„Kutyából nem lesz szalonna, így a kulákból sem dolgozó paraszt”

Hova tűntek az egykori Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek Tolnából?

MESZÖV megyei igazgatósága 1959. április 14-én tartott ülésén egy dokumentációs és irattárrendező bizottság szervezéséről határozott. A bizottság feladata: a „megyei szövetkezeti mozgalom fejlődésének felkutatása, ledokumentálása volt. Május elején, a kidolgozott terv szerint megkezdődött az adatgyűjtés, de a volt Hangya-szövetkezetek irattárából már semmit sem találtak meg.

Forrás

Pincehelyi Földműves-szövetkezet             

Pincehely, 1959. szept. 28.

Tárgy: Adatgyűjtésről jelentés 

Földműves-szövetkezetek

Szövetkezeti Központja
Kereskedelmi Főosztály
Szekszárd
Wosinsky M. u. 10.

Az alábbiakban közlöm a Szövetkezetek Tolna Megyei Szövetkezeti Központ Kereskedelmi Főosztálya által kiadott V.1584/1959.számu adatgyűjtési jelentést.

  1. Mikor alakult meg községünkben a "Hangya"-szövetkezet?
    Pincehely községben a "Hangya"-szövetkezet 1925-ben alakult meg.
    1. Hány taggal alakult?
      Kb. a "Hangya"-szövetkezet 100 taggal alakult meg. A Földműves-szövetkezettel történő fuzionálás idején a "Hangya"-szövetkezetnek 200-250 taglétszáma volt.
    2. Kik voltak a szövetkezet igazgatóságának és felügyelő bizottságának tagjai? Vagyoni helyzetük és beosztásaik.
      1./
      2./
      3./
      4./
      5./
      6./
      7./
      Bognár Lajos
      Piszker József
      Gyenis József
      Hegedüs Mátyás 
      Dr. Zoltán Jenő
      Májer József
      Bíró Ferenc
      földműves
      földműves
      róm.kat. pap
      főjegyző
      körzeti orvos  
      földműves
      földműves

      vagyoni helyzete  

       


       

      25-30 kh föld
      5-6 kh.



      5-7 kh.
      10-12 kh.

      A felsorolt vezetőségi tagok már meghaltak

    3. Ki volt megalakuláskor az ügyvezetőelnök, és kiket választottak meg a későbbiek folyamán? 1./ Megalakuláskor id. Bognár Lajos földműves volt, majd a későbbiek folyamán Gyenis József róm.kat. pap lett az ügyvezető elnök.
    4. Vezetőségi tagok mennyi tiszteletdíjat kaptak?
      Évi 100-120 pengőt kaptak a vezetőségi tagok kb.
    5. Vezetőségi tagok mennyi tiszteletdíjat kaptak?
      Évi 100-120 pengőt kaptak a vezetőségi tagok kb.
  2. Mennyi volt a befizetett részjegy alap? 2 pengő volt.
    1. Hány boltot üzemeltettek és hány italboltot?
      Pincehely községben 2 boltot üzemeltettek és 1 italboltot
    2. Mennyi volt a bolt árukészlete?
      A boltok árukészlete kb. 200 /m/ pengő volt, és az italbolté kb. 10 /m/ pengő.
    3. Mennyi volt a havi átlagos forgalma?
      Átlagos havi forgalom 100 /m/ pengő volt.
    4. Részjegy alapon felüli forgóeszköz hitelt hogyan biztosították, és azután hány %-os kamatot fizettek?
      A forgóeszköz hitelt a "Hangya" központon keresztül biztosították, mely egy hónapra szólt, az utána felszámolt kamat 5-6% volt, ugyanakkor a szövetkezetnek is volt kamat számlája, és a napi bevételek után, melyet a postára befizettek kamat térítés illette meg a szövetkezetet.
  3. A "Hangya" boltja saját, vagy bérelt házban működött?
    Pincehelyen a "Hangya" saját épületében működött.
    1. Milyen volt a bolt portája és berendezésé?
      A bolt saját épületben volt elhelyezve, a berendezés új volt, és az akkori átlag kereskedelmi formának megfelelt, az üzlethelyiségben rend és tisztaság volt.
    2. Mennyi volt a "Hangya" saját vagyona?
      250-300/m/ pengő volt.
  4. A boltvezetők milyen származásúak voltak, és szakmailag milyen képzettségük volt?
    A "Hangya" szövetkezetnek szakképzett kereskedői voltak, talán lehetne mondani azt, hogy az értelmiség sorai közé tartoztak.
    Származásuk, volt olyan is, amelyiknek származása paraszt családból volt. Szakmailag képzettek voltak.

Bognár István
ig. elnök

Forrás: Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára XXIV/403 MESZÖV iratai 1947-73. "Hangya"- szövetkezet iratai (Az iratanyag jelenleg rendezés alatt áll, dobozszámot csak a rendezés befejezése után közölhetek.)

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt január 18.

1919

Ünnepélyesen megnyitják az első világháborút lezáró békekonferenciát Párizsban.

1945

A szovjet Vörös Hadsereg felszabadítja a pesti gettót.
A németek felrobbantják a budapesti Erzsébet hidat.

1946

Megnyitják a budapesti Kossuth hidat, a világháború után megépített első állandó dunai átkelőt.

1977

Újabb jelentős kölcsönt vesz fel a Magyar Nemzeti Bank. Nyugat-európai bankok 150 millió dollárt utalnak át Magyarországnak.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők