50 éve épült a berlini fal

Kiürül az NDK?

„néhány kórházban egy-egy osztályt be kellett zárni, mert nem volt orvosi személyzet. Modler elvtárs (az állami ellenőrzésnél főellenőr) pl. elmondotta, hogy egy Hallétól nem messzire levő kisvárosban a kórház szülészeti osztályán dolgozó orvosok, anélkül, hogy a tervről valaki is tudomást szerzett volna, egyik napról a másikra úgy, ahogy voltak, teljes létszámmal „leléptek”. Drezdában járva a tanácsi dolgozók elmondották, hogy az egész városban mindössze két magánpraxist folytató szemorvos van, a klinika viszont a túlzsúfoltság miatt november vége előtt nem fogad betegeket.”

Bevezetés 

1961. augusztus 13-án szögesdróttal választották el Berlin keleti és

. Az akkori keleti politikai megítélés szerint Nyugat-Németországot meg kellett fosztani attól a lehetőségtől, hogy Nyugat-Berlinből bármilyen módon is akadályozza a Német Demokratikus Köztársaságban folyó szocialista építést, valamint azt, hogy a nyugati propaganda hatására állampolgárok hagyják el Kelet-Berlint és az NDK-t. Augusztus 13-án a Kelet-Berlint Nyugat-Berlintől elválasztó határvonalat egyszerűen államhatárrá alakították, és korlátozott számú átkelő pontot állapították meg. Az NDK határain és Nyugat-Berlin nyugati határain olyan ellenőrzést vezettek be, mint akármilyen más szuverén állam határán szokásos volt.

Forrásközlésünkben emlékezve az 50 évvel ezelőtt történtekre, a Magyar Országos Levéltárban található külügyi dokumentumokra alapozva megpróbáljuk bemutatni a fal építéséhez vezető eseményeket és reakciókat, koncentrálva Berlin helyzetére, az azt körülvevő nemzetközi hidegháborús feszültségre. A téma nemzetközi beágyazottsága és fontossága miatt a történész szakma a német kérdést az európai hidegháborús hatalmi politika kontextusában vizsgálta. Nyugat-Európában és 1990 után Magyarországon számos tanulmány és dokumentumgyűjtemény látott napvilágot a kérdésről, azonban még igen sok az ún.

A szakirodalom tanulmányozása után megállapítható, hogy a berlini fal felépítéséről jelenleg sokkal kevesebb információval rendelkezünk, mint annak lebontásáról és az oda vezető folyamatról. A tanulmány alapjául szolgáló források közül több már napvilágot látott Ruff Mihály , aki tanulmányában a berlini magyar nagykövetség 1961. évi jelentéseit vette alapul, amelyek közül többre itt is hivatkozunk. A berlini magyar nagykövetség jelentései a német kérdésnek és ezzel párhuzamosan az NDK és az NSZK kül- és belpolitikai eseményeinek összefüggésében Berlin státuszának mindig is kiemelt figyelmet biztosított, és értékes jelentésekkel látta el a A jelentések azért is fontosak számunkra, mert tükrözik az adott politikai helyzet és a tömeghangulat romlását. Írásunkban egyes dokumentumokat fontosságuk miatt másodszor Elsősorban olyan dokumentumokat válogattunk, amelyek leginkább tükrözik az 1950-es évek és az 1961. év emblematikus eseményeit, nemzetközi és belpolitikai kérdéseit, mint például a disszidensek és az ún. „határjárók" problémája. Különösen érdekes egy 1961. decemberi rejtjeltávirat, amely egy külügyminisztériumi utasítás alapján bemutatja a berlini nagykövetségen és a kereskedelmi kirendeltségen - békés, kritikus (rendkívüli állapot) és háborús időszak esetén - kötelezően végrehajtandó intézkedések .

 

Megszállási övezetek (zónák)

MOL XIX-J-1-k NSZK Admin (1945-64)

 

Ezen a napon történt december 08.

1906

Elhelyezik ünnepélyesen a Szent István-bazilika zárókövét I. Ferenc József jelenlétében.

1941

Az Egyesült Államok Kongresszusa hadat üzen Japánnak, ezzel az Egyesült Államok belép a második világháborúba.

1941

Ausztrália, Dél-afrikai Köztársaság, Kanada és Új-Zéland hadat üzen Magyarországnak.

1955

Az Európa Tanács elfogadja jelképéül az európai zászlót.

1956

A a budapesti központi munkástanács öttagú delegációja a parlamentben tárgyal Marosán György államminiszterrel, Salgótarjánban sortűz...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – I.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 5. szám első írásának szerzője, Makó Imre az első világháború, az 1918–1919-es forradalmak és az idegen megszállás paraszti társadalomra gyakorolt hatását mutatja be Hódmezővásárhely példáján. Szakál Imre a csehszlovák kormányok két világháború közötti kárpátaljai telepítési politikáját szemlélteti, míg Bartha Ákos – szintén a két világháború közötti időszak vonatkozásában – a földreform és zsidókérdés összefüggéseit taglalja. Balázs Gábor az 1945-ös földreformot és ennek kapcsán az Országos Földhivatal tárgyalótanácsainak működését elemzi, Varga Zsuzsa pedig a kollektivizálás előestéjén, 1949-ben keletkezett, a paraszti társadalomról szóló izgalmas rendőrségi „pillanatfelvételt” közöl.

 

Budapest, 2019. december 6.

A szerkesztők