Magyar orvosok Koreában (1950-1957)

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a Rákosi Mátyásról elnevezett hadikórházban nyolc magyar orvos-csoport váltotta egymást a koreai háború éveiben és az újjáépítés időszakában. Az itt közölt dokumentumok bemutatják a magyar–koreai diplomáciai kapcsolatok keretében a Rákosi Mátyás Hadikórház, majd polgári kórház sorsát, az ottani egészségügyi és háborús körülményeket, miközben bepillantást engednek a kórház belső, magánéleti botrányoktól sem mentes életébe.

Magánügyek, közbotrányok  

a)  

Dr. Hirschler Imre igazgató 6. számú jelentésének részlete a kórház 1954. november 1-től december 21-ig terjedő időszakáról

„[...] D[...] et-al kapcsolatban kellemetlen ügye van csoportunknak. Korábbi jelentésemben tettem említést arról, hogy D[...]né féltékenységi jelenetet rendezett. Azóta D[...]né rendesen viselkedik, szorgalmasan dolgozik. Szarvas nagykövetettel történt megbeszélés eredményeként arra az elhatározásra jutottunk, hogy Ri Szong Ju tolmácsnőt a csoporttól mihamarabb eltávolítjuk. D[...] et. egy időben tagadta, hogy szexuális kapcsolatuk lenne. Amikor a csoport egybeköltözött, megvizsgáltam Szong Ju et-nőt, megállapítottam, hogy három és fél hónapos terhes. Állította, hogy férjével rendszeresen együtt volt, terhessége tőle van. Javasoltam, hogy menjen vissza férjéhez, aki több ízben is kérte ezt már megelőzőleg. Amikor a kongresszussal kapcsolatos munkáját elvégezte, szabadságra küldtem azzal, hogy férjéhez visszamegy. Szabadsága leteltével az itteni eü. osztály elbocsájtotta; ugyanakkor a tolmácsnő kijelentette, hogy férjéhez nem megy vissza, D[...] et. pedig vezetőségi ülés összehívását kérte, és ott előadta, hogy a terhesség tőle származik, ezek után feleségül akarja venni a koreai elvtársnőt, felesége a válásba beleegyezett, erről írásbeli nyilatkozatot is adott. Az ügyet a nagykövetségnek jelentettük, D[...] és az én feljegyzésem ez ügyben nyilván felterjesztést nyert. [...]

Táviratból értesültünk arról, hogy feleségek nem jöhetnek. Úgy vélem, ez az állásfoglalás nem helyes. Csak azért nem kiküldeni valakit, aki egyébként az itt levő feladatok elvégzésére szóba jönne, mert férje itt van, épp oly helytelen, mint a korábbi álláspont, amikor csak azért engedélyezték valaki kijövetelét, anélkül, hogy munkájára szükség lett volna, mert férje kint volt. S[...], H[...] és K[...] et-ak vállalják a kinttartózkodás meghosszabbítását, ha feleségeik kijöhetnek. Régebben Sz[...]et kívánságára agitáltunk a meghosszabbítás érdekében, minthogy ez jelentős megtakarítást eredményez. Egy ideérkezett levél szerint Simon min. helyettes elt. úgy nyilatkozott, hogy a meghosszabbítás nem kívánatos, nem is lehetséges. [...]

V[...] et. Cs[...] et.-nőbe lett „szerelmes", ezért nem ír családjának. Magatartásának több ízben említett kifogásolhatósága is főleg ezzel a viszonnyal kapcsolatos. [...]

D[...]né et.nő kezét megkérte a cseh semleges bizottság egy orvos alezredese, akinél fogműtétet végeztünk. D[...]ék ügyében a távirati értesítést megkaptuk, haza fogjuk őket küldeni."

MOL XIX-J-14-a-sz.n.-1955. 19. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok.) Eredeti, gépelt tisztázat.

b)  

Dr. D. S. házassági kérelme  

[Pintér Sándorné az MDP KV Adminisztratív osztályának alosztályvezetője levelet küldött 1955. február 15-én Darabos Ivánnak, az Elnöki Tanács titkárának, amelyben jelezte, hogy Dr. D[...] S[...] azzal a kéréssel fordult az MDP KV Adminisztratív osztályához, hogy házasságkötési engedélyét a koreai tolmácsnővel a lehető legrövidebb idő alatt megkaphassa]

„[...] Dr. D[...] S[...] orvos a koreai Rákosi Mátyás Kórházban dolgozott egy évig, ahol egy koreai elvtársnővel kapcsolatot tartott fenn, mely kapcsolatból az elvtársnő jelenleg öt hónapos terhes.

D[...] elvtárs hazajövetelekor volt feleségével való házasságát - akivel amúgy is rosszul élt - felbontotta. Tudomásunk szerint a Koreai Tartományi Pártbizottság és az illetékes koreai szervek egyetértenek azzal, hogy D[...] elvtárs feleségül vegye a koreai elvtársnőt. Kérésük az, hogy az ügyet mielőbb legalizálják.

Az iratokat az Igazságügy-minisztérium a Belügyminisztériumnak küldte át.

Kérjük Darabos elvtárs, segítsél abban, hogy a házasságkötés engedélyezésének idejét az Elnöki Tanácsnál a legrövidebb időre lecsökkentsék, hogy Ditrói elvtárs időben feleségül vehesse a koreai elvtársnőt."

MOL M-KS 276. f. 96. cs. 33. ő. e.-1955. (Magyar Országos Levéltár MDP KV Adminisztratív osztály Egészségügyi alosztály.) Gépelt, eredeti tisztázat.

c)  

Simon Lajos, egészségügyi miniszter-helyettes 1955. február 9-ei levele Szatmári Istvánnak, (MDP Központi Vezetőség Rákosi Titkárság) a feleségek kiküldésével kapcsolatban

[Dr. H[...] L[...] és Dr. S[...] P[...] Rákosi Mátyásnak küldött levelére válasz]

„[...] A koreai kórház dolgozóinak munkája és kinti életének könnyebbé tétele érdekében úgy gondoltuk, hogy helyes, ha feleségük is velük együtt lehetnek, és ezért engedélyeztük a VI. orvos-eü-csoport tagjainak feleségük kiutazását.

Azonban a feleségekkel Koreában eltöltött idő azt igazolta, hogy ez az intézkedés nem volt helyes, mert a munkát nem vitte előbbre, mert bizonyos fokig a munkafegyelmet lazította, mivel a tizenkét feleség közül csak néhányan voltak egészségügyi szakkáderek. Ez a néhány feleség, aki egészségügyi szakképzettséggel rendelkezik, dolgozott, míg a többiek (szakképzettséggel nem rendelkeztek) tétlenkedtek, a „nagyságos asszony szerepét töltötték be. Ez a tény nézeteltéréseket váltott ki a csoporton belül, megzavarta a kollektíva egységét. [...]

A magyar orvos-eü-csoportok eddig kint járt tagjai a koreai nép elismerését, megbecsülését és szeretetét érdemelték ki, amit a feleségek további kiutazásának engedélyezésével csak lerontanánk.

Ezt a csoport több olyan tagja is elismeri, akinek a felesége kiutazott, valamint a csoport azon tagjai, akiket bizonyos okok miatt már előbb haza hívtunk. Maga Hirschler elvtárs is - aki mindent elkövetett, hogy feleségét kivihesse - elismerte, hogy helytelen volt részéről ezen lépés, mert a jó munkavégzést (előmenetelét) csak hátráltatta kint létük. A magyar nagykövetség(ünk) is azt jelentette, hogy nem helyes a feleségek további kiküldése. A fent említett okok arra (a döntésre) rákényszerítették az Egészségügyi Minisztérium vezetőit, hogy a további csoportok tagjai nem vihetik ki feleségüket.

Úgy tudom, hogy dr. H[...] L[...] és Dr. S[...] P[...] elvtársak nem is kaptak ígéretet feleségük kiutazására.

 (Úgy érzem, hogy) Az elvtársak, amikor önként vállalták, hogy a sokat szenvedett hős koreai népnek egészségügyi ellátásában segítséget nyújtanak, ezen nemes elhatározásukat nem tették függővé a feleségük kiutazásától.

Amennyiben feleségük kiutazása nélkül az elvtársak úgy érzik, nem tudnak eredményes munkát végezni, hazautazásukhoz hozzájárulok."

MOL XIX-C-2-l-24/S/b-1955. 2. doboz. (Magyar Országos Levéltár Egészségügyi Minisztérium Simon Lajos miniszterhelyettes iratai.) Eredeti, kézzel javított gépelt tisztázat.

 

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt november 19.

1905

Megnyitották a hívők előtt a budapesti Szent István-templomot, a későbbi Bazilikát (a zárókő ünnepélyes elhelyezésére december 8-án került...Tovább

1912

Az I. Balkán háborúban a szerb csapatok döntő vereséget mérnek a török csapatokra.

1917

Befejeződik a Caporettói áttörés, Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai áttörik az olasz frontvonalat és megindulnak...Tovább

1919

A svájci parlament megszavazta a Népszövetséghez való csatlakozást.

1919

Az Amerikai Egyesült Államok szenátusa, elutasítja a Párizs környéki békeszerződések szövegét.

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők