1913: A Földmívelésügyi Minisztérium kirendeltségi szervezete és a temesvári hivatal tevékenysége
1916: „Éljen a király, éljen a haza!”
1920: Történetek a kisvasúton
1922: Habsburg apanázs
1923: „Trükkök százai” (kellenek) a devizakereskedelemben (is)?
1935: Kommentár Bakody Aurél véleményéhez
1936: Népvédelmi propaganda a Turul Szövetségben
1938: Milliárdos fegyverkezési program?
1942: Reflektor a sötétbe II. - A későbbi
1944: Fazakas György naplója Budapest ostromáról
1945: Pannonhalmi emlékek
1946: Romlott húst a munkásoknak
1946: Egy kommunista parancsnok a magyar határról
1947: Viták a szlovák határon
1949: Egy vegyes házasságból származó honvédtiszt naplója
1949: Sztálinista bírálat Budapestről
1950: Szovjet szakemberek a Sztálin Vasmű építésén
1950: Levelek Cseres Tibornak (1950–1959)
1951: Horthy Miklós katonái Rákosi Magyarországán
1952: 30 év a katolikus gimnáziumok életében
1956: A Vörös Hadsereg halottai 1956-ban
1956: „Túlzás lenne az 1956. október–novemberi eseményeket háborús cselekményeknek nyilvánítani…”
1958: Próbanépszámlálás 1956 után
1958: 50 éve épült a berlini fal
1961: Jurij Gagarin Magyarországon
1966: „A remény szertefoszlott”
1966: Reform KGST szinten
1968: Az 1968. májusi válság Franciaországban
1968: Rotschild Klárának sem fizetett
1973: Pillanatfelvétel Szász Endre festőművész és grafikus életéből
1975: Levelek a cserkészetről
1980: „Nem” a nyugati árucikkek reklámozására
1988: Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban

Hétköznapok

„Idős nyugdíjas vagyok, és nagyon féltem az unokámat. Egy éve teljesen kivetkőzött magából, „punk" lett. A ruházata és az egész magatartása borzasztó. Állandóan pank [!] koncertekre jár, és a magnóján ilyeneket hallgat. Ha a barátai feljönnek, fasiszta dolgokról beszélnek, szidják a rendszert, a kommunistákat és mindenféle vad dolgokat terveznek. Egészen kivetkőznek magukból és fasiszta ordítózásokat [!] csinálnak. Közöttük van a Mosoly [!] nevű zenekar, akiknek a cigányokról meg a rendőrségről szóló száma a mellékelt kazettán van."

Az ORFK munkatársai 1969 augusztusában a Belügyminisztérium II. főcsoportfőnöksége számára jelentést készítettek a felderítetlen emberölési ügyekről és emberölési kísérletekről, Különösen érdekes manapság ezt a forrást újraolvasni, mivel egy olyan világba kalauzol el bennünket, amelyben az eltűntek fotóit nem tették még közzé a facebookon, az aggódó hozzátartozók és a rendőrség technikai felszereltsége, a nyomozás során bevethető azonosítási eljárások is még gyermekcipőben jártak a mai lehetőségekhez képest.
„A panaszos ismét nem írta alá a belépési nyilatkozatot, és kiment a folyosóra azzal a szándékkal, hogy haza megy. Az ajtónál utolérték, és vissza akarták hívni. Ő nem akart vissza menni, és ebből eredően dulakodás támadt, minek következtében a panaszos elesett. A panaszt tevő kijelentette, hogy nem úgy lökték el, hanem kicsúszott a lába, és ezért esett el. Majd két másik személy a bejáratig kisegítették, ahonnan egyedül ment haza. A panaszt tevő a személyek nevét megemlíteni nem tudja, mivel őket nem ismeri."
„az Archivum Regni a mai Országos Levéltárral – bár hasonló az elnevezésük – egyszerűen nem azonosítható, hanem csupán magja ennek. […] Az Archivum Regni a feudális rendi dualizmus értelmében vett ország, azaz a rendek levéltára volt, az 1874-ben létrejött Országos Levéltár pedig az egész államé: királyé és országé egyszersmind. Körülbelül hasonló joggal tehát a királyi levéltár keletkezését is lehetne alapul venni. Éppen ezért, az Országos Levéltár fennállásának 200. évfordulójáról beszélni erőltetettnek vélem.”
„Az eskü letétele után az Elnöki Tanács tagjai, a miniszterek és a Püspöki Kar tagjai átvonultak a fogadó terembe, ahol gyönyörűen megterített asztalok várták a vendégeket. Azonban az asztalhoz férni úgyszólván lehetetlen volt, mivel a filmesek, fotósok és újságírók mint a sáskahad ellepték és úgyszólván falták az ételeket, a likőrt és pálinkát borospoharakból itták. Kettő közülük teljesen berúgott.”
„A bűnöző csoport hét főből állt, egyes tagjai állandó munkahellyel rendelkeztek. A bűncselekmény elkövetésének idejét általában úgy választották meg, hogy munkahelyükön ne legyen igazolatlan hiányzásuk. Ennek alapján a bűncselekményeiket zömmel péntek, szombat illetve vasárnap éjszaka követték el. Amennyiben péntek éjszaka követtek el bűncselekményt, úgy az állandó munkahellyel rendelkező személyek mindig szabad szombatosok voltak."