Bevezetés

A szovjet vezetés az 1970-es évek hidegháborús enyhülését kihasználva a tudományos-műszaki hírszerzése átszervezésével is igyekezett utolérni a Nyugatot. A szovjet Minisztertanácshoz tartozó Katonai Ipari Bizottság[1] által megszabott hírigényeket az Állambiztonsági Bizottság (KGB) és a Felderítő Főcsoportfőnökség (GRU) hírszerzői szolgálták ki. Kiváltképp érdekelték őket a különböző fegyverrendszerek, katonai felszerelések és űrkutatási eszközök,[2] továbbá figyelmet fordítottak az ezek működtetéséhez szervesen kapcsolódó számítógépek, például a Ряд, azaz Rjad[3] névre keresztelt szovjet komputerprogram alapjául szolgáló IBM System/370-es nagyszámítógép-sorozat technikai dokumentációjának beszerzésére is.[4] A Rjad magyarországi elnevezése Egységes Számítógéprendszer (ESzR) volt. 1971 és 1975 között a program első fázisában a székesfehérvári Videoton gyárban zajlott a francia Mitra 15, majd a jóval fejlettebb Mitra 225 licence alapján az R10-es számítógép fejlesztése és gyártása.[5] Egy 1973-as CIA-jelentés szerint Magyarország és kelet-európai szomszédjai hevesen tiltakoztak a szovjetek által irányított programban való részvétel ellen, mivel addigi fejlesz téseik saját igényeiknek megfelelő, nyugati licenceken alapultak, amelyekkel a Rjad nem volt kompatibilis. A CIA tudta, hogy a Videotonban gyártották az általuk ES-1010 néven ismert R10-et, amelyet a Rjad-program leggyengébb teljesítményű példányának tartottak.[6] Ennek ellenére az amerikai légierőhöz tartozó Foreign Technology Division [Külföldi Technológia Osztály] illetékese négy évvel később még érdemesnek találta angolra lefordítani egy, az R10-esről szóló, az NDK-ban megjelent és a Videoton megbízottja által írt tanulmányt.[7]

Az ESzR-vízió végül nem vált be: a KGST-tagállamközi együttműködés helyett lényegében szovjet és bolgár fejlesztésű komputerekből állt össze a géppark, és mivel nem sikerült lépést tartani a nyugati mérnökökkel, leginkább az 1970-es években épített számítógépeket alkalmazták az 1980-as években is, érdemi fejlődés és a velejáró hálózatépítés nélkül. Utóbbira irányuló kísérlet azért akadt néhány, például a MÁV egyik telepén az 1980-as évek közepéig működő kétgépes R34-rendszer által alkotott helyi hálózat,[8] vagy az 1984-ben a szegedi József Attila Tudományegyetemnek az 1970-es évek második felében gyártott keletnémet R55-öse és az MTA Irodalomtudományi Intézetének Commodore C64-ese között létrejött távoli hálózati összeköttetés.[9]

 

[2]
Az UVATERV számítóközpontja bolgár gyártású R20-as számítógépekkel (1977).
Forrás: Fortepan/UVATRERV

 

A Mikroelektronikai Vállalat

A magyar mikroelektronika-ipar az 1980-as évek elejére tehát már nemcsak a Nyugattal, hanem a többi szocialista országgal szemben is lemaradásba került, az elektronikai eszközök használatának elterjedtsége pedig a világátlag alatt volt.[10] A pártvezetés a problémát a 3424/1981-es minisztertanácsi határozatban életre hívott Elektronikai alkatrészek és részegységek Központi Fejlesztési Programjával (EKFP) kívánta megoldani, amelynek ambiciózus céljaiként a számítástechnikai berendezések gyártásához szükséges alkatrészek hazai előállítása, a „tőkés alkatrész-import” csökkentése, valamint a „szocialista munkamegosztásba való fokozott bekapcsolódás” lettek kijelölve, és ehhez a hazai integráltáramkör-gyártás felfuttatását tartották szükségesnek. Az 1981-es MT-határozat előírta, hogy egy évvel később kezdődjön meg „egy 120 ezer szelet/év kapacitással működő ún. [szilícium]szelettechnológiai[11] komplexum” felépítése, amelynek 1984-re már teljes gőzzel kellett ontania magából a szovjet licenc alapján készült integrált áramköröket. A Mikroelektronikai Vállalatot (MEV) a teljes tervezési és gyártási folyamatot irányító szervezetnek szánták.[12] A sikeres működéshez pénzre és szakemberekre volt szükség, és bár a szándék megvolt, előbbiből nem sikerült elegendőt biztosítani.

Az Állami Fejlesztési Bankon keresztül a MEV számára 1982-ben előirányzott hatalmas, 1,9 milliárd forintos[13] összegből a kezdeti beruházásokat követően a „tőkés gépbeszerzésre” jutott 765 millió forint sem volt elég az árfolyamváltozások és a külföldi eszközök drágulásának a fedezésére, ráadásul a valutahiány is éreztette hatását.[14] A finanszírozás mértékének köszönhetően az 1980 és 1984 között alapított mintegy 400 új állami cég[15] sorában is előkelő helyet elfoglaló MEV-nek emiatt úgy kellett szinte azonnal gazdaságosan működnie, hogy nem állt rendelkezésre az összes szükséges technológia. Ennek következtében eleinte csak kísérleti jelleggel készítettek félvezető eszközöket, az ígért fejlesztésekre számító magyarországi vállalati felhasználók csalódottsága pedig a külföldi alkatrészek drágulása okozta hiány helyett a MEV felé irányult. A fennmaradás érdekében az eredeti elképzelés szerinti integráltáramkör-gyártás mellett a vállalat kénytelen volt diverzifikálni és többek között méréstechnikai, gépipari termékeket fejleszteni és gyártani.[16]

Az anyagi problémák és technológiai hiányosságok mellett eleinte szintén gondot okozott a szakemberek összegyűjtése. A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága Gazdaságpolitikai Osztályának a budapesti Végrehajtó Bizottság számára készített 1984-es jelentésében[17] problémaként vetik fel, hogy a Távközlési Kutató Intézet (TKI) és a Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) szakértőit nem sikerült átcsábítani a MEV-hez.[18] Wollitzer György fejlesztési-műszaki igazgató[19] 1987-ben azonban már pont a MEV egyik legnagyobb előnyeként hozta fel azt, hogy hazánkban először sikerült egy helyre koncentrálni az ország félvezető-szakértőit.[20] Bár állításai elfogultak lehetnek,[21] a Híradástechnikai Ipari Kutatóintézet[22] (HIKI) és az Egyesült Izzó félvezetőrészlegének szakértőgárdájából megalakult MEV[23] 1987-re már valóban majdnem 4500 főt foglalkoztatott. Integrált áramkörök gyártása mellett ipari robotok fejlesztésén is dolgoztak a KGST 1985-ben elfogadott ambiciózus, egészen 2000-ig szóló gazdasági együttműködése, a Komplex Program automatizálási iránya, azaz az Interrobot Nemzetközi Tudományos-Termelési Egyesülés[24] keretein belül.[25]

Az 1981-es MT-határozatban megszabott évi 120 ezer tételes szilíciumszelet-gyártási kapacitást a Szovjetuniótól 1983-ban és 1985-ben vásárolt két gyártósorral sikerült elérni,[26] így az eddig felsorolt, főképp az alapítást követő egy-két évben tapasztalt problémák ellenére a MEV-ben végül sikeresen kezdtek el minőségi integrált áramköröket termelni, bár ezek komplexitása nem érte el az eredetileg megfogalmazott várakozásokat. Kisméretű, szórakoztató és ipari elektronikában használt tranzisztorok és integrált áramkörök sorozatgyártása mellett kísérleti jelleggel az 1975-ben a HIKI szakemberei által feltört Intel 8080-as és 8088-as processzorok másolatának kisvolumenű gyártásával is foglalkoztak.[27]

 

A tűzvész

A MEV 1982 és 1985 között évi 133,3 millióról 400 millióra tornázta fel nyereségét. A folyamatosan fejlődő nyugati eszközökkel szembeni inherens és leküzdhetetlen lemaradás, a hatalmas beruházás ellenére is elégtelen mennyiségű tőke, valamint a külföldi számítástechnikai cégek által élvezett állami kedvezmények hiánya[28] azonban már az 1986. május 26-i hírhedt tűzvész előtt is akadályozták az iparág fejlődését. A tűzesettel néhány komolyabb[29] és számtalan komolytalan, összeesküvés-elméletbe hajló írás foglalkozik, és a sajtóban is rengeteg cikk jelent meg az azóta eltelt majdnem negyven év során, de még mindig több nyitott kérdés vár a történettudomány válaszára, amelyhez a szükséges források rendelkezésre is állnak. A legfontosabb kérdés a tűz eredetének megállapítása: a korabeli titkolózás következtében szárnyra kapó pletykák és elméletek után a mai napig sincs konszenzus arról, hogy mi volt a kiváltó ok. Egy állambiztonsági forrás alapján úgy tűnik, hogy ebben az egy hónappal korábbi csernobili katasztrófa is közrejátszhatott,[30] így ezt a lehetőséget is érdemes megvizsgálni. Szintén visszatérő elem az eset interpretálása során a szándékosság gyanúja, valamely külföldi titkosszolgálat aktív intézkedése, illetve a biztosítási csalás is. Ezek közül csak a legutóbbi bizonyítható be.

Az MSZMP Központi Bizottsága Gazdaságpolitikai Osztályának a tűzeset napján, 1986. május 26-án készült jelentéséből kiderül, hogy a MEV Fóti út 56-os számon lévő telephelyén a tüzet 6.03-kor felfedező alkalmazottak egy perccel később értesítették a tűzoltóságot, amely 6.12-re már a helyszínre ért. A pár órával később szintén megérkező Kapolyi László ipari miniszter és Ladvánszky Károly belügyminiszter-helyettes vezetésével rögtön megkezdődtek a tárgyalások a termelés folytatása és a technológiai rekonstrukció lehetőségeiről.[31] Ezt hátráltatta, hogy az épületbe csak másnap, május 27-én délután tudtak behatolni a hatóságok, és már ekkor 1 milliárd forint fölötti kárértékről volt szó: az épület teljesen, a berendezéseknek pedig a 90%-a megsemmisült, a romok alá temetett, mérges gázokkal teli palackok kiásásához és megsemmisítéséhez a hadsereget is be kellett vonni.[32]

Az MSZMP Politikai Bizottsága a június 3-i soron következő ülésén foglalkozott az üggyel: Maróthy László, a Minisztertanács elnökhelyettese a Gazdaságpolitikai Osztály fent említett jelentése alapján adott szóbeli tájékoztatást, valamint az ügy kapcsán kitért a súlyos károkat okozó tűzesetek számának gyarapodására, és bejelentette, hogy ezzel a két kérdéssel a Minisztertanács következő, június 5-i ülésén foglalkoznak majd.[33] További információk híján a MEV leégését a PB ekkor nem tárgyalta tovább, de Kádár János főtitkár még egyszer kitért rá:

„Na most a propagandán gondolkodok ám. Mindig köll gondolni a propagandára is. Az előbb is eszembe jutott a tűzeset [a MEV-ről van szó] miatt, hogy hogy a jóistenbe tudták megállapítani egy óra alatt, hogy mennyi volt a kár? Hogy az első közleményben már írták, hogy egymilliárd forintos kár van. Ott. A másik, miért vesznek a kommünikébe olyan szót, hogy nem tudjuk egyelőre a tűz eredetét vizsgálni. Miért köll ezt mondani? Sokkal jobb a sablonos izé, hogy a tűz keletkezésének okát vizsgálják. Hát miért nyugtassunk meg egy szabotőrt, ha esetleg van, nem? Ezt csak erre mondom. Na most azt meg azért mondom, hogy gonddal köll kezelni, nem összevissza, mert van olyan közvélemény is, csak az rejtett, hogy fizet-e kártérítést a Szovjetunió Magyarországnak? Gondosan kell ezt kezelni.”[34]

Az egymilliárd forintos kárnak a kommünikébe kerülésével kapcsolatos dorgáláson túl a legérdekesebb az, hogy Kádárban is felmerült a szabotázs lehetősége, és ezt a két nappal később, június 5-én tartott Minisztertanácsi ülésen felszólalt Kapolyi László ipari miniszter sem zárta ki. A többi miniszternek adott, már lényegesen részletesebb tájékoztatásából kiderül, hogy két feltételezett kiindulási hellyel számoltak: az egyik a klímagépház, a másik pedig a félvezető szilíciumlapkák megmunkálásához használt fotorezisztens munkaállomás volt. A MEV-nél ráadásul nem ez volt az első ilyen eset: 1985. december 26-án a klímagépházban telepített nem megfelelő minőségű kábelek elektromos hibája miatt is tűz ütött ki, de a halongázzal működő automata oltórendszer akkor megakadályozta annak továbbterjedését, és a helyreállítási munkák február 26-i befejeztével a MEV megkapta az ideiglenes használatbavételi engedélyt a hatóságoktól. A Minisztertanács az ülésen hozott 3194/1986. számú határozatban felszólította Kapolyi László ipari és Kamara János belügyminisztert, hogy hatvan napon belül nyújtsanak be jelentést a MEV pusztulását okozó május 26-i tűz okairól és a felelősségre vonás lehetőségeiről.[35]

 

[3]
Kádár János a Taurus Gumiipari Vállalat Tanácstermében (1987). A bal oldalán Kapolyi László.
Forrás: Fortepan/Szalay Zoltán

 

A tűz oka és a biztosítási csalás

A két miniszter vezetésével létrehozott operatív bizottság nyomozását követően a PB fél évvel később, 1986. december 2-án tartott ülésén a MEV tűzesete ismét helyet kapott a napirendi pontok között. A minisztertanácsi operatív bizottság jelentését a PB-ülésen részt vevő Lázár György, a Minisztertanács elnöke tolmácsolta a PB tagjainak. A nyomozás során egyértelműen megállapították, hogy nem szándékos cselekmény, hanem előre nem látható műszaki hiba okozta a tüzet: a T épületben található szerviztér nevű helyiségben a szellőzőrendszer egyik ventilátorának motorindító kondenzátora berobbant és meggyújtotta az alatta tárolt tűz- és robbanásveszélyes vegyszereket, és a működésben lévő klímaberendezés az így keletkező gőz- és gázkeveréket eljuttatta az épület többi részébe, ahol ennek következtében újabb tüzek keletkeztek. Megállapították azt is, hogy a tűz kiindulási helyén nem volt más olyan anyag vagy tevékenység, amely szintén tüzet okozhatott volna.[36]

Ettől persze még nem kellett volna az egész üzemnek leégnie, ha a feljebb említett, halongázzal működő automata oltórendszer ismét megakadályozta volna a tűz továbbterjedését, ahogy az előző, 1985. december 26-i alkalommal tette. Erre azonban nem volt képes, ugyanis a decemberi esetet követően hónapokig nem töltötték újra halongázzal. Tragikus módon pár nappal a végzetes májusi tűzvész után tervezték ezt megtenni, amire azért is lett volna szükség, mert enélkül továbbra is csak ideiglenes engedéllyel működhetett az üzem. A MEV dolgozói így csupán a Lázár miniszterelnök által „kézi tűzvédelmi szerkentyűknek” nevezett poroltókkal tudtak védekezni a hivatásos tűzoltók kiérkezéséig. Lázár a PB-nek elmondta, hogy a nyomozás alapján az oltórendszer működésképtelensége volt a „tűzesettel közvetlen összefüggésbe hozható [...] fő probléma.”[37]

Bár az anyagi kár felelősségre vonás után kiáltott, a Minisztertanács különös problémába ütközött a nyomozás lezárása során:

„Lázár: A vizsgálat végkövetkeztetéseit, annak érvényesítését az komplikálja egy kissé, hogy ennek a vállalatnak a jogelődje [Híradástechnikai Intézet, HIKI] egy biztosítást kötött az Állami Biztosítóval még 1976-ban, amit a Mikroelektronikai Vállalat fönntartott mint biztosítást, és itt van egy külföldiekkel viszontbiztosítási szerződés [sic!]. A szerződés szövege az teljesen világossá teszi, hogy amennyiben föltárhatók olyan okok, amelyeknek a megszegése a kártérítést befolyásolhatja, akkor a kártérítés...

Kádár: …hatálytalan. A viszontbiztosítás…

Lázár: Hatálytalan. Úgy van, úgy van. És hát emiatt őszintén meg kell mondani a Politikai Bizottságnak, hogy tulajdonképpen egy... hát ő… olyan állásfoglalást hoztunk a Minisztertanácsban, amely lehetővé tesz ugyan bizonyos felelősség érvényesítését, de nem vonja maga után azt, hogy ettől a kártérítés érvényesítésétől…

Kádár: elessünk.

Lázár: Elessünk. Tudniillik mindaddig a biztosító nem indítja meg az eljárást, amíg ugye a tűzvizsgálati eljárás lezárása nem történik meg, erre pedig a belügyminiszter az illetékes. Ismétlem, a vizsgálat föltárta, hogy a beruházás menetében, a tűzvédelmi rendszerben, ennek a bizonyos automatikus tűzvédelmi rendszer működésképtelenségében van személyi felelősség, az az igazság. De hát ennek a személyi felelősségnek a teljes mértékben és minden konzekvenciájában való érvényesítése az említett okok miatt olyan mértékben, ahogy az indokolt lenne, nem került sorra. A Minisztertanács a maga részéről az ügyet lezárta, egy három személynek kikézbesített határozatot hoztunk. A Czinege [Lajos] elvtárs mint felügyelő miniszterelnök-helyettes, a Kapolyi [László ipari miniszter] elvtárs és a Kamara [János belügyminiszter] elvtárs kapták meg a határozatot, amely ezt a két említett elemet tartalmazza.[38]”

 

A PB-ülésen nem említik a nevén, de a Lloyd’s of London volt az a külföldi pénzintézet, amellyel az Állami Biztosítónak viszontbiztosítása volt a MEV-re kötött szerződése szerint.[39] Kádár az elhangzottak után megkérdezte a PB többi tagját, hogy a MEV épülete és a felszerelés menthető volt-e még, illetve nemtetszését fejezte ki amiatt, hogy az 1985. december 26-i tűzeset óta eltelt majdnem fél év alatt sem sikerült újratölteni az oltórendszert, de végül azt javasolta, vegyék tudomásul a Minisztertanács állásfoglalását. Havasi Ferenc gazdaságpolitikai KB-titkár a felelősségre vonás hiányát kritizálta, de Kádár akaratába ütközött:

 

„Kádár János: A következő az, hogy folytassuk, és most ne cifrázzák tovább, hátha a viszontbiztosítást be lehet léptetni, bár megmondom, a biztosítóknak sokkal jobb nyomozóik vannak, mint a rendőrségnek, és azok meg fogják nézni. Hát, ha csak egy kormos helyet találnak, talán nem gyünnek rá. Az automatikus tűzoltó szisztéma izé… hát, vegyük tudomásul. Csak ne nagyon szellőztessük.

Havasi Ferenc: Viszont, ha a nemzetközi biztosító nem fizet, [és] mi túl vagyunk ezen a sokkon, akkor szerintem felelősségre kell vonni az illetőt.

Kádár: Hát nem tudom kikre tartozik, bizonyára van ennek felelőse...

Havasi: Hát lesz.

Kádár: ...aki tudott róla, hogy kiürült és nem töltötték utána. [...] Hát akkor próbálják szellőztetés nélkül lezárni. Egyelőre. És aztán ha majd a biztosítási vagy a viszontbiztosítási eljárás lement, tudja isten, akkor vissza lehet térni erre, amire kell.”[40]

A Minisztertanácsnak a PB által ily módon jóváhagyott határozata után a Lloyd’s of London végül elvégezte a saját nyomozását és mivel vélhetően nem „gyütt” rá Kádár és a PB mesterkedéseire, végül kifizette a rá háruló mintegy 800 millió forintos összeget, amely nem a MEV-hez, hanem az állami hitelezőhöz került.[41]

A tüzet tehát az összeesküvés-elméletekkel ellentétben nem szándékosan gyújtották, hiszen arról minden bizonnyal tudtak volna a PB tagjai, akik azonban az országot ért tragédiát a fent leírt módon kihasználva a legnagyobb bűnszervezetekhez méltó biztosítási csalást követtek el egy külföldi céggel szemben. Ez indokolta a nyomozás eredményének eltitkolását és a felelősségre vonás elmaradását is. A 800 millió forintos összeg 1987-es, tehát a baleset utáni év árfolyamán számolva 2025-ben több mint 31 milliárd forintnak felel meg.[42]

 

[4]
Lázár György az Ikarus mátyásföldi gyártelepén (1986).
Forrás: Fortepan/Szalay Zoltán

 

Csernobil és a külföldi titkosszolgálatok szerepe

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) 2017 májusában közzétett egy Napi Információs Jelentést,[43] amely nagy port kavart a médiában, mivel közvetlenül a csernobili atomkatasztrófával hozta összefüggésbe a MEV leégésének történetét. Az üggyel foglalkozó tudományos munkák azóta egymástól eltérően kezelték ezt a lehetőséget,[44] amelyet azonban érdemes a fent ismertetett források tükrében is megvizsgálni. A BRFK állambiztonsági szerve 1986. május 29-én, tehát három nappal a tűzeset után az egyik „megbízható, ellenőrzött” hivatalos kapcsolatának a következő, a szervek által „nem ellenőrzött” értesüléséről tájékoztatta a polgári kémelhárítással és szabotázs-elhárítással foglalkozó III/II-es Csoportfőnökséget:

„[...] a Mikroelektronikai Vállalatnál történt tűzeset azért következett be, mert a hűtő-szellőztető berendezést kikapcsoltak. Erre azért volt szükség, mert a csernobili atomreaktor katasztrófája nyomán a légtérbe került radioaktív anyagok a termelés minőségét nagymértékben befolyásolták volna, mivel a nagyteljesítményű ventilátorok az üzem légterébe juttatták [volna] a radioaktív anyagokat.”[45]

Ahogy az eddig tárgyalt forrásokból kiderül, a tüzet egy ventilátor meghibásodott indítókondenzátora okozta, és ebből logikusan következhetne, hogy a csernobili katasztrófa miatt lekapcsolt szellőzőrendszer újraindításakor mondta fel a szolgálatot ez az alkatrész. Az azonban valószínűtlen, hogy az április 26-i atomkatasztrófát követően egy hónapig nem üzemelt volna a MEV hűtő-szellőztető berendezése, és bár a félvezetők minőségét valóban nagymértékben károsíthatja a radioaktív sugárzás,[46] a Magyarországot ért dózis ehhez nem volt elegendő mértékű. A KFKI által országszerte elhelyezett 123 sugárdózismérő ponton 1985-ben átlagosan 95 nGy/h[47] volt a magyarországi környezeti háttérsugárzás, míg 1986-ban 120 nGy/h, tehát hozzávetőleg 25 százalékkal több.[48] A mai félvezetők ennek a sokszorosát is elviselik, az 1980-as éveknek a mostaninál nagyságrendekkel kevésbé miniatürizált technológiájával készült félvezetői pedig még ellenállóbbak voltak. Egy 1980-as amerikai tanulmányban a vizsgált áramkörök közül a legsebezhetőbb is csak 700 Rados[49] dózisnál kezdett el degradálódni,[50] ami azt jelenti, hogy az 1986-os 120nGy/h sugárdózis megközelítőleg 6660 év alatt tudta volna tönkretenni. A tanulmány által vizsgált amerikai áramkörök azonban valószínűleg modernebbek voltak a MEV által gyártottaknál, például a Texas Instruments 1960-as évek közepén bemutatott 7400-as sorozatú TTL típusú IC-jének a klónjánál. Az űrkutatásban jelenleg is alkalmaznak ilyen TTL áramköröket, mivel egészen magas, 10 millió Rados dózist is elviselnek.[51]

Felmerül a kérdés, hogy a MEV megfelelő tájékoztatást kapott-e a sugárzás mértékéről, de érintett állami vállalatként vélhetően eljutott hozzá az Országos Meteorológiai Szolgálat április 30-án az MSZMP Gazdaságpolitikai Osztálya számára készült jelentése, vagy annak tartalma. Az OMSZ szakértői úgy vélték, hogy május 2-án halad át a szennyezett felhőréteg az ország fölött, és bár a radioaktivitás szintje miatt értesíteni kellett a polgári védelmi szerveket, szinte kizártnak tartottak akkora kiugrást, hogy annak a nyilvánosságra kerülését kockáztató intézkedéseket kelljen hozni.[52] Ilyen előrejelzés alapján valószínűtlen, hogy a szellőzőrendszer kikapcsolása mellett döntöttek volna a MEV mérnökei.

A technikai érvek mellett szintén a csernobili katasztrófa és a MEV leégése közötti esetleges összefüggés ellen szól, hogy a Politikai Bizottság korábban idézett hangfelvételein sem esett szó ilyesmiről. Egy ok van azonban, amely miatt mégsem érdemes teljesen elvetni a felvetést: az állambiztonság az információt egy „hivatalos kapcsolatától” kapta, és mivel ilyen megjelölést az egyes megfigyelt objektumok, cégek vagy szervezetek magas pozícióban dolgozó, a szervek munkáját segítő személyek kaptak, vélhetően a MEV egyik vezetőjéről volt szó. Meglepő lenne, ha ez az illető téves információkkal rendelkezett és ilyeneket továbbított volna. Sajnos az állambiztonsági források megismerhetőségének esetenkénti korlátozása miatt a pontos válasz ebben az esetben is csak akkor derülhet ki, ha a hivatalos kapcsolat kiléte, vagy legalább a tőle származó jelentések hozzáférhetővé válnak majd.

 

Dokumentumok

1.

Összefoglaló a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának „Az elektronika hosszú távú fejlesztéséről” hozott állásfoglalásáról

Budapest, 1981. december 10.

 

Az irat jelzete: HU-MNL-OL-M-KS 288-24-1981-5.

 

Az állásfoglalás elemzi az elektronika fejlődésének főbb hatásait, valamint a hazai tennivalókat.

 

Az elektronika fejlődése és főbb hatásai

 

Korunkban az elektronika behatol a technikai, a gazdasági, sőt a társadalmi folyamatokba. Az elektronizálás világfolyamat, mely a termelőerők fejlődésének egyik biztosítéka.

Lehetővé vált a gépek „érzékszervekkel” való ellátása, ennek révén a termelőeszközök anyag- és energiatakarékos fejlesztése. Az információ a társadalmi újratermelési folyamat döntő elemévé válik. Az információk passzív befogadása helyett az ember aktívan együttműködhet az új informatikai eszközökkel, amihez újfajta „írástudás szükséges.

A világ elektronikai iparának termelése az elmúlt húsz évben öt-hétévenként megduplázódott, az elektronika alapelemének – a tranzisztornak – gyártása pedig tízszereződött. Előrejelzések szerint az ütem 1990-ig nem csökken, és az elektronika mint információ általánossá válik környezetünkben.

Az informatikai feladatok végrehajtásának legfontosabb eszközei a mikroprocesszorok és mikroszámítógépek. Az elektronizálás bázisa – a belátható jövőben is – a szilíciumból előállított integrált áramkörök, azaz mikroelektronikai alkatrészek. A rekordbonyolultságú, valamint a nagy tömegben szükséges ún. katalógus áramköröket csak az élenjáró technológiával lehet versenyképesen gyártani. Az elektronikus berendezések versenyképességét jelentősen növelő – általában közepes bonyolultságú – ún. berendezésorientált áramkörök azonban az élenjáró technológia 3-5 éves követésével is gazdaságosan előállíthatók, mivel a költségek jelentős hányadát a tervezés teszi ki.

A mikroelektronikai alkatrészekben rejlő lehetőségek kihasználása nagy követelményeket támaszt az alkalmazások gyártmányfejlesztési módszereivel szemben. Az új alkalmazások létrehozásának korlátja ma már a működtető programok – a szoftwer [sic!] – kidolgozására rendelkezésre álló kapacitás szűkössége.
 

Az elektronika hosszú távú fejlesztése hazánkban

Az elektronizálás hosszú távú gazdasági és társadalmi céljaink megvalósításának alapfeltétele. Ma hazánkban az elektronikus eszközök egy főre jutó felhasználása lényegesen elmarad a fejlett tőkés államokétól, sőt, valamelyest a világátlagtól is. A jövőre nézve reális célul csak a világátlag követése tűzhető ki. A ’80-as évtizedben az eszközszükséglet már ez esetben is eléri, majd meghaladja a hazai elektronikai ipar termelési értékét /ha azt csak a tervezett ütemben növeljük/.

Az egyensúly további romlásának megakadályozásához nem a fejlesztési, különösen nem a kutatás-fejlesztési ráfordítások növelésére van szükség, hanem összehangolt programok végrehajtására az alábbi tézisekkel:

• az elektronikai ipar fejlesztése hatékonyabb vállalkozói szervezeti keretek megteremtését teszi szükségessé. Erősíteni kell a kooperációs kapcsolatokat a szocialista, de különösen a fejlett tőkés államok vállalataival. A fejlesztés akkor is indokolt, ha csak részlegesen érhető el az a cél, hogy az elektronikai iparágak mind a rubel, mind a dollár viszonylatban nyereséggel és pozitív egyenleggel működjenek;
• az ipar mikroelektronikai alkatrészellátásáról gondoskodni kell. A hazai gyártás létrehozása – mivel jelenleg más lehetőség nincs – szocialista együttműködésben történjék. A szétszórt erők összevonásával ehhez gyártó vállalatot kell alapítani. Ennek kiemelt feladata legyen a berendezésorientált áramkörök gyártása. Ha lehetőség nyílik, itt is tőkés kooperációra kell törekedni;
• meghatározó jelentőségű az irányítás folyamatos informálása az elektronizálás aktuális követelményeiről. Ehhez a K+F ráfordítások 5/-a terhére mintegy ötven szakterületen 8-10 fős kutató csoportokat kell szervezni, melyek főhivatású feladata a szükséges elemzések kidolgozása lenne;
• közvetlen gazdasági célokat szolgáljon a K+F ráfordítások 75-80%-a. Az ilyen kutatások feltételeit az eredményben érdekelt vállalkozók keretei között kell megteremteni;
• a szakemberképzést kell, hogy szolgálja a K+F összegek 15-20 %-a. Ebben az oktatási rendszer minden szintjének feladatai vannak;
• az elektronikai alkatrészek központi fejlesztési programjának elfogadása és végrehajtása elengedhetetlen. Ez azonban a hosszú távú fejlesztésnek csak egyik oldala, emellett az elektronizálás közép- és hosszú távú programját is ki kell dolgozni.
   

Az állásfoglalás alátámasztja az elektronikai alkatrészek – ÁTB tárgyalásra váró – központi fejlesztési programja végrehajtásának szükségességét; megerősíti a program műszaki-gazdasági koncepciójának helyességét. A mikroelektronikai gyártás szervezeti keretei vonatkozásában túlmegy az előterjesztés javaslatán /mely az erők fokozatos és nem teljes összevonását javasolja/: az összes meglévő kutató, fejlesztő, kísérleti gyártó és termelő kapacitás összevonását tartja szükségesnek.

Felhívja a figyelmet, hogy a program egy sokkal átfogóbb feladatnak – a gazdaság, a társadalom elektronizálásának, mely elkerülhetetlen világfolyamat – csak egyetlen, kis része; egyúttal nélkülözhetetlen feltétele.

Az állásfoglalást az ÁTB tagjai és az ülés meghívottjai megkapták. Azzal, hogy a programot egy tágabb helyzetképbe illeszti, hasznosan járul hozzá a megalapozottabb döntéshez.

 

Budapest, 1981. december 10.

/Takács Béla/
 

Az irat jelzete: HU-MNL-OL-M-KS 288-24-1981-5. 33–36. Eredeti, gépelt

 

2.

Jelentés a MEV-nál 1986.05.26-án 6.00 órakor történt tűzesettel kapcsolatos miniszteri intézkedésekről

Budapest, 1986. május 26.

Az irat jelzete: HU-MNL-OL-M-KS 288-24-1986-2.

 

A Mikroelektronikai Vállalatnál 1986. május 26. napján történt tűzeset kronológiája a következő:

 

603 óra	észlelik a tűzesetet
604 óra	értesítik a Tűzoltóságot
612 óra	helyszínre érkeznek a tűzoltók
625 óra	értesítik Balogh Béla vezérigazgatót, aki 15 percen belül a helyszínre érkezik
800 óra	telefonon tájékoztatják Kapolyi et. és Bognár et. titkárságát
805 óra	a BNV ügyelete útján tájékoztatják a vásárlátogatáson tartózkodó Kapolyi és Bognár elvtársakat, akik a helyszínre indulnak
845 óra	Kapolyi et. és Bognár et. megérkeznek a MEV-hez
900 óra	Kapolyi elvtárs vezetésével dr. Ladvánszky Károly belügyminiszter-helyettes és Bognár Sándor ipariminiszter-helyettes bejárással helyszíni szemlét tart

 

A helyszíni szemlét követően a vállalat vezérigazgatói helyiségében Kapolyi László miniszter, dr. Ladvánszky Károly miniszterhelyettes, dr. Bognár Sándor miniszterhelyettes, az IpM jelenlévő dolgozói, a Vállalat vezérigazgatója és felelős vezetői, a tűzoltást végző egység parancsnoka, az illetékes belügyi szervek, valamint a különböző pártapparátusok helyszínre érkező munkatársai meghallgatták a Vezérigazgató tájékoztatását az eseményről. Ezt követően az IpM és a BM jelenlévő vezetői központi hatáskörbe vontan Operatív Bizottságot hoztak létre a szükséges teendők ellátására.

 

Dr. Kapolyi László miniszter az Ipari Minisztériumra háruló feladatok ellátására dr. Bognár Sándor miniszterhelyettest jelölte ki. Bognár elvtárs megbeszélést tartott a minisztérium és a vállalat képviselőivel, melynek során az alábbi feladatokat jelölte meg:

 

• a vállalat késztermék kibocsájtó képességének folyamatos biztosítása;
• a vállalat érintett személyi állományának foglalkoztatása;
• a technológiai rekonstrukció és a kibontakozás alapelveinek kidolgozása.

 

A megbeszélésen az Elektromos Művek, Gázművek, Tűzoltóság, Állami Biztosító és a MEV beruházásában résztvevő szereplő vállalatok azonnali kirendelése mellett az alábbiakat határozták meg:

 

1. A vállalat kétszárú kibocsájtási kötelezettségének teljesítése érdekében:

a vállalat félvezető késztermék kiszállítási kötelezettségének és félvezető-elem készletének felmérése, az év hátralévő részében szükséges elemkészlet megállapítása, az ezzel kapcsolatos rendelésállomány ellenőrzése, és a szükséges gyors beszerzésekre javaslat-tétel, vizsgálják meg a szocialista országok mikróelektronikai [sic!] tevékenységének bekapcsolását az átmeneti ellátási nehézségek kiküszöbölésére.

2. A MEV saját hatáskörben tegyen javaslatot az érintett személyi állomány foglalkoztatására – elsősorban vállalaton belül, szükség esetén vizsgálja meg a KFKI-ban, a Híradástechnikai Szövetkezetben, stb. való foglalkoztatásuk lehetőségét.
3. A kár részletes felmérése és a veszteségek pontos felmérése, illetve ismerete birtokában az Ipari Minisztérium adjon tájékoztatást a Minisztertanácsnak, az Állami Tervbizottságnak, a kibontakozás, az EKFP esetleges programmódosítására összefüggésben a kialakult helyzettel.
4. Az Ipari Minisztérium az Állami Tervbizottság 1986. május 28-i ülésére soronkívüli jelentést és előterjesztést készít a tűzeset folytán szükségessé vált import beszerzések rendkívüli engedélyezése érdekében.

 

Budapest, 1986. május 26.

 

Elvtársi üdvözlettel

Kapolyi László

 

Az irat jelzete: HU-MNL-OL-M-KS 288-24-1986-2. 523–525. Eredeti, gépelt

3.

Feljegyzés a Mikroelektronikai Vállalatnál történt tűzesetről

Budapest, 1986. május 27.
 

A VI. ötéves tervben az Elektronikai Alkatrész- és részegység KFP keretében kiépült a mikroelektronikai elemgyártás technológiája. Megvalósult az integrált áramköri maszk-gyártás, elemgyártás és szerelés teljes egysége, az elektronika fejlődéséhez jó alap jött létre.

Az 1986. május 26-i tűz alkalmával a technológia lényeges részét képező elemgyártás /bipoláris és MOS/ az épülettel és a klímaberendezéssel együtt megsemmisült. /Közvetlen kárérték 1 milliárd Ft felett./ A tűz terjedését a tűzoltók és a vállalat dolgozóinak önfeláldozó munkája ellenére nem sikerült meggátolni. Gázszivárgás, illetve omlás veszélye miatt a területre a hatóságok csak május 27-én délután tudtak behatolni. Ezután történhet meg a helyszíni kivizsgálás, a veszteségek részletes felmérése és a kibontakozás meghatározása, a technológiai rekonstrukció lehetőségeinek vizsgálata.

Kapolyi és dr. Radvánszky elvtársak május 26-án reggel 9 órakor megtekintették a védelmi munkát és meghatározták az ügy kivizsgálásához, valamint a helyreállításhoz szükséges soronkívüli intézkedéseket. Mozgósították a védelemben és a helyreállításban részt vevő szervezeteket /HM ügyelet, Elektromos Művek, Gázművek, szakipari vállalatok, vegyvédelmi szakértők, stb./. Május 26-án délelőtt megvitatták az ipar folyamatos alkatrész ellátásához [sic!] szükséges intézkedéseket, az érintett tárcák segítségét kérték.

Az eseményekről Kapolyi elvtárs május 27-én gyorstájékoztatót küldött Lázár, Marjai, Maróthy, Faluvégi, Havasi, Ballai és Iványi elvtársaknak. Részletes tájékoztatót május 28-án reggel küldik meg ÁTB tájékoztató formájában. A sajtó folyamatos és részletes tájékoztatást kapott.

Az ÁTB május 28-i ülésére jelentést adnak a jelenlegi helyzetről, a védelmi intézkedések állásáról és az integrált áramkörök biztosításához szükséges azonnali intézkedésekről. A kieső termelés pótlásához megközelítőleg 4 millió dollár soronkívüli behozatal szükséges.

A tűzkár elhárításával és a teendők meghatározásával foglalkozó bizottság munkáját 1986. május 26-án 7.30 órától figyelemmel kísérem. Az eseményekről tájékoztatást adtam az osztály, illetve este az ügyelet részére.

 

Budapest, 1986. május 27.

Tarnai Dezső
 

Az irat jelzete: HU-MNL-OL-M-KS 288-24-1986-2., 521–522.

4.

Jegyzőkönyv a Minisztertanács 1986. évi június hó 5-i üléséről, Kapolyi László felszólalása (részlet)

Budapest, 1986. június 5.

Az irat jelzete: HU-MNL-OL-XIX-A-83-a-850.jkv-1986.

[...]

A Mikroelektronikai Vállalatnál május 26-án bekövetkezett tűzeset következtében az épület teljesen, a berendezés 90%-a megsemmisült. Megsemmisült az elemgyártási kapacitás. A tűzoltás utáni felmérés megállapította, hoyg a romok alatt életveszélyes gázokat tartalmazó palackok vannak, és ez további biztonsági intézkedések megtételét tette szükségessé és szükségessé vált a néphadsereg bevonása. Ezeket a palackokat meg kellett semmisíteni Püspökszilágyiban.

Az épségben maradt gépek és egyéb berendezések kimentése június 4-én megkezdődött. Ladvánszky elvtárssal a helyszínen olyan megegyezés született, hogy /tekintettel a kár nagyságára, továbbá a vezérigazgató állásfoglalására, a szándékosság sem kizárt/ országos hatáskörű vizsgálat történik és ez jelenleg folyik. Eddig a következőket lehetett megállapítani:

A tűzoltásban résztvevő üzem dolgozói és a szemtanúk meghallgatásával két feltételezés alakult ki a tűz esetét illetően;

• az úgynevezett klíma-gépházból indult el a tűz
• az üzemnek az egyik kémiai-technológiai jellegű munkahelyéről a fotorezisztens egységéből.

 

A tüzet mindenképpen interferálta, hogy a munkaterületen tűzveszélyes anyagok voltak tárolva, amelyek folyamatosan kerültek a technológiákhoz felhasználásra.

A vizsgálatnak külön feladata arra koncentrálni, hogy itt nem az első tűzeset volt, hanem december 20-án már a klímagépházban kábelhibásodás /nem megfelelő kábelek beépítése/ miatt elektromos hiba következtében már volt tűz. A helyreállítási munkálatok során február 26-án a kijelölt bizottság műszaki szemlét tartott és ideiglenes használatbavételi engedélyt adott és ennek során folyt a termelés. A végleges engedélyt május 31-i határidőben szándékoztak kiadni.

Ennek az üzemnek két korszerű tűzvédelmi rendszere volt. Az egyik halomgázos /automata tűzoltási folyamatot indít be/, a másik szimersz [sic!] gyártmányú tűzjelző rendszer, ez tavaly ősszel került beépítésre és több mint 1200 esetben adott jelzést, amelyekből csak néhány volt tűzeset, de egyikhez sem kapcsolódott intézkedés. A halomgázos rendszer nem került feltöltésre; a 31-i végleges használatbavételi, üzemeltetési engedély ehhez kapcsolódott. Ennek az elemgyártó üzemnek két nagy technológiai blokkja volt.

Nekünk a legnagyobb felelősséget az jelenti, hogy úgy állapítsuk meg az okokat és a felelősséget, hogy ebben az esetben a műszaki feltételek, a megfelelő prevenciók adottak voltak: ez részben nem volt üzemben, részben pedig nem használták. A hatóságok jelen voltak, a helyszíni szemlék megtörténtek az ideiglenes használatbavételi engedély kiadásánál. Maga az ideiglenes jelleg biztosította, hogy nem a teljes állapotra adják ki. A vizsgálat visszanyúlik a tervezés időszakára.

A tavalyi decemberi tűz után elrendelték a villamossági vizsgálatot. A berendezés megfelelő, de állandóan túlterhelt, a táblák melegedése a hatósági kontroll megállapítása szerint a megengedhetőség határán felül volt. Ez azért tartozik a tervezési felelőség körébe, mert ilyen értékű berendezésnél a beruházás részarányának elenyésző hányada.

Én is támogatom, sőt kérem, hogy jelentést tehessünk 60 napon belül, annál is inkább, mert a tűzesetnek a kikutatása, még ha két okot párhuzamosan is fogadjuk el — fontos felelősök és a megfelelő tanulság megállapítása. A gyorsaság mindenképpen indokolt.

Biztos, hogy Czinege elvtárssal való konzultáció során lehetőség nyílik arra, hogy a Belügyminisztériumban és a tűzoltóságban arra is kitérjünk, hogy nem rendezett bizonyos értelemben az ipari technológiáknak ilyen szempontból való ellenőrzése.

 

Az irat jelzete: HU-MNL-OL-XIX-A-83-a-850.jkv-1986., 67–70. Eredeti, gépelt?

 

5.

3194/1986. számú MT-határozat a Mikroelektronikai Vállalatnál történt tűzesettel kapcsolatos jelentésekről

Budapest, 1986. június 5.

Az irat jelzete: HU-MNL-OL-XIX-A-83-a-850.jkv-1986.

1. Jelentést kell tenni a Minisztertanács részére a Mikroelektronikai Vállalatnál történt tűzeset miatt bekövetkezett károkról, a tűz okairól, a felelősségre vonás lehetőségeiről, illetőleg módjáról.

Felelős: ipari miniszter, belügyminiszter

Határidő: 1986. augusztus 10.

2. Jelentést kell tenni a Minisztertanács részére a tűzeset gazdasági következményeiről, a hátrányok mérséklésének módjairól és eszközeiről, a termeléskiesés idejének lerövidítési lehetőségeiről. A jelentést a Minisztertanácshoz való benyújtást megelőzően az Állami Tervbizottság tárgyalja meg.

Felelős: ipari miniszter

Határidő: az ÁTB-hez való benyújtásra 1986. július 15., a MT-hez való benyújtásra az ÁTB döntése alapján
 

Az irat jelzete: HU-MNL-OL-XIX-A-83-a-850.jkv-1986., 343–344.

 

6.

Információ a rádióaktív [sic!] sugárhelyzetről

Budapest, 1986. április 30.

[22]
Az irat jelzete: HU-MNL-OL-M-KS 288-24-1986-2.
 

Az Országos Meteorológiai Szolgálattól kapott telefoninformáció szerint a mai napon hazánkban mért rádióaktivitás mind a levegőben, mind a csapadékban meghaladta azt a küszöbértéket, melyet a polgári védelem szerveinek jelenteni kell.

A jelenlegi meteorológiai előrejelzés szerint (ha a légköri viszonyok változásai nem térnek el jelentősen a most várttól) a szennyezési centrum május 2-án vonul át hazánk felett.

A szakértők véleménye szerint szinte kizárt annak az esélye, hogy olyan intézkedések válnak szükségessé, amelyeket nyilvánosságra kellene hozni, illetve amelyek a lakosság széles rétegeit érintenék.

 

Budapest, 1986. április 30.

Takács Béla
 

Az irat jelzete: HU-MNL-OL-M-KS 288-24-1986-2.