"Minősíthetetlenül ízléstelen magatartás bűnében"

Kizárás minden iskolából Sztálin és Rákosi képének összefirkálása miatt

"A nevelőtestület H. F.-t „egyhangúan bűnösnek ítéli a népi demokráciánk és a világ dolgozóinak vezérei: Sztálin és Rákosi elvtársak iránti ellenséges, minősíthetetlenül ízléstelen magatartás bűnében, és ezért javasolja H. F.-ának az ország összes iskoláiból mind nyilvános, mind pedig magántanulóként való kizárását. Egyben megállapítja, hogy intézetünkben fokozni kell a politikai éberséget az ellenséges megnyilvánulások könyörtelen felszámolása és megelőzése érdekében, és megbízza az osztályfőnököket, hogy havonként nézzék végig meglepetésszerűen a növendékek tankönyveit."

Bevezetés 

Az ötvenes években az államot vaskézzel irányító és minden vélt vagy valós ellenséges jelenségre túlzott eréllyel lesújtó rendszer a legapróbb kritikai megjegyzéseket sem tűrte el. Ennek jellegzetes példája az alább közölt fegyelmi eljárás esete, amelynek során egy tanítónő-képző intézeti növendéket az egyik tankönyv képeinek összefirkálása miatt zártak ki az ország összes iskolájából. Ebben az időszakban számos hasonló eset történt, de a mostani különlegességét az adja, hogy a minisztériumhoz felküldött dokumentumokhoz mellékelték a szóban forgó tankönyvet is, benne a máig is jól látszó firkálással.

Ne feledjük, 1952 talán a Rákosi-korszak talán legnehezebb éve volt, ráadásul az ország a vezér 60. születésnapjának nagyszabású megünneplésére készült. Emiatt a legkisebb kilengést is súlyosabban torolták meg. A fegyelmi eljárás oka röviden: a kiskunfélegyházi tanintézet igazgatója 1952. januárjában észrevette, hogy az óra végén az osztály egyik tanulója „kezében volt egy könyv, benne kép barna szegéllyel", s egy osztálytársnőjével nevetgél. Távozásuk után kutatni kezdett a későbbi vádlott padjában, s megtalálta az alkotmánytan-tankönyvet, amelyben észrevette, hogy a benne szereplő Rákosi Mátyás és Joszip [!] Sztálin kép össze van firkálva. (Rákosi esetében az orrnál ez a szöveg állt: „veszélyes furunkulus, legtöbb esetben az agyra megy".)

 

A tanulót azonnal felfüggesztette az iskola látogatásából, majd fegyelmi bizottságot hívott össze, amelyen az amúgy „kulák-származásúnak" tartott diáknak az ország összes iskolájára érvényes kizárását javasolták. Erre joga csak a Közoktatásügyi Minisztériumnak volt, így Bács-Kiskun Megyei Tanács oktatásügyi osztályán keresztül a javaslatot felküldték a tárcához.

A Minisztérium helyben hagyta és hivatalos közlönyben kihirdette a kizárásról szóló döntést. Nem fogadta viszont el az esetleges magántanulói viszonyban történő vizsgáztatás megtagadásának kérését, vagyis ezzel enyhített a büntetésen.

A tanintézet túlbuzgó vezetése azonban az esethez szorosan kapcsolódóan egy másik döntést is hozott. Eszerint az intézetben „fokozni kell a politikai éberséget az ellenséges megnyilvánulások könyörtelen felszámolása és megelőzése érdekében", és utasították az osztályfőnököket, hogy „havonként nézzék végig meglepetésszerűen a növendékek tankönyveit".

Az így keletkezett iratok a Közoktatásügyi Minisztérium Titkos Ügykezelése (TÜK) anyagában maradtak fenn. Szintén megmaradt egy felterjesztett hivatalos okirat, a diák tanulmányi értesítője, melyet nem küldtek vissza. A lényeget tartalmazó jegyzőkönyvet, a megyei oktatási osztály kísérőlevelét és a kizáró határozatot a rövidítések feloldásával együtt szó szerint közöljük. Mivel az eset önmagában érdekes és a főszereplő személye pedig érdektelen, a fegyelmi alá vont személy nevének csak a kezdőbetűit adjuk meg. A tanári kar és az egyéb személyek esetében csak családneveiket adtuk meg kezdőbetűként, az utóneveket meghagytuk. A vonatkozó képeket digitális másolatban közöljük.

 

Ezen a napon történt augusztus 23.

1938

A bledi értekezleten a kisantant hatalmak elismerik Magyarországnak a fegyverkezéshez fűződő jogát. Cserében Magyarország lemond a...Tovább

1939

A Molotov-Ribbentrop-paktum aláírása

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Rendszerváltás, 1989–1990
 

„Kérlek, ez egy új török hódoltság… Addig tart, amíg a Szovjetunió tart!” – mondta a szovjet megszállás nyomán előállt magyarországi helyzetről Szekfű Gyula történész, moszkvai követ 1946 karácsonyán régi ismerősének, Kovács Imre népi írónak. Jóslata szerencsére csak részben vált be: a szovjet uralom nem 150, hanem „csak” 45 évig tartott, ugyanakkor Moszkva hegemóniájának megszűnése valóban mélyreható politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális változásokat idézett elő nemcsak Magyarországon, hanem a térség többi államában is.

Az 1989–1990-ben végbement rendszerváltás vagy rendszerváltozás mindenekelőtt azt jelentette, hogy az addigi egypárti diktatúrát a politikai pluralizmus, pontosabban a parlamenti demokrácia, a központi tervgazdálkodást a piaci szabad verseny, a marxista ideológia egyeduralmát pedig a szellemi sokszínűség váltotta fel. 

Az átmenet egyik előfeltétele a szovjet csapatok kivonása volt. Mihail Gorbacsov, a reformer pártfőtitkár a szovjet haderőnek a térségből való részleges kivonására már 1988 decemberében, az ENSZ New York-i közgyűlésén ígéretet tett, és 1989. április 25-én valóban elindult haza az első szovjet alakulat. Ez összhangban állt a társadalom túlnyomó többségének akaratával: a Budapesten, 1989. március 15-én megtartott több tízezres tüntetésen Cserhalmi György színész olvasta fel a 12 pontban összefoglalt ellenzéki állásfoglalást, amely többek között a semleges, független Magyarország megteremtését és a szovjet csapatok teljes kivonását követelte.

A rendszerváltást leginkább meghatározó események közé tartozott két „politikai” temetés: 1989. június 16-án, 31 évvel a kivégzés után temették Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát, Maléter Pált, Szilágyi Józsefet és az 1956-os forradalom névtelen mártírjait, néhány héttel később, július 14-én pedig Kádár Jánost, akivel együtt a róla elnevezett korszak is a múlté lett. Két fontos jogi aktust is meg kell említenünk: a korábbi állampárt, az MSZMP megszüntetését az 1989. október 6–8-án tartott kongresszuson, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltását október 23-án. 

A rendszerváltást az 1990 márciusában lebonyolított első szabad országgyűlési választás, és az ugyanazon év őszén megtartott önkormányzati választás zárta le. Az utolsó szovjet katona Záhonynál, 1991. június 19-én hagyta el Magyarországot.

 Az ArchívNet idei 2. számában két írás foglalkozik a rendszerváltással: Jobst Ágnes az állambiztonsági szervek körében végbement rendszerváltást vizsgálja, Garadnai Zoltán pedig a korabeli magyar külpolitika változásait láttatja francia szemszögből. Az összeállítás másik két dokumentumközlése a magyar feminista mozgalom történetével, illetve 1949-ben Magyarországra került görög menekültek sorsával foglalkozik.

 

Budapest, 2019. június 28.

 

A szerkesztők