Kezdeményezés a Kisgazdapárt újjáélesztésére

1964

„A Kisgazdapárt és annak vezetői - megítélésem szerint - nem pottyantak le az ország szekeréről, hanem a Rákosi önkényuralom taszította le őket. Hogy a Rákosi rezsimnek ez az eljárása a nemzet szempontjából helyes volt-e és milyen következményeket von maga után, azt a történelem fogja eldönteni. Meg vagyok azonban győződve, hogy a Kisgazdapárt vezetőinek ez a része is helyesli a szocializmus célkitűzéseit, de a célok megvalósítása érdekében alkalmazott intézkedésekkel nem értenek mindenben egyet. Ez a körülmény a magyarázata magatartásuknak, nem pedig a megbántottság."

Források

1.

Csorba János levele Kádár Jánoshoz

1964. március 23.

 

KÁDÁR JÁNOS Úrnak,

MSZMP első titkára

 

Főtitkár Úr!

 

A Hazafias Népfront kongresszusán Főtitkár Úr említést tett a Kisgazdapárt egykori jobboldali vezetőiről, akik az ország kanyargós töltéseken vágtató szekeréről lepottyantak, és ott is maradtak, és ez a mai napig is bántja őket.

A Kisgazdapárt azon első-vonalbeli vezetői közül, akik a közéletben ma nem szerepelnek, kevesen maradtunk, egymással kapcsolatot sem tartunk, és így csak saját nevemben kívánok erre a megállapításra reflektálni.

A Kisgazdapárt és annak vezetői - megítélésem szerint - nem pottyantak le az ország szekeréről, hanem a Rákosi önkényuralom taszította le őket. Hogy a Rákosi rezsimnek ez az eljárása a nemzet szempontjából helyes volt-e és milyen következményeket von maga után, azt a történelem fogja eldönteni.

Meg vagyok azonban győződve, hogy a Kisgazdapárt vezetőinek ez a része is helyesli a szocializmus célkitűzéseit, de a célok megvalósítása érdekében alkalmazott intézkedésekkel nem értenek mindenben egyet. Ez a körülmény a magyarázata magatartásuknak, nem pedig a megbántottság. Ezért jobboldaliaknak nem tekinthetők. Véleménykülönbségek mindig voltak és lesznek a jövőben is.

A szocialista nemzeti egységről vallott felfogásomat a közelmúltban eljuttattam Főtitkár Úrhoz. Ebben érintettem a mezőgazdaság szocialista átszervezésének néhány problémáját is. Ott is rámutattam, hogy a szocialista tömb egyes országaiban a mezőgazdaság átszervezése nem teljesen hasonló utakon történik. Véleményem szerint a magyar paraszti tömegek gondolkodásának, felfogásának nem mindenben felel meg az átszervezés jelenlegi formája. Ez kitűnik a felmerült problémákból, amelyek ugyan nemcsak nálunk, hanem a szocialista tömb többi országaiban is felmerülnek. Különösen figyelemre méltó a Csehszlovák mezőgazdaság útja, ahol a nehézipar - amely a mienknél jobban megalapozott - hiába fedezte a mezőgazdaság deficitjét, a termelés csökkenése komoly zavarokat okozott a népgazdaságban. (

, 1964. I. 17. szám.)

A mezőgazdaság további szervezésével kapcsolatban, módjában van Főtitkár Úrnak valószínűségi számításokat végeztetni a termelés várható eredményei, jövedelmezősége, a nemzeti jövedelemben való részesedése tekintetében az elkövetkezendő évekre vonatkoztatva, továbbá arra, hogy az utolsó 4 évben befektetett 37 milliárd forint milyen hatásfokkal érvényesült és milyen hatásfok várható a jövőben befektetendő évi 10 milliárd forintból.

Az én egyéni meggyőződésem az, hogy figyelembe véve mezőgazdaságunk mai tényleges helyzetét és a kialakult kereteit, lehetőség volna arra, hogy mintegy 5 év alatt a mezőgazdasági termelés felemelkedjék arra a szintre, ahol a ráfordítás már arányos a terméseredménnyel és kielégíti a fokozódó szükségletet. Ennek előfeltétele azonban a termelőszövetkezetek belső konstrukciójának átalakítása és a korábban a Kisgazdapárt mögé tömörült paraszt tömegeknek a termelés érdekében való mozgósítása. Erre a mozgósításra azonban csak a Kisgazdapárt, vagy pedig talán a paraszti tömegeknek egy saját szervezete volna képes.

A jól jövedelmező mezőgazdaság nagymértékben fokozza az ipar kapacitását. Ha a mezőgazdaság részére kiszakított befektetéseket az ipar fejlesztésére lehetne fordítani, az döntően befolyásolná a szocialista iparnak a tőkés iparral szemben való versenyképességét. Erre a módot néhány éven belül meg lehetne találni.

Meg vagyok győződve arról, hogy a Kisgazdapártnak volt vezetői örömmel lépnének akcióba a mezőgazdasági termelés problémájának a megoldása érdekében abban az esetben, ha a célhoz vezető útban és eszközökben közös megállapodásra lehetne jutni.

Ha Főtitkár Úr ezt az utat járhatónak találja, örömmel állok rendelkezésére.

 

Budapest, 1964. március 23.

 

Őszinte tisztelettel:

Dr. Csorba János

Bp. VI. Lenin krt. 86.

 

Jelzet: MNL OL MK-S 288. f. KJ/32. - A levél gépelt, de az aláírás és a lakcím kézzel írott.

Csorba János levele első oldalának tetejére Kádár János a következőket írta kézzel:

Kállai elvtársnak

Nem tudom a múlt alkalommal - amikor erről szó volt - tudtál-e Csorbával beszélni? Megkérlek, hogy most írásban válaszolj neki, hivatalos formában, de érdemileg természetesen elutasítóan.

Üdv Kádár IV. 10."

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt november 19.

1905

Megnyitották a hívők előtt a budapesti Szent István-templomot, a későbbi Bazilikát (a zárókő ünnepélyes elhelyezésére december 8-án került...Tovább

1912

Az I. Balkán háborúban a szerb csapatok döntő vereséget mérnek a török csapatokra.

1917

Befejeződik a Caporettói áttörés, Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai áttörik az olasz frontvonalat és megindulnak...Tovább

1919

A svájci parlament megszavazta a Népszövetséghez való csatlakozást.

1919

Az Amerikai Egyesült Államok szenátusa, elutasítja a Párizs környéki békeszerződések szövegét.

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők