Illyés Gyula a budapesti szovjet követségen 1935-ben

A budapesti szovjet diplomaták felfigyeltek a fiatal és tehetséges író társadalomformáló nézeteire, személyes kapcsolataira a népi írókkal, a magyar kormányzati, valamint ellenzéki politikusokkal. A források a vele és a népi írókkal kapcsolatos szovjet követségi feljegyzésekről tudósítanak.

Sz. M. Mirnijnek, a budapesti szovjet követség első titkárának feljegyzése az Illyés Gyulával folytatott beszélgetéséről a magyar írók viszonyáról a Népszövetséghez és Gömbös Gyula miniszterelnökhöz

Budapest, 1935. november 5.

 1935. november 25.                                         Titkos
 2. sz. példány

       Illyés közölte, hogy a legjelentősebb magyar írókból álló csoport „ankétot" szeretne indítani arról, hogy hogyan viszonyul a magyar társadalom a Népszövetséghez és a háború veszélyéhez. Az ankétot úgy fogják összeállítani, hogy abban tükröződjön a magyar társadalom kedvező viszonyulása a Népszövetség jelenlegi politikájához, ugyanakkor kiemelje a magyar kulturális és társadalmi körök negatív viszonyulását egy európai vagy egy lokális háború veszélyéhez. Az ankéton olyan jelentős nevek is hozzászólnak majd a témához, mint Babits, Zilahy Lajos, Kosztolányi és mások. Korábban ez a csoport a katolikus és más irányultságú francia értelmiségiek felhívásához hasonló felhívást szeretett volna közzétenni különböző felfogású értelmiségiek aláírásával, de egy ilyen felhívás erős ellenállásba ütközött volna, ezért döntöttek amellett, hogy az ankét formáját választják, ami kevésbé „veszélyes". Ez az ankét lényegében a Gömbös politikájával szembeni állásfoglalás, ezért ez az ötlet természetesen nem talált együttérzésre kormánykörökben. 
       Megkérdeztem Illyést, hogy lehet az, hogy Zilahy Lajos, aki Gömbös közeli barátjának számít, és nemrég még a jelenlegi kormány belpolitikájának támogatására szólított fel, most úgy döntött, hogy támogatja az „ankét" ötletét. Ha jól tudom, Babits szintén Gömbös „reformpolitikájának" híve. Illyés ellenkezett, s azt mondta, hogy Zilahy Lajos összeveszett Gömbössel, csalódott az ígéreteiben, és ismét visszatért az ellenzéki táborba. Egyáltalán, az, hogy Zilahy, Babits és más olyan írók, akik korábban barátian viszonyultak Gömbös kormányához, most részt vesznek az ankéton, a legjobb jele annak, hogy Gömbös veszített a magyar értelmiség körében meglévő népszerűségéből.
       Jellemző, hogy az ankét előkészítésének idején Illyés - saját bevallása szerint - kerülte a velem való találkozást, hogy ne adjon ürügyet az ellene irányuló támadásoknak, s ne mondhassák, hogy a tervezett felhívást és ankétot a szovjet követség sugallatára tették közzé. 
       Kuriózumként érdemes megemlíteni, hogy a Népszövetség pénzügyi ellenőrét, Royall Tylert támadások érték a sajtóban, amiért a Szovjetunióba utazott. Ezeket a kirohanásokat megelőzte az általa publikált kedvezőtlen beszámoló jelentés Magyarország gazdasági helyzetéről a folyó költségvetési év első felében. A kormánysajtó összefüggésbe kívánta hozni a Szovjetunióban tett útját, a magyar gazdaságról azt követően publikált kedvezőtlen jelentésével. Illyés is attól tartott, hogy azzal vádolják majd, hogy a Szovjetuniótól kapta a „mot d'ordre"-ot.

                                                                                                                             Sz. Mirnij

3 példányban:
1 - Kresztyinszkij elvtársnak
1 - a 2. Nyugati osztályra
1 - az ügyiratba

Orosz nyelvű gépelt másodlat. Saját fordítás. AVP RF f. 077. op. 15. p. 106. gy. 1. l. 45-46.

Ezen a napon történt december 12.

1940

Aláírják a magyar–jugoszláv „örök barátsági szerződést”.

1941

A második világháborúban Nagy-Britannia hadat üzen Bulgáriának és Magyarországnak, Románia az Amerikai Egyesült Államoknak és India...Tovább

1981

A KISZ KB e napra szervezett békemenete lényegesen különbözött a fiatalok eredeti elképzeléseitől. A békemenet az ország összes...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – I.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 5. szám első írásának szerzője, Makó Imre az első világháború, az 1918–1919-es forradalmak és az idegen megszállás paraszti társadalomra gyakorolt hatását mutatja be Hódmezővásárhely példáján. Szakál Imre a csehszlovák kormányok két világháború közötti kárpátaljai telepítési politikáját szemlélteti, míg Bartha Ákos – szintén a két világháború közötti időszak vonatkozásában – a földreform és zsidókérdés összefüggéseit taglalja. Balázs Gábor az 1945-ös földreformot és ennek kapcsán az Országos Földhivatal tárgyalótanácsainak működését elemzi, Varga Zsuzsa pedig a kollektivizálás előestéjén, 1949-ben keletkezett, a paraszti társadalomról szóló izgalmas rendőrségi „pillanatfelvételt” közöl.

 

Budapest, 2019. december 6.

A szerkesztők