Bevezetés 

Az alább közölt források Budakeszi nagyközség MSZMP alapszervezeteinél és a nagyközség pártbizottságánál keletkeztek 1989 januárjában és februárjában. Ezek az információs jelentések jól tükrözik a rendszerváltás évének politikai közhangulatát, valamint a pártbizottság által képviselt ideológiai vonalat.

A legfontosabb kérdés az MSZMP (és a párttagok) további sorsa és a viszony a többpártrendszerhez. A többpártrendszer bevezetését a jelentések egytől-egyig elvetik, és hangsúlyozzák a párttagság és a felső vezetés ezzel kapcsolatos ellentétes álláspontját. Az 1989. február 10-11-ei KB ülés többpártrendszer bevezetése melletti állásfoglalása után öt nappal az MSZMP Budakeszi Nagyközségi Bizottságának pb. titkára a következőket írta: „A pártnak továbbra is kezdeményező és vezető pártnak kell maradnia, mert csak így tudjuk megvédeni a szocialista vívmányainkat és maradni a szocializmus talaján". Az információs jelentések mindegyike a hatalom megőrzését támogatta.

Jól látható az iratok alapján a társadalmi-gazdasági kérdésekkel kapcsolatos feszültség a párttagság és az MSZMP felső vezetése között, ami a tagkönyvek és az '56-os érdemekért adott Munkás Paraszt Hatalomért kitüntetések visszaadásában is érzékelhető. A felső vezetés önkéntes alapon történő megtisztulását és egy új alulról jövő, munkahelyi és lakóterületi alapszervezeteken alapuló megújulást látnak a jövő biztos zálogának. Budakeszin pedig a következő pártépítési feladatokat fogalmazták meg a Budakeszi Pártbizottság 1988. december 20-án tartott ülésén: társadalmi szervezetekben kommunista csoportokat hozzanak létre, mérjék fel, ki a párttag a nagyközségben, tartsanak kommunista aktíva értekezleteket, olvastassák el a titkári tájékoztatókat a párttagsággal.

Az információs jelentések kül- és belpolitikai eseményekkel egyaránt foglalkoznak. Az egyik forrás írója szerint a Szovjetunió és Kína közeledése a nemzetközi feszültség enyhülését jelzi, az afganisztáni szovjet jelenlét azonban a hidegháború kiújulásának irányába mutat.

A belpolitikát illetően a jelentések mindegyike az áremelések okozta közfelháborodásról ír. Az adórendszer megreformálását a jelentésírók mindegyike kritikával illette: a túlmunka akadályozásával ugyanis a teljesítmény növelésének gátját látták benne. Az idősebb párttagok véleményére alapozva a válságra a megoldást a termelés fellendítésében, ill. a tsz-ek vezetésének megtisztításában látták a titkárok. Sőt az MSZMP Budakeszi I. alapszervezetének jelentésírói az 1946-os „Földet vissza nem adunk!" jelszavának újra napirendre tűzését, valamint a volt tulajdonosok megbízottai által gerjesztett bomlasztás felszámolását javasolták a kapitalizmus elkerülése végett. Ez utóbbi különösen foglalkoztatta a titkárokat. A kapitalista „restauráció" egyrészt egyenértékű volt számukra azzal, - mint ahogy azt az MSZMP Nagyközségi Bizottságának pb. titkára megfogalmazta -: „A párttagság nagy része úgy érzi, hogy a felső vezetés - 1956-hoz hasonlóan - a 800 000 párttagot az ellenséges egyének martalékává adja."

Ezzel a véleménnyel csengett össze a területi alapszervezet véleménye is: „Ha nem vigyázunk, minden nap közelebb kerülünk a kapitalizmushoz, a szoc. megszűnéséhez, és akkor igazuk lesz azoknak, akik azt állítják, hogy a vezetőink [nemcsak] adósságba keverték az országot, hanem el is adták, - és nem fognak hinni nekünk a továbbiakban." Az ezekkel kapcsolatos félelmek és az általános bizonytalanság miatt is a pártegység megvalósítása volt az óhajtott cél 1989 elején.

Budakeszin az MSZMP különböző szintű pártszervezeteiben 1989 elején írt jelentések tehát még a szocializmus megújulását a párt vezető szerepének megtartásával szorgalmazták. Az év folyamán azonban ezek az ekkor még többé-kevésbé egységesnek értékelhető vélemények szétágaztak, de ez már egy másik cikk témája lehet.