Egy elfelejtett földreformtervezet 1945-ből

„A magyar nép legnagyobb kérdése: a földbirtok helyesebb és igazságosabb megosztása előtt minden akadály leomlott. A kérdéssel foglalkozó tényezők, politikai pártok, gazdasági szervezetek, szakemberek és a földreform lelkes hívei számára már csak az a feladat adódik, hogy a magyar problémák legnagyobbikát, amely örök időkre megváltoztatja Magyarország birtokpolitikai képét, teljesen oldják meg.”

Bevezetés 

földkérdés, a földreform a 20. századi magyar politikai gondolkodás egyik központi témája volt. Különféle elképzelések már 1918-től megjelentek, mi több már az első földosztásra is sor került; ezek közül a Károlyi Mihály kápolnai földosztása a legismertebb. Bár 1918-1919-es évek messze nem voltak alkalmasak egy ilyen horderejű probléma rendezésére, de mélyben ott forrongott az egész Horthy rendszer alatt a földkérdés 

 Bár a berendezkedő ellenforradalmi rendszer is tett - igaz, igen korlátozott - kísérleteket a földkérdés megoldására, pontosabban bizonyos emberek földhöz juttatására, de ez kevés volt. Ezen intézkedések közül a  mellett talán a legismertebb a vitézi birtokok adományozása volt, aminek hátterében a Vitéz Rend, ill. Szék létrehozása állt. Magát a vitézi birtok fogalmát, hogy azt ki és milyen feltételrendszer mentén kaphatta, a 6650/1920. számú Miniszterelnöki Rendelet szabályozta, de még 1920-ban fogadta el az Országgyűlés az 1920. évi XXXVI. törvénycikket, „A földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről". Anélkül azonban, hogy részletesen belemennénk a '20-as, '30-as évek gazdaságtörténetének tárgyalásába - rögzítenünk kell - a különböző állami beavatkozások nem hozták meg a kívánt eredményeket. Erre egyfajta logikus válaszként szinte valamennyi párt programjában a földkérdés, a földosztás mind hangsúlyosabb helyet kapott, különösen a Természetesen a pártok elképzelései számos lényeges kérdésben eltértek, amely nem csak a különböző világlátásokból adódhatott, hanem a pártok által képviselt - vagy képviselni vélt - társadalmi osztályoktól is. Így fordulhatott elő, hogy még a különböző agrár beágyazottságú pártok is élesen különböző földreform tervezetekkel kampányoltak.

Az 1944. december 21. után újjáalakuló Magyarországon sokan bíztak abban, hogy a háborút követően egy valódi, nyugati értelemben vett demokratikus ország jön létre, amely rendezi a felhalmozódott társadalmi és gazdasági feszültségeket. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés, ill. az Ideiglenes Kormány intézkedési csomagjában is - számos egyéb, a háborúval közvetlen összefüggő kérdés mellett - a földkérdés rendezése kiemelt helyen szerepelt. Ugyanakkor a Debrecenben székelő Ideiglenes Kormányt alkotó pártok közötti véleménykülönbségek már számos kérdésben látszottak. A helyzetet némileg bonyolította, hogy 1945 áprilisáig az ország területén hadműveletek folytak; s mikor a földkérdésről megszülettek az első nyilvánosságra hozott elképzelések 1945. januárjában, a Wehrmachtépp akkor indította el Konrad fedőnevű műveleteit - szám szerint hármat -

 Mi több, az egyre nyugatabbra szoruló nyilas kormányzat is földet ígért - a majd visszafoglalandó Alföldön - azoknak, akik önkéntesként csatlakoznak hozzájuk, és harcolnak a „szovjet judeobolsevista rém" ellen. Ez azonban már nem befolyásolta a háború kimenetelét.

Az alábbiakban szöveghűen közölt földreformtervezet az Ideiglenes Kormány debreceni korszakából való, 1945. januári keltezéssel, és a Pénzügyminisztérium iratai között található, külön iktató- vagy tételszám nélkül. Bár a szöveg minden kétséget kizáróan a Független Kisgazda Párt programja, érdemes talán megjegyezni, hogy senki nem írta alá: sem szervezet (például: kisgazdapárt elnöksége), sem pedig magánszemély, vagyis vezető kisgazda politikus.

Maga a tervezet szemmel láthatóan egy jól átgondolt, belső logikájú javaslat volt, pontosabban lett volna; hiszen a földreformmal kapcsolatos valamennyi kérdést körbejárta, és igyekezett magyarázatot, választ is adni rájuk.

A forrás eleje preambulumként értelmezhető: a szerző(k) leírta/leírták, hogy a földreform, a fölosztás egy nagy horderejű, a magyar nép egészét foglalkoztató kérdés. Bár ebben a felvetésben azért van némi túlzás, de tény, hogy a földreform több millió embert érintett így vagy úgy. Hasonlóan inkább politikai „pr"-nak, mintsem objektív ténynek lehet tekinteni az utolsó bekezdésben leírtakat is, amely a kisgazdapárt szerepét méltatja, s szinte egyedülállónak mutatja be.

„A földreform célja" című rész azért tekinthető izgalmasnak, mert a szerző(k) kifejtették benne, hogy ez a reform nemcsak a szűken vett birtokstruktúrára lesz (lenne) hatással, hanem a teljes magyar politikai, társadalmi és gazdasági életre is. Ezzel mintegy bizonyítják a reform fontosságát és egyben elkerülhetetlenségét is. Összetettebb, érzékenyebb téma, hogy milyen földterületeket lehet(ne) majd szétosztani (A földreform céljára igénybe veendő földterületek). Hisz ez volt az egyik kérdés, amelyben a pártok véleménye talán a leginkább eltért. Közös pont volt ugyan, hogy a hazaárulónak minősítettektől el kell venni a földet. De az, hogy az egyháztól mennyi földet vegyenek el, ill. az ún. úribirtok nagyságának mekkora legyen a felső határa, megosztotta még az agrárpártokat is. Érdemes talán megjegyezni, hogy ebben a tervezetben is érvényesül az „azé a föld, aki megműveli" elv. Ugyanis még a kisgazdák is elvették volna a földet azoktól, akik nem mezőgazdaságból élnek, de azoktól is, akik árverésen szereztek birtokot maguknak.

Hasonlóan viszonylag részletes szabálytervezetet olvashatunk arról is, hogy kik vehetnek igénybe földet, valamint, hogy az ingatlanon maradt ingó értékekkel mi történjen. Mindez sokkal inkább utal arra, hogy a tervezetet jogászok készítették, és mint ilyenek, tisztában voltak azzal, hogy nem lehet teljesen kisemmizni embereket a vagyonukból.

Szintén jogászi gondolkodást mutat az igénybevétel módjára tett javaslat is (Az igénybevétel módja). Ennek értelmében egy négy szintű döntéshozatali lépcső határozza majd meg, hogy ki kap, és ki nem kap földet. A négy szint a településtől ment volna az országos szintig. A döntéshozatalba bevonták volna a helyi közösségek képviselőit is. Utóbbiak nyilván a kisgazdapárthoz közel álló emberek lettek volna... Az eredeti forrásban több mint egy oldalt szántak „Az igénybevett birtokok felhasználásának" kifejtésére. Agrár végzettséget sejtet, hogy a szerző különböző felhasználási módokban gondolkodott, attól függően, hogy a birtok az éppen rét, legelő, szántó vagy netán gyümölcsös volt.

Némileg elgondolkodtató, hogy a tervezet második felében fejtik ki, hogy a cél nem életképtelen kis- vagy törpebirtokok kreálása, hanem középbirtokokat óhajtanának létrehozni (A mezőgazdaság újjáépítését és fejlesztését szolgáló középbirtokok alakítása). Ennek fényében - is - jobban érthető, hogy a kisgazdák milyen csapdába kerültek, amikor a kommunistákkal vitatkoztak 1945-ben, majd 1947-ben a földbirtokok nagyságán, általában a földbirtok-politikán.

Szintén egyfajta jogi gondolkodásra vall, hogy a tervezet igen hosszan tárgyalja a kárpótlás kérdését is (Megváltás, illetve kártalanítás). Mindez azt bizonyítja, hogy a tervezet szerzőinek a szemében a nagy és közepes birtokkal rendelkezők nem voltak ab ovo tolvajok, a nép ellenségei, csupán azok, akiket a népbírósági törvények később (!) annak mondtak ki. Így természetes volt tehát, hogy akit kár ér, azt kártalanítani kell. Mindezt a birtok nagysága és annak éves jövedelmének arányában állapították volna meg, ami az adott körülmények között átlátható és igazságos elvnek minősíthető. A forrás tárgyalja még kisebb terjedelemben a kimozdítás intézményét, vagyis a nem megfelelőn dolgozó gazdától el lehet venni a kapott birtokot. Az, hogy ezt az intézményt be akarták vezetni, egyben utalás arra, hogy valóban szakszerűen gazdálkodni akaró és tudó embereknek akart a Kisgazda Párt földet juttatni. Nem a kisgazda párt szociális elhivatottságára utal, hogy a „Családvédelem" cím alatt külön pontot találunk. Ez ugyanis inkább a birtok szétaprózódásának megakadályozására tett javaslatokat, hogy az így biztosítson tisztes megélhetést a földhöz juttatott családnak.

A záró gondolatokban 1945. október 1-ét szabta meg a párt határidőnek, mikorra is a fenti programot végre kell hajtani. A tervezet azonban terv maradt, s a politikai harcok és alkuk elsodorták a Kisgazda Pártnak ezt az alábbiakban szöveghűen közölt 1945. januári elképzelését. Az 1945. márciusi, Nagy Imre földművelésügyi miniszter által levezényelt földreform, ill. földosztás a Magyar Kommunista Párt taktikájának része volt, s nem sok köze volt az

A forrást a mai helyesírási szabályoknak megfelelő formában közöljük.

Ezen a napon történt november 12.

1917

Megkezdődik az I. Piavei csata

1918

Ausztriában kikiáltják a köztársaságot.

1944

A 4. Ukrán Front Katonai Tanácsa kiadja a 0036-os, szigorúan titkos parancsát, amely alapján elhurcolják Kárpátaljáról a 18-50 év közötti...Tovább

1956

A Kádár-kormány az ENSZ Magyarországgal kapcsolatos határozatait az ország belügyeibe való beavatkozásnak minősíti.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők