A Rákosi-család kapcsolata Bácskával

Joggal merül fel a kérdés: mi történt a Rákosi-család Szabadkán maradt tagjaival? A választ Szabadka II. világháborús áldozatainak névjegyzékében találjuk meg: apja, Rákosi József, bátyja Béla és húga Hajnalka a holokauszt áldozatai lettek. A szűkszavú adattár forrásként a szabadkai Járási Népbíróság Vp. 379/1947 számú, 1947. július 10-ei keltezésű határozatát jelöli meg, ami a Rákosi-család tagjainak holttá nyilvánítására vonatkozik.

A hagyaték

A holttá nyilvánítást követően sor kerülhetett a hagyatéki eljárások lefolytatására. A haláleset-felvételi nyilatkozat kiállításra 1947. szeptember 27-én került sor mind az öt személy esetében: a nyilatkozatokat

írta alá.

A halála pillanatában 84 éves Rákosi József foglalkozását tekintve - a haláleset-felvételi

tanulsága szerint - kereskedő volt, és a Szabadka központjában álló - Tolsztoj utca 25-ös számú - házban lakott. Örökösökként a következő személyeket jelölték meg: Horovicz Dezsőné szül. Rákosi Jolánka szabadkai lakos, Bányai Zoltánné szül. , Rákosi Mátyás 54 éves budapesti lakos, Rákosi Zoltán 52 éves budapesti lakos, Csillag Miklósné szül. budapesti lakos, Rákosi Ferenc 44 éves budapesti lakos és Rákosi Dezső belgrádi lakos. A hagyatéki eljárás megindítása azonban tárgytalan volt, mert - az irat tanúsága szerint - Rákosi József nem rendelkezett sem ingó, sem ingatlan vagyonnal!

A Tolsztoj utca 25-ös ház Szabadkán 2013-ban – a Rákosi-család egykori lakhelye.

Rákosi Béla - a hagyatéki irat alapján - nőtlen kereskedő volt, és vagyontalanként lakott együtt apjával a Tolsztoj utcai

.

A hagyatéki irat szerint Rákosi Hajnal, aki halála időpontjában 36 éves vagyontalan hajadon volt, tisztviselőnőként kereste kenyerét: apjával és Béla bátyjával közös címen lakott. Egy 13 éves gyermek - Rákosi Vladimir - édesanyja volt, akinek gyámja nagybátyja - Csillag Miklós -

.

A Moszkvában elhunyt Kardos Sándorné szül. Rákosi Mária - az irat szerint - halála idején 34 éves háziasszony volt, vagyonnal nem rendelkezett. Gyermekei - az 1947-ben 19 éves Rákosi (Kardos) Éva, és a 11 éves Rákosi (Kardos) Tamara - ekkor már Budapesten éltek, a kiskorú gyámja szintén Csillag Miklós

.

A Szabadkán 1932-ben elhunyt Rákosi Margit családi állapotát tekintve hajadon, vagyontalan kereskedő volt, aki szintén a Tolsztoj utcában

.

Mivel a haláleset-felvételi nyilatkozatok alapján egyik elhunyt sem rendelkezett sem ingó, sem ingatlan vagyonnal, a szabadkai Járásbíróság eljáró bírája - Tikvicki Iván - 1947. december 1-jén, illetve 2-án úgy döntött, hogy mind az öt ügyet tárgyalás nélkül lezárja és az iratokat irattárba helyezteti.

 

***

 

A jobb érthetőség miatt mellékeljük a Rákosi család névsorát

 

Szülők: Rosenfeld (1904-től Rákosi) József (1860-1944) + Léderer Cecília

Gyermekek:

Rákosi Béla (1886-1944)

Rákosi Jolánka (1888-?), férje Horovicz Jenő

Rákosi Matild Gizella (Giza) (1890-?), férje Bányai Zoltán

Rákosi Izabella (Bella) (1895-?), férje Csillag Miklós (1891-1960)

Rákosi Mátyás (1892-1971)

Rákosi (Biró)

(1898-1988)

Rákosi Margit (1902-1932)

Rákosi Mária (1904-1938), férje Kardos Sándor;

lánya D. Kardos Éva, férje

(1919-1975)

(1904-2006)

Rákosi Dezső (1906-?)

Rákosi Hajnalka (1908-1944)

 

Gyermekkorában elhunyt:      Ludovika Lujza (1900)

                                               Jenő (?)

Ezen a napon történt november 17.

1902

Megszületik Wigner Jenő magyar származású amerikai fizikus, Nobel-díjas († 1995)

1903

Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt, rövidítve RSZDRP két frakcióra oszlik: bolsevik, mensevik.

1922

Megszületik Stanley Cohen Nobel-díjas amerikai biokémikus.

1938

Olaszországban érvénybe lépnek a zsidóellenes törvények.

1939

Kilenc cseh diákot kivégeznek a náciellenes tüntetések miatt, melyek Jan Opletal halála kapcsán robbantak ki. Több egyetemet bezárnak és...Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők