1913: A Földmívelésügyi Minisztérium kirendeltségi szervezete és a temesvári hivatal tevékenysége
1916: „Éljen a király, éljen a haza!”
1920: Történetek a kisvasúton
1922: Habsburg apanázs
1923: „Trükkök százai” (kellenek) a devizakereskedelemben (is)?
1935: Kommentár Bakody Aurél véleményéhez
1936: Népvédelmi propaganda a Turul Szövetségben
1938: Milliárdos fegyverkezési program?
1942: Reflektor a sötétbe II. - A későbbi
1944: Fazakas György naplója Budapest ostromáról
1945: Pannonhalmi emlékek
1946: Romlott húst a munkásoknak
1946: Egy kommunista parancsnok a magyar határról
1947: Viták a szlovák határon
1949: Egy vegyes házasságból származó honvédtiszt naplója
1949: Sztálinista bírálat Budapestről
1950: Szovjet szakemberek a Sztálin Vasmű építésén
1950: Levelek Cseres Tibornak (1950–1959)
1951: Horthy Miklós katonái Rákosi Magyarországán
1952: 30 év a katolikus gimnáziumok életében
1956: A Vörös Hadsereg halottai 1956-ban
1956: „Túlzás lenne az 1956. október–novemberi eseményeket háborús cselekményeknek nyilvánítani…”
1958: Próbanépszámlálás 1956 után
1958: 50 éve épült a berlini fal
1961: Jurij Gagarin Magyarországon
1966: „A remény szertefoszlott”
1966: Reform KGST szinten
1968: Az 1968. májusi válság Franciaországban
1968: Rotschild Klárának sem fizetett
1973: Pillanatfelvétel Szász Endre festőművész és grafikus életéből
1975: Levelek a cserkészetről
1980: „Nem” a nyugati árucikkek reklámozására
1988: Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban

A kerékpárosoknál igen jó bajtársi szellem uralkodott, ami kedvező hatással volt a mi életünkre is. Csak a zlj. pk-kal: Oszlányi Kornél alez[redes]sel nem voltunk kibékülve. Cezaromániás hajlamaival sok keserves percet [szerzett] nekünk. Őbenne láttuk a prototypusát a kitüntetés hajhászónak. Csak együttlétünk alatt három Signum Laudist ismertetett el, s később mindenki által ismerten még a Mária Terézia-rendet is kiharcolta magának. Talán legjobban Mindszentivel tudnám összehasonlítani a két jellemet. Mindszentit is ismertem Zalaegerszegről és képzettársítás útján a két ember egyforma módra jelenik meg előttem, ha a múltba visszagondolok.

Oszlányi alez. helyére Istvánffy alez. került, aki egészen más ember volt, ellenkezője Oszlányinak. Még Oszlányi alez. parancsnoksága alatt jelent meg a zsidótörvény, amelynek kapcsán okmányokkal kellett származásunkat igazolni. Igen nehéz helyzetben voltam. Anyai nagyszüleim, anyám kikeresztelkedett zsidók voltak, a származási igazolásomban is szerepelt ez a tény. A törvény alapján nem voltam zsidónak tekintendő, de anyakönyvi lapomon és egyéb okmányaimon piros tintával jelölték meg a tényt, hogy zsidószármazék vagyok. Vártam az elbocsátásomat vagy nyugdíjazásomat, de ez Istvánffy alez. liberális felfogása folytán mégsem következett be. Édesanyám kétségbe volt esve, de én vigasztaltam, hogy nem lesz semmi baj sem, ő nem tehet semmiről sem.

Izzó németgyűlöletem ebből az időből kezdődik. Mint katona, nem foglalkoztam, de nem is foglalkozhattam politikával, de világos volt előttem, hogy mi a németek célkitűzése a faji gyűlölet propagálásával. Ha abban az időben egy baloldali gondolkodású ember felvilágosításait hallhattam volna, döntő módon megváltozott volna egész életfelfogásom is.

1940 nyarán, mint lőiskolai tancsapat, Hajmáskéren voltam az üteggel. Itt ért először VII. 1-én főhadnaggyá való előléptetésem, majd a távirati parancs, hogy az üteggel azonnal induljak vissza Kiskunhalasra. Bevonulásunk után a tartalékos legénység is bejött, és felkészültünk az erdélyi bevonulásra. Gyalogmenetben mentünk először Tarnazsadányba, majd onnan az északkeleti határszélre. Az erdélyi bevonuláson a k[erék]p[áros] üteggel vettem részt, megkaptam az Erdélyi Emlékérmet is. Bevonulás közben tudtam meg, hogy édesapám az ungvári kórházban agyvérzésben meghalt.

Még a bevonulás előtt vezényeltek Ungvárra egy repülőfénykép kiértékelő tanfolyamra, amit jó eredménnyel elvégeztem.

Kapcsolódó anyagok: