Kétségtelen, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) gazdaságpolitikájában markáns változást idézett elő a párt szűkebb delegációjának 1953 június közepi moszkvai útja, valamint ennek következményeként a Központi Vezetőség (KV) 1953 június végi ülése.[1] A politikai irányvonal nagyívű, félig-meddig nyilvánosság előtt zajló enyhülését és az „új szakasz” meghirdetését Sztálin március eleji halála idézte elő. Az 1952/53-ra kiszélesedő agrárválság azonban már jóval korábban arra késztette a magyar pártvezetést, hogy korrekciókba kezdjen. Nem volt példanélküli, hogy a kényszerhelyzetben még a kommunista rezsim is kedvezményt adott; a szakirodalom részben ide sorolja a szovjet kollektivizálás során a kolhozcsaládok számára az 1930-as évek elején engedélyezett háztájit.[2] A Szovjetunióban a kolhozporta jogi személyként volt jogosult háztáji földet használni, amelynek képviselője a kolhozporta bejegyzett gazdája volt. A portának, mint intézménynek, történelmi gyökerei voltak. A háztáji gazdálkodást a szovjet vezetés időlegesnek tekintette, az azonban az 1950-es évekig, sőt, azon túlmenően is fennmaradt. Történtek kísérletek a korlátozására a harmincas évek végén, vagy például a negyvenes évek közepén, továbbá 1958-ig kötelező beadási kötelezettség is vonatkozott rá.[3] A kolhoz mintaalapszabálya 1935-ben megerősítette létjogosultságát, így később, a kényszerkollektivizálás kezdetével, Közép-Európa szovjet érdekszférába került országaiban is átemelték a különböző típusú szövetkezetek működési keretei közé. Maga Sztálin érvelt a háztáji mellett a harmincas évek elején, amit 1953-tól, a szovjet politikai olvadás kezdetétől, az új pártvezető, Hruscsov regnálása alatt ambivalens módon hol támogattak, hol korlátoztak a hatvanas évek első feléig.[4]

Magyarországon három típusú termelőszövetkezet jöhetett létre 1948-tól, a harmadik típus számított a legfejlettebbnek mind a munkaszervezés, mind pedig a jövedelemelosztás terén. Bármennyire is közelített a mintaalapszabály a kolhozéhoz, voltak alapvető különbségek, így például a termelőszövetkezet tagjának magántulajdonában maradhatott a föld. A mintaalapszabály tartalmazta 1959-ig az alapvető előírásokat a háztájira vonatkozólag. A kollektív gazdálkodás egyes elemeinek a további, szovjet mintájú átalakítása egyáltalán nem volt zökkenőmentes vagy épp egy csapásra megoldható. A III. típusú termelőszövetkezeti csoportok, majd később az önálló termelőszövetkezeti csoportok, s végül az egységesen csak mezőgazdasági termelőszövetkezetnek nevezett kollektív gazdaságok alapszabálya a Rákosi-korszak első fél évtizedében többször is újraszabta a háztáji kereteit. 1948 decemberében úgy rendelkeztek, hogy a termelőszövetkezeti tag egyéni művelésre maximum másfél katasztrális hold[5] területet tarthatott meg. Kivételes esetben, amennyiben a föld közös művelésbe nem volt vonható, még többet is.[6] 1949 augusztusában korlátozást előidéző módosításra került sor; ha a föld a fekvése miatt közös művelésbe nem volt bevonható, akkor is legfeljebb csak 2 kh lehetett a háztáji, amit ekkor háziművelésnek neveztek. A termelőszövetkezet tagja, családtagjai számához képest, maximum 1/2–3/4 kh földet tarhatott meg háziművelésre, akinek nem volt belépéskor földje, maximum fél holdat kaphatott használatra.[7] Az 1950 augusztusi, működési szabályzatról szóló rendelet ugyanezt tartalmazta, ekkortól már háztáji gazdálkodást megjelölve a tevékenység céljaként.[8]

 

[2]
A Szovjetunióba kiutazott parasztküldöttség látogatása egy kolhozparaszt háztáji gazdaságában.
Forrás: Szabad Föld, 1950. 36. sz. 12.
 

 

Adalék a szabályzat történetéhez, hogy 1949 közepén már kidolgozták a III. típusú termelőszövetkezeti csoportok földművesszövetkezetektől történő önállósításának, illetve egy IV. típusú termelőszövetkezet működési szabályzatának a terveit. Előbbi elnevezése földműves termelőszövetkezet, míg utóbbié mezőgazdasági termelőszövetkezet lett volna. Az önállósított III. típusú csoportok háztáji földterületére vonatkozó elképzelések ekkor megegyeztek a később elfogadott keretekkel. A IV. típus szabályzata azonban további korlátozást helyezett kilátásba, mivel a szövetkezet tagjai maximum csak 1/2 kh kiterjedésű területet tarthattak volna meg konyhakert céljára.[9] Végül a IV. típust elvetették, miközben az egységes és önállósított III. típus kapta meg a mezőgazdasági termelőszövetkezet elnevezést. Továbbá, 1950-ben dőlhetett el, hogy a konyhakert, háziművelés és háztáji közül utóbbi kifejezést fogják a jövőben használni a termelőszövetkezeti tagok magánművelésben tartható/adható földterületére és gazdálkodására.[10]

1951 januárjában jelent meg a Földművelésügyi Minisztérium rendelete a termelőszövetkezetek alapszabályainak egységes szerkezetben történő közzétételéről. Mind a III. típusú csoportra, mind pedig az önállóra az előző évi szabályozás maradt érvényben, míg a háztájira vonatkozó előírások az I. és II. típusú csoport alapszabályába is bekerültek azzal a megkötéssel, hogy a földnélküli belépő maximum fél hold háztáji földben részesülhetett.[11] Két év elteltével, 1953 közepére, miután már világossá vált, hogy a kollektivizálás tervezett üteme nem tartható, körvonalazódott a döntés arról, hogy 1953 második felében országos tanácskozást hívnak össze, amelyen megerősítenek majd egy új, egységes mintaalapszabályzatot.[12] Ez minden bizonnyal összefüggésben volt azokkal a társadalmi és gazdasági problémákkal, amelyekkel a termelőszövetkezetek az ekkorra kiszélesedő válság során szembenéztek.[13] Az új alapszabály immár az „új szakaszban”, a politikai irányváltás után került elfogadásra, abban az értelemben kontinuitásban a válság kicsúcsosodásával, hogy előtérbe kerültek a kilépés szabályozásának a módozatai.[14] Ezt megelőzően azonban a Nagy Imre kormány egyik jelentős intézkedése volt a háztáji földterület növelése, így 1953. szeptember 1-től a háztáji területe fél holdtól maximum egy holdig terjedhetett.[15] Mindemellett ekkor került be a Minisztertanács rendeletének a szövegébe, hogy a háztáji földterületre a családtagok számára való tekintet nélkül az olyan termelőszövetkezeti család volt jogosult, amely külön háztartással rendelkezett.[16] Az 1953 novemberében szentesített alapszabály már ennek a rendelkezésnek megfelelően határozta meg a háztáji specifikációit.[17] Az új mintaalapszabálynak megfelelően a III. típusú termelőszövetkezeti csoportok és az önálló termelőszövetkezetek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek mintaalapszabálya szerint működtek tovább.

A háztáji gazdaság túlméretezettsége, valamint a közösbe be nem vitt állatállomány az ötvenes évek elejétől a kommunista agrárpolitika hangsúlyos pontjai voltak.[18] Mindez csak részben eredeztethető abból, hogy a kollektivizálás elején még magasabban volt megállapítva a háztáji földterülete, mivel később léptek be nagyobb mértékben kis- és középbirtokosok a termelőszövetkezetekbe. Ezeknek a családoknak egy része tájegységtől függően nem számolta be a háztájiba a bel- vagy külterületi kerteket, gyümölcsösöket, veteményest, vagy például a tanya körüli gazdasági területeket. A dokumentumok szerint sokszor előfordult az is, hogy a termelőszövetkezeti tagok más módon is kijátszották a hatályos rendelkezéseket. Nem számították be a háztájiba a családtagjaik tulajdonában vagy használatában lévő ingatlanokat, vagy például csak a földnélküli családtag lépett be a termelőszövetkezetbe.[19]

A háztáji elsősorban a saját fogyasztási szükségletek kielégítését kellett, hogy szolgálja, de mindemellett hozzájárult a termelőszövetkezeti tagok jövedelmének a kiegészítéséhez is. Kiemelt állami támogatást élvezett a tejtermelés miatt a tehéntartás, illetve a húsfogyasztás okán a sertéshizlalás. Az állam állatvásárlásra kölcsönt biztosított, a tagok pedig családtagjaikat bevonva állatot nevelhettek a termelőszövetkezet számára szerződéses keretek között. A háztáji vetésszerkezetében ezért a takarmánytermelés vált meghatározóvá, bár így is hiánnyal küzdöttek a tagok. A megtermelt termékek egy részét pedig értékesíthették a szabadpiacon, részben a termelőszövetkezet közreműködésével.

 

[3]
Szerződéses borjút nevelhetnek a tszcs-tagok a háztáji gazdaságban.
Forrás: Szabad Föld, 1951. 37. sz. 2. oldal.

 

[4]
Tszcs tagok háztáji gazdasági szükséglet hiteligénylés.
Forrás: HU-MNL-GyMSVSL-XXIII-310. 4. doboz, 850-6/1951. sz.

 

Összességében, jelentős bevételt képezett a háztájiból származó jövedelem az ötvenes évek első felében éppúgy, mint a tömeges kollektivizálás során és után.[20] Kirívó 1952, amikor a kedvezőtlen időjárás miatt különösen válságos időszakban a háztájira támaszkodhattak az emberek, valamint 1954, amikor a növekedés a gazdasági környezet változásának és az állami támogatás fokozásának volt köszönhető.

Mindezt remekül szemlélteti a termelőszövetkezeti tagok jövedelmének alakulása az ötvenes évek első felében.

 

 

	Közösből kapott részesedés	Háztáji nettó termelés	Le: adó	Együtt
	egy főre jut évi Ft
1951	2.202	1.243	74	3.301
1952	1.095	973	195	1.873
1953	2.629	1.423	124	3.928
1954	2.464	2.328	196	4.596
1955	3.269	2.408	195	5.482
	Index: 1951 = 100
1951	100,0	100,0	100,0	100,0
1952	49,7	78,3	263,5	55,6
1953	119,4	114,5	167,6	116,5
1954	111,9	187,3	264,9	136,3
1955	148,5	193,7	263,5	162,6

1. táblázat. A termelőszövetkezeti tagok jövedelmének alakulása a júniusi tagságra számítva 1951–1955 között, 1954. évi változatlan áron[21]

 

1953-ban a háztáji növelésének egyik következménye az lett, hogy sok helyen 1 kh-nál is nagyobb földterületet alakítottak ki magángazdálkodás céljára. Ez valószínűleg agrárpolitikai ellentéteket is szült, mivel számos pártiratból, valamint az 1954-ben létrehozott Termelőszövetkezeti Bizottság levéltári anyagaiból is kivehető ehhez kapcsolódóan a radikálisabb szemlélet.[22] A túlméretezett háztáji megregulázása 1955-ben teljesedett ki, méghozzá olyan eszközökkel, amelyek a begyűjtéshez kapcsolódtak. A törvényes kereteket meghaladó háztáji egész területét a magángazdákra kiszabott megterheléssel sújtották 1954-re visszamenőleg is, amennyiben 1955. július 1-ig nem rendezték a tagok a területüket.[23] A sajtóban is visszatérő témává vált a túlméretezett háztáji, így is köztudatba hozva a párt elvárásait.[24]

Mindennek ellenére 1955 végén arra a megállapításra jutottak, hogy a több mint 4800 termelőszövetkezetből még mindig közel 650 termelőszövetkezet esetében kimutatható volt a túlméretezett háztáji gazdaság.[25] A begyűjtési szabályozások már korábban is a háztáji csökkentésének irányába hatottak. Kezdetben az 5 kh alatti birtokok voltak mentesek a kötelező állami terménybeadás alól, majd pedig 1951-től az 1 holdnál kisebb birtokok, valamint a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságai mentesültek a termény- és állatbeadás alól. A 800 négyszögölt meghaladó ilyen területek után azonban teljesíteni kellett a baromfi- és tojásbeadási kötelezettséget, tejbeadásra pedig az összes tehéntartó köteles volt. Az 1953. évi állami begyűjtés már a 800 négyszögöl alatti területek után is előírt baromfi- és tojásbeadási kötelezettséget.[26] Az „új szakasz” kezdetén az 1952. december 31-ig fennálló háztáji utáni tej-, tojás- és baromfibeadási hátralékot törölték.[27] 1953 végén, a többéves állami begyűjtés vonatkozásában megjelenő szabályozás megszüntette a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak a háztáji utáni tej- és borbeadási kötelezettségét, a baromfi- és tojásbeadást pedig 40%-kal mérsékelte. A háztáji azonban továbbra is mentes maradt a termény- és állatbeadás alól.[28] Az állattenyésztés, különösen a tehénállomány felfuttatása ismét előtérbe került, s bekerült a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozatba is 1953 végén.[29]

 

[5]
Előterjesztés a Minisztertanácshoz a tehénvásárlási hitel felemelésére.
Forrás: HU-MNL-OL-XIX-K-1-c. 65. doboz, 01/16/1954. titkos sz. az 1053/1953. M.T. határozat 9. pontjának módosítása tsz tagok részére nyújtott tehénvásárlási hitel felemelésére, 1954. január 30.
 

 

Nem csupán a begyűjtési, hanem a tagosítási jogszabályokban is található a háztáji területekre vonatkozó rendelkezés. A Rákosi-korszak tagosítási, a földek nagyobb táblákba történő összevonását szabályozó rendeletei részleges tagosítás során tiltották a belterületek bevonását a procedúrába. Általános tagosítás esetén nem lehetett egybevonni a belsőségeket, valamint az ezekhez közel eső olyan zártkertet és veteményeskertet, amelyre a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdálkodása miatt szükség volt.[30] Az 1956 júliusi tagosítási rendeletben kitértek a háztáji földek elhelyezésére is, ami ezeknek a területeknek az állandósítását célozta.[31] 1959-ben, a tömeges kollektivizálás kezdetén úgy határoztak, hogy a földösszevonás belterületet és zártkertet nem érinthetett.[32]

A háztáji állatállomány növelése és tartása indokolta a magánművelésben tartott területeken a takarmánytermelés kiszélesítését. Az 1953-as bővítést 1 kh-ig azonban megelőzte a már említett korlátozási politika, ami például a termelőszövetkezetekbe „befurakodott kulákok” bomlasztó tevékenységéhez kötötte a tagok túlméretezett háztáji gazdálkodását.[33] Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter 1951-ben megjelenő brosúrája hat pontban jelölte meg a mezőgazdaság szocialista fejlődésének fő kérdéseit.[34] A hat pont tartalmazta például a munkaszervezet és jövedelemelosztás megfelelő kialakításának, valamint a föld és a háztáji témakörét. Bulgária több szempontból is mintaadónak számított. Georgi Dimitrov, bolgár kommunista vezető 1948 decemberi, a Bolgár Kommunista Párt V. kongresszusi beszédében kifejtett tézisei követendőnek számítottak a keleti tömbön belül.[35] Erdei megismételte Dimitrov elképzelését a kollektivizálás és földtulajdon kapcsolatáról, amely szerint a földek előzetes államosítása nélkül is megvalósíthatónak tartották a „mezőgazdaság szocialista átalakítását”.[36]

Az ötvenes évek eleje nemzetközi kontextusban is figyelmet érdemel. Bulgáriában parasztlázadások törtek ki a kollektivizálással szemben, így szovjet javaslatra enyhítettek az agrárpolitikán.[37] A magyar pártvezetésnek tudomása volt a problémákról, ezt jelzi számos párthatározat, dokumentum, valamint olvashatunk erről a szakirodalomban is. Ismeretes volt, hogy a termelőszövetkezetek termelési szintje nem érte el a magángazdaságokét, és hogy a gazdálkodási nehézségeket a hitelekkel nem lehetett egyszerűen megoldani.[38] A párt 1951 szeptemberi és 1952 júliusi határozataiban gyakorlatilag a tarthatatlan radikális kollektivizálást tolták szükségszerűen időben arrébb.[39] Erdei Ferenc már 1951-ben a bolgár intézkedésekre hívta fel a figyelmet a háztájihoz kapcsolódóan, amelyek annak megsegítésére és fejlesztésére irányultak 1951 elején.[40] Az 1952-ben megjelenő mezőgazdasági jogi kérdésekről szóló kötetben a háztájira Földes Iván jogász, a Földművelésügyi Minisztérium Jogügyi Osztályának vezetője tért ki írásában.[41] Földes szerint a háztájit nem volt szabad alábecsülni, mivel az nem csak ideiglenes eleme volt az agrárpolitikának, s épp ebből az okból kifolyólag kellett a fejlődését elősegíteni. A háztáji további fejlődéséről, szovjetizálásáról pedig az volt ekkor a véleménye, hogy a háztáji szervezetileg is majd csak egy későbbi szakaszban fog továbbfejlődni a kolhozporta irányába.[42]

Az 1952/53-as válság hatására az agrárproblémák felismerése és ezekre a megoldáskeresés értelmezhető a válságkezelés folyamataként is. Így például egészen bizonyos, hogy a termelőszövetkezetek gazdasági, szervezeti és politikai megerősítését összekötötték a háztáji gazdaságok fejlesztésével. A vizsgált időszakban a további jogi rendezés szükségességét mutatja, hogy mind a tervezett új állami földnyilvántartási, mind pedig az 1953 nyarára tervezett általános tagosítási szabályok külön a háztájira vonatkozó passzusokat tartalmaztak.[43] Előbbi szerint a visszahagyott vagy juttatott háztáji területet, amely állandósítottnak volt tekinthető, állami nyilvántartásba kellett venni, míg utóbbi a háztáji területek kijelölésének egész részletes irányelveit határozta volna meg.[44] (lásd: 3. sz. dokumentum) Figyelemre méltó, hogy a háztáji kérdése mindkét esetben a területi állandósítással függött össze. Az 1952 júliusi párthatározat után még inkább előtérbe kerülhetett a termelőszövetkezetek gazdálkodása, működőképessége, aminek a vizsgálatát részletesebbé tehette a gazdasági év végén esedékes zárszámadás. Mindennek a produktuma volt az 1953. júniusi háztáji határozattervezet, (lásd: 1. és 2. számú dokumentumok) ami összefüggésben lehetett például a folyamatban lévő örökösödési jogi reformmunkálatokkal. Utóbbihoz kapcsolódhatott az 1952 őszén napirendre kerülő, a termelőszövetkezeti tagokra vonatkozó hagyatéki eljárás.[45] A háztáji földhasználatról szóló 1953 június eleji egyik tervezeten olvasható Matolcsi Jánosnak a neve, aki az MDP Mezőgazdasági Osztályát vezette ekkor, vagyis feltételezhető, hogy a pártközpontban is megfordult ekkor már a dokumentum.[46] A határozat elkészítésének határideje 1953. június 30-a volt.[47] Június közepére az országos hatáskörű szervek egy részének megküldték véleményezésre a tervezetet, így például a Termelőszövetkezeti Tanács is tett észrevételeket.[48] Az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal vezetője, Váhl Miklós részéről szintén volt megjegyzés, kifogásolta, hogy a háztáji földeket az általános tagosításokkal egyidejűleg rendezzék.[49]

Különösen szembetűnő, hogy a termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok háztáji földhasználatáról szóló rendelkezést a zárszámadásokhoz kapcsolódó vizsgálatok részeként a Minisztertanácshoz tervezték felterjeszteni, valamint, hogy azt belső kormányhatározatként fogadták volna el.[50] Az 1952. évi zárszámadások vizsgálata a szokásosnál hosszabb ideig elhúzódott, méghozzá úgy, hogy szinte folyamatosan zajlott az úgynevezett gyenge termelőszövetkezetek felülvizsgálata. Mindez annak fényében még érdekesebb, hogy 1952 novemberében megszüntették a Népgazdasági Tanácsot, és öt minisztertanács elnökhelyettesi pozíciót hoztak létre, amelynek egyikét Nagy Imre töltötte be.[51] A korábbi begyűjtési miniszter új hatásköre a mezőgazdaság szinte egészére kiterjedt, s feladata így az agrárium felügyelete lett. A Minisztertanács Hivatalában kialakított apparátus bár szűkíthette a miniszteriális mozgásteret, azonban ekkori tevékenysége megerősítheti azt a feltevést, hogy a kormány szerepe, súlya növekedett a Rákosi-korszak utolsó bő félévében.[52]

A termelőszövetkezetek gazdálkodásának megjavításához kapcsolódóan a Minisztertanács döntést hozott arról is, hogy kerüljön kidolgozásra 1953 közepi határidővel a háztáji szabályozás mellett egy új anyaggazdálkodási és beruházási rendszer is. A későbbi háztáji vitának a főbb pontjai tehát már 1953 első felében napirenden voltak. Az „új szakasz” kihirdetésével azonban részletes jogi szabályozásra nem került sor. A háztáji így jórészt rendezetlen maradt, amiben valószínűsíthetően az agrárpolitikai nézetkülönbségek is közrejátszottak.

Számos adatsor áll a termelőszövetkezeti tagok és családok számát illetően a történetkutatók rendelkezésére az 1948 és 1956 közötti időszakra vonatkozóan. A háztáji földterületről mindez azonban már egyáltalán nem mondható el. Valószínűsíthető, hogy a becsült területi adatok egy része a kötelező beszolgáltatás lebonyolításának céljából készülő úgynevezett gazdalajstromokból származik. Az MDP KV Mezőgazdasági Osztályának egyik 1953 májusi jelentése szerint a termelőszövetkezetek 2 425 000 kh szántóval rendelkeztek, s emellett összesen 135 890 kh volt a háztáji földterület.[53] A Termelőszövetkezeti Bizottság 1954 második felében készülő anyagai szerint, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adataira támaszkodva, a háztáji földterület a következőképpen alakult.

 

	1951. június 30.	1952. június 30.	1953. június 30.	1954. június 30.
Összes háztáji terület kh-ban	55 710	92 865	137 818	134 000
Háztáji területtel rendelkező családok összes család %-ban	82,9	89,7	94,0	96,7
Háztáji területtel rendelkező családokra eső háztáji terület (kh)	0,6	0,6	0,6	0,93
A kiadott háztáji terület aránya az alapszabály által megengedetthez	80%	80%	80%	93%

2. táblázat. A háztáji földterület alakulása 1951–1954 között[54]

 

[6]
Győr-Sopron megye Kapuvári járás gazdalajstrom összesítő az 1951/52. évi beadáshoz.
Forrás: HU-MNL-GyMSVGyL-XXIII.15.a. 6. doboz.

 

1954 végén – ugyancsak a KSH adatai alapján – a háztáji területe 125 108 kh-ra rúgott, ami közel 10 ezer holdas csökkenés az évközepi állapothoz képest.[55] Lehetséges, hogy ez a tendencia a begyűjtési intézkedéseknek is tulajdonítható, viszont figyelembe kell venni a termelőszövetkezetek felbomlását és az ezzel együtt járó kilépési hullámot is.[56] A KSH 1965-ben közölt adatai szerint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek háztáji földterülete 1950 és 1956 között a következőképpen alakult a június 30-i állapot szerint.[57]

 

3. táblázat. Háztáji terület alakulása

 

1954 közepén megalakult a Termelőszövetkezeti Bizottság, amelynek egyik vizsgálati témája a háztáji volt. Ugyanebben az évben jelent meg Erdei Ferenc vitacikke a háztájiról, amelyről Varga Zsuzsanna akadémiai doktori értekezésében is említést tett.[58] A bemutatott előzményeken túl érdemes rámutatni arra is, hogy valószínűleg 1954 folyamán Erdei írását megelőzően is megjelent már egy, jogi megközelítésű vizsgálat a háztájiról, méghozzá Medve Zsigmond tollából a Jogtudományi Közlöny hasábjain. Medve az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szervezett Szovjetjogi Tanszéken volt ekkor docens. A szerző erőteljesen a szovjet jogi aspektusokból közelítette meg a háztájit, s amellett érvelt, hogy jogilag valamiképp közelíteni kell azt a szovjet kolhozportához, például a családi munkaközösség és a közös személyi tulajdon által. Mindemellett ekkor ő is a háztáji fejlesztését hangsúlyozta. Medve kitért az 1953-as rendelkezések közül arra is, hogy a háztáji föld jogosultjává az önálló háztartással rendelkező termelőszövetkezeti család vált, amit előrelépésként üdvözölt, mivel a korábbi jogszabályok termelőszövetkezeti tagot emlegettek jogosultként.[59] A termelőszövetkezeti család, mint jogalany kiformálódását mozdította volna elő az általános földjogi törvény, amelynek egyik vázlatos, tematikus tervezete 1954 májusára készült el. A törvényben a következőképpen fogalmaztak: „a/ Alanya az önálló háztartással rendelkező termelőszövetkezeti család, amelyet harmadik személyekkel szemben a családfő képvisel.”[60] Ugyanebben az évben készült el a Polgári Törvénykönyv első, részleges szövegtervezete, amelyben a termelőszövetkezeti tagokra vonatkozó öröklési szabályok külön fejezetet képeztek az öröklési jogon belül.[61]

Erdei vitacikke a Magyar-Szovjet Közgazdasági Szemlében jelent meg, amelyben körbejárta azokat a főbb pontokat, amelyek 1953 tavaszán előtérbe kerültek a szabályozás előkészítése során.[62] A szerző kiemelte, hogy korábban a háztájit helytelenül lebecsülő nézetek jelentek meg, és hogy a háztáji fejlesztendő, mivel a kollektivizálás befejezése után is jelentőséggel fog bírni.[63] Továbbá, Erdei a kolhozporta intézményének bevezetését nem tartotta lehetségesnek, ő is a háztáji családi jellegét kívánta valamilyen módon erősíteni.[64] A nyilvános vita mögött –Erdei Ferenc, mint tag részvételével – ekkor már zajlottak a Termelőszövetkezeti Bizottság vizsgálódásai, részben a cikkben felvetett főbb pontok mentén.[65] A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya pedig kifejezetten a háztáji vitás kérdéseire kihegyezve tartott egy vitaülést 1954. november 4-én, amelyen többek között Dobi István, korábbi kormányfő, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke is felszólalt.[66] Az ülés jegyzőkönyvét Erdei összefoglaló következtetéseivel és a felszólalók hozzászólásaival később az Agrártudományi Közlemények hatodik kötetében közzé is tették.[67] Végül, a rákosista restauráció során, az MDP KV 1955 júniusi ülésének határozatát alapul véve, Földes Iván levonta a korábbi nyílt és zárt viták következtetéseit mind a kolhozporta bevezetésére, mind pedig a háztáji jogosultság kérdésére vonatkozóan. Földes így arra jutott, hogy a kolhozportát magyar viszonyokra átültetni nem lehetett, valamint, hogy a háztáji a termelőszövetkezeti családot illette meg, nem pedig a tagot egyénileg.[68]

A bolgár tapasztalatok és agrárpolitika hatása a hatvanas években is kimutatható a háztáji vonatkozásában, különösen annak megerősítéseként.[69] Ezt összegezte egy 1965-ben készített jelentés, amely szerint a párt helyesen ítélte meg a háztáji szerepét.[70] S bár csökkenő tendenciát mutatott az állattenyésztés, így is jelentősen befolyásolta a háztáji növénytermesztési szerkezetét, amelynek 80%-a abraktakarmány volt. Rövid kitekintésként érdemes felvázolni a háztáji gazdaság szabályozásának 1956 utáni további alakulását. Az 1959. évi úgynevezett tsz törvény szerint minden önálló háztartással rendelkező termelőszövetkezeti tag jogosult volt személyi használatra háztáji gazdaság fenntartására maximum 1 kh földterülettel a vele közös háztartásban élő családtagjaival együtt.[71] A termelőszövetkezeti csoport tagjaira nagyrészt ugyanezek a rendelkezések voltak az irányadók.[72] A szovjet jogból adaptált személyi földtulajdon és földhasználat részben a háztáji rendelkezésekbe inkorporálódott. Az 1959-ben megjelenő Polgári Törvénykönyvben a háztájit illetően úgy fogalmaztak, hogy a háztáji földhasználatot a termelőszövetkezet tagja a vele együtt élő családtagjaival együttesen gyakorolhatta.[73] A tömeges kollektivizálás után a háztáji földterület országos szinten elérte az 1 156 000 kh-t. Ekkor ismét előtérbe kerültek a túlméretezett háztájik, részben a községek külső részén lévő, a belterülethez csatlakozó szőlős-gyümölcsös, veteményes zártkertekben. A zártkertrendezés a hatvanas években összekapcsolódott a nagyobb táblákba egybevonható parcellák tagosításával, amelyeket nagyüzemi használatba kívántak vonni.[74]

A szakirodalomban hangsúlyt fektetnek arra, hogy az agrárreformok egyik elemeként jelentős változásnak számított, hogy 1967-től a tagot egyénként illette meg a jogosultság a háztájira, nem pedig az egy háztartásban élő családot. Az 1967. évi tsz törvény által kétségtelenül erősödött a háztáji gazdaság intézménye. Megállapították például, hogy a háztáji és a közös gazdaság egymással szorosan együttműködő szerves egység, továbbá, célja a tagok jövedelmének kiegészítése, s hogy árutermelés is folytatható a keretei között. A háztáji föld területében nem történt módosítás, továbbra is 0,5 és 1 kh között lehetett a terület nagysága.[75] Az 1967-ben megjelenő földtörvény megerősítette, hogy a termelőszövetkezet háztájit, valamint illetményföldet adhatott a tagjai és alkalmazottai használatába.[76] Érdemes végül az 1967. évi szabályozás hátterét a háztájihoz való jogosultság szempontjából is megközelíteni, méghozzá az előkészítő munkák dokumentumai alapján. A döntés- és jogalkotók a háztáji gazdálkodás pozitívumai mellett mérlegelték a szabályozás földszerkezetre gyakorolt hatását, mindezt egy 1966 júliusi javaslatban a következőképpen részletezték:

„E rendezés következtében nem nő, hanem kisebb mértékben csökken a háztáji földek volumene. Ma ugyanis egy tsz tagra az 1.131.581 kh háztáji földből 1.08 kat. hold föld jut. Az egyáltalán nem dolgozó /és nem nyugdíjas/ mintegy 70.000 fő tagsági viszonyának megszüntetése és – az elmúlt évek részesedési szintjéből kiindulva – csak a minimumot, vagy annál valamivel többet teljesítő tagok háztáji területének várható csökkenése jelentős területet szabadít fel. Ennek mennyiségét előzetes számítások szerint 230.000 kat. holdra lehet becsülni. Új igényjogosultként jelentkeznek azok a tsz tagok, akik önálló háztartással nem rendelkeznek, s ezért jelenleg nem jogosultak háztáji földre. Ezek száma kb. 70.000. További új igénylőként várhatók azok a bedolgozó családtagok, akik az új rendezés következtében belépnek a termelőszövetkezetbe. E réteg kb. 30–40.000 fő. A háztáji föld mértékének várható 0.84 kh-s átlagát figyelembevéve e rétegek mintegy 80.000 kh háztáji földet vesznek igénybe. Végsősoron tehát a jelenlegi háztáji földterület 150.000 kh-val csökkenne.”[77]

Dokumentumok

 

 

1.

Előterjesztés

Budapest, 1953. június 13.

 

 

Földművelésügyi Miniszter                                                               TITKOS!

053–11/1953. szám                                                                           Készült: 35 példányban

Előadó: Márczis Antal.

                                                                                               Tárgy: Határozattervezet

                                                                                               a termelőszövetkezetek

                                                                                               és termelőszövetkezeti csoportok

                                                                                               tagjainak háztáji

                                                                                               földhasználatáról.

 

                                                                                               Egyetértenek:

                                                                                               M.T. Hiv. Pogácsás György                                                                                                 elvtárs

                                                                                               B.M. Pőcze Tibor elvtárs

                                                                                               Bgy.M. Tisza József elvtárs

                                                                                               IM. Kovács Béla elvtárs

                                                                                               ÁGEM Hegedüs András elvtárs

                                                                                               a csatolt észrevétel mellett.

                                                                                               ÁFTH: Váhl Miklós elvtárs,

                                                                                               kivéve a háztáji földek

                                                                                               rendezésének az általános tagosí-

                                                                                               tással egyidejű végrehajtását.

 

                                                                                               Nem tettek észrevételt:[78]

                                                                                               Tsz.Tanács: Dobi István elvtárs

                                                                                               O.T. Herczeg Ferenc elvtárs

 

ELŐTERJESZTÉS A MINISZTERTANÁCSHOZ

 

            A termelőszövetkezetek alapszabálya és a háztáji területekre vonatkozó eddigi érvényben lévő szabályok nem adtak szilárd alapot sem az állami szerveknek, sem a termelőszövetkezeteknek ahhoz, hogy a háztáji földhasználatot részleteiben is helyesen alakítsák ki. Különösen sok zavart okoz a háztáji terület kialakításánál a földdel és a föld nélkül belépők megkülönböztetése és a háztáji földterület elhelyezésének rendezetlensége. Nincsenek megfelelően tisztázva a háztáji terület használati jogának a kérdései sem.

            Jelentékeny számban vannak olyan termelőszövetkezetek, amelyekben a tagok a termelőszövetkezet igazgatóságának vagy közgyűlésének tudtával és beleegyezésével az alapszabály kereteit meghaladó méretű háztáji földet tartanak vissza, vagy oly módon, hogy valamelyik családtag, vagy hozzátartozó nevén szerepel, vagy pedig nem számítják a háztáji területhez a belsőségben lévő kerteket. Emellett több vonatkozásban megnyilvánul a háztáji gazdaság lebecsülése.

            Mindeddig a tagosítások során nem került sor a háztáji területek földrendezésére sem. Az általános tagosítások során voltak ugyan törekvések a háztáji területek elkülönítésére, de a legtöbb községben ez nem oldotta meg a feladatot, s a tagosítás után is általában nyílt kérdés maradt a háztáji terület rendezése.

            A háztáji föld kezelésének a jelenleg gyakorlatban lévő módja elmarad a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének követelményeitől, több vonatkozásban pedig fékezi a termelőszövetkezetek megszilárdítását.

            Mindezeknek a kérdéseknek a rendezésére a mellékelt javaslatot terjesztem elő. Kérem a határozattervezetnek belső határozatként való elfogadását. Az ÁFTH észrevételével szemben eredeti javaslatomat fenntartom.

 

Budapest, 1953. június 13.

                                                                                                          Erdei Ferenc s.k.

 

A kiadmány hiteléül:

 

/Jancsó István/

 

Javasolom, hogy a határozatot kapják:

                                               Gerő Ernő elvtárs,

                                               Nagy Imre elvtárs,

                                               Házi Árpád elvtárs,

                                               Dobi István elvtárs,

                                               Hegedüs András elvtárs,

                                               Györe József elvtárs,

                                               Herczeg Ferenc elvtárs,

                                               Tisza József elvtárs,

                                               Kovács Béla elvtárs,

                                               Váhl Miklós elvtárs,

                                               Pogácsás György elvtárs.

 

 

Az irat jelzete: HU-MNL-OL-XIX-K-1-b. (301. doboz, 053/11/1953. sz.). Eredeti, gépelt.

 

 

 

2.

A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának …../1953. számú

határozata

a termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok tagjainak háztáji földhasználatáról.

Budapest, 1953.

 

            A termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdasága tekintetében érvényt kell szerezni az alapszabály erre vonatkozó alaprendelkezéseinek és a gyakorlatban felmerült rendezetlen vagy vitás kérdések egységes szabályozására a minisztertanács az alábbi részletes szabályokat állapítja meg.

            1. Az egy háztartásban élő termelőszövetkezeti családot megillető háztáji föld nagysága változatlanul az alapszabályban meghatározott 1/2 – 3/4 kat. hold lehet.

            a/ A területnagyságot nem kell függővé tenni a családtagok számától és a föld művelési ágától és nem szabad különbséget tenni a földdel és föld nélkül belépett tagok között.

            b/ A háztáji területbe be kell számítani a lakóházhoz tartozó veteményes kertet, szőlőt, gyümölcsöst és a be nem épített házhelyeket, viszont nem számít bele az épületek által elfoglalt terület és a gazdasági udvar, valamint az esetleges út területe.

            c/ A háztáji terület nagyságára vonatkozó szabályokat úgy kell alkalmazni, hogy a termelőszövetkezetbe belépő tag belépésével egyidejűleg köteles a háztáji terület megengedett mértékén felül teljes földterületét bevinni a termelőszövetkezet közös gazdaságába. Amennyiben ez a belépés idején nem történt volna meg vagy termelési okból nem hajtható végre, a belépést követő 6 hónapon belül a termelőszövetkezet köteles közgyűlési határozatban meghatározni a háztáji területként visszatartható föld nagyságát és pontos helyét, valamint gondoskodni arról, hogy a megengedett mértéket meghaladó területet a termelőszövetkezet közös gazdálkodásba vonja be.

            2. A háztáji földeket elsősorban közvetlenül a község mellett, a korábban is háztáji jellegű veteményes, szőlős, gyümölcsös kertnek használt területen, az u.n. zárt kertek területén kell elhelyezni.

            a/ Olyan községekben, ahol nem közvetlenül a község mellett kisebb szőlő parcellákból álló u.n. szőlőhegyek vannak, háztáji terület kialakítására az ilyen szőlő területet is fel lehet használni.

            b/ Abban az esetben pedig, ha a termelőszövetkezeti tag tanyán lakik a háztáji területet a tanya épület körül kell részére kialakítani mindaddig, amíg községi lakóházba nem költözik.

            c/ Amennyiben az ilyen házkerti terület nem elegendő a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdálkodására, a községhatár egyik oldalán, közvetlenül a belterülethez csatlakozóan újabb háztáji területet kell kialakítani a község területi fejlesztésének és a termelőszövetkezeti, illetve állami gazdasági táblák kialakításának figyelembevételével.

            d/ Olyan községekben, ahol a háztáji gazdálkodásra kijelölt terület talajminősége lényegesen eltérő, a megengedett keretek között a háztáji terület több parcellában is kialakítható /szőlő, káposztásföld, stb./.

            3. Abban az esetben, ha a termelőszövetkezetbe belépett tagnak saját tulajdonában van olyan terület, amely a háztáji földek kialakított vagy kitűzött övezetébe esik, úgy az illető tag háztáji területét saját régi birtokából kell visszahagyni. Abban az esetben pedig, ha a belépett tag ilyen területtel nem rendelkezik, vagy az alapszabály szerint megengedett méretet nem éri el, háztáji területet kell részére használatra adni az alábbiak szerint:

            a/ Az új háztáji földet elsősorban a községkörüli veteményes, gyümölcsöl, illetve szőlős kertek olyan parcelláiból kell kijelölni, amely termelőszövetkezeti tagnak a birtoka volt, azonban a saját háztáji területének a nagyságát meghaladta. Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni a községtől távolabb eső szőlőhegy esetében is. Az ilyen háztáji kertek területén erre a célra a tartalékföldeket, valamint a kulákoknak 800 n. ölet meghaladó földjeit is fel kell használni. Egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak a háztáji övezetbe eső – bármely nagyságú – földjét azonban erre a célra igénybe venni nem lehet.

            b/ Amennyiben a község régi veteményes, gyümölcsös, szőlős területeiből a termelőszövetkezeti tagok háztáji igényei nem elégíthetők ki, részükre a háztáji földet a községhatár háztáji földek számára kijelölt részén kell kiadni úgy, hogy egy-egy termelőszövetkezet tagjainak a háztáji földjei lehetőleg egy tömbben helyezkedjenek el.

            c/ A fentiek szerint kijelölt háztáji területet a tagoknak minden esetben állandó használatra kell rendelkezésre bocsátani.

            4. A háztáji földet a termelőszövetkezet közös földjétől területileg el kell különíteni. Erre a területre tervfeladatokat adni nem lehet, ellenben a háztáji föld használatában az alábbi szabályokat kell érvényesíteni.

            a/ A fogyasztás és a kisebbmértékű piaci árusítás céljaira szolgáló zöldség, gyümölcs, szőlő, veteményfélék megtermelése mellett lehetőleg takarmányféléket is termeljenek a háztáji területen, a háztáji állatállomány takarmányszükségletére.

            b/ A tanya körül kijelölt háztáji területen szőlőt, gyümölcsöst és egyéb állandó kultúrát nem lehet telepíteni.

            c/ A termelőszövetkezet a háztáji terület megműveléséhez és a termények hazaszállításához szükséges igaerőt munkaegységjóváírás nélkül köteles a termelőszövetkezeti tag rendelkezésére bocsátani a közgyűlés által meghatározott időben és módon.

            5. A háztáji területként használt föld, akár a tag egyéni tulajdonából maradt vissza, akár a termelőszövetkezet által használatra kapta a tag, s függetlenül attól is, hogy a termelőszövetkezet a juttatást, illetve kiegészítést más tag bevitt földjéből vagy állami tartalékból adta, a termelőszövetkezeti tagot egységesen ugyanaz a használati jog illeti meg és a föld használatával járó kötelezettségei is egységesek.

            a/ A termelőszövetkezeti tag háztáji területét a termelőszövetkezet olyan esetben, ha a tagot illetve a családfőt a termelőszövetkezetből kizárják, vagy a termelőszövetkezetből való végleges távozás után tagságát megszüntetik, közgyűlési határozattal igénybeveheti és más termelőszövetkezeti tagnak juttathatja, amennyiben a háztáji területet a tag a termelőszövetkezeten keresztül más termelőszövetkezeti tag földjéből vagy állami tartalékföldből kapta. Olyan tagnak a háztáji területét, akinek belépés előtti egyéni tulajdonát képezi a háztáji terület, kizárás, vagy tagságának megszüntetése esetén is csak akkor veheti igénybe a termelőszövetkezet, ha a tag ezt felajánlja.

            b/ Ha olyan termelőszövetkezeti tag alapít családot, aki szülei révén háztáji földhöz nem jut, részére a termelőszövetkezet állami tartalékföldből vagy más igénybevehető területből a háztáji terület körzetében köteles háztáji területről gondoskodni. Új háztáji területek juttatásával azonban a kialakított nagyüzemi táblák nem csorbíthatók.

            6. A Minisztertanács e határozata alapján a háztáji területeket az alábbiak szerint kell rendezni.

            a/ Az újonnan alakuló termelőszövetkezeti község /város/ háztáji területének kijelölését és az egyes termelőszövetkezeti tagok háztáji földjének a rendezését az általános tagosítással egyidejűleg a földrendező bizottság köteles elvégezni.

            b/ A régebben alakult termelőszövetkezeti községek /város/ háztáji területének kijelölését, valamint a háztáji területek rendezését 1954. február 28-ig a földrendező bizottságoknak kell elvégezni.

            c/ A földrendező bizottság köteles a háztáji területről térképet készíteni és minden háztáji parcellát a megfelelő nyilvántartási munkarészeken rögzíteni. A visszahagyás vagy juttatás, illetve kiegészítés ügyében a termelőszövetkezet közgyűlését a rendezés alkalmával kell megtartani. A háztáji földek rendezésében a községi tanács elnöke és titkára köteles közvetlenül közreműködni.

            d/ A nem termelőszövetkezeti községek már meglévő és újonnan alakuló termelőszövetkezeteiben a Minisztertanács határozatát általános irányelvként kell alkalmazni. Ezekben a termelőszövetkezetekben a járási tanács mezőgazdasági osztálya a községi tanács végrehajtóbizottságán keresztül köteles a háztáji területek folyamatos rendezéséről gondoskodni. Ez a tevékenység azonban csak arra terjedhet ki, hogy a túlzott méretű háztáji földek használatát az alapszabálynak megfelelően rendezzék és a háztáji területjuttatásra illetve a kiegészítés iránt intézkedjenek. Az ilyen községekben a háztáji területek végleges rendezését a későbbiek során bekövetkező általános tagosítás alkalmával kell elvégezni.

            7. Az általánosan tagosított termelőszövetkezeti községekben a részleges rendezés után a háztáji földekről külön állami földkönyvet kell készíteni és továbbiakban a járási nyilvántartó kirendeltségeknek folyamatosan kell vezetni a háztáji ingatlanok használatáról a nyilvántartást.

            E határozat végrehajtásáról – a hatáskörébe tartozó feladatok tekintetében az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal elnökével egyetértésben – a földművelésügyi miniszter gondoskodjék. A végrehajtás ellenőrzésében a Termelőszövetkezeti Tanács vegyen részt.

 

 

Az irat jelzete: HU-MNL-OL-XIX-K-1-b. (301. doboz, 053/11/1953. sz.). Eredeti, gépelt.

 

 

 

3.

A földművelésügyi miniszter és a belügyminiszter

..../1953. számú együttes utasítása

a termelőszövetkezeti községekben /városokban/ a mező- és erdőgazdasági

ingatlanok tagosításáról

Budapest, 1953

 

[…]

V. FEJEZET

A földek rendezésének irányelvei

[…]

C./ A háztáji területek rendezése.

1. Az egy háztartásban élő termelőszövetkezeti családot megillető háztáji föld nagysága változatlanul az alapszabályban meghatározott 1/2–3/4 kat. hold lehet. A területnagyságot nem kell függővé tenni a családtagok számától és a föld művelési ágától és nem szabad különbséget tenni a földdel és föld nélkül belépett tagok között.

A háztáji területbe kell beszámítani a lakóházhoz tartozó veteményes kertet, szőlőt, gyümölcsöst és a be nem épített házhelyet, viszont nem számít bele az épületek által elfoglalt terület és a gazdasági udvar, valamint az esetleges út területe.

2. Minden községi, városi településhez annyi háztáji területet kell biztosítani, hogy azon belül:

a termelőszövetkezetbe tömörült családok részére az 1. pontban meghatározott területet biztosítani lehessen;

háztáji területbe lehessen elhelyezni a nem termelőszövetkezeti családok /ipari munkások, törpebirtokos dolgozó parasztok és dolgozó kisemberek/ külterületen fekvő 1200 n. ölnél kisebb földjét is

és

az egyéni dolgozó parasztok, dolgozó kisemberek háztáji földjét igénybe ne vegyék, semmiféle címen ne csökkentsék, ki ne cseréljék és a kuláknak is meghagyják a 800 n. ölet meg nem haladó földjét.

3. a/ A háztáji terület céljára elsősorban közvetlenül a község mellett, a korábban is háztáji jellegű veteményes, szőlős, gyümölcsös kertnek használt területeket kell kijelölni.

b/ Ahol nem közvetlenül a község mellett kisebb szőlő parcellákból álló szőlőhegyek, gyümölcsösök vannak, háztáji terület kialakítására ilyen területet is fel lehet használni.

c/ A tanyán lakó termelőszövetkezeti tag háztáji területét a tanyaépület körül kell kialakítani mindaddig, amíg községi lakóházba nem költözik.

d/ Amennyiben az a/-c/ pontokban felsorolt kerti földek a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdálkodására nem elegendők, a községhatár egyik oldalán, közvetlenül a belterülethez csatlakozóan kiegészítő háztáji területet kell kialakítani a község területi fejlesztésének és a nagyüzemi táblák kialakításának figyelembevételével.

4. A háztáji terület kijelölt övezetén belül a termelőszövetkezetbe tömörült családokat az alábbi földek illetik meg:

a/ a tagok tulajdonában, haszonélvezetében lévő földek,

b/ az állami tartalékföldek,

c/ a kulákok háztáji területben lévő földjeiből a 800 n. ölet meghaladó rész, amelyet erre a célra igénybe kell venni és helyette a kuláknak külterületen állami tartalékból kell cserét adni,

d/ a község határából háztáji kiegészítés céljára elkülönített terület.

5. Ha a termelőszövetkezet tagjának saját tulajdonában, haszonélvezetében van olyan földje, amely a háztáji terület kialakított övezetébe esik, háztáji földjét saját régi birtokából kell visszahagyni. Ha pedig ilyen földdel nem rendelkezik, vagy földje az alapszabály szerint megengedett mértéket nem éri el, részére háztáji területet kell használatra adni az alábbiak szerint:

a/ Az új háztáji földet elsősorban a község körüli veteményes, gyümölcsös, illetve szőlős kertek olyan parcelláiból kell kijelölni, amely olyan termelőszövetkezeti tag tulajdona, akinek saját háztáji földje a megengedett nagyságot meghaladja. Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni a községtől távolabb eső szőlőhegy, gyümölcsös esetében is. Kiegészítés, új juttatás céljára a háztáji kertek területén fel kell használni az állami tartalékföldeket, valamint a kulákoknak 800 n. ölet meghaladó földjeit is. Egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak a háztáji övezetbe eső – bármely nagyságú – földjét azonban erre a célra igénybevenni nem lehet.

b/ Amennyiben a termelőszövetkezeti tagok háztáji területigénye a község régi veteményes, gyümölcsös, szőlős területeiből nem elégíthető ki, részükre háztáji földet a háztáji kiegészítésre elkülönített határrészen kell kijelölni úgy, hogy ezen belül egy-egy termelőszövetkezet tagjainak a háztáji földjei lehetőleg egy tömbben helyezkedjenek el.

c/ Olyan községekben, ahol a háztáji gazdálkodásra kijelölt terület talajminősége lényegesen eltérő, a megengedett keretek között a háztáji terület több parcellában is kialakítható /szőlő, káposztásföld, stb./

d/ A fentiek szerint kijelölt háztáji területet a termelőszövetkezet tagjainak minden esetben állandó használatra kell rendelkezésre bocsátani.

6. A háztáji földet a termelőszövetkezet közös földjétől területileg el kell különíteni. Erre a területre tervfeladatokat adni nem lehet, ellenben a háztáji föld használatában az alábbi szabályokat kell érvényesíteni:

a/ a családi szükséglet és a kisebbmértékű piaci árusítás céljaira szolgáló zöldség, gyümölcsös, szőlő, veteményfélék megtermelése mellett lehetőleg takarmányféléket is termeljenek a háztáji területen a háztáji állatállomány takarmányszükségletére.

b/ a tanya körül kijelölt háztáji területen szőlőt, gyümölcsöst és egyéb állandó kultúrát nem lehet telepíteni.

c/ A termelőszövetkezet a háztáji terület megműveléséhez és a termények hazaszállításához szükséges igaerőt munkaegység jóváírás nélkül köteles a termelőszövetkezeti tag rendelkezésére bocsátani a közgyűlés által meghatározott időben és módon.

7. a/ A termelőszövetkezeti tagokat egységesen ugyanaz a háztáji földhasználati jog illeti meg és kötelezettségeik is egységesek tekintet nélkül arra, hogy a háztáji területként használt föld a tag egyéni tulajdonából maradt vissza, vagy a termelőszövetkezettől használatra kapta.

b/ A termelőszövetkezet a tag háztáji területét közgyűlési határozattal igénybeveheti és más termelőszövetkezeti tagnak juttathatja, ha a tagot, illetve a családfőt a termelőszövetkezetből kizárják, vagy tagságát megszüntetik, amennyiben a tag a háztáji földet a termelőszövetkezettől más termelőszövetkezeti tag földjéből vagy állami tartalékföldből kapta. A termelőszövetkezet olyan tagnak a háztáji területét, akinek az belépés előtt is egyéni tulajdona volt, kizárás vagy tagságának megszüntetése esetén is csak akkor veheti igénybe, ha a tag ezt felajánlja.

c/ Ha olyan termelőszövetkezeti tag alapít családot, aki szülei révén háztáji földhöz nem jut, részére a termelőszövetkezet állami tartalékföldből vagy más igénybevehető területből köteles háztáji földről gondoskodni. Új háztáji területek juttatásával azonban a kialakított nagyüzemű táblák nem csorbíthatók.

8. a/ Az újonnan alakult termelőszövetkezeti község háztáji területének kijelölését és az egyes termelőszövetkezetek háztáji földjének rendezését az általános tagosítással egyidejűleg a Földrendező Bizottság köteles elvégezni. A Földrendező Bizottság köteles a község háztáji területéről térképet készíteni és helyrajzi számonkint kimutatásban rögzíteni, hogy az egyes termelőszövetkezeteket melyik háztáji parcellák illetik meg.

b/ A háztáji földeknek a termelőszövetkezeti családok részére történő visszahagyása, vagy juttatása, illetve kiegészítése ügyében a termelőszövetkezet közgyűlése határoz. A közgyűlést lehetőleg az általános tagosítás alkalmával, de legkésőbb a tagosítás befejezése után 15 napon belül kell megtartani.

c/ A háztáji földek rendezésében a község tanács elnöke és titkára köteles közreműködni a tagosítás alatt és a tagosítás befejezése után is.

[…]”

 

 

Forrás: HU-MNL-OL-XIX-K-1-y. (1234. ő. e., III/612/Vegy/23-4/1953. sz.). Másolat.