Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).

A punk és skinhead zene a nyolcvanas évek elején

A Mos-OI! zenekar koncertje és pere 1983-ban

„Idős nyugdíjas vagyok, és nagyon féltem az unokámat. Egy éve teljesen kivetkőzött magából, „punk" lett. A ruházata és az egész magatartása borzasztó. Állandóan pank [!] koncertekre jár, és a magnóján ilyeneket hallgat. Ha a barátai feljönnek, fasiszta dolgokról beszélnek, szidják a rendszert, a kommunistákat és mindenféle vad dolgokat terveznek. Egészen kivetkőznek magukból és fasiszta ordítózásokat [!] csinálnak. Közöttük van a Mosoly [!] nevű zenekar, akiknek a cigányokról meg a rendőrségről szóló száma a mellékelt kazettán van."

1983 szeptemberében tartotta meg a fiatalkorúak bírósága az első fokú pert. Ekkor mindhárom zenészfiút bűnösnek találták Btk. 148. §-a alapján a nagy nyilvánosság előtt és csoport tagjaként elkövetett izgatás bűntettében, társtettesekként. A nagykorú énekest egy év hat hónap, négy évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, a két fiatalkorú gitáros fejenként egy év három hónap felfüggesztett fogházbüntetést kapott. Mindhármójuknak pártfogó felügyeletet rendeltek el, és emellett kötelezték őket, hogy külső megjelenésében tartózkodjanak a szélsőséges, így különösen a „punk irányzat" követésétől. A még középiskolás II-III. rendű gitáros gyanúsítottaknak előírták, hogy kötelesek mindent megtenni eredményes szakvizsgájuk letételéért. Mindezeken kívül este 22.00 után szülői felügyelet nélkül nyilvános szórakozóhelyen nem tartózkodhattak.

A per kapcsán két érdekességre érdemes felhívni a figyelmet. Az egyik a fizetett ügyvédek aktív szereplése, amelyről az énekes később így nyilatkozott: „Profi védőink mondták, hogy el kell játszani a hülyét, fiatalok vagytok, a színpad varázsa, lányok közötti népszerűség... Az ügyvédnő azzal is puhította a bíróságot, hogy ne csináljanak mártírt belőlünk, mert ha elítélnek, hősként tekint ránk a magyar fiatalság."

A másik szintén egy ügyvédhez kapcsolódik, aki azt mondta a tárgyalás előtt a vádlottaknak, a „Románia" című számuk miatt a román állam a kiadatásukat kérte. (Talán ijesztgette őket.) A román-magyar viszony akkor ismét meglehetősen hűvös volt és sok diplomáciai bonyodalom mérgesítette a helyzetet, de a magyar Külügyminisztérium iratai között ilyen kiadatási kérésre utaló iratot nem találtam.

Az ügyész súlyosbításért fellebbezett. A másodfokú bíróság decemberben azonban az első fokú ítéletet hagyta helyben, mert bizonyítottnak látta, hogy a történtek óta a vádlottak szakítottak korábbi „életvezetésükkel", dolgoznak, tanulnak, és elkülönülnek a „szélsőséges punk-közösségtől".

A zenekar fellépésének és az ott előadottaknak nagy utóélete van.

A Mozaik Klubban ugyanezen év áprilisától kezdve punk koncertet nem tartottak, júniusban a klub is bezárt, és a továbbiakban csak zártkörű rendezvényeknek adott helyet.

A februári koncerten a CPg (Come on Punk group) nevű punk zenekar is fellépett. Nekik a sokadik „rendszerellenes" koncertjük volt ez, s a hatalom nem is ült tovább ölbe tett kézzel: őket is eljárás alá vonták, párhuzamosan a Mos-OI!-val. E közös koncert arra is ürügyet szolgáltatott, hogy a két zenekart egybemossák, és punkzenekar névrövidítését Cigánypusztító Gépezetként és más hasonlókként terjesszék. (Mind a mai napig találkozni még ezzel a tévinformációval!) A hatóságok pedig akkor tudatában voltak, hogy idézve: „a korábban realizált Mosoi együttessel ellentétben [a CPg] ellenséges politikai mondanivalójukat nem szélsőséges kifejezésmódban, hanem allegórikusan, burkoltan, azonban a közönség számára egyértelműen tették közzé".

CPg

Közben a koncerten elhangzott szövegek eljutottak a hivatalos kultúrpolitika korifeusainak a fülébe is. A CPg által szókimondó dalban megénekelt

, a korszak mindenható popmenedzsere a „Felszólalás a szennyhullám ügyében" című írását egy irodalmi folyóirat közölte le, melyben mind a koncerten elhangzott dalokat, mind pedig az egész punkmozgalomról vallott véleményét belefoglalta. E cikkben a Mos-OI! szövegeit is határozottan elítélte.

A két nevezett együttes pere majdnem párhuzamosan futott egymással. A CPg zenészei végül 2-2 évi letöltendő börtönt kaptak, a Mos-OI! tagjai pedig felfüggesztettet. Azóta több fórumon elhangzott az a vélemény, hogy az eltérő ítéletek alapján a Kádár-rendszer jobban tolerálta a rasszizmust, mint az antikommunizmust. A bírósági ügyek eltérő kimenetelének oka inkább abban keresendő, hogy míg a CPg már sokadjára, több éven keresztül ingerelte a hatalmat, a Mos-OI!-nak ez volt az egyetlen koncertje, ráadásul fizetett ügyvédeik voltak, míg a punkoknak kirendelt védőik, akik alig szólaltak fel a tárgyaláson. A CPg tagjainak nagyobb része nagykorú volt, egyetlen fiatalkorú tagja felfüggesztett börtönbüntetést kapott.

Tanulságos az is, hogy a nyolcvanas években szervezkedő „demokratikus ellenzék" a pereket élénk, a vádlottakkal szimpatizáló figyelemmel kísérte, és a Beszélő című illegális folyóirat többször beszámolt a perekről. Természetesen nem kell ebben valami nacionalista megnyilvánulást látni, hanem inkább az általuk élesen bírált politikai rend ilyetén ügyekben való illetéktelenségét kárhoztatták, és kifejezték egyet nem értésüket a politikai jellegű perek alkalmazása ellen, bárkik is kerüljenek a hatalom

.

Ez a két per akkoriban nagy visszhangot és félelmet váltott ki a punkmozgalmon belül. A többi punk együttes tagjai közül senki nem kívánt börtönbe vagy bíróság elé kerülni, és a perek intő példaként szolgáltak számukra, hogy milyen határig lehet egy amatőr zenekarnak elmenni. A punk zenekarok ezt követően felhagytak minden olyan dalszöveg előadásával, amelyik nyíltan vagy erősebben tartalmazott rendszerellenes kitételeket, illetve rasszistának minősíthető mondanivalót. A nyolcvanas évek végén a punk-mozgalom egyre inkább az anarchizmus felé sodródott, de a manapság ismert szélsőbaloldali attitűd végső formáját csak a rendszerváltás után vette fel. A skinhead-mozgalom pedig mind jobban megerősödvén, 1986-1987-ben szakított a punkokkal, és egyre több punk koncertet vertek szét a kopaszok.

A koncertről készült felvétel minden hatósági intézkedés ellenére szinte az egész országban elterjedt, és a kamaszok kézről-kézre adták az agyonmásolt magnófelvételeket. A rendőrség az eset után még évekig kereste és kobozta el a fellelhető

.

A szellemet azonban jó ideig nem lehetett a palackba visszazárni: a Mos-OI! példáján és szövegein felbuzdulva „felütötte (bőr)fejét" a magyar skinhead-mozgalom, bár a két mozgalmat még egy ideig nem lehetett különválasztani.

A Mos-OI!-t már a per előtti időszakban személyi ellentétek robbantották szét, de 1984-ben újra összeálltak (az eredeti dobosukkal!), s egy-két titkos koncertet

, illetve a következő évben rögzítették a kor lehetőségeihez képest profi minőségű demójukat. Ezen már nincs nyoma a szélsőséges szövegeknek, semleges OI! zene hallható rajta. (Ellenben megírták és eljátszották az Erdős Péter cikkcímére válaszoló a „Szennyhullámhoz tartozom" című számot.)

A zenészek, bár szabadlábon maradtak, négy évig meg se nagyon mukkanhattak, hiszen azonnal „bevarrták" volna őket. Ezt a négy év kényszerű hallgatást és tétlenséget bírták a legnehezebben.

Az énekes máig fellép, ha nem is a Mos-OI! együttes keretében. A két gitáros valamivel később az akkor divatos új hullám zenei irányzat felé fordult. Az ominózus koncertről hiányzó dobosról - aki később több, meglehetősen népszerű zenekart is alapított és vezetett - az ezredforduló környékén kiderült, hogy ügynöknek szervezte be a III/III, és a rendszerváltást megelőző években eléggé lelkesen jelentett a környezetéről. Ezért felmerült vele kapcsolatban az a gyanú, hogy nem véletlenül maradt távol az 1983. február 19-ei koncerttől. Igaz vagy nem, a hivatalos dokumentumok szerint csak 1987-ben szervezték be.

Néhány évvel ezelőtt egy kiadó újrakeverve kiadta volna a Mos-OI! nótákat, azonban egy ügyvéd lebeszélte őket erről.

 

A közölt dokumentumok többsége az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának anyagából származik. A közlés során a személyneveknek csak a kezdőbetűit adtuk meg, annak ellenére, hogy mindhárom zenész - valamint a távol maradó dobos - neve ismert, nyomtatásban, internetes cikkekben már többször megjelent. A szövegközlésben a vesszőhibákat javítottuk, a jelentősebb elírásokat [!] jellel jelöltük. A kihagyásokat zárójelbe tett pontokkal jelöltük. A szövegekben Mosoly-nak írt zenekarnevet meghagytuk.

Ezen a napon történt augusztus 24.

1927

Klebelsberg Kuno vallás-és közoktatásügyi miniszter 1927. augusztus 24-én megjelent (63 000. számú) miniszteri rendeletével szabályozta a...Tovább

1931

Károlyi Gyula miniszterelnök alakít kormányt.

1988

Pécsett megszületett az első magyar lombikbébi.

1989

Tízezer fiatalt vártak a a francia fővárosba a világ sok országából, köztük Magyarországról is a „Párizs 1989” elnevezésű nagyszabású...Tovább

1991

Ukrajna elszakad a Szovjetuniótól, és kikiáltja függetlenségét.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Rendszerváltás, 1989–1990
 

„Kérlek, ez egy új török hódoltság… Addig tart, amíg a Szovjetunió tart!” – mondta a szovjet megszállás nyomán előállt magyarországi helyzetről Szekfű Gyula történész, moszkvai követ 1946 karácsonyán régi ismerősének, Kovács Imre népi írónak. Jóslata szerencsére csak részben vált be: a szovjet uralom nem 150, hanem „csak” 45 évig tartott, ugyanakkor Moszkva hegemóniájának megszűnése valóban mélyreható politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális változásokat idézett elő nemcsak Magyarországon, hanem a térség többi államában is.

Az 1989–1990-ben végbement rendszerváltás vagy rendszerváltozás mindenekelőtt azt jelentette, hogy az addigi egypárti diktatúrát a politikai pluralizmus, pontosabban a parlamenti demokrácia, a központi tervgazdálkodást a piaci szabad verseny, a marxista ideológia egyeduralmát pedig a szellemi sokszínűség váltotta fel. 

Az átmenet egyik előfeltétele a szovjet csapatok kivonása volt. Mihail Gorbacsov, a reformer pártfőtitkár a szovjet haderőnek a térségből való részleges kivonására már 1988 decemberében, az ENSZ New York-i közgyűlésén ígéretet tett, és 1989. április 25-én valóban elindult haza az első szovjet alakulat. Ez összhangban állt a társadalom túlnyomó többségének akaratával: a Budapesten, 1989. március 15-én megtartott több tízezres tüntetésen Cserhalmi György színész olvasta fel a 12 pontban összefoglalt ellenzéki állásfoglalást, amely többek között a semleges, független Magyarország megteremtését és a szovjet csapatok teljes kivonását követelte.

A rendszerváltást leginkább meghatározó események közé tartozott két „politikai” temetés: 1989. június 16-án, 31 évvel a kivégzés után temették Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát, Maléter Pált, Szilágyi Józsefet és az 1956-os forradalom névtelen mártírjait, néhány héttel később, július 14-én pedig Kádár Jánost, akivel együtt a róla elnevezett korszak is a múlté lett. Két fontos jogi aktust is meg kell említenünk: a korábbi állampárt, az MSZMP megszüntetését az 1989. október 6–8-án tartott kongresszuson, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltását október 23-án. 

A rendszerváltást az 1990 márciusában lebonyolított első szabad országgyűlési választás, és az ugyanazon év őszén megtartott önkormányzati választás zárta le. Az utolsó szovjet katona Záhonynál, 1991. június 19-én hagyta el Magyarországot.

 Az ArchívNet idei 2. számában két írás foglalkozik a rendszerváltással: Jobst Ágnes az állambiztonsági szervek körében végbement rendszerváltást vizsgálja, Garadnai Zoltán pedig a korabeli magyar külpolitika változásait láttatja francia szemszögből. Az összeállítás másik két dokumentumközlése a magyar feminista mozgalom történetével, illetve 1949-ben Magyarországra került görög menekültek sorsával foglalkozik.

 

Budapest, 2019. június 28.

 

A szerkesztők