Magyar orvosok Koreában (1950-1957)

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a Rákosi Mátyásról elnevezett hadikórházban nyolc magyar orvos-csoport váltotta egymást a koreai háború éveiben és az újjáépítés időszakában. Az itt közölt dokumentumok bemutatják a magyar–koreai diplomáciai kapcsolatok keretében a Rákosi Mátyás Hadikórház, majd polgári kórház sorsát, az ottani egészségügyi és háborús körülményeket, miközben bepillantást engednek a kórház belső, magánéleti botrányoktól sem mentes életébe.

Közbiztonság, bűnözés

a.

Pásztor Károly követ 1952. június 17-ei jelentése a kórházban zajló különös eseményekről, szokatlan jelenségekről

„Kórházunk környékén az utóbbi időben mind gyakrabban lehet tapasztalni feltűnő jelenségeket. Éjszakai máglyatűz, villanylámpával leadott jelzések, egy koreai tiszt agyonlövése stb. Orvosaink azt is tapasztalják, hogy éjszaka idegen alakok járnak kórházunk közelében, akik rájuk bukkanás esetén futásnak erednek. A légó fegyelmet megerősítettük, hogy éjszaka most már nem csak őrök, de járőrszolgálat is van. Orvosaink a jelenlegi szakácsuk munkájával kapcsolatban is észleltek jelenségeket, amelyek felhívták figyelmüket, és azonnal jelentették az igazgatónak. A szakács leváltása azonban eddig nem történt meg. Úgy látszik, nehéz a pótlása.

Az ellenség tehát nem alszik. Orvosaink most hazai szakácsot kérnek.

Én is úgy látom, hogy ezen a téren feltétlen változtatni kell, mert ha az ellenségnek sikerülne orvosaink közvetlen közelébe kerülnie élelmezésük megfertőzésével az egész kollektívát megsemmisíthetné.

Kérésüket tehát indokoltnak tartom és javaslom, hogy a következő csoporttal egy hazai szakácsot is küldjenek."

MOL XIX-J-14-a-74/Szig.Biz./Pol.-1952. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok.) Eredeti, géppel írt tisztázat.

b.

Söjtöri Géza párttitkár 1955. május 31-i jelentése az MDP KV Adminisztratív osztályának a kórházi javak nem megnyugtató biztonsága miatt

„[...] A bűnözések száma jelenleg elég nagy, és így állandóan számolnunk kell lopások, kártevések elkövetésével. A rendőrségi őrséget, amely a kórház területén szolgálatot teljesített a koreai szervek egy hónappal ezelőtt leépítették, így jelenleg a kórház dolgozói „túlórában teljesítenek őrszolgálatot. Mi több ízben felvetettük a rendőrségi őrség szükségességét, amelyre ez ideig még határozott választ nem kaptunk."

MOL M-KS 276. f. 96. cs. 33. őe.-1955. (Magyar Országos Levéltár MDP Központi Vezetőség Adminisztratív osztály Egészségügyi alosztály.) Gépelt, eredeti tisztázat.

c.

Dr. Mónus Zoltán párttitkár 1955. október 20-i tájékoztatása Keleti Ferenc az MDP Adminisztratív osztályának osztályvezetője részére az Egészségügyi Minisztérium által 1955. október 8-án, a Szorivonba érkezett textília és élelmiszer-szállítmány körül tapasztalt visszásságokról  

