesítés egyik velejárója volt az is, hogy megnőtt a korábban magángazdálkodással foglalkozó családok esetében a „mellékállások" száma, ami gyakorta az azokban dolgozók munkaerejének kizsigerelését eredményezte. Mindezekhez társult, hogy nagyon sokan az egyéni gazdálkodói státushoz képest presztízsveszteségként élték meg a téeszben, s a gyárban végzett alkalmazotti munkát.

A mezőgazdasági szektorban lezajlott események következtében történeti és a társadalmat leíró statisztikai értelemben is eltűnt a parasztság (a falvak, sőt a családok addigi struktúrája is megbomlott), és vele együtt veszett sok minden, amit ez a társadalmi réteg addig tudásban, ismeretanyagban, értékben, munkaszervezésben

.

Ha a mezőgazdasággal foglalkozók társadalmának átszervezésével járó következmények értékelésére, összegezésére teszek kísérletet, akkor az események súlyánál fogva, úgy vélem, a magyar parasztsággal történtek egyfajta traumának is megfeleltethetők. Természetesen nem állítom azt, hogy minden változás traumával jár, de megkérdőjelezhetetlen, hogy a korábbiak helyébe lépő új jelenségek gyakran okoznak kisebb-nagyobb megrázkódtatást, s a téeszek kialakulása/kialakítása nem csekély változással járt.

Az egyik legbeszédesebb, legszínesebb forrástípus a téeszesítés okozta egyéni sérelmek megismerésére a panasz. A mezőgazdaságot felügyelő és irányító Földművelésügyi Minisztérium Bejelentések Irodája néven működtetett panaszirodát. 1960-ban összesen 167 panaszbeadvány található a panasziroda anyagában, az ügyszám azonban nem ennyi panaszost jelent, hanem jóval többet. Több esetben egy beadvány keretein belül igen nagy számban fordultak panaszosok sérelmük kivizsgálása végett a panaszirodához, egy alkalommal például egy téesz teljes tagsága tett bejelentést. A beadványok sorában a téesztagok sérelmei mellett megjelennek az egyéni gazdák panaszai is, hiszen az általuk felvetett problémákat szintúgy a téeszesítés okozta.

Miután egy beadvány megérkezett a Bejelentések Irodájához, az összefoglalta a panaszt, s továbbította azt az illetékes hivatalnak kivizsgálásra. A vizsgálat lefolytatásában, majd a döntéshozatalban első fokon a járási vagy városi tanács vb mezőgazdasági osztálya volt illetékes. Amennyiben a döntéssel elégedetlen volt a panaszos, beadványa másodfokon a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályához került, ezután már nem fordulhattak a bejelentők újabb

. A hatóság a döntést általában egy a helyszínen végzett vizsgálatra alapozta - a vizsgálatról gyakorta jegyzőkönyv is fennmaradt, ami többnyire értékes adalékokkal szolgál a bejelentésen túl is az ügyről, nem ritkán a panaszos(ok)ról is. A jegyzőkönyv felvételét az ügyben meghozott határozat követte, melyet a járási vagy városi, illetve megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya - más-más formában - mind a panaszosnak, mind pedig a Bejelentések Irodájának megküldött. A megszületett döntések ellen többen tiltakoztak ugyan az érintettek közül, még a másodfokú határozat ellen is, ezek azonban már nem voltak hatással az ügy kimenetelére.

Az ügyek sokfélesége miatt csupán néhány főbb tendenciára és a mögöttes jelenségekre hívnám fel a figyelmet. A legnagyobb számban azok a panaszok jelennek meg, amelyek a háztáji földdel függenek össze. A leggyakoribb ezeknél az, hogy az adott téesztag nem kapott háztáji földet, de megjelennek olyan ügyek is, amikor nem a bevitt földből, hanem másikból mérték ki a háztájit, illetve megvonták a háztáji föld használatának jogát. Nagy számban fordul elő a téeszből történő kizárás miatti panasz is. Az ilyen típusú ügyekben a kizárás betegség (ezek rendeződnek oly módon, hogy a panaszos öregségi nyugdíjat kap), rossz munkavégzés, nem megfelelőnek minősített viselkedés (részegeskedés, a téesz és a nagyüzemi gazdálkodás szidalmazása, a téesz eszközeinek nem megfelelő kezelése) miatt történt. A korábbi időkhöz hasonlóan a munkaegység-elszámolás most sem működött tökéletesen, ennek tulajdonítható, hogy ez a panasz két ízben önállóan, másik két alkalommal pedig valamilyen más panasszal kiegészülve fordul elő. Gyakoribb ügytípusnak mondható a kilépési szándék is, melyet szintén több bejelentő jelzett.

Az egyéni gazdák által benyújtott panaszok mintegy negyede a téesztáblába került föld helyett kapott csereingatlannal függ össze, zömmel az ingatlan minőségét, a lakhelytől való távolság nagyságát kifogásolták. A következő három nagy ügycsoport egyike a közös háztartásban élők beviteli kötelezettségét vitató panaszok. Egy másik csoportot a termés betakarításának tiltása a téesz részéről, illetve a téesz részéről történt betakarítás utólagos sérelmezése miatti panaszok alkotnak. A harmadik ügytípust pedig a kártalanítási összeg nagysága, illetve annak elmaradása miatti panaszok képezik. Érdemes megvizsgálni, mi állt a közös háztartásban élésből fakadó beviteli kötelezettség hátterében. A törvényalkotók számolva az esetleges bonyodalmakkal, megalkották az 1959. évi 7. számú törvényerejű rendeletet, mely a mezőgazdasági termelőszövetkezetről és a termelőszövetkezeti csoportról rendelkezik. A rendelet 20. §-a a földbevitelről rendelkezik, 1. bekezdése

„A tag köteles a saját, valamint a vele közös háztartásban élő családtagok tulajdonában, haszonélvezetében, haszonbérletében vagy bármilyen más törvényes jogcím alapján használatában levő összes földet - ideértve a legelő- és erdőilletőséget is - a termelőszövetkezet közös használatába adni, kivéve a törvényesen visszatartható háztáji földet." Tehát egy több generációból álló család, amely egy házban, de külön háztartásokban élt, hiába taktikázott úgy, hogy ingatlanát széttagolta, azok tulajdonjogát különböző nevekre íratta, majd egyvalaki közülük földjével együtt belépett a téeszbe. A rendelet szerint ugyanis ez esetben is mindegyik földtulajdonosnak - hiába élt állítása szerint külön háztartásban - kötelező volt bevinni a téeszbe földjét, állatállományát vagy gazdasági . Nagyobb ügytípus még a téesz által használt föld után járó haszonbér ki nem fizetése miatt tett panasz, a földrendezés méltánytalansága panasz is. Ezek általában abból adódtak, hogy a téesz táblájába került földekért jóval kisebb értékű csereingatlant adtak.

A közölt források 1960-1961-ből ezekre a panaszokra kínálnak néhány példát.

Az idézett forrásrészleteket, a központozást is meghagyva, az eredeti helyesírás szerint közlöm.

Források

 

1.

I. G. szabadszállási gazda panasza termelőszövetkezeti szervezés miatt

  

Tárgy: I. G. /Szabadszállás, Bács m./

tsz szervezéssel kapcsolatos panasza

 

Határidő: 1961. I. 15.

Megyei Tanács VB

Mezőgazdasági Osztály Vezetőjének

Kecskemét.

 

Fentnevezett a Bejelentések Irodájához intézett beadványában előadta, hogy 1960. december 23-ára behívatták a szabadszállási tanácshoz adóügyének tisztázására. Utána egy másik helyiségben felhívták a tsz-be való belépésre, majd amikor ezt megtagadta, gorombán bántak vele. Előadja, hogy 80 éves, beteges ember.

A kérelmet panaszt az 1013/1959/IV. 8./Korm. határozat alapján kivizsgálás és illetékes intézkedés végett csatoltan megküldöm.

Tett intézkedéséről a panaszost és a beadvány visszaküldésével a Bejelentések Irodáját a fenti határidőre értesítse.

 

XII, 28. K-né

Bejelentések Irodájának

vezetője

 

***

 

I. G.

Szabadszállás

 

[...]

 

A Bejelentések Irodájához intézett panaszára értesítem, hogy azt kivizsgálás és illetékes intézkedés végett a bácsmegyei tanács vb. mezőgazdasági osztály vezetőjének küldtem meg, akitől értesítést fog kapni. Ez ügyben a továbbiakban oda szíveskedjék fordulni.

 

Bejelentések Irodájának

vezetője

[aláírás]

XII. 28.

 

***

 

Dunavecsei Járási Tanács Végrehajtóbizottsága

Járási Tanács VB. Mezőgazdasági Osztálya Dunavecse.

4836/1961.                                                                Tárgy: I. G. szabadszállási

Előadó: P. J.                                                              lakos panasza

Hiv.szám: Ko-53/1960.

Földművelésügyi Minisztérium

Bejelentések Irodája

Budapest

I. G. Szabadszállás [...] szám alatti lakos 1960. XII. 23-án a Földmüvelésügyi Minisztériumhoz panasszal élt, hogy az átszervezés folyamán őt bántalmazták. Nevezett panaszost meghallgattam és előadta, hogy az átszervezés során, mivel a lakására kimenő népnevelőknek nem irta alá a tsz. belépési nyilatkozatot, beidézték a tanácsházára adó ügyben, majd onnan átmentek egy másik irodahelységbe, ahol ismét a belépési nyilatkozat aláirását kérték. Az ott lévő személyt megnevezni nem tudta, mivel azt nem ismeri.

A panaszos ismét nem irta alá a belépési nyilatkozatot és kiment a folyosóra azzal a szándékkal, hogy haza megy. Az ajtónál utolérték és vissza akarták hivni. Ő nem akart vissza menni és ebből eredően dulakodás támadt, minek következtében a panaszos elesett.

A panaszttevő kijelentette, hogy nem ugy lökték el, hanem kicsuszott a lába, és ezért esett el. Majd két másik személy a bejáratig kisegitették, ahonnan egyedül ment haza.

A panaszttevő a személyek nevét megemliteni nem tudja, mivel őket nem ismeri.

 

A tanácsházán szerzett tájékozódás szerint - mivel több személy volt ott népnevelő munkára vidékről - nem tudják, hogy kik voltak a panaszossal az irodában, amikor az eset történt. Az esetről csak annyit tudnak, hogy a panaszos jajjgatására - aki a földön volt - mentek ki a folyosóra. A panaszost a tanácsdolgozók segitették fel, akik a történtekről semmit sem tudnak.

 

I. G. panaszttevő kérése az, hogy a panasz megtétele miatt őt bántalmazás ne érje. Megnyugtattam a panaszttevőt, hogy a panasz megtétele miatt semmi néven nevezendő bántódás őt nem éri és nem is érheti.

 

Mivel a panaszos neveket emliteni nem tud, igy érdemben intézkedni nem tudtam.

 

Dunavecse, 1961. február 9.

 

[aláírás]

Romvári Henrik

osztályvezető

 

Jelzet: MNL OL XIX-K-1-o, Ko-53/1960. 48. d.

2.

D. J. jászberényi lakos panasza a helyi Tsz ellen

  

D. J. panasza

Ha-12/1960                                        Bejelentések Irodája

 

Járási Tanács VB.

Mezőgazdasági Oszt. Vezetőjének

 

Jászberény

0. VII.29.

 

Tárgyban nevezett Jászberény, [...] sz. lakos személyesen a következőket adta elő:

A jászberényi „November 7" tsz tagja. A tsz f. évi VII.20-án kelt levelében azt hozta tudomására, hogy amennyiben tsz közös munkájában nem vesz részt, háztáji földjét megvonják és őt pedig munkaereje igénybevétele végett illetékes hatóságnak adják át.

Felmutatta a jászberényi Tüdögondozó Intézet 1960. VII. 12-i igazolását arról, hogy gyógykezelés alatt áll, és munkaképtelen beteg.

A panaszt az 1013/1959. /IV.8./ Korm. határozat alapján kivizsgálás végett megküldöm. Ezzel kapcsolatban felhivom Osztályvezető Elvtárs figyelmét a 19/1959. /VII.12./ FM rendeletre, amely kimondja, hogy a háztáji földhasználat a tagot a tagság fennállása alatt állandóan megilleti, és azt tőle idős kor, vagy betegsége miatt megvonni nem lehet.

Tett intézkedése eredményéről panasztevőt és a Bejelentések Irodáját 1960. VIII. 15-ig értesítse.

/J. S-né/

Major Ernő s.k.

a Bejelentések Irodájának

vezetője

 

***

 

Városi tanács V.B. Mezőgazdasági Osztálya

Jászberény, Lehel Vezér-tér 18. Telefon 18.

Előadó: V./Bné

 

8207/1960                                                                                         Tárgy: D. J. panasza.

 

D. J.

Jászberény.

[...] sz.

 

Kedves Panasztevő!

A panaszát megvizsgálva, megállapitást nyert, hogy Ön 1959 év február hó 25-én lépett be a jászberényi Jóreménység Termelőszövetkezetbe, és 1959 őszén egyesült a jászberényi Augusztus 20 Tsz.-el, és 1960. II. hó 10-én pedig a két szövetkezet egyesült és ekkor lett November 7 Termelőszövetkezet. Azonban a fent irt szövetkezetek valamennyi 1959. október 1-én kezdte meg a közös tevékenységet és a közös tevékenység megkezdésével egyidőben a tagok az állatállományt és a gazdasági felszereléseket bevitték a közösbe. Azonban Kedves Panasztevő Ön a leltárban felvett állatállományt 2 lóvat 1 kocsit, 1 ekét, 1 vasboronát, egy szőlőzuzót és szőlőprést és a boroshordókat, ami leltárba van, még a mai napig sem vitte be a közösbe és ezt a szövetkezet tagsága elitéli, mivel a közös tevékenységben még csak meg sem kisérelte, hogy segitsen, azonban a meglévő 2 lovával, és kocsijával állandóan utban van és dolgozik is velük. A tavaszon igéretet tett arra, hogy majd dolgozik. A brigádvezető azért mérte ki neki a lakásánál a háztájinak szánt földet, azonban az 1959.évi 7.sz.tvr. 24. §.-a /1/ bekezdés a/ pontja kimondja, hogy az összes igás és haszonállatokat, főbb gazdasági eszközöket, kivéve a 29 §-szerint háztáji gazdaságban, tartható vagyontárgyakat.

 

Kedves Panasztevő!

 

A kivizsgálás szerint azt tudjuk javasolni, hogy minél előbb vegye fel a kapcsolatot a tsz. vezetőségével, és a taghoz méltó kötelezettségeit teljesitse és akkor a tsz. vezetősége is tudja a kötelességét és ugy segitik a szövetkezeti tagot, mint a családhoz tartozó tagot.

 

Jászberény, 1960. augusztus 13.

 

[aláírás]

 

/:Varga Lajos

osztályvezető

 

Ko-53/1960

 

Jelzet: MNL OL XIX-K-1-o, Ha-12/1960. 48. d.

3.

G. L., alsónyéki lakos (Pörböly kültelek) bejelentése munkaviszonyának megszüntetéséről a helyi Tsz-nél

 

Földművelésügyi Minisztérium,

Budapest.

Alulirott, G. L., Alsónyék, Pörböly [...] lakos tisztelettel bejelentem, hogy az alsónyéki „Dózsa Népe" termelőszövetkezetből egy évvel ezelőtt szóbeli felmondás utján kiléptem és munkaviszonyomat megszüntettem.

Felmondásomat és kilépésemet irásban a Földművelésügyi Minisztérium előtt is megismétlem.

Kötelességemnek tartom, hogy jelen bejelentésemet megindokoljam.

