1913: A Földmívelésügyi Minisztérium kirendeltségi szervezete és a temesvári hivatal tevékenysége
1916: „Éljen a király, éljen a haza!”
1920: Történetek a kisvasúton
1923: „Trükkök százai” (kellenek) a devizakereskedelemben (is)?
1935: Kommentár Bakody Aurél véleményéhez
1936: Népvédelmi propaganda a Turul Szövetségben
1938: Milliárdos fegyverkezési program?
1942: A Hitlerjugend árnyékában
1945: Hadifogolynapló 1945-ből
1946: Romlott húst a munkásoknak
1946: Egy kommunista parancsnok a magyar határról
1947: Viták a szlovák határon
1949: Egy vegyes házasságból származó honvédtiszt naplója
1949: Sztálinista bírálat Budapestről
1950: Szovjet szakemberek a Sztálin Vasmű építésén
1950: Levelek Cseres Tibornak (1950–1959)
1951: Horthy Miklós katonái Rákosi Magyarországán
1952: 30 év a katolikus gimnáziumok életében
1956: A Vörös Hadsereg halottai 1956-ban
1958: Próbanépszámlálás 1956 után
1958: 50 éve épült a berlini fal
1961: Jurij Gagarin Magyarországon
1966: „A remény szertefoszlott”
1966: Reform KGST szinten
1968: Az 1968. májusi válság Franciaországban
1968: Rotschild Klárának sem fizetett
1973: Pillanatfelvétel Szász Endre festőművész és grafikus életéből
1975: Levelek a cserkészetről
1980: „Nem” a nyugati árucikkek reklámozására
1988: Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban
Panaszlevél a magyar „kultúrkincs” megmentésének érdekében
„Az a csodás „Szilveszteri Műsor” a TV-ben, mesztelen [!] idióta magyar „zenekartagok”.. (?zene-kar?) mesztelenül [!], a farkukra zoknit húzva himbálóztak a TV-ben.. ordítva gorilla hangon, ér-telmetlen szöveget sok-sok néző felháborodására, sok fiatalnak utat mutatva a szabadosság (nem szabadság) felé. Mindezt az állam pénzén. Mennyit költve ezekre a trágár dolgokra és kinek a pén-zét??”

Bevezetés 

A 20. század hetvenes-nyolcvanas éveiben számos új zeneirányzat érkezett, vagy inkább tört be nyugatról a keleti szféra „legvidámabb barakkjába", Magyarországra. A gyakran közvetlenül egymás után, vagy éppen egymás mellett jelentkező zenei divatirányzatok (pl. rock, metál, punk, az oi, vagy éppen a különböző könnyedebb zenék, és egyéb más irányzatok) ismét felforgatták a zenei műfajok állóvizét és több jelenségük a hatvanas évek beatzenéjéhez hasonló társadalmi sokkot okozott. E zenék és szövegek, ill. a zenekarok tagjai már hatósági eljárásokat is kiváltottak (pl. a CPg punkzenekar bebörtönzése 1984-ben).

A nem kívánt jelenségekre nem egy esetben a társadalom is reagált (pl. a Mos-Oi! zenekar ellen is lakossági bejelentés után indult meg az eljárás). Köpeczi Béla művelődési minisztert számos alkalommal, különféle okokból szólították meg és fel a kulturális élet észlelt visszásságai megfékezésére.

Az 1986. márciusban beérkezett levelet négy, magát orvosnak nevező személy írta alá, de valószínűleg csak egyikük írhatta (a kezdő sor egyes szám első személyben íródott). E felháborodott levél kiváltó oka egyrészt a zenei-, az irodalmi-, ill. a filmművészetben észlelt trágárnak tartott, vagy éppen pornográf stílus megjelenése, valamint ehhez kapcsolódóan az 1985. évi szilveszteri műsor egyik botrányos jelenete. Ezen kívül ítéletet mondtak a könnyűzene új együtteseinek zenei tudásáról és viselkedéséről is.

A zenei irányzatok esetében az 1986-ban már nem éppen kezdőnek számító Zalatnay Saroltát említik negatív szövegkörnyezetben, valamint egyszer azokat a csöveseket is elítélőleg hozzák szóba, akik ebben az időszakban (pontosabban a korábbi években) az ún. „fekete bárány" zenekarok köré csoportosultak (Beatrice, Hobo Blues Band, stb.). Név szerint nem bírálnak zenekarokat, zenei irányzatokat, a Bergendy Szalonzenekarról azonban elismerőleg szólnak.

A művelődési minisztert a levélben többször is megszólítják, de egyszer sem elvtársnak, hanem Miniszter Úrnak nevezve. Köpeczi Béla a levelet Vajda György miniszterhelyettessel,Pándi Andrással, a Minisztérium egyik főosztály-vezetőjével, valamint Kőhalmi Ferenccel, a Filmfőigazgatóság vezetőjével láttatta. Kapcsolatos intézkedéseik nem ismeretesek.

A levél írógéppel készült, és néhány betűjét kézzel javították. Az aláírásokat golyóstollal írták. A borítékon egyedüli feladóként egy női név szerepel, címet viszont nem adtak meg. Gyakori a szövegben a szokásos egy darab vagy három darab pont helyett a két pont (..) használata, melyet a közlésnél megtartottunk. Az egyértelmű elgépeléseket javítottuk, a jellemző hibákat és az értelmetlen fogalmazást [!] jellel emeltük ki.

Kapcsolódó anyagok: