Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).

Az Egyesült Izzólámpa ás Villamossági Rt. „atomprogramja"

Az Amerikai Egyesült Államokban folytatott atomfizikai kutatások 1945-ben az első atombomba ledobásához vezettek. Ismeretes, hogy Szilárd Leó és Teller Ede tevékenyen részt vett megalkotásában, azt azonban már kevesen tudják, hogy az 1930-as évektől az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. laboratóriumában is folytak atomfizikai kísérletek. Mindezek mellett a vállalatnak köszönhetően jött létre a Budapesti Műszaki Egyetemen az Atomfizikai tanszéke is.

Az Atomfizikai tanszék megalapításához szükséges feltételek tervezetét már Bay Zoltán készítette el. Bay, mint az elméleti fizika művelője nagy lelkesedéssel vetette bele magát a munkába, azt hangoztatva, hogy a fejlesztés nem választható el az újabb eredményektől, hanem egyenesen azon

. A villamossági és energiaipar esetében pedig az atomfizikának kiemelt szerepe van. Pontosan kiszámolta, hogy a tanszék felállításához milyen anyagi (tanári fizetés, fenntartási költségek) és dologi (előadóterem, labor, könyvtár, iroda, műszerek) eszközök szükségesek. Az alapítvány alapító okiratát Aschner és Pfeiffer 1937. április 23-án írta alá. Ennek alapján az alapítvány az állam kezelésébe került, és az összeget csak a meghatározott célra lehetett felhasználni. Az alap vagyona 100 aranykorona névértékű 500 db Magyar Nemzeti Bank részvény és 300 db 1914-es 4,5 %-os Budapest Székesfőváros által kibocsátott kötvény. Az Atomfizikai tanszék és labor felszerelésére a vállalat egyszeri 50 000 pengőt, illetve tíz évig évente fizetendő 15 000 pengőt adott, azzal a megjegyzéssel, hogy utóbbi összeget a tíz év lejárta után is folyósítanák. Hóman június 8-án, míg Horthy Miklós kormányzó július 27-án látta el záradékával az okiratot. (Lásd a 2. számú forrást!)

Kutatólaboratórium

A hivatalos bejelentésre az 1937. július 8-ai minisztertanácsi ülésen került sor. Hóman Bálint beszédében kiemelte, hogy az Izzó mellett a Goldberger és Fiai Textilgyár is hasonló felajánlást tett. Számításai szerint az alapítványok közel tíz évig fedezni fogják a működési költségeket, és ezzel lehetővé válik, hogy tudósok új nemzedékét neveljék ki egy hazai

. A korabeli újságok többsége beszámolt az adományozásokról, többnyire dicsérő hangnemben, követendő példaként állítva a többi . Kiemelték, hogy nem szabad mindig az államra várni, a tehetősebb magánszemélyek ilyetén szerepvállalására is szükség van, legjobb példa erre az Egyesült Államok, vagy Anglia. (Lásd a 3. számú forrást!) A Magyar Hírlap 1937. július 9-ei száma a numerus clausus esetleges enyhítésével hozza összefüggésbe a lépést, ám a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) állásfoglalása szerint pusztán kutatás-fejlesztési szempontok játszottak szerepet az . Az újságok sokat foglalkoztak Aschner Lipóttal is, aki eddig nem igen jelent meg a nyilvánosság előtt, és kerülte a közvetlen érintkezést. A sok dicséret mellett, azonban helyenként megjelentek negatív és számító kommentárok is, és megindultak a találgatások a leendő tanszékvezetők személyéről is. Az atomfizikai tanszék vezetésére Bay-t, míg a Textiliparira Keresztes Tibort valószínűsítették. Előbbi tanszék indulása azonban késett, hiszen 1938 elején még megfelelő helyiséget sem találtak számára. Aschner Lipót 1938. április 13-án levélben fordult Hóman Bálinthoz, azzal a kéréssel, hogy járjon közben a működés mielőbbi . A tanszék vezetését végül Bay Zoltán nyerte el, aminek köszönhetően az elkövetkezendő időben mind a hallgatók, mind pedig a vállalat profitált a kapcsolatból. A vállalat a háború okozta nehézségek miatt 1945 után már csak kisebb összegekkel tudta alkalmanként támogatni az egyetemet a rendszer átszervezéséig.

A Hirosimára és Nagaszakira 1944 augusztusában ledobott atombombákat követően Bay szerint új lehetőségek nyíltak az atomfizikai kutatások terén, amelyeket Magyarország is ki tudna használni. A kormányhoz 1945 második felében eljuttatott memorandumában (Lásd a 4. számú forrást!) a maghasadás következtében felszabaduló energia hasznosításában rejlő lehetőséget emelte ki. A felfedezés szerinte az egész világ társadalmi és gazdasági életét befolyásolhatja. Az eddig csak meghatározott természeti kincshez kötött energiaellátást felválthatja egy olyan energiaforrás, amely ezzel szemben bármilyen elemből előállítható. Kiemelte ugyan, hogy ez eddig csak az urán esetében sikerült, de laboratóriumi körülmények között már a vízben lévő hidrogén héliummá való alakításával sikeres kísérleteket végeztek. A maghasadásból fakadó energiát fűtés mellett mozgó járművek meghajtására, akár külső táp nélküli égő megalkotására is

. Magyarország ebben a tekintetben nem indul hátrányból, mert ugyan a hagyományos ásványok terén szegényes ország vagyunk, de tudással és jó szakembereknek nem vagyunk híján. Ezért szükséges, hogy ismét felépüljön az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. laborja, hiszen a megfelelő képzettség adott és egyetemi, valamint nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően - a vállalat részvényese az amerikai General Electric részt vett az atombomba kifejlesztésében - a vállalat lenne a legalkalmasabb a kísérletek lefolytatására. Bay Zoltán terveit a vállalat vezetősége is támogatta, és egy komplett tervezetet vázoltak fel a kormányzatnak a folyósítandó kölcsön felhasználásáról. (Lásd az 5. számú forrást!) Az új laborra már csak azért is igen nagy szükségük lett volna, mivel a szovjetek jóvátétel keretében szinte az egész kutatási részleget leszerelték, és elszállították a .

 Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. gyártelepe

Szintén azt hangsúlyozták, hogy az Egyesült Izzó rádiócső- és lámpagyártás területén szerzett nemzetközi kapcsolatrendszere révén megfelelő intézmény lenne az atomfizikai kutatások vitelére. Leszögezték, hogy a kutatások a gazdasági felhasználhatóság vizsgálatát céloznák. Hozadékként a szakértői gárda képzését és új tudományos felfedezés elérését határozták meg. A kölcsön törlesztését a tömeggyártás megkezdéséhez kötötték, ugyanakkor a kormányzatnak is lehetősége lenne az új találmányok értékesítésre, kivéve a világítás és a rádiótechnika területét. Ezek mellett a vállalat további kedvezményeket jelölt meg, amelyet a kormánynak kellene biztosítania számára arra az esetre, ha más vállalatot is bevontak volna a kísérletekbe illetve majd a

. A memorandum és a levél sorsát illetően nincsenek információink, ám az adott világpolitikai helyzetben elképzelhetetlen volt, hogy egy magánvállalat Magyarországon ilyen kutatásokra kapjon engedélyt. Bay Zoltán végül 1948-ben emigrált, és külföldön folytatta tovább . Összességében elmondható, hogy az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. szakemberei már igen korán felfedezték az atomfizikában rejlő lehetőségeket, ám azok gyakorlatba való átültetését csak laboratóriumi körülmények között tudták megvalósítani. A hazai atomfizika és az atomkutatások a szocialista rendszer kiépülését követően szovjet felügyelet mellett előbb a Műegyetemi kísérleti atomreaktor, majd pedig a Pakson felépülő atomerőműben folytatódtak. Mint láthattuk, Bay Zoltán igen előrelátóan fogalmazta meg az atomenergia felhasználási lehetőségeit. Manapság ugyan korlátozott mértékben az atomerőművek mellett tengeralattjárók és űrjárművek meghajtásában is nagy szerepet játszik az atomenergia. Az a cél azonban, hogy a mindennapi használat részeivé váljon, és bármely elemből előállítható legyen, még várat megára.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt augusztus 20.

1938

A gödi fészekben megtartott munkás–paraszt sporttalálkozó antifasisz-ta tüntetéssé változott.

1953

Százezer néző jelenlétében megnyitotta kapuit a Népstadion (mai neve: Puskás Ferenc Stadion). Befogadóképessége megközelítette a 100 ezer...Tovább

1961

Megnyílt Budapest első számú nyári szórakozóhelye, a Budai Ifjúsági Park. Nemcsak az első alkalommal, de a későbbiekben is nagyjából 2000–...Tovább

1963

Az utolsó falut (Aporliget) is bekötötték a villamos-energia hálózatba.

1969

A tisztavatást első alkalommal rendezték meg a Parlament előtt (egészen 2006-ig).

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Rendszerváltás, 1989–1990
 

„Kérlek, ez egy új török hódoltság… Addig tart, amíg a Szovjetunió tart!” – mondta a szovjet megszállás nyomán előállt magyarországi helyzetről Szekfű Gyula történész, moszkvai követ 1946 karácsonyán régi ismerősének, Kovács Imre népi írónak. Jóslata szerencsére csak részben vált be: a szovjet uralom nem 150, hanem „csak” 45 évig tartott, ugyanakkor Moszkva hegemóniájának megszűnése valóban mélyreható politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális változásokat idézett elő nemcsak Magyarországon, hanem a térség többi államában is.

Az 1989–1990-ben végbement rendszerváltás vagy rendszerváltozás mindenekelőtt azt jelentette, hogy az addigi egypárti diktatúrát a politikai pluralizmus, pontosabban a parlamenti demokrácia, a központi tervgazdálkodást a piaci szabad verseny, a marxista ideológia egyeduralmát pedig a szellemi sokszínűség váltotta fel. 

Az átmenet egyik előfeltétele a szovjet csapatok kivonása volt. Mihail Gorbacsov, a reformer pártfőtitkár a szovjet haderőnek a térségből való részleges kivonására már 1988 decemberében, az ENSZ New York-i közgyűlésén ígéretet tett, és 1989. április 25-én valóban elindult haza az első szovjet alakulat. Ez összhangban állt a társadalom túlnyomó többségének akaratával: a Budapesten, 1989. március 15-én megtartott több tízezres tüntetésen Cserhalmi György színész olvasta fel a 12 pontban összefoglalt ellenzéki állásfoglalást, amely többek között a semleges, független Magyarország megteremtését és a szovjet csapatok teljes kivonását követelte.

A rendszerváltást leginkább meghatározó események közé tartozott két „politikai” temetés: 1989. június 16-án, 31 évvel a kivégzés után temették Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát, Maléter Pált, Szilágyi Józsefet és az 1956-os forradalom névtelen mártírjait, néhány héttel később, július 14-én pedig Kádár Jánost, akivel együtt a róla elnevezett korszak is a múlté lett. Két fontos jogi aktust is meg kell említenünk: a korábbi állampárt, az MSZMP megszüntetését az 1989. október 6–8-án tartott kongresszuson, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltását október 23-án. 

A rendszerváltást az 1990 márciusában lebonyolított első szabad országgyűlési választás, és az ugyanazon év őszén megtartott önkormányzati választás zárta le. Az utolsó szovjet katona Záhonynál, 1991. június 19-én hagyta el Magyarországot.

 Az ArchívNet idei 2. számában két írás foglalkozik a rendszerváltással: Jobst Ágnes az állambiztonsági szervek körében végbement rendszerváltást vizsgálja, Garadnai Zoltán pedig a korabeli magyar külpolitika változásait láttatja francia szemszögből. Az összeállítás másik két dokumentumközlése a magyar feminista mozgalom történetével, illetve 1949-ben Magyarországra került görög menekültek sorsával foglalkozik.

 

Budapest, 2019. június 28.

 

A szerkesztők