„[...] Hiányosságként kell megemlíteni a következőket: A 252-es számú ládában a jelzett 30 kg téliszalámi helyett csak két rúd, azaz kb. 3 kg volt. A láda egyébként egyik oldalán fel volt törve, és abból valószínűleg útközben kivettek. Az 5. számú ládában a minisztérium által küldött ládajegyzék szerint 140 drb takaróhuzatnak kellett volna lennie. Ugyancsak a ládában talált szállítási jegyzék szerint is 140 drb takaróhuzatnak kellett volna a ládában lennie. Ezen mennyiség helyett azonban csak 83 drb volt. A láda egyébként érintetlen volt, vaspántokkal ellátva, tehát valószínűleg már a csomagolásnál kevesebbet tettek bele. Hasonlóképpen a 151. számú ládában, a jelzett 20 drb munkaruha helyett csak hat és fél munkaruha volt /azaz hat teljes öltöny és egy kabát/, tehát tizenhárom teljes munkaruha és egy darab nadrág hiányzott. A szállítást a Közületi Ruhabolt intézte. [...] Megjegyzem, hogy a ládák kibontásánál azt tapasztaltuk, hogy a hiányzott textíliák helye papírral és fahánccsal volt kitömve. Nagyon súlyos észrevételeket kell tennünk az élelmiszerekkel kapcsolatban. Úgyszólván az összes befőtt szavatossági határideje 1955. szeptember 30-án lejárt. Ennek következtében már romlottan érkezett tizenhat üveg zöldbab, hét üveg finom főzelék, kilenc üveg zöldborsó, hét üveg birskompót, kilenc üveg körtekompót, négy üveg szilvakompót, három üveg őszibarack. Nem romlott eddig még meg a 100 üveg mustár, habár a szavatossági határideje szeptember 30-án lejárt. Köztudomású, hogy a mustár határidejének lejárta után sokáig nem raktározható. A kiküldött uborka határideje október 31-én jár le. (200 üveg).[...]

Az érkezés óta eltelt időben a feltüntetett hiányosságokon kívül azt tapasztaltuk, hogy a zöldborsó konzervek egy részének tartalma nem zöldborsó, hanem sárgarépa. A felhasználás során kiderült, hogy a számszerűen jelzett és romlottnak minősített zöldborsókonzerveken kívül a látszólag ép csomagolású dobozok egy része is használhatatlan, romlott árut tartalmazott.

Fentiekről azért tartottuk szükségesnek az adminisztratív osztály tájékoztatását, mert véleményünk szerint az élelmiszer szállítmány kiküldése nem kellő gondossággal történt, ami joggal nyugtalanítja a kórház kollektíváját, és károsan befolyásolhatja mind egészségi, mind gazdasági helyzetünket. Márpedig igen fontosnak tartjuk, hogy az otthontól való ilyen nagy távolságra a kórház minden dolgozója messzemenően érezze a hazai szervek gondoskodását. Egészségügyi szempontból nyilvánvaló a romlott élelmiszer fogyasztásának veszélye, télidőben pedig a zöldségfélék hiányának káros hatása. A gazdasági hátrány onnét származik, mert fokozott mértékben kell felhasználni a még fogyasztható konzerveket, ezáltal a küldött élelmiszerek a számítottnál jóval rövidebb idő alatt fognak elfogyni, márpedig télidőben Koreában élelmiszerhez jutni nehéz és költséges."

MOL M-KS 276. f. 96. cs. 33. őe.-1955. (Magyar Országos Levéltár MDP Központi Vezetőség Adminisztratív osztály Egészségügyi alosztály.) Gépelt, kézírással javított eredeti tisztázat.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt december 07.

1916

Az Osztrák–Magyar Monarchia és a Német Császárság csapatai elfoglalják Bukarestet.

1917

Az Egyesült Államok hadat üzen az Osztrák–Magyar Monarchiának.

1926

Az Electrolux szabadalmaztatja a gázzal működő hűtőszekrényt.

1929

Új alkotmányt hirdetnek ki Ausztriában.

1930

Horthy Miklós kormányzó felavatta a margitszigeti Nemzeti Sport-uszodát.

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – I.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 5. szám első írásának szerzője, Makó Imre az első világháború, az 1918–1919-es forradalmak és az idegen megszállás paraszti társadalomra gyakorolt hatását mutatja be Hódmezővásárhely példáján. Szakál Imre a csehszlovák kormányok két világháború közötti kárpátaljai telepítési politikáját szemlélteti, míg Bartha Ákos – szintén a két világháború közötti időszak vonatkozásában – a földreform és zsidókérdés összefüggéseit taglalja. Balázs Gábor az 1945-ös földreformot és ennek kapcsán az Országos Földhivatal tárgyalótanácsainak működését elemzi, Varga Zsuzsa pedig a kollektivizálás előestéjén, 1949-ben keletkezett, a paraszti társadalomról szóló izgalmas rendőrségi „pillanatfelvételt” közöl.

 

Budapest, 2019. december 6.

A szerkesztők