Elsőként Josida Kenicsíró (1913–?) japán követ, majd nagykövet[1] személyéről[2] és pályafutásáról szólunk, majd rátérünk a menedékkel kapcsolatos, rendre eredménytelen tájékozódási kísérleteire. Azt azonban mindenképpen meg kell említeni, hogy a Mindszenty-kutatásokban Josida neve érdemben eddig még nem merült fel.

Josida 1962. július 14-én kezdte meg budapesti külszolgálatát. A jogi kar elvégzése után 1936-ban lépett diplomáciai pályára. Az első beosztása attaséként Washingtonba vitte. A II. világháború alatt a japán Külügyminisztérium Sajtóosztályának volt a vezetője, ezt követően konzulként (San Francisco), majd főkonzulként (Los Angeles) dolgozott. Budapest előtt Ausztráliában szolgált tanácsosként, majd rendkívüli követként. A megérkezését követően a magyar kémelhárítás aktív feldolgozás alá vonta. Erről operatív terv is készült, amely megállapította: „Az amerikai ügyvivővel, valamint több vezető amerikai diplomatával szoros kapcsolatot tart. Az amerikaiak Yoshida magatartását barátinak és segítőkésznek értékelik.”[3]

1964. június 1-től hazája első budapesti nagykövete, aki az állomáshelyéről – négy év után – végül 1966. november 20-án távozott.

 

Josida nagykövet (balról) és Takeda Josinori herceg (jobbról) facsemetét ültetnek Budapesten a japán–magyar sportbarátság szimbólumaként 1965-ben.
Forrás: Népsport, 1965. augusztus 22. 5.

 

Josida kapcsolatfelvételei a magyar oldallal

Egyik első bemutatkozó látogatását Josida 1962. július 28-án tette Szarka Károly külügyminiszter-helyettesnél, akinél a magyar kérdés ENSZ-beli felvetéséről igyekezett – eredménytelenül – tudakozódni.[4] Szarkát 1963. március 25-én is felkereste: „kb. egy órát tárgyaltak. Vele volt Hotta II. titkár[5] is. Amikor kijöttek, mérgesek voltak, nagyon morogtak.”[6]

1963. március 26-án Josida Erdélyi Károlyt[7] kereste fel, akinél a magyar közkegyelem részletei iránt érdeklődött, (lásd az 1. számú dokumentumot) főként arról, hogy vonatkozik-e a rendelet Mindszentyre. Erdélyi válasza nemleges volt, de jelezte: kegyelmi kérvény benyújtására a bíborosnak is van lehetősége. Ezt pedig egyénileg fogják elbírálni. Josida következő kérdése arra vonatkozott, „folynak-e közvetlen tárgyalások a Magyar Népköztársaság és a Vatikán között általános kérdésekről vagy Mindszenty sorsáról.”[8] Erre Erdélyi igencsak homályos választ adott. 1963. december 3-án „Gombos” azt jelentette, hogy Josida igencsak sérelmezte, hogy a minisztériumban bizalmatlanul fogadták. Az általa feltett kérdésekre „kitérő választ kapott, falba ütközött.”[9]

Josida kapcsolatfelvételei az amerikai oldallal

Az amerikaiakkal Josida élénk kapcsolattartásra törekedett. Budapesti tartózkodása során az alábbi négy amerikai ügyvivővel léphetett kapcsolatba: Horace Torbert,[10] Turner Shelton,[11] Owen T. Jones[12] és Richard Tims.[13] 1962. szeptember 10-én egy órás beszélgetésre kereste fel a december 4-én már távozó Torbertet, ám az áttekintett témákról a Belügyminisztérium III/II. Értékelő és Tájékozató (ÉT) alosztályának nem sikerült konkrét információt gyűjtenie.[14] Az ÉT Koordináló jelentése[15] szerint Josida december 19-én látogatta meg az ügyvivői szolgálatot rövid időre átvevő Sheltont. A felek kereskedelmi témákat vitattak meg, Mindszenty menedékének ügye nem került terítékre. Ugyanakkor Shelton tájékoztatást nyújtott az új ügyvivő, Jones személyéről,[16] akivel az amerikai ügyvivők közül Josida végül a legélénkebb kapcsolatot tartotta.

Josida hosszabb eszmecserét folytatott Provan amerikai légügyi attaséval[17] is, akivel a kubai helyzetet tekintették át. A követ „kijelentéseire Provan csak az amerikai sajtóból ismert szólamokat hangoztatva tudott válaszolni, illetve igyekezett megmagyarázni kormányának álláspontját.”[18] A kémelhárításhoz olyan hálózati információ is eljutott, hogy Josida „[1962] november 2-án párhuzamot vont az 1956. magyarországi és a jelenlegi kubai események bizonyos vonásai között.”[19]

A japán diplomatát „1962. december 19-én d.u. meghívták a Szabadság téri amerikai követségre, ahol beszámoltak neki az ENSZ Különleges Bizottságában elfogadtatott új határozati javaslatról a <magyar kérdésben>. Amint másnap a kapcsolatunkkal[20] való beszélgetés során kiderült, nem közölték viszont Yoshidával, hogy a magyar küldöttség megbízólevelének hitelességét továbbra is <kétségbe vonják>. A kapcsolatunkkal való beszélgetése során Yoshida kifogásolta az amerikaiak kettős viselkedését.”[21] Azt viszont a japán követ megtudta, hogy a belgrádi amerikai nagykövetség második számú embere (Owen T. Jones) kerül Budapestre ügyvivői,[22] vagy később talán követi minőségben január folyamán – ez utóbb téves értesülésnek bizonyult. Ugyanakkor az iratok tanúsága szerint Jones ügyvivő Josida legfontosabb amerikai kapcsolatává vált.

A japán követ a karácsonyi ünnepek alatt vendégül látta Turner Sheltont – jelentette a „Bandi” fedőnevű informátor.[23] Az amerikai ügyvivő Jones megérkezéséig értelemszerűen nem hagyhatta el állomáshelyét, és a japán követ is Budapesten töltötte az ünnepeket. „Judit” arról is jelentett,[24] hogy kik voltak Josida januári vacsoravendégei. Ezek között szerepelt a Provan házaspár, Turner Shelton, az újonnan érkezett Jones házaspár, Brown ezredes amerikai katonai attasé[25] és Götzlinger[26] amerikai beosztott diplomata. 1963. március 25-én pedig Josida vendégeskedett az ezredesnél,[27] aki április 16-án két meg nem nevezett japán diplomatát látott vendégül a lakásán.[28]

Josida 1963-ban és 1964-ben is fontos, de túlzottan nem eredményes beszélgetést folytatott Jones amerikai ügyvivővel. Az első alkalommal az amnesztia rendelet adta az apropót. „felvetődött beszélgetésük során a magyar–amerikai kapcsolatok normalizálásának kérdése, s Yoshida érdeklődött, hogyan értékeli az amerikai kormány a magyar amnesztia rendeletet. Megegyeznek [sic!] abban, hogy előbb-utóbb az amnesztia végrehajtásával kapcsolatban valamilyen nyilatkozatnak kell megjelennie. Yoshida reméli, hogy a kapcsolatok normalizálására sor kerül a közeljövőben, és úgy gondolja, hogy ezt a nézetét támasztják alá azok a nyugati lapokban megjelent hírek, amelyek erről számoltak be, hogy valamilyen washingtoni magyar hivatalos fogadáson magas rangú amerikai külügyi emberek [sic!] jelentek meg.”[29]

1964 augusztusában az immár nagykövetet a Mindszenty-kérdés, továbbá a magyar kormány és a katolikus egyház közötti állítólagos tárgyalások érdekelték: „Értesülésünk szerint a budapesti japán követ részletesen érdeklődött Jones amerikai ügyvivőtől az amerikai–magyar kapcsolatok jelenlegi helyzete, fejlődése perspektívái iránt […] Érdeklődött, megfelelnek-e a valóságnak azok a hírek, melyek szerint tárgyalások folytak a magyar kormány és a katolikus egyház között, sikerült-e megegyezésre jutniuk, valamint hogy áll Mindszenty kérdése. Ugyancsak érdekelte a japán követet, hogy a Mindszenty-kérdés befolyásolhatja-e az amerikai–magyar kapcsolatok alakulását, vagy ezt csak mellékes tényezőként kezelik ma már.”[30] Különösen érdekes azon utolsó felvetése, mely szerint a Mindszenty-kérdés vajon már csak mellékes tényező-e a magyar–amerikai kapcsolatokban.

Néhány hónappal ezt megelőzően „A követ egyházi témáról való beszélgetés során megkérdezte kapcsolatunktól,[31] szokott-e beszélgetni az amerikai követségi személyekkel, ha megtud valami újat egyházi ügyekről. Kapcsolatunk kijelentette, hogy csak akkor beszélget velük, ha éppen találkoznak a követségen vagy másutt. A követ ezután feltette a kérdést: <Miért nem beszéli meg velük az egyházi ügyeket, hiszen Mindszenty miatt ők közvetlenül érdekeltek ebben?> Kapcsolatunk azt válaszolta, még nem fordult elő, hogy más hírforrás által terjesztett hír kapcsán az amerikaiak hajlandóak lettek volna bármilyen tényszerű felvilágosítást adni. Így ő se gondol az <értesülések kicserélésére>, mert az egyoldalú lenne.”[32] A fentiekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Josidának az általunk vélelmezett „kapcsolat”[33] útján sem sikerült bizalmas értesülésekhez jutnia, ám arról is meggyőződhetett, hogy az amerikaiak másokkal sem osztják meg a fontos információkat.
 

A Josida környezetében működő fontosabb magyar hálózati személyek[34]

„Gombos András” fedőnevű ügynök játszotta a legkomolyabb szerepet a Josidáról szerzett információival (lásd a 2. számú dokumentumot), illetve a számára nyújtott tájékoztatásaival. A követ/nagykövet rendszeresen meghallgatta „Gombos” – aki egyébként az AP budapesti tudósítója volt – reggeli sajtóbeszámolóit. Azt is kijelentette, hogy látatlanban nem óhajtja elfogadni a nyugati kollégáinak a magyarországi fejleményekről alkotott véleményét.[35] „Gombos” azt is jelentette, hogy Josida részt vett az európai japán követek Párizsban tartott értekezletén.[36] Távollétében Josioka I. titkár[37] Shermannél[38] érdeklődött: folynak-e magyar–amerikai tárgyalások a kétoldalú kapcsolatok rendezéséről? Sherman a felvetésre kerek nemmel válaszolt.[39]

Josida élénk kapcsolatépítő tevékenységére jellemző, hogy 1963. december 13-án Sharek II. titkár[40] volt a követ vacsoravendége,[41] 1963. január 31-én pedig a katolikus vallású Jazynka[42] házaspárral ment el vacsorázni.[43]

A japán követ kérésére „Gombos” az AP jelentései alapján tájékoztatta a követet a kubai helyzetről.[44]

1963. június 4-én „Gombos” az alábbi jelentést adta: „A követnél tegnap tartott vásári fogadáson Götzlinger amerikai és Lewis[45] angol kereskedelmi attasé is felvetették <Gombos> előtt Kádár utazását. Mi lehet mögötte? Kérdezték. <Gombos> kijelentette, ezúttal ellent kell mondani a varsói AP jelentésnek, amely szerint Mindszentyről és a kelet-európai katolikus egyház helyzetéről volt elsősorban szó a lengyelországi tárgyalásokon.

Yoshida a <Gombossal> folytatott beszélgetésből megítélve a következő témákat tételezi fel a Kádár-Gomulka megbeszélések tárgysorozatán:

1.) KGST, különös tekintettel valamiféle kialakult nehézségre (csehszlovák hiányosságok, román különállás)

2.) kínai-szovjet polerma [sic!][46]

magyar-lengyel együttműködés, fejlődésbeli és felfogásbeli azonosság alapján

3.) katolikus kérdések.”[47]

 

A Mindszenty-kérdést – jelentette „Gombos” 1963. június 4-én – Josida újra és újra összekapcsolta a magyar–amerikai kapcsolatok alakulásával: „Yoshidát rendkívül érdeklik a politikai fejlemények, elsősorban a magyar–amerikai viszony alakulása szempontjából a Mindszenty-ügy. A dolog egyházi vonatkozása (pl. új püspök kinevezése) közömbös számukra mondotta.”[48] Leszögezhetjük tehát, hogy a japán diplomatát leginkább az érdekelte, vajon a menedék rendezetlen kérdése képezheti-e akadályát a magyar–amerikai kapcsolatok fejlesztésének. Olyan eset is előfordult, hogy Josida azért kereste fel Jonest, hogy a magyar gabonaimportról érdeklődjön. A Mindszenty-kérdést ezen a találkozón a követ nem vetette fel.[49]

1964 novemberében Josida nagykövet és „Gombos” kapcsolatát a kémelhárítás az alábbiak szerint értékelte: „Tájékoztatásul közöljük, hogy az utóbbi időben egyre több jel mutat arra, hogy Yoshida japán nagykövet <Gombos> fedőnevű ügynökünkkel meglévő kapcsolatának igyekszik konspiratív jelleget adni. Az ügynök Yoshida kérésére rendszeresen átadja részére az AP amerikai hírügynökség felé általa továbbítandó híranyagokat, beleértve az MTI által kiadott anyagokat is. Gyakorlattá vált kapcsolatukban, hogy rendszeresen kikéri az ügynök véleményét az éppen napirenden lévő kül- és belpolitikai kérdésekről. <Gombos> jelentéseiből kiderül, hogy Yoshida az ügynököt hírforrásként kezeli, és mint ilyet a többi nyugati és japán diplomata előtt is titkolja. Nyíltan megmondta az ügynöknek, hogy az AP és MTI anyagokat olyankor adja át neki, amikor azt más nyugati diplomata nem látja. Mindezek alapján jogos a feltételezés, hogy Yoshida az általa továbbított jelentésekben már úgy hivatkozik <Gombosra> mint komoly magyar hírforrásra, esetleg az itt-ott szerzett felszínes értesüléseit is neki tulajdonítja. Az előállt helyzet alapján szükségesnek tartjuk, hogy az illetékes alosztállyal közösen meghatározzuk az ügynök magatartási vonalát a szóban forgó területen való foglalkoztatásának további irányát.”[50]

A Josida környezetében megforduló másik „értékesnek” nevezhető hálózati személy „Korda Tamás” orvos volt, a kezelések mellett szorosabb kapcsolatot alakított ki a követtel (lásd a 3. sz. dokumentumot). Ezért részére a kémelhárítás magatartási vonalat alakított ki, és egyben alkalmasnak tartották arra, hogy adott esetben egyes személyeket – orvosi utasítására – kivonjon a követségről. Itt jegyezzük meg, hogy mind „Gombos,” mind „Korda” neve az amerikai diplomatákról vezetett személyi dossziékban is felmerül.

 

A magyar kémelhárítás értékelése Josida Kenicsíró négyéves tevékenységéről

„[Josida tett] szert tett olyan magyar kapcsolatokra, akik részletesen és megbízhatóan tudták őt tájékoztatni a belpolitikai és gazdasági élet problémáiról. Pl. Tímár András újságírót egy idővel a kapcsolatuk kialakulása után már igyekezett úgy kezelni, mint rendszeres és monopolizált hírforrást. Őt több ízben nyomatékosan felkérte, hogy a részére elsődlegesen szolgáltatott információkat más követségek felé ne továbbítsa. Nevezettekkel fennálló kapcsolatát a magyar szervek és a nyugati diplomaták felé is elkonspirálta a lehetőségeihez képest. [...] munkája során [Josida] rendszeres munkakapcsolatot tartott fenn a budapesti amerikai követség diplomatáival, és eddigi magyarországi tartózkodása során csupán ezzel a követséggel volt látszólagos függő viszonyban.”[51]

„Megbízható adataink szerint a japán nagykövetség Magyarország területén katonai hírszerzést folytat… Rendszeresen tárgyalnak a NATO-országok budapesti követségeinek diplomatáival, itt a fő hangsúly az amerikaiakkal való együttműködésen van.”[52]

„Yoshidát hasonló sérelmek érhették az amerikai követségen is, mivel anyagaink szerint több ízben hamis tájékoztatást kapott az amerikai diplomatáktól is, pl. a magyar–amerikai viszonyt, megbeszéléseket illetően. Később, hivatalos hírközlésből szerezhetett csak tudomást arról, hogy az amerikai diplomaták nem tartották szükségesnek azt, hogy őt a valóságnak megfelelően informálják.”[53] A kémelhárítás fenti értékelése alapján kimondható, hogy a menedék kérdésében – a „Gombossal” ápolt szoros kapcsolata ellenére – Josida nem volt képes érdemi értesüléseket szerezni.

 

Következtetések

Josida alapvetően tévesen vélte úgy, hogy őt, a három, az Egyesült Államokban teljesített külszolgálata okán, Budapesten az amerikai diplomaták a bizalmukba fogják fogadni. Vélhetően azt is rosszul mérte fel, hogy a magasabb diplomáciai rangja – hiszen 1964-ben nagykövet lett – ezen erőfeszítéseiben a segítségére lesz. A fellelt iratok tanulsága szerint az amerikaiaknak számos alkalommal is felvetette a Mindszenty-kérdést, illetve a magyar–amerikai tárgyalások helyzetének témáját. Érdemi információkat azonban soha nem osztottak meg vele. És az amerikaiak annak a taglalásába sem mentek bele, hogy a bíboros menedékének ügyét valamiféleképpen összekapcsolnák a magyar–amerikai kétoldalú kapcsolatok alakulásával. A bizalmas információk megszerzése érdekében Josida gyakran érintkezett az alacsonyabb rangú amerikai diplomatákkal is, vélhetően tudva arról, hogy a napi szintű kapcsolatot – összekötőkként – ők tartják a menedékében élő bíborossal.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az amerikai oldal következetessége abban, hogy harmadik fél részére nem szolgáltatnak érdemi információt sem a menedék helyzetéről, sem pedig a magyar–amerikai kapcsolatok alakulásáról egyúttal azt is jelentette, hogy a magyar kémelhárítás – Josida alapos ellenőrzése és „Gombos” szinte állandó jelenléte ellenére – ebből a forrásból nem értesülhetett Washington konkrét szándékairól. A magyar oldalra Josida még ilyen mértékben sem támaszkodhatott.

A fentiek azt a korábban is ismert hivatalos amerikai álláspontot erősítik meg, hogy az Egyesült Államok a menedék ügyének kezelésébe, annak a helyzetének, illetve kilátásainak a latolgatásába egyetlen harmadik országot sem vont be. Josida a siker minden reménye nélkül folytatta a próbálkozásait. Ráadásul az iratok tanúsága szerint az sem állítható, hogy a próbálkozásait Tokió kifejezett utasítására folytatta volna. Lépéseit egyéni ambíciói vezették, illetve a kémelhárítás azon gyanúja, hogy a követségen belül egyúttal ő volt a hírszerző rezidentúra vezetője. Ezért is volt feltűnő, visszatérően azt hangsúlyozta, hogy ő csupán „a bárhol beszerezhető anyagokból kíván tájékozódni és semmiféle kerülő úton nem akar értesüléseket szerezni.”[54]

Egyébként a kiküldetése elején Josida az aktuális kubai kérdéssel kapcsolatban sem volt képes érdemi értesüléseket beszerezni, még úgy sem, hogy feltűnő kapcsolatokat ápolt az amerikai katonai és légügyi attasékkal, ami a misszióvezetőkre általában nem jellemző.

Ugyanakkor Josidának egyértelmű sikere volt abban, hogy a magyar–japán diplomáciai kapcsolatokat 1964. június 1-jén a felek nagyköveti szintre emelték. Ez több mint két évvel hamarabb következett be, mint az amerikai relációban.[55] Arról, hogy a követ szorgalmazza a szintemelést, „Pesti” már 1963. szeptember 20-án jelentett: „pillanatnyilag az a gyakorlati kérdés áll fenn, hogy helyes lenne-e a japán követséget nagykövetségi színvonalra emelni, ha az amerikaiak vagy az angolok, vagy más jelentősebb kapitalista állam nem változtat a jelenlegi helyzeten.”[56] Ennek ellenére Josida még 1964. január 22-én – talán szándékosan –téves tájékoztatást adott az amerikai kollégáinak: „Értesülésünk szerint a japán követ budapesti amerikai diplomatákkal folytatott beszélgetése során úgy tájékoztatta azokat, hogy kormányának nincs szándékában a magyarokkal való diplomáciai kapcsolat szintjének nagykövetségi rangra való emelése.”[57]

 

 

Dokumentumok

 

 

1.

Feljegyzés

Budapest, 1963. március 26.

 

Erdélyi Károly

Feljegyzés

1963. március 26.

Tárgy: Yoshida japán követ látogatása

 

Ma délelőtt kérésére fogadtam Yoshida japán követet.

Rövid udvariassági bevezető után a követ közölte, hogy betegsége miatt az utóbbi időben hosszabb időre kiesett a diplomáciai életből, felépülése óta a görög nemzeti ünnep alkalmából március 25-én rendezett fogadáson vett részt először rendezvényen. A görög fogadáson a kollégáival folytatott eszmecserékből azt a következtetést szűrt le, hogy a diplomaták között jelenleg a magyar közkegyelmi rendelet a fő beszédtéma. Nyugati kollégái találgatásokba kénytelenek bocsátkozni az amnesztia egy sor, számukra nem egészen világos részletével kapcsolatban. A diplomaták részéről elhangzott kérdésekre ő sem tudna válaszolni, ezért élve a közöttünk kialakult, rokonszenvre alapuló jó viszonyra, elhatározta, felkeres engem, s velem tanácskozza meg a számára homályos részleteket.

Megköszöntem bizalmát, közöltem, szívesen állok rendelkezésére, és amire tudok, válaszolok.

A továbbiakban kérdéseit a követ köntörfalazás nélkül, meglepő nyíltsággal tette fel.

Megkérdezte, vonatkozik-e az amnesztia Mindszenty Józsefre. Közöltem, hogy véleményem szerint nem. Arra kérdésre, milyen eljárással könnyíthetne Mindszenty jelenlegi sorsán, utaltam arra, hogy a rendelkezés lehetőséget nyújt az általános kegyelemből kizártaknak is kegyelmi kérvény beadására, és annak egyéni elbírálására.

A követ utána megkérdezte, folynak-e közvetlen tárgyalások a Magyar Népköztársaság és a Vatikán között általános kérdésekről vagy Mindszenty sorsáról. Emlékeztettem őt Kádár elvtárs országgyűlési beszédének azon részére, ahol a Minisztertanács elnöke említést tett arról, hogy mint ahogy általában lenni szokott, a Magyar Népköztársaság egy időben több vonalon is politikai tárgyalásokat folytat.

 

 

Az irat jelzete: HU-ÁBTL-3.1.5.-O-15150 [2]. 105. Másolat, gépelt.

 

 

2.

Javaslat

Budapest, 1963. április 12.

 

BM III/II Cs[oport]f[őnök]ség 5. osztály b. alosztály

Javaslat

1963. április 12.

Tárgy: „Gombos” fn. ügynök ügyében

 

A budapesti japán követség 1962 augusztusában rendszeres sajtótájékoztatás céljából alkalmazta a BM III/II/2-a alosztály „Gombos” fn. ügynökét.

„Gombos” az eltelt idő alatt a követségen bedolgozta magát. A hivatalos kapcsolaton kívül közvetlen kapcsolatba is került Yoshida Keni-chiro követtel. Yoshida „Gombost” felkérte több esetben, hogy érdekesebb rendezvényekre vigye el, valamint ismertesse meg a magyar képzőművészet nevesebb képviselőivel.

„Gombos” részben már eleget tett Yoshida kérésének. Legutóbb pl. a hagyományos cigánybálra vitte el magával Yoshidát.

Figyelembe véve „Gombos” körülményeit Yoshidával szemben, részére az alábbiakban meghatározott magatartási vonalat javaslom:

1.) A magatartási vonal célja: „Gomboson” keresztül tanulmányozzuk Yoshida érdeklődési körét, magatartását. Esetenként Yoshidát „Gomboson” keresztül lekössük.

2.) Ennek érdekében „Gombosnak” a Yoshidával folytatott beszélgetések során törekednie kell arra, hogy bizalmát megtartsa, és lehetőség szerint megerősítse. Igyekezzen tőle minél több hírszerző jellegű adatot szerezni.

3.) Yoshidát vigye el nevesebb szobrászok, festők műtermébe. Erre „Gombosnak” lehetősége van. Itt vegye figyelembe Yoshida kívánságait, de csak a velünk való megbeszélés alapján. „Gombos” törekedjen arra, hogy Yoshidát hangversenyekre és más kulturális jellegű eseményekre meghívja.

4.) Amennyiben „Gombos” lehetőségei és a Yoshidához való kapcsolatának alakulása lehetővé teszi, alakítson ki vele baráti jellegű kapcsolatot.

 

Bíró Elek

r. f[ő]h[a]d[na]gy.

 

 

Az irat jelzete: HU-ÁBTL-3.1.5.-O-15150. 103–104. Eredeti, gépelt.

 

 

3.

Javaslat

Budapest, 1963. április 18.

 

BM III/II. 5. osztály b. alosztály

Javaslat

1963. április 18.

Tárgy: „Korda” fn. ügynök ügyében

 

A III/II/2-b alosztály „Korda” fn. ügynöke 1961 óta van kapcsolatban a budapesti japán követség diplomatáival. Mint orvos kezeli rendszeresen Yoshida követet, Yoshioka I. titkárt, valamint esetenként a követség más beosztottait is. Így pl. Kajihara Gunzo portás (szolgálati útleveles) japán állampolgárt és feleségét.

„Korda” ezen túlmenően barátinak mondható kapcsolatot alakított ki Yoshioka I. titkárral. Esetenként összejöttek egymás lakásán kártyázás céljából. Ez a kapcsolat az utóbbi időben már nem mondható szorosnak.

„Kordának” lehetősége van társadalmi helyzeténél fogva, hogy Yoshida követtel szorosabb kapcsolatot alakítson ki. Ezen kívül lehetőség van mint orvosnak szükség esetén egyes személyeket a követségről kivonni.

„Kordát” alkalmasnak tartjuk Kenichiro Yoshida japán követ ügyében való foglalkoztatásra.

„Korda” részére az alábbi magatartási vonalat javaslom meghatározni:

A magatartási vonal célja az, hogy „Korda” Yoshidával társadalmi kapcsolatot alakítson ki. Lehetősége legyen arra, hogy esetenként operatív célból Yoshidát a segítségével ki tudjuk vonni. Természetesen a kialakult helyzetben „Kordát” felhasználjuk ügynöki bevezetésre is. Feladata lesz még Yoshida magatartásának és érdeklődési körének folyamatos tanulmányozása.

A fentiekben meghatározott magatartási vonal megvalósítása érdekében „Kordának” az alábbi feladatokat kell végrehajtania:

1.) A követség beosztottainak orvosi kezelését tartsa fenn, igyekezzen arra, hogy mint orvosban megbízzanak.

2.) Yoshidát, Yoshioka I. titkár felhasználásával hívja meg lehetőség szerint nyilvános helyre vagy a lakására. Ennek érdekében használja fel baráti körét is.

3.) „Korda” rendszeresen adjon jelentést Yoshidával való találkozásairól.

4.) „Korda” kezeli a japán követség őrzését ellátó Kajihara szolgálati útleveles japán állampolgárt és feleségét is. „Korda” feladatul kapja, hogy az általunk megjelölt időpontban Kajihara kórházba utalását szervezze meg. Amennyiben ez nem sikerül, „Kordát” felhasználjuk arra, hogy megfelelő altatóval lássa el Kajiharát.

5.) „Korda” esetenkénti eligazítását a japánokkal való kapcsolatát illetően, Földes Ferenc r. őrnagy, „Korda” kapcsolattartója hajtja végre a velünk való megbeszélés alapján.

 

Kérem a javaslatban meghatározott magatartási vonal végrehajtásának engedélyezését.

 

Bíró Elek

 

 

Az irat jelzete: HU-ÁBTL-3.1.5.-O-15150 [2]. 117–118.