1959 év tavaszán a „Dózsa Népe" termelőszövetkezet részére, mint az alsónyéki gazdák zöme, én is aláirtam a belépési nyilatkozatot, félelemből és a zaklatások elkerülése végett. Fél évet dolgoztam a termelőszövetkezetben, de tovább nem birtam ki. - Tavaly 35 forintos munkaegységet igértek és 20 forintos lett, az idén is annyit igértek és még ennyi sem lesz. Egész éven át bizonytalanságban lenni és igéretekből élni nem tudok. Nem volt adósságom sohasem és nem maradhattam olyan munkahelyen, ahol ily csekély bérezés mellett egész életemre adósságot varnak a nyakamba.

Olyan munkahelyen dolgozni, ahol megélhetésemet biztositani nem tudom, oda kényszerrel visszatartásra jogalap nincsen. Államrendünk nem alkotott középkori törvényeket. Werbőczi törvényei már nem kötik a földhöz jobbágyait, ha nem tudja abból kenyerét megkeresni.

A „Munka törvénykönyve" az ország minden dolgozójára nézve egyformán törvény. - A Mt. 30 §-a 1 szakaszának f. pontja biztosítja számomra, hogy felmondhatom munkaviszonyomat, továbbá végső esetben a Mt 36 §-a 1 szakasza önkényes kilépésre is módot ad.

Mivel mindkét § alapján egy évvel ezelőtt munkaviszonyomat felbontottam, kérem szives tudomásulvételét annak, hogy az alsónyéki „Dózsa Népe" termelőszövetkezetnek nem vagyok tagja. - Személyemre nézve szabad ember vagyok, munkaviszonyban nem állok sehol. Egyénileg dolgozok és adózok egy év óta ismét és az is kívánok maradni. Ezt sem az alkotmányunk, sem a törvény nem tiltja.

Beadtam az alsónyéki „Dózsa Népe" termelőszövetkezetnek 11 hold fölet, 4 lovat, 3 tehenet. A napokban minden jogalapot nélkülöző eljárással egyéni gazdaként vett két lovamat elvették, holott azokra az egész évi lóadót kifizettem, előttem ismeretlen fuvaradót; valamint minden adómat teljes egészében kifizettem. - A földeket tudom, hogy három év letelte előtt nem kaphatom vissza, de személyemre nézve egy évvel ezelőtt Önökkel, azaz a „Dózsa Népe" termelőszövetkezettel munkaviszonyomat megszüntettem.

A élet, a megélhetésem vitt erre a lépésre. Munkaviszonyom megszüntetését és felmondását az alsónyéki „Dózsa Népe" termelőszövetkezethez a szekszárdi Megyei Tanácshoz is elküldtem.

Kérem az alsónyéki „Dózsa Népe" termelőszövetkezetből való kilépésem szives tudomásulvételét és elismerését.

 

Alsónyék, 1960. november hó 8-án

Tisztelettel:

G. L.

  

***

  

B-10/1960

 

G. L.

 

60. XI. 14.                                         Alsónyék

Pörbőly kültelek

 

Megkaptam levelét, melyben tsz tagságának megszüntetésével kapcsolatban a Munkatörvénykönyv rendelkezéseire hivatkozik. Ezzel kapcsolatban közlöm, hogy a termelőszövetkezeti tagok tagsági viszonyának megszüntetésére az 1959. évi 7. sz. tvr. és az ennek végrehajtására kiadott 19/1959. /VII.12./ FM rendelet az irányadó. A hivatkozott rendeletek szerint a belépéstől számított 3 éven belül a tsz-ből kilépni nem lehet. A 3 év letelte után pedig kilépési szándékát a gazdasági év lezárta előtt 6 hónappal irásban kell beadnia a tsz vezetőségének, mely azt a közgyűlés elé terjeszti.

 

[aláírás]

/T. Á./                                                                                                         Major Ernő s.k.

a Bejelentések Irodájának

vezetője

Jelzet: MNL OL XIX-K-1-o, B-10/1960. 48. d.