Teleki Pál öngyilkosságától a második világháborúba lépésünkig

Olasz diplomáciai dokumentumok Magyarországról

Magyarországnak a maga útját kell követnie saját nemzeti érdekei leghatékonyabb védelmében – írta Mussolini Horthy Miklósnak, Teleki Pál öngyilkosságának a hírére reagálva. A közölt iratok a magyar–olasz kapcsolatok csupán három hónapos, de rendkívül intenzív és tragikus időszakát mutatják be. Az olasz külügyminisztérium levelezéséből, a Berlinből, Zágrábból, Bukarestből érkezett táviratokból körvonalazódik ki hazánk történelme 1941. április 2-tól június 27-ig: ekkortól Magyarország hadiállapotban lévőnek tekintette magát Oroszországgal.

A magyar-román viszonyról

Omero Formentini bukaresti ügyvivő, aki korábban Budapesten dolgozott, a román külpolitikáról, a román-olasz-magyar kapcsolatok alakulásáról jelentett június 11-én, majd 13-án: Előbb Mihai Antonescu külügyminiszter, majd főnöke, Ion Antonescu „Conducator" („Vezér" - románul) negatív véleményét ismertette a magyar külpolitikáról. (1., 2. dok.) Néhány nappal később Formentuni a két román politikus furcsa kérését tolmácsolta Cianonak: akadályozza meg Botta olasz kultuszminiszter kolozsvári látogatását. Ciano ezt a kérést természetesen elutasította. (3., 4. dok.)

1.
Formentini bukaresti ideiglenes ügyvivő távirata Ciano külügyminiszternek

[részlet]

Bukarest, 1941. június 11.

„Antonescu miniszter újból beszélni akart velem Románia és Itália viszonyáról, nyilvánvalóan Bárdossy római látogatásával kapcsolatban, amelyet itt figyelmesen követtek.
A látogatás alkalomból elmondott beszédek és a bizalmas híresztelések, miszerint Bárdossy újabb területnövekedést ért el, aggodalmat váltott ki az itteni kormánykörökből, kiegészítve a szovjet határon kialakult román gondokkal.
Antonescu miniszter azt mondta nekem, hogy a Conducatort is mélyen érintette mindez, és mélyen el van szomorodva annak lehetőségétől, hogy Magyarország kihasználhatja a kedvező lehetőséget arra, hogy a Duna-medence domináns nemzete legyen, és terjeszkedni próbáljon Romániával szemben, annak kárára.
Mihai Antonescu nyíltan megkérdezte tőlem, hogy változás történt-e Itália Románia iránti magatartásában. [...]
Azt is megkérdezte, milyen félreértések lehetnek Itália és Románia között, miután ez utóbbi érzékelhető bizonyítékait adta az országunk iránti barátságának, és annak, hogy a Tengely balkáni győzelme érdekében minden más balkáni országnál nagyobb áldozatokat vállalt."

DDI 9. s. VII. k. 343. dok. 237-238.

 

2.
Formentini bukaresti ideiglenes ügyvivő távirata Ciano külügyminiszternek [részlet]

Bukarest, 1941. június 13.

Összefoglalom azt, amit a Conducator mondott nekem:

„[...] Antonescu tábornok a Tengely mellett áll és fog is mindig állni; de az Itáliával való intim együttműködésnek meg is kell valósulnia. Önök nem alapozhatnak Bulgáriára vagy Magyarországra, mert Bulgária jelenleg Moszkva érdekeit képviseli, Magyarország pedig nem olyan ország, amelyre számíthatnak. Ami Magyarországot illeti, ma azt mondtam Münchenben [Antonescu aznap tért vissza Münchenből, ahol Hitlerrel tárgyalt], hogy azt teszem, amit Károly király tett. Ezt az az Antonescu tábornok mondja, aki nem volt zseniális ember, amikor sikerült neki lemondatnia Károlyt, de olyan ember volt, aki tudott országa érdekében cselekedni, maga mellett tudván az egész népet és a hadsereget."

DDI 9. s. VII. k. 255. dok. 247-248.

 

3.
Formentini bukaresti ideiglenes ügyvivő távirata Ciano külügyminiszternek

Bukarest, 1941. június 18.

Antonescu miniszter egy bizalmi emberét küldte hozzám, hogy tolmácsolja nagy és nyomatékos kérését Excellenciádhoz Őex. Bottai [olasz nevelésügyi miniszter] kolozsvári látogatásának elkerülése érdekében. A román kormány szóvivője meg van győződve arról, hogy Excellenciád, aki a közelmúltban oly szép szavakat mondott Romániáról, elfogadja forró felhívását, és nagy szolgálatot tesz az olasz-román szövetségnek, amely ezekben a napokban méltó módon fog megnyilvánulni. Bottai kolozsvári látogatása egy románellenes megnyilvánulásnak tűnhetne akkor, amikor a Führer táviratot küldött Antonescu tábornoknak, hogy köszöntse őt generalisszimusszá történt kinevezése alkalmából, és rendelkezésére bocsátotta a román fronton található német csapatokat.

DDI 9. s. VII. k. 271. dok. 263.

4.
Ciano külügyminiszter távirata Formentini bukaresti ideiglenes ügyvivőnek

Róma, 1941. június 20.

Antonescu kérése - minden más megfontolás mellett - túlságosan későn érkezett. Bottai látogatásának Cluj-ban nincs, és nem is lehet semmiféle románellenes jelentősége.

DDI 9. s. VII. k. 271. dok. 263. (Ezt a táviratot a DDI az előző dokumentum lábjegyzeteként közli.)

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő